Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-03 / 214. szám, csütörtök

6 U J SZO 1953 szeptember 5 PÉLDAKÉPÜNK A SZOVJET BÁNYÁSZ • • • Egyéni felelősség — összehangolt munka biztosítja a szovjet bányászok eredményeit Az egyéni felelősség következetes érvényesítése — ez a jól szervezett munka egyik fontos feltétele. A szovjet bánya felelős irányítója az üzemvezető főmérnök. Ö vezeti a bánya munkáját, de általában nem ad közvetlen utasítást a körletve zetöknek vagy más, alsóbb pa ranesnokoknak, hanem mindenért a helyetteseinek szól. Három helyettese van, mindannyian mérnökök. A feladatokat megosztják egymás kömegelőzö karbantartás megszervezése. A munkát napközben egyetlen helyről — a bánya szívéből, a diszpécser-központból irányítják, han golják össze. A diszpécserterem a föld alatt, valahol a bánya legfontosabb helyén található. Telefon és automatikus jelzőberendezések kö tik össze a bánya különböző pont jaival. A födiszpécser egy nagy tábla előtt 111 Rendszerint techni előrehaladási sebessége csak kevés, sé szárnyalta túl a frontok előrehaladási sebességét és emiatt nem készíthették elő ezeket a nagyteljesítményű munkahelyeket más, újfajta művelési formára. Most azonban az elővájásokon nagytelje, sítményü rakodógépeket és elővájó gépeket alkalmaznak, s így lehetővé vált a szállítók és mélyvágatok gyorsabb elkészítése, »kihajtása« a szénmező végén. Itt összekötik a G. Varanovszkij diszpécser irányítja a föld alatti szállítás munkáját zött. egyik sem avatkozik a másik munkájába. Az egyik he'yettes az úgynevezett »müvelési felelűs«. Ö irányítja közvetlenül a napi termelést, a körletek, a frontok, az elő váj ások telepítését, a faanyagok, deszkák beszállítását, ö rendelkezik, melyik fronton mit kell tenni stb. Gondoskodik a szállítóvágatok kar bantartásáról. Utasításait nem közvetlenül a brigádvezetöknek, hanem mindig az illetékes körletvezetőknek adja. A második helyettese a alégvezetési felelös«. Az ő feladata gondoskodni a légaknák, légvágatok, légajtók karbantartá sáról, a bánya szellőztetéséről, általában a friss levegőről. Biztosítja a munkahely pormentességét, gáztalanítását. A harmadik helyettes a »gépészeti felelős«, vagy ahogy a szovjet bányászok mondják, a »fómechanikus«. Az ö irányításával dolgozik a bánya javítóüzeme és a földalatti gépműhelyek. Gondoskodik arról, hogy kifogástalan álla. pótban a bányászok rendelkezésére álljanak a fejtőkalapácsok, üzemképes kombájnok, rakodógépek, kaparószalagok. szállítómozdonyok, stb. Az ö feladata a tervszerű, kus, aki már nagy gyakorlatot szerzett a bányamunkában és jó' ismeri az üzemet. Ö intézkedik a teli csillék elszállításáról, ő gondoskodik az üres csillékről, a bá nyafa eljuttatásáról, ö vezényli a mozdonyokat — egyszóval biztosít, ja a zavartalan üzemmenetet. A táblán fényjelek mutatják: termelnek-e vagy átszerelnek a frontok, egy-egy töltőhelyen mennyi az üres csille, hol, melyik munkahelyen járnak a mozdonyok, hány tonna szenet szállítottak az egyes frontok az egész bányába. A diszpécser csak rátekint a táblára, s azonnal tudja, mi a helyzet. így tüstént intézkedhet is. Például az ötös front lámpája kigyullad: a töltőcsille is jelzi, hogy már csak 15 üres csilléje van. A diszpécser látja: a mozdony éppen jön visszafelé, hozza a teli csillét és üreset visz be. A vezetö utasításai a diszpécserközpon ton keresztül jutnak a körletvezetőkhöz a frontokra és az elővájásokra. A szénmezőket ma még úgynevezett »mezöbe haiadó« fejtéssel is müvelik, ez a módszer ugyan szük. ségmegoldás, mert az elövájások vágatokat, s visszafelé, a fő szállítóvájat irányában fejtik a szenet. Ez az úgynevezett .hazafelé haladó« frontfejtés, amelyet — a P árt és kormány erre vonatkozó határozata óta — fokozatosan bevezetnek a szovjet bányákban. Az új művelési módszerrel növekedik a frontok előrehaladási sebessége, emelkedik az egyéni teljesítmény, a munka termelékenysége »Hazafelé haladva« a szállító- és légvágatok állandóan rövidülnek, kevesebb lesz a fenntartás; rövidül a bányafa, deszka, gépalkatrészek, stb. beszállításának útja is. Az egyenletes termelés egyik fontos biztosítéka, hogy a szovjet bányák műszaki vezetői nemcsak a mára, hanem a holnapra is gondolnak. Rendszeresen túlteljesítik a feltárások tervét. A szovjet bányászok ma már nem ismerik a munkahely hiányát. A műszaki vezetők megszervezik, hogy állandóan, készen álljanak tartalékfrontfejtések, kaparószalaggal, sűrített levegővel, szállítási eszközökkel felszerelve, így a bányászok váratlan akadály esetén azonnal a tartalékfronton folytathatják a munkát. Luka Golokoszov bányász és családja Luka Tyihonovics Golokoszov, a Donyec-medencei Vengerovka-bánya tiszteletbeli bányásza Donyec-medencei bányászok sarjadéka. Apja Tyihon, Denyiszovics Jakovenko bányatulajdonosnál dolgozott. 1914-ben szállt le először a 12 éves Luka a föld mélyébe. Mint teherhordó dolgozott és később mint lóvezető. A gyermekmunka a Donyec-medencei munkában a forradalom előtt mindennapi jelenség roZt De most már régóta nincs többé Jakovenko bányája az ő fakutyáival és szánkóival és kezdetleges lámpáival. Ma ezen a helyen hatalmas berendezéseket teremtettek — földalatti műhelyüzemeket olyan gépekkel felszerelve, amelyekről Luka Golokoszov apja még csak nem is álmodott. A föld mélyén fölhangzik a szénkonbájn hatalmas zúgása. A kombájnnak egy gé. pésze annyit termel mint száz vájár, örök időkre ki van küszöbölve a bányászok rabszolgamunkája. Hatalmas erejű villamosmozdonyok röpítik óriási sebességgel a szénnel megrakott vonatokat a tárnákon át. A Ventjerovka egy kis pufikból óriás üzemmé lett A bányával együtt nőtt és szépült a munkástelep. Az új utcák egyikében — a Győzelem útján — lakik most a 9-es számú házban Luka Golokoszov családjával. Ezt a házat öt szobájával a bányász az állam segélyével saját a^V-gi eszközeiből építette. Luka Tyihonovics szerzett magának egy Pobjeda személyautót, egy pianin6t, egy Riga márkájú modern rádiókébzüléket. szép bútorokat, egy tálalót, három szekrényt, két díványt és szőnyeget. Luka Tyihonovics dolgozószobájában ott áll egy nagy könyvművészeti irodalommal. Vannak itt olyan brosúrák is, amelyeknek Golokoszov maga a szerzője. Luka Tyihonovics havonként 5—7 ezer rubelt keres. Azonkívül mmden év végén kap az államtól jutalmazást hosszú évi szolgálataiért 3.800 rubel összegben. s A bányász családja élénkén részt vesz a nyilvános életben. Luka Tyihonovics tovább adja hosszú évi tapasztalatait az ifjú munkásoknak. Nagyon sok tanítványa dolgozik a bányában — B élik vájár Jakovenko brigádvezető, Mákejev szénkonbájn-vezető és mások. Mindnyájan mint fiatalemberek jöttek ide és semmi tapasztalatuk sem volt a bányászatban. Miután azonban Golokoszov iskoláján átmentek kiváló mestereivé lettek a munkának, és sokan közülük állami jutáimat is kaptak. Luka Tyihonovicsot a széniparban végzett sok évi kifogástalan munkájáért a Lenin-renddél tüntették ki. A szovjet Ukrajina 30 éves fennállásának alkalmából a köztársaság legjobb fiai között még újabb magas kitüntetés birtokosa lett — a Vörös Munkazászló rendjét adományozták neki. 1947 óta viseli Luka Tyihonovics a tiszteletbeli bányász címét. Dolgozószobájában a legfeltűnőbb helyen húsz dicsérő oklevél van elhelyezve. Ez a tiszteletbeli bányász nemsokára 50 esztendős lesz. Tudja jól, hogy öreg korának nyugalma biztosítva van. A szovjet országban érvényes törvények szerint élete végéig megkapja díjszabás szerinti bérének 50%-át nyugdíjul. De Golokoszov még távolról sem gondol arra, hogy a bányát otthagyja; még sokáig a bánya tárnáiban akar dolgozni. szekrény, tele politikai, technikai és I. Szenin. A sztálini kerület „Trudovszkaja 5 2" számú bánya „Sztálingrád" nevű tárnája. A szovjet bányáikat szakadatlanul a technika legújabb vívmányaival látják el, minden évben újabb és újabb gépekkel és gépezetékkel szelelik fel. A szénkombájnnal például, amelyeket a szovjet szénbányákban bevezettek, nemcsak a vájá.st és fejtést gépesítik, hanem a szén felrakását i>s a szállítókészülékekbe. A rakodógépek segítségével könnyítik a szén és kőzet felrakását az előkészítőbe. Számos bányában olyan munkafeltételeket honosítottak meg, amelyeknek köszönhető, hogy az egész munka, kezdve a fejtéstől egészen a vasúti kocsiknak szénnel való megrakásáig, kizárólag gépek segítségével történik. Gépesítés tekintetébein a szovjet bányák első helyen állnak a világon. A munkamenet nagyfokú gépesítése a széniparban a bányamunkásokat nagy eredményekhez segíti. Az utolsó három év alatt a Szovjetunió széntermelése 27.7 százalékkal és a munka termelékenysége 28.6 százalékkal fokozódott. A Szovletunif- évi széntermelése jelenleg elérte a 300 A szovjet bányász millió tonnát. A Szovjetunióban az egész nép tisztelete övezi a bányász munkáját. 150 bányamunkás kapta meg a „Szocialista Munka Hőse" címet. 230 széniparban dolgozó mérnök, technikus és munkás kapott Sztálin-díjat és 150 ezer személyt tüntettek ki különféle érdemrendekkel és érmekkel. A bányász, ha tíz esztendeje dolgozik már bányában, „Tiszteletbeli bányász" címet és megtisztelő jelvényt kap. , Nagy figyelmet szentelnek a bányászok életfeltételei megjavitásá. nak. A szénbányászatban dolgozók részére a háború után 8 millió négyzetméter lakóterületet építettek. Az ötödik ötéves tervben Í1951—55-ig) tervbe van véve további hét és félmillió lakóterület építése. A lakbér az összes közszolgálta, tásokkal együtt csupán 3 -4 száza léka a munkabérnek. A lányamun k ások lakásuk fűtésére megfelelő mennyiségű szenet kap naiv. Az állam támogatja az egyéni építkezéseket is. Csupán 1951—52. években több mint húszezer házat építettek maguknak a bányamunkások. A bányamunkások számára klubházakat, kultúrpalotákat, gyermekkerteket, bölcsődéket, szanatóriumokat, üdülőtelepeket, poliklinikákat és kórházakat létesítenek. A bányavárosokat é» telepeket egyre inkább szépítik. így például a szovjet uralom éveiben a Donyec medencében lévő Sztálinov város képe, amely azelőtt hírhedt volt nyo. mornegyedeiről, teljesen megváltozott. Ma Sztálinov gyönyörű város, aszfaltozott utcákkal, modern, sokemeletes lakóházakkal, községi intézményekkel és kultúrintézményekkel. A városnak több színháza van és egy operája, valamint több nép"s főiskolája. Parkokat és kerteket létesítenek, az utcákon 'rolejbuszok. autóbuszok közlekednek. A bányamunkások a Szovjetunió legjobban fizetett dolgozói. így pl. az 5/13. számú bánya vájógépvezetője, az „Ungleuralszki" városból származó Kulagin Viktor 10—12 ezer rubelt keres havonta. A 2. sz. „Kapitalnaja"-bánya vájárja, Krutko legkevesebb 5 ezer rubelt keres havonként. A grúziai Sztálin-bánya vájárja, N. Hatsipedadzse átlag 4650 rubelt keres havonta. Az állam a bányamunkásoknak évenként 10—30 százalék szolgálati pótlékot fizet, évi bevételük után a munkadíjon kívül. A Donec-medencében egyetlen bányának a bányászai mintegy 70 automobilt és több mint 500 motorkerékpárt vásároltak. A „Dimitrov"bánya személyzete több mint száz autót vásárolt. Nagy előnyökben részesülnek a nányászok a szociális biztosítás terén is. A.ggkori és rokkantjárulékokat, valamint egyéb segélyeket kapnak. A Szovjetunió bányászai minden évben 24—36 napi fizetett szabadságot élveznek, amelyet sokan közülük szanatóriumokban, üdülőotthonokban töltenek. 33 szanatórium és üdülőotthon kizárólag a bányamunkások rendelkezésére áll. A bányamunká. sok a szanatóriumokban és az íidülőotthonokban ingyen beutalást kapnak, vagypedig egyharmad rész árat fizetnek. 1953-ban mintegy 166 ezer bányamunkást gyógykezeltek szanatóriumokban és üdülőotthonokban. A nyarat 140 ezer bányászgyermek tölti piomírtáborokban, szanatóriumokban és üdülőtelepeken. A Szovjetunió bányái mellett 420 ifjúmunkásiskola van, amelyeket több mint 45 ezer bányamunkás látogat munkája megszakítása nélkül. Bányászcsoportok ezrei folytatják tanulmányaikat a technikai fő- és középiskolákon. A munkások és alkatmazottak nagy száma látogatja munkája megszakítása nélkül a bányák mellett felállított továbbképző tanfolyamokat. A hivatásszerű iskolázás is ingyenes. G. Novosiloy \