Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-06 / 33. szám, péntek

4 UJSZG 1953 február 4 Végetér! a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közgyűlése Moszkvában véget ért a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közgyűlése, amely néhány napig tartott. A közgyűlésen megvitatták a tudományos munkák továbbfejlesztésének távlatait, J. V. Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémája a Szovjetunióban« című munkájának és a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa határozatainak fényében. A közgyűlésen Alexandr Nyeszmejanov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke tartott beszédet. A beszéd feletti vitában résztvettek a Szovjetunió Tudományos Akadémiája osztályainak, kutató intézeteinek és laboratóriumainak vezetői és más kiváló tudósok. Hangsúlyozták, hogy a szovjet tudomány képviselői az SzKP XIX. kongreszusának történelmi jelentőségű határozatai értelmében kiszélesítik a biológia, fizika, kémia, geológia, energetika, filológia és más tudományi ágak területén folyó kutatómunkák méreteit. Alexandr Oparil akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája biológiai osztályának vezetője felszólalásában ismertette azokat a tudományos munkákat, amelyek a természeti erők felhasználására irányulnak a kommunizmust építő szovjet nép javára. Ottó Smidt akadémikus, az új kozmogóniai elmélet szerzője, a föld és más bolygók keletkezéséről és fejlődéséről szóló kérdések tanulmányozásának továbbfejlesztésével foglalkozott. A vitában a többi között résztvettek még Konsztantyin Bikov, Jevgenyis Pavlovszky, Viktor Vinovgradov, Igor Grabal és Ivan Petrovszkij akadémikusok. Alexandr Nyeszmejanov és Pavel Jugyin beszéde alapján a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közgyűlése határozatot hozott, amely hangsúlyozza, hogy J. V. Sztálin »A szocializmus (közgazdasági problémái a Szovjetunióban* című zseniális munkája és a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai hatalmas távlatot nyitnak a szovjet tudomány fejlesztésében, világos munkaprogrammot adnak a tudósok kezébe, a kommunizmus építése hatalmas feladatainak megvalósítására. A januári koreai hadműveletek Moszkva, február £'. (TASzSz) Bozsenko alezredes, a „Krasznaja Zvjezda" katonai szemleírőja írja a januári koreai hadműveletekről: Miután a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek meghiúsították az intervenciósok őszi-téli támadását, a mult év december közepén viszonylagos csend támadt a koreai arcvonalon. Az amerikai és Li SzinMan-féle csapatok a támadás során nem tudták kijutni a zsákutcából, amelyben már hosszú idő óta vesztegelnek. Az intervenciósok ismét nagy veszteségeket szenvedtek. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek több mint 14.000 katonát és tisztet tettek harcképtelenné. Ez alatt az idő alatt légiharcokban 176 amerikai repülőgép pusztult el és körülbelül 300 rongálódott meg a légvédelmi tüzérség, valamint a repülőgépekre vadászó lövészek tüzétől. Megsemmisítettek vagy megrongáltak körülbelül 100 gépkocsit. Kilőttek 84 harckocsit és 47 löveget, elsüllyesztették az intervenciósok két hajóját. Az intervenciósok nem mertek új támadást indítani, hanem megpróbálták felderíteni a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek védelmi rendszerét, igyekeztek megakadályozni őket a védelmi állások tökéletesítésében. A koreai néphadsereg harcosainak ébersége azonban meghiúsította az intervenciósok terveit. Janüárban — folytatta Bozsenko — az amerikai légierő különösen fokozta tevékenységét, gyakoribbá és erősebbé váltak a békés koreai városok elleni barbár támadások. Az amerikai agresszorok nap-nap után bombázzák Phenjant, Hamhint, Vonszant, Szarivont és más békés lakóhelyeket. Az amerikai légierő rendszeresen rombolja a kórházakat és iskolákat, valamint azokat a földkunyhókat és viskókat, amelyekben hajléktalanná vált koreai nők, öregek és gyermekek laknak. A szemleírő a továbbiakban rámutat arra, hogy a légitámadások sokba kerülnek. A pontosan célzó légvédelmi tüzérek és a repülőgépekre vadászó lövészek, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes egységek bátor repülői egyre nagyobb veszteséget okoznak az amerikai légierőnek. Előzetes adatok szerint a légvédelmi tüzérek és az elJenséges repülőgépekre vadászó lövészek januárban körülbelül 120 amerikai repülőgépet lőttek le és több mint 60-at megrongáltak. Az intervenciósok — írja Bozsenko — nemcsak az arcvonalon szenvednek veszteségeket. Lövések és robbanások hangzanak a Csiriszan-hegyek szakadékos lejtőin, a délkoreai hegyékben, Dél- és Észak-Kenszan, Dél- és Észak-Csölla tartományokban, a Szöul—Puszan-i vonalon, Tegu és Húszan környékén. A koreai partizánok nem hagynak nyugtot az intervenciósoknak. A megszállók több mint 60.000 liszinmanistát küldtek a partizánok elleni harcra. De a partizánok elleni hadmüveletek sikertelenül végződtek. A partizánmozgalom tovább növekszik, a partizánok egyre érezhetőbb csapásokat mérnek az ellenségre. Bozsenko rámutat, hogy az intervenciós csapatok szelleme egyre romlik, ami többek közt a szökések számának növekedésében fejeződik ki. A továbbiakban ennek okairól ír: az amerikai hadsereg Koreában hódító rablóháborút folytat, az amerikai monopolisták maximális profitja érdekében és ezért a katonák körében a háború rendkívül népszerűtlen. Ezért kerültek az amerikai agresszorok zsákutcába, amelyből nem tudnak kijutni. Minden kísérletük, amellyel be akarnak hatolni ÉszakKorea mélyébe, megtörik a koreai néphadsereg harcosainak és a kínai népi önkéntesek állhatatosságán és bátorságán — írja befejezésül Bozsenko ezredes. Irán népe nem akar vért adni a koreai agresszoroknak Az ARAM című iráni burzsoá lap igen éleshangú cikket közölt „Igaze, hogy vért vesznek az iráni katonáktól a Koreában harcoló amerikai katonák számára?" címmel. Amit ez a „demokratikus" és „népszerű" amerikai kormány csinál a mi szerencsétlen népünkkel, az valóban példa nélkül áll az emberiség történelmében — írja a lap. Az utóbbi időben mind gyakrabban halljuk, hogy az ittlévő amerikai katonai tanácsadók rendeletére vért vesznek a mi katonáinktól, hogy a sebesült amerikai katonák •számára Koreába vigyék. Nem akartuk elhinni ezeket a híreket, de miután saját szemünkkel láttuk, mily nagy nálunk az amerikaiak hatalma, kénytelenek vagyunk ezúton nyíltan megkérdezni a- kormányt — igazak-e ezek a hírek? Elvárjuk a kormánytól, hogy mielőbb válaszol. A CSEMADOK HÍREI Helyi csoportjainknál már befejezés felé közelednek az évzáró közgyűlések és ezzel egyidejűleg folyik a küldöttek kijelölés

e a járási konferenciákra. Ezeket a konferenciákat, általában február hónapban tartják meg és bizonyosra vesszük, hogy fordulópontot jelentenek a Csemadok munkájában. Szükséges azonban, hogy a konferenciákat jól előkészítsék, hogy a helyi csoportok küldöttei éljenek a kritika é

s önkritik

a jogával, tárják fel a hiányosságokat, vagy mondják el, hogy miképpen érték el jó eredményeiket. Az első 5 éves terv 5. évének sikeres végrehajtása érdekében a Csemadokra is sokkal nagyobb feladat hárul. Szükséges tehát, hogy mindenütt olyan járási vezetőséget válasszanak, amelynek tagjai eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy alkalmasak a rájuk váró feladatok megoldására. A Csemadok csoportok vezetőségeinek mindenek előtt nagy súlyt kell fektetniök a már meglévő tagság aktivizálására, ezzel párhuzamosan pedig a kibővítésére, hogy Bacilek elvtárs szavai értelmében a Csemadok taglétszámát 80.000-ről 100.000-re emeljék Arra kell tehát törekedni, hogy minden becsületes magyar dolgozót, EFSz-tagot, kisés középföldmüvest, valamint a haladó értelmiséget beszervezzük a Csemadokba. Ugyanakkor azonban szükséges, hogy egyre szemünk előtt lebegjen Szlánszkynak és alja

s bandájának bűnpere, amely arr

a kötelez, hogy fokozzuk az éberséget és megtisztítsuk sorainkat az oda nem való elemektől. Sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozó nép eszmei színvonalának emelésére és többet kell törődnünk a kezdeti nehézségekkel küzdő EFSz-ekkel. Err

e a célra rendelkezésünkre állnak a szovjet mezőgazdaság és állattenyésztés kimeríthetetlen tapasztalatai é

s ezt a célt kell, hogy szolgálják a már rendszeresített tudományos ismeretterjesztő előadásaink. Mindennapos programmunk kell, hogy legyen a káderek helyes kiválasztása és nevelése. Fejlesztenünk kell a népművészet minden ágazatát, gyakrabban kell rendeznünk járási é

s kerületi alkotó versenyeket, mert csak így tudjuk fejleszteni együtteseink eszmei é

s szakmai tudását. Ötéves tefvünk sikeres befejezésének előfeltétele a béke. Köztudomású, hogy a kultúra és a társadalom javát szolgáló minden alkotás csak békében fejlődhet. A Csemadoknak tehát élen kelj járnia a béke megvédésében. Szorosabbá kell fűznie a kapcsolatot a hadsereggel való együttműködés szövetségével, nevelnie kell dolgozóinkat, hogy a proletár nemzetköziség szellemében igazi szocialista hazafiakká váljanak. Nagyobb gondot kell fordítania a sajtó terjesztésére, mert a sajtó fegyver a dolgozók kezében mind a szocializmus sikeres felépítése, mind a béke megvédése érdekében. Szükséges, hogy a Csemadok szorosabban együtt működjék a tömegszervezetekkel. A Csemadok munkájában biztosan számítha/t pártunk segítségére é

s útmutatására, arra a pártra, amely bebizonyította, hogy kíméletlenül leleplezi és megsemmisíti a dolgozók ellenségeit, arr

a a pártra, amely a sztálini nemzetiségi politika szellemében megoldotta hazánkban is a nemzetiségi kérdést, hogy a cseh, szlovák és más nemzetiségű dolgozó testvéreinkkel együttműködve és egyenjogúan vehessük ki részünket a szocializmus felépítéséből és népi demokratikus rendszerünk minden gazdasági és kultúrális vívmányából. Béres István, a Csemadok dolgozója Jelentések a Csemadok helyfcsoportok évzáró közgyűléseiről A Csemadok párkányi helyi szervezete 1953. január 25-én tartotta meg évzáró közgyűlését. A gyűlésen jelent voltak a helyi pártszervezet az akció bizottság, a Csemadok járási titkársága, továbbá a vöröskereszt és az EFSz kiküldöttei. A párkányi középiskola tanulóinak kultúrműsora után Kovács Flórián, a Csemadok helyi szervezeténeik elnöke megnyitotta a gyűlést. Felkérte Szatmári István elvtársat, a helyi pártszervezet kiküldöttét, hogy tartsa meg beszédét. Szatmári elvtárs kritikai felszólalásában kérte a vezetőséget, hogy az elkövetkező 1953. évben javítsa meg" lanyha működését. A helyi csoport elnöke erre nézrve ígéretet tett. Juhanjak Árpád elvtárs, az akció bizottság képviselője javaslatot tett a kultúrház rendbehozatalára. A helyi csoport elnöke ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a párkányi Csemadok tagok még az 1952. év folyamán 5000 órát ajánlottak fel a kultúrház rendbehozatalára és reméli, hogy ez évben kötelezettségvállalásukat teljesítik. Ezután dr. Vitéz Gyuláné, a vöröskereszt kiküldötte szóialt fel, aki kérte a Csemadok tagságát, hogy a többi tömegszervezetek példájára munkálkodjon együtt a vöröskereszttel. Utoljára Bagóczi János, a Csemadok járási elnöke szólalt fel. Beszédében rámutatott a magyarság kultúrális életének fejlődésére, az 1948. februári események óta, rámutatott arra, hogy a sztálini nemzetiségi politika érvényesülése egyre tágabb teret nyújt a csehszlovákiai magyarságnak kultúrális élete kifejlesztéséhez. A beszámolók elhangzása után a kijelölt öttagú bizottság az új vezetőség megválasztásával foglalkozott, a tagság pedig a helyi csoport elnökének javaslatára élénk vitát folytatott. Ezután megválasztották az új vezetőséget, amelynek elnöke ismét Kovács Flórián lett. Kovács Flórián kultúrtárs megköszönte a neki megszavazott bizalmat, és bezárta a gyűlést. A tagság az internacionálé eléneklése után szétoszlott. Kunyík Imre, sajtófelelős, Párkány. • A Csemadok csallóközaranyosi helyi csoportjának 1953. január 29én megtartott évzáró közgyűlésén kb. 200 személy jelent meg. Jelen volt a helyi pártszervezet nevében Bittér László elnök, Horváth I., a HNB elnöke, Kockás Mihály a HNB titkára, Novák I. a helyi pártszervezet titkára, Böszörményi J. a középiskola igazgatója, Plachy László, a nemzeti iskola igazgatója, a helyi csoport kultúrfelelöse, Körmendiné kultúrtársnő, a Csemadok járási szervezetének titkára, Varjú S., az EFSz elnöke. A gyűlés műsora a következő volt: Csóka kultúrtárs, a helyi csoport elnöke, megnyitotta a gyűlést és üdvözölte a megjelenteket, Böszörményi elvtárs megnyitó beszédében ismételten rámutatott a Csemadok feladataira népköztársaságunk dolgozóinak növekedő életszínvonala szempontjából kultúrális téren. Csóka kultúrtárs megtartotta elnöki beszámolóját a helyi csoport 1952. évi működéséről. Szalay M., a csoport pénztárosa áz elmúlt év kiadásairól és bevételeiről adott kimutatást. Ezután Cseke József, a helyi csoport titkára tartott beszámolót. Megállapította, hogy az előző év gyenge eredménnyel zárult; az 1952. évben azonban a csoport már erős felelndülést mutatott. Három színelőadást, egy táncmulatsá-, got rendeztek és résztvettek különféle nyilvános ünnepségeken. Azonkívül 300 brigádórát ledolgoztak a helyi EFSz-ben. Dezső Kálmán tanító könyvtáros a mult év könyvkölcsönzési mérlegét ismertette. Felszólította a tagságot, hogy használja ki a rendelkezésére álló gazdag könyvtárat. Cseke titkár javaslatára a jelölőbizottság kijelölte az új vezetőséget, amelyet a tagság egyenkint jóváhagyott. Elnök lett Csóka Lajos, alelnök id. Farkas Károly titkár Cseke József, pénztáros Szalay Mátyás, kultúrfelelös Szűcs Jenő, ellenörök Csóka Mária és Szalay Pál, könyvtáros Dezső Kálmán. A vezetőség megválasztása után Kockás Mihály, a HNB tikára mondott beszédet. Emlékeztette a Csemadoktagságot arra, hogy megalakulása után milyen lendülettel dolgozott néhány hónapig. Örömét fejezte ki, hogy a csoport egy meglehetősen lanyha időszak után ismét életre ébredt és lelkesen bekapcsolódott a szocializmus építésébe hazánkban. A csoport évzáró közgyűlését Körmendyné, a Csemadok járási titkárnője értékelte. Megelégedésének adott kifejezést és köszönetet mondott a helyi pártszervezetnek, amiért meszemenően támogatja a Csemadok-csoportot. A záróbeszédében Bittér László, a helyi pártszervezet elnöke mondotta, aki utalva a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetre, fokozott jó munkára szólította fel a Csemadok tagságát, a szoicalizmus mielőbbi felépítése érdekében. A közgyűlés az internacionálé eléneklésével ért véget. K. M., Csallóközaranyos. A magyar költészet estje Prágában A Csehszlovák írók Szövetsége prágai klubjában kedden, február 3án megrendezte „a magyar költészet estjét", amelyet Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre és József Attila, a legnagyobb magyar költők emlékének szenteltek. Az ünnepi esten jelen volt ülés Béla kiváló magyar író, valamint a prágai magyar követség képviselői. Bevezető beszédet Vasek Kánya, államdíjas cseh író mondott. Beszámolt a Magyar Népköztársaságban tett tanulmányútjáról és a magyar munkásokkal, valamint élmunkásokkal való örömteli találkozásairól. Illés Béla, a csehszlovák nép régi, hü barátja szólalt fel ezután. A baráti és kulturális kapcsolatokra mutatott rá, amelyek csak most tudnak teljes egészükben és gazdagon kifejlődni, miután mindkét nép országában maga a nép vette kezébe a hatalmat. A magyar költészetről és nagy eszménnyiségeiről: Petőfiről, Aranyról, Adyról és Józsefről, Péter Rákos egyetemi lektor tartott tartalmas és terjedelmes előadást. Péter Rákos többek közt rámutatott arra, hogy ezek a nagy költők költészetükben a magyar nép hangján szólnak, megörökítik történelmét és forradalmi visszhangját. A magyar forradalmi költök verseiből Márta Kučirková, František Vnouček és Leo. Spáčil, a Hadsereg Művészszínházának tagjai szavaltak. A műsort ^magyar népdalok egészítették ki, Vera Krilová és Laco Blum előadásában. Zongorán kísérte őket J. Tichý karmester. Az irodalmi est nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehszlovákia népe még jobban megismerje a magyar kultúrát és művészetét, valamint legnagyobb költői megnyilatkozásait. -.-.-n-^S-iff .1-11- .WuV

^yyuyi .r^-u (Tjéli IfSítuUa Ezer jeges csillag rezeg fönn az égen, Mint a könny a síró kis húgom szemében. Dérré gyapjasodva harmat ül a fákon, S ezüstös fagy rágcsál minden kicsi ágon. Könnyű selymes pára buggyan a magasba, Pihen a föld, bütykös göröngyökbe fagyva. De lenn, lenn a mélyben most duzzad a melle S méhe ezer csírát érlel az életre. Tőzsér Árpád, Komárom. /