Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-24 / 48. szám, kedd

2 U J $20 1953 február 34 Azért, hogy hazánk még erősebb legyen r A Bodva völgyének Tornától r£lmásig terjedő része magasbatörő kopár mészkőhegyeivel, amelyeken csak imitt-amott tud megkapaszkodni egyegy csenevész bokor, lágyan elterülő rétekkel, szántóföldjeivel, kristálytiszta, csörgedező patakjaival, böventermö szőlőkertjeivel egyike volt a haza vérkeringéséből, a forgalomból legjobban kieső területeinek. A gyümölcsösökkel övezett falvakat egyedül a völgyet végigszelő országút kapcsolta be a Kass

a és Rozsnyó félé irányuló közlekedésbe. Ezen az úton bonyolódott le a forgalom. Assióta az autóbuszjáratot bevezették. lehetőség nyílt arra, hogy a bodvavölgyl falvak lakosai ne gyalogszerrel tegyék meg a városba vezető utat. Már amikor van hely az autóbuszon. Mert bizony sokszor előfordul, hogy hiába várnak türelmesen az utca szélén órákhosszat. Az autóbusz túlzsúfoltan tovarobog. Régebben, a felszabadulás előtt ugyan nem egyszer előfordult, hogy alig lézengtek néhányan a ritkán közlekedő autóbuszokon. De hány olyan emberi mellőzött él akkor árjában, aki gyalogszerrel, vállravetett csizmával igyekezett a város felé ügyes-bajos dolgait elintézni. Munkalehetőség nem volt a közélben, a rozsnyói bányák nem adtak elegendő munkát még az ottlakó öreg bányászoknak sem. Otthonától sokszáz kilométerre volt kénytelen munkát keresni az, akinek odahaza egy talpalatnyi földje sem volt, amiből legalább a szűkös, betevő falatját kitermelte volna. Mire hazakerült, ha kapott is munkát. maradt is. nem is a keresetéből családja számára. Dt nem volt sokkal jobb helyzete az ittlakó parasztoknak sem. A magas adók, a kifizetetlen kamatokkal egyre szaporodó bankadósságok hínárjában vergődve, hol itt, hol ott szólalt meg az udvarokon a végrehajtó kalapácsa. Nem csoda, hogy akkor üresen jártak az autóbuszok. Ritkán látott vendég volt a pénz, nem lehetett elvesztegetni a jegy árira. • Rozsnyó-Torna között a távolság nem egészen 40 kilométer. Mégis, ha valaki vasúton akar utazni. Rozsnyóról Kassán keresztül Tornára többszáz kilométer hosszá körutat kellett megtennie, míg célhoz ért. Hasonló volt a helyzet az árufogálom terén is. Tervezték itt a vasút építését már az Osztrák-Magyar Monarchia idején, tervezték az első köztársaságban és a magyar megszállás alatt ts. Dt a tervek csak tervek maradtak. Megvalósulásukat gátolta a völgy nyugati oldar lát teljesen elzáró háromezer méter szélességű hegyvonal, amelynek oldalát gyümölcs és szőlőkertek borították, a belseje azonban gránitkeménységű szikla. Egyik kormány sem áldozott annyit a vidék felvirágoztatására, a lakosság jólétének emelésére, hogy ezt a. sziklát áttörve vasútat építsen a völgyben. Erre csak mosi került sor, amkior hazánkban a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat, a párttal és a dolgozók kormányával az élen. Amikor 1951 nyarán az első. mintegy 25 emberből átló vasútépítő csoport megjelent a völgyben, az egyes községek lakosai reménykedve, de még kissé bizalmatlanul tekintettek rájuk. Annyi ideig vártak a lasútra, most szinte nem ts akarták elhinni, hogy végre tényleg megkezdődik az épités. Az első csoport feladata a táborhelyek kijelölése és építése volt, hogy az utánuk érkező munkások már otthonra találjanak. A feladat nem voh könnyű• A baraktáborok legnagyobb része lejtős helyen fekszik Sokszáz köbméter földet kellett kézierővel megmozgatni, amíg egy-egy tábor elkészüli• Aztán, ahogy egymásután nőttek ki a földbő' a fehérfalú alacsony épületek, úgy teltek meg további lakókkal Az ország minden részébő jöttek az önkéntes vasutas brigádok Hogy munkájukkal hozzájáruljanak e fontos mi elvégzéséhez amely közel"bb hozzt egymáshoz Kelet és Nyugat-Szlovákiát, egy erős szállal ismét szorosabbra fűzi eltéphetetlen barátságunkat felszabadítónkkal védelmezőnkkel és a szocializmus építésében hű segítőtársunkkal, a Szovjetunióval. Amikor a vasút építésének munkálatai megkezdődtek, egymásután érkeztek n helyszínre hazai és szovjet gyártmányú gépek, nagyteljesítménuű bágerek szkripperek. buldozérek kisebb és nagyobb vontatómotorok A csendes völgyet betöltötte zúgásuk, Tornától Rozsnyóig brigádosok dolgoztak elszórva a hosszú vonalon, csákánnyal, lapáttal a kezükben, feszülő izmokkal. Munkájuk nyomán omlott a föld a domboldalakon, a keresztbefutó dombokat a bágerek hatalmas szája vágta ketté, pöfögő vontatómotorok húzták maguk után a földdel teli hosszú csillesort. Valamennyi munkást az előttük álló nagy cél elérése lelkesít, betartani az építési munka befejezésének a kormánytól kitűzött határidejét. A közeli községek lakói eleinte csak kíváncsiságból jöttek megbámulni az építők munkáját. Kis idő múlva aztán csoportosan jelentkeztek munkára. Megértették, milyen jelentősége van számukra a vasút építésének és lelkesen kapcsolódtak be a munkába. Brigádokat szerveztek, nők, férfiak, diákok örömmel vették ki részüket a munkából Az alagút építésén, a vasútépítés legnehezebb munkaszakaszán ma már nagy részben a helybeli lakosok dolgoznak. Olyanok, akik nemrégen még az eke szarvát fogták, ma már mint kitanult, képzett aknászok, biztos kézzel dolgoznak a fúrógép mellett. Az almási alagútépítők szálláskörlete a völgy szintjétől jó párszáz méter magasan terül él. Mint a fecskefészkek az eresz alatt, úgy húzódnak meg a deszkából épített barakkok a meredek hegyoldalon. Közöttük szerpentinutak kanyarognak. Jól fűtött, tiszta szobák állnak a dolgozók rendelkezésére, akiknek kényelmét az üzemi konyha, áruház, kantin és más szociálit berendezés is szolgálja. Az alagút tátongó szájához a izélés térségen kitűnő rendben tartott sínpárok vezetnek, észszerűen élhelyezett kitérőkkel Ezek úgy vannak elkészítve, hogy az alagútból kifélé tartó megrakott csillék szállítását soha ne akadályozzák a befelé tartó üres csillék. Az építkezésen példás rend arálkodik. A különféle építkezési anyagok szépen osztályozva várják, hogy sor kerüljön a munkahelyre történő szállításukra. Kint is. a műhelyekben ts serény munka folyik. A gépek jó karbantartása, nemcsak kezelőjüket hanem a javítóműhely munkásainak jó munkáját is dicsérik. Az állandóan futó vontatómotorok még egyszer sem álltak hosszabb ideig üzemzavar miatt. Hiba azonban, hogy a műhelyekben dolgozók számára nem biztosítják az anyagot. Hiány van a pótgépalkatrészekben. különféle gömb és laposvasakban és más anyagokban is. — Ma is két órát kellett szaladnom egy alkatrészért, — panaszkodik Zsóri elvtárs, a műhely fiatal vezetője. — De ez még csak hagyján

t Csak más baj ne legyen. Mindig attól rettegünk, hogy egyszer törés vagy kopás miatt tönkremegy valamelyik gépen egy alkatrész kicserélni meg nem tudjuk, mert egyáltalán nincs tartalékunk. At anyagbeszerzési és szétosztási osztály dolgozóinak a legnagyobb figyelme' kell fordítaniok a javítóműhely munkájára. Nem szabad megtörténnie, hogy a keresgéléssel feleslegesen időt veszítsenek és esetleg olyan nehézségek adódjanak munkájukban, amit helyes anyagbeszerzéssel könnyen ki lehetne küszöbölni. Jó munkamegszervezés tapasztalható a betonozási munkálatoknál. Az alagútból kifejtett közel a züzómalomba kerül. A hatalmas vashengerek pillanatok alatt megörlik és osztályozzák a csillékből bedöntött követ Innen egyenesen a közeli fedett helyiségben felálltíoit két nagy betonkeverőgépbe kerül a kavics, ahonnan már mint kész betonkeverék az alant síneken futó csillékbt ömlik. Nem egészen két óra leforgása alatt a kifejtett kő nagyrésze beton alakjában visszakerül a hegy gyomrába, ahol a szorgoskezű betonozok az ácsok által előkészített zsaluk közé töltik Az alagú• sötéten tátongó szájába hosszú csillesori húz maga után egy vígan pöfögő vontatómotor Az új váltás dolgozóinak készítik elő az iires csilléket Bent a hegy gyomrában, az alagút boltivei alatt élénk munka folyik. Betonozok, ácsok, aknászok ingujjra vetkőzve szorítják a fúrógép foggantyúját a lapát nyélét• Fejük felett párszáz méterre még hó fedi a bérc tetejét csípős, hideg szél fúj De bent a föld mélyén kellemes meleg honol A serény munkában lekívánkozik az emberekről a kabát. Az úgynevezett széles hajtásban az alapszint fölött harmincöt év körüli sovány, magas férfi dolgozik. Vetrák Márton csoportvezető, a legjobb szakmunkások egyike, 'akit nemrégiben az üzem legjobb dolgozója címmel tüntettek ki. Az alacsony, bolthajtásos üreget, amelyet csak néhány karbidlámpás sárga fénye világít meg, teljesen betölti a fúrógépek mennydörgésszerű robaja. Vetrák Márton szakszerűen irányítja a munkál. Jó példaadással lelkesíti a többieket is. Kora gyermekségétől kezdve a föld mélyében dolgozik, rengeteg tapasztalatot szerzett, amit most kitűnően hasznosít. Május elseje tiszteletére csoportjának tagjaival együtt a napi teljesítménynek 10 csillével való felemélését tűzte ki célul. Ezenkívül közösen elhatározták. hogy versenyre hívják ki Idcsov

a Mihály aknászcsoportját. De vannak sokan, akik csak itt ismerkedtek meg a földalatti munkával, akik egyenesen a kapa, kasza nyelétől jöttek az alagút építéséhez, ahol megtalálták a továbbtanulás lehetőségét. Aknásztanfolyamokon vettek részt és m

a már kitűnő eredménnyel dolgoznak. Az élhajtásban a legfontosabb munkaszakaszon dolgozó Zsebik Gyuia aknász, csoportvezető• Alig 25 éves, mozgékony fiú. Rövid idő alatt kivívta magéinak jó munkájával az elismerést. A májusi munkaversenyben kötelezettséget vállalt, hogy csoportjával minden nap eléri az 1.60 méteres előrehaladást. A csoport legjobb fúrógépkezelője a zömök, erős testalkatú Hódermarszki szintén nem régen lépte át huszadik életévéi. Most dolgozik először hasonló munkán, s máris az alagút egyik legjoVb munkásának ismerik. Mindketten környékbeliek. Ugyancsak a közelből, Körtvélyesról került ide Kocsis István, aki nem is olyan régen még a kulák szőlőjében kapált keserves napszámért. Ma jólkereső aknász. megelégedett ember, boldog családapa. aki jól végzett munkájával sokszáz társával együtt a vidék jólétének emeléséért harcol. A múltra már csak mint rossz álomra emlékezik vissza. — Nyolc koronáért hajnaltól sötétig kellett a szőlőben görnyednie a kapa felett — mondja, — persze csak tavasztól őszig. Télen ritkán fordult elő, hogy munkát kaptunk. Meglódítja a lapát nyelét. Nagy lendülettél dobja a lerobbantott kavicsot a csillébe. Példáját követik társai. Percek alatt telik meg a csille. Továbblódítják. Oreset tolnak a helyébe. A serény munka közben Kocsis István egy pillanatra felnéz munkájából: — Nem sok idő múlva összetalálkozunk a hárskúti oldalról felénk törő elvtársakkal. Akkor aztán elmondhatjuk, hogy győztünk. Legyőztük az akadályt, amely eddig elzárt bennünket a világtól. — Ez a gondolat fűt, lelkesít még jobb munkára mindenkit. Betartani a kormánytól kitűzött határidőt, győzedelmeskedni a technika erejével, kitartó munkával a kemény szikla fölött. A májust köszöntő munkaverseny széles méretekben bontakozik ki az alagútépítés minden szakaszán. Nap-nap után gyönyörű eredmények születnek az igyekvő munka nyomán. Szlovák, cseh, magyar nemzetiségű dolgozók közös igyekezete folytán egyre mélyebben hatolnak be a hegy gyomrába, egyre közelebb a túlsó oldal felől közeledő társaikhoz. Mindenki örömmel gondol a közelgő találkozásSzlovákia valamennyi kerületében folynak az előkészületek a Nemzetközi Nőnapnak — március 8-ának előkészítésére, amely ebben az évben ezen jelszó alatt folyik: „A nemzetek közti békéért, a szocializmusért hazánkban, gyermeink boldogságáért." A csehszlovák nők szlovákiai bizottsága Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Arcvonal alakulatainak és a népi igazgatás alakulatainak segítségével ezen a napon minden községben manifesztációkat és nyilvános üléseket rendez, amelyek kifejezik a dolgozó nép szilárd elhatározását, hogy nagyobb teljesítményekkel fognak küzdeni a szövetkezeti földeken és szorgalmasabb ra. amikor az utolsó méter kőzetet áttörve, üdvözölhetik hárskúti bajtársaikat Az év elejétől több mint 300 méteres előretörést értek el. A májusi munkaversenyben tett felajánlások teljesítésének eredményeképpen a következő hónapokban ez a teljesítmény előreláthatólag még tovább emelkedik Az építők büszkén számolnak be eredményeikről, amellyel a terv teljesítéséhez hozzájárultak Urbancsek elvtárs csoportja egy műszak alatt 50 csille követ termelt ki, az élhajtók nemes vetélkedésének eredményeképpen 11-én a három műszak 4.8 métert hajtott ki, 13-án az első műszak már tovább fokozta teljesítményét és 1.7 métert hajtott, s így lehetne tovább felsorolni Táborek, Madai József. Csunderlik. Bató, Máriássy Pál és még sok más munkás kiváló teljesítményét. Misutka Ferenc, a délutáni váltás műszaki vezetője egyike a legtapasztaltabb. legjobb szakembereknek az építkezésen Staré-Horkáról jött ide dolgozni, hogy gazdag tapasztalataival, amelyet hosszú évek munkája során a különböző alagútak építésén szerzett, hozzájáruljon e nagyjelentőségű mű megvalósításához. Szívből jövő szavakkal beszéli él, hogy itteni munkahelyén az a lelkes együttműködés és szoros kapcsolat ragadta meg, amelyben az ország különböző vidékeiről jött cseh, szlovák és magyar nemzetiségű munkások dolgoznak. A háború előtt a harmaneci alagút építésén dolgozott. A reggeli szünet alatt elbeszélget társaival azokról a munkaviszonyokról, amelyek ott uralkodtak. Négy évig tartott az alagút építése, — meséli — Csupán kézierővel dolgoztunk. Űgyszólván semmi gépesítés nem volt. Az életünk biztosításával sem sokat törődtek. 144 halálos kimenetelű baleset történt az alagút építése közben. — Nálunk a mai napig még egyetlen baleset sem fordult elő, — jegyzi meg az egyik segédmunkás. — A ml hazánkban az ember a legnagyobb érték, — feleli komolyan Misutka elvtárs. — A biztonsági szabályok betartása mellett aem fordulhat élő baleset. — Munkanélküliség volt-e akkor is? — érdeklődik egy fiatal munkás. — Ezrek vártak arra, hogy munkát kapjanak. Az embereket akkor a legkisebb ok miatt is elbocsátották, csak a fizikailag legerősebb embereket tartották meg. Engem is azért küldtek el. Aznap azon a munkahelyen, ahol a beszélgetés lefolyt, sokkal nagyobb lendülettel folyt a munka. A műszak végéig hét csille kővel küldtek ki többet, mint az előző nap. — Azért, hogy hazánk és népi demokratikus rendszerünk még erősebb legyen, — jelentette ki a csoport legfiatalabb tagja. Az építkezés valamennyi dolgozója telkiismeretes munkával dolgozik azon. hogy Iptáridőre elkészüljön a nagy mű. Az irodában a tervek és grafikonok fölé hajló idős építésvezető, Nazarov elvtárs főmérnök, régi műszaki dolgozó, Predanóci műszakvezető nemcsak a munkát irányítják, hanem az alkalmazottak politikai meggyőzését is fontos feladatnak tekintik. A hosszú pályán dolgozó telkes brigádosokat, az alagút aknászait, betonozóit, ácsait ugyanaz a célkitűzés buzdítja még jobb munkára még szebb sikerek elérésére. GAL LASZL.0 munkával harcolnak az üzemekben a világbéke fenntartásáért. Már most aktívákat rendeznek az ösz.szes járásokban, amelyeken a nőbizottságok, a tömegszervezetek és a népi igazgatás női funkcionáriusai ismertetik a nőkkel azokat a feladatokat, amelyeket a nemzetközi nőnap ünnepségei sikeres lefolytatására kell végezni. Vasárna.p, február 22-én az első agitációs párok felkeresik a dolgozókat otthonukban és beszélgetnek velük a mostani nemzetközi helyzetről, a szocialista verseny jelentőségéről és a májust köszöntő felajánlások elfogadásáról. Pozsonyban már 45 agitációs központot állítottak fel. A Csehszlovák Nőbizottság üléséről Szombaton, február 21-én Prágában megtartották a Csehszlovák Nőbizottság II. teljes ülését, amelyen megtárgyalták a csehszlovák nők további feladatait a világbékéért folyó harcban. A tárgyalást Irena Ďurisova. a Csehszlovák Nőbizottság helyettes elnöke és a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai elnöke nyitotta meg. A népek bécsi békekongresszusának eredményeiről és a csehszlovák nők feladatairól a békeharcban Bozsena Machácsová-Dosztálová képviselőnő, a Csehszlovák Nőbizottság elnökségi tagja számolt be. Lila Hojcsová, a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai titkárnője beszámolt az 195S'. évi Nemzetközi Nőnap előkészületeiről. Ezután Bohuszlava Vanicsková, a Csehszlovák Nőbizottság titkársága külügyi osztályának vezetője beszámolt a csehszlovák nők küldöttsége gazdag benyomásairól, amelyeket 1953 januárjában szereztek a Szovjetunióban tett látogatásukkor. Az ülésen egyének és kollektívák részéről számos értékes kötelezettségvállalást jelentettek be, amelyek a mezei munkákban való segítségnyújtásra, a mezőgazdasági és állattenyésztési hozamok emelésére stb. vonatkoznak. A vitában elhangzott valamennyi hozzászólás Csehszlovákia népe elszántságát mutatta, hogy biztosítják gyermekeik boldog jövőjét és minden erővel hozzájárulnak a világbéke fenntartásához. Végezetül a konferencia egyhangú határozatot hozott, amelyben a Csehszlovák Nőbizottság valamennyi tagja egyebek között kötelezettséget vállal, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az idei Nemzetközi Nőnap ünnepségei sikeresen folyjanak le, hogy hozzájárulnak a Csehszlovák Vöröskereszttel való közreműködésükkel országunk honvédelmi képességének emeléséhez és hogy ezért kampányt indítanak a m. nöi világkongresszus előtt. Ünnepi ülés Budapesten Zdenek Nejedlý 75. születésnapjának tiszteletére A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete péntek délután ünnepi ülést tartott Zdenek Nejedlý, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke 75. születésnapja tiszteletére. Az ünnepi ülésen megjelent Major István, a Csehszlovák Köztársaság budapesti követe és a követség többi tagja. Molnár Erik elvtárs külügyminiszter megnyitó szavai után Kovács Endre, a történettudományok kandidátusa mondott ünnepi beszédet. Ismertette Zdenek Nejedlý életének és történetírói munkásságának fő állomásait, méltatta a legnagyobb élő cseh tudós kimagasló érdemeit. František Kulik csehszlovák szerelőcsoportjának hőstette a magyarországi „November 7"erőmű építésén A magyarországi „Népszava" írja pénteki számában. A „November 7" erőmű magyar és csehszlovák szerelői gyakran találkoznak olyan nehézségekkel, amelyek elhárításához komoly hősi erőfeszítés szükséges. Egyik legutóbbi vosárnap éjjel az erős szélvihar a védőberendezés ellenére százméteres darabon ledobta és megrongálta a szénszállítóhoz tartozó l-es számú hossz-acélszalagot. Fennállt a veszély, hogy ha a szalagot reggelre nem állítják helyre, súlyos kiesés lesz az erőmű már működő gépegységeinek termelésében. A szalag megjavításánál a hősi helytállásnak és testvéri együttérzésnek gyönyörű példáját mutatta František Kulik csehszlovák szerelőcsoportja. A csoport tagjai éjjel 1 órakor a szalaghoz siettek és a dühöngő orkánban erejük megfeszítésével dolgoztak. Reggelre már annyira haladtak a hiba kijavításában, hogy az üzem működését biztosították. Reggel Hagl János „Duclos" szerelőbrigádja sietett a hős csehszlovák szerelők segítségére és közös munkával még aznap minden hibát kijavítottak az acélszalagon. A Nemzetközi Nőnap előkészületei Szlovákiában