Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-13 / 196. szám, csütörtök

4 III SZO 1953 augusztus 1

4 £z(ii CL kaknx Estefelé, amikor már egész fekete volt az ég, halálosan kimerült embercsoport tántorgott haza a földek felől: A Nyúzó Csaó munkásai. — Meghalok az álmosságtól! — zihált az egyik. — Az anyját annak a kakasnak! — káromkodott egy másik. — Minden este úgy van, hogy alig alszunk el, máris kukorékolni kezd. A Nyúzó Csaó meg, az a vén zsugori, amint a kakas megszólal, meg nem állná, hogy ne kiáltson ránk, ne küldjön fel újra a hegyre. Ott azután dolgozhatunk félnapig, s még mindig nincs világos. | Mások megy így szóltak: — Ha az embernek pénze van, a kakas is segíti, ez aztán a szerencse. Mások meg így szóltak: — Micsoda jó vagy balszerencsé, röl beszélsz? Hogy lehet az

ľ hogy a kakas azelőtt mindig idejében azólt, most meg ilyen korán kukorékol? Ebben valami boszorkányság van. Az lesz a vége, hogy agyoncsapom egyszer. így folyt a szó, hol az egyik beszélt, hol a másik, egyszerre csak hazaértek. A munkások vacsora után tüstént lefeküdtek, hogy minél több időt fordíthassanak pihenésre, akadt azonban, aki még elszívott egy cigarettát, vagy beszélgetett. Kao Jü.pao nemrégiben alaposan elrontotta a gyomrát, alig fekült le, mindig újra fel kellett kelnie. Viszszafelé bement a tehenek istállójába, meg akarta nézni, van-e még széna a jászolban, úgy gondolta, ad még nekik egy kevés szénát és azután lefekszik aludni. Ebben a pillanatban észrevette, hogy egy fickó furkósbottal a kezében lábujjhegyen a baromfiól felé lopódzik; ezen az estén nem sütött a hold. így hát nem ismerte meg a sötét alak arcát. Kao Jíi-pao azt gondolta magában: „Attól félek csirketolvaj lesz, kiáltani kéne". De rögtön meggondolta magát: „Nem, ez az ember bizonyára csak azért lop, mert a családja nem tud másképp megélni. Ha én most kiáltok, nem olyan.

e vájjon, mintha csapdába ejteném-? Nem szólok én egy hangot sem. Ha mind leviszi a kakasokat, legalább nem kukorékolnak reggel, aludhatunk egy kicsit tovább." Egyszer csak azt látta, hogy az ember kinyújtja a nyakát és olyanféle mozdulatot tesz, mintha az orrát akarná megfogni. Kao Jü-pao aggódni kezdett: „Vigyázz már egy kicsit! Nyúzó Csaó meghallhatja, hogy itt jársz és ha megcsíp, jaj neked!" Megállapította, hogy van még széna a já szolban, vissza akart menni az alvóhelyre, de attól félt, hogy megriasztja a csdrketolvajt. így gondolkozott: „Ha kimegyek, megszalaszt tom és akkor hiába jött. Nem, nem ijesztem meg, hanem itt nézem meg, ki lopja a csirkéket". Kao Jü-pao lekuporodott és meg akarta lesni a tolvaj mesterkedéseit. Ki gondolta volna, hogy olyan soká kell várnia anélkül, hogy a legkisebb nesz is .hallanék? Egyszerre csak meghallotta. hogy a tolvaj a kakast kezdi utánozni. Kao Jü-pao nagyon izgatott lett, de csak annyit látott, hogy az ember a tehénistállóba jön, erre gyorsan a szénába bújt. Alig sikerült elrejtőznie, az ember már a jászolhoz ért, gyufát gyújtott és ő is azt nézte, van-e benne széna. Kao Jü-pao a gyufa fényénél azonnal meglátta, miről van szó. „Á, szóval Nyúzó Csaó jön éjjel egy órakor felkelteni a kakast, ennek az öreg gazfickónak a keze van a boszorkányságban." Az még, nem lett volna baj, hogy Csaó kukorékolt egyet, de a baromfiudvar minden kakasa felébredt és utána a falu összes kakasai éktelen kukorékolásba kezdtek. Kao Jü-pao lenyelte haragját és nemsokára már hallotta is, hogyan üvölt teli torokból a Nyúzó Csaó: — Még mindig nem keltetek fel? Mikor akartok elindulni a hegyre? Már minden kakas kukorékolt! — és amint befejezte, visszament aludni. Kao is beosont a szobába, körülnézett kicsit. A munkások mind dühösen morogtak— Az anyját! Nem kukorékol ez sc később, se korábban, csak épp KAO JÜ-PAfc • amikor lefekszünk. Ez a kakas igazán nem is kakas! Liu fejére ütve mondta: — Hát akkor minek hívják, ha nem kakasnak ? — Hajszoló-varázsló ördögnek! Már látom, hogy így megy tovább, pár napig még dolgozunk, aztán meghalunk a fáradságtól. Volt, aki azt mondta: — Csak most aludtam el! Mások így szóltak: — Lefeküdtem és még egy pipadohányt sem szívtam el... Kao Jü-pao arra gondolt: ök még nem tudják, hogy az egész csak Nyúzó Csaó csalafintasága. Leült és megszólalt: — Használjuk ki az időt, Isiszen még a ruhám se vetettem le, induljunk hát gyorsan, azután majd elmondok nektek egy tréfát. — Nosza gyorsan mond el Jü. pao, milyen tréfáról beszélsz — sürgették valamennyien. — Nem, most nem beszélek, majd csak az úton. Az emberek gyorsan felkapták ruhájukat, vállukra vették az ásót és felmentek a hegyre. Az úton mindnyájan Kaot sürgették: — Halljuk a tréfát! Mondd el már gyorsan! Kai Jü-pao caak nevetett, rábámult egy kis fekete kavicsra és így szólt: — Bátyáim! Ne átkozzátok többé a kakast! Nem a kakasra kell haragudni, ember a ludas ebben! Mindenki kíváncsian feléje fordult: — Hát ezt meg hogy gondolod? Kao tüstént részletesen elmondta a munkásoknak. hogyan utánozta Nyúzó Csaó a kakast. Liu megint csak a fejére ütött és haragjában egészen tágranyittotta szemét. — Ma éjjel nem dolgozom; amint a földre érünk, lefekszem aludni! Mindenki egyetértett vele. Mindenki látta, hogy az égen még halvány csillagok ragyognak. Amint a földre kiértek, letették az ásót, elszívtak egy pipa dohányt, azután leheveredtek a földre és mélyen elaludtak. Az emberek mind rettenetesen álmosak voltak, belepte ruhájukat a harmat, de észre sem vették. Az a fogás, hogy a kakast utánozzák. a Csao-családban valóságos családi kincsnek számított. Már Nyúzó Csaó nagyapjának, ükapjának idejében voltak emberek, akik tudták, hogy a Csao-családban ismerik ezt a trükköt és így szállt át apáról-fiúra. így mire harmadszor ásták fel a földet, a fáradtságtól megfutottak a napszámosok, be sem várták az őszt, amikor megkap, ták volna járandóságukat. A munkások ott feküdtek a földön és az igazak álmát aludtSk. Egyszer csak arra riadtak, hogy sajog kegyetlenül a hátuk. Jajgatva ugrottak talpra. Látják ám, hogy már magasan áll a nap, a Nyúzó Csaó pedig egy sétapálcával püföli őket em. bertelenül. Összehúzott szemöldök, kel bámult rájuk és azt kérdezte: — Ti az én rizsemet eszitek, az én gabonámat fogyasztjátok és így dolgoztok meg érte? A munka nem izlik, aludni jártok ide? Ha ma délutánig nem ássátok fel ezt a földdarabot, akkor ne is álmodjatok evésről. Hátrafordult és odaszólt a gulyásnak: — Vidd vissza az ételt! Ügy történt a dolog, hogy Nyúzó Csoa korán kelt fel. Látta, hogy a munkások, még nem jöttek -•issza enni és azt gondolta magában .Biz. tosan kínt dolgoznak még a földe, men, elküldök valakit, vigye el nekik az ételt, hadd egyenek a hegyein, így megtakaríthatom a jövés-menéssel kárba vesző időt és még többet dolgozhatnak. Azonnal az utcára ment és elküldte a falu gulyását az öreg Li Pot, hogy vigye fel nekik a hegyre a reggelit. Ki gondolta volna, hogy amikor maga is utánuk megy, azt fogja látni: alusznak a munkások és kisujjukat sem mozdítják. Haragjában botot ragadott és elverte őket, az ételt sem adta oda nekik, hanem az öreg Li Poval visszaküldte a házba. Mikor a gulyás elment, ö még szitkozódott egy kicsti, azután maga is el. indult. Mikor a munkások látták, hogy Nyúzó Csaó szidja és püföli őket és még csak enni se ad nekik, néhányan annyira megdühödtek, hogy elhatározták, egy percig sem dolgoznak tovább: mások vissza akartak menni, hogy kikérjék bérüket. Jüpao nevetve hívta össze őket és így szólt: — Bátyáim! Látom, nem akartok elindulni. Van egy ötletem: verjük el közös erővel ezt a gazembert, mindjárt minden rendbe jön. •• De valaki így beszélt: — Ejnye Jü-pao! Megbolondultál te gyerek? Neki pénze is van, tekintélye is. most még Őrparancsnok is lett. ö most itt a kiskirály, hát mit is merhetünk ellene? Liu aggodalmasan mosolygott. — Ennek a kis legénynek aztán vannak jó ötletei! — Bátyáim! Nem vagyok bolond — szólt Kao — de úgy látom, nektek kicsit nehéz a fejetek Jvyúzó Csaó egy éjszaka sem hagy bennünket aludni, talán azt akarja, hogy belehaljunk a kimerültségbe. Nem egyszer hallottam Jang bátyám meséiben: „Aki elsőnek üt, győz. aki másodiknak, pórul jár". Nem lenne jó, ha ilyenformán adnánk jó leckét a földesúrnak? — Mindnyájan nevetve hallgatták a tervet. — Rendben van, így kell tennünk. Délben mikor hazamentek enni, Nyúzó Csaó még szitkozódott, de senki sem szólt hozzá és így vége is szakadt a szitkozódásnak. Három-négy nap múlva már minden munkás botot faragott magának. Vacsora után eloltották a lámpát és ráparancsoltak Kao Jü-paora, álljon oda lesni az'ajtó mögé. Végre több niint egy órát várt, amíg megjelent Nyúzó Csaó és éppen odalopakodott a baromfiól ajtajához. Jüpao kiabálni kezdett: — Tolvaj, tolvaj! A botokkal felfegyverkezett munkások tüstént odafutottak, ütötték az öreg Nyúzót. .ahol érték. Ordított is Nyúzó Csaó: — Ne üssetek én vagyok! — Éppen téged akarunk elverni — felelték a munkások — meglátjuk lesz-e még kedved csirkét lopni? Kao Jü-pao beszaladt a házba és kiabálni kezdett: — Hej, őrparancsnok! Gyere gyorsan! Tolvaj jár, tolvajt fogunk! De ez még csak a kezdet volt, mert felkelt a japán tiszt is, aki a házban aludt, meghallotta mit kiabálnak, előparancsolt két fegyveres katonát és ök is odafutottak. Futás közben folyton azt üvöltötte: — Egy tyúktolvaj se legyen itt nekem! Üssétek agyon! Nyúzó Csaó felesége meg a fia a szobában várták, most ök is meghallották mi történik és ijedten kiáltoztak: — Ne üssétek! ... De jóformán még ki sem nyithatták a szájukat, a japán ördög parancsára máris két goíyó járta át Nyúzó Csaot. Nyúzó Csaó feljajdult: — Én vagyok! Fejét a tyúkólba dugta, a japán ördög előre lépett és újból tüzelni akart. Az öregasszony épp csak a nadrágját kapkodta magára, meztelen ' felsőtesttel odafutott, úgy kiabált: — ö az örparacsnok! Csak ekkor állt meg a japán ördög keze. A munkások körülállták és megszólaltak: _ Az őrparancsnok azelőtt sohasem járt a baromfióknál; hogy hogy ma éjféltájban csirkét akart fogni? Hozzatok gyorsan lámpát, Kadd nézzük meg! Tao-csi, a fia kihozta a -;zobából a lámpát, hadd lássanak valamit. Ő jaj! Az a két golyó éppen a pa. rancsnok combját találta el. Csakl^táfok gondolok... Rátok gondolok, ha fúróm a fekete aranyba mártom. Rátok qondőlok s feszülő karom acélként csillog a vasrúdon. Elémbe képzellek, ahogy nsztalod fölé hajolva \ — parányi ránc a szemed felett — dolgozol javítgatsz a sok-sok dolgozaton. Jó volna otialopódzni észrevétlen, amint lehajtott fejecskével ülsz ott, s fiihs- hajad — mely még mindig oly engedetlen — lesimítani ,s megcsókolni halántékod; látni szemedben a szeretet ezer apró. parányi fényét, kezembe venni erős asszonykezed s érezni drága, éltető melegét. Most halkan, barnán a másik szobába surransz igazítani a picike párnán, s gyermekünknek még egy jóéjszakát mondasz. .t Lassan a tárna mélye kedves muzsikával telik meg: ma néggyel több a csille, a fekete arany, s ez mind értetek. IvanicsIstván A szovjet és csehszlovák vasutasok ünnepélye az ágcsernyői határállomáson Augusztus 2-án fejeződött be a Szövetségi Vasútvonal többnapos ünnepsége Agcsemyön. E kitűnően megrendezett ünnepségen meg. jelent a szovjet és csehszlovák vas Utasok küldöttsége A találkozó a vasút építésének határidőre való elkészítése jegyében folyt le. Az ünnepség rendezői alkalmat adtak a Csemadok kassai kerületé nek, hogy néhány műsorszámmal részt vegyen e nem mindennapos ünnepségen. A szereplök igyekeztek jó munkával válaszolni erre a szi vélyes meghívásra. A reggeli órákban indultunk el, Kassáról a szinai helyi csoport kul túrbrigádjával. Később hozzánk csatlakozott a gyürkéi énekkar, a nagygéresi tánccsoport, a ladamóci és szentesi kultúrcsoportok pedig már ott vártak bennünket. Mindenki átérezte a vasút rendkívüli jelen tőségét. Ezen az állomáson kaptuk az Ínséges szárazság idején az élet adó kenyeret, ezen keresztül érkéz nek ma is az értékesnél értékesebb nyersanyagok. Ezen az állomáson keresztül sugárzik felénk a tapasztalat, erő, útmutatás, s mindaz, ami életünket percről percre szeb bé és boldogabbá teszi. Ennek tudatában kultúrgárdánk igyekezett tudásának legjavát adni. Versben, táncban, énekben, csasztucskákban fejeztük ki örömünket, szeretetünket népi demokratikus hazánk és a Szovjetunió iránt. Az előkészítést Novotny és Kulcsár elvtársak végezték a kerületi mun katársak segítségével. A királyhel meci járást Várady, a kassai járást pedig Pataki elvtárs készítette elö. Általában jól megszervezett, közös munka folyt Kerületünkből több mint 130-an vettünk részt ezen az ünnepségen. Minden szereplő tudá sa legjavát adta. A géresi helyi csoport kig táncegyüttese orosz táncot mutatott be, amellyel igen nagy sikert aratott. A gyürkéi énekkar szintén jól szerepelt. Ha az énekkarban elengendő számban lesznek férfiak, s ha műsorukat eredeti népdalokkal egészítik ki. akkor még nagyob sikerekre számíthatnak. A 'szinaiak táncai szintén nagyon tetszett mindenkinek. Jó volt az a megoldás, hogy a lányok táncait a fiúk énekkel kísérték, mert így kifejezésre jutott az a szép népi hagyomány, mely szerint az éneket nem lehet elválasztani a tánctól. A kassai helyig csoport ezúttal kis létszámmal szerepelt. mert a nyári szabadságok miatt nem tudott --több erőt-mozgósítani. Amit azonban a csoport nyújtott, az megfelel a várakozásnak. Ki kell emelnünk a magánénekeseket és pedig Novotnynét magyar és szolvák énekszámaival. Kulcsár Jenőt sajátszerzeményü csasztuskáival, Urbán Ernőt sajátszerzeményü versének elszavalásáért. A többiek is nagyon szépen szerepeltek. Öt óra körül fejeztük be műsorunkat és utána a helybeliek adtak szebbnél-szebb műsorszámokat. Nagyon tanulságos volt ez az ünnepség, különösen azoknak a kultúrcsoportoknak, amelyeknél a jó szereplés mellett kisebb hibák is előfordultak Különösen tanulságos volt a kassai helyi csoportnak, ahol nem gondoskodnak az utánpótlásról. Ez ösztönözni fogja csoportjainkát még fokozottabb munkára. Hisszük, hogy rövidesen megismételhetjük vendégszereplésünket Ágcsernyön, még pedig az ottani helyi csoport megalakulása alkalmából Hisszük, hogy a vasútépítés sikeres befejezéséhez ugyancsak hozzájárulhatunk azzal, hogy a kassai, szepsi és rozsnyói járások kultúrcsoportjai még sikeresebb fellépésükkel fogják buzdítani a Jablonovnál dolgozó építőket. Kiss Béla úgy hullott a vére! Nyúzó Csaó a vad hegyi kakashoz hasonlított: csak a fejét óvta, semmi mást. Fejét a tyúkólba dugta, mintha fel akarná habzsolni, amit a tyú. kok lepotyogtattak. Mindenki segített kihúzni, hadd lássák, milyen. Az egész arca tele volt rondasággal, ott ült, fogta a lábát és bőgött tiszta szívből. A munkások majd megszakadtak a nevetéstől. Liu 'a fejére ütött: — Mi azt hittük, tolvajt fogtunk, vesződtünk vele egy csomót, hát kisült, hogy az őrparancsnok. Hát miért jötté) ide éjnek idején csirkét fogni? Az őrparancsnok még mindig bömbölt. — Ne ls említsétek, az igazak álmát aludtam a szobámban s magam sem tudom, micsoda ördög hurcolt idáig. Kórusban feleltek. — Nézd csak milyen bajok érhetik az embert! Lehet hogy a gonw. keze van benne. A iövöben lobban kel! vigyázni! Már vitték is be Csaot a szobájába. A japán tiszt orvost hivatott, az megállapította, hogy eltörött a csontja a lövéstől, azután bekötőtte a lábát. Az öreg Nyúzó Csaó na. gyan szerencsétlennek érezu magát, de egy árva szót sem' szólt. Nem is mert többet a baromfiólba nenni, még a földre sem tette ki h lábát. Fordította: Mészáros Vilma.