Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-03 / 134. szám, szerda

1953 június 3 UJSZ0 3 A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaságban működő Szovíeí Ellenőrző Bizottság megszüntetéséről A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa 1953. május 30-án rendkívüli ülé3t tartott, amely Ottó Grotewohl miniszterelnök ja­vaslatára a kővetkező nyilatkozatot fogadta el: „A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége Minisztertanácsá­nak a németországi Szovjet Ellen­őrző Bizottság feloszlatásáról szóló határozata messzemenően megfelel a német nép érdekeinek. A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa a köztársa­ság lakosságának és minden német hazafinak nevében szól, amikor megállapítja, hogy a németországi Saovjet Ellenőrző Bizottság a pots­dami egyezmény szellemében nagy segítséget nyújtott a német népnek békés újjáépítési munkájában. A szovjet kormány békepolitikája, amely kifejezésre jutott a németor­szági Szovjet Ellenőrző Bizottság munkájában, népeink barátságának kifejlődéséhez és elmélyüléséhez ve­zetett. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége főbiztosi hi­vatalának megteremtése Németor­szágban, Berlinnel, a német főváros­sal, minit a főbiztosság székhelyével, annak a békés és baráti politikának következetes folytatását jelenti, amelyet a Szovjetunió Németország irányában követ. Ez a politika, a potsdami határo­zatok értelmében állandóan a füg­getlen, demokratikus, békeszerető és egységes német állam megterem­tésére irányul. A Saovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Minisztertanácsá­nak határozata további fontos lépést jelent előre az egység és béfke felé vezető úton, amelyen a német nép eteaánt akarattal halad. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Minisztertanácsának határozata értelmében a Szovjetunió németországi főbiztosát megbízták „a Szovjetunió németországi érde­keinek képviseletével és a Német Demokratikus Köztársaság államha­talma tevékenységének figyelemmel követésével, különös tekintettel azokra a kötelezettségekre, ame­lyek a szövetséges hatalmak által megkötött potsdami határozatokból adódnak".' Ez a megbízatás egyenes folyta­tása a Szovjetunió Németország irányában követett békepolitikájá­nak. Ez a Németországgal megkö­tendő békeszerződés alapelveinek szovjet tervében is kifejeződött, amely lehetővé teszi az egységes és demokratikus, Németország békés fejlődését és valamennyi megszálló csapatnak a békeszerződés megkö­tésétől számított egy éven belüli ki­vonását tervezi. A német nép mély felháborodással vette tudomásul, hogy a nyugati hatalmaik bonni főbiztosainak tevé­kenysége arra irányul, hogy még jobban • elmélyítsék Németország széttagoltságát és Nyugat-Németor­szágra rákényszerítsék a bonni és párizsi szerződéseket. Ez a politika megakadályozza a békeszerződést és Nyugat-Németországban bizonyta­lan ideig fenn akarja tartani az ide­gen katonai uraimat. A bonni és páriasi szerződések a fasizmus új megerősödéséhez vezet­nek. Nyugat-Németországot a re­vanséhes német militarizmus tűz­fészkévé változtatják. Ez éppúgy ellentmond a német nép, mint más népek érdiekeinek. A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa politikájá­nak alapelveként elismeri a potsda­mi egyezményben szabályozott kö­telezettségeket és igényeket. A mi­nisztertanács és a Német Demokra­tikus Köztársaság népi kamarája ebben az értelemben javaslatokat tett a hazánk keleti és nyugati ré­szén élő németek közötti megértés­re, Németország egységének helyre­állítása és a békeszerződés megköté­se céljából. Ezek a javaslatok a német nép körében nagy visszhang­ra találtak, minthogy minden béke­Adenauer Európa Li Szin-manja — írja a »The New Statesman and Nation« AE angol munkáspárt „The New Statesman and Nation" című heti­lapja hosszabb cikkben foglalkozik Adenauer nyugatnémetországi ural­mával. A lap felveti a kérdést: mi­ből ered Adenauernek az a tekinté­lye, amelynek révén ma az imperia­lista világban jelentős szerepre tett szert. „Amikor Adenauer 1949-ben a kancellári székbe került — írja a „The New Statesman and Nation" — konzervatív rajnavidéki katoli­kusnak, Köln paragrafusokon lovag­ló polgármesterének ismerték, aki meglehetősen meglepetésszerűen lett a kereszténydemokrata unió vezető­je. Jelentéktelensége vetekedett an­nak a kormánynak jelentéktelensé­gével, amelynek élére állt. És Aden­auer kormányzásának négy eszten­deje alatt Nyugat-Németország csodálatos módon visszatért a vi­lágpolitika színpadára. Tábornokai túlsúlyban vannak az európai védel­mi közösségben." „Ez a siker — írja a lap -j ter­mészetesen a hidegháború légköré­ben jött létre és hozzáteszi, hogy az amerikaiak nyújtotta „dolláresöben bimbózik". Az angol munkáspárt hetilapja rámutat, hogy „a Német­országot egyesítő négyhatalmi érte­kezlet véget vetne ennek az arany­zápornak és Adenauer is eltörpül­ne ..." Figyelemreméltó a lap következő megállapítása: „Adenauer politikájának helyes megítélése szempontjából tanulságos összehasonlítást tenni Nyugat-Né­metország és Dél-Korea között. Mindkettő csatlósország, amelyek­nek erősen érdeke a Kelet-Nyugat közötti viszály: mindkettőt az or­• szág önkényes kettéosztása hozta létre, mindkettő az amerikaiak tá­mogatásától függ; mindkettő fél a béHe megvalósulásának kilátásá­tól. Li Szin Man ugyanúgy, mint Adenauer ... ellenez bármiféle ren­dezést." A „The New Statesman and Na­tion" befejezésül ama utal: mi tör­ténik, ha az amerikaiak által támo­gatott Adenauer továbbra ls ezt a szerepet játszhatná Nyugat-Euró­pában; a Li Szin Manna! való ösz­szehasonlítása — írja — nem ha­szontalan, „mert megmutatja nekünk azt a sorsot, amely felé jelenlegi politikáink vezet bennünket. Ha Adenauernak lehetővé teszik, hogy meghiúsítsa a négyhatalmi értekez­letet és a német probléma békés megoldását. Európa még nagyobb és még szörnyűbb Koreává válhat." szerető férfi és nő akaratát jut­tatták kifejezésre. A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa a határozatban a szovjet nép bizalmának újabb bi­zonyítékát látja. A Nőmet Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa a szovjet kor­mány határozatában fontos hozzá­járulást lát a német kérdés békés megoldásához és Európa békéjének megszilárdításához. A határozatból bátorságot merítenek az egységes, demokratikus és békeszerető Német­országért küzdő hazafias erők. A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa felhív min­den igaz német hazafit: emelje ma­gasra és vigye győzelemre a nemze­ti függetlenség zászlaját." A Román Népköztársaság jegyzéke az Egyesült Államokhoz N. Cioroiu, a Román Népköztár­saság külUgyminiszterhelyettese má­jus 30-án átnyújtotta H. Schantz­nak, az Egyesült Államok bukaresti követének a Román Népköztársa­ság kormányának az Egyesült Ál­lamok kormányához intézett jegy­zékét. A jegyzék a következőket mond­ja: Az Egyesült Államok kormánya folyó évi május 26-ái^ „persona non grata"-nak minősítette Cristache Zambetit, a Román Népköztársaság washingtoni követségének első tit­kárát. Az indokolás az volt, hogy diplomáciai állásával összeférhetet­len tevékenységet folytatott Mint bizonyos sajtójelentésekböl és a States Departement (az ame­rikai külügyminisztérium) szóvivője által hangoztatott vádakból kitűnik, az Egyesült Államok kormánya ezt a lépést a Romániából külföldre szökött V. S. Georgescunak, a ro­mán nép árulójának, a hírhedt kém­nek egy nyilatkozata alapján tette meg. C. V. Georgescu — fedőnéven Rica, — akit több bírósági tárgya­láson is lelepleztek, mint kémet, szabotőrt és összeesküvőt, nem most áskálódik először a Román Népköztársaság ellen. A Román Népköztársaság kor­mánya megállapítja, hogy az Egye­sült Államok kormánya felhasznál­ja Georgescu hazug nyilatkozatát a román diplomata ellen hozott önké­nyes intézkedésének indokolására, nyilván azzal a céllal, hogy alátá. massza a Román Népköztársaság ellen folyó rágalmazó propagandát. A Román Népköztársaság tiltako­zik az Egyesült Államok kormá­nyának ilyen magatartása és a Cristache Zambeti követségi titkárt sújtó önkényes intézkedés ellen és ezt az intézkedést a diplomáciai szokásssal összeegyeztethetetlennek tekinti. Schantz amerikai követ kijelen­tette, hogy a jegyzéket továbbítja az Egyesült Államok kormányához. A francia nép harca a békéért Franciaországban mindjobban ter­jed a népek békekongresszusa ha­tározatainak támogatására indított mozgalom. A L'Humanité című lap jelentése szerint számos francia vá­ros és község tanácsa állást foglalt amellett, hogy a nagyhatalmak kép­viselői összejövetelt tartsanak a vi­tás kérdések békés megoldása, vala­mint a koreai és indokínai háború beszüntetése érdekében Ezzel egyidejűleg ezek a városi tanácsok határozottan tiltakoztak az ellen, hogy a nemzetgyűlés jóvá­hagyja , a bonni és párizsi háborús szerződést Cher megye tanácsa kommunista tagjainak javaslatára határozatot hozott, amelyben követeli az ötha­talmi békeegyezmény megkötését. E javaslat mellett szavaztak más pár­tok képviselői is Nemrégibe n a nemzetgyűlésbe ér­kezett egy nőküldöttség, amelynek tagjai között olyan anyák is voltak, akiknek fiai a vietnami háborúban estek el. A küldöttséget Madelaine Marzin képviselőnő fogadta és a parlamenti kommunista csoport ne­vében biztosította a küldöttséget, hogy Franciaország Kommunista Pártja tovább is harcolni fog az in­dokínai háború megszüntetéséért. ^ Párizsban május 31-én a francia nemzeti mezőgazdasági bizottság el­nöksége gyűlést tartott. Az elnökség határozatot hagyott jóvá, amely szerint a francia parasztok körében kampányt indít az indokínai háború beszüntetése, az összes vitás kérdé­sek békés megoldása érdekében, a bonni és párizsi szerződések ratifi­kálása ellen, valamint ^ „francia politika" teljes megváltoztatásáért. A francia megyék többségében békevédelmi és mezőgazdasági kon­ferenciákat hívnak össze. „A francia parasztok mindjobban tudatosítják, hogy a fegyverkezés­sel és a háborúval kapcsolatos med­dő kiadások nyomorúságba döntik őket" — mondja a nemzeti mező­gazdasági bizottság elnökségének határozata. Az elnökség továbbá elhatározta, hogy résztvesz a békés tárgyalások céljából tartand, országos konferen­cián i melye t a francia nemzeti ta nács 1953, június 27-re hív össze. Az olasz kormány megfélemlítéssel igyekszik megakadályozni a baloldali pártok választási agitációját A választási harc utolsó szakaszá­ban a kereszténydemokrata kormány terrorhullámot zúdított az állam­igazgatási apparátus és a rend­őrség segítségével. Provokációs cse­lekményekkel akadályozzák a bal­oldali pártok választási agitációját és terrorizálják a demokratikus ve­zetés alatt álló községi közigazga­tást. Sok szocialista és kommunista polgármestert felfüggesztettek állá. sából. A felfüggesztések minden tör. vényes alapot nélkülöznek. Ezeket az ügyeket a bíróság már csak a választások után tisztázhatja majd. A kormány eljárásának nyilvánva­lóan ae. a célja, hogy a felfüggesz­tett községi főtisztviselők helyett a saját embereire bízza a választási hivatalok vezetését és általában be­folyásolja a választás lebonyolítását. Igy például az „Avanti" megírja, hogy csupán Foggia megyében a hatóságok minden törvényes piap nélkül hét kommunista és szocialis­választásokon ilyen eljárással akar­nak zavart kelteni és biztosítani maguknak a csaló választási tör­vény nyújtotta előnyöket. Ugyan­akkor betiltják vagy megzavarják a baloldali pártok gyűléseit és aka­dályozzák agitációs munkájukat. Az Egyesült. Államok nagykövetének beavatkozása az olasz választásokba A „The New York Times" tudósí­tójának római jelentése szerint Cla­re Boothe Luce, az Egyesült Álla­mok római nagykövete beszédet mondott. Az amerikai nagykövet beszédében célzást tett arra, hogy az Egyesült Államok megszüntetik Olaszország segélyezését, ha az olasz választásokon a szélsőjobbol­dali vagy a szélsőbaloldali pártok győznek. A „The New York Times" tudó­sítója leszögezi, hogy ennek a be­szédnek kétségkívül politikai követ­kezményei lesznek. A beszéd tilta­kozásokat idéz elő Lucenak Olasz­ta polgármestert mozdítottak el ál- ' ország belső ügyeibe való beavat­lá sából. A kereszténydemokraták a | kozása ellen. Burzsoá lap cikke az angol-amerikai ellentétekről A „The Spectator" című angol burzsoá lap egyik vezércikkében az angol-amerikai ellentétek kérdésével foglalkozik. Utal arra, hogy az utóbbi időben meglehetősen sűrűn követik egymást „a már megszo­kott időszaki és sértegető cívódá. sok ..." és ilyenkor mint „fájda­lomcsillapító kifejezést'' előszere­tettel alkalmazzák a „módszerbeli különbségek" jelzőt. A két ország közötti nézeteltérések, — állapítja meg a lap — a háború befejezése óta inkább többé, mint kevésbbé nyilváultak meg. Az angol lap kísérletet tesz, hogy kikutassa ezeknek az ellentéteknek az okait és eközben több, csak a kérdés felületét érintő megállapítást tesz. A jelenlegi angol-amerikai el­lentétekért először a hirhedt Mc Carthy szenátort okolja, aki — mint Írja — a szószoros ér­telemben hadat üzent az angol ke­reskedelmi flottának." A „The Spec. tator" a következőképpen rójja meg Eisenhowert, mert nem tudja meg­zabolázni pártjának hangoskodó szenátorát: „Eísenhower vezetői hatalmát nem úgy gyakorolja, hogy azzal meg. nyugtatná az angol kormányt — vagy hogy megnyugtatná saját hon. fitársait afelől, hogy a mecarthyz. mus végül is megbukik." Az angol burzsoá lap ezután át­tér a más kérdésekre és eközben rátapint a lényegre. , — Mindezeken túl van még egy másik igen fontos vonatkozás is — írja, — amelyben a két ország fel­fogása nem egyezik, még pedig a fontos nemzetközi kérdésekben. A három legfontosabb ilyen kérdést az angol miniszterek az utóbbi három hét folyamán már említették. Mi lenne a helyes gazdasági politika az Egyesült Államok, mint hitelező or­szág részéről? Mi lenne a helyes politika és magatartás az Oroszor­szággal Európát illetően folytatan­dó tárgyalások következő szakaszát tekintve ? És mikép összeegyeztet­ni az angol-amerikai nézeteltérése­ket Kínával kapcsolatban? Washington az utóbbi néhány hó­nap során mindenesetre nem igen mutatott sok hajlandóságot arra, hogy tekintetbe vegye az angol ál­láspontot ... Az egyik Ilyen kérdés, amely sok bajt okozott, egyben pe­dig a legsürgősebb, Kína." A lap, miközben részleteiben ls felveti ezeket a kérdéseket, vissza­tér Churchill miniszterelnöknek és Attleenak, a munkáspárt vezérének az alsóházban elhangzott külpoliti­kai beszédére és Anglia távolkeleti politikáját illetően a következőket írja: „ ... Churchill miniszterelnök be­szédében kifejezésre akarta juttat­ni, hogy Harrison tábornok mód­szere hajszálhasogató és időhúzó. Attlee beszédéből, amely igen közel állt Churohilléhez, azt ls kl lehet érteni, hogy a pekingi kormány képviselője, mihelyt végétért a ko­reai háború, foglaljon helyet a z ENSz-ben." Nagy-Britannia ilyen politikájá­val szemben — állapítja meg kese­rűen a „The Spectator" — „Mc Carthy szenáto? azt állította, hogy az angolok kereskedése Kínával egyértelmű a Koreában harcoló amerikaiak elleni bombákkal. De ha egyes amerikaiak hajlandók is le­nyelni még ezt a páratlanul gonosz ostobaságot ls, ezt mégsem lehet teljesen Mc Carthy szenátor meg­győző erejének tulajdonítani." A lap az angol álláspontot leszö­gezve végezetül a következőket ír­ja: „A kommunista Kína központi helyet foglal el az egész ázsiai hely­zetben és ezzel számolni kell. Azon­kívül Kína a Nyugat és Japán ha. gyományos üzlettársa. Végül pedig Kínát nem lehet meghódítani és így Kínával csak tárgyalások útján lehet rendezést elérni. Az angol lo­gika szerint ebből az következik, hogy nem lehet szó az ajtó becsa­pásáról. Pedig éppen ez az, amire Mc Carthy szenátor rá akarja ven­ni a kongresszust." Az osztrák reakció segíteni akarja a náci­barát Schuschnigg vissza­térését Az osztrák hírügynökség jelentése szerint a kormánypárti, úgynevezett Osztrák Néppárt köreiben kísérle­tek történnek annak érdekében, hogy elősegítsék Schuschnigg volt miniszterelnök visszatérését Auszt­riába. Schuschnigg annak idején elősegítette, hogy a hitlerista Né­metország elfoglalja Ausztriát. A néppárt egyik szervezete — mint ismeretes — Innsbruckban tar­tott értekezletén elhatározta, hogy üdvözlőtáviratot küld Schuschnigg. nak. Az értekezlet követelte, hogy ..te­gyenek meg mindent Schuschnigg hazatérése ügyében." Schuschnigg ezidőszerint az Egye­sült Államokban tartózkodik, ahol propagandát fejt kí a monarchia visszaállítására Ausztriában. Jellem­ző, hogy — mint a demokratikus lapok jelentették — Figl volt osztrák miniszterelnök, a néppárt egyik ve­zetője az Egyesült Államokban tett látogatása során találkozott Schu­schniggal. Ez a találkozó szintén azt bizonyítja, hogy a néppárt vezető­sége és Schuschnigg között szoros kapcsolatok alakultak kl. Űjabb hadifogolygyilkos­ság Dél-Koreában Az „AFP" jelenti, hogy az angol Koreában ismét meggyilkoltak egy hadifoglyot. A hadifogolytáborok amerikai parancsnokságának közle­ménye nem nevezi meg a gyilkosság helyét. A közlemény ismét a „szö­kési kísérlet" megszokott ürügyével indokolja a bűncselekményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom