Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-03 / 83 . szám, péntek

1953 április 1 Ö JSZ0 3 V. M. Molotov elvtársnak, a Szovjetunió kiiliigyminiszterének nyilatkozata a koreai kérdésről Március 28-án közzétették Kim Ir Szen-nek, a koreai néphadsereg főparancsnokának, és Penh-Huaj­nak, a kinai népi önkéntesek pa­rancsnokának Clark tábornokhoz, az ENSz Koreában levő fegyveres erői főparancsnokához intézett levelét, a beteg és sebesült hadifoglyok ki­cseréléséről. Ebben a levélben egyetértésüket fejezik ki azzal, hogy mindkét fél beteg és sebesült hadifoglyait kicse­réljék és hangsúlyozzák benne, hogy ebben a kérdésben a valóságban már a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán megegyezést értek el és hogy csupán a panmundzsoni tárgya­lások megszakítása akadályozta meg e kicserélés megvalósítását. Emellett ezzel egyidejűleg bele­egyezésüket nyilvánították, hogy a beteg és sebesült hadifoglyokat a genfi egyezmény 109. cikkelye alap­ján kicseréljék. A levél továbbá hangsúlyozza, hogy a beteg és sebe­sült hadifoglyok e kicserélésének a hadifoglyok egész problémája sima megoldásához kell vezetnie és ezáltal a koreai fegyverszünet eléréséhez is. Ezért azt javasolják, hogy 2 pan­mundzsoni tárgyalásokat haladék­talanul újítsák meg. Röviddel ezután Csu En-laj a Kí­nai Népköztársaság külügyminiszte­re és az állami adminisztratív tanács elnöke nyüatkozatot tettek és Fen­zsanban Kim Ir Szen, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kor­mányelnöke nyilatkozott. Mind a Kí­nai Népköztársaság kormánya, mind a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya kijelentették, hogy egyetértenek a beteg és sebe­sült hadifoglyok kicserélésére tett javaslattal, épp úgy, mint ahogy megelőzően készségüket nyilvánítot­ták, hogy megegyeznek a hadifog­lyok egész problémájának haladék­talan megoldásában és ezzel a koreai háború beszüntetésében is. így a Kínai Népköztársaság kor­mánya és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormánya újból kezdeményezést mutattak a fegyver­szüneti egyezmény elérésének és a koreai háború megszüntetésének kérdésében. Felhatalmaztak, hogy kijelentsem, a szovjet kormány teljes szolidaritá­sát nyilvánítja a Kínai Népköztársa­ság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányainak ezzel a nemes cselekedetével és nem kétel­kedik abban, hogy ez a cselekedet az egész világ nemzeteinek forró tá­mogatására talál. A szovjet kormány ugyancsak annak a meggyőződésé­nek ad kifejezést, hogy ezt a javas­latot helyesen értelmezi az Amerikai Egyesült Államok kormánya. A szovjet kormány rendíthetetle­nül támogatta mindazokat a lépése­ket, amelyeknek célja az igazságos fegyverszünet megkötése és a koreai háború megszüntetése volt. Az első indítást erre megadta J. V. Sztálinnak, a szovjet kormány fejének, Nehru úr, indiai kormány­elnök levelére adott válasza 1950 júliusában. A Szovjetunió küldöttjének a biz­tonsági tanácsban 1950 júniusában New Yorkban mondott rádióbeszé­de, amint ismeretes, alapul szolgált a koreai fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Ezek a fegyverszüneti tárgyalások először Keszonban, az­után Panmundzsonban megegyezés­hez vezettek a fegyverszünet vala­mennyi feltételében, kivéve a hadi­foglyok hazatérítésének kérdését. Azonban Clark tábornok a mult év októberében megszakította a. fegy­verszüneti tárgyalásokat és ez meg­akadályozta a fegyverszünet meg­kötését. A kínai és koreai fél elfogadta Clark tábornoknak azt a javaslatát, hogy a beteg és sebesült hadifog­lyok kicserélése a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló 1949. évi genfi egyezmény 109. cikkelye alap­ján valósuljon meg. Ez a cikkely így szól: A háborút vezető hatalmak köte­lesek, kivéve e cikkely harmadik be­kezdését, a súlyosan beteg és súlyo­san sebesült hadifoglyokat hazatéri­teni a következő cikkely 1. szakasza értelmében, tekintet nélkül számuk­ra. és rangjukra, ha megelőzőleg gondoskodtak arról, hogy szállítás­képesek legyenek. Az ellenségeskedés ideje alatt a hadviselő hatalmak igyekeznek, hogy a résztvevő semleges hatalmak se­gítségével, semleges országban gon­doskodjanak azon sebesült vagy be­teg hadifoglyok kórházi ápolásáról, akik a következő cikkely második szakaszában vannak említve. Egyez­ményt köthetnek azon hadifoglyok közvetlen hazatérítéséről vagy sem­leges országban való internálásáról is, akik testileg épek és hosszú ha­difogság van mögöttük. Semilyen sebesült vagy beteg ha­difoglyot, akinek hazatérítéséről e cikkely első szakaszának értelmében van szó, nem lehet az ellenségeske­dés ideje alatt akarata ellenére haza­szállítani. A genfi egyezménynek ez a cikke­lye a fegyverszünet megkötése előtti időszakra vonatkozik, amikor a há­borús akciók még nincsenek beszün­tetve. Mivel e cikkely alkalmazásá­ról szóló egyezményt most elérték és ezt az egyezményt a legközelebbi napokban mindkét fél aláírhatja, nincs semmi akadálya annak, hogy a sebesült és beteg hadifoglyok ki­cserélése minden további huzavona nélkül megkezdődjék. Kim Ir Szen, a koreai néphadse­reg főparancsnoka, és Penh-Teh­Huaj, a kínai népi önkéntesek pa­rancsnoka említett levelükben nem­csak egyetértésüket fejezik ki Clark tábornok február 22-i javaslatával a beteg és sebesült hadifoglyok ki­cserélésének kérdésében, hanem ezenkívül javasolják a fegyverszüne­ti tárgyalások megújitását, hogy így véget vessenek a koreai háború­nak. Rendkívüli figyelmet kell szentelni i annak, hogy Csu-En-laj külügymi­niszter március SO-i nyilatkozatában, j amelyet a Kínai Népköztársaság i és a Koreai Népi Demokratikus Köz­j társaság kormánya közösen dolgo­! zott ki, nemcsak a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésének megvaló­sítását javasolja, hanem a hadifog­lyok hazatérítése kérdésének meg­oldását is, ami a fegyverszüneti egyezmény megkötéséhez és a koreai j háború megszüntetéséhez vezet. A ! Kínai Népköztársaság kormánya és ' a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya ezenkívül azt ja­vasolják, hogy a beteg és sebesült hadifoglyok kérdésének észszerű megoldása után oldják meg a hadi­foglyok egész kérdését és emellett mind a két fél azon őszinte törek­vés által legyen vezetve, hogy elér­jék a koreai fegyverszünet megkö­tését a kölcsönös kompromisszum szellemében. A hadifoglyok hazatérésének egész kérdését érthetően a genfi egyezmény cikkeinek alapján kell megoldani, amely mellett természe­tesen mind a szovjet kormány, mind a Kinai Népköztársaság kormánya, mind a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormápya kitart. Azon­ban sem a panmundzsoni hosszú tár­gyalások, sem pedig e kérdésnek többszöri megtárgyalása az ENSz közgyűlésén nem hozta meg a po­zitív eredményeket. Mivel ez a kérdés a fegyverszü­netről tárgyaló koreai harcoló felek között fennálló egyik vitás pont ma­radt, a Kínai Népköztársaság kor­mánya és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormánya azon törekvésétől vezettetve, hogy elérjék a békét és véget vessenek a koreai háborúnak, további lépéseket tettek e kérdés végleges megoldása felé. Azt javasolták, hogy mindkét fél újítsa meg a fegyverszüneti tárgya­lásokat és kötelezze magát mindjárt a háborús akciók beszüntetése után az összes hadifoglyok hazatérítésé­re, akik haza akarnak térni, a többi hadifoglyokat pedig adják át egy semleges államnak, hogy így bizto­sítva legyen hazatérítésük kérdésé­nek igazságos megoldása. Ez a ja­vaslat lehetővé teszi a hadifoglyok hazatérésének igazságos megoldását és a koreai fegyverszünet megvaló­sításának útjában álló akadályok ki­küszöbölését. Nem férhet semmi kétség ahhoz, hogy az egész világ nemzetei és az összes emberek, akiket az a becsü­letes törekvés vezet, hogy végetves­senek a koreai háborúnak és hozzá­járuljanak a béke megszilárdításá­hoz, a Távolkelet és az egész világ nemzeteinek békéje megóvásához, ezt a javaslatot forró rokonszenv­vel fogadják és támogatni fogják. A szovjet kormány a Kínai Nép­köztársaság kormányának és a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányának ezt a javaslatát teljesen helyesnek tartja és készsé­gét nyilvánítja, hogy e javaslat meg­valósítását teljes mértékben támo­gatni fogja. Természetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete töb­bet tehetne a fegyverszünet kérdésé­ben és a koreai háború megszünteté­sének kérdésében, ha tagjai volná­nak Kína és Korea törvényes képvi­selői. Az a tény, hogy a kínai és koreai nép nincs törvényesen képvi­selve az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, elsősorban aláássa e szer­vezet tekintélyét és másodszor meg­fosztja e szervezetet attól a lehe­tőségtől, hogy megfelelően segítse a nemzetközi biztonság és a világbéke megszilárdítását. A szovjet kormány kötelességének tartja újból felhívni a figyelmet ar­ra, hogy a kínai nép és a koreai nép jogai felújításának kérdése az Egye­sült Nemzetek Szervezetében egyike a halaszthatatlan kérdéseknek és hogy Kína és Korea jogainak fel­újítása az ENSz-ben főleg a mai helyzetben megfelel annak a törek­vésnek, hogy emeljék az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és nemzetközi jelentőségét és hozzá­járul az egész világ békéjének meg­szilárdításához. Csu En-laj elvtárs javaslatának visszhangja a nyugati sajtóban NEW YORK Az United Press tudósítója Washingtonból közli, hogy az Egye­sült Államok külügyminisztériuma óvatos álláspontot foglal el és „han. goztatta, hogy addig nem lesz sem­miféle hivatalos nyilatkozat, amíg meg nem kapja Csu En-laj javasla­tának „azt a fordítását, amelyet maga az amerikai külügyminiszté­rium készít." Ugyancsak az United Press tudósítója jegyzi meg azt, hogy Csu.En.laj nyilatkozata, amelyet a hadifogolycsere kérdésében tett, azzal a reménységgel töltötte el az amerikai fővárost, hogy lehetséges a béke Koreában. Az Associated Press szerint az el­múlt év legnagyobb részvényárfo­lyam-esése zajlott le március 30­án a newyorki tőzsdén. Az árak az árupiacon is rohamosan esnek. LONDON Az angol közvélemény és a sajtó jelentős része kedvezően fogadta Csu En.laj nyilatkozatát. A z angol külügyminisztérium képviselője ked. den kijelentette, hogy Anglia tanácskozásokat folytat a brit birodalom országaival és a többi érdekelt hatalmakkal. A News Chronicle című lap szer­kesztőségi cikkben foglalkozik Csu En-lajnak, a hadifogolycsere és a tűzszünet megkötése érdekében tett nyilatkozatával és megállapítja: a különböző bonyodalmakat hát­térbe szorítja annak kinyilatkoz­tatása, hogy meg van a kiút a zsákutcából. „A tűzszünet megkötése Koreában — írja a lap — váratlanul megva­lósíthatóvá vált." A Daily Express szerint nem szabad megengedni, hogy a jelen pillanatban a gyanak­vás maradjon felül és meg ,,kell mutatni, hogy a nyugati országok békét óhajtanak". PÁRIZS A Combat című lap szerint Csu EnJaj nyilatkozata „rendkívül fon­tos", mert a,,nyilatkozat alapján re­mélni lehet a koreai konfliktus bé­kés rendezését". Az összes párizsi lapok hétfői szá­mukban feltűnő helyen közölték Csu En-lajnak, a hadifogolycsere és a koreai tüzszünet megkötése kérdésé­ben tett nyilatkozatát. Az ember jóléte a legfőbb törvény A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elha­tározta 1953 április 1-től az élel­miszerek és ipari termékek állami kiskereskedelmi árainak további csökkentését a Szovjetunióban. Ez az új, széleskörű árcsökken­tés a Szovjetunióban, amely a Nagy Honvédő Háború befejezése óta immár a hatodik, további pom­pás tanulsága a szocialista társa­dalmi rend győzelmének a kapita­lista rendszer felett, újabb bizonyí­téka annak, hogy a társaáalom anyagi ég kuturális színvonalának állandó emelése, az ember jóléte a szocializmusban a legfőbb törvény. Az egész szovjet nép az elért si­kerek felett érzet büszkeséggel, a szovjet haza, a Kommunista Párt iránti szeretettel üdvözli ezt a ha­tározatot. Pártjába, Lenin és Sztá­lin pártjába vetett rendíthetetlen bizalommal fogadja, amely szilár­dan vezeti őt a sztálini úton, a boldog élet, a kommunizmus felé. A biztonság örömteli érzésével, hogy a helyes útra léptünk és az­zal az elszántsággal, hogy még ha­tározottabban haladunk előre a Szovjetunió oldalán, ezekkel az ér­zésekkel fogadja hazánk egész dol­gozó népe és a többi népi demokra­tikus országok dolgozói ezt a ha­tározatot. Az egész világ dolgozói, akik a Szovjetunióban reményüket, védőjüket, jövőjüket látják, azzal az elszántsággal fogadják ezt a határozatot, hogy még szívósabban fognak harcolni a kapitalista rend­szer ellen, hogy még jobban har­colnak a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért. Hisz a történelemben eddig nem volt olyan állam, amely a dolgozó nép békés, boldog jólétére töreke­dett volna! Történelemben eddig nem volt példa arra, ahogyan a szovjet állam, ahogy Lenin és Sztá­lin pártja gondoskodik az ember­ről. Csak abban az országban, ahol a nép kezében van a hatalom, ahol a dolgozók érdekei egyek a szocia­lista állam érdekeivel, csak ott le­het minden érdeklődés, minden tö­rekvés középpontja az ember. A dolgozók jólétének emelése, a szov­jet szocialista társadalom fejlődé­sének a törvénye. Sztálin elvtárs 1946 februárjában a választók gyűlésén, amikor a Kommunista Párt feladatairól be­szélt, azt mondotta: » .. . különös figyelmet fogunk szentelni a napi szükségleti cikkek termelésének ki­bővítésére és a dolgozók életszín­vonalának emelésére az összes áru­fajták árainak fokozatos csökken­tésével*. Ezek a szavak valósággá váltak és válnak. A szovjet nép életszín­vonalának szüntelen emelkedése a legfényesebb bizonyítéka ennek. Hisz csupán az 1947—1952-es években az árcsökkentések sztálini politikájának eredményeképpen a tömegszükségleti cikkek árai a Szovjetunióban összesen 50%-kai csökkentek. Ez azt jelenti, hogy a szovjet fogyasztó 50 rubelért annyi árut vásárolhatott, amennyiért öt évvel ezelőtt 100 rubelt kellett fi­zetnie és ez az új, hatodik ár­csökkentés a szovjet nép jólétének további határozott emelkedését je­lenti. Mily pompás bizonyítéka a szov­jet nép életszínvonala állandó emel­kedésének a csökkentett árak rész­letes ismertetése? Ez konkréten bi­zonyítja, hogy a Szovjetunióban, hogyan teljesítik a szocializmus közgazdasági alaptörvényének kö­vetelményeit, amelyet Sztálin elv­társ fedezett fel és fogalmazott meg: »Az egész társadalom állan­dóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésé­nek biztosítása a szocialista terme­lésnek a legfejlettebb technika alap­ján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján. A szovjet nép a boldog, gazdag, gyönyörű élet nevében hősies erő­feszítést fejt ki a sztálini ötéves tervekben e magas és nemes cél érdekében dolgoznak a szovjet em­berek kommunista pártjuk vezeté­sével a termelés szüntelen fejlesz­tésével és tökéletesítésével. Ezért építik a kommunizmus gigantikus építkezéseit, a nagy víziútakat, gyárakat, ezért változtatják át a pusztákat virágzó kertekké, meg­változtatják az éghajlatot, nagy­szerű felhőkarcolókat építenek, tu­domány és kultúrpalotákat — saját maguknak, az embernek, a szocia­lista é s kommunista társadalom­nak. Egyedül és kizárólag csak a nép számára, a béke számára s a dolgozó ember jólétének és virág­zásának érdekében. A szovjet nép hősies munkája, áldozatkész erőfeszítései, amelyeket a Kommunista Párt vezet és fej­leszt ki a társadalmi fejlődés ob­jektív törvényeinek felismerése alapján — ez a válasz arra a kér­désre is, miért él a szovjet nép mind nagyobb jólétben és boldog­ságban. Minél jobban fokozódik a termelés, minél jobban csökkennek az önköltségek és emelkedik a munkatermeíikenység, annál több lehetőség nyilik az árak leszállítá­sára és a nép jólétének emelésére. És ez az az út, amelyen dolgozó népünk kommunista pártja vezeté­sével, híven Gottwald elvtárs örö­kéhez, a szovjet emberek példájára halad és fog haladni. Gottwald elvtárs megmutatta nekünk, hogy pártunk és kormá­nyunk politikája épp oly szilárdan követi és fogja mindig követni azt a célt, hogy kielégítsük a lakosság állandóan növekvő anyagi és kul­turális szükségleteit. Ennek felté­tele az, hogy szüntelenül fokozzuk termelésünket, a legmagasabb tech­nika alapján tökéletesítsük, emeljük a munkatermelékenységet, jól gaz­dálkodjunk és csökkentsük az ön­költséget. Feltétele ennek az, hogy épp oly szívósan, mint a szovjet emberek, dolgozzunk a gottwaldi ötéves terv feladatain, teljesítsük és túlteljesítsük a tervet, széles­körűen fejlesszük ki a szocialista munkaversenyt, amely a szocializ­mus építésének kommunista mód­szere. Szüntelenül bővíteni és nö­velni kell a mezőgazdasági szövet­kezeti nagytermelést, fokozni a terméshozamokat és az állatte­nyésztés hozamát. Míg a Szovjetunió és a béketá­borának országai a szocializmus és kommunizmus ragyogó világát épí­tik, vajz emberiség esküdt ellenségei, a monopoltőke amerikai nagyfejüi, akik a maximális profitot hajszol­ják, a világot új, borzasztó háború poklába akarják sodorni. Országuk népét kizsákmányolják és nyomor, ba döntik, rabszolgasorban tartják és megrabolják más országok né­peit, dühödten mUitarizálják nem­zetgazd aságukat. Ezért, míg a Szovjetunióban már a háború utáni hatodik árcsökken­tésre került sor, a kapitalista or­szágokban az egész nép imperialista ellenségei egyre magasabb árakat diktálnak és fokozzák a széles nép. rétegek adóterheit. Míg az 1947-es év vége óta 1952. évig a Szovjet­unióban a kenyérárak kétötödére csökkentek, az USA-ban ugyanezen idő alatt majdnem 30 százalékkal, Angliában 90 százalékkal, Francia­országban több mint kétszeresükre emelkedtek. Míg a húsárak ugyan­ezen időszak alatt a Szovjetunióban több mint felével csökkentek, az USA-ban 26 százalékkal, Angliában 35 százalékkal, Franciaországban majdnem 90 százalékkal emelked­tek. Ilyen a helyzet a többi kapitalista államokban is, ahol állandóan csök. kentik a dolgozók reálbérét és az élelmiszerek és más árucikkek fo­gyasztása csökken. A nyugati impe­rialisták szüntelenül növekvő fegy­verkezése a kapitalista országok né­pei életszínvonalának állandóan fo­kozódó csökkentésére vezet. Az egész világ dolgozó népe a Szovjetunió ragyogó példájából lát­ja, hogy egyedül ez az út vezet az ember felszabadulásához és boldog­ságához. A Szovjetunió világító to­rony, amely az egész emberiségnek mutatja a jövőt. Nincs olyan erő, amely ezt a világosságot kiolthat, ná, q.mely megállíthatná a kommu­nizmus felé vezető győzelmes me­netelést. Mi népi demokratikus hazánkban minden erőnket megfeszítjük, hogy Lenin és Sztálin győzelmes zászla. ja alatt, annak a meghagyásnak szellemében, amelyet Gottwald elv­társ örökül hagyott, mint a Szov­jetunió, a dolgozók mind boldogabb élete felé haladjunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom