Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-12 / 38. szám, csütörtök

4 11J %w 1953 február 12 Verne Gyula emlékezete 116 évvel ezelőtt halt meg Alexander Puskin A szovjet és az egész haladó irodalmi világ kegyelettel emlékezett meg február 10-én Alexander Puskin, a nagy orosz költő halálának 11.6. évfordulójáról. A szovjet nép szereti, tanulmányozza, és híven megőrzi nagy költője irodalmi hagyatékát. Puskin műveit 1671-szer és 80 különböző nyelven adták ki a Szovjetunióban. A verses kötetek példányszáma meghaladja a 64 milliót. Február 9-én a Szovjet írók Szövetsége keretében a Puskin műveinek tanulmányozására megalakult bizottság ünnepi gyűlést tartott, amelyet a költő emlékének szentelt. Az alábbi írás V. Veresszajev szovjet író feljegyzéseit tartalmazza, amelyek Puskin halálának körülményeivel ismertetnek meg minket. A Puskin lakásához vezető feljárón már egész embertömeg szorongott. Ismerősök ós ismeretlenek tolongtak a bejáratnál. A levegőben össze-vissza kérdések: »Mi van Puskinnal? Jobban van? Van még remény ?« Egy öreg apóka csodálkozva motyogta: »Istenem! Én még emlékszem, amikor a marsall meghalt, (P. nagyapja), de ilyesmit itt még nem láttam!« A sűrű embertömeg Puskin háza előtt elzárta az egész utcát, a bejáratihoz már nem lehetett eljutni. De az u. n. »jo>bb társaság« tagjai nem is siettek. A szász követ jelentésében ezt írta kormányának: »Az arisztokráciából csak kevesen jelentek meg Puskin halottas ágyánál, a holland követséget azonban, ahol ď Anthés lakott, (a holland követ törvénytelen fia, aki párbajban lelőtte Puskint), valósággal megszállták a jobb körökhöz tartozók, akik siettek a fiatal, elegáns léhütőnek szerencsekívánataikat kifejezni. Puskin ezialatt óráiról órára gyengült. A halál közeledett és Puskin jól tulta ezt. Barátai vigasztalták: „Mindnyájan remélünk, neked sem szabad elveszíteni a hitet.« Puskin lemondóan legyintett: »Én befejeztem életemet. Meghalok és ez így van jől« ... Utolsó szavai ezek voltak: »Az életnek vége« ... A Mojkaparti ház előtt, melyben Puskin meghalt, a folyó árjához hasonlóan egyre nőtt az emberek tömege, kik Puskintól el akarták búcsúzni. Hiteles szemtanúk szerint 30—50 ezerre tehető azok száma, akik elvonultak Puskin koporsója előtt. A kocsik a város minden részéből hozták az embereket. A kocsisnak egyszerűen azt mondták: »Puskinhoz«. Mesoserszki hercegnő, Karamsinnak, a történettudósnak a lánya írja: >,Minden rendű, rangú és korú ember tolong végeláthatatlanul Puskin koporsója körül. Asszonyok, aggok, gyerekek, diákok, egyszerű nép bekecsben és rongyokban, mind eljöttek, hogy meghajoljanak Puskin teteme előtt. Nem lehet meghatódás nélkül szemlélni ezt a plebejusi tisztelgést; aranydíszes szalónjainkban és parfümirozott budoárjainkban ugyanakkor alig akad valaki, aki sajnálkozna afelett, hogy ez a f ényes üstököspálya ilyen hirtelen megszakadt«... Puskin utolsó éveit nyomasztó társadalmi, erkölcsi, kulturális, irodalmi és családi elszigeteltségben töltötte. »Élj egyedül!« — szólt elkeseredetten önmagához. Fogalma sem volt szegénynek arról, hogy azon a körön túl, melyben élt, szenvedett és lassan elpusztult, hány ezer és tízezer igaz barátja és tisztelője volt. Ezek a halál pillanatában azonnal megérezték Puskin pótolhatatlanságát és értékét. Nem beszéltek, de minden cselekedetük határozott hűségben fogant: » Puskin a miénk!« A tömegben izgatott szófoszlányokat lehetett hallani a külföldiekről, akik a nagy orosz költőt megölték ... Arról is lehetett hallani, hogy mennyi idegen ül a kormányban ... Magát a cárt még qem érte el az általános felháborodás, de a tiltakozás vihara már ott süvített legközelebbi munkatársai feje fölött. A nyilvános felháborodásnak ez az elemi erejű kitörése azonban végül mégis csak megdöbbentette és megijesztette Nikolájt. Kezdetben közömbösen viselkedett Puskin halálával szemben és teljes egészében helyeselte ď Anthés viselkedését. De az alulról jövő nyomás megtanította, hogy Puskin esetében nem udvarának* egy méltatlan kamarásáról van sző, nem egy kis senkiről, akármilyen »skriblerröl«, hanem egy, a legszélesebb rétegektől országszerte nagyraibecsillt emberről. Akarva, nem akarva kénytelen volt álláspontját megváltoztatni és elkomédiázni, hogy Puskin halálát ö is nemzeti szerencsétlenségnek tartja. D'Anthést közkatonává degrodálták és mint külföldit kiutasították az országból. A holland követet kormánya, a cár kérésére, ugyanakkor visszahívta követi posztjáról. Másrészt azonban Nikolaj sietve zárt el minden utat, melyek módot adhattak volna a viharosan növő felháborodás kitörésére. Az újságoknak megtiltották, hogy Puskin halálával, mértéken felül és tisza rendező aprólékosan ' ismertesse a színre kerülő mű tartalmát. Ebben az esetben hasznos lett volna, ha elolvassák magát a regényt, amely még a mult évben megjelent a Magyar Könyvtár kiadásában. Döri bárót Puskás Dezső alakította, akinek játékán látni lehetett, hogy nem beszélte meg vele senki az ábrázolandó jellem lényegét. Balogh Endre Szecsenka pap szerepében jól megállta helyét, különösen az utolsó jelenetben mutatta meg hűen azt a szolgalelküséget, amelyre a kanonokok, a püspökök szoktatták az alsó papságot. Lajos Lenke is jól alakította az apja akaratát végrehajtó kényeskedő kislányt. Játékán látni lehetett, hogy elolvasta a regényt. Takács Sándor Vidonka szerepében jó alakítást nyújtott, különösen ott élte bele magát szerepébe. ahol minden keserűségét a bíborosok arcába vágta. Dobri László mint Buttler gróf és Újvári Eszter mint Horváth Piroska, a darab szerelmespárja, elég gyengén játszottak. Buttleren látni kellett volna, hogy tele van a feje gonddal, bármilyen szerelmes is. Piroska pedig gyakran nevetgélt olyankor, amikor éppen nem volt rá oka. Pedig a szerelmesek viselkedésére nagy súlyt tességtelen hangnemben® foglalkozzanak. Az egyik újságot majdnem betütották a következő nekrológ miatt: »Költészetünk csillaga lehanyatlott. Puskin meghalt. A halál legszebb éveiben, felfelé ívelő pályáján ragadta el! Nincs erőnk, hogy többet szóljunk, de nincs is erre szükség. Minden orosz szív érzi a pótolhatatlan veszteséget, minden orosz szíve vérzik. Puskin! Költőnk! Népünk öröme és dicsősége! Lehet az, hogy Puskin nincs többé köztünk ? Lehetetlen e gondolathoz hozzászoknunk!* A Puskin lakásával szomszédos házakat katonaság szállta meg és az utcán, de még bent a lakásban is spiclik serege nyüzsgött. Egy nappal a temetés előtt, éjszaka, miután a tömeg már szétoszlott és a lakásban már csak Puskinnak néhány barátja tartózkodott, a csendőrség fejének, Düheit generálisnak vezetésével hirtelen csendőrosztag jelent meg. Felkapták a koporsót, azonban nem az Izsák-katedrálisba, vitték, hanem a Konjusenája templomba. A temetés napján a templom minden bejáratát csendőrség szállta meg, kik csak a meghívottakat engedték be. A szertartás után a koporsó* a templom pincéiében helyezték el, Két nap mulv

a — és megint csak éjszaka — egy halottas kocsi és két szán állt meg a templom előtt. Az egyik szánban ' egy csendörtiszt ült. míg a másikban Puskin barátja, Turgenyev, akit azzal bíztak meg, hogy Puskin hulláját Pszkov gubemiába, a szvjutogorszki kolostorban levő sírhelyig kisérje, mely Puskin falujának, Mihajlovszkojénak közelében fekszik. A koporsót rátették a halottas kocsira és aztán gyors galoppban kí a városból! A pszkovi kormányzó már megkapta az utasítást, hogy a koporsó útján "minden részvétmegnyilvánulást, mindenféle fogadtatást szóval minden ceremóniát tiltson be.« A furcsa temetési menet váltott lovakkal éjjel-nappal száguldott a havas síkságon, gyorsan, mint a betörök, akik sietnek, hogy gyalázatos tettük után minél hamarább pontot tehessenek . .. Fordította: F. Z. kellene fektetni, mert éppen rajtuk keresztül akarta Mikszáth bemutatni, hogy a tiszta érzéseket sem az urak gőgje, sem a főpapság hamissága nem mocskolhatja be. Általában elmondhatjuk az előadásról, hogy népi színjátszóink Alsószelin dicséretes munkát végeztek, pedig, mint megtudtuk, a csoport vezetősége egyáltalán nem támogatta őket az előadás sikerre vitelében. A lelkes Csemadok-tagok azonban fáradtságot nem ismerve, minden munkát elvégeztek, ruhákat szereztek, sőt a színpadot is maguk állították fel, csak hogy sikerüljön a kultúrelőadás. Ebből ls láthatjuk, hogy dolgozóink Igenis, művelődni akarnak és elfordulnak az olyan vezetőktől, akik nem teljesítik feladataikat. Felelőtlenség ez a vezetőségtől, mert kiteszik a tagságot annak, hogy káros, kispolgári befolyás alá kerül. Hiszszük, hogy Alsószelin nem vesz ilyen irányt a kultúrmunka, hanem az öntudatos Csemadok-tagok olyan vezetőket választanak, akik magasra emelik a szocialista kultúra fáklyáját. Gyurcsó István, a Csemadok központi kultúr osztályának dolgozója. Verne Gyulát, aki 125 évvel ezelőtt, 1828 február 8-án született, s akinek regényei közül több mint félszáz kötetet fordítottak magyarra, termékeny álmodónak lehet nevezni. a szónak abban az értelmében, ahogyan Lenin a konkrét élettapasztalatokat értékesítő, teremtő képzeletnek munkáját méltatja, amely nem tévelyeg ködös régiókban, hanem a közvetlen jelenen túl előrelátásra képesít. A mult század hatvanas éveitől kezdve Verne regényeinek úgyszólván minden európai nyelven hatalmas olvasótábora volt a serdülő ifjúság, sőt a természettudományqk iránt érdeklődő felnőttek körében is. Verne Gyulát kortársai közül sokan naiv meseszövönek és álmodozónak tekintették, aki képzeletbeli utazásokra vitte magával olvasóit a földön, a föld mélyébe, a levegőben. sőt a földi légkörön túl a holdig, valamint a tenger alatt. Verne romantikus álmodozása, amint azt a technika fejlődése már a XIX. és a XX. század fordulóján igazolta, a jövőt helyesen fürkésző romantika volt. Fel lehet tételezni, hogy aki a jövőt Vernéhez hasonlóan konkrét látomásokban sajátmaga és olvasói elé tudta varázsolni, az a jelent, legalábbis bizonyos vonatkozásban, az adott esetben a technikai lehetőségek szempontjából helyesen fogta fel. Sztálin elvtárs a dialektikus és a történelmi materializmusról szóló müvében azít tanítja, hogy a technika a termelőerőkhöz tartozik. Ezeknek fejlődése -formálja az emberek társadalmi együttélésének formáit és rendszereit. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor képesek vagyunk megállapítani Verne Gyula egyébként sem kicsinyelhető, sőt a maga kora szempontjából komoly értékül számító irodalmi működésének korlábait. Verne ugyanis a technika helyesen megsejtett fejlődését a társadalom fejlődésétől elvonatkoztatva szemléltette. Helyesen és jól látta, hogy mit fog alkotni a technika, mondjuk a huszadik század derekáig. de a nagy technikai vívmányoknak, mint a termelő erök tartozékának társadalomformáló hatását nem vette tekintetbe. Vernénél tehát az olvasónak az a benyomása, hogy úgy tünteti fel a technikai fejlődést, mintha valahogyan öncélúan, szinte légüres térben menne végbe, vagy pedig úgy nyújt tájékoztatást, hogy a társadalom megmarad a polgári jelenben elért fejlődési fokon, míg közben a technika hétmérföldes léptekkel messze előre száguldott. Vernét érdekelte az orosz nép. Oroszok szerepelnek a »Három orosz és három angol kalandjain és »Sztfogov Mihály« című regényeiben. Verne 1848-ban indult el írói pályáján, a kapitalizmusnak abban a Komoly siker jegyében zajlott le január végén a Csemadok érsekújvári helyi csoportjának kul túrestje. Megfelelő helyiség hiányában a Csemadok kis kultúrotthonában adták elö műsorukat délután és este. Érsekújvár magyar dolgozói mindkét alkalommal az utolsó helyig megtöltötték az előadó termet, amelynek befogadóképessége nem is volt elegendő az érdeklődök számára. A műsor első részét a komáromi helyi csoport kultúrbrigádjának ének- és szavalószámai töltötték ki. Fellépésük mind eszmei, mind Yiiüvészl tartalom tekintetében magas színvonalú volt. Magyar és szovjet népdalokat, továbbá szovjet és magyar zeneszerzők müveit adták elő. Csík János, a kiváló énekes a tőle megszokott jó teljesítményt nyújtotta és Cibulka József, Gáborek Zsazsa, Tarics János, Szűcs Sándor, valamint Palotai Magda is kellemeshangú énekeseknek bizonyultak. Kadlicsek Ist ván és Palotai Károly Ady és Jókorszakában, amelyben a polgárság még forradalmi erőt is képviselt, s az Imperialista kapitalizmus korszakának telhetetlensége és barbár hafcalomakaríisa nem bontakozott még ki. Innen van, hogy Verne a technikát, a repülést, a televíziót, a tengeralattjárókat, — kivételt csak az utóbbiakkal tesz — nem mint a kizsákmányolásnak és a militarista terjeszkedésnek eszközeit, hanem mint az emberi kultúra magasbalendítőit, az emberi tudás látókörének kiszélesítőit mutatja be. Verne sokszor bámulatos fantáziájának fényszórójával messze bevilágít a jövő életébe s ezt teszi például, amikor a gépkocsiról, a kormányozható léghajóról, a repülőgépről, az automobilról és a fonográfról ezeknek megszerkesztése előtt beszél. Ugyanennek a képzeletnek termékeny következtetésekre képes ereje nem érvényesül hasonló mértékben akkor, amidőn regényeiben a költő jelenéről, a polgári társadalomról van sző, bár Verne müveibein olyan helyek is találhatók, amelyek arról tanúskodnak, hogy ö felismerte a munkásság és a gyarmati népek kiszolgáltatottságát a tökének és megbélyegzi a kizsákmányolást. Csillagászati, földrajzi, fizikai, természetrajzi ismeretei pompásak. Es amit tud. azt frissen, szemléletesen, ha kell, humorral átszőve tárja olvasói elé. Vonzotta öt az északi sarkvidék és az Antarktisz, a Kárpátok hegyvidéke és Szibéria síkságai, Afrika és Kína, fel nem tárt földrajzi tájak, a tenger, a légkör, sőt a világűr bekalandozása. A kommunisták nagyjelentőségűnek tartják azt az erőt, amelylyel a pártszerüség lenini elvén épülő ifjúsági irodalom a gyermekek kommunista nevelését előmozdítja. Alexander Kornyejcsuk, mint az Ukrán Szovjet írószövetség elnöke, nemrég utalt arra, hogy milyen szükség van a gyermekirodalomban a fantáziát foglalkoztató tudományos műfajra. Ebben a tekintetben a Szovjetunió és a népi demokráciák tudományos és technikai vívmányait a fiatalok számára ma azzal a hozzáértéssel és elevenséggel kell ismertetni, mint ahogy Verne a maga korában az akkori természettudományi és földrajzi ismeretekkel tette. Mindent összevéve Verne írói magatartásának jelentős értéke marad, hogy arccal előre tekint, hogy romantikus képzeletével nem keresett kielégülést sem a múlttal való foglalkozásban, sem a körülötte erjedésben lévő polgári társadalom túlnaturalisztikus és visszataszító jelenségeivel való szórakoztatásban, amint azt kortársai közül az ifjabb Dumas Sándor válogatás nélkül tette. Sas Andor. zsef Attila verseket szavaltak átérzéssel. ( Á kultúrest második részében az érsekújváriak mutatkoztak be. Lelkesen és alapos felkészültséggel szerepeltek, de műsoruk nem volt helyes. A „Szabad szél« című szovjet operett gyönyörű indulóját kivéve, amelyet Ivanlcs Lajos adott elö szép tenorhangján, a műsor többi száma nélkülözte a gazdag szovjet műsoranyag, valamint a magyar népdalköltészet értékeit, amelyeket kétes értékű müdalokkal helyettesítettek. Ciliing Júlia és Szaló Béla tehetséges énekesek, akik tudásuknak megfelelő jobb műsorszámokkal is szerepelhettek volna. A Csemadok érsekújvári helyi vezetőségének több gondot kell fordítania a müsorpolitikára a kultúrelöadások programmjának összeállításánál és többet kell törődnie a helyes eszmei-politikai színvonal érvényesítésével. P. E., Pozsony. A „Különös házasság" Alsószelin Az alsószell Csemadok helyi csoport műkedvelő színjátszói nagy sikerrel adták elö Mikszáth Kálmán „Különös házasság" című színmüvét. Az előadáson megjelent nagyszámú közönség igazolja, milyen nagy a falusi magyar dolgozók kultúrszomja. Az előadást meg kellett ismételni és így összesen körülbelül 700-an nézték végig. A népi színjátszók munkáját értékelve el kell mondanunk, hogy bár lelkes szándékkal tanulták be a darabot, nem tudták teljesen kihozni az lrő mondanivalóját. Mind a rendező, mind a mflkí dvelö kultúrtársak nehéz feladat előtt álltak, ami«or belefogtak a tanulásba, mert a színjátszók fsle most volt először színpadon. Közülük sokan egy vagy többgyermekes szülők, vagy pedig nem Alsószelin dolgoznak és így sokszor csak késő este tudtak eljárni a próbákra. Gyakrap éjfélig tanultak és meg kell hagyni, hogy mindegyik lelkesen tanult. Az ilyen fáradhatatlanul és jól dolgozó műkedvelők meg. érdemlik, hogy a hibáikra rámutatva előresegítsük őket a színjátszó munkában. Hogy a műkedvelők jól visszaadhassák azt, amit az író mondani akart, ahhoz elsősorban az kell, hogy / Érsekújvári és komáromi knltúimunkálok közös előadása •í