Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-24 / 232. szám, csütörtök

1953 szeptember 24 VII szo A. J. Visinsskij elvtárs beszéde V) Az új háború veszélyének elhárítását éSa nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések ról" az ENSz-közgyűlésen A kialakult gyakorlat alapján a közgyűlés minden ülésszaka munkáját általános vitával kezdi, amelyben kiértékelik az elmúlt év eredményeit, elemzik a nemzetközi hely. zetet, kitűzik azokat a külpolitikai feladatokat és távlatokat, amelyek a közgyűlés előtt állanak és megállapítják e feladatok megoldásának módszereit. A mostani ülésszakon elsősorban a^ nemzetközi helyzetre, a külpolitikai kapcsolatok jellegének és sajátosságainak kérdésére, az Egyesült Nemzetek Szervezetének mint nemzetközi szervezetnek feladataira kellene összpontosítani figyelmünket, amely szervezet nyolc évvel ezelőtt azért alakult, hogy hozzájáruljon a nemzetközi problémák megoldásához, hogy hozzásegítsen ahhoz, hogy a jövő nemzedékek mentesüljenek az új háború szenvedéseitől és borzalmaitól. A szovjet kormány ezért nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének, amelynek az a kötelessége, hogy segítse a nemzetközi problémák megoldását, hozzájáruljon a • nemzetközi együttműködés, a béke és a nemzetek biztonságának megszilárdításához " A szovjet kormány nemrégiben bebizonyította, hogy ebben erélyes támogatást fog nyújtani. Rá kell mutatni _ azonban arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a jelenlegi időben távolról sem az, aminek lennie kellene, nem olyan, amilyennek a békeszerető nemzetek látni szeretnék. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ez idő szerint mély válságot él át, mert szerepét az északatlanti tömb egyik hajtőszíjának szerepévé csökkentették. Az ENSz-nek ez a. szerepe főleg az utóbbi években nyilvánult meg, amikor az ENSz nevével visszaéltek a koreai külföldi intervenció leplezésére, a koreai népre kénvszeritett véres háború törvényesítésének kísérleteire. Ez a háború több mint három éven át tartott, nagyszámú áldozatot követelt, komoly nemzetközi bonyodalmakkal, új világháborúval fenyegetett. A koreai fegyverszünet aláírása bizonyos mértékben hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez a reakciós erők minden ellenállása ellenére, amelyek *olyan provokációk segítségével, mint a koreai és a németországi provokációk, ki akarják élezni a nemzetközi feszültséget, még nagyobb bonyodalmakat igyekeznek okozni a nemzetközi életben. Visinszkij' elvtárs azután rámutatott arra, hogy az „erőszak politikája" kudarcot kudarc után . vall, ennek bizonysága az is, hogy a koreai kérdés megtárgyalásánál a közgyűlés 7. ülésszakán a küldöttségek mintegy 30 százaléka nem támogatta a „15 ország" határozatát, amely elutasítja a „kerek asztalnál" tartandó konferencia megszervezését. A dolgon nem változtat semmit az a tény, hogy az Amerika-párti tábornak sikerült az ENSz nevével keresztülvinni a közgyűlés határozatát, amely nyilvántalóan nem felel meg a fegyverszüneti egyezménynek és ezen egyezmény 64. cikkelyét egyenesen sérti. Ez a cikkely egyáltalán nem állapítja meg azt, hogy a konferencia csupán azon két fél'képviselőiből álljon, amelyeknek csapatai harcoltak Koreában. Ezt az állapotot nem lehet még alig kielégítőnek sem tartani. Ismeretes, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya éppúgy, mint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor. mánya is, nem érthetett egyet a 7. ülésszak által elfogadott ajánlattal, és azt javasolják, hogy ezt a kérdést újból vizsgálják felül. Amint a küldöttek előtt már ismeretes, a Szovjetunió a főbizottságban már előterjesztette javaslatait, hogy Hammarskjöld úr memorandumát tűzzék napirendre. A Szovjetunió e javaslatában abból indult ki, hogy a koreai és kínai fél igazságos követelményeit. a konferencia összetételére vonatkozólag, ki kell elégíteni. Az USA azonban ez esetben is továbbra is nyakaskodik és nem akar eltérni helytelen álláspontjától a politikai konferencia összetételének kérdésében. Az USA mindent megtesz, hogy e kérdés megtárgyalását meghiúsítsa a közgyűlés mostani ülésszakán. A koreai fegyverszünet aláírása — mondotta továbbá Visinszkij elvtárs — fontos határkő volt az összes békeszerető erőknek, az agresszió és a nemzetközi kalandok erői ellen folytatott harcában, amint ezt G. M. Malenkov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke megállapította. Szemléltetően megmutatta, hogy a békeszerető erők el tudják érni a nemzetközi problémák megfelelő megoldását ha kitartóak és szívósak. G. M Malenkov elvtárs egyben hangsúlyozta, hogy megbocsáthatatlan volna, ha nem szentelnének figyelmet az agresszív erök új mesterkedéseinek Keleten, amelyeket azért szőnek, hogy meghiúsítsák a koreai fegyverszünetet és kiélezzék az ázsiai és a csendesóceáni térségben levő helyzetet. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyugati világ agresszív köreinek az utóbbi időben megerősödő tevékenységét, amelyek fokozott ellenállást fejtenek ki minden olyan kísérlettel szemben, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul. Fokozzák felforgató tevékenységüket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok ellen „hideg háborús stratégiájuk" tervei alapján. Ezt nem lehet másnak minősíteni, mint új kalandok felé vezető lépésnek, amely hasonló az ez év júniusi berlini kalandhoz, és ezek a lépések elkerülhetetlenül a nemzetközi kapcsolatok további kiéleződéséhez vezetnek. Az imperialista 'mágnások óriási nyereségeik érdekében, amelyeket a lázas fegyverkezés és az ipar militarizálása hoz nekik, továbbra is a háború mellett vannak, politikájukkal megmérgezik a nemzetközi légkört és csupán fokozzák a nemzetközi feszültséget. amely a békeszerető nemzetek legalapvetőbb érdekeinek árt. Dulles úr, az USA küldöttségének vezetője néhány nappal ezelőtt az ülésen mondott beszédében kijelentette. hogy az 'USA kész megvizsgálni azokat a lehetőségeket, hogyan lehet véget vetni a feszült állapotnak és hogy az USA soha sem hagyja magát eltéríteni béketörekvéseitől. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a számos tényt sem, amelyek e kijelentésekkel ellentétben állanak. Hisz magának, Dulles úrnak* a közgyűlésen mondott beszéde éppen úgy, mint a többi beszédei is, valamint az USA egész külpolitikai irányzata, nem adja semmi bizonyítékát annak, amiről itt az USA államtitkára beszél. Ezek a tények éppen ellenkező törekvésekről tesznek tanúságot. Dulles kijelentette, hogy ellensúlyozni kell azt, amit mondottak, amit a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szovjet rendszer felbonthatatlan egységének nevezett. Teljesen világos, hogy a szovjet rendszer egjtsége „ellensúlyozásának" megteremtéséről szóló kijelentés semmiesetre sem egyezik azzal, amit itt az USA külpolitikájának állítólagos békés céljairól hallottunk. , A szovjet társadalom egysége soha sem volt olyan felbonthatatlan, a szovjet nemzetek testvéri szövetsége soha sem volt ily szilárd és elválaszthatatlan, mint jelenleg. Ez természetesen nem kevéssé nyugtalanítja a béke ellenségeit, akik teljesíthetetlen regényeket fűznek ezen egység megbontásának lehetőségéhez és ahhoz, hogy megakadályozzák a szovjet állam további gazdasági, politikai sikereit és virágzását. Arról, hogy az USA-nak nem áll igazán szándékában enyhíteni a nem. zetközi feszültséget, meggyőzően beszél az az álláspont is, amelyet Dulles úr a Kínai Népköztársaságnak az ENSz-ben való képviseletével kapcsolatban foglalt el. Néhány nappal ezelőtt az USA küldöttsége minden erőfeszítést megtett á^ban az irányban, hogy elutasítsák azt a követelést, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőit meghívják, hogy elfoglalja az ENSz-ben és až ENSz szerveiben az öt jogosan megillető helyet. A Kínai Népköztársasággal és a kínai néppel szemben folytatott agrasszív politika és Csang Kaisek bandájának, mint állítólagos kínai „kormánynak" támogatása öszszeegyeztethetetlen a béke, a nemzetközi biztonság és nemzetközi együttműködés érdekeivel. Az ilyen politika^ amely arra irányul, hogy a nemzetközi ügyeket a Kínai Népköztársaság törvényes képviselőinek részvétele nélkül oldják meg, elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. A következetes szovjet külpolitika —: mondotta beszéde további részében A. J. Visinszkij — amelynek célja a béke és nemzetközi biztonság megvédelmezése, pozitív eredményeket hoz. Erről tanúskodik bizonyos változás a nemzetközi helyzetben. amikor a feszültség hosszú éveken át tartó növekedése után a háború utáni években első ízben vált érezhetővé a nemzetközi légkör bizonyos enyhülése, amikor az emberek millióiban mindjobban erősödni kezdett az a remény, hogy megtalálják a módot a megoldatlan kérdések megoldására. Ez megfelel a nemzetek vágyainak és mélységes törekvéseinek, hogy elérjék a tartós és szilárd békét; ezt teljes nyomatékkal kiemelte a Legfelső Tanácsban mondott beszédében G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A Szovjetunió arra törekszik — és ezt bizonyítja egész politikája a szovjet állam megalapításának első napjaitól fogva — hogy megszilárdítsa baráti kapcsolatait a többi országokkal és nincs semilyen területi követelése egyetlen állammal szemben sem, beleértve az ôssžes szomszédállamokat is. Ez az az út, amelyen rendíthetetlenül és szilárdan halad a Szovjetunió, hogy építse, megvalósítsa és megszilárdítsa a nemzetközi kapcsolatokat külpolitikájának rendíthetetlen elve alapján, minden ország nemzeti szabadsága és szuverenitása tiszteletbentartásának elve alapján A Szovjetunió békeszerető külpolitikáját a demokratikus tábor országaival szoros szövetségben valósítja meg. Ez a tábor nem ismer belső ellentéteket és harcokat, a teljes köl csönös bizalom és tisztelet, az őszinte barátság és az önzetlen kölcsönös segítség szilárd kötelékei kapcsolják egybe. Ez a béke és a demokrácia országai/táborának hatalmas eröforrása. Mennyivel másképpen fest ezzel szemben az északatlanti tömbbe tar. tozó országok tábora. Mindjárt kezdettől fogva nyilvánvaló volt e tömb szervezőinek agresszív szándéka. E tömbnek nem a védelem a célja, amint azt az északatlanti tömb szer. vezőí állítják, hanem az új világháború előkészítése abból a célból, hogy megvalósítsák őrült világuralmi törekvéseiket. Visinszkij elvtárs ezután részletesen rámutatott az északatlanti tömb háborús jellegére és hangsúlyozta az USA és néhány más kapitalista ország reakciós elemeinek háborús pszichózist keltő intézkedéseit. Azután a következőket mondotta: a béke ellenségei most azzal igyekeznek megfélemlíteni a nemzeteket, hogy a Szovjetunió ismeri a hidrogénbomba gyártásának titkát. Ugyanezt tették néhány évvel ezelőtt is, amikor a Szovjetunió az atomfegyver gyártási titkának birtokába jutott. Ezt kihasználva igyekeznek félelmet kelteni, és ezt a félelmet lázas fegyverkezésre használ, ják ki. A szovjet kormány augusztus 20-i nyilatkozatában kijelentette, hogy éppen úgy, mint azelőtt most sincs semmi ok nyugtalanságra. Azért nincs ok nyugtalanságra, mert a Szovjetunió rendületlen következetességgel folytatja a béke megszilárdításának politikáját, az összes államokkal való együttműködés és kereskedelmi kapcsolatok kifejlesztésére irányuló politikáját, hogy tettekkel járuljon hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához. A szovjet külpolitika valóban békeszerető politika, a béke és a nemzetek közötti barátság politikája. A szovjet külpolitikának ez a jellege, ezek a céljai és elvei határozzák meg ..azt az állásfoglalást is, ame. lyet a Szovjetunió tanúsít az öszszes' nemzetközi kérdéseknek, tehát azon kérdéseknek megtárgyalásánál is. amelyekkel Dulles úr, az USA államtitkára beszédében foglalkozott. Dulles úr nem csekély erőfeszítést tett arra, hogy békés megvilágításba helyezze az Egyesült Államok külpolitikáját. Nem először találko. zunk olyan kísérletekkel, amikor a srazdasági és politikai együttmükö. désről szóló békeszerető nyilatkozatokkal, az úgynevezett kölcsönös védelemről szóló mindenféle szerződésekkel és egyezményekkel stb. akarják leplezni annak a politikának vallód) céljait, amely a világuralom megszerzésére irányul. Nem titkolható el azonban azon katonai intézkedések jellegéről és céljairól szóló igazság sem, amelye, ket az északatlanti tömb országai szorgalmasan valóra váltanak. Az északatlanti tömb által foganatosított kollektív intézkedések az összes békeszerető nemzeteket aggodalommai töltik el a békéért és a nemzetközi biztonságért éppen úgy, mint ahogy aggodalommal tölti el őket az egész északatlanti tömb tevékeny, sége. Természetes, hogy. a kollektív védelmi rendiszert, amint azt ők nevezik, nem alkalmas a béke megvédé-, sére, a normális baráti nemzetközi kapcsolatok helyreállítására és megszilárdítására éppen úgy, mint ahogy nem alkalmas e célra az erőszak politikája, amelyen ez a rendszer alapul. Az úgynevezett kollektív védelemre irányuló intézkedések álcája alatt a valóságban a kollektív biztonság ellen irányuló munka folyik. A kollektív biztonságra való hivatkozásnak az a oélja, hogy elleplez, ze a háborús terveket. Nagyon fontos kérdés, amelyre az általános figyelem összpontosul, Korea kérdése, Korea egyesítésének és a politikai konferenciának kérdése, amelyet legkésőbb október 28ig kell Összehívni. Némelyik küldött, elsősorban az USA küldötte, amikor ezt a kérdést felhozták, megismételte a régen megcáfolt és leleplezett verziót, »az északkoreai részről történt agresszióról«, Nem szükséges részletekbe bocsátkozni e kérdéssel kapcsolatban. Jellemző, hogy míg az amerikéű diplomaták a közgyűlésen az USA azon állítólagos szándékáról beszél, nek, hogy »meg akarják nyerni a békeharcot«, Wilson, az USA honvédelmi minisztere, arról biztosítja a szenátust, hogy az USA fegyveres erői szövetségesei fegyveres erőinek támogatásával képesek ,,megnyerni a háborút" a Szovjet unió ellen és Cray tábornok a West Pointe.i katonai akadémia végzett növefíaékei előtt kijelenti, hogy az atomfegyver az Amerikai Egyesült Államok nemzeti biztonságának kulcsa. • Visinszkij elvtárs beszéde második részében rámutatott arra, hogy a nyugati országokban állandóan fokozódik az elégedetlenség a fegyverkezés növekvő terheivel. A nyugateurópai országok reakciós erői Adenauer Nyugat-Német•országára számítanak, azt állítják, hogy katonai ereje rendkívül fontos az »életképes Európa« szempontjá ból. ' Az ügynevezett »bonni egyez. mény« és az úgynevezett »párizsi egyezmény« lényege abban rejlik, hogy a nyugatnémet fegyveres erőket, amelyeket hitlerista tábor nokok parancsnoksága alatt szer veznek, bekapcsolják az úgyneve zett »európai hadseregbe® és ezzel az északatlanti tömb fegyveres erői közé. Ez a német militarizmus felújításának útja, az új agresszió veszélyes tűzfészke létesítésének útja, Sz nem az az út, amely a béke érdekeit szolgálná és nem áll sem a német népnek, sem a^ francia, sem pedig a brit népnek érdekében, sem pedig egyetlen békeszerető nemzetnek érdekében sem. A Szovjetunió határozottan elutasítja azt a lehetőséget, hogy ezen az úton haladjanak. A Szovjetunió más utat javasol, amely megfelel a négy nagyhatalom Németországgal szemben vállalt kötelezettségeinek. Ez az út megfelel a béke érdekeinek, a német »ép és a német nép szomszédai érdekeinek, a német állam békés és demokratikus fejlődése érdekeinek. A szovjet kormány már 1952. márciusában javaslatot terjesztett elő a Németországgal kötendő békeszerződés alapelveire, abból a cél. ból, hogy a négy nagyhatalom meg. tárgyalja. Az USA, Anglia és Franciaország kormányai mindeddig sem megjegyzéseiket, sem pedig javaslatukat nem terjesztették elő a szovjet kormánynak e javaslatával kapcsolatban. A három nýugatj hatalom minden törekvése arra irányult, hogy minél előbb befejezzék az úgynevezett európai védelmi közösség .megalakítását és ebbe belekapcsolják a nyugatnémet fegyveres erőket. Azoknak, akik valóban a német kérdés békés megoldására törekszenek, el kell ítélniök és vissza kell utasítaniok azokat a terveket, amelyek a háborúra vezető militarizmus felújítására irányulnak. A Német Demokratikus Köztársaság, amely egész Németország békeszerető erőinek védőpajzsa, a béke és a munka, a demokrácia és haladás Németországa, arra törekedik, hogy biztosítsa a békét Németország szánjára, biztosítsa az egységes, és független demokrati, kus Németország megalakítását és ebben a német nép legszélesebb tömegei támogatják messze határain túl is. Ami a szovjet kormány álláspontját illeti a bonni, párizsi, stb.egyezményekben foglalt tervekkel' szemben, ezt az álláspontot kimerítően meghatározták mindjárt a német kérdés keletkezésénél. Ezzel kapcsolatban emlékezni keli G. M. Malenkov elvtárs szavaira, amelyekben visszatükröződik az egész szovjet nép akarata és határozottsága és amelyek teljesen megfelelnek az összes békeszerető nemzetek akaratának. G. M. Malenkov a Szovjetunió Legfelső Tanácsában tartott beszédében azt mondotta: »Azt 'akarják tőlünk, hogy egyetértsünk az agresszív militarista Németország feltámasztásával és emellett az európai béke biztosításáról merészelnek beszélni. Népünk azonban a militarista Németország ellen viselt háborúban nem azért ontotta fiai és leányai millióinak vérét, hogy ismét felélessze Európában ezt a legveszélyesebb háborús tűzfészket". A német kérdés békés és tartós megoldása főként Németország közvetlen szomszédainak érdeke, akik nem egyszer élték át azokat a szenvedéseket, amelyekbe a német militaristák döntötték őket. Ezek a szenvedések egyben súlyos sebeket okoztak a német népnek is, amely saj'áit történelme alapján meggyőződött arról, hogy a militarizmus útja agresszív háborúhoz, nemzeti öngyilkossághoz vezet. A német nép legjobbjai' elutasítják ezt az utat, igyekeznek biztosítani a békét Németország számára és elérni az egységes, független, demokratikus és békeszerető Németország megteremtését. « A német militarizmus felújításá. nak kérdésében nem lehet megfe- v ledkezni arról sem, hogy Németország újrafelfegyverzése »elkerülhetetlenül új problémákat hoz magával, amelyek a végsőkig gyengithetik a szövetségesek egységének ma már úgyis megrendült alapját«. ('Visinszkij elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.)