Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-17 / 94 . szám, péntek

öl SZ0 1953 április 17 példás dolgozó is. Mintaképe a szovjet sztahano­vista, Lidi a Korabelnyiková, akinek alapelveit alkalmazza mindennapi munkájában. Mint % munkásosztály öntudatos tagja, május 1-ét májust köszöntő felajánlással üdvözölte, amelynek alapján a szilárd normát minden hónapban túlteljesíti 10%­kal és munkacsoportjával havonta 300 kg dohányt takarít meg. Kö­telezettségvállalását magasan túl­teljesíti. Az utóbbi hónapokban normáját következtesen 130%-ra teljesíti és csak márciusban meg­takarított Korabelnyikova módsze­rével és a dohányvágás pontosabb végzésével 550 kg dohánytölteléket, 30.000 korona értékben. Olga Plau­chová büszkén fog lépkedni a má­jus 1-i felvonuláson ázzál a tudat­tal, hogy adott szavát becsületesen teljesítette. A dunaszerdahelyi konzervüzem dolgozói márciusi tervüket 147.9%­ra teljesítették, az első negyedévi tervet pedig 113.7%-ra. Az üzem valamennyi dolgozója szocialista munkaversenyben dolgozik. Beve­zették Korabelnyiková és Csutkin elvtárs munkamódszerét és más jól bevált szovjet munkamódszereket. A dolgozók májust köszöntö fel­ajánlása főként az anyagtakaré­kosságra, valamint a terv egyenle­tes teljesítésére és a termékek mi­nőségének állandó javítására irá­nyul. Kiváló teljesítmények szület­nek a májust köszöntö versenyben. Egri Pál, Konen Zsuzsanna, Méhes Vilma, Német Lajos, Póda Zoltán és Varga Mária és mások maga­san túlteljesítik felajánlásaikat. Patasi István, Dunaszerdahely. • A Munka ünnepének közeledtével fokozott lelkesedéssel dolgoznak az ipolysági járás dolgozói is és érté­kes kötelezettségvállalásokkal bizo­nyítják be akaratukat, hogy to­vább haladnak előre azon az úton, amelyet Gottwald elvtárs mutatott mindnyájunk számára. Ipolyságon a dolgozók tömegesen kapcsolódtak be a májust köszöntö munkaversenybe. A vendéglátó és szállítási központ 52 dolgozója dol­gozik szocialista munkaversenyben és felajánlásaik teljesítésével 80 ezer koronát takarítanák meg. Az építési és gazdasági közüzem dol­gozói 400 brigádóra ledolgozását vállalták, az Ütépítö Vállalat dol­gozói pedig 180 ezer korona értékű munkát végeznek el terven felül. A Nőbizottság tagjai és a közép­iskola tanulóifjúsága a város park­jainak rendbehozására tettek fel­ajánlást. A fémgyüjtési akció keretében szintén értékes felajánlások szület­tek. A vasgyüjtésben kitűntek a tűzoltók és az Antifasiszta Harcosok Szövetségének helyi csoportja, akik közel 220 mázsa ócskavasat gyűj­töttek. Szép kötelezettséget vállaltak május 1. tiszteletére a Csemadok pereszlényi helyi csoportjának tagjai is, akik az EFSz részéré 120 brigádórát dolgoznak le. A peresz­lényi dolgozók ezenkívül vállalták, hogy 300 brigádórát dolgoznak le a legelők és a rétek kitisztításának keretében. Hasonló felajánlást tet­tek a déméndi EFSz tagjai is. A tavaszi munkák idejében való el­végzését és 1000 darab tojás terven felüli beadását vállalták a felső­túri dolgozók. A palásti földműve­sek 20 hektárnyi rét és legelő ki­tisztítását vállalták. Tóth Tibor, Ipolyság. W A bratislavai gépjavítómühely dolgozói igyekeznek az előírt ter­vet egyenletesen teljesíteni. Az üzem első negyedévi tervét 107%­ra teljesítették. Az üzemben tartott legutóbbi gyűlésen a tervteljesítés­ben kitűnt dolgozókat dicsérőlevél­lel jutalmazták. Megérdemelten kapott kitüntetést Hegedűs elvtárs, fiával együtt, akik átadva szaktu­dásukat társaiknak azok munkáját is fellendítik. Drzsik László, Bratislava. Csernő n aláírták a kollektív szerződést A csernői vasútállomás üzemének vezetősége és dolgozói megkötötték az 1953. évre szóló technikai, ipari és pénzügyi tervről szóló kollektív szer­ződést. A bizottságok a szerződés összeállítása előtt valamennyi dolgozó jelenlétében ellenőrizték a multévi üzemi szerződés teljesítését és kiérté­kélifcék ennek előnyeit és hátrányait. A gottwaldi ötéves terv utolsó éve nemzetgazdasági tervének kiszélesíté­se e fontos átrakodó állomás dol"­részére is magasabb feladatokat LUX ki, mint a mult évben. Hogy a tervet teljesítsék, a dolgozók kötelezettsége­ket vállaltak a munkamódszer meg­javítására, új munkamódszerek beve­zetésére és az önköltség csökkentésére. A tervnek egyes dolgozókra való pon­tos szétirásával biztosítják, hogy a terv tejesítésében mindenki résztve­gyen és így megteremtik a szocialista verseny előföltételeit. A versenyt ve­lamennyi munkahelyen rendszeresen kiértékelik hetenként, havonként és negyedévenként. Gondosan megvalósít­ják a munkaerők toborzását és állan­dó munkásokat foglalkoztatnak az átrakodási helyeken, hogy így a mult évvel szemben csökkentsék a brigád­munkások számát 20%-kal. Katajev módszerrel május l-ig valamennyi mozdonycsoport kőte'" -' magát, hogy 50%-kal meggyorsiťí;i /agónok kor­forgását. A bevált vjet munka­módszerek bevezetésének kiszélesíté­sével, mégpedig Lunin és Korabel­nyiková módszereivel, megtakarítanak 25.000 kilogrammon felüli mennyiségű olajat és 15.000 kg petróleumot. Ezen­kívül az önköltséget 900.000 koroná­val csökkentik, amit főleg az elektro­mos árammal való következetes tak­karékossággal érnek el. AZ ÄRVAI TÓNÁL Plauch Olga A csehszlovák dohányipar losonci üzemében az élénk májust köszöntö verseny kezdeményezője a 21 éves gépvezetö, Plauch Olga, akinek munkakollektívája az üzemben a legjobbak közé tartozik, és aki pél­dájával kiváló eredmények elérésé­re serkenti a többi dolgozónőket is. Plauch gépvezetönő tökéletesen is­meri a gépet. Ismeri minden szer­kezetét, a legnagyobb rendben tart­ja, törődik a helyes olajozásával, hogy így idejében megelőzze a hi­bákat. Annak ellenére, hogy csak öt éve dolgozik az üzemben, végig­járta már valamennyi osztályt és minden egyes munkahelyen bevált, mint kiváló munkaerő. Azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a dohány csomagoló és préselési osztályon szerzett, ma sikeresen fölhasználják munkatársnői, Csomor Zsuzsanna, Ambrozi Anna és mások Napról napra növekszik tengerünk — az Arva-tó. Ha az óriási vízfelületet figyeljük ügy tűnik fel, mintha valóban tenger mellett állnánk. A víz moraja és az új tó felszínén játszadozó hullámok új embe­rekről szőlő dalként hatnak, akik ezt a nagyszerű művet létrehozták. Az egyik oldalon a hatalmas gátfalml verődnek vissza a hullámok, a másik oldalon pedig a háttérben emelkedik ki a Babia Góra fehér hegycsú­csa. A zsilipek lezárása után gyorsan megtelik a tó és napról-napra emelkedik vize. A tó 32 négyzetkilo­méternyi területen terül el és 350 millió köbméter víz lesz benne. A tó felszínét végighasítja az Orava nevű motorcsónak, amely egy vontatóhajóval együtt a leszerelt kavicsgyár utolsó anyagát Äállítja a gáttól, légvonalban körülbelül két és félkllométer távolságról. Nemsokára számos motorcsónak és vitorlás fogja szántani a tó tükörsima színét. A dolgozók ezrei munka utáni megérdemelt pihenésre lelnek az üdülő­központokban. Ügy félnégy felé Józsi megjött a vo­nattal. Ahogy ránézett Julisra, tudta már, hogy valami nincs rendben, az asszony tekintetében sok volt a kérdő­revonás, de volt abban jó adag szo­morúság is. Jóska még le sem vetette a kabátját, Julis már is rátámadt: — Letörne a két karod, ha jobban dolgoznál?! Jóska csak hüledezett. Ilyen fogad­tatásban eddig még nem volt része, amióta egybekeltek. — Mi a mennykő ütött beléd? Julis szeme parázslott és gömbölyű csípőjére téve kezét, csak úgy pattog­tak szavai, mint a jó kondás kezé­ben az ostor: — Menj csak be abba az új üzemi kl-ubba, vagy mi a szösz és gyönyör­ködj Bárci Tóni öles fényképiben! És el is olvashatnád alatta a szép nagy betűket, hogy ő a legjobb zománcozó! — Minő képről beszélsz, te asszony? — Hát nem is tudod? Téged nem érdekel? Már az egész falu beszél ró­la' Tóni felesége ma mindnyájunkat behívott a városba, hogy nézzük csak meg az ura képét. Csak úgy dagadt a büszkeségtől, amikor mutogatta. Még a gyerekeit is bevitte. Nekem meg pirulnom kellett miattad. „Hát a te Jóskád nem dolgozik jól? — kérdez­ték az asszonyok. — Pedig bikaerős ember!" ... Hát már ezt is meg kell élnem? Jóska nem jött ki egykönnyen a sodrából. Jól ismerte Julist. Eddig is minden szócsatájuk csókkal végződött. A konyhaszekrényből lassan kivett egy tányért, az asztalra tette, paharat is rakott me lléje és nehéz mozgással leült: — Nyughass már, te Julis! Adjad inkább az ebédet! Jadis úgy tett, mintha nem haMotta} jiífla, JÓSKA IVEM HAGYJA MAGAT volna férje szavát és az ablak alatt álló gyermekkocsihoz lépett. Kiemel­te onnan a nefelejcsszemű, pufókar­cocskájú Marikát és babusgatta: — Kis aranyoskám, meglátod, egy­szer apu képét is kiteszik a dísztáb­lára. Elviszlek téged is oda, hadd mondhasd „nini, apuka!" Jóskát már a méreg ette. Dóznijá­ból dohányt vett elő és cigarettát csa­vart. Harminc évének minden határo­zottsága benne csengett hangjában, amikor odaszólt az asszonynak: — Lesz ebéd, vagy n?m lesz? — Nem főztem, bent voltam a vá­rosban. — A kép miatt? — Igen, amiatt! — Az neked előbbrevaló? — Inkább a tiédet néztem volna! Most csak csúfolódnak, hogy az az erős Jóska, akivel a faluban nem mert senki sem kikezdeni, már nem az első legény... Bárci Tóni lett most á hí­res! — Hogy nem kopik le a nyelved?! — türtőztette magát Jóska. — Ha nem főztél, hozz legalább szalonnát! Julis tovább játszadozott a kislány­kával. Még most is abban a kék ru-< hában sürgölődött a konyhában, mely­ben a városban vott. Hogy szerette ezt rajta Jóska. Amikor vendégségbe mentek, Julis mindig csak ezt vette fel az ô kedvéért. Jóska most emiatt is bosszankodott. — Hát okosodjon ki az ember az asszony dolgában?!... Rosszabb mun­kás volnék, mini Tóni? — rohanták meg a gondólatok. — Dolgozom én is mst^á Az asszony előtt mégis szégyelte az egész históriát. De hogy szóljon vala­mit, újra enni kért. — Látod, a gyerekkél vagyok elfog­lalva ... Erős a lábad, hát hozz ma­gadnak! — Erős az apádé! — forrt fel Jóská­ban a harag. Julis nem hagyta magát: — Ha pehelyként is emeled azokat a bödönöket, azt gondolod, hogy erő­művész vagy? Azt még nem is mond­tam, hogy kint vagy a szégyentáb­lán! Hát oda kellett kerülni az én uramnak? És a te nevedet is szép nagy betűkkél kipingálták, hogy száz bodönből húszat hibásan zománco­zol! ...Az nem vészfék, te Jóska! Jóskának sem kellett több. Csak azt a vészféket ne említette volna Julis; Az mindig tüzet jelent. Jóskát még udvarló korában beugratta két gye­rek a vonatban. Tetették magukat, hogy négy kézzel sem tudják meghúz­ni a vészféket. „No, majd én!" — tol­ta félre őket Jóska és félkézzel, vi­gyorgó pofával meghúzta < a fogantyút. A vonat zökkenve megállt és amikor a kalauz kiírta a büntetést, a két su­hancgyerek röhögve az ajtóhoz rohant és még visszakiabáltak: „Többet ész­szel, mint erővel!" Nevetett akkor rajta az egész falu. Még ma is dühbe­jön, ha ezt említik előtte. Jóska most is felpattant a székről, kivörösödött arccal megragadta a tá­nyért, a poharat és a földhöz ciapta mindkettőt. Csörömpölve törtek szét. — Nesze! Kell a fenének az ebéded! — dühöngött és kirohant az, udvarra. ä j s Odakint csípős hideg volt. A te­tőről a szél az arcába sodorta a porha­nyós havat. Szép fehér volt a táj. Szürkült az ég alja. Jóska le-föl jár­kált és mélyeket szippantott cigaret­tájából. Még fülében zsongtak Julis zsörtölődő szavai. — Majd megtanítom őt! — doho­gott magában és tovább fűzte gondo­latait. — Hátha igazat mondott? A gyárban is rebesgettek erről valamit, de oda se hederítettem ... Kép az kép, kiteszik, nem teszik, olyan mindegy, csak jó fizetés legyen!... Lám, most meg az egész falut megbolondítja ez a kép! i Eszébe jutottak mesterének szavai, melyeken annyiszor feldühödött: — Óvatosabban zománcozzál! — Nem vagyok gyerek, hogy annyit járj a nyakamra! — felelte dacosan Jóska. De Urbán, a mestere nem tágított olyan könnyen és Burciról kezdett ne­ki beszélni. — Nézd. Jóska, egy faluból vagy­tok. Csaknem együtt kerültetek be a gyárba is és ő méigs jobb nálad! — Mindig csinálok annyit, mint ö! '— De Tóni selejt nélkül dolgozik! Egy darabot sem ad ki a kezéből, amíg alaposan nem ellenőrzi... Jóska újra rágyújtott. A korai sö­tétségben jánosbogárként szikrázott szájában a cigaretta. Konyhájukból is fény szűrődött már ... Jóska óvatosan az ajtó elé lopakodott. Julis a tűzhely körül sürgött-forgott, majd az asztal­ra fehér abroszt terített és két tányért hozott Jóska szívét melegség járta át, mintha az asszonya 1 Írogatná. Egy szerre csak majd balészorult a lélek. Úgy látta, hogy !Julis kifelé tart. Mint­ha nyilból lőtték volna ki, Jóska mind­járt a ház véginél termett, nehogy az ajtó előtt meglássa az asszony. Jól megérezte ezt a pillanatot, mert az aj­tó valóban kitárult. — Jóska te! — kiáltott rá Julis. Megfagysz odakint! Ne duzzogj már annyit!... Jóska megrezzent. Olyan ijedelem fogta él, mint évekkel ezelőtt, amikor legénykorában a kertben csókolództak és Julis anyja rajta kapta őket... Hirtelen megrohanta a vágy, hogy mielőbb az asszony mellett teremjen és derékon kapja, magához szorítsa és érezze teste melegét... De az el­határozásból csak az egyhelyben topo­gás maradt. Rágyújtott egy újabb ci­garettára, pedig nem is ízlett. Hal­kan köhécselt. Ezt is csak azért, hogy Julis ne vegye rajta észre, mennyire bekívánkozik... — Jót akar! — érzett valami mele­get a szíve körül. — És a vészfék miatt sem haragudhatok senkire... Hogy a fene vigye el azokat a huncut kölyköket, — húzódott széles mosoly­ra a szája, — hát már tőlük is tanu­lok? Igazuk volt, többet ésszel, mint erővel! — Gyere már! Kihűl az égész kony­ha! — hallatszott fel újra Julis hívó, sürgető hangja. Jóska gyorsan az asszonya mellett termett. Szemükből a szerelem melege sugárzott. És Jóska boldog nevetéssel csak ennyit mondott: — Fogsz te még az én képemben is gyönyörködni! Vacsora után átszala­dok Bárci Tóníékhoz és kikérdezem öt töviről-hegyire . Azért sem ha­gyom magam' Meglásd, az elsők kö­zött leszek én is a versenyben! Petrőci BáMwit

Next

/
Oldalképek
Tartalom