Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-15 / 92 . szám, szerda

1953 április 15 UJ sw 3 A lenini-sztálini nemzetiségi politika diadala írta: Viliam Siroky, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja Klement Gottwald elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának szeretett vezére, a csehszlovák népi demokratikus haza édesapja, mindig arra tanította a pártot és népeinket, hogy a Szovjetuniónak, Joszif Visszáiionovics Sztálini ak, a nép pek nagy felszabadi tójának köszön hetjlik létünket, új éle'.vinket, Gott wakl elvtárs a csehszlovák-szovjet barátság és testvériség megbonthatat'.a- szövetségébe'-! örökre egvbe forrasztotta népeinket a Szovjet, unió t.épeivel s örökül hagyta ránk, hogy mindig legyünk hívek Sztálin nagy ' ügyéhez, minden erönkkiA szilárdítsuk a barátságo*. a Szov. jetunióval, a békének, a népejr sza badságának és biztonságának megdönthetetlen támaszáva' Gottwfeld elvtárs ezt mondta utolsó beszédében: , Amin t Ler.m ügye, Sztálin ügye is világtörténelmi -elent.őségü, mert az egész vilá gon a sokmilliós tömegekre támaszkodik. mert az egész emberiség bol. dog jövendőjét testesíti meg. Sztálin iigye Of'rt halhatatlan. Nztálin ugye, Sztái'n neve örök re bccc.ott népeink történetébe, Csehszlovákia népeinek t^éneti. be." I. Sztálin, a nagy Lenin harcos tár. sa és halhatatlan müvének folyta tója, óriási elméleti és gyakorlati alkotó munkával járult hozzá a nemzeti kérdés megoldásához. Sztálin az imperializmus időszakában kapcsolódott be a forradalmi moz. galomba, amikor fokozódott a gyar mati elnyomás, amikor a kis- és gyönge államok és népek függetlensége még az addiginál is nagyobb veszélybe került, s ezzel a nemzeti és gyarmati kérdés a világ naladó mozgalmában és az imperializmus elleni harcban mind fontosabb helyre került. A nagy imperialista or. szágok burzsoáziája először befolyási szférákra osztotta be a világot, majd konok harcot kezdett a világ újra felosztásáért, s fokozta az elnyomást, az erőszakot, a gyarmati és a függő népek kifosztását, j Tudjuk, a II. Internacionálé egyre teljesebb opportunizmusának az volt egyik jellemző vonása, hogy a szociáldemokrata pártok egyáltalán nem törődtek a gyarmati kérdéssel. Németországban, Angliában, Franciaországban és más országokban sok szociáldemokrata vezető aktívan védelmezte az uralkodó burzsoázia rabló gyarmati politikáját. Mint Sztálin elvtárs rámutatott, ezek a szociáldemokrata vezérek a nemzeti kérdést szük körre alkalmazták, rendszerint és főleg a „kultúrált" európai nemzetiségekre vonatkozó kérdésnek tekintették. Lenin és Sztálin végképp leleplezte az opportunisták nemzeti kérdésben hirde. tett „elméletének" burzsoá jellegét. A nemzeti kérdés egy-egy országot érintő belpolitikai részletkérdésből általános. nemzetközi kérdéssé változott, világjelentőségü kérdéssé, az imperializmus jármában sínylődő függő országok és a gyarmatok elnyomott népei fölszabadulásának kérdésévé. A nemzeti kérdés a proletárforradalom, a proletárdiktatúra általános kérdésének része. A nemzeti kérdés marxista programmját Sztálin elvtárs dolgozta ki és alapozta meg ragyogóan a „Marxizmus és nemzeti kérdés" című negyven évvel ezelőtt megjelent klasszikus munkájában. Sztálin elvtársnak ez a zseniális munkája, akárcsak a nemzeti kérdéssel foglalkozó valamennyi több müve, nemzetközi szempontból óriási jelentőségű. Csehszlovákia népei számára rend kívül fontos az a tény, hogy ez a mü először hangsúlyozta a népek önrendelkezési jogát, egészen a különválásig, vagyis az állami önállóság megszerzésének jogát mind a csehek, mind a szlovákok részére — abban az időben, amikor az ausztria-magyarországi munkásmozgalom vezetői, az opportunista ausztro marxizmus „elméleteinek" rabjai voltak. Sztálin elvtárs megteremtette a marxista nemzetelméletét, részletesen kidolgozta a nemzeti kérdés konkrét marxista programmját, a legteljesebben megalapozta a dolgozók nemzetközi tömörülésének tudományos elveit. A leninizmus le rombolta a válaszfalat a fehérek és a feketék, az európaiak és az ázsiaiak, az imperializmus „kultúrált" és „kultúrálatlan" rabszolgái közt. Sztálin elvtárs kidolgozta halhatatlan munkáiban a soknemzetiségű szovjet szocialista állam alapelveit. Sztálin elvtárs a megalkotója a szocialista nemzetekről szóló tanításnak. A sztálini nemzetiségi politika elvei hallatlanul megkönnyítették a bolsevik párt diadalmas harcait. Az elnyomott nemzetek, a proletár internacionalizmus szellemében ne veit orosz proletariátus segítségével szétzúzták a nemzeti elnyomás bilincseit. Az orosz proletariátus a szocializmusért vívott harcát, az uralkodó nemzet proletáriátusának harcát és az elnyomott népeknek a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott harcát egyetlen közös harccá, az imperialista burzsoázia elleni harccá változtatta. A Nagy Októberi Szocialista For radalom győzelme teljesen új távla tokát nyitott meg az elnyomott népek előtt. „Az Októberi Forradalomnak, — írta Sztálin elvtárs, 1918-ban — az egész világra kiható nagyjelentösége főképpen az. hogy: 1. kitágította a nemzeti kérdés kereteit és az európai nemzeti elnyo más elleni harc részletkérdését, az elnyomott népek, gyarmatok és félgyarmatok felszabadulásának az im. perializmustól való megszabadulásának általános kérdésévé tette; 2. nagy lehetőségeket adott és jár ható utakat nyitott erre a felszabadulásra, s ezzel jelentősen meg könnyitette nyugat és kelet elnyomott népeinek felszabadulását, bevonván őket az imperializmus el leni győzelmes harc közös medrébe; 3. ezzel hidat vert a szocialista Nyugat és a leigázott Kelet között világimperializmus ellen kiépí. tette a forradalom új frontját Nyu. gat proletárjaitól az oroszországi forradalmon át Kelet elnyomott népeiig." A kapitalista államok, valamint a gyarmati és félgyarmati országok forradalmi munkásosztálya a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az imperializmus ellen vívott harcban nemcsak Lenin és Sztálin zseniális munkáira támaszkodhatott, hanem a szovjet népek testvéri barátságának ragyo gó példájára is. Sztálin a nemzeti kérdés legnagyobb teoretikusa, a népek egyenjogúságának és szabadságának fáradhatatlan bajnoka, az Októberi Forradalom győzelme után Leninnel együtt rögtön lerakta a fiatal szovjet államban élő felszabadult népek testvériségének és barátságának szilárd alapjait. 1922 végén az ő közvetlen vezetésükkel alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. „A mai nap az új Oroszország diadalnapja, — mondotta Sztálin elvtárs az SzSzKSz I. kongresszusán, — az új Oroszországé, amely széttörte a nemzeti elnyomás láncait..." Sztálin igen nagy munkát fejtett ki, hogy megszilárdítsa és elmélyítse a cárizmus idején egymás ellen uszított népek barátságát. Sztálin viszszaverte a nacionalisták és soviniszták támadásait, s kidolgozta azokat az elveket, amelykre a népek együttműködésének a szocialista államban támaszkodnia kell. n. Sztálin azt tanította, hogy nem szabad beérni a formális egyenjogúsággal, hanem biztosítani keli a nemzeti köztársaságok valóságos egyenjogúságát, e köztársaságok gazdasági és kultúrális elmaradottságának gyors megszüntetésével. A bölcs sztálini politika hatására végkép eltűnt a régi nemzeti gyűlölködés; a Szovjetunió népei közt kialakult a kölcsönös bizalom, a kölcsönös megbecsülés és a kölcsönös segítség szelleme. A soknemzetiségű Szovjetunió népeinek barátsága a nagyszámú ellenséggel vívott kemény küzdelmekben, különösen a Nagy Honvédő Háború idején állta kl a próbát. A Szovjetunióra zúdult roppant nehézségek nemcsak nem ingatták meg e népek barátságát és egységét, hanem ellenkezőleg, még jobban egybeforrasztották a szovjet népeket. A sztálini nemzetiségi politika eredményeit külö nősen ragyogó fénnyel világította meg Berija elvtárs az SzKP XIX. kongresszusán elhangzott beszédében, amikor kimutatta, hogy az egykor elmaradt határvidékek, pl. Üzbekisztán, Türkmenisztán nem csak a keleti országokat, hanem a nyugat-európai országokat is jóval megelőzték a fejlődésben. Az egykori cári Oroszország jogfosztott gyarmatai gazdaságilag ;s, kultúráüsan is csodálatosan virágzanak. Ezt a tényt nem lehet eltitkolni a kegyetlen imperialista járomban nyögő gyarmati és félgyarmati népek sokmilliós tömegei előtt. A gyarmati népek napjainkban egyre erélyesebben szállnak harcba impe rialista gyarmatosítóikkal, egyre nagyobb lánggá] lobog fel a nemzeti szabadságharc tüze. A gyarmatos! tók ellen vívott harc nagyszerű példája a kínai népi forradalom történelmi jelentőségű győzelme. Sztálin elvtárs rendkívüli szeretettel törődött a kínai néppel. Mindig nagy figyelemmel kísérte a kínai nép harcát, behatóan elemezte e harc egyes szakaszait; segítette a kínai kommunistákat, hogy helyesen szervezzék meg az imperialista leigázók és lakájaik elleni mozgalmat. Mao Ce-tung, a kínai nép vezére így méltatta Sztálin elvtársnak a kínai forradalommal kapcsolatos érdemeit: ^Közismert, mennyire vonzódott Sztálin elvtárs a kínai néphez. Mérhetetlennek tartotta a kínai forradalom erőit. Hatalmas bölcsességet tanúsított a kínai forradalom kérdéseiben. Kína Kommunista Pártja és a kínai nép Lenin és Sztálin tanításai nyomán a nagy szovjet állam és az egész világ forradalmi erőinek segítségére támaszkodva néhány évvel ezelőtt történelmi jelentőségű győzelmet aratott.« M

a már a népköztársaság győzelmes lobogója leng az egész szárazföldi Kína fölött, s a két nagy állam, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, valamint a szocialista tábor valamennyi országa közt kialakult testvéri baráti viszonyok ragyogóan bizonyítják a sztálini politika és a sztálini tanítás legyőzhetetlenségét és nagy életerejét. A nemzeti szabadságharc lángja átcsapott Közel- és Távol-Kelet országaira, Korea, Vietnam, Malájföld népei fegyveresen harcolnak az imperialista hódítókkal. A hinduk és az arabok százmilliói, Afrika és Dél-Amerika népei fölsorakoznak az imperialisták ellen. A nemzeti kérdés sztálini elmélete, a népek szabadsága és függetlensége tiszteletének sztálini politikája, a Szovjetunió népeinek sztálini barátsága bátor és kérlelhetetlen harcra lelkesíti Ázsia. Afrika, valamennyi gyarmati, félgyarmati és függő ország népeit, hogy ezek a népek véglegesen szétzúzzák az imperialista elnyomás bilincseit. ra. A szovjet állam külpolitikája kezdettől fogva a béke megőrzésére, a kis ós nagy népek, a kis és nagy államok függetlenségének és szabadságának tiszteletbentartására irányul. A szovjet kormány mindig következetesen törekedett, hogy megvalósítsa ezeket az elveket, amelyek merőben ellentétesek az imperialista elvekkel, vagyis a más államok ügyeibe való beavatkozással és az imperialisták akaratának más államokr

a való rákényszerítésével. A világ népei meggyőződtek róla, hogy a Szovjetunió óvja és védelmezi szabadságukat és függetlenségüket. A szovjet kormány ezeket az elveket követte a Nagy Honvédő Háború éveiben is. Sztálin elvtárs már a háború elején, amikor a német fasiszta hordák Moszkva felé törtek, 1941 november 7-én, a moszkvai Vörös-téren mondott feledhetetlen beszédében a következő szavakat intézte a Szovjetunió fegyveres erőihez: »Az egész világ szeme rátok szegeződik, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramia bandáját meg tudja semmisíteni. Európa német hódítók igája alá került, leigázott népei rátok szegzik tekintetüket, bennetek látják felszabadítóikat. Nagy, felszabadító küldetés jutott osztályrészetekül. Legyetek hát méltók e küldetésre!« Még nem volt a világon hadsereg, amely ily nemes célokért harcolt, amely ilyen nemes okból lépett más állam területére. A Szovjet Hadsereg mindenüvé szabadságot vitt az elnyomott népeknek. A Szovjet Hadsereg hadjárata Sztálingrádtól Berlinig egy felszabadító hadsereg sohse látott előnyomulása volt. Malenkov elvtárs J. V. Sztálin 70. születése napjára írt cikkében megállapította: »A második világháborúban, amikor a fasizmus sötét erői ránehezedtek a világra s pusztulással fenyegették az emberi kultúrát, Sztálin elvtárs a Szovjetunió élén közvetlenül vezette a hitleri hordák szétverését, biztosította a békeszerető népek győzelmét, hivatott vezére volt az emberiségnek a fasizmus igája alóli felszabadításáért folyó súlyos küzdelmében.« A Szovjet Hadsereg a zseniális Sztálin vezetésével megszabadította az elnyomott népeket a japán és német fasiszta megszállóktól, s történelmi jelentőségű győzelmével megsemmisítő csapást mért a kapitalista világrendszerre. Teljes joggal mondhatta Molotov elvtárs a XIX. kongreszuson: »A második világháború a fasiszta agresszorok vereségével ért véget; ez sok tekintetben kibontakozáshoz segítette az európai és ázsia; népi szabadságmozgalom erőit. A kialakult új helyzetben különösen a Szovjetuniónak ebben a háborúban betöltött döntő szerepe folytán lehetővé vált, hogy a háború utáni időszakban egész sor ország letérjen a fejlődés kapitalista útjáról, s új útra, a népi demokratikus államok létrehozásának és fejlesztésének útjára lépjen. Ezzel új szakasz kezdődött a nemzetköz; szocializmus fejlődésében.« A Szovjetunió hatalmas védőszárnyai alatt a közép- és dél-keleteurópai országok népei történelmük során először ragadták meg az alkalmat, hogy saját elgondolásuk szerint építsék életüket, megteremtsék népi demokratikus rendjüket, s megszabaduljanak az idegeh imperialista rablóktól. A Szovjet Hadsereg vitte el a szabadságot a német népnek is. A nácizmus szétzúzása és Sztálin elvtárs sokoldalú segítsége tette lehetővé, hogy a német nép megteremtse a Német Demokratikus Köztársaságot. A világ két táborra szakadt. A Népi Kína, az európai és ázsiai népi demokratikus országok, valamint a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunióval együtt és a Szovjetunió vezetésével megalkották a béke, a demokrácia és a szocializmus egységes hatalmas táborát. A Szovjetunió és a baráti országok új viszonya egészen példátlan a történelemben. Ez a viszony — szabad, egyenjogú államok testvéri együttműködése, s a Szovjetuniónak a szocializmus építéséhez adott önzetlen segítségén és a nemzeti függetlenség tiszteletbentartásán alapszik. Sztálin, a soknemzetiségű szovjet állam megalkotója teremtette meg az új nemzetközi viszonyokat is, amikor szilárdan megalapozta a szocialista tábor országainak nemzetközi együttmüködsét, amely a közös gazdasági föllendülést biztosító kölcsönös segítség őszinte vágyából fakad. IV. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban'' cimű zseniális munkájában a következőképpen fogalmazta meg a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényét; » „a maximális tőkés profit biztosítása az adott országok lakossága többségének kizsákmányolása, tönkíetétele és nyomorbadöntést' útján, más országok, különösen az elmaradt országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján " A modern kapitalizmus Sztálin elvtárs fölfedezte gazdasági alaptörvénye megmagyarázza az amerikai imperialistáknak a második világháború óta folytatott politikáját. Megmagyarázza az amerikai imperialistáknak azt a törekvését, hogy kivívják a világuralmat, leigázzák, uralmuk alá vessék, s megfosszák állami szuverenitásuktól az európai országokat. Az amerikai imperializmus még évszázadokig függetlenségben élt államokat ís rabságba dönt, — Angliát, Franciaországot, legközvetlenebb imperialista partnereit. Az amerikai háborús tervek egyébként arra irányulnak, hogy az amerikai imperialisták érdekében más népeket az agresszív háború eszközéül használjanak fel. Az amerikai imperializmus a népek és államok szabadságának és függetlenségének esküdt ellensége. Az amerikai imperialisták céljaik elérése végett a legkülönbözőbb módszerekhez folyamodnak, a belügyekbe való beavatkozás legkörmönfontabb módszereitől a szélhámosságig, a megvesztegetésig, a durva parancsolgatásig, sőt a nyílt agresszióig Különösen szennyes feladatokkal bízzák meg a korumpált jobboldali szocialista vezetőket, valamint a kémek é

s gyilkosok Titofasiszta bandáját. Az amerikai imperialisták egyebek közit a kozmopolitizmus terjesztésén fáradoznak, hogy kiöljék az emberekből a nemzeti büszkeség érzését, a hazafias kötelességérzetet, gyöngítsék bennük a saját erejükbe és képességeikbe vetett hitet, s elhitessék a világgal, hogy az európai népek nem élhetnek az Egysült Államok „segítsége" nélkül. De az amerikai imperialisták minél jobban dühönganek, a népek annál magasabbra emelik a nemzeti szabadság és függetlenség zászlaját. A Szovjetunió az egész világot átfogó béketábor élór

e állt. Milliós tömegek keltek harcra a nemzeti és állami függetlenség védelmében. A népek szabadságra és függetlenségre törő küzdelme előtt óriási távlatokat nyit meg Sztálin elvtársnak az SzKP XIX. kongresszusán mondott történelmi jelentőségű beszéde. „A burzsoáziát ezelőtt a nemzet vezetőinek tekintették, mondotta Sztálin elvtárs, a burzsoázia védelmezte a- nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket „mindenek fölé'* helyezett, a „nemzeti elvnek'' most már nyoma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét, a nemzeti függetlenség és nemzeti szuverenitás zászlaját eldobták. Kétségtelen, hogy ezt a zászlót Önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell fölemeiniök és előrevinniök, ha hazájuk hű fiai akarnak lenni, ha a nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs senki más, aki ezt a zászlót fölemelje." A tőkés országok kommunista és demokratikus pártjai a sztálini fölhívás válaszaként mind magasabbra emelik a nemzeti függetlenség és a nemzeti szuverenitás zászlaját. Harcuk egybeolvad az ázsiai, afrikai és latin-amerikai gyarmati és félgyarmati népek nemzeti szabad ságharcával. Az imperialisták nem akadályozhatják meg, hogy a népek kivívják a szabadságot, a demokráciát és a békét. A világ népeinek a kapitalista elnyomás ellen indított szabadságharca elválaszthatatlanul összefügg Sztálinnal, a népek nagy fölszabadítójának nevével. Sztálin halhatat, lan, zseniális munkái ragyogó fénynyel világítják meg minden nép előtt a szabad élet útját, lelkesitik és igaz ügyük győzelmi hitével töltik el a hazafiakat. (Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számában.)