Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-11 / 141. szám, csütörtök

UJS20 1953 iúnius 11 Fiittyöséh esete az új pénzzel Füttyös Bayia a tehenész, kézhez kapta a ropogós öt ezrest a szövet kőzet irodáiéban és hazáig futott -vele. Mire a kis rácsos kaput benyitot ta a nedvesség is átütötte az ingét Reszketett az összeget szorongató keze, ugyanolyan gyengén és a!ig látható remegéssel, mint tűző napsütésben a levegő. A konyhaajtóig már lábujjhegyen lopakodott. Ilyen nagv összeg még sohasem ütötte egyszerre a maikát. hát örömében nem tudta, mit tesz majd az asszonnyal. Szálfa termetét az ajtófélfához lapította és a résen bedugta az orrát. Sára. az asszonya észre sem vette, mert a mindennapi főzéssel volt elfoglalva. De nem csak az orrát dugta be a résen, a hangját is öblösre eresztette utána: — Ötezer koronát kaptam a közösből, — Sára. a fene a jó dolgunkat! Az asszony csípőretett kézzel fordult a bejárat felé. és noha a résen csak a hangot adó orrát láthatta, pirosságáról az urára ismert. — Gyere beljebb, ne ravaszkodj '— így az asszony — mert az orrodra találom akasztani a fülesfazekat. Füttyös nem kérette magát. Olyan negyven év körüli idősebb ember volt már, akinek a fiatalos huncutságra csak akkor jön meg a kedve, ha a mai naphoz hasonlóan valami rendkívüli dologgal lepik meg. Besétált hát a konyhába, a fogasra akasztotta zsíros kalapját és a karos Jócáia ült. Szembe az asszonnyal, aki nem sokkal fiatalabb nála. de sokkal beszédesebb, mint ő. Nem várt az ura szavára, hanem mosolygós szemekkel kiváncsiskodott-. — No, Barnus. hát nyögd már ki valahára, mi az ördög szált a szövetkezet vezetőibe, hogy ennyi pénzt nyomtak a markodba? Az ember szájaszéle nevetésre húzódott. Kezével a pénzt simogatta, szemével meg Sárára hunyorgatott, amikor igy kezdte: — Háromszor fejek én, asszony, nehezen szok

fam rá, de az a Kis Jani legyőzte az én eszemet. — Oszt nekem ezt nem- is mondtad! — Elfeledkeztem róla. De ott hagytam el. hogy csak, megnróbáikoztam az új módszerrel éš bevált. *— No hát! — így Sára. — Igaz a'... itt az eredménye a tenyeremben. De ha csak ennyi volna! — A tejbeadást is felemeltük. Sára nézte az emberét, akinek a haja őszbecsavarodott már és mivel még nem volt rá eset. hogy szemtől szembe dicsérje meg. most se tette, mert akkor miről beszélne a szomszédasszonyokkal. Nem szólt hát az urának, hanem a tűzhely mellé állt és tett-vett. Füttyös meg az öt ezressel a kezében olyan vidámnak látta a

z életet, hogy nagyon sajnálta a kulákok istállójában eltöltött fiatal éveit. Akkor a jószágokkal aludta át az éjtszakákat. szalma volt a derékalja, lószőrpokróc a takarója, ma meg a maga házában lakik, amelyet a februári győzelem után épített. A régi világban tódott-fódott. ruhában járt, amit a kulák nyűtt el. most meg neki is. a feleségének is megnézhető szép ruhája van. Pártonkívüli m"g, de ha Kis Jani így szólt hozzá: „Te Füttyös, tudod-e kinek köszönheted a jó dolgodat

7 — hát csak pislogott és a szíve táján forróságot érzett, mert pontosan tudta ő. hogy ez a Kis Jani mire gondol A pártra, amelyet sohasem úgy képzelt el, hogy milliós hadsereg és a falubeli Kiss is tagja, hanem a pártban olyan erőt látott . amely a maga-fajta embereknek házat emelt, jobb életet adott A régit és az újat mindig úgy hasonlította össze, hogy akkor sóra. paprikára és zsírra se tellett, most meg mindenre telik. »Sára. a felesége megterítette az asztalt. Faluhelyen evés eiőtt szoká sos a beszéd, evés közben hallgatn' kell nagyot S mert Sárának sem pihent az esze. hát az ura elé tálal ta azt is. amit az előbb kigondolt. — Te Barnus. én ammondó vagyok. vegyünk a pénzen cipőt, meg ruhát, mert ennivalónk az bőven van Füttyös szeme köré apró ráncok futottak össze, amint fontolgatva ejtette ki a szót — Spórolni kell Sára! — Bizony spórolni, de nem a ládafiába. — Hát hová? — Felvásárlásra! : Az ember levest szedett a párolgó ' tálból és evett. Az asszony a marhapörköltet is eléje rakta. Közben Lacira. a gimnazista fiára gondolt. • Ruha kellene annak is. mert a városban nem járhat akármilyenben. Igaz. van már egy szép új öltönye. Hogy is értse meg ezt a mostani világot, mikor régen a gimnáziumba is csak a pénzes emberek járatták a gyere küket. Tavaly meg a tanító az ő fiát küldte és nem a kulákét. Pedig valamikor a harmadik kulákszomszédnak sokba került a fia. Az a Laci gyerek meg azt írta utoljára: „Ösztöndíjat kapok, zsebpénznek is marad belőle, ha akarják küldhetek haza pénzt." Sári néni ezt a világ minden kincséért sem akarná, mert elkel az a kis pénz a gyereknek. Azzal sincs kibékülve, hogy a ládafiába húszezer korona hever, amin Lacinak ruhát meg cipőt vehetne. El is határozta. bemegyen a városba. Mikor az ember elment hazulról, ünneplőbe öltözött és a legközelebbi autóbusszal a városba utazott. Estefelé fáradtan, leverten tért haÄt. mert a pénzért nem vehette meg azt. amit a legjobban szeretett volna. A faluba pedig különös hírt hozott a szél, jobban mondva valamelyik világjártabb ember. A hírről a szövetkezet közös Istállójában- is tudomást szereztek. Füttyös éppen a tehenek farkát mosogatta fehérre, amikor belépett a könyvelő és kijelentette: — Beváltják a pénzt, emberek! Füttyösben elhűlt a vér Tarkójára tolta a kalapiát és faggatni kezdte a könyvelőt.' — Aztán vesztünk a pénzváltással? — Nem hinném! Üj pénzt adnak. Füttyös bátyám. Azt vehet rajta, amit csak szeme-szája megkíván. Füttyös elhallgatott A húszezer sórónára gondolt. Hazaszaladt az aszszonyához. Parázs vita támadt köztük. Egymást okolták, amiért a pénz a ládafiában maradt. Annyira mentek. hogy már este nem is szóltak egymáshoz. Alig pirkadt. Füttyös Barna a Kiss Jani ajtaján kopogtatott. — Te Kiss. beszélj, mi lesz a pénzzel? — Mi lenne, jobbat adnak! — Oszt a régi értékében? — Dehogy is. akkor az új pénz nem lenne jobb. — Az igaz, — nyögte ki nehezen Füttyös, aztán megmarkolta Kiss Jani karját. — Szóval azt mondod, a régi nem sokat ér? — Az már nem. de az új igen. Vásárolhatsz rajta, amit akarsz. Füttyös elköszönt és leírhatatlan lelkiállapotában vánszorgott az utcán hol ide, hol ©da. Mert nagy dolog az újat elfogadni még akkor is. ha értékesebb a réginél. Ha az ember hozzászokott valamihez, nehéz lemondani róla. így volt ezzel Füttyös is. No de miközben vívódott, nagyott változott a világ. A szövetkezet irodájában új pénzt adtak a régiért. Az ö kezébe is új százasokat nyomtak És a városból azt a hírt hozták az emberek. hogy a kirakatokban virul a tömérdek árú. Alacsony árakkal. Nem sokat adott a beszédre, hanem Sárát a városba hívta, hogy a maga szemével győződjön meg a valóságról. Gyönyörű napos idő volt, amikor Füttyös a feleségével az utcát járta. A kirakatokat úgy megbámulta, hogy maid kiesett a szeme. — Néz csak ide, Sára — mutatott a kirakatra. — Csupa olcsóság minden. — Az hát! — felelte az asszony boldogan. ' Füttyös az új százasokat simogatta a zsebében, amelyek cserére kíván koztak. Nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon szívből jövő nagy örömmel az olcsó árú láttán. Belecsimpaszkodott az asszonyába és a legközelebbi ruhaüzletbe tessékelte. — Vásároljunk, Sára, a nemjóját — Nem is halasztjuk el! Az élesszemü asszony hófehér ágyneműanvagot pillantott meg a polcon. Maga elé kérte, megtapogatta és meg is vette. Kifelé tartottak már ai, üzletből, mikor Füttyös megszólalt. — Negyvenhét korona az ágynemű métere? — Annyi, láthattad! — felete az asszony. — Akkor ammondó vagyok te Sára. hogy nyertünk a pénzbeváltás sal. MÁCS JÓZSEF Öt évvel ezelőtt államosították az iskolákat a Magyar Népköztársaságban A Horthy-fasiszta rendszerben a munkások és szegényparasztok gyermekei számára csak az elemi iskola volt elérhető, amely nyomorúságosan működött ég csak igen gyatra tudást nyújtott. A középés főiskola a földbirtokosok és a tőkések monopóliuma volt. A ma gyar iskolák többsége a katolikus egyházhoz tartozott, amely az álla mi iskolákat is felügyelet alatt tartotta. Miután a Szovjet Hadsereg Ma gyarországot felszabadította és megalakult a Magyar Népköztársa ság, a Kommunista Párt kezdeményezésére egész sor reformot hajtottak végre az oktatás területén. Az 1945 tői 1948-ig terjedő időben a Kommunista Párt irányítása és állandó támogatása eredményekép pen döntő jelentőségű változást jelentett az a kormányrendelet, amely a 6—14 évesek kötelező egységes iskoláztatását szabta meg az általános iskolákban. Ennek a rendeletnek megfelelően a 8 osztályos elemi iskola, a polgári iskola és a gimnázium négy alsó osztálya helyébe meg szervezték a 8-osztályos általános iskolát, amely magasabb tanulási színvonalat biztosított és előkészítette a tanulókat á 4-éves középiskolára. Az egységes iskola megteremtése felé vezető második lépés volt. az iskolák államosításáról szóló törvény, amelyet 1948-ban az Or szággyülés elfogadott. A törvénynek az életbeléptével megszűnt az iskolák felosztása állami és egyházi iskolákra. Mindszenthynek, a Vatikán ügynökének és a Wall.Street amerikai monopolistáinak ama ki sérletei. hogy ellenforradalmi meg mozdulást váltsanak ki ez ellen a törvény ellen, amely megsemmisítette a katolikus egyház uralmát az oktatás terén, teljes kudarcot vallottak. Ebben az időszakban a középiskolákban és egyetemeken is újítások történtek. 1948 szeptemberében a Párt kiadja a jelszót; „Bevinni a munkás ifjakat az iskolákba, az egyetemekre." A munkásosztály tagjai és gyei', mekei ezentúl már nemcsak az 1946-ban megindult ^dolgozók iskoláin* keresztül juthattak a középés felsöiskolákba, hanem megnyíltak részükre az u. n. Révai-osztá lyok és szakérettségi tanfolyamok. A reform következtében a klasz szikus és reál-középiskola mellett több szakirányú iskola is alakult, ipari, mezőgazdasági, pedagógiai, stb, középiskola. Az 1950—51-es tanévre a szakirányú középiskolákat átalakították szakmai középiskolákká. Azok, akik ezeket az iskolákat elvégezték és érettségi bi zonyítványt szereztek, beiratkozhat tak a főiskolákra, vagy elhelyez, kedhettek a termelésben. Ennek az iskolapolitikának eddig elért eredményei azt mutatják, hogy a magyar közoktatás hiánytalanul kiaknázta azokat a jobb feltételeket, amelyeket a népi demokratikus állam biztosít számára. Az egyete mi és főiskolai hallgatók létszáma az 1952—53. tanévben 45.000 fő. Ebben a számban benne foglaltatnak az esti egyetemek hallgatói is. Különösen megnövekedett a mii egyetemeken tanulók száma, ahol a hallgatók száma egymagában csaknem annyi, mint a háború előtti egyetemi és főiskolás létszám. Az egyetemi és főiskolai hallgatóknak mintegy a fele, kb. 20.000 diák kap ösztöndíjat. Hasonló arányú fejlő dés tapasztalható az egyetemekre előkészítő középiskolákon is. Ezek között vannak teljesen új iskolatípusok, mint például a közgazdasági gimnáziumok, továbbá az ipari és mezőgazdasági technikumok, amelyek a régi Magyarországon isme retlenek voltak. Az új típusú iskolák mellett természetesen a régié ket is átalakították, korszerűsítették. A középiskolai tanulók száma a múlthoz viszonyítva megkétszereződött. 1938—39-ben 52.349 diák tanult, míg az 1952—53. tanévben már 119.432. A fejlődés legjellemzőbb számait a szociális összetétel statisztikája mutatja. Az ország felszabadítása előtt a munkás és parasztszülök gyermekeinek számaránya mindöszsze 1—2 százalék volt az egyetemi és főiskolai hallgatók között jjs 5— 6 százalék volt a középiskolák ban. Ma a munkás és parasztszülök gyermekeinek aránya az egyetemeken és főiskolákon megközelíti a 60 százalékot, a középiskolákon pedig a 70 százalékot. A múltban különösen a parasztság gyermekei rendszerint 10—12 éves korukban kimaradoztak a nép iskolákból, mert a sivár anyagi viszonyok között tengődő szülök kénytelenek voltak még a serdületlen gyermekeket is munkára fogni. Télen sokszor a lakóhely és az iskola közötti távolság, a nyomorúságos élelmezési és ruházkodási viszonyok miatt nem jártak a gyermekek iskolába. Ma mindez megszűnt. A szülök anyagi helyzete nem akadályozza az iskoláztatást, sőt ellenkezőleg, arra ösztönzi a szülőket, hogy gyermekeiket tanittassák. Uj közoktatási intézménynek számit a Dolgozók Középiskolája, amelyen azok a felnőttek tanulnak, akiknek a múltban nem volt alkalmuk a népiskola színvonalánál magasab műveltség' megszerzéséhez. Ma, anélkül, hogy a termelő munkából kikapcsolódnának, esti tanfolyamokon pótolják az elmulasztottakat. A dolgozók középiskolája a továbbtanulás szempontjából ugyan olyan érvényű végbizonyítványt ad, mint bármely más középiskola. Ezen iskolatípus hallgatóinak száma évről-évre növekszik, különösen vonatkozik ez az esti ipari technikumokra. A termelésben résztvevő dolgozók iskolai oktatását egyetemi szinten is megoldottuk. Erre szolgálnak az úgynevezett Esti Egyetemek és a levelező egyetemi oktatás. Ebben az oktatási rendszerben résztvehet minden dolgozó, akinek középiskolai végzettsége van és felvételi vizsgát tett. A szocializmus építésének üteme megköveteli az egyetemi tanulók számának nagyszabású növelését, különösen pedig azt, hogy minél több munkás- és paraszt-származású fiatal kerüljön az egyetemekre. Átmenetileg, szükségmegoldásként rendszeresítették az egyéves szakérettségi tanfolyamokat és ennek elvégzése után az egyetemi továbbtanulásra jogosító szakérettségi vizsgákat. Az iskolaügy fejlődése a második ötéves tervben még gyorsabb ütemben halad majd előre. A műveltség további emelése érdekében el kell érni, hogy a tanulóifjúság a falun legalább az általános iskola 8 osz tályát, a városokban és az ipari központokban legalább a középiskolát kötelezően elvégezze. Az 1952 —53-as tanévben az iskolaköteles gyermekek 99 százaléka beiratkozott már a 8-osztályos általános iskolába. Az ötéves terv során 650.000 új munkaerőre van szükség, akiknek nagy része az ifjúság soraiból kerül ki. Ifjúságunk nagyfokú szakma; műveltségének biztosítása céljából a most folyó iskola év kezdetén csak a technikumokra 8.400 elsőéves hallgató iratkozott be. Mindezek a tények bizonyítják Pártunk helyes iskolapolitikáját és biztosítják, hogy Pártunk irányításával és vezetésével elérjük és megvalósítjuk a kitűzött feladatokat. Balogh Mária, a Magyar Népköztársaság pozsonyi al konzul a A NEP ENEKESE Irta: SZERGEJ BONDARCSUK, a Szovjetunió kiváló művésze A szovjet filmszínházakban új színes játékfilmet mutattak be, a »Dzsambul« című filmet, amely a kazach nép nagy nemzeti költőjének, hős fiának életéről szól. A film szövegkönyvét Pogogyin és Tazsibajev írták és J. Dzigan rendezte. A játékfilm az Alma-Ata-i stúdióban készült. Szereplői nagytehetségű kazach művészek, akik a nemzeti művészet nagy eredményeiről, művészeti hagyományairól és a szovjet rendszer idején elért óriási fejlődésről tesznek tanúságot. Az Októberi Porradalom előtt Kazachtánnak nem volt színháza és a mozi sem volt .ismeretes a széles népi rétegek előtt. Szovjet Kazachsztánban virágzásnak indult a tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra. A köztársaságban hatalmas' filmstúdió létesült, nagytehetségű művészek nevelődtek fel. A Kazach Szovjet Szocialista Köztársaságban lehetővé vált az egész estét betöl tő játékfilmek gyártása is, bár egyelőre csak kis számban. A »Dzsambul« című filmben szereplő színészek közül művészi és élethű játékával kitűnik Saken Ajmanov, aki a főszerepet játssza. Sikerrel szerepel K. Dzsandarbekov is, aki Kadirbaj, a ravasz és kétszinü hűbérúr szerepét alakítja. Kiváló alakítást nyújt G. Kurmangal jev is, a magát urának eladó udvari énekes szerepében. S. Aljamanov, a kazach szovjet szocialista köztársaság kiváló művészének játéka lebilincselő. Beszéde és az arca, meg a szeme moz gása oly meggyőző, hogy a néző az egész történet lepergése folyamán megfeledkezik a színészről és megelevenedik Dzsambül, a bölcs ember, a költő és a hazafias polgár, a nép hü fiának képe. A színész feltárja e nagy ember gazdag belső világát, nagy humorérzékét, amit egyszer szemének játékával, másszor mosolyával és szavainak borotva élével fejez ki. Mily lelkesítöe.n hat Ajmanov — Dzsambal éneke! A színész itt az egyes népdalok keletkezésének eredetét mutatja be. Ajmanov nem elégedett meg csu pán szerepének anyagával. Alkotó gondolata és képzelete, élettapasztalatai lehetővé tették, hogy mélyebben behatoljon az általa alakított népi hős életébe. A színész mintha egyberforrt volna Dzsambül életével és azt teljes mélységé ben átéli. A film szövegkönyve több bonyolult témát tartalmaz, A drámai ábrázolás néhol egységes, más helyen pedig illusztratív jellegű Ez esetekben is különösképpen ne héz a szereplök munkája. Ajmanov a nagy kazach költőt életének különböző időszakában alakítja, ifjú korától egészen késő aggkoráig. Nagy művészi érdeme, hogy Dzsambul élő és teljes jellemként mutatkozik be. A főszereplő lélektani ismereteinek megfelelően játssza azokat a jeleneteket, melyek a kazach nép újjászületését és Dzsambul alkotásának felvirágzását mutatják be a nagy Októberi Szocialista Forradalom után. S. Ajmanov a film másik felében különösképpen művésziesen játszik. Mesteri módon adja át Dzsambuinak az újjászületés és az alkotás feletti boldogságtól áthatott gondolatait és érzelmeit. E jelenetekben úgyszólván az elmúlhatatlan ifjúság himnusaát testesít) meg a főszereplő, amint az öreg költö jellemével leküzdi az aggkort. Dzsambul már agg és csak ülni tud, a hosszú évek alatt háta meggörbült, de lelkében ifjú maradt, fiatalok a versei és a szeme, fiatalos a pionírok felé fordított arcának mosolya. Dzsambul a néppel együtt költ dalokat, amelyek segítségére vannak az embereknek fényes, boldog jövőjük felépítésében, A »Dzsarnbul« cimü film azért is érdekes, mert a nép költőjének színekben gazdag alakját örökíti meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az események felhalmozódásában a cselekmények rendszeres felépítésében gyenge pontjai is vannak e filmnek, melyeket sem a szövegkönyvírók, sem a rendezők nem tudtak kiküszöbölni. (Megjelent a moszkvai Pravdában)