Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)
1953-01-17 / 16. szám, szombat
i UJSZÖ 1953 január 17 Marcel Cachin elvtárs nagy beszéde a nemzetgyűlésben a irancia nép békeés szabadságtörekvéseiről 3 Mentsük meg a Rosenber£-házaspárt!"-nap Franciaországban A francia írók és művészek nagy csoportja közös táviratot küldött Truman elnökhöz Rosenbergék ér. dekében. A távirat aláírói között van Aragon, Claude Bour^et, Jean Cocteau, Maurice Rostand, Jacques Pré. vert, továbbá Gérard Philippe, az ismert színművész, Francoise Rosay, színművésznő, Yves Montand énekművész és a francia irodalmi és mű. vészi élet más ismert személyiségei. Az olasz vasutassztrájkról A francia nemzetgyűlés kedden tartotta 1953. évi ülésszakának megnyitó ülését, amelyen mint korelnök, Marcel Cachin, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja elnökölt. Marcel Cachin nagyszabású megnyitó beszédében mindenekelőtt elismeréssel adőzotí a francia nép szívós alkotóerejének. „A francia munkás és paraszt — mondotta Cachin — ma is éppen olyari kiegyensúlyozott, józan, leleményes, és bátor, mint a múltban volt. Ennek ellenére Franciaország a politikai és gazdasági válság állapotában él és országszerte npgy az elégedetlenség j az alacsony bérek és fizetések, a nö' vekvó munkanélküliség, a lakáshiány, a kevés iskola, valamint az öregeknek és a háború kárvallottjainak szűkös helyzete miatt. Ehhez járul a francia frank ingatag helyzete, és a mezőgazdaság válságos állapota. A törvényhozók feladata felfedni ennek a válságos helyzetnek okát." Marcel Cachin ezután az atlanti tanács legutóbbi párizsi ülésével foglalkozott és megemlítette: az ülésen résztvevő angol küldöttek kifejtették, hogy Nagy-Britannia aligha tudja felfegyverkezésének ütemét oly mértékben fokozni, amint azt az amerikaiak követelik. „Az angolok arra a felismerésire hivatkoznak, hogy egészséges gazdasági helyzet nem maradhat fenn az egyre fokozódó fegyverkezés és hasznot nem hajtó hadikiadások fenntartása mellett" — mondotta Cachin, majd rámutatottt:. az angol vezető körökben mindinkább kénytelenek beismerni, hogy a Szovjetuniónak nincsenek támadó szánT dékai. „Jó volna, — hangsúlyozta Cachin, — ha a francia nemzetgyűlés tagjai is komolyan megfontolnák ezeket a kérdéseket." Marcel Cachin a továbbiakban az indokínai kérdéssel foglal között. „A francia nemzetgyűlésben — mondotta — nagyszámmal vannak olyan képviselők, — éspedig jóformán minden pártból, — akik az indokínai háború gyors befejezését kívánják. hogy végre megszüntessük ezt a súlyos nyílt sebet. Vannak viszont, akik éppen ellenkezőleg, a háború folytatására, «őt egész Ázsiára való kiterjesztésére törekszenek. Ennél aligha lehet gyászosabb törekvés Franciaország érdekei szempontjából." Franciaországot — mondotta a továbbiakban Marcel Cachin — legnemesebb hagyományai lekötelezik az emberi jogok és az egész emberiség felszabadításának ügye mellett. A francia hazafiak már a nagy forradalom idején is hangoztatták, hogy Franciaország sohasem kezd háborút azért, hogy megsemmisítse más népek szabadságot. A francia gondolkodók és politikusok hosszú sora, mint Condorcet, Michelet és Jaures továbbvitte azt a francia elvet, hogy Franciaországnak ki kell vennie részét az egész emberiség megújhodásából. A mi feladatunk nem birodalmak meghódítása, hanem a szabadságjogok terjesztése, s ebben a szellemben az 1946. évi alkotmány is kimondotta, hogy „Franciaországnak vezetnie kell a népeket önrendelkezési joguk megszerzése és saját ügyeiknek demokratikus módon való intézése felé." A fentiekből világosan következik, — folytatta beszédét Marcel Ca_ chin — hogy az erőszak politikája ellentétben áll a francia alkotmány betűivel és szellemével. A mai Franciaország azáltal emelkedhetik feladata magaslatára, ha híven alkalmazza a köztársasági alkotmány ezeket az alapelveit." „Franciaország népe — mutatott rá Marcel Cachin — békére, szociális igazságra és nemzeti függetlenségre törekszik. Ez a nép résztvesz a világszerte megerősödő békemozgalmakban és nem hajlandó a harmadik világháborút elkerülhetetlennek tartani. A francia nép magáévá teszi a népek Bécsben megtartott békekongresszusának határozatait. A francia nép tisztában van azzal, hogy egy harmadik világháború egyetemes pusztulást okozna és valóságos öngyilkosságot jelentene. A francia nép igen nagy súlyt helyez arra, hogy az öt nagyhatalom képviselői ' összeüljenek és békeegyezményt kössenek. A francia nép továbbra is hisz országa jövőjében és ura akar lenni saját sorsának. Erről éppen a napokban tettek tanúságot a „Liberté" oceángőzös ten. gerészei, akik nem voltak hajlandók Egy skóciai szénbánya 500 munkása sztrájkba lépett A skóciai Dumbreck szénbánya üzeme teljesen megbénult, mert 500 bányász bérvita miatt sztrájkba lépett?. Meghosszabbították Moszadik kormányának rendkívüli meghatalmazását A teheráni rádió közlése szerint a ríiedzslisz ülésén második olvasásban jóváhagyták azt a törvénytervezetet, amely egy évvel meghosszabbítja a Moszadik-kormány rendkívüli felhatalmazását. Dulles februárban meglátogatja Adenauert A „Der Spiegel" című hannoveri lap jelentése szerint John Foster Dulles, az Eisenhower.kormány -külügyminisztere februárban Bonnba érkezik, ahol meglátogatja Adenauert, az amerikai imperialisták nyu gatnémet gauleiterét. I Az aiüerikai szenátus albizottságának jelentése McCarthy szenátor pénzügyi mesterkedéseiről Az amerikai szenátusnak az az al. bizottsága, amely a hírhedt reakciós McCarthy szenátor ellen pénzügyi mesterkedésekkel kapcsolatban emelt vádat nyomozta, jelentést tett közzé, amely a „New York Post" című lap szavai szerint „megsemmisítően leleplezi McCarthy pénzügyi műveleteit". A jelentés bebizonyítja, hogy McCarthy az utóbbi négy év szenátori működése alatt távolról sem szenátori díjazásából ,, takarított meg" és helyezett bankba több mint 172.000 dollárt. válaszolni azokra a bántó kérdésekre, amelyeket a McCarran-törvény alapján amerikai ügynökök intéztek hozzájuk. A francia nép azt kívánja, hogy Franciaország földjén csak francia csapataik állomásozzanak és nem hajlandó részt venni egy olyan hadseregben, amelynek egy része — mint Blank nyugatnémet hadügyminiszter jelölt mondotta — a volt Wermacht náci tisztjeitől kapná a parancsokat." Franciaországban kedden „Mentsük meg a Rosenberg-házaspárt!". napot tartottak az amerikai osztály, bíróság által halálra ítélt házaspár megmentése érdekében. Az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén egymást követték a párizsi kerületek, üzemek, tömegszervezetek delegációi, amelyek tömeges aláírásokat tartalmazó íveket adtak át. Az ívek'aláírói követelik a Rosenberg-házaspár ellen hozott halálos ítélet megváltoztatását. Az olasz .vasutasszakszervezetek — a kereszténydemokrata szakszer, vezet kivételével — közös közle. ményt bocsátottak ki a keddi országos vasutassztrájkról. A közlemény, ben megállapítják, hogy a vasutassztrájkot a munkásság egységes részvétele jellemezte. Országos átlagban a vasúti dolgozók 93—95 százaléka szüntette be a munkát. A közlemény hangsúlyozza, hogy a ke. reszténydemokrat ai szakszervezeti Marcel Caohin ezután azt fejtegette, hogy a francia nép határozottan elítéli és elveti a demokratikus szabadságjogok elnyomását, majd beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Hallgassák meg tehát a francia nép szavát, amely nép azért küldött ide minket, hogy megvédjük és szolgáljuk öt." Marcel Cachin beszéde után megkezdődött a nemzetgyűlés elnökségének megválasztása. szövetséghez tartozó vasutasok zöme is résztvett az országos sztrájkban, jóllehet vezetőik az utolsó pillanat, ban elárulták a vasutasok közös ügyét. A szociáldemokrata szakszervezeti szövetséghez (UIL) tartozó vasutasszakszervezet külön közleményt is kibocsátott, amelyben bírálja a kereszténydemokrata szakszervezeti vezetők magatartását. A nézeteltérések következtében Egyiptom és Libanon küldöttei elhagyták az értekezletet. Titó államfővé kiáltatta ki magát Belgrádi jelentések szerint a titóista nemzetgyűlés két háza szerdán reggel együttes ülést tartott, amelyen Titót köztársasági elnökké választották. w Élesedő ellentétek a jobboldali szocialisták ázsiai értekezletén Ranguni jelentések beszámolnak az egyes ázsiai országok jobboldali .szocialistáinak értekezletén támadt nézeteltérések és marakodások ki. éleződéséről. Ahmed Husszein egyiptomi küldött Attleenek, az Angol Munkáspárt vezetőjének jelenlétébe^ élesen bírálta a volt munkáspárti kormányt. Ahmed Husszein kifogásolta, hogy az angol labouristák és az európai szocialisták ellenséges magatartást tanúsítanak a gyarmati népek érdekeivel szemben. Ezután Ahmed Husszein az Egyesült Államoknak az arab or. szágokban folytatott agresszív politikáját bírálta. Ahmed Husszein beszéde szolgált ürügyül arra, hogy az Angol Munkáspárt végrehajtó bizottsága nem. zetközi osztályának titkára ég az európai „szocialista internacionálé" képviselői rosszindulatú ellenvetésekkel hozakodjanak előAz értekezlet bizottságainak üléseit nagy titokzatosság veszi körül és emiatt Libanon, Egyiptom és Japán küldöttei élesen tiltakoztak. Paul Robeson, a béke ügyének bátor harcosa Paul Robesonnak odaítélték a »Népek közötti béke megszilárdításáért a nemzetközi Sztálin-díjat. ... A földkerekség minden részén az emberek milliói a legnagyobb örömmel és őszinte megelégedéssel fogadták ezt a döntést, méltó értékelését és elismerését annak a kimagasló szerepnek, amelyet a tehetséges amerikai énekes és haladó szellemű közéleti kiválóság tölt be a nemzetközi békemozgalomban. Robeson dalai a népek békéjének és barátságának dalai, amelyek harci kürtszóhoz hasonlóan szállnak át földrészek ós országok fölött, felébresztik az emberi szívekben a nemzeti büszkeség érzését, beléjük oltják a hatalmas békefront mindenekfelett diadalmaskodó erejébe vetett hitet. Az énekes Robeson hangját ismétli a Robeson szónok' hangja: népgyűléseken, összejöveteleken, kongresszusokon elhangzó szenvedélyeshangú felszólalásai leleplezik az emberiség élete és jövője ellen áskálódó háborús gyujtogatók bűnös terveit és mesterkedéseit, harcra szólítják a népeket jogaikért, szabadságukért és boldogságukért, a világ békéjéért. — Robeson neve, — írja D. Szkobelcin akadémikus, a Nemzeti Sztálin-díj bizottság elnöke a »Pravdá«-ban — az elnyomott néger nép zászlajává, minden becsületes amerikai zászlajává vált az amerikai nép számára is pusztító háborúra készülő imperialista reakció elleni harcban. Nehéz és dicsőséges utat tett meg életében Robeson. Apja néger pap volt, aki fiatal korában rabszolgamunkát végzett az Egyesült Államok déli részének ültetvényein. Robesonnak rengeteg erőfeszítésébe és fáradságába került, míg hazájában főiskolai végzettséget szerzett. A nyári szünetekben farmokon zselléregkedett, téglagyárban rakodóként, vendéglőben pincérként dolgozott, hogy a kollégiumban, majd a columbiai egyetem jogi iskolájában tanulhasson. És amikor végre kitűnő eredménnyel letette a viesgákat éš megkapta azt az oklevelet, amely hivatalosan feljogosítja »jogi 'tevékenységre az Amerikai Egyesült Államok egész területén«, még sem talált szakmájába vágó munkát: a faji megkülönböztetés Amerikában uralkodó íratlan törvénye erősebb volt a columbiai egyetem diplomájánál! Természetes színész- és énektehetsége a színpadra vezette Robesont. A művészetben " találta meg azt, amiről jogi tanulmánya^, során álmodott, — a lehetőségei, hogy aktívan harcolhasson az amerikai hégerek döbbenetes elnyomása és jogfosztottsága ellen. Már első néger müvekből összeállított l hangversenyén, amelyet 1925 áprilisában tartott az egyik newyorki színházban, megmutatta Robeson, hogy valóban a nép énekese. Azon az estén néger vallásos énekeket, spirituálékat adott elö. de hangjából nem a keresztényi engedelmesség és nem a rabszolgai belenyugvás csendült ki. Kicsendült belőle az elnyomott néger nép elkeseredése, évszázados szabadságvágya, az elnyomókkal szemben táplált gyűlölete .., Első hangversenye óta több mint negyedszázad telt el és Robeson csodálatos művészete azóta is a -népet, legnemesebb törekvéseit és eszményeit szolgálja. Maga az élet, mindaz, amit azóta hazájában és a távoli külföldön látott és átélt, végleg meggyőzte a művészt az általa választott út helyességéről és soha, semmiféle nehézség és semmiféle fenyegetés nem tudta elbátortalanítani, kioltani páratlan energiáját, elfojtani az énekes és a szónok messzehangzó szavát. Paul Robeson szabadságszerető dalai nagyszerű közéleti szereplése, amely a faji megkülönböztetés, a fasizmus és a világuralmi törekvések ellen irányul, kivívta számára az egyszerű emberek millióinak forró szeretetét és széleskörű népszerűséget szerzett számára a világ minden országában. Robeson hangversenyeit, lángoló beszédeit hallgatták a harcoló köztársasági Spanyolország katonái, az algíri parasztok, a francia rakodómunkások, az angol szövőmunkások, a svéd tengerészek... Évről-évre, hangversenyről hangversenyre érett és erősödött a nagy énekes harcos művészete. Spanyolországi útja nyomán műsorában a néger és. amerikai dalok mellett megjelennek a spanyol, szovjet, angol, német és kínai dalok. A lángoló spanyol földön énekelte Paul Robeson először a »Drága föld szülőhazánknak földje« kezdetű szovjet dalt, amelyet azután az I egész világon mindenütt előadott. A hírneves énekes többízben járt a Szovjetunióban és mindannyiszor saját szemével győződött meg arról, hogy a szovjet nép a leghűségesebben és legkövetkezetesebben harcol a béke ügyének diadaláért. »A Szovjetunió odaadó és őszinte barátja voltam, vagyok és leszek mindig«, — mondja Robeson és a kapitalista államok dolgozói számára tartott gyűléseken és hangversenyeken lelkesen énekel szovjet dalokat, szétzúzza azokat a hazugságokat és rágalmakat, amelyek segítségével az amerikai reakciósok és tányérnyalók igyekeznek eltitkolni a nép előtt az igazságot a szocializmus nagy országáról. Az »lgazi élet egyetemének® nevezi Robeson azt az időt, amelyet a Szovjetunióban töltött. A szövjetországban tett minden látogatása valósággal szárnyat ad neki, újabb távlatokat nyit meg előtte, új erőt önt belé ... Robesoij. óriási népszerűsége, határozott kiállása a háborús gyujtogatók ellen tehetetlen dühöt kelt a béke ellenségeinek táborában. Utóbbiak minden rendelkezésükre álló eszközzel megpróbálják elfojtani az énekes és a szónok szavát. A nemzetközi útlevél megvonásától a lincselési kísérletekig mindennel megpróbálkoznak ellene, ahogy azt 1949 nyarán a peekskilli eset is mutatta. De erőfeszítéseik hiábavalók. A politikai terror ellenére az Egyesült Államokban mind erőteljesebben hangzanak fel Robeson rettenthetetlen beszédei és dalai, amelyekből árad a nép erejébe vetett mély hit. Paul Robeson az elsők között tiltakozott a koreai háború ellen. Számos alkalommal tömeggyűléseken magyarázta meg, hogy ez a háború nem az amerikai népnek, hanem csalt a milliárdosok és milliomosok maroknyi csoportjának kell. Robeson vezére az afrikai ügyekkel foglalkozó országos tanácsnak, amely megszervezi a támogatást az afrikai népeknek szabadságáért és függetlenségéért folyó harcukban. Alelnöke a haladó pártnak ,az egyetlen olyan amerikai pártnak, amely a legutóbbi választásokon nemzeti békeprogrammal lépett fel. ő irányítja a »Freedom« című harcos néger lap munkáját, egyik vezére az »Amerikai Békehadjárat« nevű szervezetnek. Robeson nem utazhat külföldre, de láthatatlanul ott van a béke híveinek minden nemzetközi kongresszusán: lemezre vett hangja vizűm nélkül is átkel tengereken és oceánokon, s felhangzik a szabadságszerető népek hatalmas kórusában. Az amerikai hatóságok nem engedték meg Paul Robesonnak, a Béke Világtanács tagjának, hogy résztvegyen a Népek Békekongresszusán. De e napokban különös erővel csendült fel szava Amerikában a különféle békegyüléseken, szenvedélyesen buzdítva az amerikai békeharcosokat, hogy növeljék, erősítsék soraikat. Engem ért \az a megtiszteltetés, hogy Paul -Robesont (a színpadon John Robertsont) játszhatom a moszkvai „Puskin" drámai színház »John, a béke katonája« című darabjában. Valahányszor a világhírű énekes és haladószellemü közéleti kiválóság szerepében a színpadra lépek, boldogan érzem újra meg újra, hogy művészetem a nép szabadságának' és boldogságának harcosát, a sokmilliós békearcvonal bátor katonáját, Paul Robesont dicsőíti. — A legnagyobb megtiszteltetés ért, — mondja a Sztálin-békedíjjal kitüntetett Paul Robeson. — De ez a megtisztelő kitüntetés, amelyre a béke ügyéhez való szerény hozzájárulásomért méltattak, nemcsak az enyém. Mindazoké, a becsületes amerikaiaké, akik felemelik szavukat a béke védelmében. Zúgjon újult erővel Paul Robeson csodálatos, hatalmas hangja, a *béke - és a népek barátságának hangja, az a hang, mely szeretetet ébreszt a békeharcosokban és gyűlöletet a háborús gyujtogatókban. Mihail Nazvanov, Sztálin-díjas, az OSzSzSzK érdemes művésze. (Megjelent a »Szabad nép-; cimü lapban 1953 jan. 14-én.) /