Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-01 / 106. szám, péntek

ÖRÖK IDŐKRE A SZOVJETUNIÓVAL! Az árvái duzzasztógát a béke erődje Üj emberek nőttek és izmosodtak itot kemény és elszánt békeharcosokká, a szocializmus építésének tántoríthatatlan és győzelmeket arató katonáivá. Az érdemrendes Moravcsik elvtárs, a betonozók egész sora, Zahora, Kvak, Duda elvtársak Hladovka (Éhségfalva), Usztyi, Szlaninka és a többi árvái falvak fiatalsága, akik ezen a hatalmas szocialista építkezésen találták meg az új élet boldogító valóságát és váltak a munka győzedelmes hőseivé. Míg a völgyzáró gát munkálatainak befejezésén az építők százai és száEai folytatják a terminusok felett győzedelmeskedő munkájukat, addig Ugztyiban a holnap és a tegnap birkózik egymással. Igén, a holnap és a tegnap, a biztos jövő és az éhséget, elképzelhetetlen nyomort rejtegető tegnap vívja itt harcát. A modem technika vívmányai elsöprő erővel mutatják a több kenyér, a jobb élet felé vezető utat. Usztyiban jártam még a régiben, amelynek nagy része már víz alatt áll. A templom ís, amelyről az idős babonás asszonyok azt hajtogatták, hogy az oravai ténger vizével felveszi majd a harcot, mert az „egek ura" nem tűri a mérnökök, az építők „ördögi" müvének sikerét. A kis falu alig három kilométerre fekszik a vízduzzasztó gáttól. Sokan már elhurcolkodtak, elhagyták régi otthonukat, amelyben annyi keserűséget éltek át, ahol csak a sivár, kilátástalan robot, az éhség és sötétség jutott osztályrészükül. Alacsony, fából ácsolt, sárral tapasztott aprószemű házak állnak a vízben. A szomorú élet emlékeztetői. Ezekbe a. házakba a múltban a munkába hivó szó helyett a végrehajtó, a tüdőbaj és a nyomor járt csak látogatóba. A kultúrát meg a pap osztogatta, sötétségben marasztaló „kultúrát", amelyben a főszerepet a babona játszotta. Így van ez jól — hajtogatta a pap is, a jegyző is, mert hisz ez szolgálta a magyar grófoft. a szlovák nép árulóinak és a cseh gyárosoknak érdekét egyaránt. Lent, az egyre terebélyesedő és növekvő szlovák tenger partja mentén. az öreg Usztyi határában faekét húz egy sovány tehénke. A keskeny földsávon már a kora hajnaltól asszony, férfi és gyermek verejtékezik — de fent, jobbra, a dombhajláson túl pirostetös, új házak sorakoznak tízesével: az új Usztyi. Határában már traktor dübörög és a közösségi életbe tömörült parasztság, a technika vívmányainak hathatós segítségével indul harcba a gaedagabb termés biztosításáért Lr.nt sötétség és nyomor. Alig egy* kétszáz méternyire odébb pedig egészséget biztosító, nagyablakos házak várják az idetelepülő dolgozó parasztokat. Amikor leereszkedtem hozzájuk a hosszú falétrán, a sötétben alig ismertem fel őket. Szombatról vasárnapra virradó éjjel a csoportvezetővel együtt tizennégyen dolgoztak a zuhogó középfalánál. Nappal az ember megijedne az ilyen úttól, de a ködös éjtszaka veszélyeket leplező sötétsége, no meg a lázas munka ritmusa az utolsó félelmet is elűzte. A kézszorítás, üdvözlés nem tartott sokáig, mert suhogásra lettem figyelmes. Felülről, a magasból jött, mintha óriási madár ereszkedne le közénk. Megérkezett az úiabb szállítmány, a hatalmas tartály, színültig telve betonnal. Fejünk fölött 10 15 méter magasságban megállott; ekkor csak körvonalai látszottak, Kvak elvtárs a diszpecser-ké'i&zUlék segítségével rövid parancsokat osztogatott s a daru eresztő kötelei mind lejjebb hozták a tartályt. Mikor kéznyujtásnyira került, négyen-öten elkapták és ráirányították a sínpáron váró kocsira. Aztán egy rövid kattanás, az edény szája megnyílt és ömlött a beton a fészekbe L*nt, a m«yb«l felharsant a betont teregetök kioltása: Aranykeze van ennek a FeroUtána még felbúgott a motorck monoton zakatolása, lent megindították a vibrátorokat és a sürij. szürkés sártömegnek tűnő betonmasszát rendeltetési helyére irányítják. — Mennyire vagytok a munkával? — Hát jobban, mint a nappaliak — mosolyog Kvak elvtárs s szemében valami huncut, titkolódzó villanás cikázik. Aztán így folytatja: — A nappaliaknál is én voltam a eso- ; portvezető. A betont a daru akkor még c«ak kiskocsival adogatta, de , éjjelre kicseréltettem eízel a behemót tartállyal. Éppen a dupláját adja. Hiába, sürgős a munka. Azt ígértük, hogy terminusra elkészülünk, hát állnunk kell a szavunkat. Mindenki kivesai részét a munkából. Ez az éjjeli váltás tisztviselőkből, műszakiakból, mérnökökből áll, szóval brigád. Maguk jelentkeztek s amikor a csoportvezető személyé került szóba, a nappali váltás ellenére ls kiálltam, hogy majd én vállalom. így hát itt vagyok megint. Fiatal vagyok, erős, nem nyolc Órát, de háromszor nyolc órát is kibírok egyhuzamban — ha kell. Már pedig kell! És hogy mennyire kell, azt mitudjuk a legjobban, akik itt élünk és együtt növünk ezzel a hatalmas művel, • — Szereted ezt az építkezést? — Szerétem-e? Hát elvtárs, van-e annál szebb és gyönyörűbb érzés, hogy azt mondhatom: nézd ezt a tízes blokkot, vagy a tizenkettest és így sorolhatnám rendre a többit, mindben benne van két kezem munkája. AZ én két kezem munkája, František Kvaké, a 28 éves volt árvái parasztgyereké, akiről ma itt az építkezésen azt mondják, hogy becsületes harcosa a szocializmus építésének. Reggel hat óra volt s az oravai völgyben a köd oly sűrű, hogy két lépésre sem látsz. Lent, a 12-es blokk előtt, a zuhogó középfalánál tizennégy jókedvű, kékruhás ember ropogtatta fáradt csontjait. Százharminc köbméter lefektetésével készültek el az éjtszaka folyamán. Kvak elvtárs és brígádosai: technikusok, mesterek és tisztviselők, mosolygós arccal tekintettek Moravcsik elvtárs, az árvái építkezés Munka-érdemrendes fő építésvezetőjének szemébe. Amire vállalkoztak, azt becsülettel teljesítették. A betonozást Moravcsik elvtárs személyes irányítása mellett egy újabb önkéntes csoport folytatta és a hátralevő nem egész 50 köbméterrel vasárnap délig elkészültek. Ujabb lépés előre. Üjabb lépés a vállalt kötelezettsé. gek végleges teljesítésére. A siker titka: az árvái duzzasztógát dolgoséit egy nemes cél BsBtőnzS: Árva völgyéből, az éhség és boldogtalanság egykori völgyéből a boldogság völgyét megteremteni, bizonyítva Siroky elvtárs szavait, hogy nincs már messze az az idő, amikor a virágzó, iparosított Szlovákia a szocialista Csehszlovák Köztársaság keretében örvendetes valósággá válik és az új gyárak a csehszlovák munkásosztály erejének és összetartásának dicsőséges emlékmüvei lesznek. A termelési értekezletet Peter Dzuroska elvtárs, az építkezés szive és lelke, az árvái vízierőmü építkezésének munkásból lett vezérigazgatója vezette. Az építkezés vezérkarával már közel három órája tart a tervek sikeres kivitelezéséért folyó tanácskozása. Minden részleg megkapja a maga harci feladatát. A legnagyobb munka a buldozeresekre, bágeristákra és demperistákra vár, a gátfal feltöltésére már csak néhány rövid nap áll rendelkezésre. — Ezzel a szűk profillal azonnal le kell számolni — hangzik Dzuroska elvtárs erélyes szava. — Mindnyájunk feladata az legyen, hogy az itt dolgozó elvtársakat meggyőzzük arról, hogy minden percet a legjobban ki kelt használniok. Dzuroska elvtárs felhívása után egymásután jönnek a javaslatok, amelyek mind egy célt köwtnek, hogyan lehetne a szűk profilt felszámolni, Egyszerre csak a műhelymegbízott emelkedik szólásra. — £n azt mondom, elvtársak, hogy ebben a sajtó, no meg a rádió is segíthetne. Ők miitóig a be|S M-iV'Jíl .ionosokról, meg az ácsokról, vagy az Elektrosztav szerelőiről beszélnek és írnak, pedig nemcsak ők építik az árvái gátat. De a buldozeresek, a bágeresek, a müholyjavítók is. Itt van Csajka bácsi. Djtoroska elvtárs, neked adta szavát, hogy a bágert holnap reggelre megjavítja. — Várjatok csak, elvtársak, — vág közbe nevetve Dzuroska elvtárs s máris int felénk, a sajtó munkatársai felé és csak ennyit mond: — A sajtó, azt hiszem, megértette az árvái gát építőinek helyes kritikáját. Messziről bányásznak néztem. Sildes, fekete sapkában, kék munkaruhában ott állt a fiatatoktői körülvéve Csajka bácsi és a régi időkről beszélt. Pipáját meg-meg nyomogatja, lassan, komótosan rágyújtott. Élvezte a sok fiatal, szótlan figyelmét. Aztán egyszerre mesélni kezdett arról az időről, amikor a munkanélküliség, a sivár nincstelenség Amerikába kergette. -r- Nő, — mondotta s rábökött az egyik alacsonynövésü fiatalra. — Akkorka lehettem, mint te vagy. Igen, 19 éves voltam. Zsebemben a kovácssE&kma eteajáUtáaát jjazolé pecsétes lráís és mégta éhes voltain. De hát magából a pecsétes írásból nem lehetett megélni. Fájt, fájt, de el kellett hagynom az apai házat. Fel kellett srtánsm sátorfámat. A nyomor elöl Amerikába szöktem, de az ott is a nyomomban maradt. Pedig istenigazában dolgoztam. Aztán hazajöttem. Nyomorogni inkább otthon nyomorgok. — Csajka bácsi, aztán mennyi járt akkoriban egy hétre? — tette fel a kérdést Janko, a fiatal brigádos, aki csak a minap jött ide a rózsahegyi üzemből. — Mi az, hogy járt? Járt, ha munka volt. De az én ifjúságomban nem ügy volt, mint ma. Annyira kevés volt a munka, hogy az emberek örültek, ha valamibe megkapaszkodhattak. Dolgoztunk mi tizenkét órát is naponta, persze nem órabérért, hanem heti napszámért. Csajka bácsi az építkezésre még abban az időben jött, amikor kapitalisták irányitatták itt a munkálatokat. Akkoriban csak egy báger dolgozott, ». munkások meg csákányokkal fejtették a földet. Nehéz, verejtékes kubikusmunka folyt itt. ,.Muszáj"-n«k hívták a napi tizenkétórás munkaidőt. S mások hasznát szolgálta, nem úgy, mint ma. Csajka bácsi most pipájával sorba rábök a CsISz-tagokra és rákezdi: — Épiteni jöttek ide, másnak ? Más hasznára? Nem. Ez a gát a fényt és az erőt fogja adni Árva népének, meg tovább, egész le. amerre csak a Vág folyik, vizet fog adni a parasztnak, áramot fiz üzemek dolgoséinak. Eaért dolgoztok ti is, meg ha kell, én is, az öreg Csajka, aki már a hatodik X-prt ts túl vagyok — Most maga elé tekint, szavait nem folytatja. Áll némán a csoport közepén. Ér : zenj, hogy ez a

z idős kovácsmester, aki bejárta a félvilágot, a maga életének példázásávai bizonyítja a tegnap és ma közti különbséget. — A régi világban az ilyen öreg embert már rég kidobták volna* munkahelyéről. Nem azért, mintha nem értenék a szakmámhoz, de hát akkoriban nagy volt a kínálat, sok volt a fiatal munkaerő és engem kidobtak volna, mint hasznavehetetlen ócskaságot. Ma én veletek, fiatalokkal, lányokkal, fiúkkai együtt építem ezt a nagy müvet. Igen, mert ha a bágerek, vontatók, teherautók, gépek javítását pontosan teljesítem, az építést szolgálom. Épitem a szocializmus müvét. Csajka bácsi egy fénylő könnycseppet törölt le szégyenlősen arcáról. Az árvái vízierőmü legidősebb élmunkása a brigádosok felé búcsút int és befordul a műhelybe, hogy még ma befejezze a javításba került bágeren a munkát, mert erre kezet adott Dzuroska elvtársnak, az üzem igazgatójának. Egészen ide, a gát koronájára verődik vissza a kéklő tó vizére tűző napsugár. Lent a 20-as blokk tövében az ácsok elkészültek a földalatti akna zaakiaásával. Tovább folyhat a betcmrMfcri munka. A kábeles kettősdaru alig néhány perces megszakításokkal szállítja a szükséges vas- és faanyagot. Míg a gát egyik oldalén harrjyabolyhoz haeonlő sürgés-forgást látsz, addig balkéz felöl mozdulatlan, mesébe ill&, csodás panoráma tárul szemed elé. Az árvái tenger kéklő vize. Háttérben a havas Babjagóra. Innen vagy 2000 méterre, ahol még pár napja az usztyi gyermekek kergetödztek, ahol a parasztok darabka földjeiket művelték, most az árvái tenger vízét az első motoros csónak, a

z „Orava" szeli, szélesbe ívelő hullámhegyet hagyva maga után. Tőlem alig egy-két méterre Zahora elvtárs áll egy kisebb csoporttal. Hatalmas szál ember. Itt az építkezésen regéket mesélnek róla, hogy télben, viharban, napsütésben egyaránt hogyan építette a betonmüvet. Karját most jobbfelé lendíti, arra, amerre a motoros csónak jár, ahol ma már legmélyebb a víz. Csak ennyit mond: — Ott volt az én viskóm. Ez azonban már a nKdté. Üj életet kezdtünk és az új élet a nyomorból felemeli Árva népét. Igen, máris felemelte, mert Zahora, Moravcsik mellett tucatjával, százával születtek itt, ezen az építkezésen az új emberek: Erről beszélgettem Pesa elvtárssal, az itt dolgozó cseh szerelők egyikével, aki mint többi társai, felelősségteljes munkája mellett időt szakított magának arra is, hogy tudását, tapasztalatait átadja másoknak. — Számtalan víeierömü szersléai munkálatain dolgoztam már életemben. .Tártam arrafelé is, _ mondja Pesa elvtárs. — ahol gyakran kap cíoiatbs kerültem magysó elvtár. sakkal: Délszlovákiában. Tizennyolc éve járom már a nagy építkezése* ket. Mégis, ennek a vlzierőmünek örültem a legjobban. Talán még soha sem fogott el úgy a vágy: alkotni, nappalt-éjszakát nem" ismerve dolgozni, mint éppen akkor, mikor megtudtam, hogy idejövök az árvái erőműhöz. És úgy is dolgoztam a két év alatt és velem együtt az egész kollektíva. Mindannyian egyet akartunk: becsülettel szolgálni a szocializmus építésének ezít a nagy müvét. Pesa elvtárs egy-két percre itt megállt. Aztán hirtelen két nevet említett, Zsácsíkot, Bruncikot. Igen, ez az ő két legkedvencebb tanítványa, akiket ő nevelt, ő tanított, irányított a munkában. Két fiatal árvái ember. Nemrégen még hegyi pásztorok voltak, ma szélesre nyílt az új élet felé vezető út kapuja élőt. tük. — Igen, annak örülök a legjobban, — folytatja Pesa elvtárs, — hogy a szerelés közben benyújtott űjítójavaslatQk sorában olyanok is voltak, amelyeket Zsácsik és Bruncik nyújtottak be. É

s oly boldog érzés ez számomra, hogy ez a két fiatalember meg tudta tenni azt a nagy utat. Örülök, hogy az ín munkám is hozzásegítette őket ahhoz, hogyha majd ez a nagy mű felépül, ők itt, mtat a vízierőmü mechanikusai, szerelői, tovább folytathassák munkájukat. Ügye, nagy utat tettek meg? Igen, hisz egy-két évvel ezelőtt aeácsifc és Bruncik elvtárs nem is k«pzefte velna el, hogy a pásztori munkán kívül másra is alkalmasak. A cseh és szlovák nép testvéri öszszefogáeának legszeb példája ez. Az oravai vízierőmü építésének nagy ünnepét ülik Csehszlovákia dolgozói május 2-án. A párt és a kormány küldötteinek jelenlétében próbajáratban megindul az árvái vízierőmü. Mindez, ami ma valóság, a múltban csak álom és utolérhetetlen vágy volt. A dolgozó nép pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja valósította meg. Elkészült a mü. Amit a kapitalisták hosszú évtizedek során nem tudtak megvalósítani, azt megalkotta a munkásosztály, amelyet a párt és a kormánya buzdított és lelkesített. Hogy a gigantikus építkezésen egyedüláüó munkasikereket értek el, azt mindenekelőtt a szovjet népnek, a szovjet mérnökök felbecsülhetetlen értékű segítségének köszönhetjük. A szovjet mérnökök az árvái duzzasztógát dolgozóit megtanították a gátépítés igazi és egyedül helyes módszereire, megmutatták a hibák helyrehozásának útját, feltárták az újfajta építőanyagok egész sorát, átadták a szovjet vizierőmüépítök értékes tapasztalatait s ezeknek alkalmazása tette lehetővé, hogy komoly éa döntő jellegű sikert érhet, tek el az árva; vízierőmü hós építői, ame'v a 'sllzmvs ^""''"r'mes előrelen "-'ésát hirdeti és a béké ügyének további megerősödését szolgálja. Nagy tlfsni. \