Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-25 / 49. szám, szerda

1953 február 25 m szo 9 Az amerikai haditengerészeti légi­erő két tisztje, Frank H. Schwable ezredes, a légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke és Roy H. Bley őrnagy, ugyanennek a csoportnak a tisztje 1952. július 8-án fogságba estek, miután a koreai és kínai népi erők légvédelmi tüzérsége lelőtte gépüket. Az amerikai haditengerészet légi­erő két fogságba esett magasrangú tisztje elmondta, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egye­sített bizottsága 1951. októberében utasitást küldött Ridgway tábornok­i k, a távolkeleti parancsnokság akkori főparancsnokának, hogy a tervek alapján indítsa meg a széles­körű* baktériumháborút. A két tiszt beszámolt arról is, hogy mi történt azokon az értekez­leteken. amelyeket a haditengeré­szeti légierő első csoportja az uta­sítás átvétele után tartott a bakté­riumháború megindításának részle­teivel kapcsolatban. Mindkét tiszt hangsúlyozza vallomásában, hogy az amerikai vezető katonai körök — félve a tisztességes emberek felhá­borodásától az egész világon — szi­gorú megtorlásokkal fenyegették azokat, akik nem tartják titokban ezt a vadállati bűncselekményt. A két tiszt véleménye szerint a bizton­sági intézkedések célja mindenek­előtt az volt, hogy — mint mondot­ták — „saját népünk elöl titkolják el az igazságot". Ez a leleplezés megerősíti több nemzetközi vizsgálőtestület jelenté­sét' és amerikai hadifoglyok vallomá­sát, amelyek megdönthetetlenül bi­zonyítják az amerikaiak embertelen bűncselekményét: a Koreában foly­tatott nagyszabású bakteriumhábo­rút. Frank H. Schwable amerikai ezredes vallomása Az „Uj Kína" híriroda az aláb­biakban közli annak az aláírt vallo­másnak teljes szövegét, amelyben Frank H. Schwable ezredes, az Egyesült Államok haditengerészeti légiereje 1. csoportjának vezérkari főnöke leleplezi az amerikai pa­rancsnokság koreai baktériumhábo­rújának hadászati tervét és célkitű­zéseit: Frank H. Schwable ezredes va­gyok, hadifogolyszámom 04429, a haditengerészeti légierő 1. csoport­jának vezérkari főnöke voltam 1952 július 8-ig, amikor gépemet lelőtték és hadifogságba estem. 1929-ben kezdtem szolgálatomat a tenger^szgyalogságnál és 1931-ben jelöltek ki repülőnek. A világ sok részén teljesítettem szolgálatot. Köz­vetlenül Koreába érkezesem előtt a tengerészgyalogság főhadiszállásá­nak légügyi osztályán működtem. \ vezérkari főnökök egyesített bizottságának utasítása a baktériumháború megindítására ' Koreába 1952 április 10-én érkez­tem, hogy megkezdjem a szolgála­tot, mint a haditengerészeti légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke. Minden utasításom és döntésem Lamson-Scribner tábornok helyettes­parancsnok megerősítésére szorult. Mielőtt átvettem a vezérkari főnök teendőit, Lamson-Scribner tábornok behívott irodájába, hogy megbeszél­jük a csoport különféle problémáit. Ennél a megbeszélésnél megkérdez­te: .Közölte önnel Binney a WMF­513. különleges bevetéseinek egész hátterét?" Megkérdeztem, hogy váj­jon a „suprop"-ra (ez volt a bakté­riumbombák fedőneve) gondol-e, mire „igennel" válaszolt. Megmond­tam, hogy Binney ezredes megadta nekem a szükséges felvilágosításom kat. (A „suprop" a „szuper-propa­ganda'' kifejezés rövidítései. Arthur A. Binney ezredes, aki elő­döm volt a vezérkari főnöki tiszt­ségben kötelességszerűen ismertette előttem a koreai baktériumhadvise­lés általános tervét és a haditenge­részeti légierő 1. csoportjának eddig ezekben játszott szerepére vonatko­zó részleteket. A koreai baktériumhadviselés ál­talános tervének végrehajtását az Egyesült Államok vezérkari főnökei­nek egyesitett bizottsága 1951 októ­berében inditotta el. A vezérkari fő­nökök ebben a hónapban a távolke leti oarancsnokság főparancsnoká­nak (akkor ez Ridgway tábornok volt), utasítást küldtek, amelyben Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg Koreában folytatott baktérinmháborújárói elrendelték a baktériumhadviselés megindítását Koreában, egyelőre szűk, kísérleti keretek között, de nö­vekedő arányokban. EzÜfciz <itasítást továbbították To­kióba Weyland tábornokhoz, a távol­keleti légierő parancsnokához. Wey­land tábornok erre személyes meg­beszélésre magához rendelte Everest tábornokot, a Koreában működő 5. légierő parancsnokát és az okinawai 19. bombázócsoport parancsnokát is, ez a csoport közvetlenül a távolkele­ti légierő alá van rendelve. Ezen a megbeszélésen áttekintet­ték a tervet, amelyet most ismertet­ni fpgok, megállapodtak a probléma nagy vonalaiban és Everest tábor­nok a következő tájékoztatást hozta vissza Koreába (személvesen és szó­belileg, mert biztonsági okokból el­határozták, hogy erről az ügyről semilyen írott okmányt nem , enged­nek Koreába, nehogy az ellenség ke­zére jusson). A fő cél. hogy a bakteriológiai hadviselés különféle módjait harctéri körülmények között kipróbáljuk és ezeket a harctéri kísérleteket később a rendes harci tevékenység tényezői­vé fejlesszük, a koreai helyzettől és a Koreában elért eredményektől füg­gően. Ki kell kísérletezni a különféle rendelkezésre álló betegségeket, kü­lönös tekintettel terjedésükre, vagy járvány szerű tulajdonságaikra, külön­féle körülmények között. Ki kell kí­sérletezni, hogy az egyes betegsé­gek komólyan megzavarhatják-e az ellenség hadműveleteit és a polgári lakosság életét, vagy csak kisebb­nehézségeket okoznak, vagy pedig teljesen, minden nehézség nélkül le­küzdik^ őket. Különféle típusú fegy­vereket vagy tartályokat kell kipró­bálni harctéri körülmények között és különféle típusú repülőgépeket abból a szempontból, hogy megfelel­nek-e baktériumbombák szállítására. A kikísérletezendő terepfajták kö­zött magaslati területek, tengerpar­ti teriiletek, nyílt terepek vagy he­gyekkel körülzárt terepek, elszige­telt területek vagy egymással szom­szédos területek, nagyobb és kisebb városok, zsúfolt vagy aránylag ki­terjedt városok szerepelnek. A te­repek minden lehetséges fajtáját és kombinációját ki kell kísérletezni. Ezeknek a kísérleteknek időtarta­mát nem határozták meg, de elég hosszú ideig kell folytatni őket ah­hoz, hogy a Koreában előforduló hő­mérsékletek minden szélsőségét ki hessen próbálni. A szállítás minden lehetséges módszerét is ki kell kísérletezni, va­lamint taktikai módszereket kidol­gozni, amelyek kezdetben csak az éjjeli támadásokra szorítkoznak, ké­sőbb azonban különleges kötelékek nappali támadásait is felölelik. A bombázás különféle típusai is kiki­sérletezendők, egyes gépektől kezd­ve a kötelékekben végrehajtott bom­bázásig, amelynél baktériumbombá­kat szokásos bombákkal együtt dob­nak le. Különösen az ellenség ellenintéz­kedéseit kell megfigyelni, minden rendelkezésre álló eszközzel megál­lapítani, hogy az ellenség milyen el­lenintézkedéseket tesz, milyen pro­paganda lépéseket tesz és milyen mértékben érinti katonai hadműve­leteit a hadviselésnek ez a formája. Gondosan ki- kell próbálni a biz­tonsági intézkedéseket, mind az el­lenséges, mind a saját terület felé. Saját oldalunkon minden lehető lé­pést meg kell tenni, hogy ne szivá­rogjon ki semmi ennek a fegyver­nek felhasználásáról és erről a tárgyról csak ellenőrzött hírek ke­rüljenek közre. Az ellenséggel szem ben minden lehető eszközf* fel kell használni a megtévesztésre és annak akadályozására, hogy az ellenség bizonyítékot szerezzen e fegyver használatáról. Végül, ha a helyzet megköveteli, akkor — a vezérkari főnökök egye­sített bizottságának utasításai sze­rint — a baktériumhadviselést, a kí­sérleti szakasz folytatása mellett úgy kell fejleszteni, hogy a koreai hadmüveletek szerves része legyen. A baktériumhadviselés kezdeti szakasza Az okinawai támaszpontról induló B-29-es bombázók 1951 novemberé­ben. kezdtek baktériumbombákat használni. Egész Észak-Koreában szemeltek ki célpontokat és bombá­zásukat vaktában történt bombázás­nak lehet nevezni. Egyik éjtszaka Északkelet-Koreában választottak ki egy célpontot és lehet, hogy a kö­vetkező éjtszaka már Északnyugat­Koreában bombáztak. A baktérium­bombázásokat a gazdaságosság és a biztonság céljából összekapcsolták a szokásos éjtszakai fegyveres felde­ritéssel. Schilt tábornokot, a haditengeré­szeti légierő 1. csoportjának akkori parancsnokát 1952 január elején Szöulba rendelték, az 5. légierő fő­hadiszállására. Itt Everest tábornok tájékoztatta őt a vezérkari főnökök egyesített bizottságának utasításá­ról és parancsot adott neki, hogy a WMF-513 (a haditengerészeti lé­gierő 1. csoportja, 33. alosztály 513. éjtszakai vadászraj) jelzésű egység vegyen részt a baktériumhadviselé­si terv végrehajtásában. A WMF-513. raj a légierő K-8-as számú kunszani támaszpontján ál­lomásozott. itt állomásozott a 3. bombázó csoport is, amelynek B-26­os gépei akkor már meg is kezdték a baktériumhadviselést. A WMF­513-at szolgálatilag a 3. bombázó csoporthoz kapcsolták. • A haditengerészet harci repülőgé­pei, amelyek koreai szárazföldi tá­maszpontokon állomásoznak, közvet­lenül az 5. légierő parancsnoksága alá tartóznak, a haditengerészeti lé­gierő 1. csoportját pedig utólag tá­jékoztatják tevékenységükről. Ha azonban valamilyen új, hosszabb idő­re szóló programmot kezdenek, ak­kor udvariasságból rendszerint elő­re értesítik az 1. csoportot. Az 513. raj éjszakai vadászai 1952 január végén egyenként indultak fegyveres éjtszakai felderítésre és baktériumbombákat vittek maguk­kal. A B-26-osokkal közös célponto­kat bombáztak, tehát hadműveleti területük Észak-Korea alsó részére terjedt ki, .különösen annak nyugati részére. Az 513. raj a 3. bombázó csoport­tal együttműködött ezeken a beve­téseken, F-7-es típusú gépeket („macskák") használva, mert ezek kétmotoros és biztonságosabb gé­pek. A K-8-as kunszani támaszpontnak az volt az előnye, hogy közvetlenül a víz felett lehetett felszállni, ami nagyobb biztonságot jelentett mo­torhiba esetén és azáltal is, hogy víz felett lehetett az ellenséges területet megközelíteni. A haditengerészeti légierő 1. cso­portját biztonsági okokból nem tá­jékoztatták arról, hogy milyen bak­tériumokat használnak. Schilt tábornokot 1952. márciusá­ban újból az 5. légierő főhadiszállá­sára hívták. Itt Everest tábornok szóbelileg utasította, hogy a hadi­tengerészeti légierő 33. alosztályá­nak fényképező raját (WMJ 1. raj) készítse elő a baktériumhadviselés­be való bekopcsolódásra. A WMJ 1. raj a K-3-as pohangi támaszponton állomásozott és F-2-H-típusú felde­rítő gépeket használt. Ennek a raj­nak bevetései rendes fényképező fel­derítéssel váltakozva történnek és az 5. légierő külön, szigorúan titkos parancsokban írja elő őket. Azért választották az F-2-H-típusú („ki­sértet") gépeket, mert ezeknek kü­lönleges felszerelésük is van és az elszigetelt helyzetű K-3-as támasz­pontról indulnak. Mélyebben hatol­hatnak be Észak-Korea fölé és két gépből álló kötelékekben működnek, aminek következtében minimális számú személyzetre van szükség és a rendes bevetéseket a legkisebb mértékben zavarják. Ezek a gépek arra is alkalmasak, hogy a fényké­pező-kiküldetésekkel összekapcsolva kipróbálják a bombázást nagy ma­gasságból. A haditengerészeti légierő fényké­pező rajának „kisértet" gépei, 1952 márciusában megkezdték a bakté­riumhadviselést, folytatva és kiter­jesztve Észak-Korea városainak bak­tériumokkal való bombázását és ezeket a hadmüveleteket mindig ösz­szekapcsolva a ~?Cndes fényképező utakkal. Csak minimális számú bom­bát tartottak kéznél, hogy a raktá­rozás ne okozzon problémát és az 5. légierő parancsnoksága két tisztből és néhány emberből álló csoportot küldött a pohangi K-3-as támasz­pontra, hogy kiképezzék a haditen­gerészeti repülőket a bombák keve­résére. í A haditengerészet a fényképezésen kívül az F-9-F („párduc") A-D („fellegrohamozó") és F-2-H („ki­sértet") típusú gépekkel vett részt a programmban. Ezek a gépek Ko­rea keleti partjai előtt szálltak fel repülőgép hordozókról. A légierő is kiterjesztette hadmű­veleteit, hogy különféle, típusú repü­lőgépeket, különféle módszereket és taktikákat próbálhasson ki a bak­tériumhadviselésben. Ez volt a helyzet, amikor megér­keztem Koreába. Megérkezésem után következő jelentősebb esemé­nyek történtek. A baktériumháború hadműveleti szakasza Jerome tábornokot a haditengeré­szeti légierő I. csoportjából 1952 májusának második felében beren­delték az 5. légierő főhadiszállására és utasították, hogy terjessze ki a baktériológiai hadmüveleteket. Ezt az utasítást Barcus tábornok, az 5. légierő új parancsnoka személyesen és élőszóban adta át neki. Jerome tábornok május 25-én tájékoztatta a baktériológiai hadmüveletek új szakaszáról a csoport vezérkarát, a tábornok hivatalában tartott érte­kezleten, amelyen mint a vezérkar főnöke én is jelen voltam. A vezérkar következő tagjai je­lentek még meg: Lamson-Scribner tábornok, helyet­tes parancsnok; Stade ezredes, a hírszerző osztály főnöke <G-2); Wendt ezredes, a hadműveleti osz­tály főnöke, (G-3) és Clark ezredes, a szervezési osztály főnöke (Ö-4). Barcus tábornok utasítása, ame­lyet ezen a megbeszélésen velünk közöltek és amelyet megvitattunk, a következő volt: A koreai félszigeten keresztül fer­tőzött övezetet kell létesíteni annak a programmnak eredményessé tétele érdekében, amelynek célja megaka­dályozni, hogy az ellenség utánpót­lást küldhessen az arcvonalra. En­nek az övezetnek balszárnya a hadi­tengerészeti légierőre tartozik, bele­értve Szinanzsu és Kunuri városát és a két város környékét. Az övezet középső részének fertőzését a légi­erő látja el, a keleti, illetve jobb­szárnyát pedig a haditengerészet re­pülőgéphordoző hajóról induló gé­pei. Az 513. haditengerészeti vadász­rajt mostani szétszórt célpontjai he­lyett erre a meghatározott övezetre irányítják, de a raj továbbra is a K-8-as kunszani támaszpontról in­dul. A raj F-7-F tipusú („tigris"­„macska") gépeket használ. Á raj­nak kevés ilyen gépe van, de után­pótlást Ígértek belőlük. Az övezet balszárnyának megfer­tőzéséért és a fertőzés fenntartásá­ért az 513-as raj parancsnoka felelős és őrá bízzák a hadmüveletek vég­rehajtása ütemének megállapítását is a következő korlátozásokkal: az övezet első megfertőzését a lehető leghamarább végre kell hajtani, ez­után pedig legalább 10 naponként kell ismételni a fertőzést. Az ilyen megbízatással a repülőgépek szoká­sos fegyveres felderítési feladatot is kapnak, rendszerint a hezsui-félszi­geten. A cél felé repülve^fezek a gé­pek azonban érintik Szinanzsut vagy Kunurit, ledobják baktérium­bombáikat és azután tovább repül­nek rendes feladatuk végrehajtásá­ra. Ez a helyes a biztonság szem­pontjából és ez zavarja legkevésbbé a rendes feladatok végrehajtását. A fertőzött övezet fenntartásának végrehajtásáról ^szóló jelentéseket közvetlenül az 5. légierő parancs­nokságának kell küWená. jelentve, hogy az ilyen és ilyen számú ren­des feJadatot elvégezték „via Szi­nanzsu" vag,y „via Kunuri" hozzá­téve, hogy mennyi „super-propagan­da" bombát dobtak le. Az összes 13-as rajt utasították, hogy éjtsaakánként a szokottnál pon­tosabban „számolja meg a tehergép­kocsikat", hogy megállapítsa, van-e valamilyen számottevő változás az övezetén áthaladj forgalombar.. Barcus tábornok arra is kiadta az utasitást, hogy a haditengerészeti légierő 1. csoportjának. 12-es alosz­tálya is készüljön fel a baktérium­háborúba való bekapcsolódásra. El­sőnek az A-D-típusú („fellegrohamo­zó"), majd az F-4-U („kalóz") gé­pek vegyenek rée^t a kiterjesztett programmban, egyelőre azonban csak az F-7-F-gépek pótlására. Ezek a gépek a K-6-os pjongtaki támasz­pontjukról indulnak és a K-8-as kunszani támaszponton veszik fel a bombákat. Ha a vállalkozás­ban más bombázó gépek is résztvesznek, akkor ezek a gé­pek a célhoz vesjetö út során talál­kozhatnak a többiekkel. Ennek az volt a célja, hogy. lehetőleg minél később kelljen baktériumbomba készletet felhalmozni a K-6-os tá­maszponton. Jerome tábornok ezután beszámolt arról, hogy az 5. légierő parancs­noksága utasítja a haditengerészeti légierő fényképező raját, hogy foly­tassa jelenlegi bakteriológiai hadmű­veleteit továbbra is a K-3-as po­hangi támaszpontról. Ugyanakkor a K-3-as támaszponton állomásdfeó K­3-as alosztályt készenlétbe helyezik. Tekintettel arra, hogy a K-3-as tá­maszpont messze van a célterülettől, nem kívánatos, hogy a 33. alosztály nagyobb mértékben résztvegyen a baktériumhadviselésben. Minthogy az F-9-F („párduc") gépeket csak szükség esetén használják fel. nem kell a támaszponton különleges bom­bakészletet elhelyezni, azokon a bombákon felül, amelyekre a fény­képező felderítő gépeknek szüksé­gük van. Szükség esetén néhány óra alatt oda lehet szállítani a bombá­kat. A Jerome tábornokkal folytatott értekezleten megvitattuk ezeknek a terveknek részleteit és megtettük az intézkedéseket, hogy az utasitás el­jusson az új tervek végrehajtására hivatott tisztekhez. Ugy döntöttünk, hogy Wendt ezredes fogja először értesíteni az érdekelt parancsnoko­kat és a részleteket az illetékes ve­zérkari tisztekkel megbeszéli, amint azokat kidolgozták. A VMF-513 raj működése A következő napon, május 26-án Wendt ezredes értekezletet tartott az 513-as raj parancsnokával és — azt hiszem — a K-8-as támaszpont parancsnokával, valamint a 3. bom­bázó csoport parancsnokával és meg­beszélte velük a különféle részlete­ket. Az 5. légierő személyzete már tu­dott a tervről, mert a főhadiszállás­ról közvetlenül értesítették őket. Minthogy ez a terv az 51S-as raj számára egyszerűen csak cél meg­változtatását és további felelősséget jelentett saját övezetünk fertőzésé­nek fenntartása tekintetében a meg­oldandó problémák nem voltak ko­molyak. Az 513. raj június első hetében megkezdte a hadmüveleteket a fertő­zési övezet ellen, kolerabombákat. dobva le. (A Jerome tábornoknak adott tájékoztatás szerint később az eredménytől vagy eredménytelenség­től függően sárgalázat, vagy később a tífuszt is ki kell próbálni ebben az övezetben.) Az 513. raj egész júniusban és jú­lius első hetében Uyen módon vé­gezte dolgát, rendkívüli esemény nélkül. Éjtszakánként átlag öt gép repült végig a Korea nyugati partjain ha­ladó föutánpótlási útvonalakon, egé­szen a Cson-folyóig, de különös fi­gyelemmel a Phenjantól délre fekvő területre. A gépek a szükséghez ké­pest elértek Szinanzsu vagy Kunuri felöl, hogy betartsák a tíznapos új­rafertözési ciklust. Az volt a becslésünk, hogyha rrfinden egyes gép két baktérium­bombát visz magával, akkor két éjt­szaka bőven elég Szinanzsu és Ku­nuri bombázására, egy harmadik pe­dig a két város közötti területre. (A vallomás folytatását hol­napi számunkban közöljük.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom