Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-22 / 47. szám, vasárnap

4 (II SZU 1953 február 21 FUCSIK EMLEKEZETE „A hős olyan ember, aki sorsdön­tő pillanatokban kész minden áldo­zatra. hogy megtegye azt, amit meg keli tennie az emberi társadalom ér­dekében. A mi korunk hőse a prole­tariátus. Ez és csakis ez teremt az emberből hősöket. A proletariátus mindenütt kitermeli a hősöket: a ka­tasztrófák pillanataiban, a harcban és a munkában, . ott, ahol szabad a munka. Az ilyen hősök mindig egy­szerű emberek, cselekedeteikben nincs semmi rendkívüli, ezek egészen természetesek." Ezt irta Július Fucsík, a cseh nép nagy fia és mártírja az új ember T ről, korunk új hősi fiáról, a Szov­jetunióban tett első látogatása után. Visszatérve az épülő szocializmus boldog országából, a cseh üzemekben és falvakban számtalan előadást tartott a szovjet tervgazdálkodásról és a csodákat művelő hős .szovjet népről. Cikkeiben s „Ahol a ma már a múlté" című müvében megmutat­ta feltartóztathatatlanul előremene­telő és boldog jövőjét építő Szovjet­uniót, megmutatta a munkás kezde­ményezéseket, az első szocialista munkaversenyek születését, a Volgo­sztroj és Dnyeprosztroj nagyszerű építőit, az igazi szovjet embereket. Minden sora és minden szava arról az új emberről adott híradást, aki­nek egyik legragyogóbb megtestesí­tője ö maga lett. Július Fucsík a szocialista mun­kának tollával rettenthetetlen bá­torsággal küzdő, börtönt és nélkülö­zést vállaló új embere volt. Amíg élt, hőssé, korunk egyik legnagyobb hősévé nőtt, amikor a náciterror hosszú hónapokig kegyetlenül kínoz­ta, hogy vallomásra bírja és a cseh nép nagy mártírjává magasztosult, amikor tíz esztendővel ezelőtt 1943. szeptemberében kivégezték. „Egyet kérek, ti, akik majd túlélitek ezt a korszakot, ne felejtsetek. Ne felejt­sétek sem a jókat, sem a rosszakat. Gyűjtsetek gondosan tanúbizonysá­got azokról, akik magukért és érte­tek estek el. Egy szép napon a ma múlttá válik. Beszélni fognak róla, mint nagy időről, beszélni fognak névtelen hőseiről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok, hogy a hősök nem voltak névtelenek. Hogy emberek voltak, névvel, arc­cal, vágyakkal és reményekkel, fis köztük a legutolsó fájdalma sem volt kisebb a z első áldozaténál, akinek nevét majd megőrzik. Szeretném, ha valamennyien közel éreznétek őket magatokhoz, mint ismerős embere­ket, rokonokat, sajátmagatokat." Ezt írta Július Fucsík, amikor tud­ta már, hogy a bestiális fasizmus el­leni harcban az életét kell adni az új emberért. A Gestapo pribékjel össze­zúzhatták testét, de élete utolsó ere­jével a mély és megingathatatlan emberszeretetet hirdette. Fucsík szerette az életet és annak szépségéért ment a csatába. „Sze­rettelek benneteket emberek, boldog voltam, ha szeretetemet viszonoztá­tok, szenvedtem, ha nem értettetek meg. Akit megbántottam, bocsássa meg nekem ... Szomorúság soha ne tapadjon a nevemhez!" — írta. Igen, szomorúság ma se tapadjon a nevéhez, amikor születésének öt­venedik évfordulóján mi, köztársa­ságunk egész dolgozó .magyarsága megpróbáljuk magunk elé idézni oly végtelenül rokonszenves és oly vég­telenül emberies hősi alakját. Hogyan lett a cseh hazának ez a nagy fia hőssé, a világ minden népé­nek példát mutató közös hősévé? Ügy lett azzá, ahogy maga írta: egyszerűen és természetesen. Ügy lett hőssé, mintaképünk, hogy min. dig volt ereje a népek érdekét szol­gáló nagy tettekhez és minden pilla­natban kész volt minden áldozatra az emberi társadalomért. Július Fucsík elviselte az elvisel­hetetlent. Erőt ehhez neki az egysze­rű emberek, a nép iránti kiolthatat­lan szeretete és az elnyomók elleni gyűlölete, kommunista világnézete adott. , 1942 április 24-én hosszú évek szí­vós és ernyedetlen harca és veszé­lyes illegális munkája után a Gesta­po pribékjeinek karjaiba került. A pankrácl fogházban egy Kolinszky nevü cseh fegyőr papírt és ceruzát ad neki és a teleírt lapokat titokban kicsempészi a fogházból. És Fucsík írt. Feljegyzett mindent, amit a bör­tönben átélt. Hogy azok az emberek, akik a helyére állnak s már a jobb kort megélik, ne felejtsék el azokat a bajtársakat, akik hűségesén és be­csületesen dolgoztak odakint és ide- | bent és ne felejtsék el azokat, akik elestek. Embernek lenni: ez továbbra is hősi szivet kiván majd, — hirdet­te. Feljegyzései minden sorából a jövőbe vetett hit sugárzik. A világ­irodalom legmegrázóbb üzenetét veti a kusza papírokra. Fucsík ír és üzen. s kimondja jö­vendőlését, a győzelem a sza iadság harcosaié lesz. Ír Jelinekékvöl, a bá­torszívü összekötőről, Lidáról, akinek sikerült átvészelni ezeket a rettene­tes véres éveket, ír az Apkóról, Pet­sek tanítóról, aki a kínzások után eszméletre téríti,, ápolja, gennyező sebeit mossa, lázas homlokát boro­gatja és éjtszakákat virraszt szal­mazsákjánál. És megindító költői szépséggel ír Augusztáról, a felesé­géről. Az írás kelte: „1943 május 19." „Ma éjjel viszik el Augusztámat „munkára" Lengyelországba. A gá­lyára, a tifuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két-három hó­napom van még hátra, irataimat ugyanis átadták már a bíróságnak. Tehát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogságban a Pankrácon s azután még két-három hónapom ma­rad ..." „Ő, apiberek, el tudjátok-e képzel­ni, hoj^an élnénk, ha újból meglát­nók egymást e sok nélkülözés után! Ha újból találkozhatnánk a szabad, és tágas, teremtő életben! Ha majd meglesz mindaz, ami után vágyód­tunk, amire törekszünk, és amiért most a halálba megyünk! Igen, min­den bizonnyal holtan Is élni fo­gnnk valahol, boldogságtok egy kis zugában, hiszen arra tettük fel egész életünket, ez ad most örömet, ha szomorúak vagyunk, mert búcsúz­nunk kell." A költő, a hős, a halálrakészülő Fucsík látnoki hittel jól jövendölte: valahol a boldogságunk zugában hol­tan is él. Elevenen és valóan, mint kiolthatatlan fáklyaláng. Ezer gyö­kérrel él az ifjú szívekben, akiket munkára, emberszeretetre és hazafi­ságra hevit. És dobban azokéban is, akiknek vére már lassúbb ütemre lejt. De mind mély megilletődéssel gon­dolunk a szabadság hitvallójára, a szovjet föld és a szovjet nép nagy, szerelmesére, aki törhetetlenül bí­zott a dolgozó emberben és győze­delmes igazságában. Amikor Fucsik tudja, hogy a vég elkerülhetetlen és Berlinbe viszik kivégezni, ezt mondja a sötétség bar- c bár szolgáinak: „Egy ember halála semmit sem változtat meg. Én és a Pártom ak­kor is élni fogunk, amikor a világ népei már régen eltemették magu­kat ... A jövő a miénk, a kommu­nistáké!" Milliók pusztultak el a fasizmus el­leni harcban és omló vérükből kihaj­tott szabadságunk virága. Milliók és millió ember értelméhez és szívé­hez szól ez a kiontott vér és Fucsík halhatatlan szava: a jövő a miénk...! . Üzenete végén ott a-a intés: „Szerettelek titeket , emberek, le­gyetek éberek!" Éberek vagyunk, Július Fucsík, éberen őrizzük elnyert szabadságunk minden vívmányát, s őrizzük ezt a szép s szabad hazát. Őrizzük és épít­jük, mert ez is a te üzeneted értel­me. Építjük gyárainkat, szövetkeze­ti falvainkat és hűséggel szállunk a bányák és tárnák mélyébe és szerte a hazában derű és boldogság és énekszó fakad. Te mondtad: énekszó nélkül nincs élet, mint ahogy nap fény nélkül nincs. És te mondtad, hogy szeretet kell. Igen, szeretjük azokat, akik velünk együtt törnek a fény felé és gyűlöljük a te gyűlöle­teddel a tiszta szabad élet megron­tóit. A világ békeszerető embereinek varsói találkozóján a béke díját nem vehetted át, de üzeneted, amelyet az akasztófa árnyékában küldtél ne­künk, az élőknek, diadalmasan zen­gett a varsói Színházpalotában, a Bé­ke Híveinek H. Világkongresszusán és diadalmasan cseng tovább 800 millió békeharcos szívében. Üzeneted nem marad pusztában kiáltott szó. Élő és mozgosító, harcra lelkesítő, a szebb jövőbe vetett hited minden igazságával van eltelve és bátorít és lelkesít, hogy éberen vigyázzuk az ember leghőbb vágyát — a békét! A te üzeneted, Július Fucsík, meg­érteti velünk, hogy nincs az az erő, amely megbonthatná a béketábor egységét és meghiúsíthatná a népek száz és százmillióínak harcos béke­akaratát. * Arra az esetre, ha elesnék, más lép a helyedre, írtad. ! Nem egy, ha­nem millió és millió harcos lépett a helyedre a béke frontján. És a te példád, a te üzeneted nyomán holnap is és mindenkor az Ifjak újabb sere­ge vonul fel a fény oldalára. így maradtál élő, így maradtál halhatatlan az új emberért és béké­ért vívott nagy és szent harcunkban, Július Fucsík! Egri Viktor. A kormány jóváhagyta az EFSz-ek mintaalapszabáiyzatát A kormáfny két nappal az EFSz-ek I. országos kongresszusa után jóváhagyta az Egységes Földműves Szövetkezetek mintaalapszabályaatát abban a szövegezésben, ahogy azt 1953. február 15-én az I- országos kon­gresszuson elfogadták. Ezek általánosan érvényes alapszabályok lesz­nek, és a földművelésügyi minisztérium a hivatalos lapban közzé fogja tenni. Az. hogy a kormány azonnal jóváhagyta a mintaalapszabääyzatot és ahogyan az EFSz-ek kongresszusa azt ajánlotta és elfogadta, földmű­veseink kezébe erős fegyvert ad a nagyobb hozamért és az állatok na­gyobb hasznáért való harcra, minden eddiigi nehézség és hiba ellen-: harc­ra fegyvert ad kezükbe a kulákok elleni és kis. és középföldmüvesek többi ellenségei ellen viselt harcra. így a kormány által jóváhagyott najntaalapszabályzat tényleges törvény lesz az EFSz-ek és azok tagjai élete "és munkája szániára. és hatalmas segítséget jelent falvainkon a szocializmus építésében. A Szlovákiai Szakszervezeti Tanács teljes ülése Pozsonyban a Szakszervezeti Ház­ban pénteken, február 18-án folyt le „A szocialista verseny új módszerei­vel előre a gottwaldi ötéves terv tel­jesítésére" jelszó alatt a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács teljes ülése, amely megtárgyalta a kormánynak és a Központi Szakszervezeti Tanács­nak a szocialista versenyzésről ki­adott határozatából folyó feladato­kat. A teljes ülést Jozef Valuska, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács tit­kára nyitotta meg. A fő beszámolót František Zupka, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács elnöke terjesztette elő. Beszámolója után élénk vita fejlődött ki, amely­ben 28-an vettek részt. Valamennyi felszólalás annak a törekvésnek a je­gyében hangzott el, hogy az új ver­senyzési módszereket ki kell fejlesz­teni az üzemekben, különösen a szén­és ércbányákban, az általános gép­iparban, az építési és élelmiszeripar­ban. Az ülés végén határozatot hoztak, amely egyebek közt hangsúlyozza, hogy a munkát főképpen a bányá­szati, kohászati, általános és nehéz­gépipari, energetikai, építő és vegyi­ipari termelési feladatok teljesítésé­re és túlteljesítésére kell összponto­sítani. Áttörték a Szövetségi Vasútvonal bujanovi alagútját Csütörtökön este 26 óra után a bu­janovi alagútépítés irányaknáiban rendkívül élénk élet folyt. Az alagút­vájó munkások a gránitszikla utolsó métereit vájták, amelyek még hiányoz­tak a köztársaság legnagyobb kétvá­gányú alagútjának áttöréséből. Garda­rica, Kubek, Králik aknászok és Dan­cek, Funjak, Mikolaj^ Kuris és Had­vábny kihordok megkezdték műszakuk munkáját. Még sohasem dolgoztak ek­kora hévvel. A kanalas rakodó gép az ó munkájukkal egy óra alatt körülbe­lül 15 köbméter közetet szedett fel és Kubek elvtárs az „Atlas" felrakóval mindig néhány perc múlva megrakta a billentő csillét. Fent már virradt, amikor a roloviak lent a bányában a 21. robbantőlyukat fúrták. Ekkor észrevették a „bórát" — a ruzsini robbantók hosszú fúrórúdját. „Áttörtük az irányaknát" — ez az örömkiáltás hangzott el az alagút mun­kahelyein. És a szűk 3.5 méter hosszú furaton az alagútban végzett két évi munka után először váltottak egymás­sal szót a ruzsini és rolovi oldalról dolgozó alagútépitök Mindkét akna pontosan szélességében és magasságá­ban egyezve találkozott. Péntek reggeli 7 óra volt, amikor huszonegy üdvlövéssél több mint 40 kg lőszert lőttek ki és azután további rob­bantásokkal összekötötték a bujanovi alagút irány aknájának két részét, öle­lések, örömteljes kemény kézszorítás azok közt, akik ezt a hatalmas művet elvégezték. A ruzsiniak részéről Cha­mal csoportja üdvözölte Sztarony cso­portjának munkásait. Itt az aknászok és a kihordók két év alatt 30.000 köb­méter kőzetet vájtak ki és csütölökön csaknem U métert haladtak előre. Ezek a számok kifejezik törekvésüket, hogu hazánkban a szocializmust építsék, ki­fejezik szeretetüket a testvéri szovjet nép iránt és értékes hozzájárulásukat a békeharchoz. A bujanovi alagút két ellenkező irá­nyának találkozása után pénteken ki­szállították a nagymennyiségű robban­tott kőzetet, erős ácsölással biztosítot­ták az aknát és előkészítették a mun­kahelyet az utolsó ünnepélyes robban­tásra, amelyen a párt és a kormány képviselőt is részt fognak venni. Csehszlovák jégkorongjátékosok Leningrádban A csehszlovák sajtóiroda moszkvai tudósítója a csehszlovák jégkorong­játékosok moszkvai látogatásáról be­szélgetést folytatott azok edzőjével, E. Fardával, aki így nyilatkozott: „Moszkvai tartózkodásunkat két napra félbeszakítottuk, mert a lenin­grádi sportolók meghívtak bennün­ket gyönyörű városukba. Vala­mennyien vágyódtunk arra, hogy megláthassuk ezt a hősi forradalmi várost, amelynek történetével szoro­san összefügg a szovjet nép útja. A Szmolnij Téli-palota, a Péter-Pál­erőd, az Aurora-cirkáló és számos más nevezetesség mindnyájunkra mély és felejthetetlen benyomást tett. Figyelmes vendéglátóink lehetővé tették, hogy este kultúrelőadáson ve­hessünk részt, amelyeken újból meg­győződtünk a szovjet művészet ma­gas színvonaláról. * Nem feledkeztünk meg azonban el­sőrendű feladatunkról sem, amellyel a Szovjetunióba jöttünk, tudniillik a jégkorong-világbajnokságra való elő­készülésünkről. A Dinamó Leningrád stadionjában edzést tartottunk, majd csütörtökön délután barátságos mér­kőzést tartottunk a leningrádi csa­pattal, amelyet három moszkvai já­tékossal erősítettek meg. A mérkő­zést 6:2 (2:0, 3:0, 1:2) arányban megnyertük. Ezen a mérkőzésen is látni lehetett a szovjet jégkorong­sport előnyeit. A játék állandó hó­esés közben kemény iramban folyt. Játékosaink nagyon jól játszottak és fölényüket a gólütéseknél mutatták meg. Ugyanekkor nagyszerűen érvé­nyesítették mindazokat a tapasztá­latokat, amelyeket a moszkvai mér­kőzéseken szereztek. A leningrádi csapat gyorsan és cél­szerűen játszik, azonban különösebb technikai szépségek nélkül. Az önfeláldozás és győaniakarás, amely velükszületett tulajdonságuk és amely számunkra is például szol­gál, volt a leningrádi játékosok leg­nagyobb előnye velünk szemben. A szovjet néppel való minden találko­zásunk. — fejezte be szavait E. Far­da — akár a jégpályán, akár más­hol, mindig megmutatta nekünk a szovjet emberek hatalmas erkölcsi erejét és törhetetlen akaratát, ho&y megtartja és megőrzi a világbékét. Női gyorskorcsolyázó-világbajnokság A norvégiai Lillenhammer város­ban szombaton és vasárnap, február 21-én és 22-én tartják meg a nők gyorskorcsolyázó világbajnoki küz­delmeit. Ezen a bajnoki versenyen a Szovjetunió válogatottjai is megje­lentek, élükön R. Zsukovával, aki a női ahszolut világbajnoki cím védő­je. A norvég sajtó igen nagy figyel­met fordít a szovjet női gyorskor­csolyázók rajtolására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom