Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-06 / 190. szám, csütörtök

6 Ul SZO 1953 augusztus 6 Az új ember hűségesebb ábrázolásáért képzőművészetünkben Képzőművészetünk Ms ä többi művészi ágakhoz hasonlóan, forradalmi fejlődésen megy át. Az a törekvés fűti képzőművészeinket is; hogy dolgozóinknak , olyan magasszlnvonalú mesteri müveket alkossanak, — melyek bemutatják egész dolgozó társadalmunk szocialista épitőmunkáját, a szülőföld iránti szere, tetre és az örömteljes munka még fokozottabb végzésére mozgósítják őket. Alkotó művészeink, akár fes. tqk, akár írók, munkájukban Gott wald elvtárs szavaihoz igazodnak, aki a következőket mondotta még 1948-ban: » „Népiünknek a ma új kultúrájára van szüksége, amely a mával él és a mát segíti. Az ország boldog jövőjébe vetett hitünktől áthatott kultúrára van szüksége, amely erősít bennünket a munkában és a küzde«k sok olyan müvet, melyek forradalmi módon fejeznék ki népeink építő törekvéseit, hogy a szovjet képzőművészeti alkotásokhoz hason lóan lenyűgöző hatást keltsenek dolgozóink körében. Lassan kristályosodik ki nálunk az újszerű, a formájában nemzeti és tartalmában szocialista képzőművészet. Azért van ez talán így, mert 'képzőművészeink nehezen tudják összhangba hozni a formát a tartalommal? Nem hisszük. Legtöbb képzőművészünk előtt ugyanis világos, hogy a művészetben a céltalanság, az üresség, az öncélúság kátyúba döntené a művészetet úgy, mint a kapitálista rend idején, amikor egy különböző izmusoktól összekavart, zavaros és érthetetlen „művészet" keletkezett. Képzőművészeink, — már pártunk felvilágosító munká. Mária Medvecká: A béke gyermekei lemben és utat mutat nekünk előre. Érthető és számára hozzáférhető és ezért hozzá közelálló és számára drága kultúrára van szüksége." Ezek a nagyértékü tanító szavalj pártunk útmutatását jelentik képző, művészeinknek is. Teljesítjük ezt az irányvonalat? Erre a kész müvek, a kiállítások, különösképpen az utolsó két év legszebb képzőművészeti termékeit most bemutató, a prágai Várban kiállított müvek adnak feleletet. E nagyszabású országos kiállítás megalapítója Gottwald elvtárs volt és célja, hogy rendszeresen széleskörű áttekintést nyújtson a csehszlovákiai képzömüvé. szetröl. Az idén erre másodszor került sor. A mostani kiállítás is ku úréletiink igen jelentős eseménye. Igazolja azt, hogy képzőművészeink az első várbeli-kiállítás óta ŕ 1951) igen nagy utat tettek meg előre, hogy levessék magukról véglegesen a formalizmus maradványait és érthető, a dolgozókhoz közelálló müveket alkossanak. Azon. ban kevés azoknak a müveknek a száma, amelyek teljes hűséggel és teljes átéléssel ábrázolnák dolgozó népünknek a szocializmus felépítéséért folyó gigászi küzdelmét. Ha tanulmányozzuk a szovjet festömüvészetet, rájövünk arra. hogy miért olyan lenyűgözök a szovjet festők alkotásai. Elsősorban is azért, mert a szovjet képzőművészek kérlelhetetlen elvi harcot folytattak a burzsoá formalizmus maradványai ellen. Másodszor azért, mert a szocialista művészek sokoldalú. változatos, nemcsak a figurá. lis, az embert ábrázoló képekben, de a tájképekben és a csendéletekben is érzékeltetni tudják a szovjet valóságot, ki tudják fejezni az emberek mindennapi örömét és a Szovjetunió népeinek forradalmi múltját, a szovjet hatalom megteremtéséért folytatott küzdelmüket, a fasizmus felett aratott diadalmas győzelmet, valamint a most a világbékéért folyó küzdelmet és ezzel szocialista hazafiasságra nevelik a szovjet embereket s így bennünket is. Tiszteletben tartják és igen magasra értékelik a mult értékeit, a nemzeti hagyományokat. Ezt az utat kell követniök a mi képzőművészeinknek is. Az idei prágai várbeli kiállítás arról tanúskodik, hogy alkotó művészeink színvonala emelkedett az utóbbi években, azonban nem alkot. ja és a szovjet tapasztalatok megismerése folytán is, — világosan látják feladatukat. Vegyük például a tájképfestészetet. Szép, mindenkitől érthető tájképeket festenek hazánk egyes vidékeiről,, azonban látjuk ázt is, hogy még nehezen bírnak megbirkózni a tájképek tartalmával. A tájképekben is ugyanolyan fontos a tartalom, mint az embereket ábrázoló alkotásokban. Bennük is ki kell fejezni azt a nagyszabású változást, mely egyre gazdagabb és szebbé váló hazánkat jellemzi. Gondoljunk csak az EFSzek széles földjeire, a rizsföldekre, az eddigi elhagyatott, „éhségvölgyeknek" nevezett völgyekre, ahol a szo. cialista építkezések az új, boldogabb életet hirdetik és akkor rájövünk arra, hogy igenis mélységes tartalommal telíthetjük a tájképeket is, melyek az újjáalakuló életünkről adnak hírt és még lelkesebb építőmunkára mozgósítanak bennünket. Képzőművészetünk legszembetűnőbb gyengéje a még kifejletlen figurális, festészet, vagyis a ma, a boldogabb jövő, a szocializmust építő emberek ábrázolása. Ezt elsősorban is arra vezethetjük vissza, hogy képzőművészeink keveset foglalkoznak az emberek tanulmányo. zásával, rajzolásával és amikor aktuális témákat dolgoznak fel, többüknél hiányzik a megválasztott tárgykör iránti szeretet, ami azután az elkészült műben a külsőségességben, a kidolgozatlanságban s a tipizálás helyett a sematizmusban nyilvánul meg. Elnyomatás alól felszabadított népünkről, a boldogabb jövőjüket megalapozó új típusú emberekről, az építőmunka kérdéseiről és hibáiról, az életünkben oly gazdagon felmerülő konfliktusokról csak az a festő tud hűséges és őszinte képet alkotni, aki együtt él és lélekzik a néppel. Még nem élte magát bele minden művészünk a mába. Vannak, akik attól félnek, hogy gazdag színskálájukat, költői meglátásukat elveszítik, ha az építő, munkáról és annak harcosairól fes tenek képeket. A gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A szocialista realizmus nem köti meg a műves? kezét, Hanem még meré szebben engedi szárrtyalrti. hogy művészi, mesteri módon — természetesen iz élet problémáinak ismeretével. — művészi alkotó módon meggyőzően reprodukálja életünket. Nálunk is bekövetkezett az az időszak, ami a Szovjetunióban évtizedekkel ezelőtt volt, hogy a szocialista ipar és a mezőgazdaság szövetkezeti alapokra helyezése új irányt szabott a kulturális élet, és így a művészetek fejlődésének is. Ezt a hősies korszakot kell most művészeinknek visszatükröztetni müveikben és ezt csak olyan alkotás adhatja vissza, meH'nek középpontjában az ember áll. Festőink legtöbbje eddig a jelenségeket többnyire felületesen ábrázolta, mert nem tudott teljesen megbirkózni a tipizálás nehéz és kényes kérdésével. A szocialista realizmus módszerei alapján dolgozni azt jelenti, hogy nagyszabású, ^ valósághoz hü, a jövőt érzékeltető, mai életünk romantikáját is mesteri módon bemutató, visszatükröző müveket alkossunk, amellett, hogy felhasználjuk a nagyértékü nemzeti hagyományokat és azokat továbbfejlesszük. A művészi alkotásokban is vissza kell tükröznünk az osztályharcot, annak eszmei tartalmát. Ha ezt sikeresen tesszük, akkor nagy mozgósító erővei tudjuk érzékeltetni a haladás útját is. Az emberi társadalmak soha olyan nagy művészi igényt nem támasztottak, mint szocializmus felé haladó társadalmunk. A szocialista társadalom mint a legfejlettebb, legérettebb társadalom, a szabaddá lett népek társadalma természetesen megköveteli a művészektől az élet hűséges és a jövőbe mutató ábrázolását. ' A legnagyobb hatást minden korban azok a művészi alkotások keltettek, amelyekben a müvek fő tárgya az ember. És a mi hősies és dicső, az embert és világot formáló korszakunkban sem tehetünk ebben kivételt, sőt még fokoznunk és magasabb színvonalra kell emelnünk alkotó művészetünk e területén is az ember ábrázolását. A művészetnek az ^élettel való kapcsolatait még szorosabbra kell fűznünk, hogy új életünk alkotóit, az embereket és a munkájukat nagyrabecsülő müveket alkothassunk. A szocialista realizmus egyik úttörője a Sztálin-díjas B. V. Joganszon szovjet festő azért lett nagy és képei azért olyan meggyőzőek és kifejezők (mint pl. „Kommunisták kihallgatása", „Régi gyár az Uraiban"), mert hosszú időn keresz. tűi élet. és jellemtanulmányokat végzett. Felismerte a szocialista realizmus magasabbrendűségét, a párt vezető szerepének jelentőségét, a forFadaJ mi mult nagy mozgatóerejét a ma építésében. Sztálin , elvtárs szavai alapján, aki azt mon- j dotta, hogy „ .. . csak a nép halhatatlan, minden más —- átmeneti" — felismerte, hogy á művészi alkotások csak akkor válnak igazi értékké, ha az igazsághoz hűen adják vissza a nép életét, gondolkodásmódját, jellegzetes vonásait, történelmi küldetését. Joganszon sokat tanult a mult nagy realista festőitől, különösképp Rjepintől. Mit mond erről? „Rjepinhez Vell igazodnunk, — mondotta Jfganszon. — Ez talán azt jelenti, hogy utánozzuk Rjepint? Természetesen nem jelenti azt... Rjepintől elsősorban a munkához való viszonyt kell megtanulnunk s arra kell törekednünk, hogy saját eszközeinkkel tükrözzük vissza nagyszerű korunkat. A képet fontos, komoly ügynek kell tekinteni, a képet „ki kell hordani" ugyanúgy, ahogy Rjepin csinálta". Ez a kérdés áll fenn a mi képzőművészeink előtt is: hogyan fe. jezzék ki életünk mindnyájunkat érintő kérdéseit, hogyan alkossanak olyan müveket, amelyek méltóan fejezik ki pártunk, munkásosztályunk hősies küzdelmét az új, szocialista társadalom megteremtéséért. Hogy képzőművészeink az eddiginél még fokozottabb mértékben eleget teheí senek művészi küldetésüknek. továbbra is megalkuvás nélkül kell harcolniok a burzsoá ideológia bármilyen megnyilvánulása ' ellen és azokat csírájában el kell fojtaniok. Ez a képzőművészek körében az ideológiai munka további fokozását követeli meg. A marxizmus-leninizmus állandó tanulmányozása és pártunk politikájának teljes ismerete révén teremthetjük csak meg né. pei(k újszerű művészetét, a szocialista realizmuson alapuló nemzeti művészetet. Pártunk és kormányunk a legmesszebbmenően támogatja képzőművészeinket is. hogy lehetővé tegye számukra az olyan müvek megalkotását, melyek sokoldalúan, hűségesen tükrözik vissza életünket. Široký elvtárs Szlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusán kijelentette: ..Megteremtettük a szlovák kultúra soha nem látott felvirágzásának anyagi előfeltételeit, azét a kultúráét, amely sokszínű és gazdag, a népből merít és elválaszthatatlan a néptől, for. májában nemzeti és tartalmában egyre inkább szocialista." Ez a megállapítás, ez az örömteljes valóság is még jobban arra ösztönzi művészeinket, hogy még merészebben lássanak feladatuk teljesítéséhez. Malenkov elvtárs az SzKP XIX. kongresszusán kifejtette a szocialista realista művészet jelentőségét. Malenkov elvtárs mondotta: „a realista művészet ereje és jelentősége abban van, hogy felszínre hozhatja és köteles is felszínre hozni és feltárni az egyszerű emberek magasabbrendü lelki tulajdonságait és tipikus pozitív jellemvonásait s mü. vészi eszközökkel megteremtheti és köteles is megteremteni azt a ragyogó példaképet, amely méltó arra, hogy az emberek kövessék." Hogv képzőművészeink ennek a nagy feladatnak eleget tehessenek, szükséges, hogy még mélyrehatóbban tanulmányozzák a " szocializmus építésének útján haladó társadalmunk életét. Ennél a kérdésnél meg kell állapítani, hogy képzőművészeink mostanáig is alkottak ilyen müveket, de korántsem elégedhetünk meg azok számával és minőségével. Életünk sokkal gazdagabb és gyönyörűbb, sokkal több haaqfe&l van telítve, mint ahogy erről kép. zömüvészeink alkotásaikban számot adnak. Még nem kristályosodott ki előttük teljesen a tipikusság kérdé se. Amikor üzemekről, vagy építke zésekröl festenek, a legtöbb képen a sok gép és állványzat mellett elvész az ember, a ma harcos építője. Egész építöm'unkánk, egész életünk középpontjában az ember áll, akit úgy kell megörökíteni, hogy a jövőben is büszkélkedve mutathas•loiet Kostka: Szövetkezeti parasztasszony sanak rá: íme, ilyen emberek, ilyen hősök építették ki hazánkban a szocializmust! Ilyen műalkotás még kevés született. Az embernélküli képek vagy csak a képekre odaillusztrált léleknélklíli emberfigurák sohasem fejezhetik ki dicső korszakunk építőinek lelkületét. A tipikusság kérdéséhez még hozzá kell tennünk, hogy nemcsak az a legtipikusabb helyzet, amellyel a leggyakrabban találkozunk, hanem az, amely a. legteljesebben és legmeggyőzőbben fejezi ki az adott körülményeket. A tipikusság kérdésének helyes felismerése — politikai kérdés, ezért képzőművészeinknek fel kell ismerniök az ideológiai munka jelentőségét, mert csak elméleti és politikai ismereteik' állandó gyarapításával alkothatnak olyan müveket, amelyeket tőlük pártunk és egész dolgozó népünk elvár. Képzőművészeinknek fejlődő életünktől való elmaradása. azz.-äl magyarázható, hogy művészeink, bizonyos, mondhatnánk, túlnyomó része igen hosszú i<Jő alatt vetette le magáról a formai isztikus maradványokat és fokozatosan találják meg az egyedüli helyes utat, mely a mélységesen emberi és a nagyigényű mesteri müvek alkptásához. a szocialista realiamus módszereinek érvényesítéséhez vezet. Igv alkothatta meg Jozef Kostka szobrász ..A szövetkezeti parasztasszony" c. államdíjjal kitüntetett szobrát, melyről csak úgy sugárzik az új élet útjára lépett falusi asszony minden öröme és a szocialista jövő. be vetett meggyőző hite. Ha képzőművészetünkben a figurális festészet még nem is nőtt össze olyan szorosan az élettel, ha csak megközelítőleg is érzékelteti építőmunkánk lüktetését. — mégis akad több figyelemreméltó alkotás, amelyek mélységes meggyőző e-rővel hirdetik új életünket. t Medvecká Mária, az államdíjjal kitüntetett fiatal szlovák festönő a legutóbbi kiállításokon a legnagyobb elismerésben részesült ,.A kontingens beszolgáltatása Árvában" és ,.A béke gyermekei" című müveivel. Ha alkotásaiban a sze replő emberei: ábrázolása nincá is a legkötöttebb viszonyban a tájjal, mégis olyan embertípusokat sikerült alkotnia - legyenek azok a beszolgáltatásnak eleget tevő parasztasszonyok, vagy pedig a szabad életnek örülő, bábszínházat játszó gyermekek, — hogy ezek az emberek húsból-vérből valók, akik méltán válnak új életünk hirdetőivé, i Hogyan sikerült ez Medvecká Máriának ? Ügy, hogy olyan tárgykört választott, amellyel tisztában van. Ott él állandóan Árva népe között, gyökerében ismeri a múltban sze gény és most egyre gazdagod'' árvaiak életét. Az életnek ez a* alapos ismerete könnyíti meg a festő munkáját és elősegíti, hogy maradandó értékű müvet alkosson Medvec-ká .„Mária emellett követi i mult realista festőit, mélységesen tanulmányozza az embert és mielőtt egy emberi alakot a vászonra fest. ezt mélyreható művészi jellemtanulmányok előzik meg^ Ez adja meg képeinek az élethűséget és a szép em berábrázolás mellett a politikai tartalmat. Vannak festők, akik monumenta. litásra törekszenek, amivel igen nagy feladatot vállalnak magukra, mellyel nem tudnak sikeresen megbirkózni és így az értékes gondolat kifejezéstelen marad és müvük a sematizmusba süllyed. Vannak festők, akik sikeresen ábrázolják az embert, de az ember környezetét „elkenik", mintha az alakok csak légüres térben lennének. A. Gei-aszimov, a híres szovjet festő erre azt mondja: „Ha a művészi alkotásokban a környezeti részeket elmossuk, sohasem érünk el igazi mü. vészi hatást." Képzőművészetünkben vannak még fogyatékosságaink .és hiá. nyaink, de az utóbbi években elért eredmények, melyekről a mos tani, a Várban rendezett kiállításis tanúskodik, igazolják azt, hogy fokozatosan emelkedik képzőművészetünk színvonala és képzőművészeink egyre erőteljesebben kapcsolódnak be az újtípusú. harcoslelkületü, a szocializmust ipítő emberek hűséges ShHzoHsrt<?n folyó harcba. Petröci Bálint