Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-27 / 235. szám, vasárnap

x 1953 szeptember 27 UJSZ0 3 Az amerikai titkosszolgálat veretése alatt álló kémbandát számoltak fel az NDK-ban Az „ADN" hírügynökség közli, hogy Nyugat-Berlinben az „Üzemegészségügyi Intézet" álarca mögé bújva működik a német titkos szolgálat kémszervezete, amelyet az amerikai titkosszolgálat vezet és pénzel. A kémközpont vezetője Döring, valódi nevén Flammenberg, a hitleri hadsereg volt tábornoka. A kémközpont helyettes vezetője és a kémszervezet nyugatberlini fiókintézetének vezetője Boekelberg, valódi néven Hartmann, volt rendőrezredes. A kémközpont vezető munkatársai volt fasiszta tisztek. Az amerikai titkosszolgálat azzal bízta meg ezt a kémszervezeitet, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén szétágazó kémhálózatot építsen ki, az összetobor zott ügynökökből háromtagú csoportokat alakítson, ezeket a csoportokat rádióadókkal lássa el, tartson velük fenn rádióösszeköttetést és használja fel őket arra, hogy az amerikai hatóságoknak információkat szerezzenek. Erre a célra — hangzik a közlemény — már 1952-ben fasiszta és más reakciós elemeket toboroztak, a Német Demokratikus Köztársaság területén ügynökségei pontokat lé tesítettek és három emberből álló csoportokat szerveztek. Az ügynökségi pontokat rádióadókkal látták el s így kapcsolatot teremtettek egymás között, a háború előkészítése céljából pedig kémértesüléseket gyűjtöttek. A kémszervezetnek a Német Demokratikus Köztársaság különböző körzeteiben lévő ügynökségi pontjait a Német Demokratikus Köztár saság állambiztonsági államtitkárságának szervei felszámolták. A következő személyeket tartóztatták le: i Theodora von Steinmetz volt földj birtokosnöt, aki 1945 után angol katonai alakulatnál teljesített szolgá latot; Ármin Zopfot, aki 1931-től 1945-ig a nemzeti szocialista párt tagja volt és mint SS scharführer koncentrációs tábori felügyelőként működött; Rudolf Seiffertet. aki 1930—1945-ig a nemzeti szocialista párt tagja volt és az SA-nál szol gált. Sok amerikai rádióadót koboztak el. Az amerikaiak felelőtlensége miatt sú yosan megsérült a semleges nemzetek felügyelő bizottságának négy lengyel beosztottja A semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság által a semleges felügyelő csoportok mun kájának ellenőrzésére Dél-Koreába kiküldött négy lengyel beosztott szeptember 19-én repülőszerencsétlenség következtében megsérült. Az incidens az amerikai félnek a semleges nemzetek beosztottjaival szemben tanúsitott felelőtlen magatartása miatt következett be. Nyomon követte ez azokat a különféle gátló mesterkedéseket, amelyekkel az amerikaiak a semleges felügyelő csoportok tagjainak megverése, el rablása, megfélemlítése és megkísérelt megvesztegetése útján akadályozzák a hadianyagok utánpótlásának felügyeletét. A lengyel beosztottaknak szeptember 19-én 9.30 órakor svájci társaik, kai Kunszanból Puszanba kellett volna repülniök. Az amerikai fél késleltető lépései folytán azonban csak délután 2 órakor szállhattak fel a repülőgépre. Az amerikai fél közben intézkedett, hogy a maga összekötőtisztje a svájci beosztot takkal együtt egy másik gépen induljon el, s így a négy lengyel beosztott, köztük Sliwinski ezredes, magára maradt azon a gépen, amely öt perccel azután kelt útra. A második repülőgép motorjai nem voltak teljesen rendben és a gép tőbbízben is nekiindult, mielőtt sikerült felszálhiia. A pilóta jelentette a helyzetet a kunszani légi támaszpont parancsnokságán, de azt az utasítást kapta, hogy baleset lehetőségére való tekintet nélkül induljon el. A repülőgép felszállása után rövidesen leálltak a motorok és a pilóta kényszerleszállást kísérelt meg egy gépkocsiúton. A repülőgép az úttól mintegy 150 méterre, Kunszantól 20 kliométer távolságban egy rizsföldre zuhant, s a motorok a földbe fúródtak. A négy lengyel beosztott súlyos zúzódá sokat szenvedett, de csak jóval az incidens meg történte után részesült első segélyben. Az amerikai légierő nem is kerestette a repülőgépet, amely nem érkezett meg rendeltetési helyére. Csak két órával a lezuhanás után érkeztek amerikai összekötőtisztek a helyszínre és visszaszállították a sérült beosztottakat Kunszanba Ott a kunszani semleges felügyelő csoporthoz beosztott csehszlovák orvos részesítette őket első segélyben. Sliwinski ezredes szeptember 20án tiltakozást terjesztett a kunszani amerikai katonai hatóságok elé és vizsgálatot követelt az incidens ügyében. Jelentette az esetet a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottságnak is. A „La Tribúne des Nations" című lap cikke Laniel közeli washingtoni átjárói A „La Tribúne des Nations" című francia polgári lap cikket közölt Laniel közeli washingtoni útjáról. A cikkíró idézi „egy újságíró diplomata'' kommentárját, aki Laniel útjával kapcsolatban a következőket mondotta: „Laniel utazása nem meglepő. Amint Nagib tábornok elment Mekkába, hogy „hadzsi" azaz „megszen telt" legyen, nagy minisztereink szintén szükségét érzik annak, hogy megmerítsék magukat a washingtoni szentelt vízben. Miért ne tenné meg Laniel is ezt az utazást, amely őt hadzsi Laniellé szenteli, amikor ezt már megtette hadzsi Pleven, hadzsi Bidault, hadzsi Mayer és hadzsi Schuman? „Az első szemrehányás, amelyet amerikai politikának tehetünk — folytatja a cikkíró — ezeknek a mekkai zarándoklatoknak a kiprovokálása ... Ez a turisztika valójában ahelyett, hogy megszilárdítaná a kormányokat és elfojtaná a válságokat, megingatja a kormányokat, a válságokat pedig fokozza." A lap a továbbiakban arról ír, hogy az Egyesült Államok NyugatNémetországgal kötendő katonai szerződéssel zsarolja a nyugati „szövetségeseit". Ennek bizonyítására az „U. S. News and World Report" cimü amerikai lap egyik cikkét idézi. „Nyugat-Németország — írja a lap — ütőképesség szempontjából erőáebb mint Franciaország és inkább vágyódik szövetségre az Egyesült Államokkal." A francia lap a fentiekhez a következő megjegyzést fűzi: „Mindezeket kormányunk figyelmébe ajánljuk." Az iráni helyzet A „Dad" lap szeptember 23-i száma közli, hogy letartóztatták Nikpura Nainit, a „Thabar" c. lap szerkesztőjét. A „Dad" beszámol arról, hogy a rendőrfőkapitányság újabb rendőröket toboroz és 180 csendörtisztet léptetett elö • A „Keihan" című teheráni esti lap szerint „Irán október végéig előreláthatólag kész lesz arra, hogy tárgyaljon az olajkérdés megoldásáról. Iráni mértékadó körök közölték, A Kazah SzSzK Legfelső Tanácsának ülésszaka Szeptember 25-én véget ért a Ka zah SzSzK Legfelső Tanácsának ülésszaka. Az ülésezésen jóváhagyták a Kazah SzSzK 1953. évi állami költségvetését és az 1951, valamint 1952-es évi költségvetések teljesítéséről szóló beszámolót. Az új köztársasági költségvetésről szóló vitában a képviselők kiérté kelték a kazahsztani nemzetgazdaság fejlesztésében elért figyelemreméltó sikereket és a nép kultúrájá. nak fejlesztésében elért eredményeket. A Kazah SzSzK Legfelső Tanácsa az 1953. évi állami köztársasági költségvetést jóváhagyta 4,354.122 ezer rubel bevétellel és 4,338.543 ezer rubel kiadással. A költségvetési kiadások a tavalyi évvel összehasonlítva több mint 160 millió rubellel emelkednek. Az összes pénzeszközöknek majdnem kilenctizedét a nemzetgazdaság, a kulturális és szociális intézmények pénzelésére irányozták elő. Lényegesen emelkednek a népmü velésre, az egészségügyre, a szociális biztosításra és a lakóházak építésére fordított összegek. A Legfelső Tanács jóváhagyta a Kazah SzSzK Legfelső Tanácsa elnökségének határozatait is. hogy rendkívüli bizottság tanulmányozza azokat a javaslatokat, amelyeket a Moszadik-kormány elutasított. E tanulmányozásnak az a oélja, hogy új alapot találjanak a tárgyalásokra." * Mint az AFP jelentéseiből kitűnik, Iránban fokozódik a terror az ellenzéki elemek ellen. Szumeh Szara városában kihirdették az ostromállapotot. Ostromállapot van Tabbaszban, Kerasszán tartományban is. Ezen a vidéken összetűzések történtek a katonaság és a polgári lakosság között. A katonák fegyvert használtak. Nyugtalanság uralkodik Kazerunban, Farsz tartomány délnyugati részén is, ahol mint a jelentés mondja, „erősek az ellenzéki elemek". Teheránban, a galemorgi repülőtéren letartóztatták a légierők mintegy 12 tisztjét és altisztjét. Az AFP jelentése szerint Zahedi miniszterelnök és Henderson amerikai nagykövet megbeszélést tartottak. A megbeszélésen az Iránnak nyújtandó amerikai „segély" módozatairól volt szó. gel tartozik nemcsak a reá bízott munkaszakaszért, hanem a pártbizottság egész tevékenységéért is. A pártbizottság tagjai annál jobban igazolják a pártkollektíva bizalmát, minél jobban hozzájárulnak a bizottság vezető tevékenységéhez, e hozzájárulás méretei pedig sok tekintetben attól függenek, hogy a bizottsági tagok mennyire állnak kapcsolatban a kommunistákkal, milyen figyelmes magatartást tanúsítanak kívánságaik iránt, mennyire elmélyülten hatolnak be a párttagság tapasztalataiba. A tömegekkel való kapcsolat gyengülése elkerülhetetlenül szegényíti a pártbizottság munkájának tartalmát és csökkenti a pártvezetés színvonalát. A kollektív vezetést éppen az teszi erőssé, hogy nemcsak a vezetők személyes tapasztalataira, hanem a párttagság gazdag kollektív tapasztalataira is támaszkodüt. A kollektív vezetés azt jelenti, hogy a pártbizottság összes tagjai tudásukkal, kezdeményező erejükkel és tapasztalataikkal hozzájárulnak a közös ügyhöz. A pártbizottságban a legjobb, politikailag legképzettebb párttagok összpontosulnak, akik a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgoznak; iparvállalatok, kolhozok, gép. és traktorállomások vezetői, a legjobb propagandisták, népnevelők és szervezők, a gyárak és a kolhozmezők élenjáró dolgozói, a Szovjet Hadsereg és a haditengerészeti flotta képviselői, a tudomány, az irodalom és a művészet kiválóságai. A pártvezetés igazi kollektivitása mellett minden bizottsági tagnak megvan a lehetősége arra, hogy szabadon kifejthesse véleményét, kijavítsa egyes személyek hibáit és rendelkezésre bocsássa tapasztalatait. Mindezt lehetővé teszi a kérdéseknek helyes, szakértelemmel, számos ember tapasztalatainak figyelembevételével történő eldöntését. A pártbizottságok szerepének lebecsülése rendszerint ott figyelhető meg, ahol a pártbizottságok titkárai nem tették magukévá pártunk szervezeti elveit, ahol megengedték maguknak a parancsolgatást és az adminisztrálgatást, megfeledkezve arról, hogy a kérdések egyéni eldöntésének káros módszere elkerülhetet lenül durva hibákhoz, a tömegektől való elszakadáshoz és a dolgozók érdekeiről való megfeledkezéshez vezet. Ilyen esetekben a pártbizottság plénumait csak a forma kedvéért tartják meg, hogy a felettes szervnek jelentést tehessenek a szervezeti szabályzat követelményeinek megtartásáról. A plénum előkészítését gyakran csak a pártszerv apparátusának, osztályainak, szakosztályainak erőivel végzik, a pártbizottság tagjait pedig nem vonják be. Gyakran előre meghatározzák, hogy kinek kell felszólalnia a plénumon; az apparátus munkatársai a bizottsági titkárok utasításaira megbízzák az egyes funkcionáriusokat, hogy készítsék el a beszédet erről, vagy arról a kérdésről. A plénumon olyan beszámolókat tartanak, amelyek dicsőitik az eredményeket és a sikereket, elkendőzik a hibákat és a fo. gyatékosságokat, a vitában felszólalók pedig lényegében korreferátumokat tartanak. Az ilyen gyakorlat az alulról jövő bírálat korlátozásához, a plénumok politikai jelentőségének csökkenéséhez vezet. Mégis mindezideig néhány pártszervezeti vezető helytelenül azt hiszi, hogy tekintélyét a szervezetnél automatikusan, hivatali helyzeténél fogva vívja ki. Ezek a funkcionáriusok a tudást, a képességeket, a munkaszeretetet, mások véleményének meghallgatását másodrendű tulajdonságnak tekintik. Az üyen vezetők rendszerint nagyzolásban szenvednek, és felveszik azt a rossz szokást, hogy nem válaszolnak a bizottsági tagok bíráló megjegyzéseire. Ahelyett, hogy a plénumokon a vita során hozzászólnának az egyes kérdésekhez, megengedhetőnek tartják, hogy a plénum bezárása előtt általános „konstatáló" beszédeket tartsanak a pártszervezet feladatairól. Ilyen esetekben nincs a pártbi zottsági tagoknak lehetőségük arra, hogy kifejtsék véleményüket, helyesen fogad'ta-e a bizottsági titkár bírálatukat, nincs lehetőségük kijavítani a hibáit ha tévedett, nem tud ják megvédeni magukat az igazságtalan vádakkal szemben, és a határozatban nem tudják értékelni a titkár álláspontját. Az olyan titkár, aki monopoljogot formál magának a plénum munkájának és a bizottsági tagok felszólalásainak végleges értékelésére, akarva, nen^ akarva a plénum fölé helyezi magát, személyi presztízsét szembeállítja a pártbizottságnak, mint egésznek, mint a kollektív vezetés szervének tekintélyével. Természetesen a bizottsági titkárokra — elsősorban pedig az első titkárra — nagy felelősség és nagy kötelezettségek hárulnak a pártszerv napi munkájának vezetése terén. De az is világos, hogy az első titkár csak annyiban tekintélyes vezetője a pártszervezetnek, amennyiben a párt érdekében a leghelyesebben figyelembe tudja venni és fel tudja használni az iroda tagjainak, a párttagságnak és a pártonkívüli dolgozóknaik tapasztalatait, ismereteit, kezdeményezését és összes értékes javaslatalkat, tehát amennyiben alkalmazni tudja a kollektív vezetés módszerét. Idejében és teljesen feltárni és kiküszöbölni a hibákat a vezető funkcionárius tevékenységében osák akkor lehet, ha a felülről történő ellenőrzés etesKikíthatatJan kapcso. latban áll az alulról jövö ellenőrzéssel, ha az adott funkcionárius által vezetett testület nem mint fejbólintó statiszták csoportja, hanem mint harcos, elvi kollektíva viselkedik, amely ki tud állni a párt érdekeinek védelmében és idejében meg tudja akadályozni a vezető önkényes, káros, vagy hibás tetteit A pártaktíva-gyülések pótolhatatlan eszközök a párt legjobb erőinek a pártvezetésbe való bevonására. A pártaktívának, mint a párthatározatok közvetlen megvalósítójának, amely így a legszorosabb kapcsolatot tartja a párttagsággal és az összes dolgozókkal, megvan a lehetősége arra, hogy elmélyülten és helyesen fejezze ki a pártszervezet közvéleményét. Az aktíva sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális tapasztalatókkal rendelkezik. A pártvezetés egyik legfontosabb feladata ennek a gazdag tapasztalatnak a pártmunka fellendítésére való felhasználása. A pártaktíva-gyülés éppen ezt a célt szolgálja, mert lehetővé teszi, hogy felhasználjuk az aktíva tapasztalatait, bíráló megjegyzéseit és javaslatait az ügy megjavítására. Az aktíva-gyűlés az új pártfunkcionárius káderek neve. lésén«k iskolája. A párt új szervezeti szabályzata kibővítette azoknak a pártszervezeteknek a körét, amelyek kötelesek aktívát összehívni, ugyanakkor azonban — mint a szervezeti szabályzat leszögezi — az aktívákat nem parádénak, nem a határozatok formális és ünnepélyes jóváhagyása végett, hanem érdemleges vita céljára kell összehívni. Ott, ahol az aktíva-gyűlések a gyakorlatban a pártszervek tevékenységében mutatkozó fogyatékosságok merész és éles bírálata szószékéül, a tapasztalatcsere, a politikai és gazdasági feladatok eldöntésének eszközéül szolgálnak, ahol a pártszervek figyelmesen fogadják a bírálatot és veszik számba a ta. pasztalatokat, ott erősödik a pártvezetés kollektivitása, maga a vezetés pedig hatékonyabb lesz. A pártaktíva gyűlését rendszeresen összehívni, e gyűlések színvonalát emelni annyit jelent, hogy biztosítjuk a pártvezetés megszilárdításának egyik fontos feltételét Azok a pártvezetők, akik a gyakorlatban megvalósítják a kollektív vezetés elvét, szerves szükségét kell, hogy érezzék az aktívával való gyakori találkozásnak, hogy az aktívával megtanácskozzák a döntésre megérett kérdéseket és felhasználják az aktíva támogatását. Az aktíva segítsége nélkül elképzelhetetlen a pártszervezet tevékenységének igazi kollektív vezetése. A kommunista párt félévszázados története során gazdag tapasztalatokat halmozott fel, és hathatós, változatos módszereket dolgozott ki a párttagságnak, az aktívának a pártvezetésbe való bevonására. A kommunisták aktivitásának és tudatosságának, a pártszervezetek harcképességének növekedésével egy. re újabb lehetőségeink lesznek a vezetés színvonalánalt emelésére és kollektivitásánál? fokozására. Ezeknek a lehetőségeiknek, valamint a legjobb pártszervezetek tapasztalatainak felhasználása elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy tovább javítsuk a gazdasági és kulturális építés pártvezetését. A pártvezetés kollektivitása, egyöntetűsége és tömörsége elvének legszigorúbb betartása az egész pártmunka fellendülésének, a párt és a tömegek közti kapcsolat megszilárdításának^ valamint a párt és a nép előtt a kommunizmus építése terén felmerülő feladatok sikeres megoldásainak a záloga. (Részletek a „Kommunylszt" 1953. évi 11. számában megjelent cikkből.)