Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-01 / 186. szám, szombat

1 U J szo 1953 augusztus 1 Hogyan találta meg Szalay Ernő a helyét A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottsága bratislavai szélesebbkörű elnökségi üléséről Július 30-án, csütörtökön összeült Bratislavában a CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságának szélesebbkörű elnöksége, hogy összefoglalja a mult félévben elért sikereket é

s hogy Intézkedéseket tegyen a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiában levő összes szervei és szervezetei munkájának megjavítására. A tárgyalások alapirányelveiül Szlovákia Kommunista Pártja X kongresszusának határozatai szolgáltak, amelyekből a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségre a következő feladat hárul: megjavítani a fiókszervezetek munkáját az iparban, közlekedésben, az áruelosztásban, hivatalokban, falvakon, gép- és traktorállomásokon, a csehszlovák állami birtokokon és az iskolákban. Az ülésen, amelyet dr. h. c. Alexander Horák, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának második elnökhelyet, tese, távösszeköttetésügyi megbízott nyitott meg, részt vettek František Kubacs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és a Szlovák Nemzeti Arcvonal KözjK>nti Akcióbizottságának főtitkára, Rudolf Sztrechaj, a Megbízottak Testületéhek elnöke é

s a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságának alelnöke, Oleg Homola, a CsSzBSz Központi Bizottságának főtitkára, a CsSzBSz szlovákiai biaottsága elnökségének tagjai é

s a CsSzBSz kerületi bizottságainak vezető titkárai és elnökei. A CsSzBSz-nek az elmúlt évben Szlovákiában végzett munkáját Rudolf Sztrechaj, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának alelnöke, a Megbízottak Testületének elnöke értékelte és rámutatott a CsSzBSz további feladataira, amelyek Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresz. szusa határozatából hárulnak a szövetségre. „Az elmúlt félévben — mondotta — fokozódott és megjavult szervezési tevékenysége szövetségünknek és megteremtettük fiókszervezeteink további általános tevékenysége megjavításának előfeltételeit a falvakon é

s az üzemekben is Ebben az évben gondosabban és lelkiismeretesebben készítették elő az évi taggyűléseket, hála pártszerveink nagy és állandó segítségének. Nagyon kis mértékben érezzük még fiókszervezeteink tevékenységét kereskedelmünkben és szintén következetlenül érvényesítjük és népszerűsítjük a szovjet tapasztalatokat a közlekedésben és iparunk többi szakaszain. Nem használtuk fel megfelelő mértékben a tanácskozásokat az új szovjet munkamódszerek propagálására annak ellenére sem, hogy ez a propagálási mód már több helyen bevált és figyelemremél, tó eredmények mutatkoznak. Rudolf Strechaj, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának alelnöke rámutatott bizonyos haladásra is, amelyet a forradalmi szakszervezeti mozgalommal való együttműködés terén értek el a szocialista verseny fejlesztésében. A verseny — folytatta — amelynek a vágbesztercei Klement Gottwald-üzem fiókszervezete volt a kezdeményezője, sikerrel végződött és a verseny győztese az öszsze

s üzemi fiókszervezeteket további versenyre hívta ki. Szövetségünk több tanácskozást és beszélgetést szervezett, amelyek a szovjet tapasztalatok érvényesítésére irányultak a mezőgazdaságban. Az elmúlt félévben 435 beszélgetést szerveztünk a falusi fiókszervezeteinkben és 26 beszélgetést az állami birtokokon. Az egyes kerületekből érkezett jelentések alapján a beszélgetéseken több mint 6700 szövetkezeti tag és dolgozó paraszt vett részt. 10 gép- és trakorállomáson szerveztünk beszélgetéseket, amelyeken a gyakorlatban az üzem összes dolgozói részt vettek. A beszéd további részében Rudolf Strechaj, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságának alelnöke rámutatott a népi orosz tanfolyamok 4. évének sikereire, amelynek keretében sikerült túlteljesíteni a tanulmányi körök tervezett számát és alapjaiban teljesíteni a tervezett tagtoborzást. Kiemelte, hogy a népi orosz tanfolyamok ötödik évében szükséges, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a tanítókra, mégpedig olymódon, hogy mindjárt a tanítók kiválogatásánál törődni kell azzal, hogy megvannak-e az orosz nyelvi és a pedagógiai előfeltételeik. Beszédét a következőképpen fejezte be

: „Támogatni fogjuk drága pártunkat, hogy dolgozóinkból a szo. cializmus lelkes építőit és a hősi szovjet nép őszinte barátait nevelje. Minde

n igyekezetünkkel azon leszünk, hogy felejthetetlen Gottwald elvtársunk szavainak „őrök időkre a Szovjetunióval és soha másképp" konkrét és mindennapos tartalmat adjunk." Az ülést Samo Falťan, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának főtitkára értékelte. Az ülés befejező részében a részt, vevők határozatot fogadtak el, amelyben kötelezettséget vállaltak, hogy az SzlKP X. kongresszusa irányelveinek szellemében még hathatósabban fogják támogatni a Szovjetunió nemzetei és népünk közötti barátságot és az ez évi CsSzBSz hónapját úgy készítik elő, hogy a lehető legnagyobb mértékben dokumentálja dolgozó népünk szeretetét és odaadását a hatalmas Szovjetunió iránt. 'A TENGER akkor szép, amikor a tűző napsugarakban taréjos hullámokat ver a vize. De elmondhatjuk-e ezt egy üzemről, amikor a tervteljesítés cikázó grafikonja versenyre kél a tenger hullámzó vizével? Ebben egy jóravaló ember sem gyönyörködhet. A komáromi hajógyár dolgozói sem nézik tetszéssel. Még nem tudták a fel és lehajló grafikon egyenes irányát megszabni, hogy merészen fölfelé íveljen. Pedig milyen jó hajókovácsok dolgoznak itt, akik tudnak bánni a szerszámaikkal és mégsem tudják „egyenesbe kovácsolni" a tervteljesítést. Ez azonban nemcsak rajtuk áll. Ezért az üzem valamennyi dolgozója felelÜs. Nagyon sokszor, a legtöbbször éppen ettől az egy ténytől, a felelősség' felismerésétől függ a jó munka kimenetéle. Ha szívvellélekkel végezzük feladatainkat, akkor rájövünk ennek nyitjára i?. A hibákat nyíltan féltárjuk és így megtaláljuk igazi helyünket a szocialista építőmunkában. De hogyan ismerjük fel? Ugy, ahogyan ez Szalay Ernőnél, a hajógyár egyik fiatal forrasztójánál történt. SZALAY ERNŐ csupán hét hónapja került az üzembe és csak három hónapja forraszt önállóan. Huszonhárom éves, fiatal, párttag. Négyen vannak a csoportban. Igényes munkán dolgoznak, a hajóágyak összeállításán. Amikor a konstrukció valamely részét bizonyos okból nem tudják öszszeilleszteni, — megbocsátható ez náluk, hiszen igen fiatalok a szakmában — Szalay tüstént a mesterükhöz, Kötmendy elvtárshoz siet, aki útbaigazítja őket. Pálfy István,, a kiváló forrasztó tanította be Szalayt is. Szalay meg is fogadta nevelője szavát és munkaközben mindig vigyáz arra. hogy meg ne vakítsa valamelyik munkatársát. A forrasztó pákával úgy bánik, mintha a sajátja lenne. — Csak akkor leszel jó munkás, ha rendesen jársz be az üzembe és egy napot sem maradsz el — kötötte a lelkére Pálfy István. És Szalay Ernő a hét hónap alatt egyetlen órát sem mulasztott. Felháborodik, amikor látja, hogy az üzemben még akadnak, akik lopják a napát — a nagy hajótestek alá, vagy egy eldugott sarokba húzódnak, újságot olvasnak, vagy beszélgetéssel töltik az időt. Ilyenkor oda megy és rájuk pirít. Már annál is inkább kötelességének tartja figyelmeztetni őket, mert ezzel is a párttagsággal járó féladatát teljesíti. Még azt t's megteszi, amikor kevés a munkájuk, hogy elmegy a részlegvezetőhöz és figyelmezteti öt erre. Többet akarnak keresni, igazuk is van. Tudásukat akarják érvényesíteni és nemcsak néhány százalékkal, hanem magasan túl akarják teljesíteni a tervet. Szalay Ernő örömét leli a munkábdn, és öröm is nézni, ahogy dolgozik Fejét védősisak takarja és a hegeszt töpákája nyomán sisteregve vakító kékes lángok lövélnek. Megfeszítő, sok figyelmet kivánó munkával forrnak össze a hajóágy konstrukciójának egyes részei. Szalay Ernő nyílt, őszinte tekintetű és fürgemozgású ember. Ha magasabb termetű férfi áll melléje, otsak a válláig ér. Amikor beszélsz vele és'kitárja előtted az életét, akkor érted meg igazán, hogy miért olyan „svungos" a munkában, ahogy ezt híresztelik róla. És megérted azt is. miért örül oly gyermekesen előre annak, hogy az idén jó munkájáért a Tátrába küldik üdülni. A MULTAT nem vehetjük álomnak, — kemény, zord valóság az, melyet mindig látnunk kell magunk előtt, mint egy örökké pergő fűmet. Ezt teszi a fiatal Szálai Ernő is. Azért olyan „svungos" most a munkában, hogy a mult csak pergő film maradion. hogy soha-soha vissza ne térjen az az idő, amikor ezrek és milliók Szálayékhoz hasonlóan cselédsorban nyomorogtak. Szalayék ógyallaiak. Az egész család, a szülők és az öt fiútestvér, Kádek János nagybirtokos fogadott cselédei voltak. Ez az uraság háromtagú családjával tíz-tizenkét szobás kastélyban lakott 1200 hold volt a kezén és akik ezt a temérdek földet termővé tették, viskókban húzódtak meg. Szalayék az őrangyal-majorban kaptak helyet. Hetüknek meg kellett elégedniök egy apró szobácskával és egy még apróbb konyhácskával. Az uraság „szentes" ember volt és ez a „szentessége" abban nyilvánult meg, hogy „őrangyalnak" keresztelte el a majort. De látástól vakulásig hajszolta embereit a munkába és a fukarsága odáig vitte. hogy azoknak, akik gyarapították vagyonát, raktárát lisztes zsákokkal kamráját zsírosbödőnökkel tömték tele, még lisztet és zsírt sem adott. Hagyta őket rongyokban járni; éhezni...' Az öreg Szalay Mihály, Ernő apja és az édesanyja kiszikkadtak a cselédsorban. Sanyarú volt az életük, de gyermekeiket egyre csak bíztatták: — Lesz egyszer még jobb sorsunk is... Nehezen hittek e szavaknak, de reménykeltésnek szépek voltak. Jól esett él-él ábrándozni arról, hagy szép lesz egykor az ő életük is. Ernő tizenötödik évében járt, amikor elérkezett az ideje, hogy mégis hihetnek abban, hogy soruk megváltozhat. Nyolc esztendeje annak, hogy, Ögyalla határából is kiűzték^ a fasisztákat, és a szovjet katonák meghozták az új életet. Szálayéknál hosszabb ideig lakott egy fiatal, harminc év körüli orosz katona. Ivánnak hívták. A sötéthajú, magas, erős és nótáskedvű katona felvidította a családot. — A még ifjú Ernőt maga mellé ültette és orosz dalokat énekelt neki. Mesélt az életűkről, hogy náluk bizony már nincsenek olyan burzsujők, mint Kádek, aki akkoriban még a kastélyban lakott. Nálunk a kastély és a föld azoké, akik a földet művelik. — És így lesz ez nálunk is? — kérdezte csodálkozva Ernő. Nem akart hinni Ivánnak. A szovjet katona az ifjú vállára csapott és örömmel mondta: — Most már nálatok is megváltozik az élet! Nem szipolyoznak ki többé benneteket ezek a burzsujők! — intett a kastély felé. Iván igazat mondott. Azóta is de sokszor gondolnak rá Szalayék Ivánra, aki arra tanította őket, hogyan kell élniök a szabad embereknek. AZUTÁN MÁR gyorsan peregtek az események. A nagybirtok a dolgozó parasztoké lett, a kastélyban az EFSz és az állami birtok irodái nyertek elhelyezést. Az öreg Szalay és a felesége még 1946-ban beléptek a pártba és az ógyallai kísérleti állomáson kaptak munkát. Kedves kétszobás lakáshoz futottak. Még rádiót is vettek, hogy muzsikáljon nekik szabad idejükben. Ernő is a kísérleti állomáson dolgozott eleinte. 1947-ben ő is felismerte, hogy a pártban a helye. A már megőszült, szikár, csontos apa magyarázta a fiának: — Rossz éveket éltünk át, fiam. De ez már mind a múlté. A kulákok nem híznak többé a zsírunkon. A kommunista párt az, amely bennünket a jobb útra, a szebb élet útjára vezet. így lett Ernő párttag. Utána kitanulta a borbélymesterséget Szükséges foglalkozás ez is, de Ernőt nem elégítette ki. Alkotó, teremtő munka után vágyódott. Hóna* pókkal ezelőtt, amikor falujukban dolgozókat toboroztak a komáromi hajógyár részére, ő is jelentkezett. így került a hajógyárba. Tavasszál, amikor megszokta és megszerette új mesterségét. már maga is új erőket szerzett az üzemben. Ugy történt, hogy munka utan gyakran kijárt az ógyallai kísérleti állomás földjére, hogy lássa, miként haladnak a különleges növények meghonosításában. Elbeszélgetett barátaival, sokat mesélt nekik a gyári életről. A fiúk kedvet kaptak és hárman is követték példáját. Topos Jancsi, Kurcsík Józsi most hegesztőknek tanulnak, Bahorec Gyula meg hajókovácsnak. És Ernő elárult még valamit. Vidáman adta tudtunkra, —- ahogy csak egy szabad, a mult minden nyűgétől megszabadult ember mondhatja: — Szép, nagy üzemben dolgozom, de bánt, hogy naponta kell utazni. Sokkal jobban menne ám a munka, ha én is Komáromban laknék... Eleinte csak gyönyörködve néztem az üzem közélében épülő új lakóházakat. Alig akartam elhinni, hogy nekünk építik őket. De már sokan a mi far lünkből is a kész, új lakásokban raktak fészket. Rövidesen magam is itt, az új lakások egyikében fogok lakni! Tgy találta meg a mi tágas és teremtő életünkben a maga igazi helyét az ifjú Szalay Ernő. Petröci Bálint. kommunista építés feladatainak megoldására mozgósítja a szovjet embereket. A kommunizmus — a szocializmushoz viszonyítva — a társadalom fejlődésének legmagasabb fázisa. Ebben a fázisban a termelő erőik oly gigászi méretű fejlődésnek indulnak, hogy emellett a társadalom áttérhet a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükség, letei szerint" alapelv megvalósítására. Társadalmunk előrelendülését a termelés, az egész nép anyagi és kulturális életszínvonalának szüntelen növekedése jellemzi. Ismeretes, hogy az 1940 tői 1952-ig eltelt időszakban attól a veszteségtől eltekintve, melyet a háború okozott gazdaságunknak, a munkások és más alkalmazottak reálbére fejenként átlagosan 68 százalékkal, a parasztok reáljövedelme pedig átlagosan 7S százalékkal emelkedett. A párt XIX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai új, széles perspektívákat nyitottak a népgazdaság, a dolgozók anyagi és kulturális színvonala további növekedésében. A kongresszusnak a Szovjetunió fejlődését szolgáló öt. éves tervre vonatkozó irányelveinek megfelelően, az ipari termelés térfogatának az ötéves terv végén 1940hez viszonyítva háromszorosan kell emelkednie. Tervbe vették a mezőgazdaság, mint az ország termékböségének megteremtését célzó elenI gedhetetlenül szükséges előfeltétel további jelentős fejlesztését. Ezzel együtt a kongresszus felvázolta a nép anyagi jóléte és kulturális szin. vonala további növekedésének tervét Az ötéves terv alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme legalább 60 szá. zalékkal emelkedik. A munkások és alkalmazottak reálbére a kiskereskedelmi árak csökkentése mellett legalább 35 százalékkal, a kolhozparasztok pénz- és természetbeni jövedelme pedig legalább 40 száza, lékkai emelkedik. A szovjet nép, a kommunista párt vezetésével sikerrel teljesíti az ötödik ötéves tervet. A kommunista párt, megvalósítva, a XIX. koaigreszszus határozatait, biztosította a népgazdaság összes ágainak további fejlődését. Ennek ékes tanúbizonyságát nyújtják a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését szolgáló állami terv 1953. első félévi teljesítésének eredményei. Az ipari terme, lés félévi tervét teljesítették. 1952 első feléhez viszonyítva az egész ipar nyersteťfnelése 1953 elmúlt 6 hónapja alatt 10 százalékkal emel. kedett. Mezőgazdaságunk Is jelentős lépést tett előre. A kommunista párt a népgazdaság további fejlődése igen komoly feladatának megoldására — a legújabb technika alkalmazására és elsajátítására, a termelés növelését elősegítő óriási lehetőségeink teljen Mindennapos gondoskodás a nép jólétéről írta: J. Pomjelov A Szovjetunió Kommunista Pártjának sokoldalú tevékenysége a munkásosztály és a dolgozók érdekei önzetlen szolgálatának ragyogó pél. daképe. A kommunista párt, amelyet fél. évszázaddal ezelőtt a zseniális Lenin teremtett meg, a munkásosztály — a társadalom legélenjáróbb és legforradalmibb osztályának pártja. A kommunista pártnak nem voltak és nincsenek más érdekei, mint a nép érdekei. A történelem sok olyan pártot ismer, amelyek szavakban a nép védelmezőjének hirdették magukat a gyakorlatban azonban kiszolgálják a kapitalistákat, elárulták és elárulják, még nagyobb szenvedésekbe és nyomorúságba taszítják a népet. A kommunista párt mindezekkel a pártokkal ellentétben mindjárt tevékenységének kezdete óta legfőbb kötelességét a nép szolgálátában látta és látja. Pártunk nagy világtörténelmi érdeme mindenekelőtt abban van, hogy a dolgozók érdekeit kifejezve kivívta a néptől annyira gyűlölt burzsoa.földesúri rendszer megdöntését és az Igazi népi, szovjet rendszer uralomra jutását Népünk a történelemben először jutott a politikai szabadságjogok nagy kincsének birtokába: országa, élete, sorsa urává vált A kommunista párt öntudatos történelmi jelentőségű alkotótevékenységre serkentve a széles népi törnegeket, megszervezte alkotómunkájukat, valóraváltotta a marxizmus-le. nihizmus nagy eszméit és a dolgozók évszázados álmait a szocializmusról. A párt kezdeményezésére, a párt vezetésével az osztályellenség, a régi világ erői és hagyományai ellen vivott elkeseredett harcban a Szovjetunióban felszámolták a kizsákmányo. ló osztályokat megsemmisítették embernek ember által való kizsákmányoiását. Országunk dolgozói örökre megszabadultak az osztály, és nemzeti elnyomástól. A szocializmus győzelmének következtében a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségnek nemcsak széles, demokratikus jogokat és szabadságot, hanem anyagi jóié. tet is biztosítottak. A szovjet em. berek nem Ismerik a munkanélküliség és nyomor borzalmait, biztosan tekintenek a jövőbe. A szocializmus biztosította a szov. jet társadalom termelő erőinek rohamos fejlődését és ennek alapján a dolgozók anyagi jólétének szüntelen emelkedését. A Szovjetunió Ipari termelése 1917-től 1952-ig 39 szeresen növekedett. A Szovjetunió nem. zeti jövedelme, amely a társadalom gazdasága és a nép jóléte emelkedésének általános mutatója, 1952-ben 12-szeresen haladta meg a cári Oroszország nemzeti jövedelmét. Országunk egész nemzeti jövedelme a dolgozóké. Minden kincs, amelyet a népi tömegek munkája teremt meg, a~ társadalom, a dolgozók javát szolgálja. A kommunista párt mindennapos gondoskodása a nép jólétéről a szocialista rendszer természetéből ered, megfelel a szocializmus gazdasági alaptörvényének. A szocialista ter. melés célja — az egész társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Míg a kapitalizmus nem létezhet az egyre fokozódó kizsákmányolás és a társadalom túlnyomó többségének nyomorbadöntése nélkül, a szocializmus ellenkezőleg, el képzelhetetlen a társadalom összes tagjai anyagi és kulturális színvona. Iának szüntelen emelkedése nélkül. A nép jólétének szüntelen emelkedése — a szocialista termelés növeke. désének és tökéletesedésének elkerülhetetlenül szükséges feltétele. A párt, miután kivívta a szocializmus győzelmét, a dolgozó tömegek jólétének gyökeres megjavulását, a