Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-02 / 187. szám, vasárnap

1953 augusztus 4 UJ

SZ0 183 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE A Hadsereggel való Együttműködés Szövetsége jelentősége hazánk szocialista építésének biztosításában Bármerre járunk hazánkban, mindenfelé eddig ismeretlen lendületet látunk a szocializmus építése terén. Teremtő, békés építőmunkát. Dolgozóink munkahelyei ken, ahová pártunk és kormányunk állította őket, minden percben, minden órában bizonyítékát adják annak, hogy a ml munkánk a dolgozó nép érdekeit, a béke érdekeit szolgálja. Dolgozó népünk nem feledkezik meg Gottwald elvtárs örökéről, aki arra tanított, hogy őrizzük, amit építettünk, őrizzük forradalmi vívmányainkat, erősítsük és szilárdít, suk népi demokratikus rendszerünket és annak alapjait, a szocialista ipart,, és a mezőgazdasági nagyüzemi termelést. Mindezt csak akkor őrizhetjük eredményei, ha kiépítjük a megvé déséhez szükséges erőt, a szilárd és törhetetlen nemzeti védelmet és a jól kiképzett hadsereget, amelynek tagjai a dolgozó népből kerülnek ki. Az erős hadsereg előfeltétele a bé kés építés biztosításának olyan idő ben, amikor még a föld nagyobbik részén kapitalista rendszer uralkodik. Hazánk gazdasági felépítésének tehát egyáltalán nem mond ellent hadseregilnk kiépítése, hanem teljes összhangban áll vele. — Nemzetvédelmünk tartozékait neon építettük és nem építjük támadás, más nemzetek meghódítása és más államok ügyeibe való beavatkozás céljából. Nemzetvédelmünk tartozékait azért építjük, hogy a jövőben is szuverén, önálló és szabad államként folytathassuk országunk gazdasági és kulturális fejlődésének politikáját, azt a politikáit,. amely a nép jólétét, a nemzetek közötti békés nemzetközi-kap. csolatoik megszilárdításált szolgálja, az „egyenlő az egyenlővel" elve alapján — mondotta Zápotocky elnök elvtárs hazánknak a dicső szovjet hadsereg által való felszabadulásának évfordulóján. És éppen itt, hazánk védelmi képességeinek megerősítése és emelése terén van a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének nagy jelentősége, amely a hazájukat szerető hazafiak önkéntes szervezete, olyanoké, akik mindäg készek hazájukat öntudatosan és eredményesen megvédeni, fegyverrel a kezükbe,n. A Hadsereggel való Együttmüködés Szövetségére nagy és megtisz-telő feladat hárul. Feladata az, hogy népt demokratikus hadseregünk első támaszd legyen, hogy köztársaságunk polgárait hazasze retetre nevelje. Féladata, hogy tag. jait pártunk, kormányunk és Nemzeti Arcvonalunk iránti odaadásra és szeretetre nevelje, hogy tökéletesen elsajátítsa a hazánk védelmére szolgáló eszközök kezelését, hogy így felkészülve, a lakosság széles tömeged hathatósan támogassák hadseregünket köztársaságunk ve szélyeztetetteége esetén. A Hadsereggel való Együttniűködés Szövetsége támogatja a falvakon a szocializmus építését. Mezőgazdaságunk számára a traktoro sok, távirdászok és rádiósok ezreit neveli. A tömegversenyeken — a téli Szokol honvédelmi képesség! versenyen és a nyári Duklai versenyfutáson — hatalmas tömegek vesznek részt. Ebben az évben csupán a téli versenyeken 180.000 polgár vett részt. Bár ebben az évben a részvevők száma háromszorosára emelkedett a mult évhez viszonyítva, mégis szükséges, hogy még nagyobb mértékben ismertessük és aktivizáljuk a Hadsereggel való Együtmüködés Szövetségét, főleg a tömegszervezetek útján. Ezért nagyon fontos például a CsISz főis kolai bizottságának határozata a Szlovák Egyetemen, amelynek alapján minden főiskolán meg kell szervezmi a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének helyi szer. vezeteit és köreit. Ez a határozat azért is értékes, mivel főleg a CsISz.tagoknak kell — a hősi komszamolisták példája nyomán — hazánk védelmének élére állni és főleg a CsISz-tagoknak kell annak tu. datára ébredni, hogy mit jelent számunkra népi demokratikus állam rendszerünk. ' A szovjet honvédő szervezetnek a hadsereggel, a légierőkkel és a tengerészettel együttműködő önkéntes szövetsége tapasztalataira támaszkodunk a Hadsereggel való Együttműködés Szövetsége kiépítésében. Ez a hatalmas és dicső szer vezet a Nagy Honvédő Háborúban tette le fejlettségéneik és erejének vizsgáját. Moszkva, Sztálingrád és Leningrád gárdaezredei bizonyítékai annak, hogy mindéin egyes hazáját szerető polgár képes elsajátítani a fegyverek és védelmi eszközök mesteri kezelését. A Nagy Honvédő Háború előtt az Oscaviachim (a hadsereggel, a légierőkkel és a tengerészettel együttműködő önkéntes szövetség elődje) több, mint 30 millió szovjet, állampolgárt képzett ki csupán a légvé. delemre és a kémiai támadások elleni védelemre. A Szovjet Hadsereg kiváló hősei, Pokryskin, Kozsedub, Scseloncev, Leonov és Pavlicsenkova, akiket a Szovjetunió legmagasabb kitüntetéseivel jutalmaztak katonai sikereikért, kiképzésüket az Oscaviachim kiképző táboraiban kezdték meg. De a Hadsereggel, való Együtmüködés Szövetsége a hősi Oscaviachim nyomdokain akar haladni, szükséges, hogy olyan tömegszervezetté váljék, amely soraiban nemcsak a polgárok tízezreit vagy százezreit «csoportosítja, hanem mind: azokat, a mii Hókat, • akik - résaére drága új, szabad életünk. Ebben az irányban kell segítenünk tehát elsősorban a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségét. A CsISz, a nemzeti bizottságok és pártunk számos funkcioná-. riusa még ma sem teljesíti pártunk és kormányunk .,.. határozatait a Hadsereggel való Együttműködés. Szövetségére vonatkozólag és nem értékeli eléggé annak jelentőségét. A honvédelmet csupán a katonák ügyének tekintik. Számos esetben, amint erre . Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán mondott vitafelszólalásába,

n Zemen elvtárs is rámutatott,, a Hadsereggel való Együttműködés Szövetsége munkája még- kezdetleges és ezért javí tásra szorul., Gottwald elvtárs ó

v<>tt bennünket attól, hogy megelégedettek legyünk az építő, munkánkban elért sikerekkel. Nemcsak katonáink, hanem valamennyiünknek drága hazánk és éppen ezért keli, hogy hazánk védelme is valamennyiünk ügyévé váljék. A Hadsereggel, való Együttműködés Szövetsége munkája különösen szépen fejlődik a bevonulás előtt állók soraiban, akik így készülnek legmegtisztelőbb állampolgári kötelességükre, a tényleges katonai szolgálatra. Azonban nem kielégítő a Hadsereggel való Együttműködés Szövetsége munkája a tényleges ka. tonai szolgálatból munkahelyükre visszatérő közkatonák ég tisztek soraiban. Ezeket az elvtársakat főleg az idősebb polgárok toborzására kell bekapcsolni a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének munkájába. E szövetség további hiányossága nálunk az a tény, hogy túlsúlyban csak a fiatalok működnek benne. A sztálini katonai stratégia és taktika arra tanít bennünket, hogy a háborúban az állandó és döntő tényező . az öntudatos és szilárd bátorság, a nép erkölcsi é

s politikai egysége és a polgárok honvédelmi felkészültsége. A zseniális tanítás helyessége bebizonyosodott a Nagy Honvédő Háborúban. Főfeladatunk most az, hogy ezeket a tapasztalatokat át. vegyük é

s érvényesítsük a Hadsereggel való Együttműködés SzövetséVadovics József: (Drt állunk... Letörött egy ág. A vihar megrepesztette az erős, a sokkarú ágat és a szél váratlan rohama befejezte földi életét. A koronák közti résen, amelyet a letörött ág szakított, behomálylott a komor, megszaggatott, áprilisi égbolt. — Vaskó, élsze-e, Vaskó? — hajolt bajtársa fölé Várkony szakaszvezető. Vítek meg se rezzent. Várkony felnézett és nyugtalanul az erdő sűrűjébe tekintett. A fák. bokrok sűrű ágai alatt sötét volt, párától gőzölgött minden Az imént átrohanó égíháborút csak a földig konyuló letört ágak jelezték. A friss szakítások, olyanok, mint a nyitott sebqk. Várkony újra bajtársa fölé hajölt és megérintette a vállát: — Vítek... Vaskó ... térj magadhoz. Vítek lassan megmozdította a fejét, óvatosan, • mintha álmából ébredne kinyitotta szempüláját. rátámaszkodott a süppedő avarra kicsit ingadozva, mintha a vállán túlnagy teher volna, feltérdelt és azonnal keresni kezdett miamit meggyöngült, remegő. ujjaival. — Itt van nálám — súgta csendesen Várkony és szeretettél megsimogatta Vítek puskájának agyát amelp a vállán lógott. Sajátjáét a kesében tartotta. Vítek új erőfeszítéssel lábaival szélesen megtámaszkodva • felállt, de azonanl fájdalmasan felszisszenve lehajolt. Az arcvonásai láthatóan eltorzultak — Tudsz menni? — Várkony hangjában sajnálat és nyugtalanság rejtőzött. — Ha nem, megyek egyedül. — Utolérlek, siess! — susogta Vítek álig hallhatóan. Várkony gyorsan átadta bajtársának a puskát és belenézett a fájdalomifial. ieJi szexaébe; !,

;AÍ.Í ' • — Egyedül is úrtalnMlwnná teszm, —• biztatta barát iát."' Minden jól fog včgzôdni! — Siess! El ne szalaszd. Azt hiszem, az én csontvázam épségben maradt — mondta Vítek és megtapogatta a hátgerincét, miközben erőltetett mosolyt csalt ki az arcára. De Várkony már nem hallotta tréfás megjegyzését. Mire Vítek a fájdalomtól még mindig görnyedten megfordult bajtársa mögött már öszszeborultak a sűrű fenyőágak. Csönd volt. Halk kottyanással csak itt-ott esett le egy-egy nehéz vízcsepp a nedves levelekről. Puskájára támaszkova egy-két lépést teti és leült arra a nyers fatörzsre, amely a vihartól kicsavarva olyan csúnyán megütötte a hátát. Jobbkézzel felhúzta a balkabát ujját. A karórája, csodák-csodájára épségben maradt! Pontosan reggel 10 órát mutatott. ' Attól a pillanattól kezdve, hogy a nyomra rábukkantak, hat óra telt el. A vihar már majdnem elült és Vítek azt gondolta, hogy errefelé csak az erdei vadak járnak. Várkony hallgatagon rámutatott egy fenyőágra, amelynek tülevelei vállmagasságban fel voltak borzolva. Ember, csakis ember csinálhatta ezt. És a határőrökön, Várkonyon és Víteken kívül senkinek sem szabad itt járnia, mert ez itt tilos övezet. És ha valaki mégis erre járt, azt titokban, lopakodva tette. Hamarosan új nyomokra akadtak. Vállmagasságban letört ágakra. Az osonó alak elbízta magát és remélte, hogy a vihar elmossa nyomait. Most minden akaratuk egy pontra összpontosult: nem engedni, hogy valaki büntetlenül átszökjön a határon. Minden tudásukat és tehetségüket összeszedték, hogy feltartóztassák a határzavarót és keresztülhúzzák gonosz terveit. , Két lövéssel riasztó jelzést adtak le és azonnal elindultak a határzavaró nyomain. A varcsapáson hovatovább több áruló jelet találtak Az üldözött sem lehet fáradhatatlan, meg sem pihent: nem állt meg. Hajtotta a félelem,,- igyekezett minél tovább jutni a határtól. Vítek és Várkony közt nem volt nagy korkülönbség. Várkony mindössze egy évvel idősebb Mind a ketten Közép-Szlovákia egy festői szépségű városában szúlettek nevelkedtek és dolgoztak. Várkony hegesztő^ volt egy nagy üzemben Vítek telefonszerelő i városi postán Majdnem egymás mellett éltek, két egymásba ágazó utcában laktak és mégsem ismerték egymást. Idekint a határon barátkoztak meg Mindketten egy napon lettek a párt tagjai, habár Várkony hamarabb lett szakaszvezető. Vítek mégsem irigykedett rá. Várkony hamarabb sajátította el a határőrzés művészetét, pár perc alatt szédszedte a gépfegyver závárzatát, míg Vítek negyedórát is elbajlódott vele. Vítek nehezen ismerte meg az állatok nyomait, a mókusét, az őzét de annál jobban Várkony. Vítek nagy nehézséggel tanult meg „olvasni" az ember és az állatnyomokból, sokáig nézegette, míg megtanulta, milyen öreg a nyom. vagy mi taposta. Várkony az első pillantásra megfejtette minden nyom titkát. Vítek sokáig nem tudta megérteni, hogyan lehet az erdőben hangtalanul járni, mert az ő iába alatt minden ág megreccsent. Várkony olyan csendesen járt az erdőben, mintha vattával lett volha kiágyazva. „ Qe Vítek. mint minden bajtársa a hafárőrállomáson, szerette népét, hasáfát, amely a határok mögött terült fl szélesen, barátságosan Egész életében nem volt máshol, csak a szülővárosában és innen vonult be a határőrséghez is.- Itt ismerte meg a határmenti egyszerű napok nyugtalanító csöndjét. Felelősséget érzett azért, hogy az anyja nyugodtan alhaason, hogy az oravai vízierőművek kotrója nyugodtan vezethesse gépét hogy a geológusok zavartalanul kutathassanak hazája kincsei után .. x Várkony és Vítek öt órán át, egymást segítve, biztatva űzték a határzavarót.. A vadcsapáson hovatovább több embernyomra bukkantak. Vagy lehet egyáltalán embernek nevezni azt, aki mászik, lopakodik, hogy elrabolja az emberek boldogságát? — Vítek már régen megtanult gyorsan és csöndben járni mint Várkony. A puskáját lövésre tartva figyelt és hallgatódzott, de nem sikerült elugrania a letört vastag ág elől, — fatörzsnek is beillett volna amely kegyetlenül megütötte a hátát. Elvesztette az eszméletét és nem látta, hogy Várkonyt Is földhöz nyomta az -ág. De Várkony szerencsésebb volt. Rövidesen kibújt az ágak alól és kiszabadította bajtársát. És mos Várkony fut, siet, hogy beérje a határzavarót. Mennyi időt veszített Vítek kiszabadításával!? A vihart követő csend nyugtalanul hajtotta tovább a határzavarót. Most a legkisebb ágraccsenés is elárulhatja. Állandóan gyötörte megtalálták-e a nyomát? Néhányszor megpróbált letérni az ösvényről, hogy elérje a tavat. Szerinte itt kellett, hogy legyen valahol a közelben. A tavon túl vasút van, állomás is és ha egyszer bejut a vonatba, akkor bottal üthetik a nyomát. De azok u átkozott egymásba fonódó ágak bokrok, kidőlt fatörzsek, — úgy érezte — élő fallá gabalyognak előtte. Az erdei állatok tudják, hol lehet ösvényt kijárni és a határzavaró mást nem tehetett, mint követni nyomukat. Hallgatózott, megremegett minden zajra és izzadó tenyérrel szorongatta a zsebét lehúzó revolvert. A lábai alatt megreccsenő faágakat váratlan puskalövésnek vélte és az egymáshoz verődő levelek sustorgását géppisztoly-sorozatnak Nem tudott megszabadulni a rettegéstől. Egyre azt áhította, hogy térjen vissza a vihar, újra süvítsen a szél, újra jajgassanak a fák, csak ne legyen ez a merev, szívetfagyasztó csönd És mintha ezekre a gondolataira kapott volna feleletet, közvetlen möqötte éktelen reccsenés zavarta meg á csöndet. Megmerevedett, majd ijedten észbekapva, a földre vetette magát. A kezét, arcát véresre horzsolva oldalra mászott, kétségbeesett kapkodással tördelve, szaggatva a sűrűséget, bemászott a bokrok alá. Eltelt egypár másodperc és az erdőn újra végtelen csend terült el. Még mindig remegve rájött arra, hogy valószínűleg valahai egy korhadt fatörzs dőlt ki, amit a vihar cibált meg és csak most vette észre, hogy siettében elvesztette revolvérét. Visszamásszon? fis ha éppen határőrsre bukkan vagy elárulja magát a zörgéssel? Jobb lesz it maradni a bokrok alatt, új erőt gyűjteni és közben az Üldözői — ha megtalálták a nyomát — elmennek mellette anélkül, hogy felfedeznék. A másik revolver még a zsebében van. Kihúzta, reszkető ujjakkal megtapogatta és egy kicsit megnyugodott. Várkony 1Vütve a homályos ösvényen, tényleg nem látta meg a rejtőZőt Az látta a hátárőr körvonalait. az ágakon keresztül, mikor hirtelen, zajtalanul megjelent és ugyanolyan zajtalanul el is tűnt. Tudta, hogy a határőr vissza fog fordulni, ha nem tálálja tovább a nyomait. Erre a gondolatra noha fázott. verejtékezni kezdett a homloka. Mégis megtalálja a nyomait. Nem vigyázott eléggé, ördögfajzat! Vadul kergetőztek a gondolatai. Mégsem fogják el! A bokrok alól könnyen tud lőni összerezzen egy gondolattól: ha nincs egyedül? Ha körülötte mindenhol határőrök van-' nak? Hová bújjon el előlük? felmászszon egy fára? Sok ágat letör és akkor veszve van. Az erdő mélyébe behatolni lehetetlenség. Mit tegyen? Hova forduljon? Hol itt a menekülés? Tíz-tizenöt percet várt, azután újra kikúszott az ösvényre. Igyekezett megtalálni elveszett fegyverét. Remegő kézzel kutatott az avarban és egyszerre nyugtalan érzés fogta el, érezte, hogy valaki áll . mögötte. Meg akart rofdúlni de a vaskemény parancs a földre szorította: '— Ne mozduljon! A legkisebb moccanásra lövök! Abban a pillanatban kemény, kérlelhetetlen acél tapadt a bordáihoz. \ — Ne mozduljon! — hallotta még egyszer. Nem mert megfordulni, nem látta a határőrt, akinek szuronya hegyit a hátában érezte. Várkony volt! Valahol az erdőben a vihartól megtépett, kicsavart fa elszakadva a többi fa koronáitól, tompán zuhanva oldalra dőlt. ge munkájának fejlesztésében. Hogy ezt teljesíteni tudjuk, meg kell győznünk az idősebbeket és főleg aszszonyainkat a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének jelentőségéről, hogy ismertessük a Hadsereggel való Együttműködés Szövetsé ge munkáját és a meggyőzés és az ön kéntesség elvének alap j óm minél több tagot toborozzunk. Valamennyi polgárunkban tudatosítanunk kell a pártunk X. kongresszusán elhangzott irányelvet, amely a következőket mondja: — Pártunk eszmei egységén kívül, amely alapelv előrehaladásunk útján, az elméletnek a gyakorlattal való egységén, a szavak és tettek egységén kívül, amely megteremti az új szocialista ember valódi erkölcsi arculatát, sžflknéges, hogy ér. vényesltsfik közfs igyekezetünknek egységét és szervezettségét, a népnek a hadsereggel való egységét. Ha dolgozóink széles tömegei ezt tudatukba vésik és látják, hogy ezt az egységet elsősorban a Hadsereg, gel való Együttműködés Szövetségé, nek segítségével érhetjük el, akkor a Hadsereggel való Együttműködée Szövetsége hatalmas eszközévé válik hazánk szocialista építésének. Králik György, Dratisla**