Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-28 / 103. szám, kedd

2 ül S

I® 1953 április 148. A moszkvai „Pravda" vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről (Folytatás a 3. oldalról.) zösség« létrehozásával, a »francia és a német erőket magukban foglaló egyesült fegyveres erők« megszervezésének terveivel, vagyis a további fegyverkezési hajszával — talán akarata ellenére elárulta az Egyesült Államok politikájának Igazi értelmét. De ha Eisenhoiver beszédének értelme tényleg az, ahogy azt Dulles az elnök után ugyanabban a teremben és azonos hallgatóság eló'tt megtartott terjedelmesebb beszédében kifejtette, akkor az nem atihat pozitív eredményeket a béke megszilárdítása érdekeinek szempontjából. Az Egyesült Államok hivatalos képviselőinek ilyen nyilatkozataival kapcsolatban nehéz megállapítani, mi a valóságban az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikai álláspontja. Arról van-e szó, hogy a nemzetközi viszonyok terén mutatkozó feszültség enyhítésének útjára lépjenek és más népek jogai tiszteletbentartásának alapján oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arról van-e szó. hogy folytassák a fegyverkezési hajsza korábbi politikáját? A szovjet vezetők véleménye szerint a valóban a békére irányuló javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi viszonyok megjavításának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet vezetők hajlandók a régi módszerek új változatait ilyen -Javaslatokként fogadni. Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményeivel foglalkozott, attól a pillanattól kezdve, hogy a »gyó'zele.m tavaszán a nyugati szövetségesek katonái Európa közepén találkoztak, Oroszország katonáival.* Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befejezése után a világ országai szétváltak és két különböző útra léptek: Ezzel kapcsolatban Eisenhower a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol-amerikai tömb országai a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűztéks volni ki célul, a Szovjetunió és a vele baráti államok pedig nem akartak volna ezen az úton haladni. Ügy is lehet öt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban »az agresszió új veszélyét* kezdte volna jelenteni. Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, annyit jelent, mint legalább is elveszteni a tárgyilagosság érzését és nem számolni olyan általánosan ismert körülményekkel, amelyek teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célkitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és megszilárdításának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és maradt. Az elnök nyilván azzal a céllal tett ilyen kijelentéseket, hogy valamennyire békeszerető fényben tüntesse fel az angol-amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rendkívül felduzzasztott és évről évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozólag saját maga által ismertetett számadatok és tények azonban egészen másról beszélnek. Ezek a tények az Egyesült Államok egész nemzetgazdaságának soha azelőtt nem tapasztalt arányú militarizálásáról, a katonai kiadásoknak a nép számára elviselhetetlen terhéről, továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezési verseny a rettegés és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette afc Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely előmozdítja a háborús őrület fokozódását az országok bizonyos csoportját is ugyanerre az útra tuszkolja. Eisenhower beszélt azokról az óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyukra és rakétalövedékekre, bombázó- és vadászgépekre, torpedórombolókra és egyéb hadihajókra költ, nem feledkezett el egyben a támadó északatlanti szerződés dicsőítéséről sem. Már pedig ismeretes, hogy az északatlajiti szerződés által sugalmazott politika egyre újabb, kolosszális katonai kiadásokat jelent. Elég rámutatni milyen óriási kiadást jelent az amerikai adófizetőktől beszedett összegekből a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesült Államoktól és különösen azokon a területeken, amelyeket a Szovjetunió elleni agresszió céljaira szándékoznak felhasználni. Az elnök számításokat közölt, amelyek mutatják, mennyibe kerül egy torpedóromboló, egy vadászrepülőgép, egy bombázó, stb. felépítése és hány bushel búzát és hány tonna gyapotot lehetne megtakarítani vagy niennyj iskolát és kórházat lehetne építeni, ha lemondanának a fentjelzett hadieszközök gyártásáról. Ezek során számos tanulságos számadatot ismertetett. De amit az elnök mondott, az egyáltalán nem elégséges. Ha az Egyesült Államok elnöke beszélt volna arról, mibe kerül az amerikai népnek az atombombakészletek felhalmozása, valamint a sokszáz légitámaszpont építése messze az Egyesült Államok határain túl, — noha mindennek semmi köze az Egyesült Államok védelmének érdekeihez — akkord a valósághoz lényegesen közelebb álló és sok tekintetben tanulságosabb képet adott volna. De, amint látható, úgy vélik, hogy erről nyíltan és világosan beszélni »kellemetlen« vagy »nem előnvös«. Az ilyesféle tények igazi értelme azonban ennek ellenére és enélkül is érthető. Bennük jut kifejezésre az a külpolitikai irányvonal, amely megvalósíthatatlan világuralmi célkitűzéseket követ, s amely fokozódó ellenállást vált ki sok országban a társadalom széles körei részéről. Ami országunkat illeti köztudomású, hogy a Szovjetunió, amely szakadatlanul gondoskodott népgazdaságának háború utáni helyreállításáról és szüntelen gondoskodik annak fejlesztéséről, nem lépett a fegyverkezési hajsza útjára. .A Szovjetunió nemcsak, hogy nem lépett erre az útra, hanem ismételten konkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy a nagyhatalmak más államokkal egyiitt határozott intézkedéseket foganatosítsanak a fegyverkezés korlátozására, a fegyveres erők és a katonai kiadások haladéktalan csökkentésére, ugyanakkor egyezzenek meg az atomfegyver eltiltásában, mindezen intézkedések végrehajtása fölött létesítendő hathatós nemzetközi ellenőrzéssel, amely kizárja e határozatok megszegésének lehetőségét bármely állam részéről. Eisenhower érinti beszédében a fegyverkezés csökkentésének kérdését is. Idevonatkozó öt ponttal foglalkozik ezzel. A szovjet félnek természetesen nincs ellenvetése az el pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak- arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét. Eisenhower szerint úgy fest a dolog, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentését kívánta volna. a Szovjetunió pedig az ellenkező álláspontot foglalta volna el és szinte megakadályozta volna ezt. . Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegyverkezési hajszáért. Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csupán azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy bűnbakot keressenek. Valóban, vájjon a Szovjetunióban dicsőítették-e a koreai háborút és a fegyverkezési hajszát, mint előnyös »üzletet«, mint a Jegjobb eszközt az üzleti tevékenység é

s a lakosság teljes foglalkoztatottságának biztosítására? Vájjon a Szovjetunióban tapasztalható-e az úgynevezett »félelem a békétől« és esnek a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez nem a Szovjetunióban történik, hanem az Amerika; Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek nincs szüksége fegyverkezési hajszára, amely mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől? Természetesen Eisenhowerm'k igaza van abban, hogy a hitleri Németország fölött aratott győzelme után a Szovjetunió és az Egyesült Államok útjai elváltak. Azonban Eisenhower április 16-i beszédében ezt a tényt nem világította meg helyesen, sőt azt lehet mondani, hogy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Ha a .tények szilárd talajára állunk, alíkor ebben a kérdésben teljesen megszűnik mindennemű tisztázatlanság. Valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok, amelyek a legutóbbi világháború alatt a Szovjetunió szövetségesei voltak, rögtön e háború befejezése után megváltoztatták politikájuk irányát. Sok tekintetben visszatértek arra a régi, háború előtti útra, amikor a Szovjetunióval való viszonyukat semmiképpen sem lehetett barátinak nevezni és amikor politikájuk irányvonala rendszerint ennek ellenkezője volt. Mi nem szándékozunk vitába szállnj az elnök ama eléggé furcsa állításával, hogy a szovjet politikában véget ért egy bizonyos korszak. Ellenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetését, hogy a szovjet kormánynál! fel kell adnia külpolitikai folytonosságát, amely politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét, vagy befejezést azzal hozzuk összefüggésbe, hogy új személyiségek jelennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb joggal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Eisenliower-kormány uralomrajutásával. Ámde maga az Egyesült Államok új elnöke, hogy-liogynem minden fenntartás nélkül védelembe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején, különösen a választási kampány idején nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az elnök beszédében kijelentette, hogy kész »üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát^ Egyúttal feltette a kérdést: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, azzal a feltétellel, hogy az e kérdések megoldására irányuló javaslatok — bárkitől induljanak is ki, — valamenynyire is elfogadhatók legyenek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. Az Egyesült Államok elnöke, hogy-hogynem, beszédében lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben, noha a beszédében emelt követeléseket nem támaszt ják alá az Egyesült Államok részóiől erre vonatkozólag vállalt kötelezettségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítást váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi körökben. Lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi problémák lényegét és a nemzetközi helyzetet meghatározó valóságos erőviszonyokat és tényezőket. A »Times« című angol lap jogosan jegyezte meg, hogy »egyetlen ország — akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — sem volna hajlandó egy békekezdeményezést ellentmondást nem tűrő feltételek mellett megvltatni.« Mint ismeretes, a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vágy más országok címére, akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem. Azt jelenti-e ez. hogy a Szovjetuniónak nincsenek semmiféle igényei? Természetesen, nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államok vagy más állani kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul. Ez bizonyítja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő problémák komoly, tárgyilagos megvitatására, akár közvetlen tárgyalások útján, akár — szükséges esetekben — az ENSz keretei között is. Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásában »az Egyesült Államok kész vállalni igazságos részét«. Ezt a kijelentését Eisenhower április 16-i beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség va e kijelentés alátámasztására. Ami a Szovjetuniót illeti, ninc semmiféle alap kételkedni abbai hogy kész megfelelő részt vállalr a vitás nemzetközi kérdések meg oldásában. Ezt a Szovjetunió ko moly nemzetközi ügyekkel kapcso latban nem egyszer bebizonyította Ilyen a nemzetközi helyzet nap jainkban. A Szovjetunió politikája nem el lenkezhet a többi békeszerető állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állani törekvéseinek, amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködő fejlesztéséhez, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kifejezésre juttatja népünknek az általános béke megszilárdítására irányuló legmélyebb törekvéseit. Vasárnap folytatták a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség április 24-én, pénteken a következő közleményt bocsátotta ki: A két fé! összekötő tisztjei csoportjainak április 24-én megtartott kilencediki ülésén a két fél megállapodott abban, hogy — adminisztratív okokból — április 26-án. azaz vasárnap 14 órára halasztja el a teljes küldöttségek április 25-re kitűzött ülését. A koreai-kínai fél április 23-án közölte a másik féllel, hogy az általa hazatelepítendő beteg és sebesült hadifoglyok száma meghaladja az eredetileg a másik fél tudomására hozott számot, mert nemcsak a hadifogolytáborokban őrzött, hanem a tábori kórházakban kezelt beteg és sebesült hadifoglyokat is hazatelepíti. Április 24-én a másik fél is közölte a koreai-kínai féllel, hogy több beteg és sebesült hadifoglyot telepít haza, mint amennyinek hazatelepitéséről eredetileg a koreai-kínai felet tájékoztatta Április 24-én pénteken mindkét fél folytatta a beteg és sebesült hadifoglyok kölcsönös kicserélését Panmindzsonban. A korea-kínai fél 50 koreai, 40 amerikai, 4 angol, 4 török, 1 kanadai és 1 holland, vagyis összesen 100 beteg és sebesült hadifoglyot adott át. A másik fél a koreai néphadsereg fogságbaesett harcosai közül 498-at telepített haza pénteken. A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésszaka A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága megbízta a Szakszervezeti Világszövetség elnökét é

s főtitkárát, hogy forduljon levéllel az úgynevezett „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez" és javasolja minden olyan kezdeményezés tanulmányozását, amely elősegíti a béke védelmét világszerte és indítványozza minden olyan kérdés tanulmányozását, amely a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek védelmére vonatkozik. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy felhívással fordul a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez: csatlakozzék a többi között ahhoz a memorandumhoz, amellyel a társadalom-biztosítás védelmével, megjavításával és kitér, jesztésével kapcsolatban tartott nemzetközi értekezlet az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult, hogy támogassa az említett értekezleten jóváhagyott társadalombiztosító programmot. A Szakszervezeti Világszöretség végrehajtó bizottságának következő ülésszakát ez év augusztusában hiv. ják össze. ^ végrehajtó bizottság az össekinai Szakszervezeti Szövetség javaslatára Liu Csian-sent egyhangúlag a Szakszervezeti Világszövetség titkárává választotta. A Szakszervezeti Világszövetség felhívása a ín. Szakszervezeti Világkongresszus összehívásáról. A Szakszervezeti Világszövetség valamennyi szakszervezethez a fizi. kai és szellemi dolgozókhoz, az egész világ munkásaihoz és munkásnöihez, a dolgozó ifjúsághoz intézett felhívásában rámutat, hogy a III. SzakszerI vezeti Világkongresszus napirendjé' re a kővetkező három alapvető kérdést tűzték: 1. Beszámoló a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységéről és a szakszervezetek további feladatai a dolgozók akcióegységének megerősítésével kapcsolatban, az életszínvonal emeléséért, valamint a békéért folyó harcban; 2. a szakszervezetek feladata a gazdasági és szociális haladásért folyó harcban, a nemzeti függetlenségiek és a demokratikus szabadságjogoknak a kapitalista és gyarmati országokbaji való védelmében; 3. a szakszervezeti mozgalom fejlődése a gyarmati és félgyarmati országokban. A felhívás végül hangsúlyozza: a szakszervezetek népszerűsítsék széles körben a Hl. Szakszervezeti Világkongresszus céljait és felada. tait. Szervezzenek helyi és országos értekezleteket javaslataik kidolgozása céljából. A szakszervezetek erősítsék meg soraikat a III. Szakszervezeti Világkongresszussal kapcsolatos előkészületek során, vonjanak be új tagokat a szakszervezetekbe, szervezzenek helyi szakszervezeteket, ahol eddig szakszervezetek nem működtek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel tüntette ki Sz. M. Bugyonnij elvtársat A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége április 24-én kelt rendeletével Szemjon Mihajlovics Bugyonnijt, a Szovjetunió marsallját 70. születésnapja alkalmából a szovjet állam szolgálatában szerzett kimagasló katonai érdemeinek elismeréséül a Lenin-renddel tüntette ki. Egyetlen hatalmas koncentrációs táborra változtatják Malájföldet az angolok Szingapúrból érkezett jelentés fényt vet arra, hogy Malájföldet fokozatosan egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá alakítják át. Róbert Lockhart angol tábornok beismerése szerint csupán 1952-ben 485, „új falvak" -nak nevezett koncentrációs tábor létesült a malájföldi államszövetség területén. Ezekbe az „új falvakba" terelik össze a szétszórtan élő falusi lakosságot. Az angol imperialisták azt remélik, hogy ilymódon megfoszthatják a malájföldi nemzeti felszabadító hadsereget utánpótlásáról. Hivatalos adatok szerint az internáltak száma eléri a 423.000-et. Az „új falvakat" szögesdrótkerítés veszi körül, a bejáratnál őrtornyok . emelkednek és fegyveres rendőrök teljesítenek szolgálatot. A koncentrációs táborok lakóit kényszerítik hogy a közeli ültetvényeken dolgozzanak és megszabott időpontban — még az éjszaka beállt? előtt — visszatérjenek a táborba Gyakori, hogy az angol katonák internáltakat gyilkolnak s erő. szakoskodnak az ott lévő nőkkel.