Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-14 / 65. szám, szombat

4 1953 március 14 MARX K A R O (Folytatás a 3. oldalról.) egyik póluson termelte az újtipusú gazdag egyedeket, a másik póluson pedig az újtipusú szegény tömegeket. Ezek újszerűsége abban volt, hogy kettős értelemben voltak ,,szabadok". Meg voltak szabadítva, helyesen meg voltak fosztva a földtöl s általában a termelés minden eszközétől s ugyanakkor személyileg is szabadok voltak minden feudális függőségitől s munkaerejüket, ezt az egyetlen tulajdonukat; minden akadályozás nélkül áruba bocsájtották, Az újtipusú gazdagok megvették az úiüfusú szegénvek munkaerőié*, ar. nak teljes úrvikéer., s azt sa; 't ier melőeszközeikkel dolgoztatva elfőgyasztották. A termelésnek ez a viszonya, amikor a termelőeszközök tulajdonosa megvásárolt, idegen, de szabad munkaerővel termelt: a ká pitalista társadalom alapja. Ez a termelési viszony, amely látszólag szabad és egyenlőjogú emberek szabad elhatározásából ]ött létre a mélyebben fekvő szükségszerűség következtében a munkás elkerülhetetlen kizsákmányolásával jár. Marx kimutatta ugyanis, hogy a munkás munkanapja ebben a termelési viszonyban kéi. lényege szerint különböző részre oszlik meg: a szükséges munkanapra, amely alatt a kapott bérért dolgozik és a többlet munkanapra, amikor ingyen dolgozik a kapitalistának. Mivel a munkás munkaerejét termelő tevékenységben fogyasztva, mint láttuk, értéket termel, de mivel a többlet munkanap alatt termelt értékért semmi ellenértékít nem kap a ka pitalistától, ezért van az, hogy a munkás nemcsak értékét, hanem értéktöbbletet is termel, ^melyet a tökés ingyecn vág zsebre és e miatt válik a munkás kizsákmányolójává. A kitermelt értéktöbblet azonban bizonyos használati értékhez van kötve, amely érték azonban a kapitalista számára csak nyűgöt jelent. Ez érthető is. A koporsógyárosnak épp úgy, mint a cipőgyárosnak, ágyúgyárosnak, posztógyárosnak stb., nem használati érték az áru, amit gyártat, s ezért el kell adnia annak, aki számára használati érték és aki elfogyasztja. Marx kimutatja, hogy a felületes látszat ellenére az áruk cseréje, eladása és vétele nem tisita véletlen, hanem az érték törvényével szabályozott folyamat. Az áruk értéküknek megfelelő áron cserélnek gazdát s az öszszes áruk értékének összege egyenlő az áruk összegével, amelyen eladattak. Ez azt jelenti, hogy a burzsoá osztály által eltulajdonított értéktöbblet az áru értékén való eladása után, mint nyereség jelenik meg. A nyereség lehetősége és szükségszerűsége az a tény, ami értelmet ad a kapitalista vállalkozásának, amely döntő jelentőségű alaptörvénye a kapitalista társadalmi gazdálkodásnak, amely meghatározza ezen gazdálkodás összes objektív törvény szerűségeit. „A kapitalista termeles közvetlen célja nem az árutermelés, hanem az értéktöbblet, a nyereség termelése" -i— tanítja Marx. Mivel • a kapitalista osztály nem holmi osztálytulajdonban, hanem magántulajdonban lévő termelőeszközökkel termeltett, ezért a kapitalisták akarva nemakarva kénytele. nek egymással konkurrálni. A konkurrencia a kapitalista termelési viszonyokból fakadó objektív törvényszerűség, amelynek célja eldönteni, hogy a munkásosztály által kitermelt, s a kapitalista osztály által elsajátított értéktöbbletből mekkora rész válik az egyes kapitalisták nyereségévé. Végső következménye pedig az, hogy a tőkések kénytelenek a munka termelékenységét fokozni, ezért nyereségük egyrészét tökévé váltóztatni. így a töke állandóan halmozódik (akkumulálódik), az erösebbek felfalják a gyengébbeket, minek következtében hovatovább kevesebb számú tőkés kezébe kerül a tőkék legnagyobb része. Míg a tőke efen koncentrációjának objektív elkerülhetetlensége következtében a társadalom egyik pólusán a gazdag. ság, addig a másik pólusán a nyomor halmozódik és a töke és a munka, a burzsoázia és a proletariátus os?,tályellsntéte mindjobban kiéleződik. Ennek következménye, hogy a mrmka társadalmi jellege és a vele termelt áruk elsajátításának magánjellege közti ellentmondás mind tűrhetetlenebbé válik. „A termelési eszközök — tanítja Marx — kon centrációja és a munka társadalmosedása olyan fokra hágnak .ahol már nem férnek meg tőkés burkuk, ban. A burkot szétrepesztik. Üt a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják." Marx bebizonyította azt is, hogy a kapitalizmus nemcsak az ipari proletariátus számára válik napról 'iaj.ra elviselhetetlenebbé, '.anem a dolgozó parasztság számára io azért, mert mint azt Marx felderítette, a tőkés termelési viszonyokban a parasztok kizsákmányolása az ipari proletariátus kizsákmányolásától csak formailag különbözik. A kikizsákmányoló uganaz: a tőke. Az egyes tőkések az egyes parasztot a jelzálog és az uzsora útján kizsákmányolják; a tőkésosztály pedig az állami adó útján zsákmányolja ki a parasztosztályt. ,,A paraszt parcellája már csak ürügy, mely a tőkésnek lehetővé teszi, hogy a földből hasznot, kamatot és járadékot facsarjon ki, a parasztra bízva azt, hogyan jut a maga munkabéréhez." S épp ezért, mert a kapitalizmus törvényszerűségei a parasztságot koldusbottá juttatják s egyazon töke kizsákmányoltjává teszik, azért válik a dolgozó parasztság a munkás06ztály természetes és megbízható szövetségesévé a kapitalizmus elleni harcban. A kapitalizmusnak ezen és még számos, Marx által felfedezett objektív fejlődési törvényei képezik a munkásosztály politikájának az alapját. Marx sokoldalú tanítását mint egészet Lenin elvtárs fejlesztette tovább, gazďagítva azt mindazzal az újjal, amit a kapitalizmus fejlődése Marx halála óta hozott (imperializmus) s konkretizálva azt a kapitalizmus ezen végső fokára. Ha Marx a szocializmust a jóemberek utópisztikus vágyálmából tudománnyá tette, úgy Lenin a leninizmus fokára fejlesztve ezt a tudományt, tudományból életes életté változtatta azt a Föld felszínének egyhatod részén: a Szovjetunióban. A marx-leninizmus elmélete és gyakorlata geniális továbbfejlesztőjének, Sztálin elvtársnak a vezetésé vei a Szovjetunió mély gyökerű, törzsökös virágzó szocialista társadalmi életté fejlődött, amely bőven hozza gyümölcsei: a tömegek jólfcL Y tét, örömteli boldog életét. A Le'nin és Sztálin nevelte, vezette kommunista párttal az élen a Szovjetunió szocialista lakossága a Nagy Honvédő és Felszabaító Háborúban a világfasizmus legyőzője s ezzel a haladó emberiség megmentője lett. Az alkotó marx-leninizmus elmeletének és gyakorlatának a hazája, a Szovjetunió, ezzel a győzelmével lehetővé tette, hogy a felszabadított országok dolgozó népe lerázza nyakáról a kapitalizmus béklyóit s megalkossa a népi demokrácia uralmát, amely lényege és feladatai szerint azonos a proletárdiktatúrával. Marx tanítása, melyet Lenin és* Sztálin elvtársak továbbfejlesztettek, ma százmilliós tömegeket hat át, tesz tudatossá, mozgósít, szervez és vezet az egész világon s ezzel olyan hatalmas, legyőzhetetlen és mindenható erővé vált a történelemben, amely bizonyosan felszámolja a már csak katasztrófákat és végtelen nyomort ós maximális nyereségeket termelő kapitalizmust az egész vi lágon. Szántó László. (Megjelent a ..Fáklya" márciusi számában.) Előkészületek a második rádióbeszélgetésre Vasárnap, március 15-én 14.30-kor falvaink lakossága összegyülekezik, hogy közösen meghallgassa a földműveseknek tartandó rádióbeszélgetést. Ebben felszólalnak Jozef Nepomucky, Václav Nősek és Marek Smida miniszterek, Marek Csulen megbízott és Vratislav Krutina, a CsKP Központi (Bizottságának titkára. Be. szélnek majd arról, hogyan kell jobban dolgozni, mezőgazdasági termelésünk hozamának fokozása érdekében. Beszélgetést folytatnak velük a mindennapi munka során tett tapasztalataikról. Bohumil Bures a nová straáeci járásban levő ,,Üj élet" EFSz elnöke, Jiŕi Dostál, a Moravská Trebovai gép- és traktorállomás agronómja, Anežka Kantnerová, a troubskói állami gazdaság jehnicei gazdaságában dolgozó állatetető és fejő, aki „hazánk építésében szerzettérdemekért" kitüntetés tulajdonosa Miroslav Boháč, a Marianske Lázne melletti trstenicei helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Ezen beszélgetés tömeges meghall-* gatását a CsKP szervezetei a Jielyi nemzeti bizottságokkal, a CsISz-'csaportokkal és a Nemzetj Arcvonal többi alakulataival együtt készítik elő. Ezeknek feladata az, hogy a községekben a beszélgetéseden résztvegyenek valamennyi munkaág dolgozói és hogy ez alkalommal megbeszéljék a felmerült kérdéseket. Némely járásban nem kezdték meg elég jókor a beszélgetésen való részvétel előkészítését, így például az egész prágai kerületben csak az utolsó pillanatban küldték szét a beszélgetésre vonatkozó értesítést, ezért az előkészítés késedelmet szenvedett. Most a CsKP szervezetek és a Nemzeti Arcvonal többi alakulatai funkcionáriusainak első kötelessége, hogy ellenőrizzék az előkészületek előrehaladását, vájjon a községben minden földművest személyesen meghívtak-e, vajjón elő vannak-e készítve a község fő problémáiról tartandó vitához a hozzászólások és gondoskodtak-e helyiségről és hangszóró-berendezésről. Csakis jó előkészülettel lehet biztosítani, hogy ezeknek a rádióbeszélgetéseknek sikere legyen és hogy tanulságul szolgáljon a tavaszi munkálatok mintaszerű elvégzésére, annak a hüségeskünek szavai szerint, amelyet a csehszlováJc nép J. V. Sztálin emlékére tett; egyre jobban és egyre gazdaságosabban kell termelnünk és meg kell tanulnunk felhasználni a legfejlettebb technikát." A köteles beszolgáltatáson felül beadott tejért járó pótlék -- felvásárlási minisztérium az élelmiszerügyi minisztériummal megegyezve megállapította a folyó év első negyedére és április és május hónapjaira a tej hivatalos felvásárlási árának pótlékát, amelyet a köteles beszolgáltatáson felül adnak be az egységes földműves szövetkezetek, vagy magángazdálkodók. Ez a pótlék 10.— és 12.— Kčs egy liter 3.5% zsírtartalmú tej után. Oly «setben, amikor az egységes földműves szövetkezetek vagy pedig magángazdálkodó földművesek kötelezettséget írnak alá, hogy a köteles beszolgáltatáson felül adnak be bizonyos tejmennyiséget, és ezt a kötelezettséget teljesítik, a tejnek hivatalos felvásárlási árán felül 12.— Kčs összegű pótlékot kapnak egy liter 3.5%-os zsírtartalmú tej után. Oly esetben, amikor az egységes földműves szövetkezetek vagy magángazdálkodó földművesek nem kötnek szerződést arra, hogy a kötelező beszolgáltatáson felül beadnak tejet, minden egyes liter 3.5%-os zsírtartalmú tejnek a köteles beszolgáltatáson felüli tényleges beszolgáltatásáért 10 > pótlékot kapnak. KORTARSAK MARXRÓL Jóslat Marx még egészen fiatal ember (körülbelül 24 éves), de a középkori vallásnak és politikának ő ad.ia majd meg a kegyelemdöfést, nála legmélyebb filozófiai bölcseség a legélesebb elmeéllel párosul: gondold el Rousseaut, Voltairet, Holbachot, Lessingej/:. Heinet és Hegelt egy személyben és megkapod Marxot. (M. Hess B. Auerbachhoz intézett leveléből. 1841.) Hogy mit veszített az európai és amerikai proletariátus, mit a történelemtudomány e férfiú halálával, ma még felmérhetetlen. Nemsokára érezni fogjuk a hiányt, amit ennek az óriásnak az eltávozása tépett fel. Ahogy Darwin a szerves természet fejlődési törvényét, úgy fedezte fel Marx az emberi történelem fejlödéstörvényét; azt az ideológiai burjánoktól eltakart egyszerű tényt, hogy az emberek mindenekelőtt esznek, isznak, laknak és ruházkodnak, még mielőtt politikával, tudománnyal, művészettél, vallással stb.-vel foglalkozhatnának, hogy tehát a közvetlen materiális élet és ezzel egy népnek vagy korszaknak a mindenkori gazdasági fejlődési foka képezi azt az alapot, amelyből az illető emberek államberendezései, jogi nézetei, művészet és vallásos elképzelései kifejlődtek és amelyből ezek ezért meg is magyarázhatók és nem megfordítva, mint ahogy eddig történt. De ez még nem minden. Marx a mai kapitalista termelömód és az ezáltal meghatározott polgári társadalom speciális mozgástörvényét is felfedezte. Az értéktöbblet félfedezése itt azonnali világot gyújtott, a polgári közgazdászok és a szocialista kritikusok korábbi vizsgálódásai ugyanakkor a sötétben tévelyegtek ... A tudomány Marx szemében történelemmozgató forradalmi erő volt. Mégis bármilyen tiszta örömöt is érzett, ha az elméleti tudományok terén történt valami, egészen Gyászbeszéd más volt az öröme, mely akkor fogta el, ha oly felfedezésről volt szó, mely forradalmasíthatta az ipart és döntő módon avatkozhatott a történelmi fejlődés menetébe... Mert Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Közreműködni a kapitalista társadalom és az általa teremtett állami berendezések megdöntésén, közrehatni a modern proletariátus felszabadításán, melyet ö ajándékozott meg először saját felszabadítása feltételeinek tudatával — ez, ennyi volt az ő igazi élethivatása. A harc volt igazi életeleme. És Marx küzdött szenvedéllyel, kitartással, eredménnyel, mint senki más. Rheinische Zeitung 1842, párizsi Vorwärts 1844. Briisseler Deutsche Zeitung 1847, Neue Rheinische Zeitung 1848(49, New York Tribúne 1852/1861, emellett harci brosúrák tömege, munka a párizsi, brüszeli és londoni egyletekben, míg végül, mint mindennek a koronája, megalakult az I. Internacionálé... Bizony, ez megint olyan eredmény, melyre alkotója akkor is büszke lehetne, ha különben mást nem is mutathatna fel. Marx mindezért korunk egyik leggyűlöltebb és legjobban rágalmazott embere volt... de ő mint a pókhálót, oldalra sepert mindent, figyelemre se méltatta a támadásokat és csak akkor felelt rájuk, ha az már elkerülhetetlen volt... Neve és műve túlélik a századokat! (Engels Marx sírjánál, 1883 március 17-én.) Aminek nincs ára Marx rácáfolt a győztes európai reakcióra, mely bebeszélte magának, hogy örökre elfojtotta a forradalmat és közben nem vette észre, hogy a természettudomány már egy új forradalmat készít elő. Gőz őfelsége, mely a század elején uralkodott, lassan lejjárja magát és helyébe egy összehasonlíthatatlanul nagyobb forradalmár lép majd: az elektromos szikra! Marx fiatalos türelmetlenséggel cipelt a Regent Street egyik kirakata elé, ahol egy vlllanygép modellje egy kis vonatszerelményt húzott maga mögött. Lelkesedéssel magyarázta: „A probléma ezzel meg van oldva, a következmények beláthatatlanok. A gazdasági forradalmat szükségszerűen követi majd a politikai, mert ez csali következménye az előbbinek..." 1850-et írtunk akkor ... Senkit és semmit sem gyűlölt jobban, mint a népszerűség hajhászást és jaj volt annak, aki előtte frázisokban ömlengett. Ha egyszer valakit fráziscséplésen ért, az számára örökre el volt intézve. Logikusan gondolkodni és a gondolatokat tisztán kifejezni: minden egyes alkalommal ezt verte a fejünkbe... Ez időben épült fel a British-múzeum pazar olvasóterme beláthatatlan könyvkincseivel és ide, ahol egész napját töltötte, vezényelt minket ls. Tanulni! Tanulni! — ez volt egyetlen napiparancsa ,.. Ha egy ember értékét az általa végzett munka határozza meg, akkor már ilyen mértékkel mérve is, Marx olyan magas értéket képvisel, hogy e tekintetben csak kevés szellemóriás állhatna meg mellette. És mivel honorálta a polgári társadalom ezt az óriási munkateljesítményt? A ,,Tó'ké"-n Marx 40 évig dolgozott és úgy, ahogy csak ő tudott dolgozni. És nem túlzok, ha kijelentem: Németországban 40 év alatt a legutolsó napszámos is többet keresett, mint Marx honoráriumként, azaz „tiszteletdíj" fejében a század egyik legnagyobb tudományos alkotásáért. A másik mű Darwiné volt. A „tudománynak" nincs piaci ára és elvárható-e a polgári tárasadalomtól, hogy saját halálos ítélete megszövegezéséért tisztességes árat fizessen?! (Wilhelm Liebknecht.) A munkás szava Marx mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy munkásokkal összejöhessen és velük barátságosan elbeszélgessen. De itt is azok társaságát kereste, akik őszintén mondották meg véleményüket és megkímélték öt üres hízelgéseikkel. Fontos volt számára, hogy megtudja, mint vélekednek maguk a munkások a mozgalmi dolgokról. Minden időben készen állt arra, hogy velük a legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseket megvitassa és ilyenkor nagyon iigýelt arra, vájjon elegendő megértést tanúsítanak-e a kérdések iránt és ha igen, akkor annál nagyobb volt az öröme... Marx, mint minden igazán nagy ember, nem volt rátarti. Sokért nem adta, hogy az egyszerű munkás véleményét meghallgathatta. így pl. gyakran eljött hozzám és elvitt sétálni... Marx ez időben gyakran beszélt a 8 órai munkáról, melynek propagálását 1866ban kezdtük meg. Marx gyakran mondogatta: „Célunk a nyolcórai munkanap elérése, de mi magunk huszonnégy óra alatt sokszor kétszer nyolc órát is dolgoznánk ..." 1868 okt. Marx nagy örömmel újságolta, hogy a „Töke" első kötetét lefordították oroszra és Pétervárott már nyomás alatt is áll. Az orosz munkásmozgalmat mindig nagyra becsülte és nagy tisztelettel beszélt az ottani emberekről, akik a modern eszméket annyira megértik és akik a teoretikus müvek tanulmányozásáért és terjesztéséért oly sok áldozatot hoznak ... (Friedrich Lessner: Egy munkás emléke Marx halálának tizedik évfordulóján.) Amerika hangja 1883. március 14-én a következő táviratot kaptam Londonból: „Marx meghalt. Engels." Meghalt a proletariátus élharcosa, a férfiú, aki a munkásosztály felszabadításának fegyvereit kovácsolta. Elszállt az óriási szellem, aki villámokat szórt a polgári társadalom világába, hogy az éjben és ködben burjánzó és újra és mindig éjt és ködöt szülő tudatlanságot a semmibe szórja és így kilátást nyisson egy új, emberhez méltó korszak eljövetelére. Amit Marx, mint a tudomány embere, mint a munkásosztály szószólója véghezvitt, felesleges ércbe önteni vagy lángoló szavakkal ünnepélni Ércnél és kőnél maradandóbban hirdetik ezt a számlálhatatlan proletártömegek, akik naponta élik és bizonyítják a Marx alkotta csatakiáltásukat. ..Világ proletárjai egyesüljetek!" • (f. A. Sorge, az 1. Internacionálé amerikai t; e ki. iájának vezetője.)