Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-11 / 62. szám, szerda

Sztálin nevével indulunk újabb munkagyőzelmek Néhány nap múlva a kékkői szénmedence Háj-bányájában új élet kezdődik. Először fognak dolgozni a bányászok kombájnnal. Szovjet emberek készítették és küldték el a pótori bányászok megsegítésére. Azok a szovjet emberek segítik népünket, a pótori bányászokat is, akiket a nagy Sztálin tanított és edzett, tanított arra, hogy a proletárnemzetköziség széllemében karcoljanak a szocializmus, a béke ügyéért. S a pótori bányászok követik őket. A kommunisták a termelés élére álltak és példaadással vezetik dolgozó társaikat újabb munkagyőzelmek elérésére. Most, a nagy gyász napjaiban, amikor legnagyobb barátunk és tanítónk, Sztálin elvtárs szíve szűnt meg dobogni, a pótori bányászok még nagyobb erőfeszítéssel és odaadással dolgoznak. Sztálin tovább él bennünk, él munkánkban. És dicső nevével indulunk nap-nap után harcba újabb győzelmek elérésére. A pótori bányá szok megfogadták, hogy egész évi ter. vüket már december l-re teljesítik Május l-ig 75X6 tonna szénnel az év végéig viszont 20 ezer tonna szénnel adnak többet terven felül a szocializmust bátran építő dolgozó népünknek. A Szlatinka-bánya 120-as vájatában szinte nyomasztó volt a csend. Akkor szokott ez így lenni, amikor az ember szívét éles fájdalom hasogatja. Csak a szerelők zörögtek szerszámjaikkal és néhány halkan kiejtett szó hangzott el. A tartóoszlopokra akasztott karbidlámpák vibráló, erős fénye körülnyalábolta a várakozó tizenegy ember kemény arcát és meg-megcsillant a szénfalon. A bányászok a két szerelőmunkást figyelték, akik a láncos csúszdába új motort szereltek. Amíg ezzel el nem készülnek, nem takaríthatják el a lerobbantott nagy halom szenet és addig nem is fúrhatnak Molnár József, a csoport vezetője, tapasztalt, idősebb bányász, az új motor körül sürgölődött és bíztatta a szerelőket, hogy ne kelljen rájuk sokat várni. A bányászok mélyen elgondolkodva ültek a gerendákon, a csúszdán. Arcizmaik meg-megrándultak. Lerítt róluk. hogy a várakozás helyett inkább a csákányt ragadták volna meg, hogy kettéüssék a túlnagy széndarabokat, vagy a lapáttal rakták volna tele a csúszdát, hogy mielőbb továbbítsa a szenet a szállítószalagra. Türelmetlenkedtek már. Telt az idő. Pedig a szerelők gyorsan dolgoztak. De ők a fogadalmukra gondoltak. A terven felüli szénre. Sztálin elvtársra gondoltak. '— Gyerünk azzal a motorral! Hadd rakodjunk, mert ledőntjük az egész szén falat! — kiáltott fél egyikük, s forró, tüzes hullám járta végig őket Amikor mély gyász üli meg az ember lelkét, amikor oly nehéz elhinni hogy elvesztettük azt az embert, akit a legjobban szerettünk, aki meghozta nekünk életünk tavaszát és aki mint a fénylő nap világította meg előttünk az utat — akkor oly nehezen jön a szó az ajkunkra Ifjabb György Antal az egyik tarelérésére tóoszlopnak támaszkodva állott. Nemrég töltötte be harmincadik évét. Szeme szomoríiságot sugárzott. — Az ember azt érzi, hogy él! — suttogta maga elé és Csákányházán lakó családjára gondolt. — Ö adta a vidám mosolyt három kisgyermekem arcára, ő hozta be lakásunkba a fényt, az elégedettséget... Halkan beszélt a fiatal, sokgyermekes bányászapa. A többiek lassan köréje gyűltek. Még Agócs József, az aknászuk is odaállt melléje, aki az imént köszöntötte rájuk a „jó szerencsét". Végignézett rajtuk és tudta azonnal, mi nyomja annyira a szívüket. — Bejártam a munkahelyeket, — szólalt meg végül csendesen az aknász — s mindenütt Sztálinról beszéltek az emberek. — A szabadságot hozta meg nékünk! — mondotta Angyal Géza és arcában még tüzesebben csillogott mély, barna szeme. — As ember nem is tudja elhinni, hogy nincs már közöttünk — szólt űira György Antal és felindultságábon megakadtak szavai. Könnyek qyűltek a szemébe. Mélyet lélekzett. Fiatalos, pirospozsgás arca most kitüzesedett. — Három gyermekemért is többet fogok dolgozni. Ne gondolják a nyugat urai. hogy éket verhetnek közénk, hogy fékezhetnek munkánkban. Jól szétnézünk magunk között is, hogy ki hogyan dolgozik és ha olyanra akadnánk... — csikorgatta meg fogait és felemelte kemény öklét, mintha azt akarná jelezni, hogy azzal sújtana le az árulóra, — tőlünk kapná meg méltó büntetését. — Nem engedjük meg soka, — folytatta — hogy gyermekeinknek olyan élete legyen, mint a mi ifjúkorunk volt. Jól emlékszem 1936 nyarára Akkor 14 éves voltam és mint inas dolgoztam a füleki zománcgyárban Sztrájkba léptünk. A futballpályán gyülekeztünk. Az asszonyok gyermekeikkel a karjukon jöttek oda. A csendörök 'carddál, gumibotokkal rontottak ránk, csak úgy bűzlöttek a pálinkától. Hulita itatta őket. Az aszszonyok sivalkodtak, futottak. Óvták gyermekeiket. A kommunisták voltak azok, akik egybetartottak bennünket. Felvonultunk a Vöröskőre és mi győztünk! ... Most már a mi kezünkben van a hatalom! # — És soha nem adjuk ki a kezünkből! Balázs elvtárs volt a közbeszóló. Melegség járta át a szivét Mint párttag sokat foglalkozik munkatársaival az új bányásztelepen Bőven van rá ideje. Egész héten együtt vannak a munkában és utána is. Csak vasárnaponként utaznak el haza s akkor se mindig Ha a munka megkívánja szívesen maradnak és ezen a napon ts robbantják a lámpáik fényében csillogó szénfalat. — Nemsokára befejezzük itt a munkát, — folytatta a csoportvezető — új helyre megyünk dolgozni, ott már réselőgépünk lesz. — Szovjet gép! — mondotta dicsekvőn az egyik bányász. — Igen, elvtársak, szovjet gépet kapunk — nézett munkatársaira Molnár és meleg fény ült a szemében. — Hatvan méteres falon fogunk dolgozni Ott nem kell majd kézzel rakodnunk, csak győzzük lelőni a szenet. Maga a gép hordja majd él. Szovjet emberek csinálták ezt, Sztálin fiai! Jó volt most ezeket a szavakat hallani. Sztálin fiai segítenek bennünket, a pótori bányászokat is, hogy több szenet adhassunk népünknek Több szenet a szocializmus mielőbbi felépítésére. — Hogy jobban és gyorsabban menjen a munka, — szólt közbe az aknász — ezentúl minden héten, minden nap rendelhettek sarolt fát Nem úgy, mint eddig, havonta tettétek ... Az új igazgatónk rendelte el ezt — tette később hozzá. Néhány hete annak, hogy a kékkői bányaüzemekhez új munkásigazgatót neveztek ki, Gruber József elvtársat, aki három esztendővel ezelőtt még Handlován maga is bányász mit. Most jobban is megy náluk a munka. Györgynek hirtelen új gondolata támadt. ; — Józsi bácsi, — fordült a csoportvezetőhöz — kiszámította-e már, hogy május l-ig hány tonnával adunk többet? Ok csak a százalékban állapodtak meg, most a tonnákra voltak kíváncsiak már csak azért is, hogy megtudják, mennyivel járulnak hozzá az összüzemi felajánláshoz. Molnár elvtárs a karbidlámpa fényénél számítgatott. — Százötven tonnával adunk többet! — mondotta elégedetten. A fiatal György szeme felcsillant. — Lesz az több is! — vágta ki keményen, katonásan. És aki ismeri Molnár csoportját, az nem is kételkedhet ezekben a szavakban. Mindnyájan megérezték, hogy miért mondta ezt ilyen határozottan György Antal. Méltók akarnak lenni a nagy Sztálin emlékéhez. Amikor idáig jutottak a beszélgetésben. a szerelők arcáról felengedett a kemény feszültség Elkészültek munkájukkal. — Vigyázhatok! — kiáltottak fel. Akik a csúszdán ültek, felálltak, jólesőn felbúgott a motor, megindultak a láncok. A csúszda újra működni kezdett. — Na, gyerünk fiúk, rakodjunk! — kiáltottak fel többen és kabátjukat gyorsan levetették, fogták lámpásaikat s helyükre siettek. A karbidlámpák fénye bevilágította most az egész vájatot A csúszda gördülő szalagján csillogtak a lámpafényben a széndarabok. A bányászok lapáttal csákánnyal halmozták a szenet a zörgő gépezetre hogy mielőbb megkezdhessék a robbantólyukak fúrását Sztálin nevével indült most is újabb harcra, újabb munkagyőzelemre Molnár csoportja. Petrőci Bálint. I Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának részvéttáv raia a Szovieinuió Kommunista Pártjának Központi Bizottságához Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága táviratot küldött a Szovjetunió Kommunista Pártjánaík Központi Bizottságához, amelyben a többi között ezeket írja: Németország Szocialista Egységpártja és a Német Demokratikus Köztársaság lakossága Önökkel és az egész szovjet néppel együtt érzi át azt a mérhetetlen fájdalmat, amely Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a haladó emberiség nagy vezetőjének halálával ért bennünket. A nagy veszteség, — folytatja a távirat, — amely J. V. Sztálin távozásával ért bennünket, fájdalmas csajpást jelent ránk, német kommunistákra. Németország egész munkásosztálya és a német nép J. V. Sztálinban népünk nagy barátját és mindenkor készséges tanácsadóját és támogatóját veszíti el. Sztálin elvtárs már a weimari köztársaság idején is, amikor Németországban megkezdődött a harc a munkásosztály marxista-leninista szellemben történő neveléséért, szóval és tettel segítette feledhetetlen Ernst Thälmannunkat, akihez szoros barátság fűzte öt. A híres 12. tanács, amelyet J. V. Sztálin 1925ben adott Németország Kommunista Pártjának, — irányt mutatott a németországi marxista-leninista tömegpártért folytatott tömegharcban. J. V. Sztálin, a lángeszű hadvezér a fasizmus fölötti győzelemre vitte a Szovjet Hadsereget és ezzel a német népet is megmentette a náci zsarnokságtól. A Hitlerfasizmus elleni háborít napjaiban Sztálin a következő felejthetetlen szavakat hangsúlyozta: »a hitlerek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad«. Az új, demokratikus rend felépítéséért, az államhatalom népi demokratikus alapjainak létrehozásáért és a szocializmus alapjainak a Német Demokratikus Köztársaságban való megteremtéséért folyó harcban győzelmeink legbiztosabb alapja J. V. Sztálin tanácsa és segítsége volt és marad számunkra. Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága a nagy, a halhatatlan vezér ravatalánál megfogadja: Németország Szocialista Egységpártja még szorosabban felzárkózik a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin által egybeforrasztott Központi Bizottsága mellé;- Németország Szocialista Egységpártja mindenkor hűséges marad J. V. Sztálin győzedelmes tanításához; Németország Szocialista Egységpártja a sztálini tanítások alapján ideológiailag és szervezetileg megszilárdítja sorait; Németország Szocialista Egységpártja megsokszorozza erőfeszítéseit, hogy egész Németországban diadalra vigye Marx, Engels, Lenin és Sztálin ügyét. Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának meggyőződése, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lakossága megsokszorozza erőfeszítéseit, hogy még szorosabbra fűzze a világ béketáborának élén álló nagy szovjet néphez fűződő törhetetlen barátság szálait. Köztársaságunk dolgozói még jobban megszilárdítják államunk népi demokratikus alapjait és megteremtik a szocializmus alapjait Köztársaságunk dolgozói még nagyobb éberséggel hiúsítják meg az ellenség zavaró kísérleteit és erősítik a Német Demokratikus Köztársaság államhatalmát. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága még erőteljesebben folytatja majd a harcot a beke fenntartásáért, és Németország egységének helyreállításáért. A gyász e napjaiban megfogadjuk, hogy megbonthatatlan szövetségben forrunk össze, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságával, a nemzetköd munkásmozgalom vezető erejével. Az Olasz Kommunista Párt Közoonti Bizottságának távirata Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága táviratot intézett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához, amelyben az olasz kommunistáik, az olasz dolgozók és az egész olasz nép nevében mély részvétét fejezi kí a Szovjetunió népeinek Sztálin, az egész haladó emberiség nagy vezetője halála alkalmából. A fasiszta reakció nehéz éveiben — mondja a távirat, — a sztálini tanítás és a sztálini példa a szocializmus építésében és védelmében határozott biztosítékot jelentett az olasz nép számára a fasizmustól, a nyomortól és az elnyomástól való megszabadulás tekintetében. Lenin és Sztálin nevével az ajkán sok ezer olasz kommunista és antifasiszta vállalta a börtönt, az üldöztetést és a halált abban a biztos tudatban, hogy önfeláldozása nem lesz hiábavaló. Meg vagyunk győződve arról is, hogy a Szovjetunió érdekei elválaszthatatlanul egybe forrnak a békének, és a népek függetlenségének ügyével, és ezért mi, olasz kommunisták megújítjuk azt a fogadalmunkat, hogy le fogjuk az imperialista háborús uszítók kezét, nehogy még egyszer agresszióra vetemedjenek a Szovjetunió népe szabadsága, függetlensége ellen. Az imperialista háborús uszítók és olaszországi kiszolgálóik ne ringassák magukat hiú ábrándokban. Az olasz nép sohasem fog háborút viselni a Szovjetunió népei, a szocializmus országa, Lenin és Sztálin hazája eüeo. lDöiJ március 6. A Szakszervezetek Házának Oszlopcsarnoka. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetői, élükön Georgij Maximiiianovícs Malenkovval, Joszif Visszárionovics Sztálin ravatalánál.