Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-01 / 53. szám, vasárnap

/ 1953 március 1 U J SZO BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A katonai kötelességek teljesítésének alapja az öntudatos fegyelem Néhány hónappal ezelőtt vonul­tak be néphadseregünk újoncai és már valamennyien sok új tapasz­talattal rendelkeznek, sok új dolgot ismertek meg. Hazánk különböző munkahelyeiről jöttek a néphadse­regbe, hogy barátaik, elvtársaik a gyárakban, mezőkön, az iskolák­ban, hivatalokban nyugodtan dol­gozhassanak, hogy családjaik féle­lem, rettegés nélkül élhessenek. Üj életet kezdtek a hadseregben. A munkásruhát felváltotta az egyen­ruha, a szerszámokat a fegyver. A munkahely fegyelmét felváltotta a katonai fegyelem és valamennyien megismerkedtek a katonai köteles­ség fogalmával, ami annyit jelent, hogy a néphadsereg katonájának a katonai rendszabályzatok szerint kell élnie. Szigorú a katonai rend, de a népi demokratikus állam dol­gozójának legfontosabb kötelessége az, hogy betartsa minden pontját. Országunk dolgozói számára a ka­tonai szolgálat hazafiúi kötelesség és ezért nem tanúsíthatnak ellen­szenvet feladatai iránt. A katonai fegyelem öntudatos fegyelem­A kapitalista államokban is be­szélnek a katonáknak a katonai kötelességről, a hazaszeretetről, a honvédelemről. De ezek csak üres jelszavak. Ugyanakkor a fegyelmet csak diktátori eszközökkel akarják és tudják elérni. Miért van ez az ellentét? Azért, mert a mi hadse­regünk a nép hadserege, a népet szolgálja és a népet védi. A mi példaképünk a Szovjet Had­sereg, a szovjet katonák hősi tet­tei. Mindenki ismeri közülünk Me­reszjejev repülő, vagy Matrozov katona hősi tetteit. Valamennyien tudjuk, hogy milyen nagyszerű hő­siességet mutattak fel a szovjet katonák számtalan esetben a Nagy Honvédő Háborúban. Már ekkpr is tanultak a szovjet katonáktól, a Szovjetunióban harcolt egységünk katonái. Ma is tanulunk a Szov­jetunió hőse, Jaros kapitány hősi tettéből, ma is tanulunk többi nem­zeti hősünk életéből, tetteiből. A néphadsereg katonái előtt is nagy példaképet jelent Július Fucsik éle­te, harca. Az ilyen példák hozzá­járulnak öntudatosságunk fokozá­sához, az ilyen példák még jobban elmélyíti]; bennünk a hazaszerete­tet. Tudjuk jól, hogy a szocializ­mus építésének hatalmas müvét védelmezzük, őrizzük és hogy vala­mennyiünket a dolgozó nép állí­tott erre a posztra. Az újoncbaj­társak is ma felelősek milliók biz­tonságáért. boldogságáért, életéért. Az ilyen feladat teljesítésénél nem sajnálhatjuk erőnket. Ennek a fel­adatnak a teljesítése kell, hogy ön­tudatos legyen. Nem teljesíti öntu­datosan kötelességét az a katona, aki csak akkor teljesíti feladatát pontosan és csak akkor példamuta­tó, amikor ott áll mellette parancs­noka, amikor ellenőrzik ténykedé­sét, de ha az nincs ott, akkor fele­sel például a szobaparancsnokával, mivel az figyelmeztette öt, hogy igazítsa meg a rosszul beágyazott ágyat. Minden parancs törvény ^ a katona számára. Ez a fegyelem alapszabálya. Fegyelem nélkül, ön­tudatos fegyelem nélkül nem lehet elképzelni erős hadsereget. A fe­gyelem megmutatkozik a katona megjelenésében, öltözködésében is. Például ha ma a katonának sáros a bakancsa, lehet — hogy holnap már elhanyagolja a fegyverét, hol­napután nem hallgat a parancs­szóra. Helyesen értelmezi katonai kötelességét az, aki mindenütt és minden körülmények között fegyel mezett. A katonai szolgálat az élet nagy iskolája. Mindenkinek lehetősége nyílik itt a tanulásra, az önkép­zésre. A hadseregben új barátokat új embereket ismernek meg a baj­társak és megismerik az összetar tás, a kollektív szellem értékét. Legyetek újoncbajtársak büszkék arra, hogy tagjai lehettek' hadsere­günknek, védhetitek hazánkat, né­pünket. Ha eb'ből a szempontból fogtok nézni a katonai szolgálatra, akkor a civilben is sokáig vissza fogtok emlékezni a katonai időkre és szép emlékeitek lesznek. A dol gozó nép bizalommal viseltetik irántatok. A legjobb fegyvereket adja nektek, a legmodernebb tech-. nikával látja el a hadsereget. Ez­zel szemben megköveteli azt, hogy tanuljátok meg alaposan a katonai tudományt és a szovjet katonák példája szerint fegyvereitek meste­reivé váljatok. Kocka István őrvezető A Szovjet Hadsereget ünnepeltük Százszázalékos eredményt értünk el az éleslövészeten Azt az örömet és lelkesedést nem könnyű leírni, amit azon a napon éreztünk, amikor az éleslövészetre készültünk. Az előtte való napon parancsnokunk azt mondotta, hogy ahhoz, hogy az imperialista gyuj­togatókkal szemben megvédjük ha­zánkat, szüleinket, testvéreinket, s dolgozóinkat, fontos, hogy elsa­játítsuk a katonai művészet techni­káját és fontos, hogy a dicső Szov­jet Hadsereg példája nyomán mes­terien tudjuk alkalmazni fegyve­reinket. Nem könnyű feladat előtt állunk. Mesterien kezelni a fegyvert annyit jelent, hogy lelkiismerete­sen kell tanulnunk, 100 százalé­kosan eleget kell tennünk kato­nai kötelezettségünknek. Majd így folytatta parancsnokunk: »Amint tudják, az altiszti iskolában tanuló bajtársaik százszázalékos eredményt értek el az .éleslövészet­ben. Becsületesen eleget tettek fel­adatuknak. Az ő példájuk alapján mi is ilyen eredményt fogunk elér­ni. « Amikor parancsnokunk befejezte beszédét örömmel és lelkesedéssel néztünk egymásra. Megértettük parancsnokunk szavainak jelentősé­gét s megfogadtuk, hogy lelkiis­meretesen fogunk tanulni és ké­szülni az éleslövészetre. Dicséret illeti tisztjeinket és al­tisztjeinket, akik az éleslövészet előkészítési ideje alatt lelkiisme­retesen, gondosan tanítottak a fegyver kezelésére, a célpont he­lyes bemérésére. A legaprólékosabban megmagya­rázták, hogyan kell kezelni a fegy­vert, megmagyarázták "mindazt, ami a lövés elsajátításához szüksé­ges. Amikor elérkezett az a nap, amelyet mindannyian szívszorongva vártunk, bebizonyítottuk, hogy nem volt hiábavaló tisztjeink és altiszt­jeink fáradozása, mert az éleslö­vészetben százszázalékos eredményt értünk el. Ekkor megfogadtuk, hogy még nagyobb lendülettel és igyekezettel fogunk tanulni, fokoz­ni képességeinket, hogy ezzel is a béke megőrzésének ügyét szolgál­juk. Karcagi László közkatona. Egyetlen golyó sem téveszthet célt Előző nap este egész századunk várta a parancsolvasást. Kitörő örömmel fogadtuk, amikor meg­tudtuk, hogy másnap éleslövészet! gyakorlatunk lesz. Állandóan az a gondolat motoszkált a fejünkben, hogy kifogjuk-e érdemelni a pa­rancsnok dicséretét vagy sem. Reg­gel a sorakozónál mindenkinek jő kedve volt. Útközben működésbe léptek a szakasz- és rajagitátorok. Röpcédulákat továbbítottak sza­kasztól szakaszig. Egy ilyen röp­cédulán például ez állt: xBajt&rsak. egyetlenegy golyó sem téveszthet célt. Amikor a fegyvert a kezedbe veszed és rá­nézel a céltáblára, gondolj a Wall Street uraira. Szemed őket lássa a céltábla helyén és célozd meg gyűlölettel és pontosan a szívüket. Találni fogsz.« Egy másik ilyen lelkesítő röpcédu­la így. hangzott: »Bajtársak, eljött a nagy nap, amikor bebizonyíthat­juk dolgozó népünknek és pár­tunknak, a dicső CsKP-nek, hogy három hónapon keresztül önfelál­dozó munkát végeztünk.« Az agitációs munkának meg is volt az eredménye, mivel minden bajtárs nyugodtan vette kezébe a fegyvert és végezte a gyakorlatát. Délután, amikor befejeztük* a lövé­szetet és egységünk felsorakozott a céllövőtéren, már láttuk, hogy jó eredményt értünk el, mert parancs­nokaink jókedvűek voltak. Végül is egységünk parancsnoka dicsére­tét fejezte ki egységünknek és to­vábbi jó sikereket kívánt. A jó eredményt nagyrészt al­tisztjeink türelmes munkájának is köszönhetjük és közülük főleg Markac tizedes bajtársat kell ki­emelnünk, aki maga is példás lövő. De ö ezzel nem elégszik meg, ha­nem a többieket is tanítja. A lö­vészeti gyakorlatnál jó eredményt értünk el, de ezzel nem elégszünk meg. Megfogadtuk, hogy még to­vább fejlesztjük tudásunkat, hogy még nagyobb eredményeket tudjunk elérni. Rák Róbert közkatona. Büszkék vagyunk néphadseregünk tagjaira Dolgozóink büszkék arra, hogy egybeforrhatnak, hogy együtt har­colhatnak szabadon a szebb és bol­dogabb jövőért, hogy nekik jutott osztályrészül ez a harc az új életért, hogy ők vezethetik a munka front­ját a végső győzelemre. Hogy munkásaink békésen és za­vartalanul dolgozhassanak, nép­hadseregünk minden egyes tagjá­nak ki kell vennie a részét a szo­cializmus megteremtéséért folyta­tott harcból. Ma már minden katona megértette, hogy nem a királynak, a földbirto­kos nagyuraknak, tőkéseknek és a bankároknak vagyonát védi, hanem a nép ügyét szolgálja. Növelve tu­dásukat, harckészségüket, rendít­hetetlenségüket, vegyenek példát a felszabadító Szovjet • Hadseregtől, amely szétzúzta a világuralomra tö­rekvő fasizmust. Katonáink igyekez­zenek kiérdemelni azt, hogy a nép katonáinak hívjuk őket. Tudatában kell, hogy legyenek an­nak, hogy a béke és a jólét meg­védése az ö kezükben van. Dolgo­zó népünk szintén tud,ja ezt, azért gondoskodik a haza őreiről, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek. Néphadseregünk - fiainak sokat kell tanulniok, hogy olyan katonák le­hessenek, mint a szovjet katonák. Ma a néphadsereg tagjai, mint egy nagy család élnek együtt, nem­zetiségi különbség nélkül. Meg van a lehetőségük, hogy tanuljanak, és tiszti iskolába járhassarlak. És mi büszkék vagyunk néphadseregünk tagjaira, mert sorainkban sok a pél­dás katona, akik mintaképei a mai katonáknak. Bálint László, Lónyabánya. Február 23-án volt 35 éve, hogy a fiatal Vörös Hadsereg a Pétervár (Leningrád) felé vonuló német ka­tonaságra Pszkov és Narva alatt megsemmisítő csapást mért. Ez a. nap lett egyben a Vörös Hadsereg születésnapja. Lenin elvtárs felhívá­sára a munkások, parasztok ezrei jelentkeztek a Vörös Hadseregbe az­zal a céllal, hogy az idegen bitorló­kat, az intervenciós csapatokat ki­űzzék a fiatal szovjet állam terüle­téről. Helyzetük nagyon súlyos volt, mert alig, hogy kiűzték a német hó­dítókat, szembe kellett szállniol^ a fehérgárdisták jól felszerelt, felfegy­verzett hadseregével, melyet tapasz­talt tisztikar vezetett. Európa 14 állama vett részt a Szovjet Köztár­saság elleni támadásban. A fiatal szovjet állam nem rendel­kezett kellő felszereléssel, hiány volt fegyverben és élelemben egyaránt. A tisztikar sem volt megfelelő, mi­vel a cári hadsereg tisztjei kevés ki­vétellel elárulták hazájukat és az in­tervenciósok szolgálatába álltak. Te­rületének háromnegyed része az ide­gen csapatok és fehérgárdisták ke­zébe került. Ez azonban nem csök­kentette, sőt még fokozottabb harcra buzdította a Vörös Hadsereg min­den katonáját, munkásait, paraszt­jait. akik tudták, hogy harcuk ki­menetelétől függ, hogy ne kerüljön újra hatalomra a cári rendszer. Tisz­tában voltak azzal, hogy harcuk igazságos, most már a saját földjü­ket, saját érdekeiket védelmezik. Ez a tudat és a bolsevik párt kiváló vezetőinek, Leninnek és Sztálinnak irányítása olyan erőt képezett, hogy az ország területéről 1922-ben telje­sen kiűzték az idegen csapatokat. Győzött a szovjethatalom. A világ' egyhatod részén a munkásosztály vette kezébe a hatalmat és megkezd­te a szocializmus építését. Minden erőt az ország iparosítására fordí­tottak. Az első ötéves terv teljesítő­vel az agrárországból ipari ország lett. Habár a dolgozó nép minden erejét a békés építőmunkára, hazája felvirágoztatására fordította, egy pil­lanatra sem feledkezett meg arról, hogy kapitalista országokkal van körülvéve, akik az alkalmas pillanat­ra várnak, hogy a szocialista építést megzavarják. Egy pillanatra sem hanyagolták el országuk védelmi ké­pességének kiszélesítését s fejleszté­sét. Lenin és Sztálin elvtárs azt ta­nították, hogy amíg tőkés bekerítés létezik, a szovjet állam sohasem le­het biztonságban külső katonai tá­madással szemben. Épp ezért nagy gondot fordítottak a Vörös Hadse­reg kiképzésére, új marxista-leni­nista parancsnoki káderek nevelésé­re. Céljuk volt mindenáron megvé­deni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait. Ez sikerült. Ennek legfőbb bizonyítéka a berlini birodalmi épületen 1945-ben lengő vörös zászló, a népi demokrácia dol­gozóinak egyre örömteljesebb élete, akik ma már a szocializmus építésén dolgoznak. A külső és belső reakció azonban nem alszik. A nyugati reakciósok nyíltan egy új háború kirobbantásán dolgoznak. Ezek azonban elfelejtet­ték, hogy az első világháború a vi­lág egyhatod részét felszabadította a kapitalista iga alól, a második vi­lágháború pedig lehetővé tette a né­pi demokratikus országok kialaku­lását, a Német Demokratikus és a nagy Kínai Népköztársaság létrejöt­tét. Mi azonban nem félünk az agresz­szorok tervétől, mert tudjuk, hogy megvalósításának kísérlete a kapita­lizmusra végzetes lenne. A mi célunk a békés úton való építés, nem pedig a támadás, de a támadókat teljes felkészültségben fogjuk várni. A Szovjet Hadsereg, mint mindig, most is a békére áhítozó milliók egyik legjobb biztosítéka. Épp ezért a vi­lág minden részén milliók köszöntöt­ték hálás szívvel a Szovjet Hadse­reg 35-ik születésnapját. Velük együtt ünnepeltünk mi is a népi de­mokratikus hadsereg katonái. Ünne­peltük azt a hadsereget, amely a vi­lág legerősebb hadserege, amely a mi példaképünk, amelyet a világ leg­nagyobb hadvezére, Sztálin elvtárs vezet. Skulányik Benő, altisztjelölt. A februári események és hadseregünk Szeretett elnökünk, Klement Gott­wald elvtárs az 1948-as februári ese­ményekkel kapcsolatban azt mon­dotta, hogy a februári eseményeket tavaszi viharhoz lehet hasonlítani, mely a légkört megtisztítja, elmossa a szennyet és utána a természet gyors virágzásnak indul. Ilyen gyors virágzásnak indult népi demokrati­kus hazánk Csehszlovákia ipari és gazdasági fejlődése is, az 1948-as febr. események után. Pártunk Gott­wald elvtárs vezetésével és a cseh­szlovák dolgozó nép segítségével 1948 februárjában leleplezték mind­azokat az aljas hazaárulókat, a nép ellenségeit, akik újból vissza akar­ták állítani a régi burzsoá rendszert, amelyben a munkásosztály mindig a legnagyobb nyomorban és nélkülö­zésben tengődött. Felszabadulásunk olyan rendszert teremtett, olyan or­szágot, ahol béke, boldog élet és az emberek közötti barátság honol. Örömmel és büszkén mondhatjuk, hogy új életet kezdett akkor Cseh­szlovákia dolgozó népe. Ahol az­előtt kihasználatlan területek voltak, a munkásosztály dolgos keze, har­cos akarata új életet varázsolt. Uj gyárak, vasutak, vízierőművek, ko­hók emelkednek ki napról napra a földből. Ezek a hatalmas müvek, építkezések mind a szabad cseh, szlovák, magyar, ukrán és a többi nemzetiségű népek életszínvonalának emelkedését jelentik. De nagy változás történt a cseh­szlovák néphadsereg életében, irá­nyításában és munkájában is. Gott­wald elvtárs személyes irányítása mellett, aki néphadseregünk legfőbb parancsnoka, egy olyan hadsereget szerveztünk, melynek tisztjei és al­tisztjei a munkásosztály fiaiból ke­rülnek ki. Csakis egy ilyen hadse­reg védheti meg a csehszlovák dol­gozó nép munkáját, szocialista épít­kezéseit, csakis egy ilyen hadsereg biztosíthatja és járulhat hozzá a béke megőrzésének ügyéhez. Most, amikor 5 év távlatából visszatekin­tünk az 1948-as februári események­re, szivünk minden melegével, öröm­mel gondolhatunk a nagy napokra és büszkén mondhatjuk, hogy pár­tunkkal s Gottwald elvtárssal az élen hatalmas lépést tettünk a szo­cializmus felé .yezető úton. K. L. közkatona. I Teljesítjük a kitűzött feladatokat Számunkra becsület kérdése az, hogy a csehszlovák néphadseregben teljesítjük szolgálatunkat. Tudjuk jól, hogy dolgozó népünk megbízik bennünk. Ezt minden nap látjuk, Lát­juk abból, hogy a nép ellát minket minden szükségessel, és fegyverrel. Ml katonák is szeretjük dolgozó népünket, megbecsüljük a kezünk­be adott fegyvert, mert jól tudjuk, hogy míg a dolgozók becsületes épí tőmunkával harcolnak a szocia­- lizmusért, nekünk addig fegyver­rel a kezünkben kell azt védelmez­ni. Eskünkkel bizonyítottuk, hogy dol­gozó népünket hűen, becsületesen fogjuk szolgálni és ennek az eskünek szellemében igyekszünk minél hama­rább elsajátítani a katonai tudo­mányt, ennek szellemében igyek­szünk mesterien kezelni fegyverein­ket és teljesíteni százszázalékosan a ránkbizott feladatokat. Kéri Ferenc közkatona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom