Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-19 / 44. szám, csütörtök

4 ÖJSZ0 1953 február 19 El a kézzel Németország Kommunista Pártjától! Adenauer kancellár, ez az amerikai bábú, semmitől sem riad viszsza, amikor arról van szó, hogy Nyugat-Németországban katonai diktatúrára térjen át. Nyíltan fitytyet hány még a bonni alkotmány népi demokratikus jogokat biztosító cikkelyeinek is. Ugyanez az Adenauer és klikkje a tények arcátlan meghamisításával, antidemokratikus tevékenységgel vádolja NyugatNémetország kommunistáit, és görcsösen igyekszik, hogy betiltsa Németország Kommunista Pártját, hogy megsemmisítse a német nép nyugat-németországi nemzeti szabadságharcának vezető erejét. A reakciós bonni kormány 1951 novemberében hamis vádak alapján beadvánnyal fordult a karlsruhei szövetségi alkotmányjogi bírósághoz Németország Kommunista Pártjának betiltása miatt. A kormány követelését Lehr, az Adenauer-kormány hírhedt belügyminisztere írta alá, az a Lehr, aki már düsseldorfi föpolgármestersége idején 1933-ban is kitűnt ádáz kommunista gyűlöletével és antiszemitizmusával. Lehr ma az amerikai agresszív törekvések és az újjászülető német imperializmus revanskisérleteinek bajnoka, 1932-ben ö mutatta be Hitlert a német gyárosok egyik értekezletén, s később a legnagyobb buzgalommal szolgálta a nácikat. Érthető, hogy Németország Kommunista Párt szálka a német, nép ilyen ádáz ellenségének szemében. Hiszen Nyugat-Németországban ép pen a kommunisták a nép demokratikus jogainak legkövetkezetesebb é.-, legelszántabb védelmezői. Önfeláldozóan és kitartóan harcolnak a bon ni és a párizsi egyezmény ratifikálása, a bonni bábkormány aljas, nemzetáruló politikája ellen. Né- ! metország Kommunista Pártja akadályozza a németek testvérháborúját, s küzd az újabb világiháború kirobbantársának megakadályozásáért. A német nemzeti egység helyreállításának programmja, amelyet Németország Kommunista Pártjának központi vezetősége javasolt a lakosságnak, egyre újabb erőket vont és von be a nyugat-németországi ha zafias mozgalomba. Az NKP központi vezetősége négyfüzetes Tájékoztató Közlönyt adott ki, hogy tájékoztassa „a világ közvéleményét Németország Kommunista Pártjának legális működésért vívott harcáról". A közlöny címe: Harc Németország Kommunista Pártjának tervezett betiltása ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti egységért és a függetlenségért!" ,,Kölntől Karlsruheig — kommunistaellenes perek száz évvel ezelőtt és ma" — ez a bulletin egyik cikkének címe. „Kölntől Karlsruheig" — olvassuk a cikkben — „ez a német reakció útja! Ezen haladva igyekezett és igyekszik megsemmisíteni a kommunistákat és a kommunizmust". Ma a bonni kormány alkalmazza azokat a módszereket, amelyeket a porosz reakció százesztendeje Köln ben alkalmazott s melyekhez azután Bismarck, Hitler és Göring folya. modott. Adenauerék szívesen elsöpörnék a föld színéről Németország Kommunista Pártját. Csakhogy a kommunisták pártja ma már nem kis csoport: a kommunista eszmék ma már milliók elméjét hódították meg. A bonni kormány javaslata Németország Kommunista Pártjának betiltására, mondotta Max Reimann, Németország Kommunista Pártja központi vezetőségének elnöke, „újabb lépés a fasiszta kormányzati módszerek alkalmazása útján .:. Mint 1932-től 1933-ban, amikor a kommunisták üldözésével megteremtették az ország újrafe'fegyverzésére és a második világháború kirobbantására alkalmas feltételeket, ma is Németország Kommunista Pártjának betiltásával kísérleteznek, hogy a német nép akarata ellenére nyugat-német zsoldos hadsereget alakítsanak s Nyugat-Németországot a harmadik világháború előkészítése végett betereljék az Atlanti, blokkba". Adenauerék, az amerikaiak talpn.valói igyekeznek hogy Német.or szág Kommunista Pártjának esetleges betiltásával az összes társadalmi rétegekre kiterjedő nemzeti mozgalmat megfosszák vezető erejétől, a Kommunista Párttól, hegy azután súlyos csapást mérjenek a bonni kormány valamennyi többi ellenfelére. Ezen a szitán még a burzsoá sajtó is átlát. A dél-németországi nagyburzsoázia lapja, a Deutsche Zeitung, 1952. október 15-i száma így írt: -,Mi biztosítja, hogy a mai kommunistaellenes rendszabályokat holnap nem fordítják-e a többi politikai ellenfél ellen." A Tájékoztató Közlöny megcáfolhatatlan dokumentumokkal bizonyítja, hogy az Adenauer kormány fasiszta intézkedései valóban minden becsületes német ellen is irányulnak, mindazok ellen, akik nem helyeslik az amerikai imperializmus által diktált militarista politikát. Amire a mai körülmények között a szabadságszerető és békeszerető németek törekszenek, az pontosan megfelel a német kommuni^ák harci céljainak is. Németország Kommunista Pártja kitervelt betiltásának ürügyéül Adenauerék arra a tényre is hivatkoznak, hogy Németország Kommunista Pártjának végső célja a szocializmus. A párt központi vezetősége a következőket írja a tervezett betiltásról a szövetségi alkotmányjogi bírósághoz intézett válaszában: Köztudomású, hogy Németország Kommunista Pártja, mint Németország szociáldemokrata pártja is Németország egyik legrégibb pártja. E pírt a közvélemény előtt sohase titkolta sem végső célját, sem a felmerülő konkrét feladatok megoldására tett javaslatait. Németország Kommunista Pártjának végső célját világosan ismerte az a hatmillió választó is, aki 1932. novemberében az akkori Reichstag választásokon Németország Kommunista Pártjára szavazott. S világosan ismerték ezt a célt azok a szervek is, amelyek 1945. május 8-ika után a potsdami egyezmény alapján megengedték Németország Kommunista Pártjának, mint demokratikus politikai pártnak, hogy szabadon működjék. „A Németország Kommunista Pártja betiltására vonatkozó javaslat — olvassuk Németország Kommunista Pártja központi vezetőségének levelében — intelem népürik hazafias és demokratikus erői számára. Azok az érvek, amelyeket a szövetségi kormány ma Németország Kommunista Pártja ellen felsorol, rendkívül hasonlítanak azokra az érvekre, amelyekre a hitleristák hivatkoztak, amikor nemcsák Németország Kommunista Pártját, hanem Németország szociáldemokrata pártját, sőt aztán a polgári pártokat is betiltották és üldözték." Az Adenauer-kormány — egyik legújabb merényleteként — 9 kommunista képviselő mentelmi jogának felfüggesztését követelte a Bundestagtól. De a bábkancellár a Bundestag január 22-i ülésén szégyenletes vereséget szenvedett: a parlament nem ugrott be Adenauer szennyes terveinek. A jogfosztó javaslat szótöbbséggel visszakerült a Bundestag illetékes bizottságához. Kudarcba fulladt Adenauernak' az a kísérlete is, hogy keresztülhajszolja az új antidemokratikus választási törvényt. A Bundesrat (a bonni szövetségi parlament felsőháza) február 6-án Adenauerék reakciós választási törvénytervezete ellen foglalt álást. Az Adenauer-klikk törvénytelen, fasiszta rendszabályai ellen NyugatNémetország lakossága élénken tiltakozik. Nyugat-Németország szociáldemokrata pártjának tagjai, a Keresztény-Demokrata Unió tagjai; az üzemi tanácsok pártonkívüli tagjai, vállalatok egész kollektívái, az értelmiség képviselői — mindinkább sikra szállnak a komunista párt betiltását célzó kísérletek ellen. Wal. ter Nagel, a kaiserlauterni „Pfapp. Werke" üzemi . tanácsának egyik tagja igen találóan fejezte ki a kollektíva véleményét: „Amikor Németország Kommunista Pártját védjük. a békét védjük." Nem Németország Kommunista Pártja, hanem Adenauer és Lehr tűnik el a történelem süllyesztőjében. j \V. Ewert. A Tartós békéért — népi demokráciáért című lapból, t Vaszil Levszkij — a bolgár nemzeti demokratikus forradalom elméleti tudósa és vezetője Ez év február 19-én van 80. évfordulója Vaszil Levszkij halálának, aki a bolgár nemzeti felszabadító forradalom ideológusa és vezetője volt. A bolgár nép szívósan és kitartóan harcolt a török elnyomók ellen. A mult század 60-as és 70-es éveiben a bolgár nemzeti felszabadító harc megerősödött és tömegmozgalommá fejlődött, A török gazdaságban előállott mély változások és a krími háború (1853—1856) következménye A bolgár kispolgárság és a parasztság törekvéseinek kifejezője és eszmei vezetője G. Sz. Rakovszkij volt. A bolgár nép forradalmi és felszabadító harci taktikáját, amelyet Rakovszkij dolgozott ki, továbbfejlesztette a demokratikus forradalmi irányba Vaszil Levszkij. Vaszil Levszkij 1837-ben született. Szülei kisiparosok voltak. Kisgyermek korában elvesztette édesapját és már saját bőrén érzi a török elnyoISwfill volt ez. A nyugateurópai töke és iparcikkek beáramlása Törökországba, és az a tény, hogy a török birodalom lássan a nyugateurópai tőkésállamok gyarmatává változott, to-. vábbá a török feudalizmus folyamatának fokozása és a török feudálisbürokratikus állam alapjainak meglazulása, mindezek a tények erősen visszatükröződnek elsősorban az elnyomott népek, közöttük a. bölgár nép helyzetében, amély mind nehezebbé és nehezebbé vált. A bolgár nép helyzetének megjavítására az egyetlen kiutat abban látta, hogy a török hűbéri elnyomás alól felszabaduljon és megalakítsa a független bolgár államot. Ebből a harcból elsősorban a paraszttömegek vették ki részüket, amelyeknek helyzete a legnehezebb volt. A parasztságnak nem volt földje. (A föld a török hűbérurak tulajdona volt.) Megnyomorító magas adók nehezedtek a parasztságra és ezenfelül még a törökök hivatalos zsarnoksága is sanyargatta őket. más borzalmait és a bolgár nép kizsákmányolását. Nehezen küzd, hogy fenntartsa életét. Levszkij kénytelen szerzetesnek menni, mert nagybátyja megígérte, hogy ebben az esetben elküldi Oroszországba tanulni. Azonban rövidesen kiderül, hogy nagybátyja becsapta. Levszkij megtudta, hogy Rakovszkij egy nagy bolgár csapatot szervez Szerbiában, hogy annak élén behatolva Bulgária területére, lázadást szervezzen. Levszkij ledobja a reverendát és életét a forradalomnak szenteli. Levszkij mint Rakovszkij légiójának tagja, résztvesz Belgrádban a török katonái állomás elleni harcban. Később Panatoja Chitov csapatával a Sztára-Planyina hegyekben harcol. Visszamegy Szerbiába és Belgrádban a katonai iskola hallgatója lesz. (1867—1868). Itt ismerkedik ínég a hires orosz forradalmi demokraták elveivel és sokat vitázik erről barátaival. Levszkijnek műveltsége még ekkor alacsony volt, azonban ennek ellenére forradalmi tapasztalatai A Volga—Urai-csatorna építkezésén Február ... Napokon át tart néha a hóvihar. Ezekben a nehéz téli napokban is lelkes munkairamban él a volgai építkezés munkaközössége. Szakadatlanul folynak a munkálatok a sztálingrádi vízierőmüveken és a Volga—Urai-csatorna vonalán. Az országút meredeken vezet fel a hegyre, átszeli az építők városkáját és beletorkollik a végtelen volgai sztyeppékbe. A Volga—Urai-csatorna vonalát könnyű felismerni, magas földhányások jelölik ezt az irányt, amelyet az exkavátorok a csatorna medencéjéből kiástak. A hatalmas földásógépeket meszsziröl nem lehet látni, mert mély medencében dolgoznak. Ugy tűnik fel, mintha a föld \alól bukkannának elö a teherautók, almelyek a kiásott földet hordják. A csatorna medencéjéhez közeledünk. Ezen a szakaszon dolgozik az „Uralec 573-as" exkavátor, amelyet a Volga—Don-csatorna építője, a Szocialista Munka Hőse, D'.mitrij Alekszejevics Szlepucha vezet. — A Volga—Don-csatorna építkezésén az „Uralec" teljesítményét sikerült felemelnem 105 ezer köbméter föld kiásására egy hónap alatt. Most a gép már 108 ezer köbméter földet ás ki. De ez még nem a végső határ — mondja Szlepucha elvtárs. A Volga—Urai-csatorna építkezésén dolgozó exkavátorvezetök sok alkotó kezdeményezést mutatnak és szivrsan törekednek a rendelkezésükre álló technika legtökéletesebb kihasználására. A csatorna gépészei között nagy népszerűségnek örvend „I. F. Netajev exkavátoros harca a másodpercekért" című brosúra. Netajev munkatapasztalatait és magas technikai tudását tanulmányozza az építkezés valamennyi gépésze. alapján kiforrott benne a demokratikus forradalom elmélete, és a bolgár nép nemzeti felszabadító harcának új taktikáján gondolkodik. Levszkij ideológiájának alapja a nemzeti és szociális kérdések megoldásánál a megalkuvás teljes kizárása volt. A Balkán félszigeten történő embertelenségekröl és a török hatalom túlkapásairól Levszkij a következőket mondja: „ . .. Széles népi alapokon szervezett forradalmi megmozdulással a jelenlegi deszpotikus és tiráni államhatalom gyökeres megváltoztatását kell keresztülvinni és demokratikus köztársaságot biztosítani, a nép hatalomrajutását kivívni." Levszkij figyelmezteti a népet, hogy a demokratikus köztársaság ellenségei a nép ellenségeinek számítatanak. A haza ellenségeit halállal kell büntetni. „Bulgáriában nem lesz cár, hanem népi kormány. Szabadság és köztársaság kell a népnek." Levszkij éles harcot folytat a népek közötti barátságért és az egyenjogúságért. Egyik levelében a következőket írja: „A mi bolgár hazánk nem lesz olyan, mint a mai Törökország. Népei tiszta és szent törvények jogán fognak együtt élni." Levszkij az elnyomott balkáni népek egyesítésére törekszik, valamint a délszlávok és a nagy orosz nép testvéri kapcsolatáért harcol. Egy alkalommal kijelentette, hogy a bolgár nép nemzeti zászlaján a következő felirat lesz: „Tiszta és szent köztársaság". Levszkij még hozzáfűzi: „Ezt kívánjuk a szerb, a csernogori, a román és más testvéreinknek is". Levszkij forrón együttérez az orosz forradalmárokkal, akiket a cár bilincsekben tart. Levszkij a bolgár dolgozó nép érzéseinek és törekvéseinek tudatában megalkotta a forradalmi mozgalom taktikáját, amely a felszabadító harc újabb szakaszának felelt meg. Ez a taktika az össznemzeti lázadás megszervezésének programmja volt, amelyet egy egészséges vezető központ fog végrehajtani. „A legfontosabb dolog — mondja Levszkij — az erök egyesítése. Ha ez megtörténik, nem állítja meg őket a legerősebb ellenség sem. Miután Levszkij a gyakorlatban is átvitte taktikájának elméletét, hatalmas munkát fejtett ki összeesküvő központok létesítésével. Ez a munkája nagy veszéllyel járt, mégis sikerült neki Bulgáriában egy hatalmas földalatti mozgalmat megszervezni. Az ország nagy részében forradalmi bizottságok hálózata működött, amelyeket a bolgár központi forradalmi bizottság irányított. Levszkij, mikor a törökök elfogták, hősiesen viselkedett rabtartói előtt, mert érezte felelősségét a néppel szemben. Elvtársai közül egyet sem árult el és a szembesítésnél egyiket sem ismerte meg. Minden igyekezete ebben a helyzetben is arra irányult, hogy a forradalmi szervezet ép maradjon. Hősiesen halt meg a török hóhérok kezétől a forradalom és népe nevével az ajkán. Szófia külvárosában akasztották fel. Emléke a bolgár nép lelkében ma is él. Levszkij munkájának óriási jelentősége van. Ö volt á bolgár nép felszabadító harcának elméleti tudósa, forradalmi demokrata volt és a bolgár forradalmi párt megalakítója, valamint a központi forradalmi bizottság vezetője. Az 1876 áprilisában •lezajlott lázadás is, amikor a bolgár nép megmutatta az egész világ előtt akaratát, hogy szabadom akar élni, az ő nevéhez fűződik. Az áprilisi felkelést a vagy orosz nép támogatta és rövidesen felszabadította Bulgáriát a török elnyomás alól. Vaszil Levszkij legendás munkája lelkesítette a bolgár népet további harcában is, amelyet a monarchofasiszták és a hitleri megszállók ellen vívtak. Georgij Dimitrov egyesítette a bolgár népet egységes népi frontba és a testvéri Szovjet Hadsereg segítségével fegyveres felkeléssel lerázta a fasiszta bandák uralmát és saját kezébe vette sorsa irányítását. Levszkij eszméi nalhatat^m élő tényékké váltak a mai Bulgáriában. I