Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-17 / 42. szám, kedd

4 (

I

I SZ

U 1953 február 21 Gazdáikodiisnk úgy, hogy a szövetkezetek szocialista szövetkezetekké a tagok pedig jómóduakká váljanak Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter beszéde az EFSz-ek 1. országos kongresszusán Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! A földműves szövetkezeti dolgozók L országos kongresszusának már maguk az előkészületeit és természetesen annál inkább mai megnyitását valamennyi becsületes kis- és középparaszt és asszonyaik és népi demokratikus köztársaságunk egész területén minden falu földmüvesifjúsága nagy érdeklődéssel és figyelemmer kísérte. Ez érthető is. Hisz már a kis- és középparasztok százezrei gazdálkodnak az egységes földműves szövetkezetekben közösen a szovjet kolhozparasztok példája és mintaképe nyomán. Ahhoz, hogy jól gazdálkodhassanak, lerakják a szocialista szövetkezeti, mezőgazdasági nagyüzemi termelés egyik alapkövét, amely az egységes földműves szövetkezetek mintaszabályzata. E kongresszus előkészületeinek lefolyását és magát a kongresszust azonban a kapitalista sakálok és mindenfajtájú zsoldosaik dühös és gyűlölködő kampánya kísérte és kiséri az áruba bocsátott nyugati sajtóban és rádióban. Ez az ellenünk indított uszítás és dühöngés szintén érthető. Nem sikerült a Benes vezette áruló csoportra építeniök 1948 februárja előtt, és nem sikerült a Szlánszky-bandára sem építeniök, amelyet hála kommunista pártunknak és Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnöknek, szintén idejében lelepleztünk és szétzúztunk. Csődöt mondtak azok a kísérletek, hogy dolgozó népünket letérítsék a helyes útról, amelyet a szocializmus építésével kezdett meg azért, mert meggyőződött és naponta határozottabban és erösebben győződik meg a két világfél közti nagy különbségről, amelynek egyik felén még a kapitalista ragadozók és háborús kalandorok uralkodnak. Hogy melyik részen van az igazság, a jog és az igazságosság otthona, hol van meg a dolgozó nép igazi szabadsága, hol Irányul minden igyekezet a dolgozók boldogságának és megelégedettségének megteremtésére, arról naponta adnak bizonyságot a Szovjetunióban és minden népi demokratikus országban. Ezzel szemben arról, hogy hol zsákmányolják ki a dolgozó népet, hol szipolyozzák ki, hol üldözik és végül, hol gyilkolják le, bizonyítékot találunk minden olyan országban, ahol mindeddig a bankárok, gyárosok és nagybirtokosok — egyszóval, ahol a kapitalista embernyúzók uralkodnak. Az imperialista tábor az Amerikai Egyesült Államokkal élén egyre nyíltabban a béke, a népek szabadságának és az Igazi demokráciának legnagyobb ellenségévé lesz. Az amerikai imperialisták és angliai, franciaországi és más országokbeli szolgáik nem takarékoskodnak az úgynevezett ,,szabad világ" védelmének szükségességéről hangoztatott képmutató proklamációkkal és e célra háborús egyezményeket kötnek és elnyomják a szabad népeket, hogy annál könnyebben megrabolhassák és kizsákmányolhassák a leigázott népet. Az amerikai monopóliumok mérhetetlen nyereségei megőrzésének érdekében az amerikai agresszorok fokozzák a nemzetközi feszültséget elnyújtják a koreai háborút és ú.1 világháború előkészítésén fáradoznak Nyereségeik érdekében a békeszerető koreai gyermekek és nők ezreit gyilkolják le Nyereségeik érdekében Nyugat-Németországban és Ausztriában szabndonborsAtlák a náci gégemetszőket hogy felfegyverezzék őket és fiira otthonaink vadállati elpusztítására iss^nnvaink és gyermekeink legyilkolására haltsík őket Dulles amerikai miniszter európai útja csak folytatása a gyalAzato° fondorlatszövéseknek és a kapitalista csatlósállnmnkra gyakorolt nyo másnak, hogy ryiég jobban fokozzák fegyverkezési Drogrammiükat és ez zel az USA tó) való függésüket Ha a holland kormánv oéldňul az amerikai háborús előkés-íiiletek .biztonságira" kiadott oénzősaregek egvr

Ä<=7ŕt n i-enpernirti gótak meg úiStÄsära és mep-s^l'^rdifására használta volna fel, nem pusžtult volna el az a több mint 2000 ember a katasztrofális tengeráradatban, Hollandiának 300.000 lakója nem vesztette volna el a feledet a feje fölül és Hollandia földjeinek több mint egyhatod része nem vált volna terméketlenné számos évre. Ez csak egyike azoknak a bizonyítékoknak, hova vezet az imperialisták eszeveszett fegyverkezése, nyereséghajszája és világuralmi vágya. Minden uszítás ellenére, a fegyverkezésre kiadott milliárdok ellenére, a Dullesek és Stassenek utasításai és az Eisenhowerek uszító beszédei ellenére sem sikerül az imperialista szörnyetegeknek a hazugságok hálózatával körülfonni saját országaik népét, és annál kevésbbé nem sikerül megrendíteniük a békevédök szilárd elszántságát és erejét a Szovjetunió hős népével élükön: A béketábor ereje napról napra nő. A népek bécsi békekongresszusa megmutatta, hogyan kelnek fel tevékeny harcra a világ minden népének becsületes emberei tántoríthatatlan egységben a háborús uszítók ellen. „Ez az óriási mozgalom, — mondja Gottwald elvtárs, — a Szovjetunióval az élén ma meghiúsítja az imperialisták fondorlatait, széttépi a háborús uszítások és hazugságok fonalát és harcra lelkesíti mind Európa, mind Ázsia, Afrika és más világrészek népeit a szabadságért és nemzeti függetlenségért. Nem lehet kétség afelől, hogy e mozgalom képes megakadályozni az üj háborút és megőrizni a békét. Nem kétséges, hogy ezért a mi feladatunk is, hogy mindent elkövessünk a béketábor megerősítésére és megszilárdítására." A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa is megcáfolhatatlanul újra bebizonyította a szocialista társadalmi rend erejét éa nagy fölényét a régi kapitalista rend — a rothadó kapitalizmus fölött. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának ülése nemcsak a szovjet népnek adott és ad rugalmasságot és erőt, hanem minden dolgozó népnek is nálunk és az öszszes népi demokratikus országokban, valamint az egész világ dolgozó népének. Az SzKP XIX. kongresszusa által az ötéves tervre vonatkozóan kitűzőt irányelvek új, súlyos csapást jelentenek az imperialista uralkodó körökre és az új világháború előidézésére irányuló igyekezetükre, mert az egész világ előtt bizonyítják a világ első szocialista államában elért óriási sikereket. A dicsrf kommunista párt és a nagy Sztálin vezérelte Szovjetunió embereinek e fényes győzelmei nekünk is, a népi demokratikus Csehszlovákiában megvilágítják az utat a szocializmus építésében. Szocialista építésünkben lényeges sikereket értünk el már mi is. Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján beszélt ezekről, amikor többek között megemlítette azt a tényt, hogy az öt éves terv négy éve alatt 1949—1952 évek alatt iparunk nyerstermelése 82 százalékkal emelkedett és a háború előti színvonalnak mintegy kétszeresét (197 százalékot) érte el. A faluról beszélve, Gottwald elvtárs kijelentette: „Mezőgazdaságunk nagy újjászületésen megy keresztül, az egyéni gazdálkodástól a kollektív gazdálkodásig", és részletesen elemezte a növénytermelés és az állattenyésztés gazdálkodásának eredményeit „Az említett adatokból — mondotta Gottwald elvtárs — látható, hogy a legutóbbi négy év alatt a mezőgazdasági termelésben, főleg a mezőgazdasági állatállományban, határozott előrehaladást tettünk Ügyszintén 'átható azonban, hogy a mezőgazdaság) termelés eddigi színvonala nem kielégítő Népünk ellátása, az élelmiszeripari és könnyűipari szükséglet ellátása határozottan megköveteli a mezőgazdasági termelésünk fokozását mind a növénytermelésben, mind az állattenvésztésben." Szükséges, hogy e kérdéseket és problémákat ma és holnap az egységes földműves szövetkezetek új mintaalapszabályzata körüli vitával kapcsolatban tüzetesen megbeszéljük, hogy kölcsönösen, gazdag tapasztalataik alapján tanácskozzunk arról, hogy mit kell tenni a szövetkezeti földtáblákon és a szövetkezeti istállókban, hogy a szovjet kolhozparasztok példájára elérjük az egyre emelkedő hektárhozamokat és az összes gazdasági állatok egyre fokozódó hasznosságát. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! Engedjék meg, hogy mielőtt áttérnék beszámolómnak a legközelebbi termelési feladatokról szóló részére, jelentést tegyek önöknek az egységes földműves szövetkezetek fejlődéséről. Az egységes földműves szövetkezetek fejlődésében jelentős elörehalaMíg 1950. december 31-ig 5115 volt az egységes földműves szövetkezetek száma, 1952. december 31-én már 8858 szövetkezet volt, azaz 73 százalékkal több. Az egységes földműves szövetkezetek növekedése az egyes évek során egyenlőtlenül ment végbe. 1950-ben nagy mértékben növekedett az egységes földműves szövet, kezetek (túlnyomóan az alacsonyabb típusú szövetkezetek) száma, éspedig 133%-kal. A továb:bi évek. ben a következő számok fejezik ki a növekedést: 1951 1952 az I—IV. típusok száma növekedett 22% 42% a II—IV. típusok száma növekedett 18% 76% a III—IV. típusok száma növekedett 88% 97% 1951-ben tehát lassúbbodott az egységes földműves szövetkezetek növekedésének üteme. Csupán az egységes földműves szövetkezetek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló 1952. júniusában kelt párt- és kormányhatározat kiadása után került sor ismét a szövetkezetek hatalmas fejlődésére. Egyúttal megkezdődik a ni. és IV. típusú közös gazdálkodású egységes földműves szövetkezetekre való átmenet. Míg 1950 végén a III. és IV. típusú EFSz-ek az egységes földműves szövetkezetek összszárnának csupán 31%-át tették ki, számuk 1951. végén 48%, 1952. végén pedig már 66% volt. Ez arról tanúskodik, hogy ma már a közös gazdálkodású, azaz a III. vagy IV. típusú EFSz-ek a szökvetkezetek tevékenységének legelterjedtebb formáját alkotják és földműveseink ma már helyesen látják, hogy az egységes földműves szövetkezet közös szövetkezeti gazdaságot jelent, közös növénytermeléssel és állat, tenyésztéssel. Ma már a községek 40.7%-ában rn. és IV. típusú EFSz-ek működnek, a községek 47.7%-ában pedig felszántották a mezsgyéket. Emellett tovább fejlődtek a m. és IV. típusú egységes földműves szövetkezetek, éspedig a pozsonyi kerületben (69.2%), az ústi n. labemi kerületben (66%) és a nyitrai kerületben (63.7%). A felszántott mezsgyék számában további gyarapodás állt be a libereci kerületben (77.8%). A mezsgyék felszántásával késnek azonban a pardubicei kerületben (30.2%), a gottwaldovi kerületben (31.9%) és a zsol nai kerületben (32.3%), Az egységes földműves szövetkezetek 1951. évi növekedése és fejlődése feltűnő lassúbbodásának okai aban rejlenek, hogy 1950-ben az EFSz-ek nagyrészét a határövezetekben alapították meg melyek a termelékenységet illetően kevésbbé jelentős területek voltak és az EFSz-ek megalakítását nem irányitották köztársa-águnknak termékenységét illetően legfontosabb he iyeln fekvő községekre. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a szö vetkezetek megszilárdítása nagy kezdeti' nehézségekkel járt és ebdást idézett elő Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1950. februárjában megtartott ülése. A párt megmutatta a földműveseknek az egységes földműves szövetkezetek építésének egyedüli helyes irányát azzal, hogy a földnek az összesített táblákon közös vetés által történő közös megművelésére irányította őket. Világosan megmutatta e téren, hogy a szocializmus építésére vezető út különféle mellékberendezések építésében nem vezet és nem vezethet a mezőgazdasági termelés kérdéseire való tekintet nélkül, hanem csak egyedül a közös szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelés megszervezésében és építésében. A párt földműveseinknek nagy segítséget nyújtott, amikor megmutatta, hogy a szövetkezeti nagyüzemi termelés megteremtésének első és döntő lépése a mezsgyék felszántása ben sok elvtársunk alaptalanul nehézséget látott az egységes földműves szövetkezetek alapítása és fejlesztése terén. Ehhez nem kis mér tékben hozzájárult a Szlánszkybanda kártevékenysége ia. Éppen úgy nem használták ki teljes mértékben az EFSz-ek további megalakítása és fejlesztése érdekében az 1951. évi aratást. Milyen az EFSz-ek tagsági alap. ja? Az EFSz-ek tagsági alapjának szociális rétegezödése azt mutatja, hogy 1950. első időszakában a középparasztok inkább a határment) kerületekben léptek be az egységes földműves szövetkezetekbe és kevésbbé a belső területen, ahol a szövetkezetek alapját a zsellérek és kis darab földet megművelő munkások képezték. Nem ritkán előfordultak olyan esetek, hogy közép- sőt kisparasztok nélkül is lét. rejöttek szövetkezetek. Ezáltal kisebbségi egységes földműves szövetkezetek keletkeztek, amelyek igen gyakran elszigetelődtek a többd kis- és közópparaszttól. A középparasztok ezt a tartózkodását, ami az egységes földműves szövetkezetekbe való belépésüket illeti, többek között a falusi gazdagok, ellen nem következetesen folytatott harc idézte elő. Elterjedtek a Szlánszky-bandának a „jó" és „rossz" falusi gazdagokról vallott ellenséges elméletei, hogy a középparasztot csak a falusi gazdagokon keresztül lehet megnyerni az EFSznek, mert az hatást gyakorol rá. Az egységes földműves szövetkezetek tavalyi további fejlődése megmutatta, hogy éppen a falusi gazdag ellen minden kompromiszszum nélkül folytatott harc után került sor a középparasztoknak EFSz-ekbe való nagyobbszámú belépésének megkezdésére. Főleg az egységes földműves szövetkezetekről szóló párt- és kormányhatározat mutatta be a középparasztot, mint az EFSz-ek további megszilárdításának és alapításának központi alakját. Ez is utat nyitott a középparasztoknak a szövetkezetekben felelősségteljes funkciók vállalására, szak- és gyakorlati tudásuk, valamint tapasztalataik alkalmazására a szövetkezet gazdálkodásában. 1952. december 31-ig a gazdaságok összszámából a 0.50 hektáron aluli gazdaságok 10.8%-a a 0.50 hektár—2 hektár közti gazdaságok 22.4%-a, a 2—5 hektár közti gazdaságok 26.9%-a, az 5—10 hektár közti gazdaságok 23.5%-a és a 10—15 hektár közti gazdaságok 13 százaléka volt már benn a Hl. és IV. típusú egységes földműves szövetkezetekben. Elmondható, hogy a III. és IV. típusú EFSz-ekben a kétlaki parasztok és kisparasztok gazdaságainak kb. 40%-a és a középparasztok gazdaságainak kb. 56%-a van benn. A mezőgazdasági üzemek összszámából a földműves települések 16%-a van benn ma a Hl. és IV típusú EFSz-ekben, a legtöbb emelés a közös vetés bevezetése a föld közös megművelésével együtt. Emlékezzünk csak vissza a szövetkezeti gazdálkodás haladó formáinak első úttörőire, mint pl. a bohaticei egységes földműves szövetkezetre, amely elsőnek tett kísérletet a közös vetés bevezetésére, vagy a dolany-i EFSzre, ahol a kis- és középparasztok többségének jóváhagyásával a községben végrehajtották a föld első összesítését a közös megművelés céljára. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1950. évi februári ülése után nagy fejlődésen mentek keresztül az EFSz-ek, mert akkor több mint 3000 egységes földműves szövetkezet szántotta fel a mezsgyéket és tért át a föld közös megművelésére, az előrehaladottabb szövetkezetek pedig már megkezdték a közös állattenyésztés építését is. lett Szlovákia összes kerületeiben, Zsolna kivételével, a legkevesebb pedig Osztrava, Olomous és Hradec Králové kerületekben (9.5%). A kétlaki parasztok tagságának kérdését a tavalyi közellátási intézkedések világították meg. E dolog nem értelmezhető úgy, mintha csökkent volna jelentőségük, mert a zsellérek — különféle foglalkozású munkások, mint haladó elemek a falu fontos politikai támaszai. Tudnunk kell azt is, hogy a szövetkezetek nem nélkülözhetik az asszonyok tagságát sem, akik az egységes földműves szövetkezetek természetes támaszai. Azonban nemcsak az úgynevezett kétlaki parasztok asszonyairól van sző. A termelés növekedése és minden talpalatnyi föld megművelésének szükségessége megköveteli, hogy minden falusi nőt megnyerjünk az EFSz-ekben végzett munkának Az eddigi fejlődés tapasztalatai igazolják, hogy az egységes földműves szövetkezetekben a nők a szocialista mezőgazdaság kiváló építői és jól beválnak a legkülönfélébb funkciókban. A nők jelentőségét a szocialista mezőgazdasági termelésben az a tény is bizonyítja, hogy a csehországi kerületekben az EFSz-ek állandó munkaerőinek 54 százalékát — sőt a prágai kerületben 60 százalékát nők képezik. A mezőgazdasági dolgozók korhatár szerinti ré tegeződés adatainak elemzése arról tanúskodik, hogy az egységes földműves szövetkezetekben igen alacsony az ifjú dolgozók százaléka, tehát az ifjú emberek nem kapcsolódnak be a szövetkezeti mezőgazdasági termelésbe úgy, ahogyan az á szövetkezeti nagyüzemi termelés sikeres fejlődése érdekében szükséges. A IH. és IV. típusú EFSz-ek tagjai összszámának csupán 2.5%-át képezi a 16—19 éves korú ifjúság a csehországi kerületekben, Szlovákiában 6.8%-át. Habár másrészt a gép- és traktorállomások káderei között túlnyomó részben vannak fiatalok és a gép- és traktorállomások dolgozóit tekintetbe kell venni annak elbírálása terén, hogyan kapcsolódik be a serdülő ifjúság általában a mezőgazdaságba, mégsem nézhetjük el a dolgozóknak igen kedvezőtlen korhatár szerinti rétegeződését éppen az egységes földműves szövetkezetekben. Ez főleg az állattenyésztési termelésben mutatkozik meg, ahol úgyszólván teljesen hiányzik a serdülő ifjúság. Éppen e téren nagy feladat vár a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségre, hogy ne csak azon ágazatok munkájára és ifjúságának irányítására szorítkozzék, ahol van ifjúságuk és ahova maguk mennek a fiatalok, hanem hogy meg tudja nyerni a fiatalok egyrészét az olyan gazdasági ágazatokban végjzendő munkára, ahol hiányoznak a fiatalok. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségnek, a nemzeti és középiskolák tanulóinak, a nemzeti bizottságok dolgozóinak állandóan fel kell világosítaniok a fiatalokat, az elmaradt egyéni kisüzemi ter. Milyen volt az EFSz-ek számának fejlődése típusok szerint