Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-01 / 53. szám, vasárnap

1953 március 1 UJ szo 3 Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg Koreában folytatott baktériumháborújáról Az »Uj Szó« tegnapi számában közölte az »Új Kina« híriroda pe­kingi jelentése alapján Frank H. Bley őrnagy vallomását. Az alábbiakban közöljük a vallo­mások befejező részét: Clark ezredes ezután elmondta, hogy a Jerome tábornok által ösz­szehívott értekezleten megbeszélték a baktériumhadviselés célpontját képező térségeket is. A JOC (Joint Operational Center, közös hadmű veleti központ) elhatározta, hogy a koreai félszigeten keresztül, messze az ellenséges vonalak mögött fer­tőzött övezetet kell létesíteni, amelynek ki tyell terjednie az ellen­ség legfőbb utánpótlási vonalaira is. A közös hadműveleti központ rendelkezése szerint a haditengeré­szeti légierő 1. csoportjának mind­két alosztálya a 33. és a 12. al­osztály is részt vesz a terv végre­hajtásában. A 33. alosztályhoz tartozó VHJ 1 és VMP 513. raj nagyobb méretekben tovább foly­tatja a baktériumbombák alkalma­zását. Ezen túlmenőleg az alosz­tály F-9-F (»párduc«) rajait is elő ..ell készítenünk és készenlétben kell tartanunk, hogy — ha a közös hadműveleti központ erre paran­csot ad — ezek a rajok is bekap­csolódhassanak a baktériumhadvi­selésbe. A csoport 12. alosztályá­nak, A— D (j,fellegrohamozó«) tí­pusú gépekkel felszerelt rajai kis méretekben azonnal megkezdik a programm végrehajtását, a K—8-as támaszpontra repülnek, ahol bakté­riumbombákat vételeznek fel és onnan indulnak bevetésre mindad­dig, amíg az Egyesült Államokból különleges elosztóalakulat nem ér­kezik. Az A— D ( ;>fdSegroliamozó«) rajok azután nagy méretekben vesznek majd részt baktérium­támadásokban és a baktériumbom­bákat saját K—6-os pjöngtaki tá­maszpontjuk bombaraktárában vé­telezik fel. Clark ezredes, azután elmondot­ta, hogy milyen megbízatásokat kell a lehető legrövidebb idő alatt teljesítenem. Lépjek érintkezésbe a légierő Tagúban állomásozó 6405 utánpót­lási csoportjával és beszéljek meg velük értekezletet, amelyen meg­tárgyaljuk az azzal kapcsolatos kér­déseket, hogy a K—3-as támasz­pont a jövőben nagyobbszámú bak­tériumbombát igényel. Az értekezle­ten ki kell 'térni továbbá arr a is, hogy milyen rendszabályok válnak szükségessé akkor, ha a ,K—6-os támaszpontot is el kell látni bak­tériumbombákkal. Clark ezredes megbízott továbbá azzal, hogy a K—3-as és a K—6-os támaszpontokon ellenőrizzem a bombaraktározási lehetőségeket. Utasított, hogy ellenőrizzem a 33. alosztály bombaraktárában — a baktériumbombákat itt raktározzák —- érvényben lévő biztonsági rend­szabályokat és készítsem elő a 12. alosztály bombaraktárának tisztjét, hogy készüljön fel a fokozott biz­tonsági rendszabályokra, arra az időre, amikor majd az ö raktárá­ban is felhalmoznak baktérium­bombákat. Clark ezredes külön hangsúlyozta, hogy a biztonság kérdésében a legnagyobb óvatosság­gal kell eljárni. Hangsúlyozta, hogy a szervezési osztályok és az össze­kötő tisztek hivatalai írásban sem­mit sem bocsássanak ki ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy az összes utasításokat szóbelileg kell kiadni, kivéve a szükséges igény­léseket és a jelentéseket. Az ezre­des végül, mielőtt távoztam volna, ezeket mondotta: » Tudom, Bley, hogy ez kellemetlen megbízatás, de elvárom, hogy legjobb képessé­gei szerint teljesíti azokat a fel­adatokat, amelyek a terv kereté­ben önre hárulnak.« Június 9-én Mc Garryvel együtt felkerestem a 33. alosztály bomba­raktárának tisztjét és megszemlél­tem a baktériumbombák raktározá­sának körülményeit, amelyeket ki­elégítőnek találtam. A tiszt el­mondotta, hogy a baktériumbombá­kat a különleges műszerész cso­port igényli közvetlenül a légierő­től. Utasítottam őt; Jiogy gondos­kodjék nagyobb raktározási terü­letről, mert a felhasználandó bak­tériumbombák száma növekedni fog és a jövőben valószínűleg két­szer — vagy háromszor annyi bak­tériumbomba megy át a kezén, mint eddig. Június 13-án a K—6-os támasz­pontot kerestem fel, hogy meg­szemléljem a 12. alosztály bomba­raktárát és beszéljek az alosztály összekötő tisztjével, mik a tervei arra az esetre, ha esetleg bakté­riumbombákat kell elraktároznia a támaszponton. Megkérdeztem tőle, tud-e arról, hogy tervbe vették, hogy a 12. alosztály is alkalmazza a különleges fegyvert, a baktérium­bombát. Válaszában elmondotta, hogy Gaylor ezredes alosztálypa­rancsnok, mintegy tíz nappal ez­előtt tájékoztatta őt erről, Gaylor ezredes utasította őt, hogy bomba­raktárának személyzetéből válasz­szon ki mintegy tíz embert — olya­nokat, akiket megbízhatónak tart és akikről úgy véli, hogy kiállhat­ják a biztonsági célokat szolgáló titkos priorálást — de ne legyenek köztük a rendszeres bombakezelő személyzet legfontosabb tagjai. Gaylor ezredes utasította öt, továb­bá srra, hogy az ilyen módon ki­választott tíz embert küldje a K— 6-os támaszpontra, ahol a 3. bom­bázó csoport keretében kiképzést kapnak. A tíz embert június 11-én mintegy négyheti időtartamra el­küldték a K—8-as támaszpontra. Ellenőriztem a 12. alosztálynál a baktériumbombák raktározásával kapcsolatos intézkedéseket és tájé­koztatás biztonságának szavatolá­sát. Elmondottam az összekötő tisztnek, hogy a VMJ 1. raj mi­ként szerzi be a baktériumbombáit, de kifejtettem, hogy majd többet tudok közölni ezzel kapcsolatban, ha Clark ezredessel együtt megbe­szélést folytatok a légierő utánpót­lási csoportjának tagjaival Tegu­ban, mire néhány napon belül sor kerül. Végül utasítottam a 12. al­osztály összekötő tisztjét, hogy te­gyen látogatást a K—3-as támasz­ponton, ismerkedjen meg az/ottan i berendezésekkel és amikor ideje lesz, keresse fel a K—8-as támasz­pontot is, hogy megtekintse a baktériumbombák * raktározásának ottani módszereit is. Június 16-án Teguba repültem, hogy tanácskozást folytassak a lé­gierő 6405 utánpótlási csoportjának tisztjeivel a haditengerészet 1. cso­portja számára teljesítendő foko­zottabb baktériumbombaszállitások kérdéseiről. Clark ezredes nem tu­dott elkísérni utamra. A megbeszé­lés a 6405 utánpótlási csoport pa­rancsnokának irodájában folyt le, ahol találkoztam a csoport össze­kötő tisztjével is. A megbeszélésen értesültem ar­ról, hogy az utánpótlási csoport 1951 decembere óta szállít bakté­riumbombákat a K—8-as támasz­ponton állomásozó 3. bombázó cso­portnak, mégpedig kezdetben kis mennyiségben, azután pedig na­gyobb tételekben. 1952 márciiisában megkezdődött a baktériumbombák szállítása a K—3-as támaszpontra is. A légierő 6405. utánpótlási cso­portjának parancsnoka közölte ve­lem: a FEAMCOM (Far-East Ma­téria! Command, Távolkeleti Anyag­gazdálkodási Parancsnokság) június elseje táján tudomására hozta, hogy a haditengerészeti légierő 1. csoportjának a K—3-as támaszpon­ton állomásozó kötelékei fokozot­tabb piennyiségben fognak bakté­riumbombákat használni és hogy a K—6-os támaszponton is bakté­riumbombákat fognak raktározni. Az értekezleten megbeszéltem az igénylés és a szállítás, titkos­írás használat és a jelentések ösz­szeg részleteit. Megegyeztünk abban, hogy a VMJ 1. raj továbbra is egymaga küldi el a baktériumbomba igény­lését mindaddig, amíg a baktérium­bombaraktár létesül a K—6-os tá­maszponton. Azután a mindkét al­osztály számára szükséges bakté­riumbombákat én fogom igényelni a haditengerészeti légierő 1. 'Cso­portjának főhadiszállásáról. Erre augusztus körül kerül majd sor. Az értekezleten hozott határozato­kat szóbelileg közöltem Clark ezre­dessel és az összes érdekelt tisz­tekkel. Július 7-én Clark ezredes közölte velem, hogy értekezletre hívja ösz­sze a 12. és 33. alosztály szervezési és összekötő tisztjeit, valamint a VMJ 1. raj különleges műszerész­csoportjának néhány tisztjét. Kö­zölte, hogy a július 10-én megtar­tandó értekezleten a baktérium­bombák növekvő számban való al­kalmazásával kapcsolatos problémá­kat fogjuk megtárgyalni. Július 8­án a haditengerészeti légierő 1. csoportjának vezérkari főnökével, Schwable ezredessel együtt felke­restem a -os támaszpontot és előzetes megbeszélést folytattam a 12. alosztály összekötő tisztjével. Az összekötő tiszt tudomásomra hozta, hogy kész biztosítani a bak­tériumbombák raktározását, mihelyt a baktériumbombák kezelésére ki­szemelt csoport kiképzése a K—8­as támaszponton befejeződött. Ez július 12-ke körül várható. Ugyanezen a napon, vagyis 195^ július 8-án, amikor Schwable ez­redessel együtt visszatérőben vol­tam a K—6-os támaszpontról, a K—3-as támaszpontra, eltévesztet­tük az útirányunkat és Észak-Ko­rea fölött, az arcvonal mögött, a szárazföldről leadott lövésekkel le­lőtték gépünket. Észak-Korea, 1&53 január 21. Roy H. Bley 010450 — őrnagy, Egyesült Államok haditengerészeti légierői. Megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtóbizottság*nak ülésszaka Bécsben február 25-én megnyílt a Szákszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának Xülésszaka. Az ülésszakon Franciaország, Olaszország, a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, Hollandia, Cseh­szlovákia, India, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Libanon, Ausztrália, Ma­gyarország, Luxemburg, Irán, Bel­gium, Anglia, Finnország, Indoné­zia, Jamaika, Japán, Kuba, Görög­ország, Ausztria, Mexiko és más or­szágok szakszervezeteinek képviselői vesznek részt. Az ülésszak munkájában részt vesznek a tengerészek, közlekedési dolgozók, bányászok, a kohászok, a pedagógusok, a vegyiipari dolgozók, az építőipari munkások és a mező­gazdasági dolgozók nemzetközi szak. mai szövetségeinek (az SzVSz tago­zatainak) képviselói. Az ülésszakot Lombardo Toleda­no, a Szakszervezeti Világszövet­ség alelnöke, a Latinamerikai Dol­gozók Szövetségének elnöke nyitot­ta meg. Toledano javaslatára az ülésszak részvevői egyhangúlag ha­tározatot hoztak, hogy üdvözlő táv­iratot intéznek Giuseppe di Vittorio­hoz, az SzVSz elnökéhez, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkárához, akinek az olasz ható­ságok nem adtak lehetőséget, hogy résztvegyen a végrehajtó bizottság munkájában. Az SzVSz végrehajtó bizottsága táviratot intézett Alain Le Léap-hoz, az SzVSz alelnökéhez, a francia CGT főtitkárához. Az ülésszak résztvevői a táviratban biztosították Alain Le Léap-ot, hogy a világ munkásosz­tálya ki fogja vívni szabadlábra he. lyezését. Az ülésszak résztvevői egy­úttal tiltakozó táviratot intéztek a francia kormányhoz, amelyben kö­vetelik, hogy azonnal bocsássák sza­badon Alain Le Léap-ot. Újabb véres terrorhullám a írancoísia Spanyolotszágban A L'Humanité című lap újabb véres terrorhullámról ad hírt Fran­co Spanyolországában. Barcelóná­ban a francoisták három antifa­sisztát lelőttek, Granadában pedig lelőtték Jósé Munyoz Losa n haza­fit és néhány napra rá Sevillában a francoisták további három haza­fit gyilkoltak meg. Asturiában a dolgozók százait tartóztatták le. Franco hivatalai új bünpert ké­szítenek elő Gregorio Lopez Ray­mundo kommunista hazafi ellen, akit ki akarnak végeztetni. A L'Humanité hangsúlyozza, hogy a spanyol nép elleni terror foko­zódik abban az időben, amikor Spa­nyolországot az amerikai imperia­listák háborús támaszpontjává vá­lasztják. Spanyolország lakossága határo­zottan szembeszáll a francoista hó­hérok terrorjával és a bebörtön­zött hazafiak szabadonbocsátását követeli. ítélet az albániai kémperben Tiranában a katonai bíróság Íté­letet mondott az angol, jugoszláv és török hírszerző szervezet szolgála­tában állott kémek éa diverzánsok csoportjának perében. Tyiazim Szulejman Dzsakiját éa Ndue Dzson Vnkszanit, a jugoszláv kémszervezet ügynökeit halálra ítél­ték. A többi bűnöst 2—2 évi bör­tönre, választójoguk elvesztésére és vagyonelkobzásra ítélték. / KÉT LÁTOGATÁS MARGÓJÁRA Amikor Északnyugat-Európa part­jait az utóbbi évtizedek legsúlyo­sabb katasztrófája pusztította, ami­kor a holland parasztok a nyugat felől földjeikre zúduló tenger hullá­mainak pusztító csapásai elöl mene­kültek, hogy maguk és családtag­— Kérem, én hangsúlyoztam Exce­lenciádnak, hogy én nem saját és kormányom véleményét tolmácsol­tam, hanem... — Hanem?! Vegye egyszersmin­denkorra tudomásul a holland kor­] mány, hogy a „hanem" mögött álló jaik puszta életét megmentsék, a > emberek véleményére fütyülünk. Az holland kormány lázas izgalommal készülődött az amerikai trösztök és hadimilliomosok dédelgetett kedven­cének fogadtatására. Dulles úr, Eisenhower külügyminisztere, Stas­sen az amerikai segélyakció igazga­tójának társaságában érkezett a holland fővárosba. — Térjünk a tárgyra, — utasítot­ta Dulles gúnyos mosollyal kimérten Willem Dreest, Hollandia miniszterel­nökét. Bennünket amerikaiakat az ilyen apróságok, mint ez az árvíz, nem nagyon érdekel. — Mister Dulles, de ilyen körül­mények között a fegyverkezési pro­gramm további fokozása csak elmér­gesítené helyzetünket... A nép ha­ragja úgy elsöpörhet bennünket, mint a tenger áradata mosi a háza­kat, vagyonkákat és emberi életeket. Vegye tekintetbe a sokszázezer haj­léktalan helyzetét, a tömegek han­gulatát. Az Önök követelése — leg­alábbis ezekben a percekben — idő­szerűtlen ... W. Drees maga is meg­ijedt a nagynehezen kinyögött sza­vaktól és éppen ezért most alázato­san hozzátette: — Kérem, én nem a magam és kor­mányom véleményét, hanem a la­kosság hangulatát tolmácsoltam most, hogy excelenciád tiszta képet nyerhessen. — Tiszta képet, tiszta képet, azt láttam idejövet, a magasból. A piló­tának megparancsoltam, szálljon ala­csonyabbra. Ésdekes volt, felette ér­dekes az a versenyfutás, mi Stas­sen? fordult most társához Dulles, majd így folytatta: A rohanó ár előtt megrémült emberek, futó gyer­mekek, asszonyok, öregek. Nagysze­rű film-téma lenne ez Hollywood számára. Prím a üzlet — és csettin­tett nyelvével, — de ha már üzlet­ről van szó, hallja Willem Drees, nem szeretem, ha így elérzékenyke­dik. Elvégre maga a mi emberünk. 'Azt fogja tenni, amit mi akarunk, Atlanti Egyezményből eredő köte­lezettségeiket minden körülmények között teljesíteniök kell. Igen, igen, fokozni a hadiipar termelését, a bé­keipar róvására. — És a lakosság közellátása?, az árvizsújtottak segélyezése ? — Ne hozzon ki a türelmemből és hagyjon fel ezekkel a szentimentá­lis mesékkel. Vegyen inkább példát Adenauertöl. Nem a 700.000 árvíz­sujtotta a fontos! S az ezernégyszáz halott? Mondja már. És arról se feledkezzék meg miniszterelnök, hogy ebben a kellemesen párnázott fotejben addig van csak, amíg a Wall Street és a Fehér ház hozzá­járulását élvezi. Elvégre a mi em­berünk, nem? — Teljes mértékben — hajolt meg alázatosan Willem Drees most Dul­les és Sťassen előtt. Pár órával Dulles látogatása után W. Drees személyi titkára halkan besuhant a miniszterelnök dolgozó­szobájába. — Kegyelmes uram Zajcev van itt, a Szovjetunió nagykövete. A holland miniszterelnök arca ide­gesen megrándult, nem szeretett ez­zel a kommunistával találkozni. Va­lahányszor összejött vele, az volt az érzése, hogy a szovjet nagykövet előtt még a legtitkoltabb gondolatai sem ismeretlenek. Kelletlenül tört hát elő belőle a szó. — Kéretem. Az ajtó kinyílt, s a szovjet diplo­mata belépett. — Miniszterelnök úr — törte meg a csendet Zajcev — hazáin kormá­nya és a szovjet nép mélységes együttérzését szeretném tolmácsolni önön keresztül a holland dolgozók­nak, az árvízsújtotta népnek, az el­pusztultak hozzátartozóinak, Egyben engedje meg, hogy átnyújtsam a szov­jet nép ajándékát, melyet a nagy Szovjetunió munkásai, a kolhozpa­rasztok és az értelmiségi dolgozók , küldenek a kártszenvedettek támo­gatására. Az összeg 1 millió arany­rubelt tesz ki. Az össz-szövetségi szakszervezeti tanács 500.000, a szö­vetkezetek központi szövetsége 250.000, a szovjet nők antifasiszta bizottsága 100.000, a szovjet Vörös Kereszt végrehajtó bizottsága pedig 150.000 arany rubellel kíván a sze­rencsétlenül jártak megsegítésére sietni... Amint látja, Excelenciád, hazám széles tömegeit képviselő szervezeteink egyöntetű óhajának megnyilvánulását jöttem tolmácsol­ni. Egyben biztosítani a holland né­pet, hogy a Szovjetunió és nagy ve­zére, Joszif Visszarionovics Sztálin, a népek közötti igaz barátság fen­költ gondolatát fogja mindenkor szolgálni. W. Drees, Hollandia miniszterel­nöke, elsápadt, remegő kézzel vette át az 1 millió aranyrubelről szőlő ajándékozási okiratot, a szovjet nép ajándékát. Dullesre és Stassenra gondolt s az azokkal való legutóbbi beszélgetésére. Majd egyszerre a szé­gyen hulláma pirosra festette arcát. Hátán hideg borzongás futott végig. • Késő este volt. A hárlemi iskolá­ban, ahol a hajléktalanok egy ma­roknyi csoportját helyezték el, a fér­fiak és asszonyok a rádiót hallgat­ták. A holland rádió bemondója szűkszavú hírben beszámolt az ame­rikai Dulles és a szovjet Zajcev lá­togatásáról. Az emberek arcán először a sötét harag fénye gyúlt ki, majd a hála forró érzése töltötte el a szíveket. Elsőnek Houden, egy vontatóhajó matróza szólalt meg. — Sztálin, Sztálin. látjátok, nem. feledkezett meg rólunk sem. Aztán kirobbant a taps. Hosszú, hosszú perceken át dübörgött, be­töltve a szobát és a kis város csen­des utcáit. A holland nép fiai Sztálint ünne­pelték, a népek szeretett vezérét (n. j.\ v

Next

/
Oldalképek
Tartalom