Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-17 / 42. szám, kedd

1953 február 17 UJ SZ0 5 Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szoc'aHsfa szövetkezetekké, a tagok pedig ?ómóduakká váljanak műves szövetkezeteknek saját anyagi, pénzügyi és munkaerőforrásainak feltárására és kihasználására kell irányítani figyelmüket. Ez azt jelenti, hogy az egységes földműves szövetkezetekben a közös állattenyésztési termelés berendezéseinek építésénél továbbra is az adaptálások, a kulákok mezőgazdasági épületeinek megszerzése, leibontott épületekből szerzett anyagok és ki nem használt más alkalmas térségek megszerzésének útján fogunk haladni. Szükséges azonban az is, hogy a szövetkezeti tagok ebből a szempontbői tekintettel legyenek saját érdekükben az oszthatatlan alap kiegészítésének és megerősítésének kérdésére is. Ez elsősorban maguktól a szövetkezeti tagoktól függ. Közös berendezések nélkül nem lesz közös szövetkezeti, állattenyésztési termelés és közös állattenyésztési termelés nélkül az egységes földműves szövetkezetek nem lesznek vagyonosak. A hektárhozamok és az összes gazdasági állatok hasznosságának emelése — ez az a biztonságos út, amely ehhez a célhoz vezet. Ez az az út, amely ugyancsak lehetővé teszi számunkra, hogy teljesítsük és túlteljesítsük a termelési tervet, amely lehetővé teszi számunkra minden egyes egységes földműves szövetkezetben az öszszeg állami beadások teljesítését az új beadási normák álapján, amelyekkel már önök megismerkedtek, amelyekről azonban engedjék meg, hogy ennek ellenére röviden megemlékezzem. Az eddigi begyűjtési rendszer, — akár a kontingensek, akár a későbbi szerződéses alapon való beadási módszer, — hiányos és fogyatékos volt abban, hogy nem támaszkodott a termelés szilárd mutatóira és gyakran megtörtént az, hogy ezeket csak lineárisan állapították meg. Számos esetben megtörtént az, hogy előnyben részesítették a falusi gazdagokat főként ott, ahol mindeddig pozícióik voltak, vagy a nemzeti bizottságban, vagy pedig a szétírási bizottságokban; másrészt olyan jelenségekre került sor, hogy némelyik parasztnak, vagy egységes földműves szövetkezetnek nehezen teljesíthető beadásokat írtak elő. Mindezek a jelenségek főként ott fordultak elő, ahol elterjedt az előnyben részesítés és a cimboraság. A beadások vetési terület és állatállomány alapján való meghatározásának eddigi módszere nem vezetett a termelés fokozására, mert a gyakorlat sokszor olyan volt, hogy míg az egységes földműves szövetkezeteknek és az egyénüeg gazdálkodó parasztoknak, akik jól gazdálkodtak, és jó hektárhozamokat és az állatoknál magas hasznosságot értek el, emelték a beadási feladatokat a rossz gazdák előnyére. Az eddigi begyűjtési rendszer nehézségeket okozott a tervezésben is. főként az egységes földműves szövetkezetekben, mert a beadásokat évről-évre állapították meg úgy, hogy az egységes földműves szövetkezetek nem tudták elég jól kidolgozni perspektívatervüket termelésük beállítására és emelésére és érthetően nehézségeik voltak a folyó évi termelési és pénzügyi tervük összeállításánál is. A fő mezőgazdasági termékek kötelező beadását most szilárd beadási normák alapján határozzák meg a mezőgazdasági vagy szántóföldek minden egyes hektára után. A beadási normák fokozatosak, még pedig először a beadási körzetek alapján, tekintetbe véve a természetes termelési feltételeket és az egyes mezőgazdasági üzemek nagyságát. és emellett a falusi gazdagok beadási kötelezettsége fokozott. Az új begyűjtési rendszer lényegében az eddiginél következetesebben biztosítja annak az elvnek betartását, hogy a nagyok többet adjanak be és a kicsik kevesebbet. és értékeli a jól gazdálkodó egységes földműves szövetkezetek és egyénileg: gazdálkodó parasztok munkáját. Most a szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó parasztok előre tudni fogják, hogy a szilárdan megállapított beadások teljesítése után szabadon rendelkezhetnek feleslegeikkel, eladhatják magasabb árakon és ezzel megjavíthatják a dolgozók élelmiszerellátását a városokban és egyben gazdálkodásukban Jobb eredményeket érhetnek el. A dolgozók, főként a nagy ipari városokban jogosan elvárják, hogy ezek a feleslegek az ő asztalukra kerüljenek az állami felvásárlás útján és a rendesen megszervezett parasztpiacokon keresztül. Tisztelt jelenlévők, elvtársak és elvtársnők! Hogy az összes dolgozók — hazánk szocialista építői —• ezen jogos igényének eleget tegyünk, — cz megköveteli mezőgazdaságunktól. hogy sokkal többet termeljen, mint eddig. A régi módszerrel nem lehet többet termelni. Ehhez nemcsak új szervezési forma szükséges, hanem új munka és termelési módszerek is. Zápotocký elvtárs kormányelnök újra meg újr

a rámutat erre és megmagyarázza, hogy a szocializmus felépítése annyit jelent, hogy annyit kell termelni, hogy terménybőség legyen mind ipari, mind mezőgazdasági cikkekte»«a. Ezért ez azt jelenti, hogy lényegesen fokozni kell a munkatermelékenységet a nemzetgazdaság valamennyi szakaszán és annál inkább a mezőgazdaságban, amelyet a kapitalizmus a kis- és középparasztok oly óriási számában elmaradottságban hagyott, mert ez az elmaradottság előnyére volt. Egységes földműves szövetkezeteink funkcionáriusainak már nem elengendő az a tudás, ami elegendő volt a kisgazdaságok számára. Nem elég a tudása már a gép- és traktorállomások és a népi igazgatás dolgozóinak sem. Az agrotechnika, agrobíológia, a szocialista mezőgazdaság szervezése és irányítása alapvető ismereteit a legrövidebb időn belül el kell sajátítani. Óriási segítséget nyújtanak nekünk a szovjet mezőgazdasági tudománynak és a magas termések és magasfokú hasznosság mestereinek tapasztalatai. Ezekből a tapasztalatokból mind több élenjárd szövetkezeti tagunk merit, é6 ma már gyönyörű eredményeket érnek el munkájukban. Nem elegendő azonban, hogy néhányszáz szövetkezeti tag kiváló eredményeket érjen el. Ezzel a mezőgazdasági termelés még nem emelkedik. Ehhez szükséges az, hogy az „élenjáró szövetkezeti dolgozók példáját a szövetkezeti tagok tömegei kövessék. Ehhez széleskörű népszerűsítésre van szükség és a haladó tapssztalatoknak az emberek tízezreinek gyakorlati munkájába való bevezetésére. Éppúgy, mint a Szovjetunióban, nálunk is érvényes a nagy sztálini igazság, hogy minden a káderektől függ!' Elsősorban biztosítani kell, hogy a lehető legnagyobb számú ifjú szövetkezeti tag látogassa mezőgazdasági iskoláinkat. Ki kell fejleszteni nekünk a műveltség utáni vágyat, perspektívát kell adni nekik az egységes földműves szövetkezetekben végzett munkájukban. Üj, szocialista parasztértelmiséget kell nevplní. Nálunk nagy lehetőségek vannak — a párt és a koirmány minden előfeltételt megad hozzá. Hiány van azonban abban, hogy mezőgazdasági Iskoláinkat az ifjú szövetkezeti tagok aránylag kevesen látogatják. Hasonló súlyt kell fektetni az egységes földműves szövetkezetek felnőtt kádereinek szakmabeli előkészítésére a tanfolyamokon, valamint a szövetkezeti tagok tömeges oktatásén. A tanfolyamokban és az oktató körökben végzett eddigi oktatási módszereket az idei téli időszakban új módszerrel helyettesitették. szervezett szövetkezeti munkaiskolákkal, ahol a szövetkezeti tagok elsajátítják a növényi és állattenyésztési termelés alapismereteit. Arról, hogy az oktatásnak ez az új módszere milyen érdeklődést kelt a szövetkezeti tagok körében, tanúskodik az, hogy az eredetileg tervezett 600 szövetkezeti munkaiskola helyett 915 van működésben és 28 ezer szövetkezeti tag tanulja bennült a haladó agrotechnika és zootechnika alapvető ismereteit. A szövetkezeti dolgozók számára szemléltető iskolát jelentettek a járási mezőgazdasági kiállítások, amelyeket 148 járásban rendeztek és amelyeken a résztvevőknek alkalmuk nyílott megismerkedni nemcsak a járás legjobb egységes földműves szövetkezeteinek eredményeivel, hanem azokkal a mun ka módszerekkel és eljárásokkal is, amelyekkel ezeket az eredménye ket elérték. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! Néhány megjegyzést akarok fűzni a minta alapszabályzat-tervezethez, amelyről Culen elvtárs földmüvelésügyi megbízott fog beszámolót tartani. A mintaalapszbályzat nagy segítséget jelent földműveseinknek, mert megmutatja nekik a helyes és világos utat szövetkezeteink építésére és a sikeres gazdálkodásra és megmutatja, hogy az egyedül helyes úton csak azok a szövetkezetek haladnak, amelyeknek tevékenysége a közös növényi és állattenyésztési termelésre irányul. A mintaalapszabályzat-tervezet hallatlan visszhangot keltett a szövetkezeti tagok és egyéb kis- és középparasztok soraiban. Mezőgazdaságunk több, mint félmillió dolgozója, — szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok, nemzeti bízottságok és tagjaik és más mezőgazdasági dolgozók — megvitatták a mintaalapszabályzat-tervezetet csaknem 13.500 gyűlésen és 288 járási konferencián. A mintaalapszabályzat-tervezet megtárgyalása az egységes földműves szövetkezetek nagy része számára indításul szolgált ahhoz, hogy a javaslatok elveinek fényében értékeljék eddigi munkájukat és megtárgyalják a konkrét intézkedéseket gazdálkodásuk megjavítására. A min taalapazabályzat-tervezett el kapcsolatos vitában a szövetkezeti tagok érintették az egységes földműves szövetkezetek gazdálkodásának, a szövetkezetek munkája megjavításának, megszilárdításának és fejlesztésének majdnem valamenynyi alapvető kérdését. Ezzel kapcsblatban meg kell említeni néhány kérdést, amelyekre szeretném felhívni az önök figyelmét is. 1. A szövetkezeti tagok nagy többsége beleegyezett a háztáji gazdaság maximális félhektárban való megállapításába. Amennyiben egyes hangok hallatszottak, hogy a háztáji gazdaság területe nagyobb legyen, meg kell mondani: a személyes gazdaságot csupán kiegészítő gazdaságnak lehet minősíteni. A szövetkezeti tagok fő bevételi forrása egyedül a szövetkezetben végzett közös munka. A személyes tulajdon terjedelme csupán akkora lehet, hogy a szövetkezeti tagokat ne vonja el a szövetkezeti gazdaságban végzett közös munkában való részvételtől. 2. A szövetkezeti alapok kérdésével kapcsolatban azt kívánom megjegyezni: ezekről a kérdésekről élénk vita folyt. Olyan nézetek merültek fel, hogy le kellene szállítani az oszthatatlan alap részét és emelni kellene a szociális alap dotációját. Az oszthatatlan alap jelentőségét mindeddig a szövetkezeti tagok nagy része nem értékeli kellőképpen. A közös szövetkezeti gazdálkodás további fejlesztése és megszilárdítása elképzelhetetlen a szövetkezet gazdasági alapjának megerősítése nélkül, ami az oszthatatlan aíap állandó növelésében nyilvánul meg. 3. A szövetkezeten belül) demokrácia kérdéséhez: a mintaalapszabályzat-tervezet kiemeli a taggyűléseknek, mint a szövetkezet legfelsőbb szervének jelentőségét. A mintaalapszabályzat cikkelyeiben, amelyek a taggyűlések jogköréről szólnak, le van fektetve minden egyes tag alapvető és elidegeníthetetlen joga. hogy résztvegyen hozzászólásával a taggyűlésen a közös szövetkezeti gazdaság igazgatásának alapvető kérdéseiről való döntésben. Ezzel természetesen összefügg a szövetkezet választott szerveinek felelőssége a taggyűléssel szemben. Ezt a felelősséget funkciójuk ellátásáért és a közös szövetkezeti vagyon védelméért viselik. ' Természetesen tudatositani kell azt, hogy a minta alapszabályzat elfogadáséval nem ér véget a munka. Hogy a mintaalapszabályzat a szövetkezet igazi alaptörvényévé váljék, szükséges, hogy ma és minden nap a szövetkezetekben az alapszabályzatot életbe léptessék éa hogy a betartásáért folytatott mindennapos harc elválaszthatatlan részét képezze a szövetkezet megwzilárdításáért folytatott harcnak. Az a tény, hogy a kongreszszusí bizottsághoz a köztársaság valamennyi részéből az egyéni és kollektív kötelezettségvállalások tízezrei érkeztek, a legjobb előhírnöke annak, hogy a tavaszi munkák megkezdése már ehhez a célhoz fog vezetni. Január végén a kormány foglalkozott az összes tavaszi munkák idejében és jó minőségben való elvégzésének biztosításával, ami alapját képezi a gazdag termésnek, lehetővé teszi számunkra, hogy minden dolgozó asztalára azt adjuki ami az emelkedő életszínvonal biztosítására és ami az elégedettséghez szükséges. Mezőgazdasági gottwaldi ötéves tervünk utolsó évének e feladata teljesítéséhez szükséges, hogy az összes szövetkezeti tagok és az összes becsületes kis- és középparasztok becsületesen dolgozzanak. Most a következő fő feladatok állanak előttünk: 1. Rendélsen megművelni a földet, a növényi termelést megszervezni úgy, hogy a hozamok biztosítsák az állami beadásokat, a szövetkezeti tagok élelmezését és elegendő takarmányt biztosítsanak a gazdasági áUatok számára. 2. Minden téren kifejleszteni a közös állattenyésztési termelést, helyes ápolással és takarmányozással fokozni az állatok hasznosságát, megjavítani az állatok tenyésztési értékét és emellett teljesen kihasználni a szovjet módszereket. 3. Megállapítani és következetesen betartani a helyes munkanormákat, célszerűen e terv alapján kidolgozni a munkaegységeket a termelés biztosítására, a termelékenység növelésére és a jövedelem igazságos elosztására. 4. A legrövidebb időn belül elsajátítani az agrotechnika és zootechnika alapszabályait, megismerni és érvényesíteni a tudomány és a gyakorlat dolgozóinak legújabb ismereteit, fokozni a szövetkezet vezető dolgozóinak szakismereteit, hogy szakmájuk specialistáivá, a termelés szervezőivé váljanak. 5. Megszilárdítani és jó minőségűvé tenni a szövetkezet vezetését úgy, ho^y valóban irányítsa a szövetkezetet, hogy a munkát jól megszervezze, hogy a szövetkezeti tagoknak sokoldalú segítséget nyújtson a haladó munka ég termelési módszerek érvényesítésében, Eegitse a szocialista munkaverseny fejlesztését, gondoskodjék a rendről, a megbízható nyilvántartás és ellenőrzés alapján. 6. Lankadatlanul tovább igyekezni. megnyerni a kis- és középparasztokat az egységes földműves szövetkezetekbe, új egységes földműves szövetkezeteket alapítani, kérlelhetetlen harcot vívni a falusi gazdagok ellen és a szövetkezetekből való kiűzetésükért mindenütt ott, ahová befurakodtak. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! Ez a mi programmunk, amelyet a kongresszus elé terjesztünk és amely az egységes földműves szövetkezetek új mintaalapszabályzatának tartalma is. Ezt a programmot a kongresszus elé terjesztjük, amely úgyszólván az 1948. évi győzelmes és dicsőséges februári napok 5. évfordulójának előestéjén folyik le. Akkor is a parasztbizottságok küldötteinek "ezrei és a kis- és középparasztok ezrei gyűltek össze az egész köztársaságból az emlékezetes Vencel-téri manifesztációra. Eljöttek, hogy harcosan manifesztálják hűségüket a munkások és parasztok szövetségéhez és egyetértésüket nyilvánítsák Csehszlovákia Kommunista Pártjának ég akkori kormányelnöknek — Klement Gottwald elvtárs, mostani köztársasági elnöknek, eljárásával, Eljöttek, hogy megmutassák har. cos akaratukat é

s készségüket a benesi áruló reakciós klikkel szemben és e klikk reakciós puccskísérletével szemben. Eljöttek, hogy védelmezzék a kassai kormányprogrammá keresztülvitelét, amely meghatározta, hogy a nagybirtokosak, a maradékbirtokosok é

s árulók földje azok kezébe tartozik, akik e földeken dolgoznak. A győzelmes február után a kassai kormányprogrammnak ez a része is az utolsó betfiig teljesült — hála a munkásosztálynak, hála Csehszlovákia Kommunista Pártjának, és Klement Gottwald köztársasági elnöknek. Hálánk ezért a szovjet népet, annak dicső hadseregét éa a nagy Sztálint jllet:, mert a nagy Honvédő Háborúban aratott dicsőséges gyö zelme nélkül mi sem szabadultunk volna fel és nem építhetnénk ma a szocializmust boldog hazánkban. Ezért a mai első fölműves szövetkezeti kongresszusunk legyen kifejezője a osehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala iránti hűségünknek, amelynek élén Csehszlovákia dicsőséges és drága Kommunista Pártja áll. Fejezze ki őszinte szeretetünket a legjobb gazda és a munkásosztály és az összes dolgozók leghűségesebb fia — Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök iránti Kongresszusunk fejezze ki h

u és örök barátságinkat a Szovjetunió és népe iránt, legyen kifejezője a

z el nem muló szeretetnek és tiszteletnek a béke hű3ége

s zászlóvivője, az egész világ összes dolgozóinak atyja, a nagy Sztálin iránt!