Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-03 / 134. szám, szerda

1953 június 3 UJSZ0 3 A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaságban működő Szovíeí Ellenőrző Bizottság megszüntetéséről A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa 1953. május 30-án rendkívüli ülé3t tartott, amely Ottó Grotewohl miniszterelnök javaslatára a kővetkező nyilatkozatot fogadta el: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság feloszlatásáról szóló határozata messzemenően megfelel a német nép érdekeinek. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa a köztársaság lakosságának és minden német hazafinak nevében szól, amikor megállapítja, hogy a németországi Saovjet Ellenőrző Bizottság a potsdami egyezmény szellemében nagy segítséget nyújtott a német népnek békés újjáépítési munkájában. A szovjet kormány békepolitikája, amely kifejezésre jutott a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság munkájában, népeink barátságának kifejlődéséhez és elmélyüléséhez vezetett. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége főbiztosi hivatalának megteremtése Németországban, Berlinnel, a német fővárossal, minit a főbiztosság székhelyével, annak a békés és baráti politikának következetes folytatását jelenti, amelyet a Szovjetunió Németország irányában követ. Ez a politika, a potsdami határozatok értelmében állandóan a független, demokratikus, békeszerető és egységes német állam megteremtésére irányul. A Saovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának határozata további fontos lépést jelent előre az egység és béfke felé vezető úton, amelyen a német nép eteaánt akarattal halad. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának határozata értelmében a Szovjetunió németországi főbiztosát megbízták „a Szovjetunió németországi érdekeinek képviseletével és a Német Demokratikus Köztársaság államhatalma tevékenységének figyelemmel követésével, különös tekintettel azokra a kötelezettségekre, amelyek a szövetséges hatalmak által megkötött potsdami határozatokból adódnak".' Ez a megbízatás egyenes folytatása a Szovjetunió Németország irányában követett békepolitikájának. Ez a Németországgal megkötendő békeszerződés alapelveinek szovjet tervében is kifejeződött, amely lehetővé teszi az egységes és demokratikus, Németország békés fejlődését és valamennyi megszálló csapatnak a békeszerződés megkötésétől számított egy éven belüli kivonását tervezi. A német nép mély felháborodással vette tudomásul, hogy a nyugati hatalmaik bonni főbiztosainak tevékenysége arra irányul, hogy még jobban • elmélyítsék Németország széttagoltságát és Nyugat-Németországra rákényszerítsék a bonni és párizsi szerződéseket. Ez a politika megakadályozza a békeszerződést és Nyugat-Németországban bizonytalan ideig fenn akarja tartani az idegen katonai uraimat. A bonni és páriasi szerződések a fasizmus új megerősödéséhez vezetnek. Nyugat-Németországot a revanséhes német militarizmus tűzfészkévé változtatják. Ez éppúgy ellentmond a német nép, mint más népek érdiekeinek. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa politikájának alapelveként elismeri a potsdami egyezményben szabályozott kötelezettségeket és igényeket. A minisztertanács és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája ebben az értelemben javaslatokat tett a hazánk keleti és nyugati részén élő németek közötti megértésre, Németország egységének helyreállítása és a békeszerződés megkötése céljából. Ezek a javaslatok a német nép körében nagy visszhangra találtak, minthogy minden békeAdenauer Európa Li Szin-manja — írja a »The New Statesman and Nation« AE angol munkáspárt „The New Statesman and Nation" című hetilapja hosszabb cikkben foglalkozik Adenauer nyugatnémetországi uralmával. A lap felveti a kérdést: miből ered Adenauernek az a tekintélye, amelynek révén ma az imperialista világban jelentős szerepre tett szert. „Amikor Adenauer 1949-ben a kancellári székbe került — írja a „The New Statesman and Nation" — konzervatív rajnavidéki katolikusnak, Köln paragrafusokon lovagló polgármesterének ismerték, aki meglehetősen meglepetésszerűen lett a kereszténydemokrata unió vezetője. Jelentéktelensége vetekedett annak a kormánynak jelentéktelenségével, amelynek élére állt. És Adenauer kormányzásának négy esztendeje alatt Nyugat-Németország csodálatos módon visszatért a világpolitika színpadára. Tábornokai túlsúlyban vannak az európai védelmi közösségben." „Ez a siker — írja a lap -j természetesen a hidegháború légkörében jött létre és hozzáteszi, hogy az amerikaiak nyújtotta „dolláresöben bimbózik". Az angol munkáspárt hetilapja rámutat, hogy „a Németországot egyesítő négyhatalmi értekezlet véget vetne ennek az aranyzápornak és Adenauer is eltörpülne ..." Figyelemreméltó a lap következő megállapítása: „Adenauer politikájának helyes megítélése szempontjából tanulságos összehasonlítást tenni Nyugat-Németország és Dél-Korea között. Mindkettő csatlósország, amelyeknek erősen érdeke a Kelet-Nyugat közötti viszály: mindkettőt az or• szág önkényes kettéosztása hozta létre, mindkettő az amerikaiak támogatásától függ; mindkettő fél a béHe megvalósulásának kilátásától. Li Szin Man ugyanúgy, mint Adenauer ... ellenez bármiféle rendezést." A „The New Statesman and Nation" befejezésül ama utal: mi történik, ha az amerikaiak által támogatott Adenauer továbbra ls ezt a szerepet játszhatná Nyugat-Európában; a Li Szin Manna! való öszszehasonlítása — írja — nem haszontalan, „mert megmutatja nekünk azt a sorsot, amely felé jelenlegi politikáink vezet bennünket. Ha Adenauernak lehetővé teszik, hogy meghiúsítsa a négyhatalmi értekezletet és a német probléma békés megoldását. Európa még nagyobb és még szörnyűbb Koreává válhat." szerető férfi és nő akaratát juttatták kifejezésre. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa a határozatban a szovjet nép bizalmának újabb bizonyítékát látja. A Nőmet Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa a szovjet kormány határozatában fontos hozzájárulást lát a német kérdés békés megoldásához és Európa békéjének megszilárdításához. A határozatból bátorságot merítenek az egységes, demokratikus és békeszerető Németországért küzdő hazafias erők. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa felhív minden igaz német hazafit: emelje magasra és vigye győzelemre a nemzeti függetlenség zászlaját." A Román Népköztársaság jegyzéke az Egyesült Államokhoz N. Cioroiu, a Román Népköztársaság külUgyminiszterhelyettese május 30-án átnyújtotta H. Schantznak, az Egyesült Államok bukaresti követének a Román Népköztársaság kormányának az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékét. A jegyzék a következőket mondja: Az Egyesült Államok kormánya folyó évi május 26-ái^ „persona non grata"-nak minősítette Cristache Zambetit, a Román Népköztársaság washingtoni követségének első titkárát. Az indokolás az volt, hogy diplomáciai állásával összeférhetetlen tevékenységet folytatott Mint bizonyos sajtójelentésekböl és a States Departement (az amerikai külügyminisztérium) szóvivője által hangoztatott vádakból kitűnik, az Egyesült Államok kormánya ezt a lépést a Romániából külföldre szökött V. S. Georgescunak, a román nép árulójának, a hírhedt kémnek egy nyilatkozata alapján tette meg. C. V. Georgescu — fedőnéven Rica, — akit több bírósági tárgyaláson is lelepleztek, mint kémet, szabotőrt és összeesküvőt, nem most áskálódik először a Román Népköztársaság ellen. A Román Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya felhasználja Georgescu hazug nyilatkozatát a román diplomata ellen hozott önkényes intézkedésének indokolására, nyilván azzal a céllal, hogy alátá. massza a Román Népköztársaság ellen folyó rágalmazó propagandát. A Román Népköztársaság tiltakozik az Egyesült Államok kormányának ilyen magatartása és a Cristache Zambeti követségi titkárt sújtó önkényes intézkedés ellen és ezt az intézkedést a diplomáciai szokásssal összeegyeztethetetlennek tekinti. Schantz amerikai követ kijelentette, hogy a jegyzéket továbbítja az Egyesült Államok kormányához. A francia nép harca a békéért Franciaországban mindjobban terjed a népek békekongresszusa határozatainak támogatására indított mozgalom. A L'Humanité című lap jelentése szerint számos francia város és község tanácsa állást foglalt amellett, hogy a nagyhatalmak képviselői összejövetelt tartsanak a vitás kérdések békés megoldása, valamint a koreai és indokínai háború beszüntetése érdekében Ezzel egyidejűleg ezek a városi tanácsok határozottan tiltakoztak az ellen, hogy a nemzetgyűlés jóváhagyja , a bonni és párizsi háborús szerződést Cher megye tanácsa kommunista tagjainak javaslatára határozatot hozott, amelyben követeli az öthatalmi békeegyezmény megkötését. E javaslat mellett szavaztak más pártok képviselői is Nemrégibe

n a nemzetgyűlésbe érkezett egy nőküldöttség, amelynek tagjai között olyan anyák is voltak, akiknek fiai a vietnami háborúban estek el. A küldöttséget Madelaine Marzin képviselőnő fogadta és a parlamenti kommunista csoport nevében biztosította a küldöttséget, hogy Franciaország Kommunista Pártja tovább is harcolni fog az indokínai háború megszüntetéséért. ^ Párizsban május 31-én a francia nemzeti mezőgazdasági bizottság elnöksége gyűlést tartott. Az elnökség határozatot hagyott jóvá, amely szerint a francia parasztok körében kampányt indít az indokínai háború beszüntetése, az összes vitás kérdések békés megoldása érdekében, a bonni és párizsi szerződések ratifikálása ellen, valamint ^ „francia politika" teljes megváltoztatásáért. A francia megyék többségében békevédelmi és mezőgazdasági konferenciákat hívnak össze. „A francia parasztok mindjobban tudatosítják, hogy a fegyverkezéssel és a háborúval kapcsolatos meddő kiadások nyomorúságba döntik őket" — mondja a nemzeti mezőgazdasági bizottság elnökségének határozata. Az elnökség továbbá elhatározta, hogy résztvesz a békés tárgyalások céljából tartand, országos konferencián i melye t a francia nemzeti ta nács 1953, június 27-re hív össze. Az olasz kormány megfélemlítéssel igyekszik megakadályozni a baloldali pártok választási agitációját A választási harc utolsó szakaszában a kereszténydemokrata kormány terrorhullámot zúdított az államigazgatási apparátus és a rendőrség segítségével. Provokációs cselekményekkel akadályozzák a baloldali pártok választási agitációját és terrorizálják a demokratikus vezetés alatt álló községi közigazgatást. Sok szocialista és kommunista polgármestert felfüggesztettek állá. sából. A felfüggesztések minden tör. vényes alapot nélkülöznek. Ezeket az ügyeket a bíróság már csak a választások után tisztázhatja majd. A kormány eljárásának nyilvánvalóan ae. a célja, hogy a felfüggesztett községi főtisztviselők helyett a saját embereire bízza a választási hivatalok vezetését és általában befolyásolja a választás lebonyolítását. Igy például az „Avanti" megírja, hogy csupán Foggia megyében a hatóságok minden törvényes piap nélkül hét kommunista és szocialisválasztásokon ilyen eljárással akarnak zavart kelteni és biztosítani maguknak a csaló választási törvény nyújtotta előnyöket. Ugyanakkor betiltják vagy megzavarják a baloldali pártok gyűléseit és akadályozzák agitációs munkájukat. Az Egyesült. Államok nagykövetének beavatkozása az olasz választásokba A „The New York Times" tudósítójának római jelentése szerint Clare Boothe Luce, az Egyesült Államok római nagykövete beszédet mondott. Az amerikai nagykövet beszédében célzást tett arra, hogy az Egyesült Államok megszüntetik Olaszország segélyezését, ha az olasz választásokon a szélsőjobboldali vagy a szélsőbaloldali pártok győznek. A „The New York Times" tudósítója leszögezi, hogy ennek a beszédnek kétségkívül politikai következményei lesznek. A beszéd tiltakozásokat idéz elő Lucenak Olaszta polgármestert mozdítottak el ál- ' ország belső ügyeibe való beavatlá sából. A kereszténydemokraták a | kozása ellen. Burzsoá lap cikke az angol-amerikai ellentétekről A „The Spectator" című angol burzsoá lap egyik vezércikkében az angol-amerikai ellentétek kérdésével foglalkozik. Utal arra, hogy az utóbbi időben meglehetősen sűrűn követik egymást „a már megszokott időszaki és sértegető cívódá. sok ..." és ilyenkor mint „fájdalomcsillapító kifejezést'' előszeretettel alkalmazzák a „módszerbeli különbségek" jelzőt. A két ország közötti nézeteltérések, — állapítja meg a lap — a háború befejezése óta inkább többé, mint kevésbbé nyilváultak meg. Az angol lap kísérletet tesz, hogy kikutassa ezeknek az ellentéteknek az okait és eközben több, csak a kérdés felületét érintő megállapítást tesz. A jelenlegi angol-amerikai ellentétekért először a hirhedt Mc Carthy szenátort okolja, aki — mint Írja — a szószoros értelemben hadat üzent az angol kereskedelmi flottának." A „The Spec. tator" a következőképpen rójja meg Eisenhowert, mert nem tudja megzabolázni pártjának hangoskodó szenátorát: „Eísenhower vezetői hatalmát nem úgy gyakorolja, hogy azzal meg. nyugtatná az angol kormányt — vagy hogy megnyugtatná saját hon. fitársait afelől, hogy a mecarthyz. mus végül is megbukik." Az angol burzsoá lap ezután áttér a más kérdésekre és eközben rátapint a lényegre. , — Mindezeken túl van még egy másik igen fontos vonatkozás is — írja, — amelyben a két ország felfogása nem egyezik, még pedig a fontos nemzetközi kérdésekben. A három legfontosabb ilyen kérdést az angol miniszterek az utóbbi három hét folyamán már említették. Mi lenne a helyes gazdasági politika az Egyesült Államok, mint hitelező ország részéről? Mi lenne a helyes politika és magatartás az Oroszországgal Európát illetően folytatandó tárgyalások következő szakaszát tekintve ? És mikép összeegyeztetni az angol-amerikai nézeteltéréseket Kínával kapcsolatban? Washington az utóbbi néhány hónap során mindenesetre nem igen mutatott sok hajlandóságot arra, hogy tekintetbe vegye az angol álláspontot ... Az egyik Ilyen kérdés, amely sok bajt okozott, egyben pedig a legsürgősebb, Kína." A lap, miközben részleteiben ls felveti ezeket a kérdéseket, visszatér Churchill miniszterelnöknek és Attleenak, a munkáspárt vezérének az alsóházban elhangzott külpolitikai beszédére és Anglia távolkeleti politikáját illetően a következőket írja: „ ... Churchill miniszterelnök beszédében kifejezésre akarta juttatni, hogy Harrison tábornok módszere hajszálhasogató és időhúzó. Attlee beszédéből, amely igen közel állt Churohilléhez, azt ls kl lehet érteni, hogy a pekingi kormány képviselője, mihelyt végétért a koreai háború, foglaljon helyet a

z ENSz-ben." Nagy-Britannia ilyen politikájával szemben — állapítja meg keserűen a „The Spectator" — „Mc Carthy szenáto? azt állította, hogy az angolok kereskedése Kínával egyértelmű a Koreában harcoló amerikaiak elleni bombákkal. De ha egyes amerikaiak hajlandók is lenyelni még ezt a páratlanul gonosz ostobaságot ls, ezt mégsem lehet teljesen Mc Carthy szenátor meggyőző erejének tulajdonítani." A lap az angol álláspontot leszögezve végezetül a következőket írja: „A kommunista Kína központi helyet foglal el az egész ázsiai helyzetben és ezzel számolni kell. Azonkívül Kína a Nyugat és Japán ha. gyományos üzlettársa. Végül pedig Kínát nem lehet meghódítani és így Kínával csak tárgyalások útján lehet rendezést elérni. Az angol logika szerint ebből az következik, hogy nem lehet szó az ajtó becsapásáról. Pedig éppen ez az, amire Mc Carthy szenátor rá akarja venni a kongresszust." Az osztrák reakció segíteni akarja a nácibarát Schuschnigg visszatérését Az osztrák hírügynökség jelentése szerint a kormánypárti, úgynevezett Osztrák Néppárt köreiben kísérletek történnek annak érdekében, hogy elősegítsék Schuschnigg volt miniszterelnök visszatérését Ausztriába. Schuschnigg annak idején elősegítette, hogy a hitlerista Németország elfoglalja Ausztriát. A néppárt egyik szervezete — mint ismeretes — Innsbruckban tartott értekezletén elhatározta, hogy üdvözlőtáviratot küld Schuschnigg. nak. Az értekezlet követelte, hogy ..tegyenek meg mindent Schuschnigg hazatérése ügyében." Schuschnigg ezidőszerint az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol propagandát fejt kí a monarchia visszaállítására Ausztriában. Jellemző, hogy — mint a demokratikus lapok jelentették — Figl volt osztrák miniszterelnök, a néppárt egyik vezetője az Egyesült Államokban tett látogatása során találkozott Schuschniggal. Ez a találkozó szintén azt bizonyítja, hogy a néppárt vezetősége és Schuschnigg között szoros kapcsolatok alakultak kl. Űjabb hadifogolygyilkosság Dél-Koreában Az „AFP" jelenti, hogy az angol Koreában ismét meggyilkoltak egy hadifoglyot. A hadifogolytáborok amerikai parancsnokságának közleménye nem nevezi meg a gyilkosság helyét. A közlemény ismét a „szökési kísérlet" megszokott ürügyével indokolja a bűncselekményt.