Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-23 / 205. szám, vasárnap

111 szö 1953. augusztus 23 Néhány perccel nyolc előtt megszólalt a fűrésztelep szirénája Nem tutúl rövidet, mint amikor a munka kezdetét jelzi, hanem hosszan szag>- gatottan árad a hangja, mintha dalolna... A sztodolistyei Felvégről meg Alvégről Janovcsík egykori kocsmája előtt gyűl össze a nép ahol már csoportokba verődve állnak a gyerekek, asszonyok és legények Zsilinszky István csak nagynehezen bírja fŕken tartani az iskolások türelmetlenségét Egyszerre csak kiáltozni kezdenek: — Már jönnek! Ott la. a traktorok' A Rongyos alatt, a Kenderes táján f el tűnek az úton a traktorok: jön mind a három ... Zakatolásukat már jól hallani. Zsilinszkynek minden tekintélyét latba kell vetnie és nagyon haragos képet kénytelen vágni, nehogy a gyerekek faképnél hagyják é* elfussanak a traktorok elébe . Vég re a három gép elérkezik a Mélyvízi) patak hídjához amelyen túl az Alvég kezdődik és a sziréna elhallgat Pavló Zuza bár kissé rövidlátó a falu közepéről is észreveszi hogy az első traktoron, amelyen állami zászlót lobogtat a szél Lasút Misó ül .. A másik traktorost Sztodolístyén senki sem ismeri, de a harmadik gépei Lehot szkv Dániel Zuza veje kormányozza . . Zuza pillog a szemével . köté nye sarkával néhánv könnyet itat fel Ez meg micsoda? Alig érnek a traktorok az Alvég közepére — a vasúti híd szomszédságában, a folyó partján felcsendül - lekvárfőzdei lányok csengőhangú éneke Pavló Zuza sóbálvánnyá meredten áll az úton az énekszó erösebb. mint a folyó csobogása és a dal szavai érthetően száll nak át a vízen. túlról a faházak tövéig Minden versszakot előbb Maeur csák Zsofka énekel, a lányok kara ismétli: Kedvesem, kedvesem hallottam szavadat mikor a lovakat ekédbe befogtad . Alig szállt a nap rőfnyire az égen Már a Kenderesen szánt az én legényem .. Mire a traktorok dübörögve megérkeznek Janovcsík kocsmája elé. a lányok a folyó túlsó partján boldogan visongatni kezdenek De nem sokáig sikongatnak, mert hangjukat elnvomia a sztodolistyei zenekar amely ott s0

; rakozott fel az egykori kocsma lép csője előtt Zuza arrafelé fordítja a fejét — és másodszor képed el. a meglepetéstől' fia. Jurkó dirigálja pálcával kezében a zenészeket ? muzsikusok sokában pedig nagyapa ingatja fejét a nagybőgő nyakát szorongatva . . Zuza szemét elfutja a könny Hallja még. hogy Pavó fia beszél a néphez de nem látja a könnyektől Akkora benne a boldogság, hogv többet már se lát se hall- hiába beszél Mucsinájék Pavója aztán Oncsó OHró. végül oedig Duval István ... Amikor a traktorok a kocsmaközön elindultak a földekre Lehotszkv Dá• niel integet anyósa felé De ez nem látja Csak akkor tér magához amikor Pavó fia gyöngéden vállára teszi kezét — [.átja. mama milyet fordult a világ kereke' — De tüstént meghökkent látva hogy anyjának könnyes a szeme — Mi baja mama? Miért sir? Zuza megszorítja fia kezét. — Kikívánkozik belőlem .. — buggyant ki száján a szó és megtörül ve szemét, panaszkodni kezd fiának: — Fáj . . Nagyon fáj . Kezét szívére szorítja." — Mitől fáj' — riad meg Pavó — A BNdogságtól' Ogy érzem csodát láttam Oj világot . Jurkót láttam, kezében pálcikával dirigálta a muzsikusokat Téged láttalak amint beszéltél az emberekhez Dániel ült a traktoron... Nagvapa meg nagybőgővel . A" én embereim mind az én embereim Hát megáll hatom sirás nélkül ..? — Apa mit csinál — kérdi bátor talan hangon Pavó Zuza pilloeat a nmével körülné/ nem hallja-e valaki aztán biztonság kedvéért magával vonja fiát az út kö zepéről a folyóparti korláthoz Ott « fülébe súgja — Ma i-eggel hallottam tőle elöszöi emberséges szót Először azóta, hogy aláirtam azt a oapirost Sirt szegénv és én vele együtt 'nkog tam Ott állt az úton az ökrök mellett az ekét fölrakta a szekérre Én meg at bőgök a boldogságtól * Pavló Zuza könnyeinek csak nem ^J-elszánlják a mezsgyéket Részlet František Hecsko MFalu a hegyek közt" című regényéből * • • František Hecsko .,Falu a hegyek közt" című 1951 ben megjelent regényévél a mai szlovák próza élvonalába került. A müvet 1952-ben i csehszlovák állami díj első fokozatával tüntették ki. Hecsko Sztodolistye árvái falu képében megrajzolja hogyan győzött a szlovák nép 1945-ben a fasizmus felett, müy nehéz harcot vívott a falu dolgozó népe a zsírosparasztok és az őket védelmező demokrata párt ellen 1948 februárjáig. Az író megmutatja az ország iparosításának döntő szerepét a szlovák falvak nyomorának megszüntetésében és világosan látja, hogy ennek a nagy átalakulásnak legfőbb szervezője a kommunista párt amely a népet elvezeti a februári győzelemhez és tovább az örömteli boldog élethez Hecsko művészi eszközökkel ábrázolja Sztodolistye példáján a szlovák falu belső átalakulását, a gazdálkodás fejlettebb formáinak bevezetésével az egységes földműves szövetkezet megteremtését Hecsko művészi realista képben jeleníti meg előttünk azt a gondolatot hogy Szlovákiát csak iparosítással és a mezőgazdasági szövetkezeti nagytermeléssél lehet fejleszteni Műve a legértékesebb szlovák realista irodalmi hagyományokra támaszkodik Kukucsin Tajovszky. Timrava munkáira, nagy példaképei a kiváló orosz írók. Tolsztoj és Solohov Hecsko az új élet építőit sorakoztatja fel. nemcsak munkájukban ábrázolja ől$et hanem azt is megjeleníti, hogyan változtatja meg a munka gondolkodásukat is. Hecsko műve azt bizonyítja hogy csak a valóság, a téma mélv megismerése vezeti el az írót az- új élet igazi megismeréséhez hőseinek ábrázolásához František Hecsko „Falu a hegyek közt" című regé nyének magyar fordítását ez évben adja ki a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó akai vége szakadni Sőt. Pavó is úgy ér/.i hogy fátyol terül a szemére Sztodolistyében nem szokás, hogy a fiú nyilvánosan ölelgesse édesanyját. Ezt még Pavó sem meri megtenni Csak megragadja anyja kezét, megcsókolja és elrohan ... öreg Sehnár Jánosnak még éles a szeme Látja, hogy lánya a fiával beszélget Szeme éles. de lába már nem szereti a kapaszkodókat Most mégis elhatározza hogy fölmegy a hegyolda Ion az öregtanva alá fit,közben há romszor is megpihen míg felérkezik bár a dűlő nem is fekszik olvan magasan — Sztodolistyében a szántók háromszorta magasabban fekszenek mint a templomtorony. A három traktor óriási oáncélboga rákként mászik egymás nyomában — felszántanak mindent, földet éí mezsgyét egyaránt Nagyapa megáll a fris sen szántott hantokon és vár amig eldübörög előtte a? utolsó gép amely nek unokája férje parancsol Még haragszik is rá mert nem vette észre De íziben megbpcsát. mert a gép most lánya rozsföldjén kezdi hasítani a barázdát Dániel arca kemény keze önkénytelenül a gép mélyébe nvúl. a fogantvúkat keresi A traktor pöfögni kezd akár a géppuska A traktor nyomábán az ekék a vénember szemeláttára harapnak bele a mezsgyébe lányának a földje mentén- ami felül volt. soha' Vissza nem térően alulra kerül' A föld tavaszillatot áraszt. Nagyapa egvideig ott álldogál a föld fejénél rámosolyog Lasútra és be sem várva a harmadik vasparipa lovagját öreg lábaival elindult a dűlőúton Észre sem veszi a gyerekeket, meg a kíváncsi falu népét akik nyomon követik a traktorokat. Csak a felszántott földet látja Ez aztán tagosítás — még pedig mélyenszántó és alapos' Most már láttam hogvan dolgoznak a gépek" — dörmögi félhangosan maga elé. „most lássuk hogyan szántanak a lovak'" A Középdűlő messzi és magasan van. Sehnár nagvapó maga sem hiszi hogy eljut oda. mégis rászánja macát az útra Fiatal korában pár oerc alatt fölért Most vagy félóráig küszködik a kapaszkodóval Lent marad a mélvúton csak a feje kukucskál ki belőle Hallja amint Csuriak Máté odakiált Gvaniar Ádámnak— Ez a Pavló Zuza lucernája. Egy évig még kitart. — A mezsgyét meghagyjam? kérdi Gvaniar és megállítja a lovakat — Még mit nem! Felszántani... — Hijó! — noszogatja Ádám az ál latokat Nagyapa a mélyúton elhalad a középdűlö alatt Most már vissza is me hetne a faluba De nem fordul meg <~sak azért is tovább megy felfelé a Szenes alatti lejtő'- földek irányában. Tüdeje hangosan sípol De ô csak megy tovább Jó néhány éve nem járt a határnak ezen a részén Érzi hogy utoljára 'átja az itten' földeket Ha élni is fog még nem merészkedik fe' többet a magasan fekvő nehezen megközelíthető dűlőkbe amelyekről azt mondják hogy a laposok után itt van a legjobb föld az egész határban Traktorokkal nem jutnának fel ide Az ökrök azonban még a trágyássze kereket is felvontatják . Az ökörfogatok vezetője Záholec István Vagy tiz -mber dolgozik a keze alatt. Nagyapa megbillenti kalapját, de az ekeszarvát szorongató emberek nem veszik őt észre. Nem nézelődnek tudják rajtuk kívül senki sem vetődik el errefelé A kíváncsiskodók tízszer is meggondolták hogy utánuk jöjjenek a meredek hegyre Azonfelül a traktorok jobban érdekük őket . Itt bukfencet vetne minden masina" vélekedik nagyapa .még lónak sem lehetne hasznát venni" teszi hozzá tapasztalt gazda módjára, „ide csak ökör való'" Áz emberek kiáltoznak az állatokra időnként pattogtatják az ostort E-/ arról tanúskodik hogy nincs valami jó kedvük Zoba Ondró káromkodik Ha csak minden tizedik kívánsága teljesülne is hatalmas ökrei azonnal kiadnák párájukat A dűlő első emeletét amelven öt parcella szorongott egvrflás mellett már felszántották Az ökrösgazdák most a második emeletet szántják a magasan fekvő lejtősen ereszkedő mezsgyén túl. A dűlőn összesen tizenkét ilyen emelet van Meg is maradnak hogy a szakadó esöviz el ne mossa a term

r kenv televényföldet. Pavló Márton ökreivel Zoba nyomában hasítja a földet Nem szitkozódik nem káromkodik - min^r gondolata a földé amely eddig az ő tulajdona volt most pédig — Zoba Ondró szántja a mezsgyéjét -Szántja de nincs benne köszönet Pavló fejét csóváljaa barázda görbe. °gyhelyütt keskenv. másutt hasas Leszúrja az ostort az ökrök elé és futva elindul Zoba nyomában a saját krumpliföldjén amelv a legszebb a dűlő második emeletén — Megállj' — ordítja — A keserves istenedet hát te meg hogyan szántasz' Még a vakondok is mélyebben túr Zoba Ondró megáll és bűntudatosan hunyorog: — Nehéz milnka . • — Fogd az ökreidet' Akkorák akár a mindenség És még a gazdájuknál is ostobábbak' Zoba habozik Már nyílik is a szája hogy ellentmondjon, de Pavló nem engedi: — Vagy pedig menj a fenébe! Ondró szívesen összeteremtettézné Mártont, de röstellj magát a többi ember előtt Fogja az ökrök láncát Pavló pedig az ekeszarvához áll. De tüstén elordítja magát: — Várj csak' HOPV a haragos istennyila csapjon beléd micsoda bitang vagy te! Pavló Márton az ekevasra pillant és köp egy keserveset kirántja a ba rázdából az ekét. a vasakat egy lyuk kai lejjebb ereszti — Most már indíthatsz! Márton kezében az eke mély egye nes barázdát nyit a földben. Ondró dühösen lépked a két ökre mellett Ha magának szántana bezzeg mé 'yebbre eresztené a vasat az ekeszar vát is keményebben szorítaná Maga sem tehet róla hogy nem bír más ként. nem bír — és mégis kénytelen Márton néhánv öl után plengedi az eke szarvát — Most szánts tovább te de jaj neked ha gyalázatoskodni fogsz' Jól jegyezd meg ez nem tréfadolog Ed dig azt tehetted amire kedved volt djp mától fogva nem dolgozhatsz más képp csak becsületesen . . — Fütyülök én az ilyeŕi szántá= ra. .. — Akkor pedig takarodj innen a hétszentségede ť Zoba Ondré isszeszorítja fogát sván! — ahogvar Márton akarja Nagyapa fölkapaszkodik az első eme letre, keresztülgázol a szántáson és négykézláb fölmászik a másocijk táblára is Megáll pihenni a porhanyós földön és amikor Hlebek Janó elhalad mellette megkérdi tőle: — Láttad? — Uramisten maga meg hogy ke rült ide? - álmélkodik Hlebek. — A lábamon Azt kérdem láttad-e? — Mit' Kicsodát' — A vömet' Hlebek Janónak egyszeriben eszébe jut a múltkori beszélgetés — Láttam bátyó. Igaza volt... Nagyapa visszafelé indult. Az út nem olyan hosszú, de meredeken lejt és mélyen bevágódik a határba. A vénembei óvatosan lépked, lelkét mélységes békesség tölti el Tüdeje is megbékél — nagy szippantásokkal szívja az illatos tavaszi levegőt ami lyet még nem izlelt a sztodolistyei határban — új idők lehellete illatozik benne! Lassan ereszkedik lefelé a hegyről nem siet Tenyerét szeme elé emeli, úgy néz körfii Alulról gyors ütemben cseng a szántó traktorok sietős dala Oldalfelől élesen nyerítenek a lovak — örülnek ök is hogy együtt dolgozhatnak Vén szemével a határ zúgát keresi, ahol a sztodolistvei és lehotk^i földek folynak össze csak egy árok választja el őket egymástól, amely egyszerre dűlőút meg patakmeder is A z árokból már/tavasz végére elfogy a víz és csak késő ősszel gyűlik meg benne újból Pedig valamikor egész éven át csobogott De ak koriban vagv negyven évvel ezelőtt, erdőn futott végig A? öreg Mikula Juró apia aztán az árok mindkét oldalán kivágatta az erdőt és felszántatta az irtásföldet Most hepe-hupás. roszszul termő föld lett belőle Szántja is valaki — egymagában' Mintha büntetésből került volna ez a föld éppen annak a kezére akinek apja követte el a bűnt a természet rendje ellen „A bitang" könnyitett lelkén öreg Sehnár János, de tüstént meg is bán ia Belátja, hogy a fiú nem felelős apia gyalázatos tettéért Ezért jÖváteszi hibáját és magában bocsánatot kér a magános szán tóvető tői: Megbántottalak. Juró. Nemrégiben még bitang voltál Ma már — szegénv vagv'" Nagyapa amint ereszkedik le a falu felé lépten-nyomon megáll Felpillant és szemével végigsimo gat,ja a Szenes alatti emeletes földe ket. A tarka ökrök lat san mozognak - oly magasan vannak hogy borjak nál nem látszanak nagyobbaknak' A hajtók meg mögöttük akár az elsőisztálvos gverekek Mégis mennyi nagyság van abban hogy az állatok meg az emberek — együtt dolgoznak nincsenek maguk . Az öregember most oldalt néz. a Középdűlő alacsonyabban fekvő nagyobb táblájára Világosan 'átja hol végződik a szántatlan és hol kezdődik a felszántott föld Ti: pár lovat számlál össze a lovak nyomában tíz ember nvomja az °keszarvát Több ló nincs is a faluban — de mégis — egy hiányzik A határ /úga felé piľ.ant és észreveszi a — tizenegyediket is Fölkiált

1 Mégis csak bitang vagy'" Aztán elgondolkozik miért szökött ki száján a szó és meg is magyarázza magának Mert addig bitangoltál el « többitől amíg kivetettek maguk kö'iil mint 4 hélpoklost'" Sehnár lánof liefnrdult ( 'uhos fö 'ott i.pjtős alatt vezeti; keskeny ösvényre. A széles táblákat amelyek között megy rozzsal vetették be. Már frissen zöldelnek csak hellyel-közzel szürkéllenék keskeny heresávok A mezsgyék megmaradtak ősszel minden apró parcellát rozzsal vetettek be, csak az évelő herét hagyták meg. A vénember nem veszi észre sem a mezsgyéket, sem a heresávot. csak — a rozsot látja ... Nem győzi eleget dicsérni: •«' „Látjátok nektek is jobb így együtt. .. Nem mint azelőtt, amikor szerte szórtak benneteket a határban . ." Amikor az öregember a rozstábla végére ér és a Lejtős mentén ereszkedik lefelé a hegyről, ismét megüti fülét a traktorok tompa dübörgése. Talán a szél fúj ernsebben és az öregtanya felől elhozza idáig ezt az új zenét, amelyet a falu határában eddig sohasem hallottak. Arrafelé pillant és leesik az álla a csodálkozástól- a traktorok nem egész félnap alatt hatalmas területet szántottak fel. A reggel penészesen szürke, mezsgyék szabdalta föld most feketén csillog akár a szurok. Ragyog a napfényben — a frissen szántott televényre tükröt simítottak a traktorvonta ekék Nagyapa mosolyog. Eszébe jut gyerekkora, amikor 'vasekéket kezdtek használni faekék helyett Látja magát, amint apja nyomában szalad végig a barázdán az eke után és kezével simogatja a földre simított tükröket.. . .Hej. de régen volt", sóhajtja és szemével a napot keresi. Ott találja a tavaszi égbolton, ahová ebben az évszakban negyedtizenkettökor szokott elérkezni Futva megindul lefelé és alig tesz meg sietve néhány lépést, a folyó eltűnik szeme elől — elbújik a házak mögé Csak a kertaljára kinyúló csűröket látja, meg a sztodolistyei faházak tetejét. Minden — csupa fa. .Fából épült falu!" suttogta magában Mire leér a Laposra a Kertalja fölött úgy érzi, nem mondott igazat. Nem illik már Sztodolistyére ez a név Egykor valóban fából volt .. De most? Bizony, nem talál többé hozzá ez a jelző. • öreg Sehnár János tenyerével a szemét árnyékolja . Igy jobban látja a szán tó-vetőket a Papdűlőn amely szinte függőlegesen szökken a magasba az új lekvárfőző fölött Aztán megtalálja a másik csoportot is amely még kora reggel átgázolt a folyón és felkapaszkodott az Ugarosra a brodnóí határ szomszédságában magasan a fűrésztelep fölött... A vörös-barna ökröket is látja párosával olyan lomhán mozognak mintha legelnének .. ..Változik a világ" észre sem veszi, hogy hamarosan mondta ki. amit gondolt Tovább megy , Kertalja irányában .Nincs itt fából más, csak a falu a völgy fenekén . ." ~ Sietve- halad tovább. Egyenes az út. nem fullad ki.' — Mindig az is marad. — dünnyögi és járás közben vonogatja vállát. Aztán hozzáteszi, mintha önmagát akarná megnyugtatni .De csak kívülről!" A széles mezsgyén végigfutó ösvény elvezeti a Sehnár [orta végére öreg Sehnár János megáll és mégegyszer visszafordul Nekitámaszkodik a szin favázának Mindkét kezével megragadja a kiálló gerendát, aztán végigpillant a csűr meg a pajta között sötétlő résen Fogatlan ínye között elszántan szűri a szót: „De bévülről nincs többé fából!" Az udvaron Zuza lányát pillantja meg. amint éppen kulcsra zárja a konyhaajtót Aztán a kulcsot az ajtó fölé dugja Hátán elemózsiái hatyu, kezében leveses kanna Az öregember lányára mosolyog és parancsoló hangon mondja: — Siess te' Magasan szánt az urad! — Hisz igyekszem már . .. — figy ám .. Biztosan megéhezett . Pavló Zuza érzi hogy apja valamit kihallgatott — Mást akart mondani apa ... — Honnan tudnd? — Meglátszik a szemén öreg Sehnár lános hunvnrog arcán békés nvugalom ömlik el Csendesen suttogja ogv ne hallja más csak a lánya: — Jobb ember mint gondoltam .. A férjed Márton Pavló Zuza megrezzen végigrohan a? ereszalján meg az udvaron aztán eltűnik a csűrök mögött és a kertaljai ösvényen sietvr trwkszik fölfelé Viszi férjének i/ =>hédet Fordította: TÓTH TIBOR.