Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-14 / 91 . szám, kedd

1953 április 15 UJ sw 3 Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz-ben a Szovjetunió békepolitikájáról és az új háború veszélyének elhárításáról Az ENSz-közgyülés politikai bi­zottságának április 9-i ülésén-. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselő­je beszédet mondott. Az alábbiak­ban közöljük A. J. Visinszkij beszé­dét: A politikai bizottság — mondotta A. J. Visinszkij — hozzákezdett „Az új világháború veszélyének elhárí­tásáról, a béke és a népek közötti baráti együttműködés megszilárdí­tásáról" elnevezésű kérdés tárgyalá­sához. Ezt a kérdést a lengyel kül­döttség kérésére tűzték napirendre. Nem szükséges külön foglalkozni e kérdés rendkívüli fontosságával, minthogy a lengyel küldöttség által e napirendi pontot Illetően előter­jesztett javaslatok elsősorban olyan, minden békeszerető nép alapvető ér­dekeit érintő kérdésekkel foglalkoz­nak, mint a koreai háború megszün­tetése és a fegyverszünet megkötése, továbbá a fegyverzet csökkentése, az atomfegyver eltiltása, az öt nagy­hatalom — a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — közötti békeegyezmény megkötése. Már a közgyűlés 7. ülésszaka első részének legelején utalás történt az említett kérdéseket illetően a len­gyel küldöttség által előterjesztett javaslatok nagy jelentőségére. A lengyel küldöttség javaslatainak ez a jelentősége teljes mértékben meg­van most ls, minthogy a javaslatban érintett kérdések még mindig nem oldódtak meg és minthogy e kérdé­sek megoldása egyike az új világ­háború veszélye elhárítása, a béke és a nemzetközi biztonság Igazi megszilárdítása, továbbá a népek közti barátság megszilárdítása leg­fontosabb feltételeinek. Éppen ez magyarázza meg azt a tényt is, hogy a Szovjetunió immá­ron harmadik esztendeje törekszik a koreai háború megszüntetésére, ahogy már több éve törekszik más fontos, még mindig megoldatlan kér­dések megoldására. Ilyen kérdés pél­dául a fegyverzet csökkentésének, az atomfegyver hatékony nemzet­közi ellenőrzéssel párosuló eltiltásá­nak, az öt nagyhatalom, a /Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Anglia, Kína és Franciaország — közötti békeegyezmény megkötésének kér­dése. A Szovjetuniónak e kérdések mi­előbbi rendezését szolgáló erőfeszí­téseit — mutatott rá Visinszkij elv­társ — parancsolóan írja elő a szovjet külpolitika egész Irányvonala. A szovjet külpolitika alapja — J. V. Sztálin nagyszerű meghatározása szerint a béke eszméje, harc a bé­kéért és a népek barátságáért, a nemzetközi együttműködés megszi­lárdításáért és fejlesztéséért. A Szovjetunió külpolitikájában ab­ból indul ki, hogy a szocialista és kapitalista rendszer ellentétes vol­ta nem zárja ki a Szovjetunió és a tőkés országok együttmüködéséáek és megegyezésének lehetőségét. A szovjet kormány, a szovjet állam, létének első napjaitól, a szovjet kor­mány első dekrétumától, a „Dekré­tum a békéről" kezdve napjainkig bizton és szilárdan halad a népek közti jószomszédi, baráti kapcsola­tok fejlesztésének és szilárdításának útján, azon az úton, hogy együtt­működjék velük valamennyi nemzet­közi probléma megoldásában. Lenin és Sztálin több ízben hang­súlyozta a szovjet állam külpolitiká­jának békés céljait. Lenin több ízben utalt arra, hogy a szovjet állam célja a békés gazdasági építé3, hogy a békés építés — „számunkra a leg­főbb". J. V. Sztálin 1927-ben, az első amerikai munkásküldöttséggel folyta­tott beszélgetése során a Szovjet­uniónak a kapitalista országokkal az ipar, a kereskedelem, a diplomácia erén kötött megegyezéseiről szólva ámutatott, hogy „két ellentétes endszer — a kapitalista rendszer és szocialista rendszer — fennállása ?m zárja ki az ilyen megegyezések hetőségét." J. V. Sztálin állandóan utalt arra, gy a kapitalizmus és a koramu­mus békés egymás mellett élése teljes mértékben lehetséges, ha „megvan a kölcsönös óhaj az együtt­működésre, a készség a vállalt kö­telezettségek teljesítésére és ha be­tartják az egyenlőség elvét, vala­mint a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét." Ez — mondotta A. J. Visinszkij — a szovjet külpolitika fő irányvonala. A Szovjetunió rendületlenül követte és követi ezt a vonalat. Március 9-én J. V. Sztálin temeté­sének napján a szovjet kormány ve­zetői: G. M. Malenkov, a miniszter­tanács elnöke, L. P. Berija és V. M. Molotov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának első elnökhelyettesei, a szovjet kormány jelenlegi külpoliti­kájáról szólva kijelentették, hogy a szovjet külpolitika továbbra is a bé­ke fenntartására és megszilárdításá­ra, az új világháború előkészületei és kirobbantása elleni harcra irányul, továbbra is a nemzetközi együttmű­ködés politikája lesz a kölcsönösség alapján minden országgal, amely szintén törekszik erre, továbbra is olyan politika lesz, amely abból a lenini-sztálini tételből indul ki, hogy lehetséges a két különböző rend­szernek — a kapitalista és szocialis­ta rendszernek tartós egymás mel­lett élése és békés együttműködése. Már rámutattunk, milyen rendkí­vül nagy jelentősége van a béke ügye és az új világháború veszélyé­nek elhárítása szempontjából annak, hogy megegyezéses intézkedések tör­ténjenek a koreai háború haladékta­lan megszüntetése érdekében. Egy­általán nem lehet kétséges, hogy a koreai háború keletkezése növelte az új világháború veszélyét. Kétségte­len az ls, hogy a koreai háború meg­szüntetése feltétlenül csökkenti ezt a veszélyt, feltétlenül megkönnyíti több más fontos, mindeddig rende­zetlen kérdés megoldását, amelyek bonyolulttá teszik a nemzetközi vi­szonyokat és akadályozzák a béke és a nemzetközi biztonság megszilár­dítását. E döntö fontosságú rende­zetlen kérdések közül — e kérdések rendezése különös figyelmet követel meg — feltétlenül meg kell említe­nünk a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atomfegy­ver eltiltásának és e tilalom betar­tása feletti hatékony nemzetközi el­lenőrzés megteremtésének kérdését. A fegyverzet és' a fegyveres erők csökkentésének az atomfegyver nem­zetközi ellenőrzése megteremtésével párosuljon eltiltásának kérdése már régen a közgyűlés előtt állit és vár ja megoldását. A közgyűlés — mint ismeretes — már 1946 decemberében hozott ha­tározatában elismerte a fegyverzet és a fegyveres erök mielőbbi csök­kentésének szükségességét. Ezzel kapcsolatban szem előtt tartották, hogy a feladat megoldását szolgáló intézkedéseknek nemcsak a másod­rendű fegyverfajtákra kell vonatkoz­niuk, hanem a modern háború fő fegyverfajtáira ls. A közgyűlés ak­kor — mint ismeretes — elhatároz­ta, hogy meg kell gyorsítani az atomfegyver eltiltásáról, a nemzet­közi ellenőrzés és felügyelet meg­teremtéséről kötendő egyezmény tárgyalását, biztosítani kell, hogy az atomenergiát csakis békés célok ér­dekében használják fel. Hangsúlyozni szeretnénk ma en­nek a határozatnak azt a részét, amely a közgyűlés nevében felszó­lítja az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének valamennyi tagállamát, hogy minden tekintetben nyújtsanak se­gítséget a biztonsági tanácsnak éa az atomenergia ellenőrző bizottság­nak a nemzetközi béke éa kollektív biztonság megteremtése és fenntar­tása terén, hogy fegyverkezési célra világszerte a lehető legkevesebb em­bererőt és gazdasági erőforrást von­ják el. Szükségtelen külön hangsúlyozni milyen rendkívül nagy jelentősége lett volna e határozat valóraváltásá­nak, Illetve a benne foglalt rendel­kezések végrehajtásának. Sajnos ezek a határozatok mlndezldeig nem váltak valóra, bár semmiféle ok nincs, amely a legkisebb mértékben is megindokolhatná e fontos kérdé­sek pozitív megoldásának halogatá­sát. A. J. Visinszkij a továbbiakban rámutatott, hogy a fegyverkezés fo­kozását és a fegyveres erök növelé­sét szolgáló intézkedések, új katonai támaszpontok létesítése és a már meglevők kibővítésére idegen terü­leteken, az atomfegyver eltiltásának megtagadása és az atombomba gyár­tásának megfelelő propagandával kisért kiszélesítése feltétlenül a nemzetközi kapcsolatok terén fenn­álló feszültség további fokozódásá­hoz vezet. Minden ilyenfajta intéz­kedés kétségtelenül aláássa az or­szágok közötti bizalmat, gyengíti az országok közti közeledést és együtt­működés lehetőségét, következéskép­pen akadályozza a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdulását. Ami a katonai szövetségek szer vezését Illeti, nem lehet kétséges, hogy éppen az ilyenfajta lépések ak­názzák alá a nemzetközi bizalmat és akadályozzák a nemzetközi kap­csolatok megjavítását. Az Ilyen lé­pések az országok közti kapcsola­tok rosszabbodására vezetnek és kell, hogy vezessenek, ez a rosszab­bodás pedig nemzetközi bonyodal makkal és konfliktusokkal fénye­get. Mindez mindinkább behatol az nyugati országok széles társadalmi köreinek tudatába, aminek hatására még az olyanfajta sajtóorgánumok is bírálják hellyel-közzel az észak­atlanti tömb politikáját, mint a „Le Monde" című francia lap. Megírják, hogy „az atlanti hatalmak egész politikája és stratégiája hideghábo­rúra vagy éppen általában véve há­borúra irányul." Világos, hogy az Ilyen politika nem segítheti elő az országok köz­ti békés kapcsolatok megszilárdítá­sát. Ehhez hozzáveendő még, hogy az északatlanti tömb megszervezése — míg megteremtői és sugalmazó! állítólagos védelmi feladatokra hi­vatkoznak — az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennállása mellett semmivel sem igazolható, hiszen az ENSz-t éppen azért létesítették, hogy egyesítse a népek erőit a béke és biztonság fenntartására. A Szovjetunió — mutatott rá a továbbiakban Visinszkij — ahogyan megelőző ülésszakon is követelte, ezen az ülésszakon is határozottan követeli a fegyverzet és a fegyveres erök csökkentését. A lengyel kül­döttség határozati javaslatában azt indítványozza a közgyűlésnek, hogy az új világháború veszélyének elhá­rítására törekedve javasolja, hogy „Az Egyesült Államok, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és Kína, a biztonsági tanács állandó tagjai, egy év alatt egy­harmaddal csökkentsék fegyveres erőiket, beleértve a légi, haditen­gerészeti erőket és a segédcsapa­tokat, terjesszenek elő részletes adatokat fegyverzetükről. Java­solja továbbá a biztonsági ta­nácsnak, hogy a legrövidebb időn belül hívjon össze nemzetközi ér­tekezletet abból a célból, hogy va­lamenyi állam végrehajtsa fegy­veres erőinek csökkentését." A szovjet küldöttség nemrégiben a fegyverzet és a fegyveres erő csökkentésének kérdésével kapcso­latban részletesen elemezte az Egye­sült Államok és Anglia képviselői­nek felszólalásalt, amelyekben bírál­ták a Szovjetuniónak a fegyverzet csökkentésére vonatkozó javaslatát. A szovjet küldöttség a bizottság emlékezetébe Idézte a Szovjetunió Javaslatalt, amelyeknek célja a fegy­veres erők és a fegyverzet tényleges csökkentése. A Szovjetunió képvise­lője ezzel együtt megmutatta, meny­nyire tarthatatlanok a kérdéssel kapcsolatban előterjesztett azon ja­vaslatok, amelyeket az Egyesült Államok és Anglia képviselői védel­meznek. E Javaslatok egyáltalán nem érintik a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentését, de nem érintik az atomfegyver és a bakté­riumfegyver eltiltásának fontos kér­déseit sem. A Szovjetunió küldöttségének az a véleménye, hogy az öt nagyhata­lom fegyveres erőinek, — beleért­ve a légi és haditengerészeti erőket, valamint a segédcsapatokat — egy év leforgása alatt egyharmadával való csökkentéséről szóló javaslat, amelyet most a lengyel küldöttség terjesztett elő, teljesen célravezető. Az Egyesült ÁUamok, Anglia és Franciaország képviselői e Javaslat­tal szembeállították a maguk ja­vaslatait, amelyeknek lényege va­lamennyi fegyveres erő és fegyver­zet úgynevezett feltárása és ellen­őrzése. A fegyverzetről és a fegy­veres erőkről szóló megfelelő tájé­koztatás nyújtása, — ami ennek a javaslatnak a lényege, — egyálta­lán nem tekinthető a fegyverzet és fegyveres erő csökkentését szolgáló intézkedésnek, annál kevésbbé, mert az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői ennek az úgynevezett feltárásnak és el­lenőrzésnek végrehajtását olyan sorrendben tervezik, hogy a leg­fontosabb, legtitkosabb fegyverek és berendezések feltárása és ellen­őrzése kerülne a legkésőbbi idő­pontra anélkül, hogy erre bármi­nemű határidőt jelölnének meg. A Szovjetunió nem érthetett és nem is érthet egyet a fegyverzet és a fegyveres erök úgynevezett csökkentésének ilyenforma pro­gTammjával, mert annak a való­ságban semmi köze sincs a fegy­verzet és fegyveres erők igazi csök­kentésének feladatához. A lengyel küldöttség javaslata — éppúgy, mint a Szovjetunió azonos, korábbi javaslatai — az úgynevezett hagyományos fegyver­zet és fegyveres erök csökkentésé­nek kérdés'ét összekapcsolja az atomfegyver eltiltását szolgáló in­tézkedések megtételével. A lengyel határozati javaslat hangsúlyozza, hogy haladéktalanul döntést kell hozni az atomfegyver és a többi tömegirtó fegyver fel­tétlen eltiltásának kérdésében és szigorú nemzetközi ellenőrzést kell teremteni annak biztosítására, hogy ezt a határozatot minden ál­lam végrehajtsa. E kérdésben szintén mindezidá­ig nem sikerült megállapodásra jut. ni, mert komoly nézeteltérések van­nak az adott kérdés megoldásának terveit, módszereit és módozatait illetően. Ismeretes, hogy aa Egye sült Államok, Anglia és néhány más, őket támogató állam képvise­löi, az úgynevezett Acheson.Baruöh­Lilienthal-tervek teszik, az atom­probléma megoldására vonatkozó javaslatuk alapjává, ezt a tervet tartják a legjobbnak. Már a meg. előző ülésszakokon részletesen rá mutattunk ezeknek az állításoknak tarthatatlan voltára. Idéztünk szá­mos tényt, a többi között neves atómtudósok véleményét is. E té­nyek alátámasztják a Baruch-terv igen nagy hiányosságait, amelyek teljesen lehetetlenné teszik, hogy ezen az alapon bármiféle megegye­zés jöjjön létre. Ismeretes, hogy Bemard, a Rockefelleralap elnöke, aki az eredeti Baruchterv kidolgo­zásában közreműködött, mostaná­ban már nem tartja megfelelőnek a tervet. Lilienthal, a terv egyik társ­szerzője, nemrégiben kijelentette, hogy ez a terv most elfogadhatatlan és hogy nem is szabad fenntartani. A „Congressional Record" című folyóiratban az elmúlt években cikk jelent meg „Az atomenergia ellen­őrzésének utolsó követelése" cím­mel. A cikk rámutat, hogy az atom­energia ellenőrzésével foglalkozó eredeti ENSz-blzottdág már rég el. tért az úgynevezett többségi terv­től, azaz a Baruch_tervtől. Az Egye. sült Álltunok, Anglia és Franciaor­szág az elmúlt esztendőben mégis ragaszkodott e tervhez és most is ragaszkodik hozzá, bár atomszak­értők figyelmeztetnek, hogy ez a terv a jelen körülmények között nem megfelelő, elavult. Maga az amerikai sajtó nyiltan hangoztatja, hogy a Baruch-terv helytelen elképzelésen és hibákon épült, mert az atomtudomány fejlő dése megelőzte e terv szerzőinek el­képzeléseit. Nyílta® hangoztatják, hogy a „Baruoh-terv" a, múlté. Ez terv arra a feltételezésre épült, hogy az Egyesült Államoknak mo­nopóliuma van az atomenergia terű létén. E terv elvesztette jeelntősé. gét, mint ahogy az Egyesült Álla­mok is elvesztette e téren monopó­liumát. A terv hívei minden áron igye­keznek megmenteni a Baruch ter­vet, de a legcsekélyebb mértékben sem képesek bizonyítani a tervnek és az atomprobléma rendezésére a tervre épült javaslatának előnyeit. Ezért azt próbálják hangoztatni, hogy a Szovjetunió áltai e kérdés­ben előterjesztett Javaslatok nem reálisak. Ezen észrevételek iga­zi oélja azonban az, hogy elutasítsák az atomfegyver fel­tétlen és haladéktalan eltiltásáról szóló, igazságos, az emberi lelklis. meret és az emberiesség követelmé­nyeinek megfelelő Javaslatot. Mint ismeretes, a Szovjetunió azt kívánja, hogy a közgyűlés hozzon oiyan határozatot, amely kimos-ija az atomfegyver feltétlen eltiltását. Az atomfegyver támadó fegyver, agressziős fegyver. A békeszerető népek, az agresszív tervek és az ag­resszió ellenzői nem ismerhetik el értékét. A Szovjetunió — amelytői min­denféle agresszív tervek és elgondo­lások távol állnak, — határozottan követeli az atombomba eltávolítá­sát a fegyverzetből, ennek pedig közvetlenül kell következnie abból a közgyűlési határozatból, amely foltétel nélkül eltiltaná az atom­fegyveil. A lengyel javaslatok egyik pont­ja felszólít minden államot, amely még nem csatlakozott a baktérium, fegyver alkalmazásának eltiltásáról szóló 1925. június 17_ki genfi jegy­zőkönyvhöz, vagy nem ratifikálta azt, hogy csatlakozzék hozzá és ra­tifikálja. Ezt a kérdést a politikai bizottság már megvizsgálta. Hy mó­don nem szükséges visszatérni az ügy érdemei részére és újból foglal, kőzni azokkal a tekintélyes nemzet­közi bizottságok, valamint számos tanú által a legtárgyilagosabban megállapított tényekkel, amelyek bi­zonyítják, hogy Koreában az 1925. évi genfi egyezmény megsértésével baktériumfegyvert alkalmaztak. E tényekről már volt szó a politikai bizottságban. Ezért van az — hang­súlyozta a továbbiakban — A. J. Visinszkij —, hogy a genfi jegyző­könyvhöz való csatlakozásra vagy a genfi jegyzőköny ratifikálására szó­lító felhívás megfelel valamennyi békeszerető nép alapvető érdekeinek, a béke és nemzetközi biztonság ügyét szolgálja. A Szovjetunió min­den módon támogatja a lengyei kül­döttségnek ezt a javaslatát. (A beszéd második részét la­punk holnapi számában kö­zöljük.) f Lenin-renddel tüntették ki J. M. Orlovot, a Szovjetunió fa- és papíripari miniszterét A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége Georgij Miohajlovics Orlovot, a fa- és papíripar minisz­terét 50. születésnapja alkalmából a fa. és papíripar fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréséül Lenin­renddel tüntették kt A Német Demokratikus Köztársaság kormányának újabb lépése a jegyrendszer felszámolása felé A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya nagyfontosságú rendeletet hozott a lakosság élet-, színvonalának további emelése ér­dekében. A kormányrendelet értel­mében 1953. május 1-től a Német Demokratikus Köztársaság és Ber­lin demokratikus fvezete valameny-, nyi üzemi étkezdéjében az eddigiek kétszeresére emelik a hús, zsír és cukor fejadagokat. Április 13-tól jegy nélkül vásárolható mindenfajta textilárú és cipő. Az összes cikkek ára az eddigi szabadipiaci áraknál alacsonyabb lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom