Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-10 / 61. szám, kedd

[ Joszif Visszárionovics Sztálin Gyászünnepség Prágában Március 9-e kora reggelétől kezdve a prágai dolgozók ezrei gyülekeztek a Vencel-téren, ahol J. V. Sztálin generalisszimusznak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának temetése napján a gyászünnepséget tartották. A Nemzeti Múzeum monumentális épületének homlokzatán az emberiség új korszaka megteremtőjének, J. V. Sztálinnak fekete szegéllyel körülvett hatalmas képét helyezték el, akinek elvesztése a Szovjetunió népeivel együtt fájdalommal tölti el az egész emberiséget. A kép mindkét oldalán lévő felirat kifejezte a Csehszlovákia népének szeretetét és odaadását, legforróbb érzelmeit tanítója, felszabadítója, a világproletáriátus zseniális vezére és a világbéke zászlóvivője iránt: » Sztálin elvtárs örökké élni fog Csehszlovákia népének szívében.« A mély csendet csupán az épületeken kitűzött gyászlobogók suhogása töri meg. A múzeum előtt magas zászlórudakon félárbocra eresztették a zászlókat, a múzeum korlátján görögtűz ég. Az épülettel szemben katonai zenekar és katonai díszalakulatok, valamint a nemzetbiztonság szerveinek és a népi mii'ícláknak díszalakulatai állanak. A zászlókon fekete szalagok. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a népi milíciák zászlainak sora mögött, amelyeknek vörös színét tompítja a gyászszalagok fekete színe, kezdődik a hatalmas, beláthatatlan tömeg. A százezres tömeg csendesen áll. Fájdalmas gyász nehezedik rá. Nyolc óra után nem sokkal megérkeznek a gyászünnepély vendégei, Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának képviselői. A Nemzeti Múzeum erkélyén helyet foglaltak: Antonín Zápotocky kormányelnök, Alexandr Jefremovics Bogomolov, a Szovjetunió nagykövete, Viliam Široký, dr. Jaromir Dolanszky, Václav Kopecky és Antonin Novotny kormányelnökhelyettesek. A múzeum mellvédjén összegyűlt vendégek között van továbbá Zdenek Fierlinger kormányelnökhelyettes és Jindrich Uher kormányelnökhelyettes, dr. Ing. Emanuel Slechta professzor, a Csehszlovák Szocialista Párt elnöke, dr. h. c. Jozef Plojhar miniszter, a Csehszlovák Néppárt elnöke, dr. Jozef Kiszely miniszter, a Szlovák Megiijhodás Pártja elnöke, a CsKP KB elnökségének tagjai, dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, Gusztáv Kiiment képviselő", a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, Ján Harusz, ing. Ludmilla Jankovcová. Július Duríš, Jozef Krosznár és Václav Noszek miniszterek, továbbá Ladiszlav K opriva képviselő. A kegyeletes aktuson résztvettek a kormány többi tagjai, a kormánybizottságok elnökei, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testülete elnökségének képviselői. A gyászünnepség vendégei között jelen voltak a hadügyminiszter helyettesei, Václav Kratochvíl hadosztálytábornok, vezérkari főnök. Csenek Hruska és Václav Thor hadosztálytábornokok. Ján Zeman brigádtábornok, a politikai főigazgatás főnöke, O tak ár Rytír hadosztálytábornok, a prágai helyőrség parancsnoka, dr. Václav Vacek, Prága főpolgármestere, Bohumil Cservicsek, a köztársasági elnök irodájának főnöke, a kerületi és városi pártbizottság képviselői, a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala összes szervezeteinek képviselői, számos nemzetgyűlési képviselő, az országos tömegszervezetek képviselői, közéletünk kiváló tényezői, a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia tagjai, az államdíjasok, a Köztársasági Érdemrend és a Munkaérdemrend tulajdonosai, az országos tömegszervezetek és tudományos intézetek képviselői, az egyházak és a főiskolák képviselői, a Csehszlovákiában székelő nemzetközi szervezetek képviselői, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk más kiváló tényezó'i. A gyászünnepségen továbbá résztvett a prágai diplomáciai testület rangidős tagjával, Wiktor Grosz lengyel nagykövettel élén, dr. Gertruda SzekaninováCsakrtová külügyminiszterhelyettes és Jozef Sedivy külügyminisztériumi diplomáciai protokollfőnök. A Nemzeti Múzeum épülete előtti térségen helyet foglalt a csehszlovák véderő parancsnokainak testülete. Nyolc óra 30 perckor gyászzenével kezdődött az ünnepség. A százezres tömeg leveszi kalapját és a Vencel-téren felhangzik a csehszlovák és a szovjet himnusz. Antonin Zápotocky kormányelnök, a Nemzeti Arcvonal Központi Akciőbizottságának elnöke ezután elmondotta gyászbeszédét. Beszédét és azon szavait, hogy a Sztálin és a Szovjetunió iránti hit, hűség ós szeretet örökké élni fog, a gyászünnepség résztvevőivel együtt Csehszlovákia polgárai és az ifjúság milliói hallgatják az állam egész területén. Csehszlovákia dolgozó népe hűségesküjét Sztálin hagyatékához Viliam Široký kormányelnökhelyettes olvasta fel. Az eskü minden szava mély visszhangot keltett az óriási tömeg szívében, amely »esküszünk« felkiáltásának háromszoros megismétlésével fogadalmat tett, hogy Sztálin hagyatékát az utolsó betűig teljesíti. Az Internacionálé hangjai közben, amelyet a dolgozó nép tömegei énekeltek, felhangzottak a tüzérségi díszlövések. Az Internacionálé elhangzása után felhangzottak a gyárak szirénái és néhány pillanatra az egész állani területén megállott a munkazaj. A gyászünnepség befejezése után a dolgozók mindennnapi munkájukba siettek, hogy még nagyobb áldozatkészséggel és .törekvéssel folytassák hazánk szocialista építését, ahogy a halhatatlan Joszif Viszszárionovics Sztálin erre tanította őket. Antonín Zápotocky kormányelnôk beszéde Itt állunk ma valamennyien, gyárak munkásai, irodák és üzletek dolgozói, fegyveres alakulatok hozzátartozói, falvak földművesei, írók, művészek, tanítók, műszaki és tudományos értelmiségünk, munkás- és tanuló ifjúságunk, férfiak és nők meghajtott zászlókkal és meghajtott fővel, hogy kifejezzük mérhetetlen fájdalmunkat és gyászunkat annak a férfiúnak elvesztése felett, alti nemcsak nemzeteinknek, de az egész világ dolgozó népének is kimondhatatlanul kedves és drága volt. Gyászoljuk felszabadítónk halálát, barátunként és tanítónkét. Gyászoljuk a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának. Joszif Visszárionovics Sztálin elvtársnak halálát. Hirtelen és váratlanul távozott, ezért a veszteségünk még fájdalmasabb, megrendítőbb. De téved valamennyi ellenfelünk, az emberi munka ka.ptalista kizsákrnányolói, a szabad nemzetek imperialista leigázói, a háborús uszitók és a béke ellenségei, ha azt hiszik, hogy Sztálin eltávozásával az új társadalom építésének alkonya következik. ha úgy látják, hogy megnyílt az alkalom új imperialista háború büntetlen előidézésére és hogy gonosztevő, rabló nábobok és féktelen önzők fáj újra akadály nélkül egészen az égig nőnek. Emlékezzetek a 29 év előtti időkre. Akkor is meg volt rendülve az egész békeszerető világ, a dolgozók világa a mérhetetlen veszteségről szóló hír miatt. 1924. január 21 -én meghalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zseniális vezetője, a föld egyhatodának felszabadítója, a cári rémuralom, a feudális iga és kapitalista elnyomás alól — Vladimir Iljics Lenin elvtárs. Akkor is vonultak a prágai utcákon az akkor még jogtalan proletariátus tömegei, gyászzászlóikkal és lehajtott fővel. Menetüket az uralkodó burzsoázia éles gúnykacaja kísérte, amely éppen akkor kezdte megerősíteni uralmát a győzelmes Október után és a Habsburg-monarchia összeomlása után. Ekkor erősödött meg az új masaryki köztársaságban a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás, amit az áruló reformista és nemzeti szocialista munkásvezérek jóindulatú segítsége támogatott. A dolgozók tömegei csalódottak voltak és a mi éppen keletkezőben lévő kommunista pártunk nemcsak számbelileg, hanem ideológiailag is gyenge lábon állt. A forradalmi proletariátusnak 1920 decemberében elszenvedett veresége után pártunkat ideológiai és frakciós viták gyengítették. Jílek, Bubnyik, Vajtauer, Vercsík, Neurath — a kalandorok egész sora, akik a forradalmi mozgalom fejlődésének idejében pártunkba befurakodtak, aláaknázták a párt egységét, meggyengítették harc; képességét, megingatták a dolgozó tömegek bizalmát és a burzsoázia érdekében — sok esetben annak egyenes szolgálatában — széjjelverték harci egységét. Hasonló volt a helyzet Nyugat-Európa más kommunista pártjaiban is. Sőt, magát a diadalmas, uralkodó kommunista pártot a Szovjetunióban is belső frakciós ellentétek fenyegették. Trockij, Zinovjev, Buharin és mások folytatták ott akitor kártevő munkájukat. Az egész kapitalista világ, s velük együt a reformista táborból származó fullajtárok, azt hitték, hogy elérkezett a kommunizmus alkonyának ideje. Azt hitték, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaság a nagy Lenin halála után, akinek zsenialitását még esküdt ellenségei sem merték kétségbe vonni, összeomlik. Azt hitték, hogy ezzel eltűnik a szocializmus annyira rettegett veszélye az egész világon. Ebben reménykedtek ellenségeink és áruló segítőtársaik. De másképpen gondolkodtak a munkások és a dolgozó nép. A nagy mozgalmak és a nagy haladó célkitűzések mindig megtalálják nagy mestereiket és megteremtik, kinevelik nagy vezéreiket. Igy történt most is. A kapitalista reakciósok reményeikben csalódtak. ' A forradalmi munkásmozgalom kollaboránsait és árulóit leleplezték. A forradalmi tömeg megedzette és felnevelte a maga igazi ós megbízi ható vezéreit. Igy nőtt" ki a Szovjetunióban Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, Kemény kézzel vette kezébe a Nagy Októberi Forradalom hagyatékát, folytatta a szocializmus nagy úttörőinek, Marxnak, Engelsnek és Leninnek müvét. A megfélemlítettek, a szökevények és a szocializmus kimondott áru lóinak minden kétkedő és leszerelő tézisei ellenére helyesen ítélte meg az erők és viszonyok további fejlődését, helyesen tűzte ki azt a jelszót, hogy egy országban is felépíthető a szocializmus a kapitalista kö. rülzárás idején is. De nemcsak a jelszót adta meg helyesen, hanem kidolgozta a gyakorlati irányélveket is, hogy mit kell tenni, hogyan kell megszervezni és irányítani az új szocialista rendszer felépítését, termelését és életét úgy. hogy a szocialista állam a kapitalista körülzárás idejében is teljesíteni tudta feladatait, hogy képes legyen keresztezni ellenségei terveit és a szocializmus alapjait minél erősebben tudja kiépíteni, megerősíteni és lerögzíteni. Sztálin elvtárs legnagyobb figyelmét elsősorban az egységes kommunista párt kiépítésének szentelte. Egységes, ideológiailag fejlett és vezető küldetésének tudatában lévő kommunista párt nélkül nem lehet a kapitalista kizsákmányolást eltávolítani, nem lehet a szocializmust építeni. A párt ereje egymágában azonban nem elégséges az új építés hatalmas feladatainak teljesítésére, a kapitalista összesküvő tervek keresztezésére és a béke védelmére. Ezért Sztálin elvtárs ezt tanítja: ,,A bolsevikok, a kommunisták ereje abban van, hogy az aktív pártonkivüliek millióit tudjuk pártunk köré csoportosítani. Mi, bolsevikok, nem értük volna el mostani sikereinket, ha nem tudtuk volna a párt részére a pártonkívüli munkások és parasztok millióinak bizalmát megnyerni. Ehhez pedig mi szükséges? Ehhez az szükséges, hogy a párttagok ne határolják el magukat a pártonkívüliektöl, hogy a párt tagjai ne gubózzanak be párttagságukba, ne kérkedjenek párttagságukkal, hanem hallgassák meg a pártonkívüliek szavát, hogy a párttagok necsak tanítsák a pártonkívülieket, hanem maguk is tanuljanak tőlük". Mert Sztálin elvtárs ilyen helyesen látta a párt feladatait, mert a párt munkáját és küldetését ilyen helyesen tudta összekapcsolni az egész nép érdekével, mert Lenin halála után ily magasra emelte a szocializmus építésének zászlaját és kiharcolta a következetesen marx-lenini útra való lépést valamennyi nyilt é3 titkos ellenség és áruló ellenében — ezért müve, a szocializmus épitése teljes sikerrel és eredménnyel fog végződni. A Sztálin elvtárstól vezetett kommunista párt keresztülhúzta a kártevők minden tervét, visszaverte az ellenség minden támadását és az egész munkásosztály, valamint a dolgozó tömegek segítségével kiépítette a szocializmust a föld egyhatodán. Jogosan jelentette ki Malenkov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán az egész kongresszus nevében: „A párt sorainak megbonthatatlan egybeforottságát elsősorban Sztálin elvtársnak, vezérünknek és tanítón' "i.k köszönhetjük, mert ő védte meg a párt lenini egységét". Sztálin elvtárs nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártjának egységét védte meg, hanem nagy befolyása és érdeme volt abban is, hogy sok más ország kommunista pártja egységét és helyes marndsta-leninista irányítását megóvta. A mi csehszlovákiai kommunista pártunk is Sztálin elvtárs tanácsainak és segítségének köszönheti gyerekbetegségeinek, opportunista és trockista elhajlásainak leküzdését. Nagy érdeme volt és van abban, hogy pártunk a helyes lenini vezetés szellemében fejlődik. Büszkék vagyunk arra, hogy tőle tanult ős edződött meg bolsevista módon pártunk elnöke, Klement Gottwald elvtárs, köztársaságunk elnöke ós Sztálin hü tanítványa is. De nemcsak Csehszlovákia Kommunista Pártja, hanem köztársaságunk és annak nemzetei is végtelen hálára kötelezettek Sztálin elvtárs iránt. Sztálin elvtárs neve és tevékenysége szorosan összefügg munkásmozgalmunk és nemzeteink történelmével. 1912-ben, az orosz bolsevikok illegálisan lefolyt konferenciáján, a prágai történelmi jelentőségű Népházban, Sztálin elvtársat első ízben választották be a bolsevik párt vezetőségébe. 1913-ban — amikor még a mi hazafias politikusaink, közöttük T. G. Masairyk tanár is az akkori Osztrákmonarchia korlátlan uralma idején nem merték a teljes cseh függetlenség követelését még csak kimondani sem, mert csak bizonyos autonómiáról beszéltek az osatrák állam keretében — éppen Sztálin elvtárs volt az, aki ,,A marxizmus, a nemzetiségi és gyarmati kérdés" círnü könyvében Ausztria minden elnyomott nemzete számára, kimondottan a csehek és szlovákok számára is teljes egyenjogúságot követelt. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának X. kongresszusán 1921-ben tartott ,.A nemzetiségi kérdésről" című beszámolójában helyesen utalt Sztálin elvtárs arra, hogy Ausztria-Magyarország szétesése után az új független csehszlovák és lengyel állam megalakulása sem nyújt semmiféle biztosítékot ezeknek az államoknak a teljes és tartós függetlenségre, mivel ezek az államok nyugateurópai kapitalista protektoraik imperialista spekulációinak tárgyai Sztálin elvtársnak ez az állítása — ugyanúgy, mint összes többi analízise, München idejében világosan beigazolódott. A nyugateurópai államok, mit sem törődve szövetségi szerződéseikkel és kötelezettségeikkel, kiadták Csehszlovákiát a hitleri fasizmus hódító falánkságának, mert azt hit ték, hogy Csehszlovákia meggyalázása árán a hitleri fasizmus terjeszkedését kelet felé. a Szovjetunió el len fordítják. A második világháború kitörése s a Szovjetuniónak Hitler gonosztevő hordái által történt megrohaná.sa után Sztálin elvtárs nemcsak a Szovjetunió szorosan vett érdekeire volt tekintettel. 1941. július 3-án rádióbeszédében a következőket mondott ta: „A fasiszta Németország elleni háborút nem tekinthetjük közönséges háborúnak. Ez nemcsak két hadsereg közötti háború Ez a háború egyben az egész szovjet nép nagy háborúja a német fasiszta haderdft ellen. A fasiszta elnyomók ellen vívott és az egész népet felölelő Nagy Honvédő Háborúnak nemcsak az a célja, hogy az országunk fölött tornyosuló veszélyt megszüntesse, hanem az is, hogy segítsük Európa minden népét, mely a német fasizmus alatt nyög." Sztálin, amint azt később az események megmutatták, ebben az esetben ís hű maradt adott szavához és ígéretéhez, A Szovjet Hadsereg nemcsak a szovjet népet és saját hazáját szabadította meg a hitleri bitorlóktól. Felszabadította Nyugat-Eu-. róPa nemzeteit is. Az 1945-ös esztendő kritikus má jusi napjaiban, amikor Prágában felkelés tört ki a megszállók ellen, újra Sztálin generalisszimusz volt az, aki a szovjet tankhadseregeknek idejében parancsot adott, hogy az Érchegységen túl, Németországból villámgyorsan előretörve mentsék meg Prágát a megsemmisítéstől. Azt a tényt, hogy nemcsak Prága, hanem egész Nyugat-Európának a hitleri fasiszták- vad hordáitól való felszabadulása a Szovjetuniónak köszönhető, nem lehet semmiképpen elvitatni, mert a történelmi tények — amelyek még mindnyájunk élénk emlékezetében élnek — semmiképpen sem ferdíthetők el Egyedül a Szovjetunió volt az, amely azonnal München előtt figyel, meztetett a fasiszta támadás vészé-lyére és hangsúlyozta a háborús úszítók elleni közös védelem szükségességét A nyugati államok kormányai nem akarták ezt elhinni és abban reménykedtek, hogy sikerül nekik cselszövéseikkel a fasizmus rabló támadását kelet felé, a Szovjetunió ellen fordítani. Azt tanácsolták nekik, hogy ne vegyék fel a fasiszta terjeszkedési vágy ellem harcot és azt hazudták, hogy meg akarják őket kímélni az áldozatoktól. A Szovjetunió Sztálin elvtárs ve. zetésévél megszervezte a béke védelmét a fasiszta terjeszkedési szándékok ellen, tekintet nélkül a nehézségekre és az áldozatokra. Ezért mindazon államok közül, amelyeket a fasiszta hordák bűnös módon megtámadtak, a Szovjetunió volt az gyetlen, amely hathatósan tudott védekezni. Máskülönben egész Európát megszállták a fasiszta hordák. Csak a szovjet nép Sztálin által szervezett hős védelme akadályozta meg Hitler előrenyomulását és mutatta meg a győzelemhez vezető utat. Leningrád, Moszkva és Sztálingrád, ezek azok az emlékezetes helyek, ahol a Szovjet Hadsereg hihetetlen hősiességével feltartóztatta, megtizedelte és megfutamodásra kényszerítette a fasiszta hordákat. E győzelmek nélkül az amerikai csapatok nem jutottak volna Európába s annál kevésbbé Pilzenig. A szovjet nép volt tehát az, amely Sztálin elvtárs vezetésével mérhetetlen áldozatai árán megmentette Nyugat-Európát és népeit a fasizmus által mindenütt osztogatott további számtalan csapástól. Európa és népei teljes romlásba és szolgaságba estek volna. A Szovjetuniónak ezt a hősies áldozatát azonban nem tudják felfogni és elismerni a gonosztevő, szélsőségesen önző emberek, akik saját javukat személyes érdekeiket és kényelmüket a haza, a nemzet és a közösség érdekei fölé helyezik. Népeink világosan tudatában vannak a szovjet nép szabadságunkért hozott áldozatai nagyságának és Sztálin elvtárs érdemeinek. Ezért bármily nagy Is ma fájdalmunk és szomorúságunk felszabadítónk halála fölött, annál nagyobb hálánk és annál erősebb a Szovjetunió békepolitikájának helyességébe vetett hitünk, annál nagyobb (Folyt, a 6. oldalon.^