Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-01 / 29. szám, vasárnap

2 115 %w 1953 február 1 A Nemzeti Bizottságok elnökeinek és titkáraínak országos konferenciá a Pénteken, január 30-án nyílt meg ( Prágában a Szláv otthonban a nem zetj bizottságok vezetőinek kétnapoországos konferenciája. A konferen cián résztvettek az összes kerületi, járási és egysége* nemzeti bizottságok elnökei és néhány helyi nemzeti bizottsági elnök is; továbbá mindegyik kerület részéről a női bizottságok elnöknői képviselve voltak. A konferencia tárgysorozata ki terjed azoknak a feladatoknak meg tárgyalására, amelyeket Cseliszlo vákia Kommunista Pártjának orszá gos konferenciája bízott a nemzeti bizottságokra és amelyek a gott waldi ötéves terv ötödik évének teljesítéséből folynak. A konferencián jelen volt Antonin Zápotocky kormányelnök, Václav Dávid a nemzetgyűlés alelnöke, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, továbbá jelen voltak dr. Oldricli John, a nemzet, gyűlés elnöke és a Nemzeti Arcvonal központi akció bizottságinak titkára, Zdenek Fier'inger kormányelnökhelyettes, továbbá a következő miniszterek: Ján Harus tábornok, ing. Ľudmila Jankovcová. Jozef Krošnár, Václav Nősek, dr. h. c. Jo- zef Plojhár, František Krajčír, Jo- zef Nepomueky, Antonín Pospišil, dr. A. Neuman, és dr. Štefan Rais. Mint vendég jelen voltak továbbá még dr. Václav Vacek Prága főpo]. ! gármestere, Bohumil Červíček a köztársaság elnöki irodájának vezetője, továbbá a PJemzeti Arcvonal valamennyi alakulatának, a többi minisztereknek és közéletünk minden ágának számos képviselője is. A konferenciát J. Lietavee elvtárs belügyi megbízott nyitotta meg. Utána dr. V. Vacek, Prága főpolgármestere üdvözölte a konferenciát. A főbeszámolót a nemzeti bizottságok végzett munkájáról és különösen tavalyi feladatairól V. Nősek elvtárs belügyminiszter terjesztette elő. A konferencián délelőtt a nemzeti bizottságok számos képviselője Vett részt a vitában. Váciav INof-ek elvtárs he üoymini«ztt v be^mnSójából: Václav Nősek elvtárs beliigymi niszter beszámolójának elején fog lalkozott államunk szocialista rendszerének kiépítésével és a nemzetközi helyzettel. Hangsúlyozta, hogy az egész világ dolgozóit a békéért folytatott harcukban lelkesíti a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek példája. A mi köztársaságunk és népünk is — folytatta Nősek miniszter — a legnagyobb mértékben tartozik ebben a harcban résztvenni. Erre mindnyájunknak kijelölte az utat Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos'konferenciája és különösen az a 10 pont, amely Klement Gottwald elvtárs beszámolóiának befejező részében foglaltatik. Ennek a 10 pontnak mindegyike kivétel nélkül a nemzeti bizottságok munkájára és tevékenységére is vonatkozik. Ezé^t állandóan tanulmányozni kell ezeket a dokumentumokat, és a nemzeti bizottságok működésében mindenütt alkalmazni kell őket és megvalósítani. Ebben a teremben a tavalyi konferencián megígértük Klement Gottwald elvtársnak, hogy munkánkban mindig szem előtt fogjuk tartani a dolgozó nép és a népi demokratikus állam érdekeit és arra fogunk törekedni, hogy megközelítsük nagy mintaképünket a Szovjetuniót. Ma tőlünk függ, hogy elmondhassuk, hogy munkánkban teljesítettük-e ezt az ígéretet és hogy mit végeztünk. A pártnak és kormánynak a lakosság hússal és hústermékekkel való ellátása javításáról szóló határozatát 1953. január l-ig akként teljesítettük, hogy a szarvasmarhák tervszerinti állományát 100 százalékosan elértük (ebből a teheneket 98 százalékra) sertésekét 116 százalékra, az anyadisznókét 98 százalékra. a juhokét 92 százalékra és a baromfiakét csaknem 100 százalékra. Borjakban és malacokban elértük a tervben előírt mennyisé, get. Ennek következtében a közéi el mezés az 1951. évihez képest 11.795 tonna marhahússal, 39.676 tonna disznóhússal és 7640 tonna borjúhússal többet kapott. Egyet azonban elvtársak, meg kell jegyeznünk. Habár a fejőstehenek számában csaknem 100 százalékot értünk el, mégis a tej szolgáltatás az utolsó hetekben csak 78.6 százalékot ért el. Habár a házi öléseknél 2 métermázsás, sőt még nehezebb sertéseket is ölnek, a közellátásra beszolgáltatottak távolról sem érik el; a tervezett súlyt .tudniillik a 105 kg-ot az EFSz-bői és a magánszektorból és a 117 kg-ot az állami birtokokról. Ugyancsak 100%-san-vagyis magasabban, mint 1937-ben lett a baromfiállomány terve teljesítve és még sem szolgáltatjuk be a tervezett to jásmennyiséget. Mi az oka ezeknek a hibáknak? Azt tyszem. elsősorban az. hogy nincs meg a kellő jő együttműködés a nemzeti bizottságok és a felvásárló közegek közt. továbbá, hogy a helyi nemzeti bi zottságok elégtelenül vezetik a me zőgazdasági termelés nyilvántartását, végül, hogy a nemzeti bizottságok elégtelenül ellenőrzik a mezőgazdasági termelés beadási feladatainak teljesítését. A helyi nemzeti bizottságok' bevezették ugyan az állatnyilvántartást és általában a mezőgazdasági termelés nyilván tartását, azonban ami a legrosz szabb: ez a nyilvántartás elsősorban nem pontos és így gyakran nem felel meg a tényeknek, másodsorban pedig a nyilvántartást nem egészíť ki folytatólagosan, ennek a helyzet nek véget kell vetni. Napjainkban nagyon égető kérdés a mezőgazdasági termelésben a takarmányalao. Ismeretes, hogy a takarmányalap nem növekedett a mar haállornány magasságával egyenlő arányban Az 1952 évben néhol talán kedvezőtlen volt az időjárás a takar mánvtermelésre. azonban nem sza bad elfelejtenünk, hogy a takarmány készletek súlyos helyzete a nemzeti bizottságoknak ezen a szakaszon kifejtett rossz munkájából is folyik. Nem tudtuk bevetni a tervbevett területeket sem 1951" sem pedig 1952 őszén, a téli és tavaszi vegyes takarmányokkal. Ezen a helyen különösen figyelmeztettem a szlovákiai elvtársakat, hogy ennek a feladatnak teljesítésében ők messze elmaradtak a csehországi kerületek mögött. Nem tudtuk továbbá a kaszálást kellő dőben és széna veszteség nélkül elvégezni, sem pedig a kapásnövények munkálatait és sok helyen kint marad a földön a répalevél, továbbá nem szedték össze a kombájnok után a szalmát és ma az. aminek takarmánynek kellett volna lenni, csak trágya. A nemzeti bizottságok legfontosabb kérdése a mezőgazdasági politikában azonban továbbra is a JRP-k támogatása. Zápotocky elvtárs folyó évi január 9-én a Nemzeti Arcvonal központi akciós bizottságának ülésén előadta hogy csaknem félévre való élelmiszereket be kell hoznunk. Kzen változtatni kell akármibe kerül is, és ezt csak úgy érhetjük el, hogyha saját termelésünk hozamát emeljük, és hogyha hazai forrásokból állítjuk elő a lehető legjobb minőségű és lehető legtöbb élelmiszert. Éppen a mezőgazdasági termelésben kell megnyilvánulnia a nemzeti bizottságok gazdasági szervező munkájának és ugyanazt kell elérni a helyi gazdálkodás szakaszán is. Önbírálóan ki kell jelentenünk, hogy a nemzeti bizottságok vezetése alatt a helyi gazdálkodás és a községi vállalatok eddig nem teljesítették jól feladatukat. Jogos a panasz a karbantartási szolgálatra, mert az lassú és gyakran rossz és drága. Panaszkodnak arra is, hogy a helyi gazdálkodás vállalatai nem termelnek elegendő árút. A helyi gazdálkodás legfőbb feladata, hogy elsősorban biztosítsa az apró fogyasztási cikkek termelését és a lakossá? kiszolgálását javítási és karbantartási munkálatokban. Hogy dolgozóink számára bő, jóminőségű fogyasztási cikkeket biztosítsunk, hogy a javítási és karbantartási munkálatokat megjavítsuk, hogy a • szolgálatok minőségét javítsuk és határidejüket a lehető legnagyobb mértékben megrövidítsük és ezeket a szolgálatokat olcsóbbá tegyük, ahhoz az szükséges, hogy a vállalatokba, és ezeknek a vállalatoknak irányító szervezeteibe olvan szervezést vezessünk be, amely megfelel a tervgazdálkodás szükségleteinek és a szakszerű vezetés fokozódó követelményeinek. A vállalatokat a nemzetgazdasági alapágazatok szerint kell megszerveznünk, vagyis fel kell őket osztanunk a helyi ipar vállalataira és a községi gazdálkodás vállalataira. Előkészítjük már az erre vonatkozó javaslatot és már meg is tárgyaljuk azt a kerületi nemzeti bizottságokkal. Ahhoz, hogv a munkát megtanítsuk és hogv a hibákat megszüntessük, a hélyí gazdálkodás vállalatainak segítségére kell sietnie a szocialista versenynek is. mint ahogy azt Antonin Zápotocky elvtárs a központi szakszervezeti tanács ülésén tartott legutóbbi fel szólalásában is hangsúlyozta. A legutóbbi konferencia óta széles mértékben megalakultak a nemzeti bizottságok állandó bizottságai a kerületi, járási és egyes he lyi nemzeti bizottságoknál is. Az állandó bizottságok jelentősége elsősorban abbatt áll, hogy ezek az alapjául szolgálnak a nemzeti bizottságok tagjai kezdeményezése kifejlődésének és hogy megsegítik a nemzeti bizottságok plénumát vezető és ellenőrző munkájuk elvégzésében. Az állandó bizottságok felállításánál, azoit feladatainak kitűzésénél, egyszóval egész, munkájuknál figyelembe kell venni az állandó bizottságok funkcióját, tudni kell azt, hogy az állandó bizottságok tagjai nem hivatásos dolgozók ezen a téren, hanem, hogy munkájukat rendes 8 órás munkaidő után végzik és nem szabad elfelejteni. hogy az átmenet erre a munkamódra igen nehéz, azonban csakis ez a munkamódszer, amely kezeskedik a tömegek mozgósításáról, biztosítja a szocializmus végleges megvalósulását. A helyi nemzeti bizottságok munkájának megjavítása céljából egy évvel ezelőtt valamennyi faluba helyi titkárokat küldtünk ki. Ma már kétségtelen, hogy ezek kiküldése a falvakba helyes volt és hogy ezek a titkárok nagy munkát végeztek. Azonban munkájukban hibák is vannak. Néhol előfordul, hogy a titkár kijelenti, hogy »a nemzeti bizottság én vagyok«, máshol a nemzeti bizottság funkcionáriusai a munkát és a felelősséget a titkárra hárítják azzal az indokolással, hogy »esért fizetik«. Ehhez a helyzethez járul még az is, hogy mind a központi hivatalok, mind a kerületi és járási nemzeti bizottságok a feladatokat a helyi nemzeti bizottságok helyett egyenesen a helyi titkárokra bízzák E. tünetek ellen harcolni kell és véget kell nekik vetni, mert hiszen a titkárokat nem azért küldtük a falukba, hogv feloszlassuk a helvi nemzeti bizottságokat hanem azért, hogy a helyi nemzeti bizottságok munkáját széleskörben kifeilesszük. A titkárok további munkája számára következő követelményeket kell felállítanunk: 1. Harcolni kel! az ellen, hogy a titkárt, és a helyi nemzeti bizott"áfot azonosnak tekintsük. 2. El kell érnünk azt. hogy a titkárok munkájukkal kizárólag a helyi nemzeti bizottságok titkári munkáját végezzék. 3. Arra kell törekednünk, hogy a titkárok számát a tervszerű számra kiegészítsük és hogy tényleges számuk ne csökkenjen. 4. A titkárok számának kiegészítésénél abból kell kiindulnunk, hogy sehonnan sem kapunk kész kádereket, hanem hogy magunknak kell ilyeneket nevelnünk és nem szabad azt a kifogást emelnünk, hogy nincs elég sok káder. 5. Nyíltan rendet kell teremtenünk azoknak a helyi titkároknak ügyében, akik nem váltak be és 'kiknél nem is várható javulás. Fzeket az elvtársakat nyílt kádermegbeszélés után minél előbb ki kell cserélnünk. 6. Javítanunk kell a járási és a kerületi nemzeti bizottságok gondoskodását a titkárokról, főképpen javítanunk kell munkájuk ellenőrzését. ami azonban nem lehet öncélú. A kommunista párt, a kormány és dolgozó népünk azt óhajtja és arra van szüksége, hogy a nemzeti bizottságokból a proletárdiktatúra olyan szervei legyenek, mint amilyenek a szovjetek. Vájjon meg vannak-e nálunk erre a lehetőségek és feltételek? Igen, megvannak Már az eddigi jogszabályok: az alkotmánytörvény, a kerületi rendszerről szóló törvény, az 1950. évi 14. számú kormányrendelet és egy egész sereg más jogszabály azokkal a konkrét feladatokkal együtt, amelyek a nemzeti bizottságokra vannak bízva, megadnak erre minden lehetőséget ugyanúgy, mint a nemzeti bizottságok dolgozóinak hatalmas száma. Gondoljuk csak el. hogy a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságokban körülbelül 300.000 funkcionáriusunk van. Gondoljuk el, hogy feladataink teljesítése egészen Kultúrmunka Kulcsodon A Csemadok helyi csoportja 1952. december 6-án alakult meg Kulcsodon 32 taggal. Bár a taglétszám alacsony, a kultúrmunkások teljesítménye' aránylag magas, ami azzal bíztat, hogy rövidesen a taglétszám is növekedni fog. A csoport rendszeres szervezeti életet él. A vezetőség és a tagság hetenként megtárgyalja a feladatokat, amelyeknek végrehajtását ellenőrzik és már ez is biztosítéka a jó munkának. A Csemadok-tagság javarésze egyúttal az EFSz-nek is tagja, ahol szintén jó munkával járul hozzá a szocialista falu felépítéséhez. A napi munka elvégzése után a Csemadok zenekara, a színjátszó csoport próbát tart, vidám az élet a kultúrmunkások között. Sztálin elvtárs születésnapját 150 főnyi néző előtt ünnepelték műsoros est keretében. Sztálin elvtárs életét és munkásságát Gáspár Géza, a helyi csoport titkára ismertette. A színigárda még december hónapban betanulta Mikszáth: „Különös házasság" c. színmüvét, amelyet háromszor adtak elő nagy sikerrel nemcsak a kulcsodi dolgozóknak, hanem a környékről Medve, Radvány, Dellér községekből jött vendégeknek is. A nagy érdeklődés miatt az előadást negyedszer is meg kellett ismételni. A sikeren felbuzdulva a csoport újabb munkába kezdett és vállalta, hogy a járási konferencia tiszteletére újabb színdarabot tanul be, ezenkívül megszervezi a CsISz-csoportot, amelyet támogatni fog munkájában, valamint újabb előfizetőket szerez a Fáklya folyóiratnak. A most megtartott évzáró közgyűlésen jelen volt a helyi pártszervezet és a helyi Nemzeti Bizottság küldötte is. A közgyűlésen már 107-en vettek részt. A kialakult kritika és önkritika alapján kiküszöbölődnek a csoport egyes tagjainál mutatkozó hiányosságok is, ami előfeltétele a még jobb kultúrmunkának. A kulcsodi csoportnak az a törekvése, hogy a falu lakosságának kulturális és politikai színvonalát emelje, különösen akkor fog sikerülni, ha rendszeresen megtartják a Csemadok ismeretterjesztő előadásait js. fd. Heti tizenhárom korona A múltkoriban régi ismerősömmel találkoztam a rozsnyói bányaüzemben. Kemény kézszorítás után egymás hogyléte felől érdeklődtünk. Válaszában ismerősöm elmondotta, hogy munkájával meg van elégedve, majd kiegészítésül hozzátette: — Havonta átlag 6—7000 koronát keresek, de volt úgy, hogy már töbet is kaptam. Tudod, a kereset a munkahelytől függ. Egyik hónapban jobb helyen, a másik hónapban rosszabb helyen dolgozom. Természetesen eszerint változók keresetem is. De azért az átlagos keresetemmel is elégedett vagyok. Az öreg vájár szavait örömmel hallgattam, meg voltam győződve öntudatos, magatartásáról. A legnagyobb elismeréssel tekintettem rá, mert beszédében nemcsak a megszokott panaszokat, hanem a valóságot, az eredményeket juttatta ki-j fejezésre. Elismerésemet azonban megdöbbenés követte, mert ismerősöm beszéde további folyamán kijelentette, hogy ott akarja hagyni az üzemet. Ezt az elhatározását a legjobb akaratom mellett sem tudtam megérteni. Hogyan lehetséges az, hogy valaki jól keres, meg van elégedve munkájával és mégis ott akarja hagyni munkahelyét? Ezek a kérdések villantak át agyaimon, és hogy tiszta képet nyerjek, tovább érdeklődtem. A kérdéseimre kapott válaszból megtudjam, hogy ismerősöm azért akarja otthagyni a bányát, mert vidékről jár be dolgozni és sokallja megtenni minden nap azt a hatkilométeres utat, ami lakhelye és munkahelye között van. Mint, aki nagyjából ismerem az illető bányász múltját és mint aki tudja, hogyan dolgozott a régi rendszerben és milyen körülmények között járt akkor a munkába, igyekeztem meggyőzni helytelen gondolkozásáról. Felhívtam figyelmét arra, hogy a rendes autobuszközlekedés mellett ez a hat kilométer naponta nem vesz többet igénybe, mint egy félórát. Ez pedig egyáltalán nem elfogadható ok arra, hogy valaki ezért elhagyja munkahelyét. Meggyőző törekvésemnek csak az lett az eredménye, hogy az elvtárs határozott hangon, mint egy jogos követelő fél — kijelentette: — Ha az üzem megfizeti az autobuszköltséget. maradok, ha nem, ikkor elmegyek! Igazán nem várt felelet volt. Nagyon meglepődtem, s hogy meglepetésem érthető volt, az alábbiakkal akarom bizonyítani. Ez a bányász, aki ma hat kiiométlerröl autóbusizon jár munkahelyére, ,a múltban a kapitalista rendszer alatt egy másik bányaüzemnél dolgozott, ami kilenc kilométernyire volt lakhelyétől. Itt nyolc évig dolgozott és miután a kapitalizmus nem gondoskodott arról, hogy a dolgozók helyzetét megkönnyítse, a falvakat autóbuszjáratokkal összekösse — így ez a dolgozó is a kilenckilométeres utat nem a mai viszonyokhoz hasonlóan kényelmes autóbuszon, hanem —saját kijelentése szerint — gyalog, esetleg kerékpáron tette meg. Míg tehát a mult rendszerben nyolc éven keresztül naponta kilenc kilométeres uitat tett meg kerékpáron, vagy gyalog, addig ma a népi demokráciában' a lakhelyétől hat küométerr® eső munkahelyére is autóbuszon jár és ezért fizet összesen heti 13 korona 50 fillért. Ha most összehasonlítjuk e .tényeket és nem vesszük figyelembe a naponta kilenckilométeres gyaloglás vagy kerékpározás utáni fáradságot, hanem csupán a költségeket, akkor is nyugodtan elmondhatjuk: ennek az elvtársnak a múltban — hogy munkahelyéhez az utat megtegye — az amúgy is csekély keresetéből többet kellett fizetnie kerékpárgumira és bakancstalpra, mint ma a rendes keresete mellett autóbuszra. A különbség tehát, ami a dolgozó életében ezen a téren beálJt, óriási. Ennek ellenére ezzel nincs megelégedve és ott akarja hagyni munkahelyét, vagy — mint mondotta — fizessék meg az útiköltséget és akkor marad. Helyes ez? Szerintem — és azt hiszem, minden becsületesen gondolkodó ember szerint — nem helyes. Ezt meg keill érteni mind a szóbanforgó elvtársnak, mint pedig azoknak, akik hozzá hasonlóan gondolkoznak? Meg kell érteni azt is, hogy ma. amikor minden munkáskézre olyan rendkívül nagy szükség van, nagyon helytelen, ha valaki olyan elfogadhatatlan okból, mint a jelen esetben is — munkahelyet akar vátoztatni és e£zel a munkaerőhullámzás káros következményeit okozza. Balázs. A. Béla. másképp állana, hogyha ez a hadsereg elsőtől utolsó tagjáig a pártés kormányhatározat teljesítésének aktív harcosa volna, hogyha fentről le az utolsó faluig következetesen vezetnék és irányítanák. Micsoda óriási erő a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak ez a háromszázezer főnyi hadserege! Ezt a hadsereget mindenáron mozgósítanunk kell és aktívvá tennünk és harcba vinnünk hazánk szocialista épitésének meggyorsítására. Sztálin elvtárs azt mondta, hogy a mi országunk a szocialista tábor egyik élbrigádja. Nagy megtiszteltetést és kitüntetést jelentenek ezek a szavak, de azt a nagy kötelezettséget is róják reánk, hogy munkánkat mindenütt úgy végezzük el. ahogy arra Sztálin elvtárs és Gottwald elvtárs bennünket tanítanak.