Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-23 / 205. szám, vasárnap

1953. augusztus 23 U J SZO NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE A parancsnok és a politikai iskolázás Néphadseregünk minden egységé­ben nagy súlyt fektetnek a, katonák politikai nevelésére. Ennek az a cél. ja, hogy a katonákat a párt, a kor­mány és a népi demokratikus köz társaság iránti odaadás, valamint a proletáriniternacionalizmus szelle­mében, legnagyobb szövetségesünk, a Snovjetunió és hadserege iránti szeretet jegyében és az osztályel­lenség elleni lángoló gyűlöletre ne­velje. A politikai nevelésnél fontos fel­adat hárul minden parancsnokra. Mivel a politikai iskolázás a kato­nák és az altisztek nevelésének leg. fontosabb formája, a parancsnokok feladata, hogy a politikai iskolázást vezessék és gondoskodjanak az el­méleti színvonal növeléséről. Az a tény, hogy a politikai iskolá zás a szervezettség javulásában si­kereket ért el, a parancsnokok po­litikai iskolázására fordított na­gyobb figyelem eredménye. Példá­nak vehetjük azt az alakulatot, a-hol Lafek tiszt a parancsnok. Lafek tiszt elvtárs személyes ellenőrzéssel tanítja a csoportvezetőket arra, hogy lelkiismeretesen készüljenek az iskolázásra, növeljék az elméleti s színvonalat, fordítsanak gondot a jegyzetekre és segítsenek az egyéni olvasásnál készülő jegyzeteknél. Az alárendelt parancsnokokat arra ta­nítja, hogy törődjenek a politikai iskolázás magas színvonalával. Szi. gorúan ellenőrzi a hallgatók létszá­mát a politikai iskolázáson. Az alá. rendelt parancsnokoknak személye­sen kell megindokolniok a katonák vagy altisztek mulasztását %és biz­tosítaniok kell utólagos iskolázásu­kat. Hogy Lafek tiszt elvtárs a po» litikai iskolázáson teljes létszámot biztosíthasson, megtiltotta, hogy személyes engedélye nélkjil a po­litikai iskolázás ideje alatt bármely gépkocsi is eltávozhassák az autó­parkból. Érthető, hogy a parancs­noknak ez a módszere a politikai is­kolázás szervezésével és az elméleti színvonal emelésével kapcsolatban szép eredményeket hoz. Lafek tiszt elvtárs más módszerrel is példát mutat. A hadgyakorlatoknál az alá­rendelt parancsnokoktól a napipa rancs felolvasásakor megköveteli, hogy biztosítsák a politikai munkát is. A politikai iskolázásra fordított figyelem azonban még nem vált ál­talánossá a közép, vagy magasran­g"ú parancsnokoknál. Ezek sokszor nem érzik a politikai iskolázásért való felelősséget és a gondoskodást rábízzák politikai helyetteseikre vagy a politikai osztály vezetőjére. Természetes, hogy az ilyen felelőt­len eljárás nem segíti elő a politikai iskolázás elméleti színvonalának emelését, jó megszervezését és ha­tékonyságát, mert az ilyen parancs­nok a csoportvezetőknek nem ad feladatokat a harci és politikai fel­készültséggel kapcsolatban. E pa­rancsnokok közé tartozik Soükup tiszt is. aki nem fordít elég figyel­met a politikai iskolázásra. Ezért az ö alakulatánál a legénység politikai iskolázása feltűnően hiányos. Az egyes parancsnokok nemcsak, hogy nem ellenőrzik a politikai is. kolázást a csoportok keretében, de a szemináriumokra sem járnak el a politikai iskolázások csoportveze­tőivel. pedig itt a legfontosabb a politikai iskolázás ellenőrzése Saj­nos. nem egy esetben fordít kevés figyelmet a parancsnok a politikai iskolázásra. Nem kisebb hiányosság az sem, amikor tűrik az úgyneve­zett „helyettesi rendszert". Ma már meg vannak a feltételei a politikai iskolázás szervezése bizto­sításának. Ezért nem engedhetjük meg, hogy a parancsnokok „beköt­tessék szemüket" az utasítások for­mális teljesítésével, amint arról a „Vítezná krídla" című újság ír az ez évi július 25-i vezércikkében. A parancsnokoknak és a politikai dol­gozóknak ma sok alkalmuk nyílik arra, hogy elősegítsék a politikai is­kolázásokat és biztosítsák azoknak hatékonyságát. Az alakulatok parancsnokai sok­szor azzal mentegétődznek, hogy a szemináriumokat hetenként öt cso­portban tartják, azért, mert nem tudják őket kellőképpen betölteni. Itt nem arról van szó. hogy az ala­kulatok parancsnokai minden héten, minden szemináriumon részt vegye­nek a csoportok vezetőivel. A pa­rancsnoknak azonban ismernie kell a politikai helyzetet az alakulatnál vagy a magasabb egységnél. Azért vannak politikai dolgozók és saját magának is lehetősége van arra. hogy személyesen ellenőrizhesse a politi­kai iskolázást. A politikai iskolá­zás megszervezésénél nagy segít ságet nyújt „A Szovjetunió fegyve­res erői altisztjei és legénysége po­litikai iskolázásának és politikai fel. készültségének fő formája" című brosúra. Paskov elvtársnak, a példás parancsnoknak mintájára mutatják itt be a szovjgt parancsnokok mód­szerét a politikai iskolázással kap­csolatban. A cikkben rámutatnak Paskov tiszt propagandista-tevé kenységére és az alárendeltekről va­ló gondoskodásra. Megemlítik, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy minden alkalmat, kihasználjanak a katonákkal és az altisztekkel való beszélgetésekre, és mennyire fontos, hogy a pártra és az ifjúsági szer­< vezetekre támaszkodjanak ebben a munkában. Kétségtelen, hogy az értékes ta. pasztalatok, amelyeket ez a brosúra tartalmaz, hathatós segítséget nyúj­tanak parancsnokainknak a politikai iskolázás magasabb színvonaláról való gondoskodásban. Sok szovjet parancsnok tanulmányozza e / ta­pasztalatokat és érvényesíti őket munkájában. A mi hadseregünkben azonban vannak olyan parancsno kok, akik nem ismerik ezt a remek szovjet brosúrát, nem fordítanak időt tanulmányozására, nem gondos­kodnak arról, hogy az alárendeltek alkalmazzák az abban leírt tapasz­talatokat. Márpedig ezek alkalma­zása a politikai iskolázás színvona­lának hathatós emelkedését jelen­tené. Valamennyi parancsnok legfonto­sabb feladata, hogy a legénység és az altisztek politikai iskolázását naponta ellenőrizze és vezesse, az Q.lárendelt parancsnokokat pedig a politikai iskolázásért való felelősség tudatában nevelje. A parancsnokok­nak, a politikai dolgozók, a párt- és az ifjúsági szervezetek segítségével megvan a lehetőségük arra^ hogy az alárendeltek politikai nevelését ma­gasabb színvonalra emeljék és így minél több példás katonánk legyen. Ezt a lehetőséget valóra kell vál­tani. A politikai isKolázás további javulásának és a hadsereg alakula. tai politikai és harci felkészültségé­nek feltétele, hogy a parancsnokok fokozottabban gondoskodjanak a po­litikai iskolázás elméleti és metodi kus színvonalának emeléséről. (Az „Obrana lidu" vezércikkéből.) j Néphadseregünk katonáinak életéből A NYÁRI KIKÉPZŐTABORBAN kultúr- és sportnapot rendeztünk, amelyre hadseregünk négy különbö­ző alakulatát hívtuk meg. Századpa­rancsnokunk ismertette a nemrég befejeződött a IV. Világifjúsági Ta lálkozó fontosságát s hatását a had­seregünkben működő CsISz-szerve­zetekre. Ezután megkezdődött a sport, és kultúrverseny a négy ala­kulat között, amelyen alakulatunk több számból győztesen került ki. Az ezerméteres versenyfutásban az első. háromezer méteren pedig a második helyre kerültünk. A délutáni órákban került sor a labdarúgó- és röplabdamérkőzések lebonyolítására. Mindkét verseny, számban alakulatunk nyerte el' az első helyet Alakulatunk minden egyes tag­ját örömmel töltötte el az a tudat, ho?y eddi 0"' 'nunká.nk nem volt hiábavaló. Ezt a szén eredményt közös és jól megszervezett mun­kával értük el. Hazatérve, főparancsnokunk kö szönetet mondott jó szereplésünkért és sok sikert kívánt további mun kánkhoz. ' Mi valamennyien megfogadtuk, hogy ezután még jobban fogjuk tel­jesíteni feladatainkat és igyekszünk politikai és gyakorlati tudásunkat egyre jobban növelni. Mi.nd nyájan tudjuk azt, hogv ezzel hoz zájárulunk néphadseregünk megs-zi lárdításához és a béke megőrzés? hez Varga István, altisztjelölt. EZREDÜNK ÉNEKKARA a IV. Világifiúsági Találkozó alkalmából a Sztálingrád-üzem CsISz-csoport­ja által rendezett ünnepi délutánon vett részt, ahol nagy lelkesedéssel fogadták őket. Az ünnepélyt énekkarunk a Világ­ifjúsági Induló eléneklésével nyi­i totta meg. Ezután Svec őrvezető elvtárs csasztuskája került műsor­ra, amelyet a Sztalingrá d-iizem dolgozói és a CsISz-csoport tagjai n 0 ,?y tapssal jutalmaztak. Cenek őrvezető elvtársat — aki több számban énekelt szólót — a közönség viharos tapssal jutalmaz­ta. Énekkarunk valamennyi tagját boldog, felemelő érzés töltötte el, amely ott Bukarestben is bizonyosan áthntotts sok so'- ifjú sz :vét a Vi lágifjúságl Találkozó alkalmával. Ez még nagyobb lendületet adott mindennapi munkájuk sikeresebb végzéséhez. Brezina László, közkatona. A LENYUGVÓ NAP utolsó suga­rait hinti az erdőktől körülövezett nyári kiképzötáborunkra. A szellő lágyan simogatja a katonás sor­rendben felállított sátrakat. A csen­det itt-ott kellemesen bontják meg a különféle hangszerek harsogó, majd behízelgő akkordjai. Pihen a tábor. Az egész napos nehéz fizi­kái kiképzés után jólesik a szellemi fölfrissülés. A nyári kiképfőtáborban eltöltött szabad órák eseménydúsak. Minden­ki kedve szerint tölti el az estét a kidolgozott heti programm alapján. A különféle^ körökben aktívan folyik a munka. Az énekkar vezetője, Koldinszky elvtárs tudása legjavát adva tanít­ja a bajtársakat a tábortűzzel egy­bekötött kultúrműsor énekszámaira. Nem tűr semilyen fegyelmezetlensé­get. Ha valahol nem megy jól az ének, addig ismételteti, míg vala­mennyien el nem sajátítják teljesen. Koldinszky elvtárs a, z egység egyik legjobb katonája: a példás kato­nai címre jelölték. A katona-körben, melynek Nev­zseta szakaszvezető elvtárs a veze­tője. szintén szorgalmas munka fo­lyik. Az ő érdeme, hogy az idei versenyen egységünk egyik szakasza az a'akujptnál első helyet ért el és ezzel biztosította további elörehala dását. Nevzseta elvtárs egységünk legjobb tornásza. ' A Fu csík -körben Kulcsár elvtárs nagy lelkesedéssel olvassa „Az acélt megedzik" című könyv egyik feje­zetét. Látszik rajta, hogy Pavel Korcsagin hősies élete, ragaszkodá­sa a párthoz és a munkához mély benyomást tesz rá. És így lehetne tovább sorolná a többi körök munkáját is. Az idő azonban későre jár. lassan elcsende­sedik minden. A baitársak pihenőre térnek, hogy másnap friss erővel álljanak helyt új, nehéz feladatok leküzdésében. Skulányik Benő, altisztjelölt. MÍG A KATONA LEGERŐSEBB TÄMASZA fegyvere és a jól elsajá­tított harci taktika addig politikai "és szaktudásunk fejlődésének légerő sebb biztosítéka a jó könyv és a na­pisajtó. Nekünk, néphadseregünk tagjainak nem elég az, hogy jól tudjuk forgatni fegyverünket, hanem az is szükséges, hogy állandóan emeljük politika' és szaktudásunkat Néphadseregünkben erre megvan minden lehetőségünk. Ezt a célt szolgálja többek között' az az intézkedés is, amely szerint augusztus elsejétől néphadseregünk valamennyi tagja díjmentesen kapja a napi sajtótermékeket. Ezt a célt szolgálják továbbá művészegyütte­seink, jól felszerelt könyvtáraink és az agitációs autó. Ez utóbbit min­dig kitörő lelkesedéssel fogadják a bajtársak, amikor megjelenik, mert a Szovjetunió, a népi demokratikus országok írói és más haladőszeile mü írók legjobb munkáit hozza el nyári kiképzőtáborunkba cseh, szlo­vák és magyar nyelven. Ezt a célt szolgálja agitátoraink­nak az a fáradozása is, hogy mi­nél több bajtársat vonjanak be a Fucsík-jelvény megszerzéséért folyó versenybe. Ennek érdiekében aktívát hívtunk össze alakulatunknál, ahol elhatároz, tuk azt, hogy azok a bajtársak, akik már hordozói a Fucsík-jelvénynek, előadást tartanak az egyes könyvek, röl. hogy ezzel segítselek a többi bajtársaknak a verseny feltételei­nek teljesítésében. Igyekszünk valamennyi bajtársat meggyőzni arról, hogy e versenybe való bekapcsolódással emeljük poli­tikai és kulturális színvonalunkat és hozzájárulunk népi demokratikus hadseregünk megerősítéséhez. így tud'juk elérni azt a magas színvona­lat, amellyel a Szovjet Hadsereg rendelkezik. Héger Károly, közkatona. EGYSÉGÜNKNÉL a CsISz-szer­vezet gyűlést tartott, amelyen va­lamennyien kötelezettséget vállaltak, hogy az előttünk álló gyakorlaton jó példát mutatunk a többi elvtárs­nak. Nehéz volt a feladatunk. Roham­mal kellett elfoglalnunk egy na­gyobb területet, ahol igen rossz volt a terep. Egységünket ennél a ro­hamnál több fegyvernem támogatta. Ezekhez tartozott az a kisebb akna­vetős -dsoport is, amelynek parancs­noka Majercsik tiszt elvtárs volt. Elérkezett a gyakorlat napja. Bajtársaink még a hajnali szürkü­letben elfoglalták a tüzelőállást egy kisebb erdő mögött és lélekzetüket visszafojtva figyeltek a parancs­ra, hogy elhangzása után megseim misítő tüzet nyissanak a lövészár­kokban meghúzódott „ellenségre". Az irányzékkezelő bajtársak a lehe­tő legpontosabban állították be az ütegeket, mert tudták, hogy nagy­részt rajtuk múlik, hogy sikerül-e egységünknek teljesíteni a kötele­zettségvállalást. A vezényszó elhangzása után szinte egyszerre dördültek el az ak­navetők. Mindenki izgatottan várta az eredményt. A megfigyelő bajtárs egymásután jelentette: „Találat! Találat! ..." Az aknavetős-egység valamennyi tagját boldog érzés töl­tötte el, mert tudták, hogy vala­mennyi pontos találattal gyöngítik az „ellenség" erejét és megkönnyítik a többi egységek munkáját. A gyakorlat befejezése után Ma­jercsik tiszt elvtárs köszönetét fe­jezte ki az egységnek.Jó munkájáért és megelégedetten jelentette ki, hogy ilyen hadsereg védelme alatt hazánk munkássága biztosan épít­heti a szocializmust Juhász Béla, tizedes. HARCI FE LADÁT Nyári este van. A hold fénye hal­ványan világítja meg a parancsnok arcát, aki halkan, de értelmesén adja ki a parancsot, amit az éj folyamán minden áron teljesítenünk kell. Csend­ben figyel mindenki és csak a gyenge szellőtől hajlongó fa ágai vernek ki­sebb zajt. Óvatosságra intenek ben­nünket, mert könnyen megtörténhetik, hogy az előttünk hajladozó bokrok­ban is ,ellenséges" járőrök rejtőzköd­nek és bizony nag v hiba volna, ha elárulnánk tartózkodásunk helyét Parancsnokunk utolsó figyelmeztető szavait hallgattuk, améllyekkél még egyszer óvatosságra intett bennün­ket. majd lassú léptekkel fegyverrel n kézben elindultam társammái az .ellenséges" vonal felé. Az csupán hatszáz lépésre lehetett tőlünk. Néhány lépésről visszatekintettem, de már csak fekete pontoknak lát­szottak a páncélsisakok a futóárkok­ban fekvő katonák fején Egyetlen szót sem szóltunk egy­máshoz A hold mintha csak segítsé­günkre akarna lenni, egy sötét felhő mögé rejtőzött. Útközben többször megálltunk és hallgatóztunk. Semmi neszt nem hallottunk. Amikor már jól megközelítettük az „ellenség" védelmi vcmklát és csupán hetven méterre lehettünk tölq, baj­társam megbotlott valamiben és mint egy telt zsák zuhant a földre. Esésé­vel nagy zajt vert Az „ellenséa" vé­delmi vonala felől vörös rakéta vilá­gította be a tájat. Szerencsére még volt annyi időm hogy a földre dob­jam én is magamat és elrejtőzzünk a nagy fűben A rakéta fénye csakha­mar kialudt, mi pedig kúszva folytat­tuk utunkat előre. Egyszerre halk neszre lettünk fi­gyelmesek Néhány pillanat múlva a homályban közeledő álak körvonalai bontakoztak ki. Bajtársam, magasbatartott fejjél, me­revenen nézett élőre Először nem ér­tettem meg szándékát Hiszev kiemel­kedő alakját fcönnye v észreveheti az. ellenség" és akkoi < parancsot nem tudjuk ••écirehajtaw ?? az ággodalam azonban ^ ••sakhamn elmúlott ramel észrevettem, hogy bajtársam gyorsan és óvatosan igyekszik oldalra kúszni, hogy a közeledő ellenség másik oldalára kerüljön. Az pedig mit sem sejtve, át­haladt kettőnk között. Alig lehetett néhány lépésre tőlünk, amikor egy­szerre "méltük föl fejünket bajtár­sammal. Nem láthattuk tisztán egy­más arcát a sötét éjszakában. Nem is szólhattunk egymáshoz, de gondola­tunk egy volt: foglyul ejteni az „el­lenséget". A következő pillanatban bajtársam az „ellenséges" járőr nyakába ugrott, én pedig zsebkendővel betömtem a száját Gyorsan összekötöztük a kezét és a szuronyt hátának szegezve kísér­tük n mieinkhez. _Visszafelé meggyorsítottuk• léptein­ket és néhány perc múlva büszkén jelentettük parancsnokunknak: — Szakaszvezető elvtárs, a paran­csot végrehajtottuk hiba és veszteség nélkül! Azután szakaszunk hazafelé indult hogy a jólsikerült harci feladat be­fejezése után kipiheniük magunkat. Újvári József közkatona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom