Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-26 / 155. szám, péntek

1953 június 26 III SZO 5 Egyre több kombájn dolgozik szövetkezeti Mács Józse

f földjeinken Szlovákia déli részéinek területein egyr

e több kombájn és önkötözögép dolgozik a szövetkezeti föl. eleken, az idei gazdag termés betakarításáért. Az öszi árpa és a repce aratását már sok EFSz-ben megkezdték és néhol már pár nap múlva be ls fejezik. A szövetkezeti ta. gok a gabona tisztítására és szárítására alkalmas helyet készítettek elő s a jóminőségű gabonával telt zsákokat beadásra készítik elő. A dunaszerdahelyi járásban, Balázsra községben, már befejezték az öszi árpa IS hektáron való learatását, a pódatejecü EFSz-ben 16 hektáron. Gélén, Szentmihályfán és Várkonyon nagyban folyik az ara. tás. A szövetkezeti tagoknak eddig 6 szovjet kombájn segít az öszi árpa betakarításában. A szenei járásban, a szenei, újfalusi, új-jókai, jókai, a kosztolnai és hegyrúri EFSz-ben összesen több mint 60 hektáron aratnak. A galántai járásban a szövetke. zeti tagok a felsőszeli EFSz-ben is megkezdték az aratást, ahol két nap alatt 23 hektár őszi árpát' arattak le. A nagymegyeri járás kombájnosai a jó aratásért Steerdán, június 24-én a nagymegyeri járásban az alistáli szövetkezet tagjai megkezdték a szövetkezeti földeken az öszi árpa aratását. A szövetkezet tagjai a komtoájnosokat örömmel fogadták. Az első napon a kombájnosok próbaaratást végeztek. Az idei aratást a nemes jósai gép. és traktorállomás kombájnosai is nagy lendülettel kezdték meg. Valamennyi kombájnos a párt X. kongresszusa tiszteletére felajánlást tett, hogy naponta 14 hektárt arat le. Kuszi Pál, hazánk legjobb kombájnosa versenyre hívta fel a másik legjobb kombájnost, Loukota elvtársat, 500 hektár learatására és k|cséplésére. Nemcsak a kombájnosok, de a traktorosok is sokkal nagyobb teljesítményt akarnak ebben az évben elérni. A szövetkezeti tagoknak segítséget nyújtanak a gazdag termés betakarításánál. Ezért 30 agregátot állítottak össze, amelyeket az aratás első napjától kezdve teljesen kihasználnak, hogy a gabona minél előbb a raktárakba kerüljön. A traktorosok fő feladata minden szem gabona betakarítása, mert jövedelmük is attól függ, hogy mekkora lesz a hektárhozam. Másodszor kaszálják már a lóherét a üalántai állami gazdaságban A galántai állami gazdaság dolgozói Jó példával járnak elől a takarmányalap biztosításához szükséges takarmányfélék, de főleg a téli Időszakra elraktározandó jóminöség-ü takarmányfélék betakarításában. Minden gazdaságban kihasználták a kedvező időjárást, főként a lóhere elraktározására. Legjobban dolgfoznak a nebojszai gazdaság dolgozói, akik a száraz idő folyamán az esőzések kezdete előtt éjjeli műszakban boglyákba gyűjtötték az első termésből kapott lóherét. Az ö példájukat követték a galántai gaz. daság dolgozói is. Jól dolgoznak a helyi szervek Ipoly nagyfa lun Az ipolynagyfalusi helyi pártszervezet a nemzeti bizottsággal karöltve kötelezettséget vállalt, hogy a községben a beadást marhahúsban 102 százalékra, sertéshúsban 94%ra, tojásban 100%-ban és tejben 102 százalékra teljesítik június 13. ig. A helyi nemzeti bizottság tagjai hetenként kétszer meglátogatják a falu kis- és középparasztjait ég jó meggyőző munkával biztosították a terv teljesítését. A jó felvilágosító munkából minden tömegszervezet kivette a részét, a legnagyobb mértékben a nőbizottság é

s a OsISzszervezet. X. jó meggyőző munka bizonyítja a legjobban, milyen sokat segít a faluban a nőbizottság is. Az eredmény kiértékelésekor sokan kijelentették, hogy még jobban fognak dolgozni és azon lesznek, hogy előbb kiépíthessék a ' szocialista falut. A községben ažonban olyanok is akadríak, akik szabotálják a beadást. Belák Sándor, Cseri István, Boroven József é

a Deme Sándor nem tettek eleget az állam iránti kötelezettségüknek. Becsületes kis. és középparasztok is vannak Ipolynagyfaluban. Kovács István már az egész évi beadási kötelezettségét százszázalékra teljesítette. Idősebb Demes Ferenc, Znom_ c sák Jakab és Demes Ferenc szintén dicséretet érdemelnek. Ezekkel a becsületes dolgozó parasztokkal összefogva azon leszünk, hogy a községben minden kis- ég középparasztot megnyerjünk a szövetkezeti gazdálkodásnak. Jakab János, Ipolynagyfalu Az EFSz-^k politikai és gazdasági megszilárdításáért A nádszegi, feketenyéki és a felsöszeli szövetkezet tagjai a SzIKP X. kongresszusa tiszteletére azt a kötelezettséget vállalták, hogy dolgozóink bőséges ellátása érdekében idejében teljesítik, sőt túlteljesítik a beadást. A nádszegi EFSz 20 szarvasmarhát és 6000 liter tejet ad át közel, látásunknak. A feketenyéki EFSz tagjai felajánlották, hogy az átlagos tejhozamot tehenenként egy literrel emelik. A felsöszeli EFSz tagjai okulva á mult év hibáiból, azt a kötelezettséget vállalták, hogy a második ne. gyedévi beadási kötelezettségüket terven felül teljesítik. Ugyanakkor a tavaszi és nyári munkák második szakaszának mielőbbi elvégzését is biztosítják. De nemcsak a szövetkezet tagjai, hanem az ipari üzemek dolgozói is értékes felajánlásokat tettek a SzIKP X. kongresszusa tiszteletére. A diószegi műmalom dolgozói kibővítik május 1. alkalmá. bóí tett felajánlásukat az évi termelés sikeres teljesítésében, sőt 1953 december 10-ig tervüket 20 százalékkal' túlszárnyalják. Ezzel nemzetgazdaságunknak mintegy 25.000 koronát megtakarítanak. A malom dolgozói még arra kötelezték magukat, hogy a liszttermékek minőségét 2—3 százalékkal emelik. Az üzem két teherkocsi liszttel ad többet terven felül a hazának A járás dolgozói pártunk és kormányunk iránti ragaszkodásukat azzal is bebizonyították, hogy a SzIKP X. kongresszusa első napján, június 14.én nemzeti műszakot tartottak. A munkában 2499 dolgozó vett részt, köztük 369 nö. így ezen a na* pon 596.46 hektár területen dolgoztak. Munkateljesítményük pénzöszszegben 27.925 koronát tesz ki. Legközelebbi teendőnk az, hogy az aratási és cséplési munkák tervét a mezőgazdasági termékek gyors és sikeres beadásával bizto. sitjuk. Erre tanít bennünket á párt, erre figyelmeztetett bennünket Široký elvtárs is, amikor azt mondta: ,,Teljesíteni a mezőgazdasági terveket, biztosítani az EFSz-ek politikai és gazdasági megszilárdítását, s igy megteremteni az EFSz.ek további megszilárdításának előfeltételeit.'" V Tudjuk, hogy csak a párt vezetésével érhetjük el a szebb holnapot, csak a párt vezetésével építjük fel hazánkban a szocializmust. Takács János, Galánta. A halászó ember Ez a királyrévi Szabó Ferenc sohasem volt nagy barátja a Feketevíznek. Nemcsak azért, mert a haszontalan folyó a maga akaratából szelte ketté a falut, hanem azért is,' mert néhányszor úgy megbokrosodott tavasszal, hogy árkon-bokron keresztül rontott-bontott és oda is elvitte a vizét, ahová nem ls várták. Mégis, az amúgy nem fiatal, szélesvállú Szabó egy idő óta megkedvejte a folyót. A történetet azzal kezdem, hogy őszbe fordult a nyár, amikor a falu lakói megértették az új idők szavát és megalakították a szövetkezetet. Szabó Ferencet nem nagyon érdekelte a dolog, de mivel megszimatolta, hogy az egész falu belemegyen, hazasietett a mezőröl és így szólt az aszszonyához: — Marcsa te, mennek az emberek! — Hová? — érdeklődött az aszszony az ámbitusról és nagy barna szemét kíváncsiskodva tapasztotta az emberre. — Hát a közösbe! — Jó, csak menjenek. Igen ám, de Szabó Ferenc nem azért igyekezett az asszonyához, hogy csak a dolgok kimeneteléről értesítse, hanem be akarta jelenteni, ö is megyen a többivel. Tarkójára tolta hát a kalapját és ennyit mondott: — Én is velők megyek, Marcsa! — Ha te akarod, én nem ellenkezem. így került a közösbe. No de az emberek között nagyon sokféle van. Szabó meg olyan ember volt, akinek egész életében borsódzott a háta a munkától. Ha tenni kellett valamit a szövetkezetben, szúrást érzett a csípeje tájékán, a feje is fájt, egyszóval száz baja volt. A mezőre sem járt, mert attól félt, hogy feltöri a rög a talpát. Hát otthon maradt. _ Otthon sem tudott mit tenni, mert azzal még sem elégedhetett meg, hogy jókor reggel figyelje, mikor jön fel a nap, meg hogy milyen a koronája, bíborvöröse vagy lilásszürke, mert annak legfeljebb annyi az ered. ménye, hogy elferdíti a nyakcsigolyáját. No, de az ilyen figyelgetésekről sem mondott volna le, ha az asszonya megbékélt volna a tétlenségével. Amikor délutánonként elmaradozott a szövetkezeti munkából, Marcsa megdorgálta: — Idefigyelj Ferenc, van-e jó dol. god meg lelked, egész nap azt a Napot nézni, amelyik odafenn süt. Jó, hogy ki nem sül a szemed. Ha így teszel, ma-holnap betevő falatunk se lesz. — Ejnye Marcsa, már megint olyan vagy, mint a második zsoltár? Ha az asszonyának élesebb lett a nyelve a szokottnál, igy tett pontot a mondat végére. Mert még fiatal házas volt, amikor kitapasztalta, hogy ez a Marcsa jó lélek, csinos asszony, de egy hibája van csupán, hogy a nyelve hosszú. Hát egyszer, ahogy elment a templomba, a gyüle kezet éppen a második zsoltárt énekelte. Azt olvasta ki a szövegből, hogy ne zúgjanak a pogányok, mert azzal úgyis csak hiábavalóságot űznek. Olyan elhatározással véste emlékezetébe a pár sort, hogy ha Marcsa veszekedni kezd, ezzel elhallgattatja. Mert míg az asszony jó, semmi baj sincs vele, de ha megcsipkedik valamivel, folyvást mondja a magáét, csak setétedéskor hagyja abba. Tehát kimondta a másodig zsoltárt. és Marcsa el is hallgatott, mivel a következőket megjegyezte: — Keress valami munkát, ha a szövetkezeti munka nem kedvedre való. Üres a hombár, tetőled akár éhenpusztulhatunk. — De hát hol keressek? — Az nem az én dolgom, mehetnél a közösbe! És Szabó Ferenc sok töprengés után ki ment a szérű mögé a szilvásba és hosszúnyelü botot keresett. Hamar találhatott, mert a kertje körüskörül bokros volt. Kedvére való ágak hajlottak benne erre-arra. Vágott magának egyet, a legegyenesebbet és visszament vele a konyhába. — No csak adj hamar fonalat Marcsa! — Azt meg minek? — Halászásra adtam a fejem. — Ne bolondozz Ferenc! — Nem én, de azt gondoltam kimegyek a Fekete-vízre hátha fogok valamit. — A fene enné meg az ilyen embert, mindent akar, csak dolgozni nem. Jó, csak eriggy, majd én me. gyek a munkába helyetted, de akkor nem eszel. Az asszony zsörtölődve keresett fonalat a szekrény aljában és az embernek adta. Szabó halászni jár... A déli munkából való kimaradás már nem volt elég neki, mert noha annyit sem értett a halászáshoz, mint városi ember a marhagondozáshoz, mégis csak hallotta valahol, hogy halászni hajnalba jó, amikor a madár se repülte át folyói, amikor a felkelő nap fénye is olyan erőtlen, hogy csak a vidék szürkeségével elvegyülve ül a folyóra. Annakelötte a falu jegyzőjétől hallotta ő, hogy a hajnali halászás nagy szerencsével járhat, mert a halak iiyenkor nagyon bátrak. Nemcsak a kabócát nyelik el a horoggal, de még az ember nagyujját is bekapnák, ha a vízbe dugná Ezt Szabó Ferenc sehogyan sem tenné, mert világéletében ellensége volt a víznek. Inkább arra szánta el magát, hogy délelőtt sem jár dolgozni a közösbe, inkább a folyó partján ül virradatban. Másnap reggel - el is indult, igaz nagy méreggel, mert Keller, az a vékony, hegyes bajuszú ember beállított hozzá és munkába hívta. Erre ő kifakadt, hogy hagyjál békén, ne háborgassál, mert attól még mehet a munka, ha ő nem megy az emberekkel. Az a Kellér is csak úgy tudott az ő védekezésére szót találni, hogy azt mondta: — Mi lesz a közössel, ha mindenki azt mondja, amit maga. — Még az is valami! Ne csinálják azt, amit ő, mert nem „az egy bolond százat csinál"-ért adta ö a fejét a halászásra, hanem azért, mert... mit is tudja ö, miért?... Nem sajnálja ö még az asszonyát sem, pedig olyan mérges volt reg. gel, mint a pulyka, rá se nézett, mikor Kellerrel kirohant a kapun. Közben jól elhagyta már a falut és a folyó partjának arra a szélére ült, ahová a szövetkezet kukoricája kinyúlt. Amint letelepedett, végig kigombolta az inget, mert az aszszony úgy varrta fel rá a gombot, hogy szorította a nyakát, mivel az ádámcsutkája nagyra megnőtt, nem akarta, hogy a lesállás idején, a csendesség idejében le s fel ugráljon az inge nyakában. Rendet csinált maga körül és a kabócát a horogra szúrta. Bedobta a vízbe ... Jó ideje tartotta már a botot és a szeme úgy forgott a tengelye körül, mintha valami gépezet hajtaná. Soha életében nem halászott még, azt se tudta, mit kell csinálni a bottal, így tehát csak ült olyan mereven a parton, hogy már az oldala fájt tőle. No, de azért csak folytatta a dolgot, ha szédelgett is, mint az éhes gyerek. Egy két-három órát ült, azonban a horogra semmi sem került. Mindenről megfeledkezett és könyörögni kezdett. — Halaim, halaeskáim, gyertek a horgomra! A folyó azonban csendes volt, csak a szövetkezeti tagok kiáltásait hozta arra a szél úgy nyolc óra körül, mert azok éppen a soron lévő kukoricát tisztogatták a gyomtól. Szabó Ferenc ezt meg sem hallotta, rántott egyet a horgon, s mert halat nem látott rajta, csak cuppanást hallott, végső kísérletképpen a part bokros részébe dobta a kabócát. Ott se sokáig tartotta. Ki akarta rántani, mert türelmetlen volt, de nem jött. Ha húzta a botot, a horgot fogó állat engedett valamicskét. Szabó úgy gondolkozott, nagy állatról lehet itt szó, mert a Vágból a Feketevízbe félmázsás halak felúszhatnak. Akárhogy erősködött, nem engedte el a horgot az a valami és elordította magát — Segítsééég! A szövetkezeti tagok hallották a kiáltásokat, és mert égetően sürgős volt a gyomlálási munka, Kellert szalasztották a hangforrás irányában, aztán mentek utána a többiek is, Keller észrevette Szabót a Feketeviz partján, hát azt mondta magában, ha fuldokolnál is, csak akkor mennék érted, ha már sók vizet ittál. Megérdemelnéd, hogy így bánjak el veled, mert nem tettél eddig semmit a szövetkezetért. No, de ahogy közelebb ért hozzá, a haragja is elpárolgott. Csak ennyit mondott neki: — Mi baja van? — Semmi Keller. Nagy halat fogok én most a két kezemmel, olyan nagy halat, hogy magam is megijed, tem tőle, hát segítségért kiabáltam. Lejjebb mentek a bokorhoz és Keller, a markos Keller kirántotta a horgot. Az iszapos csizmán kívül semmi sem volt rajta az égvilágon. Ekkorra már a szövetkezeti tagok U odaértek. — Hát maga csakugyan nagy halat fogott. A halász hallgatott. — Ebből az asszonya igazán eleget süthet-fözhet — jegyezte meg csípősen az egyik szövetkezeti tag. — Azt a kutya mindenséget — ócsudozott a halászó ember. Hát már mióta idejárok erre a folyóra és még semmit sem fogtam. — Én tudnám, hogy mit foghatna! — szólt foghegyről Keller. — Hát akkor mondja meg, hogy mit? — A kapa nyelét! — A kukorica gyomlálatlan, a répa egyeletlen — zúgólódtak a többiek. — Ejnye KeHer, hát fogtam már én azt is! — Kevésszer. Erős ember, oszt mégis a halászásért törj a rossznyavalya. A közösben huszonhét munkaegysége van. Pedig fizetés lesz nemsokára. — Fizetés, fizetés, és én menynyit kapok ? — Bizony keveset, mert azt mondom én, a szövetkezetben is éhenkórász lesz az az ember, aki csak a 'halászással foglalkozik. Marcsa is ott állt a szövetkezeti tagok között,/szótlanul, arcán égető szégyenpírral. Hallania kellett, hogy az emberek már nem is Szabó Ferencről, hanem arról a „csizmás" Ferencről sugdolódznak. Hogyan lehet ezt elviselni? Az emberek lassan visszaszállingóztak a kukoricaföldre és amikor kettesben maradtak ráripakodott az emberére. — Kellett neked halászni, vén szamár, most osztán a gyerekek is azon nevetnek, hogy csizmát fogtál. — Ne marháskodj, Marcsa! — Byen emberrel még marháskodni sem érdemes — sziszegte az asszony a fogai között és otthagy, ta. Szabó Ferenc pedig hazaindult, mintha semmi sem történt volna. Csák akkor kapott észbe, amikor az alvégi gyerekek utána kiabáltak, hogy „ehún e, ez az a „csizmás Ferenc". Nagyon szégyelte az esetet. Ügy határozott, hogy leteszi azt a halászbotot és a kapát fogja a kezébe, mert még sem hagyhatja, hogý a falu apraja is „Csizmás Ferencnek" szólítsa. A nyitrai kerület állami gazdaságai már 325 hektár őszi árpát learattak Az idei aratásra való felkészülés után a nyitrai kerület állami gazdaságainak kombájnosai megkezdték az őszi árpa aratását. Június 24-ig a nyitrai kerület állami gazdaságainak földjein 325 hektár öszi árpát arattak le, ebből legtöbbet, 180 hektárt, a bajcsi állami gazdaság földjein. Az idén a nyitrai kerület állami gazdaságainak dolgozói négyszer annyi kombájnnal dolgoznak, mint a mult évben, nmelyek segítségével hatszor akkora területen csépelik ki a gabonát, mint azelőtt. A nyitrai kerület állami gazdaságai kommunistáinak aktíváján, Nyitrán, június 24-én felszólaltak az egyes állami gazdaságok kommunistái az aratással és csépléssel kapcsolatban. A nyitrai kerület állami gazdaságain 10 cséplőgéppel a Bredjuk-féle módszerrel fognak csépelni és 45 cséplőgépet 2 műszakban használnak ki. A traktorok teljes kihasználását 45 önkötöző agregát összeállításával, 60 vető- ós 75 szántóagre. gát segítségével biztosították Az aratás kezdetéig 45 önkötőzögépre magfelfogót szereltek ás armek segítségével hektáronként 10—15 kg. gabonát mentenek meg. Gabonafelfogókat szerelnek a többi önkötőzögépre ia. A tarlóhántást a terv szerint az aratás utáni két nappal végzik el 120 tarktorral, amelyek közül 80 éjjeli műszakban dolgoaik.