Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-29 / 236. szám, kedd

) s 1953 szeptember 29 UJSZ0 Biztosítsuk minden módon a mezőgazdasági termelés fejlődését Antonín Zápotocký köztársasági elnök a hradeci kerület dolgozói között Antonín Zápotocký köztársasági elnök hivatalos látogatásának a hradeci kerületben legjelentősebb mozzanata a vasárnapi, szeptember 27-i Hradec Královo melletti Stčžery községbeli nagy békemanifesztáció volt, amelyen csaknem 50.000 dolgozó vett részt. A békenagygyülésen részt vettek az ipari üzemek dolgozói, az egységes földmüvesszövetkezetek tagjai, az állami birtokok és traktorállomások dolgozói, valamint a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok az egész kerületből. A Csehszlovák Köztársaság elnöke beszédében, amelyet a2f egybegyűltek lelkes egyetértése és tapsorkánja sokszor megszakított, köztársaságunk további építésének néhány fontos kérdé séröl szólott és kitűzte hazánk dolgozó népének béke útját a szocializmus megvalósítása terén. Vasárnap reggel a kormánydelegáció kíséretében köztársaságunk elnöke meglátoggatta a hradec královei Szakszervezeti Házban rendezett szövetkezeti kiállítást. A köztársasági elnök kíséretében volt Jindrich Uher miniszterelnökhelyettes, földművelésügyi miniszter, Prof. dr. Ing. Emanuel Slechta építőipari minisz ; ter, dr. h. c. Jozef Plojhar egészségügyi miniszter, Jozef Krosnáŕ begyűjtési miniszter, František Krajčír belkereskedelmi miniszter A köztársaság elnökét, valamint a kormánydelegációt a kiállításon Sztaníszlav Srp, az ipari és termelőszövetkezeti szövetség kerületi elnöke üdvözölte. A kiállítás megtekintésén részt vettek a hradec královei kerület nemzetgyűlési képviselői, valamint a CsKP kerületi bizottságának tagjai, az egységes nemzeti bizottság, valamint a kerületi nemzeti bizottság küldöttei. A köztársaság elnöke élénk érdeklődéssel tekintette meg az 52 termelőszövetkezet munkájának kiállított termékeit, a kiállítás rendezői részletes jelentést tettek köztársasági elnökünknek a termelőszövetkezetek eddigi munkásságáról, fejlődéséről és arról a visszhangról, amelyet ez a kiálllítás a dolgozók széles tömegeiben keltett. A köztársaság elnöke megtekintette a bútor-, textil-, üvegipari gyártmányokat, a kiállított játékokat, a konfekcióosztályt, és a hulladék-nyersanyagokból készített müipari készítményeket. A köztársaság elnöke nagy érdeklődéssel tekintette meg a kiállításon bemutatott csipkekészítést. Mielőtt a kiállítási termet elhagyta volna köztársaságunk elnöke, az egyes termelőszövetkezeteknek szerencsekívánatát fejezte ki az elért eredmények felett és felhívta őket, hogy szolgálják továbbra is jóminőségü termékekkel dolgozó népünket, annak legnagyobb megelégedésére. Az esti óráikban Antonín Zápotocký köztársasági elnök búcsút vett a hradeckrálovei kerület szövetkezeti tagjaitól és elöljáróitól és a kormánydelegáció tagjaival visszatért Prágába. A főváros, felé vezető úton a lakosság mindenütt hatalmas lelkesedéssel köszöntötte köztársaságunk elnökét. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde , Földművesek, szövetkezeti tagok, állami birtokok dolgozói, mindany. nýian, akik jelen vagytok, elvtársak! Az az érzésem, hogy a mai ünnepségen nem fogok tudni minden kérdésről beszélni, amelyek' mezö\ gazdasági politikára vonatkoznak. Megpróbálom legalább a legfonto. sabb alapelveket érinteni és tömören megmagyarázni. Nálunk, a Csehszlovák Köztársaságban elhatároztuk, hogy felszámoljuk a régi kapitalista gazdálkodást és hogy a népi demokrácia útján szocialista állammá építjük át hazánkat. Ehhez mindenekelőtt arra volt szükség, hogy államosítsuk a kapitalista ipari üzemeket, a ban. kokat, a nagykereskedéseket és a nagybirtokokat és hogy megakadályozzuk és lehetetlenné tegyük mindazok számára a munkaerők kizsákmányolását, akik a kizsákmányolásban részt vettekí Az iparban, a kereskedelemben és a bankoknál szükséges volt felszámolni a magántulajdont, a termelőeszközöket és a tökét, amelyek a kizsákmányolást lehetővé tették. Ezt az első feladatunkat teljesítettük. A kapitalista termelést, a kereskedelmet és a bankokat államosítottuk. Felszámoltuk az ipari mágnásokat, pénzembereket, a nagybirtokosokat, nagykereskedőket és ezeknek ural. ma, kizsákmányoló politikája* nálunk soha többé vissza nem térhet. Az államosítás az egész nemzet egyöntetű helyeslésével valamennyi polgárunk egyetértésével volt végrehajtva. Ennek fényéről legjobban a reakciós árulók csoportja győződhetett meg, amikor 1948 februárjában az államosításnak és a szocializmus további fejlődésének puccsal akart ellenszegülni. Akkor, februárban a munkások és földművesek tömegei felsorakoztak, felsorakozott az egész dolgozó nép, hogy lehetetlenné tegjyék azok törekvését, akik a fejlődést nálunk visszafelé akarták fordítani. És amikor 1949 májusában Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusán, tehát a februári győzelem után a szocializmus fel. építése érdekében*a további út biztosításáról folyt a vita, Gottwald elvtárs kijelentette: „A falu szocializálása nélkül nem lesz nálunk szocializmus. És nem tér rá a falu a szocializmus útjára, a munkásosztálynak, a kis- és középparasztokkal való szövetsége nélkül." Elvtársak, a mezőgazdasági politika alapvető feladata ezzel meg van szabva. Egy fontos kérdés áll itt előttünk. Miként valósítható meg a falu szocialista felépítése anélkül, hogy megsértené a munkásosztálynak a kis. és középparasztok tömegeivel való feltétlenül szükséges baráti szövetségét.. Erre is meg van a világos felelet. Lenin elvtárs, felejthetetlen tanítónk adta meg az oroszországi forradalom győzelme után. Szavait 1930. ban Sztálin elvtárs újból idézte és szükséges, hogy ezeket a szavakat emlékezetünkbe véssük mi is, ha valóban a helyes lenini-sztálini kommunista mezőgazdasági politikát kívánjuk folytatni. Halljátok tehát szavait: „Csakis abban az esetben, ha sikerül a föld társas, kollektív, szövetkeze, ti, artyelban való megmunkálásának előnyeit a parasztnak a gyakorlatban megmutatni, csak ha sikerül a szövetkezeti, artyelgazdasággal a parasztnak segítséget nyújtani, csak iis akkor fogja majd az államhatalmat kezében tartó munkásosztály a maga igazát a parasztnak valóban bebizonyítani, csakis akkor vonhat, ja majd valóban a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget szilárdan és igazán." „A szovjet hatalom képviselői támogatják a különféle szövetkezeteket, valamint a középparasztok mezőgazdasági kommunáinak megalakítását, de azok létrehozása kö. rül a legcsekélyebb kényszert sem szabad megtürniök. Csak az olyan egyesülések értékesek, amelyeket a parasztok maguk létesítenek, szabad elhatározásukból, s amelyeknek előnyös voltáról gyakorlatilag meggyőződtek. A túlnagy sietség ezen a téren káros, mert csak erősítheti a középparasztság előítéletét az újításokkal szemben. A szovjet hatalomnak azokat a képviselőit, akik még ha nem is egyenes, hanem csak közvétett kényszert alkalmaznak, higy a parasztokat a kommunákba való belépésre bírják, a legszigorúbban felelősségre kell vonni és el kell távolítani a falusi munkától." Lenin és Sztálin elvtársaknak ezen idézett szavaimban azt hiszem, a további kérdésekre is meg van a világos felelet. Miért vannak nehézségeink a mezőgazdasági politikában? A mun. kásosztálynak, a kis- és középparasztok tömegeivel való baráti szövetségét miért fenyegeti sok helyen veszély ? Csak azért, mert nálunk megfeledkeztek sokan a mezőgazdasági politika helyes lenini alapfeltételeiről, megsértették őket, és sok esetben visszaéltek velük. A kommunista politikának alapelveit nem lehet büntetlenül megsérteni. Sehol sem szabad ezt tenni és különösképpen nem a mezőgazdaságban. Ha ennek megsértését megengedjük és "nem tesszük meg idejében a szükséges lépéseket helyrehozására, akkor beállnak a következmények. Éppen ezért kommunista párttunk és kormányunk legutóbbi, a mezőgazdasági politika kérdéseiről szóló határozatban, ahogy a kormánynyilatkozat tartalmazza, nem jelent új irányvonalat, csak annak nyomatékos indokolását jelenti, hogy a mezőgazdaság helyes szocialista politikájának alapelveit nálunk büntetlenül senki sem sértheti meg. A falu szocialista építésének helyes alapelveit továbbra is változatlanul érvényesíteni fogjuk. Hogy miért kell és miért fogjuk ezt érvényesíténi, arról itt szólni fogok. Kötelességünk a falu szocialista felépítését megvalósítani, szemünk előtt tartva a vidéki nép érdekeit, tekintetbe véve gondolkozását és véleményét és én nem félek kimondani — előítéleteit is. Az előítéleteket türelmes felvilágosító munkával, példák adásával fogjuk legyőzni és semmi esetré sem elsietett kényszerrel, vagy erőszakos közbelépésekkel. p Csak a meggyőzésnek, a felvilágosításnak és szemléltető példaadás, nak útja az, amely beigazolja a gyakorlatban mezőgazdasági politikánk helyességét és a falu önkéntes szövetkezése útján elért szocialista felépítésének előnyeit, csak ez a helyes kommunista út, amely a munkásosztálynak a mezőgazdasági dolgozók tömegeivel való baráti szövetségét megerősíti és gazdag gyülmöcsöket hoz. A szocializmus építésében egy célunk van. Minden tekintetben kielégíteni dolgozó népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális követelményeit. Ha emelni kívánjuk az összesség életszínvonalát, akkor nemcsak ipari, de mezőgazdasági termelésünket is emelni kell. A mezőgazdasá. gi termelés emelését azonban nem szabad úgy intéznünk, hogy közben a földműves nép tömegeit megkárosítjuk A mezőgazdasági termelés fokozása kell, hogy azok javára szolgáljon, akik a földet megmüvelik és a mezőgazdasági termelés fokozásához hozzájárulnak, akik többet termelnek és többet adnak be, akár a szövetkezetekben, akár az állami birtokokon, akár a magán szektorban. Erre tanít bennünket Lenin elvtárs és hangsúlyozza ezt Hruscsov elvtárs, a- Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptember 3-án tartott plenáris ülésén mondott referátumában, mikor azt mondja, hogy a mezőgazdasági- politikában is »a szocialista gazdálkodás egyik alapelve az üzemnek és minden egyes dolgozónak az anyagi érdekeltsége a kifejtett munka eredményeiben.« Ezért: 1. Ha a mezőgazdasági termelést fokozni kívánjuk — már pedig fokőzni akarjuk és tudjuk is, és kell is fokoznunk — akkor nem elégséges a mezőgazdasági szektor valamennyi dolgozóját pusztán meggyőzni ennek szükségességéről, hanem érdekeltté is kell őket tenni ennek fokozásában anyagi előnyök nyújtásával is. 2. A példák arra tanítanak bennünket, hogy a mezőgazdasági termelés fokozását sokkal könnyebben és gyorsabban lehet közös gazdálkodással, i>agyüzemr termeléssel elérni, mint a kis felaprózott gazdálkodással és ennek következtében gyakorta elmaradt pnmitiv gazdálkodással. Ezért alapitjuk a szövetkezeteket. 3. Azonban ha azt kívánjuk, hogy a szövetkezetek alapításának a várt eredménye is bekövetkezzék, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság között a szövetség megerősödjék, akkor ebben a kérdésben nemcsak az önkéntesség elvét kéli betartani, hanem , gondoskodni kell arról is, hogy a szövetkezetek önkéntes alapon való megalapításához meglegyenek az előfeltételek, hogy a megalapított szövetkezetben -a gazdálkodás valóban jól legyen megszervezve, hogy a szövetkezet fejlődésképes és hogy a szövetkezeti tagoknak élete jobb legyen, mint volt míg egyénileg gazdálkodtak. Annak igazolására, hogy a helyesen működő szövetkezeti gazdálkodás j közellátásunknak többet ad, mint a magángazdálkodás, összehasonlítás céljaira például az itteni Stéžery községet hozom fel. Itt az államnak átlag hektáronként a következőket juttatták: 1947. ben a szövetkezeti tagok 16 mázsa gabonát, a magángazdálkodók 9 mázsát, 1948-ban a szövetkezeti tagok 23 mázsa gabonát, a magángazdálkodók 14 mázsát, 1949-ben a szövetkezeti tagok 25 mázsa gabonát, a magán gazdálkodók 12 mázsát. Ebből is látható, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek beadása egy hektárról átlagosan 50 százklékkal kisebb mint a szövetkezeté volt. Ugyanez áll a húsbeszolgáltatás terén is. 1949-ben az itteni szövetkezet egy hektár után átlagosan 128 kg disz nóhúst szolgáltatott be, ugyanakkor az egyénileg gazdálkodó földművesek csak 58 kg-ot Érdekes figyelemmel kísérni a tehenek tejhozamát is. Az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az itteni szövetkezetben a következő volt: 1947-ben 2.95 liter, 1948-ban 3.47 liter, 1949-ben 4.05 11ter, 1950-ben 5.13 liter, 1951-ben 8.5 liter, ami az év végéig 4.1 literre csökkent, 1952-ben 7 liter, ami évvégéig 4.6 literre csökkent. 1947-től kezdve a tehenek tejhozama, amely akkor nem egész 3 litert tett ki, naponta állandóan emelkedett és 1951ben már elérte az átlagos 8.5 literes napi hozamot. 1951-ben a stézery-i szövetkezet tehénállományát fertőző betegség sújtotta, — tőgygyulladás, amivel a tejhozam 8.5 literről 4.1 literre csökkent. Ezt 1952-ben 7 literre egyenlitet ték ki, hogy az év második felében az átlagos tejhozam ismét 4 6 literre csökkenjen. Az okot abban kell keresni, hogy 1952-ben a földművesek sorából 17 új tag lépett be a szövetkezetbe, akik oly állapotban lévő teheneket adtak be a szövetkezetbe, amelyeknek átlagos tejhozama nem haladta meg a napi egy litert. Ez azután lecsökkentette a szövetkezet átlagos tejhozamát. Az első napokban abban az istállóban, amelyben az új állatállományt elhelyezték, 25—30 liter tejet fej tek. Négy hónap múlva a tejhozam már napi 250 literre emelkedett. Az újonnan belépett földművesek az első háromnegyedév után 1952ben 34.000 liter tejjel tartóztak az államnak. A szövetkezet ezt a be nem szolgáltatott mennyiséget az új tagok után az utolsó negyedévben kiegyenlítette és a tejbegyüjtés tervét százszázalékra teljesítette. A gabonabegyüjtés feladatait ebben az esztendőben a szövetkezet 121 százalékra teljesítette. A burgonyabegyüjtést is már százszázalékra teljesítette a szövetkezet. A sertés- és marhahúbeszolgáltatás is biztosítva van és ezenkívül terven felül 100 mázsa marha és 30 mázsa disznóhúst ad be a szövetkezet. A terven felüli beadás gabonában és cukorrépában és a felvásárlási árak emelése a szövetkezetnek új pénzben a költségvetésen kívül 192.000 korona hasznot biztosítanak. Természetes, högy ezek a sikerek visszatükröződnek a munkaegysé. gekért kapott jutalmazásban is. A szövetkezet ezenkívül a szocialista versennyel elősegíti és fejleszti a tagok munkakezdeményezését és arra törekszik, hogy a helyes szocialista alapelv szemelött tartásával a tagokat a termelés emelésében anyagilag is érdekeltté tegye. Igy például Hampl és Véchet elvtársak kötelezettségvállalást tettek, hogy a tervezett répamag hozamot 16 mázsáról 24 mázsára emelik. E kötelezettségvállalásukat teljesítették és most prémiumként -a fizetésükön kívül új pénzben 2560 koronát kapnak, azaz azon mennyiség piaci árának 20%-át, amely az ö érdemükből termett, terven felül. Hogy az egységes földművesszövetkezetek jobban hozzájárulnak polgárságunk közellátásának feljavításhoz, azt az a tény is igazolja, hogy az idei felvásárlás tervét, melyet 1953 szeptember 20-ával az egész köztársaság területén 92»/»ban teljesítettünk^ az egységes földmüvesszövetkezetek 104.2°/o-ra teljesítették. Tehát a''tervteljesítés lema. radása teljesen a magánszektor hibájából ered. Még jellemzőbb a helyzet itt a královohradeci kerületben. Itt ez év szeptember 20-ig a begyűjtés tervét csak 84 7o/o-ra teljesítették, tehát mélyen az összállami átlag alatt. Ugyanakkor az egységes földmüvesszövetkezetek ebben a kerületben a begyűjtés tervét már régen túlszárnyalták és pedig 106o/o.ra, az állami birtokok pedig ebben a kerületben a begyűjtés tervének 108%-ban tettek* eleget. Ezzel azt hiszem, világosan be van bizonyítva, hogy az egységes földmüvesszövetkezetek alapításának politikája helyes, az állam javát szolgálja, feljavítja az összesség közellátását és a földművesek életszínvonalát. Azonban a szövetkeze, tek megalapításánál szigorúan be kell tartani az önkéntesség, a meggyőzés szocialista alapelvét és ami a legfontosabb, a szövetkezet helyes gazdálkodására való gondot. Ha meg is győzzük a földműveseket a szövetkezetek-alapításának helyességéről, és ha el is érjük, hogy az összes tagok önkéntesen lépnek be, ezzel még a feladatot nem teljesítettük. Ha nem gondoskodunk a szövetkezet rendes prosperitásáról, akkor a rosszul gazdálkodó szövetkezet csak tengődni fog és végül elhal. Hyen esetben jobb lett volna a dolgot jól átgondolni, számotvetni mindennel, nem pedig a szövetkezetet elsietve idő előtt megalapítani. Hyen irányban ls a példák tucatját lehetne felhőzni ebben a kerületben. Sok olyan szövetkezetünk van itt, amely jól gazdálkodik, kötelességeit az állam iránt és a szövetkezeti ta. gok iránt becsületesen teljesíti. Az ilyen szövetkezetek biztositékát ad. ják annak, hogy különösen ma, az állam messzemenő támogatásával és a szövetkezeti tagok jó munkaerkölosével, a munka helyes megszervező, sével a jövőben is ígéretesen fognak fejlődni, és tovább fogják javítani a lakosság közellátását és emelni tagjaik életszínvonalát. Sok azonban az olyan szövetkezet is, amely csak tengődik, amely az állam iránti kötelességét rosszul teljesíti, rosszul fizeti a munkaegységeket és nem biztosítja tagjainak egzisztenciáját. Mi ennek az oka? Azt hiszem, hogy mindenekelőtt a meggondolatlan és elsietett szövetkezetalapítás. Figyeljék csak a fejlődést: ebben a kerületben 1949-ben 95 szövetkezetet alapítottak, 1950-ben 138-at, 1951-ben 47-e\ 1952-be

n 290. Ez annyit jelent, hogy egyetlen év alatt 1952-ben több szövetkezetet alapítottak, mint azelőtt három év leforgása alatt. Az egységes földmüvesszövetkezeteknek ez az elsietett növekedése bizonyára nem volt egészséges. A szövetkezetek alapításánál nem jár. tak el helyesen. Am ami a legfontosabb, minden egyes szövetkezetnek nem tudták a szükséges gondoskodást és segítséget megadni. Fontolják osak meg elvtársak, képes volt-e arra a hradec-královei kerület, és kerületi és járási vezető szervei, hogy kellő figyelmet szenteljenek az egyetlen egy év leforgása alatt csaknem 300 újonnan alakult egységes földművesszövet, kezetnek? Képes volt-e arra, hogy a szövetkezeti tagokat meggyőzze és szövetkezeti gazdálkodásra ne-, velje? Tudott-e nekik szükséges se-. gédeszközöket nyújtani a traktorállomások gépparkjának segítsége vonalán, nemesített vetőmagot, műtrágyát, a közös istállók felépítéséhez agrotechnikai támogatást stb., stb. (Folytatás a 4. oldalon)