Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-06 / 33. szám, péntek

2 UJSZ0 1953 fe

rbruár 3 A politikai tömegmunka elmélyítésével, a verseny továbbfejlesztésével biztosítják az egyenletes tervteljesítést a pótori szénbányákban A szén az tpar kenyere, — mondjuk és ezért dolgozó társadalmunkból nagy örömet váltott ki az a hír, hogy a nováki szénbányák dolgozói már januárban másodikhavi tervükön dolgoztak. Nem kis érdeklődéssel figyeltük az utóbbi hónapokban a handlovai szénbányászok nagy munkalendületét, amikor sorozatosan leküzdötték nehézségeiket és biztosították tervük folyamatos teljesítését. A pótori szénfejtők munkája viszont nem kielégítő, noha az utolsó napokban kimagasló eredményeket értek el, amivel a januári tervteljesítés végeredményét 100.2 százalékra emelték. Pótoron a tervteljesítés hullámzó vonalat mutat, hol mélyen a tervelőírás alatt marad, hol meg százalékban föléje nő, ami azt bizonyítja, hogy nem tettek meg mindent tervük egyenletes teljesítésére. Hol keressük a hibákat? Ha figyelemmel kisérjük az egyéni és a munkacsoportok elért eredményeit az első hónapban, megállapíthatjuk, hogy a vájárok szívügye a terv teljesítésének kérdése. Magas teljesítményeik igazolják azt a tényt, hogy ők igenis becsületesen felkészültek a felemelt fejtési feladatok teljesítésére, ellenben az ezévi feladatok teljesítésének biztosítására és a fejtési kapacitás teljes kihasználására nem készültek fel eléggé a gépesítésben és a szállításban dolgozók. Még igen gyakori a gépek sérülésének száma s a javítómunkálatokban való késlekedés is azt mutatja, hogy a bányaüzemekben növelni kell a gépmunkások, a javítók szaktudását, és új szakmunkáskáderek kinevelésével emelni kell a gépjavító műhely dolgozóinak létszámát, hogy biztosítsák a zavartalan fejtési munkálatokat. A napokban a Háj-bánya 201. munkahelyén egy láncos csúzdát kellett volna beállítani, hogy mentesítsék a bányászokat a csillék kézzel tolásától. A gépjavító műhely dolgozói azonban a kitűzött határidőre nem készültek el a munkálatokkal. Ha idejében eleget tettek volna kötelességüknek, a 201-es munkahelyen dolgozó Nagy Ferenc előmunkás vájárcsoportja csaknem 10 vagon szénnel adhatott volna többet hazánknak. A kitermelt szén elszállítása miatt \is többízben akadozott a terv teljesítése. Csökkenteni kell tehát a tehergépkocsik üzemzavarát és fokozni az együttműködést az államvasúttal, nehogy megint kevés vagont kapjanak, mint a napokban történt. Amikor ebben az évben az 1952. évhez viszonyítva a Háj-bányában 41 százalékkal, a Szlatinka-bányában 31 százalékkal emelkedtek a tervfeladatok, a szénbányák sikeres tervteljesítésének egyik sarkalatos kérdése, hogy a tervbevett műszaki szervezési intézkedések bevezetésével s a munkacsoportok magas egyéni teljesítményeinek biztosítása mellett megjavuljon a szállításban és a bányaüzemek gépesítésében dolgozók munkája. Az 1953. évi tervfeladatok összeállításánál a normáknak folyamatban lévő felülvizsgálásánál és a tervfeladatoknak a munkahelyeken történő szétírásánál kitűnt, hogy nagyok a fogyatékosságok a politikai tömegmunkában is Az említett fontos akciókat nem tudták egybekötni a politikai meggyőző munkával. Egyes elvtársak azt a téves nézetet hangoztatják, „ha jó párttitkárunk lenne", akkor jobban menne a meggryőző munka is. Ha valamennyien tudatában lennének annak, mily nagy jogokkal és kötelezettségekkel ruházza fel az új pártalapszabályzat pártunk tagjait, akkor a pótori szénbányákban dolgozó kommunisták nemcsak jó párttitkárt keresnének, hanem saját erejükben biznának és tevékenységük széleskörű megjavításával elérnék azt, hogy üzemi pártszervezetük valóban irányító szerv lenne, elérnék azt, hogy becsületesen betöltenék vezető szerepüket egy oly komoly és nagyjelentőségű munkaszakaszon, mint a szénbányák. A pótori szénbányákban több párttag passzív magatartást tanúsít, ami összeegyeztethetetlen a pártban való maradással. Amellett, hogy kevesen vesznek részt a terv teljesítésével összefüggő fontos akcióknak politikai munkával való egybekötésével, sokan el sem játnak az évi pártiskolázásra és a taggyűlésekre. Maga az üzemi pártvezetőség is csak ritkán ül össze teljes létszámban. Az alelnök, Mesziár József elvtárs is a gyakori kimaradók közé tartozik. Pártunk alapszabályzata azt a kötelességet rója a tagokra, hogy „állandóan erősítse a tömegekkel való kapcsolatot, idejében reagáljon a dolgozók kérdéseire és szükségleteire, magyarázza meg a pártonkívüli tömegeknek a párt politikájának és határozatainak értelmét, szem előtt tartva, hogy pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való szoros és elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik." Ez természetesen vonatkozik a pótori szénbányák kommunistáira is, akik pártunk e nagyjelentőségű tanításának nem tesznek következetesen eleget. Mennyivel könnyebben teljesítenék tervüket, mennyivel több szenet adhatnának népünknek a nováki szénbányászok példájára, ha alapos meggyőző munkával mozgósítanák a szakszervezeti üzem csoporton keresztül is valamennyi dolgozótársukat feladataik túlteljesítésére. Az üzemi pártszervezet gyenge munkája miatt a szakszervezeti üzemi csoport sem tölti be kellőképpen hivatását különösen a szocialista munkaverseny kifejlesztésében nem, ami szintén a politikai munka hiányosságára valí a szakszervezeti funkcionáriusok részéről is. Az országos versenymozgalomról kiadott kormányhatározat megköveteli a pótori bányák szakszervezeti funkcionáriusaitól is, hogy konkrét alapokra fektessék a munkaversenyt, hogy ennek érdekében széleskörű agitációt indítsanak szlovák és magyar nyelven dolgozótársaik körében s a május elseje tiszteletére megindított kötelezettségvállalások mozgalmát a legmesszebbmenően kiszélesítésk. Amikor a Hájbánya 32. munkahelyén dolgozó Hovorka György vájár csoportjával felajánlotta, hogy május elsejéig 222 csille szénnel fejt ki többet terven felül, amikor a Szlatinka-bányában dolgozó Lukács Viktor munkacsoportjával versenyre hívta ki Veszelka János csoportját, amikor Darabos Dezső vájárcsoportjával versenyre hívta ki a Háj-bányában dolgozó Michalka János csoportját tervfeladataiknak 115 százalékos teljesítésében, — akkor dolgozóinknak ezt a nagy alkotó kezdeményezését fel kell karolni és tovább fejleszteni, hogy a versenymozgalmat valóban élővé tegyék üzemeikben, hogy valamennyi dolgozótársuk érdeklődéssel vegyen részt benne a legjobb üzemet kitüntető vándor vörös zászló elnyeréséért. A bányászok csodálkozva vették tudomásul, hogy rövid idővel ezelőtt a bányaüzem igazgatósága 3—4 kilométernyi távolságra költözködött el az üzemtől és így csaknem elszigetelődött a bányák dolgozóitól. A bányászok jogosan vetik fel ezt a kérdést, mert eddig is igen laza volt a kapcsolat közöttük és az üzem vezetősége között. Medve János elvtárs élmunkásvájár, akit ezelőtt egy hónappal választottak meg az üzemi tanács elnökévé és Magverő Pál, a Szlatinkabánya aknászai ki is jelentették: — Az Igazgató elvtárs igen ritkán jár le a bányába. Sok bányász jóformán nem is ismeri gazdasági vezetőit és most, hogy elköltözködtek, ezzel csak rosszabbodott a bányák dolgozóival való szoros kapcsolat. Pártunk arra nevel és tanít bennünket, hogy csak az lehet jő kommunista vezető, aki szoros viszonyt tart fenn a tömegekkel, az üzem dolgozóival, ismeri minden nehézségüket, bajukat és azokat sokszor a helyszínen orvosolja. A jó kommunista üzemvezető csak akkor töltheti be igazán hivatását, ha a legkörültekintőbben • ismeri valamennyi munkahely viszonyait, mert csak igy tehet idejében szükséges intézkedéseket a terv teljesítésének és túlteljesítésének biztosítására. A pótori bányák vezetőitől, Urbán igazgató elvtárstól, Novák főmérnöktől és a többi vezető műszaki dolgozótól elvárjuk, hogy olyan lelkes kapcsolatokat teremtsenek a bányák dolgozóival való együttműködésükben, mint ahogy a bányák szlovák és magyarajkú dolgozói a legbarátibb kapcsolatok fenntartásával harcolnak a szénkitermelés fokozásáért. A pótori szénbányákban alig akad olyan munkacsoport, ahol ne dolgoznának vegyesen szlovák és magyarajkú bányászok. Egymás között nem azt nézik, hogy ki milyen származású, csak azt veszik figyelembe, ki hogyan dolgozik, ki hogyan kapcsolódik be a szocializmus építésébe. Ez az egyedüli helyes nézet a nemzetiségi ellentétek elkerülésére s a legbarátibb, legelvtársiasabb kapcsolatok megteremtésére, ami igen nagy befolyással van a termelés fokozatos emelésére is. — Mi, magyar és szlovák bányászok, mindenben megegyeztünk, — mondja Magverö Pál aknász. — Megértjük egymást, bármely munkaszakaszon is dolgozunk. A Szlatinkabányában például az egyik munkacsoportban a Csákányházáról való Kalina Pál magyar vájár együtt dolgozik a Pótor-melletti pusztáról bejáró Zsiak György és Mrkvik szlovák elvtársakkal és a legjobb együttműködésben magas teljesítményeket érnek el. Zsiak elvtárs elérte már a 170 százalékos teljesítményt is, s erre büszkék voltak a magyar elvtársak is, mert azon a munkahelyen eddig ö hajtott ki a legtöbbet. Ezentúl még jobban összefogunk, hogy többet termelhessünk, mer£ nem akarjuk, hogy mint tavaly, újra mankóval zárjuk az évet. Az új béradótörvény is fokozottabb teljesítmények elérésére buzdítja a pótori bányászokat A pótori bányászok a legnagyobb megelégedéssel fogadták az új béradótörvény bevezetését. Erre szinte vártak és úgy tekintenek erre a rendelkezésre, mint valami okmányra, mely fokozott munkára serkenti őket, hogy többet termeljenek és ezáltal magasabb jutalmazásban is részesüljenek. Az új béradótörvény a pótori bányákban igazán csak akkor válik magasabb teljesítményekre mozgosító erővé, ha a műszaki dolgozók, mesterek, párt- és szakszervezeti funkcionáriusok a legkövetkezetesebben hajtják végre a most folyamatban lévő tervszétírást az egyes munkahelyekre és emberekre, ha minél előbb ismertetik dolgozó társaikkal a normák jelentőségét, azt, hogy mit kapnak pénzértékben minden egyes méter kihajtásáért. Most már csak az üzem vezetőségén. a párt- és a szakszervezet funkcionáriusain múlik, hogyan tudják felkarolni a bányászok alkotókezdeményezését és ezt győzelemre vinni a minél több szén kitermeléséért folyó nagy harcukban. Petrőci Bálint. Az idén több mint 20 ezer dolgozó üdül a Magas Tátrában A Magas Tátra az idei téten bs a dolgozók örömtea ädsltsét szolgálja. A tátrai üdülőközpontokban a téli rekreáció keretében egyhetes turnusokba* több, mint 20 ezer üzemi dolgozó is szövetkezeti tag váltja egymást. Rossz időben az üdülők kellemesen szórakoznak a társalgóhelyiségekben. Jelentés a Megbízottak Testületének ütéséről 1953 február 4-én, a Megbízottak Testülete Rudolf Strechaj elnök vezetésével tartotta meg rendes ülését. A Megbízottak Testülete többek között megtárgyalta Marek Čulen földmüvelésügyi megbízott jelentését a tavaszi munkák előkészületeinek lefolyásáról és a szövetkezeti dolgozók első országos kongreszszusának előkészítéséről. A kerületi és járási nemzeti bizottságoknak, a begyüjtőraktárak dolgozóinak biztosítaniok kell a szükséges vetőmag- és ültetvénymennyiséget a tavaszi munkák elvégzésére, továbbá a vetőmag kitisztítását és szétosztását. Biztosítaniok kel! az egységes földműves szövetkezeteknek az egész évi termelési terv és a tavaszi munkatervek kidolgozására nyújtandó segítséget. E terveknek tartalmazniok kell agrótechnikai intézkedéseket, valamint a téli időszakban a zöldtakarmány biztosítására teendő intézkedéseket. A gép- és traktorállomások vezetőségeinek a szakszervezetek segítségével biztosítaniok kell a gépjavítások meggyorsítását, főleg a hernyótalpas traktorokét. Meg kell szervezniök a lemaradó gépés traktorállomásoknak nyújtandó segítséget azon gép- és traktorállomások részéről, amelyek már elvégezték a javítási munkákat. Vojtech Török egészségügyi megbízott külön jelentése alapján a Megbízottak Testülete megtárgyalta, hogyan biztosítja az egészségügyi megbízotti hivatal egészségügyünk további fejlesztésére szóló párt- és kormányhatározatok teljesítését főleg az ipari központokban, valamint a nyitrai és eperjesi kerületek járásaiban. Továbbá jóváhagyták az egészségügyi megbízott által a dolgozók egészségügyi gondoskodásának fokozása érdekében javasolt intézkedéseket, főleg a tüdőbaj elleni rendszeres küzdelemmel. A Megbízottak Testülete tudomásul vette elnökének jelentését a bíróságok 1952. évi szlovákiai működéséről. Anyaglakarékossági verseny az apáttalusi textilüzemben Az apátfalusi textilüzem dolgozói állandóan szem előtt tartják ötéves tervünk utolsó évének tervteljesítését s minden igyekezettel azon vannak, hogy a hónap valamennyi napján egyenletesen teljesítsék a tervet. A mult évben elért nagyszerű eredmények lelkesítő hatása és azoknak a tapasztalatoknak a felhasználása, amelyeket mult évi munkájukban szereztek, nem teszik kétségessé, hogy ez évben is hasonló jó eredményekkel fognak dolgozni. Január második felében 104.2 százalékra teljesítették tervüket. Az áru minőségének emelése terén ugyancsak sikeresen haladnak előre. A harmadik héten 98.52 százalékot értek el az áru minőségének javításában. A szakszervezet vezetői az üzemi párt- és ifjúsági szervezettel karöltve szervezik meg a májustköszöntő munkaversenyeket. A dolgozók kötelezettségvállalásai főként arra irányulnak, hogy a gépeket teljes mértékben kihasználják, javítsák a minőséget és fokozatosan csökkentsék az önköltséget. Emellett tervbevették a dolgozók szakmai képzettségének továbbfejlesztését. Az üzemben a mühelyekközötti versenyben a fonóda dolgozói tűntek ki legjobban. Az üzemben ezért a fonódában és a kártolóban vezetik be elsőnek a szocialista anyaggazdálkodást. A f onódában erre a célra csoportokat alakítottak s ezeknek élére a legjobb mestert, illetve a legjobb dolgozót állítják. Ök vételezik a terv szerint az anyagot, amelyre a csoportnak munkájában szükségé van. A kivételezett anyagról grafikont vezetnek, amely pontosan feltünteti, hogy az egyés csoportoknak mennyi anyagra van szükségük munkájuk elvégzéséhez naponként, tíznaponként és hónaponként. A csoport minden tagja a nap minden órájában pontosan tudni fogja, hogyan gazdálkodtak az anyaggal, túllépték-e a megállapított anyagnormát, illetve mennyi megtakarítást értek el. Az új módszer szerint az üzem vezetősége a megtakarított anyag értékéhez viszonyítva minden negyedévben prémiumot oszt ki a munkacsoportok tagjai között. így sajátmaguk is érdekeltekké válnak abban, hogy az áru jó minőségének betartása mellett minél jobban takarékoskodjanak az üzemanyaggal és a nyersanyaggal. K. B. Az ifjúság védnökséget vállal az erdők fe'ett Erdőgazdaságunk nemcsak szakszerű védelmet igényel, hanem az erdők közvetlen környezetébe tartozó lakosság részéről is kíméletet követel. Hogy évente nagy értékeket takarítsunk meg faanyagban és zavartalanul fejlődhessenek az új facsemeték, az idén az iskolai ifjúság között erdeink védelmének és kíméletének akciója terjed. A különféle fajtájú középiskolák diáksága között a községi erdők felett vállalt védnökség és szerződés alapján elmélyül és pontosabb formát ölt a verseny. A pionírok és CsISz-tagok versenyezni fognak a legjobban karbantartott és megőrzött facsemetékért, a minél nagyobbterjedelmü fásított területért és az összegyűjtött magvak minél nagyobb mennyiségéért. Az ifjúságban ez ápolni fogja a közös tulajdon iránti helyes viszonyt, lehetővé teszi modern módszerek alkalmazását az erdei kultúrák ültetésében és vetésében, ami hozzájárul az erdők hasznosságának fokozásához.