Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-28 / 52. szám, szombat

Világ proletárjai egyes üljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 február 28, szambáit 2 Kčs W. évfolyam, 52. sráca mai i&ámbim t A mUiályfai RFSz tagjainak harca a bőséges termésért (2. old.) A. J. Vlxiuszkij elvtárs beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének poliökfi bizottságában (S. old.) Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének „j allomítsa az amerikai hadserég Koreában folytatott baktériumháborújáaől (4. old:) A Nemzett. Arcvonal Központi Akcióbizottságámak felhívása az 1S58. évi Nemzetközi Nőnap alkalmával (5. old.) Sírdekes küzdelmet hozott a prágai találkozás (6. old.) Harcoljunk a szocialista munkaverse«*y hiányosságai ellen A Május elseje tiszteletére indított munkaverseny mozgalomhoz csatlakoztak az üzemeinkben, bányáinkban és más munkahelyeken dolgozó munkások tízezrei. Dolgozóink csatlakozása komoly, őszinte, szívből jövő lelkesedésből született meg. A munkások és műszaki értelmiségiek az egész országban a kommunisták példamutatását, pártunk bölcs vezetését követve, a nagy Szovjetunió . baráti segítségével, harcolnak az ötéves terv feladatainak megvalósításáért. Ezért fontos, hogy a május elsejére tett felajánlásokat és a munkaverseny eredményeit rendesen kiértékelve minden üzemben tudassák a dolgozókkal, milyen eredményeket értek el a terv teljesítése, az anyagtakarékosság, a munkatermelékenység fokozása és a minőség javítása terén. A májust köszöntő munkaverseny eddigi eredményei mutatják, hogy ötéves tervünk nagy célkitűzései nemcsak megvalósíthatók. hanem túl is szárnyaihatók, ha bátran feltárjuk a hibákat, ha nem nyugtatjuk meg magunkat azzal, hogy már úgy is nagy utat tettünk meg előre. Nem szabad, hogy a látszateredmények megtévesszenek bennünket és hogy erőnket ne összpontosítsuk még jobban a minőség megjavítására. Az apátfalusi textilüzemben a mult óv elsö hónapjában megalakult a Vörös Csillag minőségi brigád. Az elsö kezdeményezés megmutatta, hogy jó úton haladnak, ha a menynyiségi munka mellett a minőség megjavítására is nagy súlyt helyeznek. Alig mult el egy-két hónap, 5 a májust köszöntő munkaversenvbe újabb minőségi brigádok kapcsolódtak be, mint a Má jus 1. és a Szokol. Hogy ezek a minőségi brigádok milyen eredményt értek el, azt mutatja a novemberi kimutatás, amely szerint 98 százalék volt a jő minőség e brigádok munkája nyomán. Ezek az eredmények, amelyek a készárú minőségénél mutatkoztak, az üzem vezetőségét elbizakodottá tették. Ötéves tervünk utolsó évének megkezdésekor, amikor a tervszétírások elkészítésének ideje volt, az apátfalusi üzem vezetősége nem fordított elég gondot a minőségi brigádok felfrissítésére, hanem engedte, hogy elterjedjen az a vélemény, hogy nem lehet a minőségi brigádnak dolgozni addig, míg megfelelő minőségű anyag nem áll rendelkezésre. Ez. zel azt mondták a vezetők, hogy csak a legkiválóbb minőségű anyaggal lehet a készárunál eredményt felmutatni. Az ilyen nyersanyagnál természetes, hogy minőségi munkát kell felmutatni. De ez nem zárja ki azt. hogy a gyengébb minőségű anyagnál már egyáltalán ne is dolgozzanak minőségi brigádok. Most, amikor az ország minden üzemében, bányájában, a májust köszöntő felajánlások ezrei mutatják a helyes irányt, hogy célunkat minél eióbb elérhessük, nem szabad, hogy az apátfalusi üzem vezetőségéI nek nemtörődömsége folytán a Május 1., a Vörös Csillag és a Szokol minőségi brigádok, amelyeket az egész országban ismernek, most a májust köszöntő munkaversenyböl ne vegyék ki részüket és ne haladjanak megint azon az úton, amely mind a brigád tagjainak, mind az üzemnek büszkeséget jelenthet. Harcolni kell a bürokratikus munkaszervezés és kötelezettségvállalások ellen, amelyek nem vezetnek konkrét eredményekre. Sokszor a versenyszervező munka elmarad a dolgozók munkalendüiete mögött ezt bizonyítja a handlovai üzem új nyugati tárnájában a munkacsoportok között indított munkaverseny is. A 628-as és a 62E-as csoportok verA vízkeleti EFSz öt nap alatt elvégzi a vetést m senyben állnak egymással, de az üzem vezetősége nem népszerűsíti, nem ismerteti kellően az üzem dolgozóival az elért eredményeket, pedig ezek kihatással vannak az egész ' tárnára, az egész üzemre. A jó eredmények mellett sok helyen elmaradnak a versenyszervezéssel. Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy nem mutatják ki állandóan a verseny állását, nem ismertetik, hogy hol tartanak egyes csoportok, vagy egyes munkások a vállalt kötelezettségek teljesítésében és hol tartanak versenytársaik. Ennek az az oka, hogy á versenyben sok a j bürokratizmus. A verseny szervezését a szakszervezet vezetői és a műhelyekben a tizes, húszas bizalmiak, valamint a mühelytanácsok vezetői a versenyfelelős vállaira nyomják, mert azt tartják, hogy van az üzemben egy fizetett versenyfelelös, végezze ö a verseny szervezését. Ezután az történik, hogy a versenyfelelös vállán annyi munka nyugszik, hogy egyedül nem tudja elvégezni, ami a munkaverseny rovására megy. A munkaversenyröl szóló kormányhatározat után a szakszervezeti vezetők, valamint a műszaki vezetők legfőbb feladata, hogy műhelyükben vagy csoportjukban megszervezzék a munkaversenyt és minden nap, minden héten jelentést adjanak az üzemi tanácsnak róla. A versenyfelelös mellett a szakszervezeti vezetők és a műszaki vezetők központi feladata, hogy mind a műhelyben, mind az üzemükben folyó szocialista munkaversenyt állandóan t

zervezzék. Nagyon sok üzem vezeBi nem népszerűsítik a legjobb mun- j kások neveit. Pedig a munkaverseny lényege és mozgósító ereje abban van, hogy felébreszti a dolgozókban i a törekvést az élenjárók példájának követésére, jobb eredmények elérésére, serkenti a lemaradókat, egyben azt is megmutatja, hogy milyen eredményekhez kell alkalmazkodni. A munkaversenyröl szóló kormányhatározat ezeket írja elő: „A szocialista munkaverseny segítségével minden dolgozónak harcot kell indítani a termelési hiányosságok ellen, a szocialista tulajdon gondozásában tanúsított nemtörődömség ellen, mindaz .ellen, ami megbontja az állami és munkafegyelmet és lehetőséget nyüjt az osztályellenségnek, hogy gátolja és szabotálja a szocializrhus épitését." Harcot kell indítani minden egyes olyan munkaszervezés és kötelezettségvállalás ellen, ami csak formai jellegű és csak azért csinálják, hogy kimutassák, hogy az üzemben munkaverseny létezik, még ha az csak papíron van is. Ezeket ki kell küszöbölni és az olyan kötelezettségeket is, amelyek nem konkrétek és nem vezetnek a termelés emelkedésére. Az ilyen kötelezettségvállalások oka a szakszervezeti vezetők elégtelen politikai munkája a műhelyeken belül, mert nem világítják meg eléggé a kötelezettségvállalások jelentőségét. Az elégtelen politikai és nevelőmunka akadályozza a verseny kibontakozását, sőt sokszor odavezet, hogy a versenyiroda különböző pontozási rendszerekkel gátolja a dolgozók kezdeményezését és a verseny kezdeményezését papírmunkával helyettesíti. Meg kell szüntetni azt' a bürokratikus versenykiértékelést is, hogy a szocialista munkaverseny eredményeiről személyi alapon döntsenek. Minden versenykiértékelést nyilvánosságra kell hozni, hogy minden munkacsoport és munkás láthassa eredményét, mert ez a szocialista munkaverseny fontos lendítő ereje. Kelemen Béla. ... , > t A ker?sztsorosan vetett árpából 3—1 mázsával több terem hektáronkent. Erről meggyőződtek a vizkeleti szövetkezet tagjai is. Ezért 50 hektárnyi területen az árpát keresztsorosan vetik el. A képen Cilárik József munkacsoportja, a vetés első napján. A MELEGET ÁRASZTÓ napsütés mindjobban kilopja a jöld legfelső rétegéből az egész télen át belészivárgó nedvességet. Az első tavaszt hirdető napsugarak hatására a vízkeleti határban is porhanyósra szikkadt a föld. Ez a szövetkezet tagjait munkába szállította. A falut félkörben körülölelő fűzeshez közel hatalmas földterület vár az elsö magra, hogy csírájából s később bőséges terméséből a szövetkezeti dolgozók és egész népünk kenyerét biztosítsa. Az eddig csendes falu zajos lett. Munkába indultak a szövetkezet tagjai. Az útszéli barázdátlan földeken megindult a nagy küzdelem a tavaszi munka sikeréért. A szövetkezeti dolgozók a hosszú téli hónapok után nehezen várták ezt a napot, az első vetés lehetőségét. A parasztember, ha a tavasz szele az arcába csap. lelkesedését a mezei munkába önti. így voltak ezzel a vízkeleti szövetkezeti tagok is. A falu közelében gyakran megtekintették a földet, mert mindenki magának szerette volna elkönyvelni azt a soksok örömet, amelyet a vetés hoz. Messze a falutól a hernyótalpas „Sztálinyec" búgása mellett elvész a tárcsás fogatok és a jókedvű boronázók zaja. De nem is ez a fontos! Vessünk egy pillantást azokra az emberekre.-akik a munkaeszközök mellett állnak, s boldogsággal teltarcú, csillogó szemű szövetkezeti dolgozókra. A VETÖGÉP KÖZEIDÉBEN Kelemen Lajos agronómus munkálkodik. Olyan ő a földön, mint az emberek között az orvos. Figyeli q talaj minőségét, s a föld kívánalmait is mindig eltalálja.. ötven év körüli ez az agronómus, de mosolya, ötven évét meghazudtoló lelkesedése, arra serkenti a szövetkezeti dolgozókat, hogy példái vegyenek tőle a közös munka iránti magatartásából. érdeklődésünkre az első vetéssel kapcsolatban így válaszolt: — A talajt elsőrendűen előkészítettük a vetésre. A föld nedvességét felszívó napsütésre vártunk és azonnal munkába álltunk- Ezen a délután öt vetögéppel dolgoztunk, de holnap már 15 vetögéppel végezzük a munkát. Huszonhat pár fogat a talajt készíti, a többiek pedig magot szórnak' a földbe. Harminc hektár föld bevetése a napi normánk, de ha a dolgozók nap mint nap ilyen lelkesen dolgoznak, hát egykettőre befejezzük a vetést. A NAP VAKÍTÓAN szórja sugarait a szövetkezeti tagokra, a mezőre. Cilárik József tart felénk a 2. számú mezei csoport vezetője. Magastermetű, izmoskarú, 34 éves családos ember. 1950 május 4-én, a szövetkezet megalakulásakor elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. Kucsma a fején, felhajtott gallérú esőköpmy a Vállán, „büsztönyf szorongat a kezében, miközben így üdvözöl bennünket: —Vetünk elvtársak, vetünk! — Felkészültetek rá? — Fel ám! Ötvenhaton vagyunk a csoportban, de egy se húzódozik a munkától. Kétszáz hektár földön a tavaszi vetést öt nap alatt akarjuk elvégezni. És talán nem is gondolt rá, hogy ez a kijelentés, amely a tagok elhatározásából született, rövid idő alatt megváltoztatja majd Vizkelet falu arculatát. Közben a földeken vetőgépek zörögnek és pattognak az ünnepélyes napra elkészített hosszúnyelű ostorok. Cilárik elvtárs magas homloka alatt parázsló szeme a fogatokon, a tájon pihen, ahol folyik az első nagy csata az idei gazdag termésért- Ahogy a napsütötte porhanyós földön áll, a parasztember egyszerű és mégis sokatmondó szavait halljuk. — Véremben van ez a munka, erre születtem én! Akkor érzem magam a legjobban, ha a mezőn dolgozhatom. OLASZ ÁGOSTON beszélgetésünk közben fordult egyet a vetőgéppel és egy szuszra megállt közeliinkben. Az első mezei csoport vezetője. Tréfás ember, azt mondják rá a szövetkezet dolgozói, a munkáját is — ami a fő — pontosan elvégzi• így szól hozzánk: — ötvenéves vagyok, de cllom a munkaversenyt, a harmincévesekkel! Vékony, közepestermetű ember. Csizma van a lábán, rövid prémesgalléru kabát a hátán. Mosolyogva és igen jókedvűen beszél. — Hogy miért dplgozunk lelkesen? Hát megmondom. A két mezei csoport a vetésben versenyre hívta egymást. Amelyik a vetésre kitűzött határidőt 24 órával hamarább befejezi, annak egy hordó sör a jutalma. — A mult évben rosszul szerveztük meg a munkát és ezt bizony a mi zsebünk érezte meg a legjobban. Okulva hibánkból ma mindenki tudja a kötelességét és annak helyt is áll. Olasz Ágoston elvtárs még elmondja, hogy kisparaszt volt a felszabadulás előtt. Feleségével és hat gyermekével dolgozott a földjén és még sem volt belőle haszna. Nem, mert annyit se termelt, hogy családjának az évi kenyerét biztosította volna. Es ma valami mást lát az életben, ami letagadhatatlan, ami valóság. A hozzáhasonlók arcán nem ül a gond, a földnélküliek gyermekei, akik a múltban rongyosak voltak és az arcuk nap mint nap az éhségtől volt borús, ma gondnélkül, jól öltözötten, jól tápláltan élnek. Ez az új szerinte a mi életünkben. — Az én gyermekeim — így Olasz elvtárs — ebben a rendszerben semmit sem nélkülöznek. Irén a legidősebb a galántai varrodában dolgozik, Margit élmunkásnő a pozsonyi Kábel-gyárban, Dani fiam a Néphadsereg tagja, Jóska pedig vasesztergályos. Hát ne lenne kedvem dolgozni? Hát ne tennék meg mindent a szövetkezetért? Az lelkesít engem a munkában, hogy gyermekeimnek jövője van, meg aztán az is, hogy ez a rendszer nekem is emberségesebb életet adott. A TAVASZI NAPSÜTÉSBEN Olasz elvtárs arcvonása nyugodt, megelégedett volt. Ostorral a kezében a vetőgéphez indult. Szavainak mély tartalmából értettem meg nagy lelkesedését, amely a biztos jövőbe tekintő ember életkedve, optimizmusa. Az ilyen és hozzáhasonló emberek már az első vetésnél népünk javára döntik él a nagy termésért folytatott harcot. MACS JÓZSEF