Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-05 / 56. szám, csütörtök

6 UJ SZ0 1953 március 5 A. J. Visinszkij a koreai háborúnak amerikai imperialisták által való előidézéséről (Folytatás a 3. oldalról.) lektani nyomást gyakoroljon a Kínai Népköztársaságra és ezzel arra kényszerítse a Kínai Népköztársaságot, hogy beleegyezzék a koreai kérdés megoldásának amerikai feltételeibe. Ezt azzal akarják elérni, hogy a valóságban új arcvonalat nyitnák.« Tehát egyáltalában nincs kétség afelől, hogy a koreai kérdés úgynevezett elegyengetésének egyedüli terve az amerikai kormányköröknek az Egyesült Államok által a Koreai Népköztársaságra és a Kínai Népköztársaságra gyakorolt katonai nyomás fokozása. Éppen úgy értékelte az amerikai sajtó, — ahogy ez kitűnik a New York Times c. lapban közölt cikkekből, — Lodgenak a politikai bizottságban mondot beszédét is, és azt állította, hogy ebből a beszédből világosan kitűnik, hogy az Egyesült Államok közös akció folytatására számítaAz amerikai imperialisták igazi politikai arca nem a béke, hanem a háború Lodge abbeli igyekezetében, hogy az amerikai kormányköröknek a koreai kérdésben elfoglalt álláspontját békeszerető álláspontként fesse le, rágalmazó módon tüntette fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népi Köztársaság álláspontját, Nem átállotta emellett a tényeket nyilvánvalóan kiforgatni valójukból, sem pedig a kiagyaltságoktól nem rettent vissza, mivel más módon nem halmozhatná egyik mesét a másikra. Lodge kijelentette, hogy Csu Enlaj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere a koreai háborút »a kommunizmusra nézve politikai jótéteménynek. jellemezte, mivel állítólag ez megerősíti, hogy a Kínai Népköztársaság pozitív állásponton áll a koreai nép ellen folytatott háborúval szemben. Ez durva hazugság, durva meghamisítás! Elegendő betekinteni Csu En-laj beszámolójába, hogy erről meggyőződjünk. A valóságban Csu En-laj a következőket mondotta: »Le kell szögezni, hogy e sikereket — a Kínai Népköztársaságnak a legutóbbi évek során gazdasági és ideológiai téren elért sikereiről van szó, amint azt Csu En-laj magyarázta — mindenekelőtt az amerikai agreszszió elleni nagy küzdelemben és Korea megsegítésével értük el. Két és fél évvel ezelőtt kezdték meg az amerikai imperialisták szomszédunk, Korea elleni aljas agresszív háborújukat. Átlépték a 38. szélességi fokot és egészen országunk határáig, a Jalu- és Tumon-folyók partjáig hatoltak. Egyúttal megszállták saját területünket, Taivant. A kínai nép Távolkelet és az egész világ békéje megőrzésének érdekében megvédte országunk biztonságát és támogatta a koreai népnek az agresszió ellen vívott igazságos harcát, elszántan nagy mozgalmat indított az amerikai agresszió ellen Korea megsegítésére. A kínai nép legjobb fiai és leányai százezrével léptek a kínai önkéntesek soraiba és küzdenek a koreai néphadsereg oldalán. Visszaverik az amerikai imperialista agressziót és arra Küldöttségünk és más küldöttségek már nem egyszer sok tényt hoztak fel, melyek semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy a koreai háború kezdeményezője a délkoreai bábkormány volt, Li Szin-man amerikai ügynökkel az élén, továbbá az amerikai kormány, amely Li Szin-man segítségére sietett, amikor Észak-Korea hatalombakeritésére irányuló kalandortervei csődöt mondottak és amikor az USA kénytelen volt katonai támogatásban részesíteni Li Szin-mant. Lodge úr új rágalmazó kijelentésére való tekintettel kénytelen vagyok felemlíteni e tényeket: Melyek ezek a tények? 1. Li Szin-man, Cso Bjon-Ok, továbbá Szin Szen-mo, Kim I Szek, Kvon Szin-er, délkoreai miniszterek és mások számos beszéde, akik nyiltan beszéltek arról, hogyan készítették elő Észak-Korea megtámadását. A liszinmanista klikk azon nyilt fenyegtései, hogy leszámolnak Észak-Koreával, hogy felszámolják Észak-Koreát és, amint azt Li Szin-man Oliver amerikai professzornak írta. — Kim Ir Szen embereinek egy részét a hegyes területekre szorítják és ott éhhalálnak teszik ki őket. Tény ugyanis, hogy Li Szin-man kényszerítették az ellenséget, hogy visszavonuljon ismét a 38. szélességi fokra. Ezzel kudarcba fulladtak az amerikai imperialistáknak az egész világon előidézendő agreszszív háborúra szőtt tervei, kiéleződtek az imperialista tábor belső ellentétei ós rendkívül komoly akadályok merültek fél az amerikai imperialisták őrült terveinek megvalósításában, a béke és demokrácia táborának megtámadására és az agresszió kiterjesztésére nézve. A kínai népnek az agresszor ellen folytatott fegyveres harcáról szólva Csu En-laj megemlítette, hogy e harc az imperialisták várakozása ellenére sem állította meg és szakította félbe Kína szociális változásainak és gazdasági megújításának végrehajtását. Csu En-laj hangsúlyozta, hogy ez a harc »jelentősen emelte a kínai nép hazafiságának é

s nemzetköziségének nagy szellemét, mérhetetlenül megszilárdította erkölcsi-politikai egységét, jelentősen megerősítette országunk nemzetközi helyzetét és jelentős mértékben kiszélesítette a háború elleni és a békevédelmi világmozg-almat és megerősítette a béke és a demokrácia Szovjetunió vezette világtáborának erejét és befolyását. Az amerikai agresszió ellen és Korea megsegítésére folytatott eme nagy harc óriási hajtóerő szerepét játszotta összes munkaágazatainkban a nemzeti változáspk és megújhodások megvalósításában^ így mondta a valóságban a Kínai Népköztársaság külügyminisztere azt, amit oly durván és megengedhetetlenül kiforgatott Lodge. Csu En-laj kijelentésének durva kiforgatására és meghamisítására Lodgenak rágalmak és provokációk érdekében, a világvélemény ámítása, a kínai és koreai nép elleni gyűlölet és ellenségeskedés szítása érdekében volt szüksége, amely nép az imperialista rabszolgaságba döntés ellen, szabadságáért és függetlenségéért küzd. Ez az amerikai imperialistáik itt Lodge és társai által képviselt már 1949-ben biztosította Oliver professzort, amint az levelezésükből kitűnik, hogy Oliver és' barátai nyugodtan dolgozhatnak Washingtonban és New Yorkban, míg Li Szinman Szöulban és Tókióban fog dolgozni hasonló cél eléréséért: »Az ország megtisztítása és saját otthonában rendteremtési elérése érdekében. Cso Bjon Ok, Dél-Korea USA-beli nagykövete ismertette Oliverrel Észak-Korea fegyveres meghódításának tervét. Az is ismeretes, hogy a délkoreai liszinmanista csapatok 1949 és 1950 egyrésze alatt, egészen a koreai háború megkezdéséig, e tervek megvalósítására törekedtek. 2. Az amerikai parancsnokság és az amerikai kormány által a délkoreaiaknak Észak-Korea megtámadására való kiképzése során nyújtott segítség, amiről tanúskodik Johnson-nak a gazdasági együttműködést szolgáló amerikai hivatal koreai osztálya vezetőjének 1950 május 19-én tett kijelentése, valamint Johnson-nak, az USA hadügyminiszterének, Bradleynek, az amerikai hadsereg vezérkari főnökének, Dullesnak, az állami departement akkori tanácsadójának és az USA mostani államtitkárának ez irányban folytatott tevékenynak, hogy így nyomással skényszerítsék« a kommunistákat fegyverszünetre. A New York Times cimü lap elhallgatja, mily feltételek mellett szándékozik az USA állítólag elérni a fegyverszünetet, jóllehet ez is jól ismert tény. Ékesen szóló számos tény tanúskodik erről kellőképpen, köztük a republikánus párt felelős politikai élenjáró személyiségeinek említett beszédei is, amely párt az USA kormánypártjává vált. amerikai diplomácia politikai arca. Ilyen álláspontot foglalnak el a koreai háborúval szemben az amerikai kormánykörök és e körök nevében most az ENSz-ben fellépő amerikai küldöttség: nem a koreai kérdés békés megoldására irányuló törekvés, nem e megoldás útjainak és eszközeinek keresése, hanem a helyzet további kiélezésére, mesterséges módon előidézett huzavonákra, a koreai háború elmélyítésére és kiterjesztésére, irányuló igyekezet ez. Nem béke, hanem háború! Erre az álláspontra helyezkednek az amerikai küldöttséggel együtt az agresszív imperialista tábor többi küldöttségei is, amelyek bólongatnak az amerikai kormányköröknek a Koreai Népi Demokratikus • Köztársaság és Kínai Népköztársaság elleni ama hazug vádaskodásaira, hogy ezek idézték elő a koreai háborút, valamint abbeli törekvéseikre, hogy a koreai háborúért a felelősséget ezekre az országokra hárítsák. Mindezen tények ellenére, melyek meggyőző módon cáfolják meg ezeket az aljas rágalmakat, újra előhozzák az Észak-Korea részéről való agresszió meséjét és emellett a biztonsági tanácsnak ismételt törvénytelen határozataira hivatkoznak, amely agresszornak nyilvánította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, majd még tovább a közgyűlés ama gyalázatos határozatára hivatkoznak, amely agresszornak nyilvánította a Kínai Népköztársaságot. Nem kellene most foglalkoznom ezzel a kérdéssel, ha nem fordulnának elő a rágalmazóknak unalomig ismétlődő gyalázatos rágalmai, akik nem hagynak fel abbeli kísérleteikkel, hogy kiforgassák és hamisan tüntessék fel azokat az eseményeket, amelyek a koreai nép ellen indított barbár háborúra vezettek; ha nem folytatnák abbeli kísérleteiket, hogy durván kiforgassák és meghamisítsák a tényeket, nyilván azzal a reménnyel, hogy igazolják azt a jezsuita szabályt: »csak merészen rágalmazzatok, valami mindig ráragad a rágalmazottra!« sége is, és Mac Arthurral folytatott koreai tanácskozásaik, továbbá Dullesnak és Mac Arthurnak, az Észak-Korea elleni jövőbeni front vonalán végzett szemléje. Helyénvaló többek között megemlíteni, hogy 1950 június 20-án öt nappal az északkoreai támadás előtt DüUes, a következőket írta Li Szín-mannák: »Nagy jelentőséget tulajdonítok annak a döntő feladatnak, amelyet az ön országa — azaz Dél-Korea, — betölthet abban a nagy drámában, amely most kibontakozik.* Dulles így ösztökélte délkoreai barátait háborús kalandos tervekre, melyeket akkor Észak-Korea ellen szőttek. Néhány nappal ezután valóban megkezdődött ez a kaland és kibontakozott az a valóban nagy dráma, amely most játszódik le Korea földjén. Itt van tehát a koreai népet ért véres szenvedések forrása! 3. Meg kell említeni, Roberts tábornoknak, a liszinmani miniszterek föoktatójának nyilatkozatát is, aki a liszinmani hadsereget ÉszakKorea megtámadására előkészítette Roberts tábornok nyiltan kijelentette, hogy az Észak-Korea elleni hadjárat kész dolog és csupán kellő ürügyről van szó. Ez az ürügy csakhamar megadódott, amikor a délkoreai fegyveres erők megtámadták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, azonban visszakergették őket messzire, Dél-Korea belsejébe. 4. Az a komoly bizonyíték is megemlítendő, amely rábizonyítja a liszynmani hadseregre, hogy készülődött Észak-Korea megtámadására, mint amilyen a liszynmani hadsereg titkos levéltárában Szöulnak az északkoreai csapatok által való hatalombakeritésekor talált stratégiai térkép. Erről részletesen szó volt az V. ülésen és újra meg kellett említeni a közgyűlés előtt a VII. ülésen. E térkép másolatát akkor a közgyűlés elé terjesztették. E tények teljesen elegendők arra, hogy végre végetvessünk az „Észak-Korea részéről való agreszszióról" szóló hamis beszédeknek, valamint annak a mende-mondának. hogy nem az USA, hanem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és barátai felelősek a koreai háboniért. 5. Az USA küldöttsége és hívei a biztonsági tanácsnak 1950. június 25-én, 27-én és július 7-én kelt határozatára hivatkoznak, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot vádolja Dél-Korea elleni agreszszióval. E határozatok azonban az Észak-Korea megtámadását előkészítő Egyesült Államok vezetésével megrendezett tökéletes komédia és hamisítás gyümölcsei. Bebizonyult és semmi sem cáfolta meg, hogy a biztonsági tanácsnak felhozott határozatait és délkoreai belügyminiszter és az amerikai nagykövet alá nem támasztott, egyáltalában nem indokolt és semmiféle ténnyel meg nem erősített koholmánya alapján fogadták el. Dél-Koreában hallgatnak az északkoreaiaknak a délkoreaiak ellen intézett állítólagos támadásáról. Ismeretes, hogy az ENSz megfigyelői, akik akkor Koreában jártak, semilyen jelentést sem küldtek az ilyen támadásról, habár a biztonsági tanács okmányában akkori jelentésükről feltüntették, hogy az ENSz koreai bizottsága a katonai akciókból levont következtetéseit „közvetlenül katonai megfigyelőitől nyert adatok" alapján tette meg. Ismétlem, nyilvánvaló hamisításról van itt szó, mivel a megfigyelők a 38. szélességi fok körzetéből 48 órával a június 25-i események előtt tértek vissza és ezért természetesen semilyen adatokkal nem szolgálhattak az ENSz bizottságának a 38. szélességi fokon távollétükben történt eseményekről. A biztonsági tanács nevével tehát visszaéltek azok a körök, amelyeknek érdekük volt a koreai nép elleni háború megindítása és amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének neve és zászlaja mögé rejtőznek. A koreai háború megindításakor betöltötte szerepét Muccio távirata. A latinamerikai sajtó naponta közöl jelentéseket arról, hogy Brazília sok államában felháborodott népi megmozdulások folynak az ország északkeleti részét sújtó éhínség miatt. Az éhezők megmozdulásai tőmegjellegüvé válnak. A nagybirtokosok birtokait éhezők tömegei támadják meg. A »Correio da Manha« írja, hogy az aszálytól sújtottak ezrei benyomultak Guricuri városába és élelmiszert köveHerman J. Abs, a hírhedt náeibankár, Hitler, majd utóbb Adenauer bizalmas munkatársa, NyugatNémetország meghatalmazott képviselője pénteken Londonban a bonni kormány nevében aláírta a hitleri Németország háború előtti adósságainak visszafizetéséről szóló nemzetközi egyezményt. Adenauerék elvben elismerték Nyugat-Németország anyagi felelősségét a külföldi financtőke Hitlerrel szemben támasztott egész — körülbelül 65 milliárd márkára rúgó kővetéléséért. Kimball, az USA akkori haditengerészetügyi minisztere nyilvánosan kijelentette, hogy az USA-nak akkor alkalmas helyet kellett választania haditerveinek megvalósítására. Kimball hozzátette: ,,E célra Koreát választottuk". Ezt 1950 októberében mondotta. 1953. február 13-án, tehát nemrégen, az United States News and World Riport című lapban közölték Hamond amerikai vezérőrnagy interjúját. Hamond tábornok kijelentette az említett lap jelentése szerint, hogy amint a második világháborúban az amerikai csapatok maguk választották meg a harctereket, úgy most is az USA szintén maga választotta ki Koreát. 6. Néhány nappal ezelőtt Sanfranciscóban beszédet mondott Van Fleet tábornok és hangsúlyozta, hogy a koreai háború rendkívüli értékkel és jelentőséggel bír az USA szempontjából. „Ha elveszítjük Koreát — mondotta Van Fleet — Japán és Ázsia többi részét is csakhamar elveszitjük." Ezek azok a tények, amelyek rábizonyítják az USA-ra, hogy érdeke volt a koreai háború előidézése és kimondottan megdöntik Lodgenak abbeli rágalmazó kijelentését, hogy állítólag a Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak érdeke ez a háború. E tények azt bizonyítják, hogy Lodge kijelentése Achesonnak a VII. ülés első részén mondott hasonló rágalmainak, valamint az Acheson szavaira bólogató Lloyd, angol küldött rágalmainak puszta megismétlései. Mint látható, Lodge sohasem tűnik ki eredetiségével. Nemcsak az amerikai kormánykörök levéltárából merített gondolatot, hanem azokat a szavakat, indokokat és érveket is kikölcsönzi, amelyek Truman és Acheson' idejéből származnak. Habár a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak agresszív akciókkal való megvádolása vesztett játszma, ugyanúgy, ahogy vesztett játszmát jelentenek a koreai háború keletkezéséért és előidézéséért való felelősségnek a Kínai Népköztársaságra és a Szovjetunióra való hárítását célzó törekvések is, az USA képviselői még mindig erre a kártyá|4> tesznek. Ezzel folytatják azon kísért leteiket, hogy hamis elképzelést kényszerítsenek rá a népekre az iránt, hogy kik a koreai háború igazi kezdeményezői és úgy tüntetik fel a dolgokat, mintha nem ők támadták volna meg Észak-Koreát, mintha nem ők lennének az agresszorok, ami az igazság — hanem hogy védelmi háborút folytatnak „az ÉszakKorea részéről fenyegető agresszió ellen, amellyel együtt tart a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság". (A. J. Visinszkij beszédének második részét holnapi számunkban közöljük.) teltek. Ugyanez a lap közli, hogy az ínségesek benyomultak a Faraiba államban fekvő Pambai városába is és kenyeret és munkát követeltek a helyi hatóságoktól. A brazil hatóságok semmiféle segítséget sem nyújtanak az insé£9seknek. Az éhezők Brazília északkeleti részének minden államában fokozzák harcukat. Egyre többen menekülnek délre, hogy élelmiszert és munkát találjanak. Ottó GrotewoM, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, mint a német nemzet szószólója, már a tárgyalások megkezdése után ünnepélyesen kijelentette, hogy a né. met nép sohasem Ismert el a felelősséget azokért az összegekért, amelyet a nemzetközi monopoltöke Hitlernek az emberiség elleni célokra előlegezett. Az Adenauer-kor« mány viszont egész hazaáruló politikájához híven nem átallotta ezt a hatalmas terhet a nyugatnémet dol-i gozók vállára rakni. A valóság leleplezi „az Észak-Korea részéről való agresszióról" szóló rágalmat Népi megmozdulások Braziliában a súlyos éhinség miatt Adenauer törleszt