Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-17 / 16. szám, szombat

i UJSZÖ 1953 január 17 Marcel Cachin elvtárs nagy beszéde a nemzetgyűlésben a irancia nép béke­és szabadságtörekvéseiről 3 Mentsük meg a Rosenber£-házaspárt!"-nap Franciaországban A francia írók és művészek nagy csoportja közös táviratot küldött Truman elnökhöz Rosenbergék ér. dekében. A távirat aláírói között van Aragon, Claude Bour^et, Jean Coc­teau, Maurice Rostand, Jacques Pré. vert, továbbá Gérard Philippe, az is­mert színművész, Francoise Rosay, színművésznő, Yves Montand ének­művész és a francia irodalmi és mű. vészi élet más ismert személyiségei. Az olasz vasutassztrájkról A francia nemzetgyűlés kedden tartotta 1953. évi ülésszakának meg­nyitó ülését, amelyen mint korelnök, Marcel Cachin, a Francia Kommu­nista Párt politikai bizottságának tagja elnökölt. Marcel Cachin nagyszabású meg­nyitó beszédében mindenekelőtt el­ismeréssel adőzotí a francia nép szí­vós alkotóerejének. „A francia mun­kás és paraszt — mondotta Cachin — ma is éppen olyari kiegyensú­lyozott, józan, leleményes, és bátor, mint a múltban volt. Ennek ellené­re Franciaország a politikai és gaz­dasági válság állapotában él és or­szágszerte npgy az elégedetlenség j az alacsony bérek és fizetések, a nö­' vekvó munkanélküliség, a lakás­hiány, a kevés iskola, valamint az öregeknek és a háború kárvallott­jainak szűkös helyzete miatt. Eh­hez járul a francia frank ingatag helyzete, és a mezőgazdaság válsá­gos állapota. A törvényhozók fel­adata felfedni ennek a válságos helyzetnek okát." Marcel Cachin ezután az atlanti tanács legutóbbi párizsi ülésével foglalkozott és megemlítette: az ülésen résztvevő angol küldöttek ki­fejtették, hogy Nagy-Britannia alig­ha tudja felfegyverkezésének üte­mét oly mértékben fokozni, amint azt az amerikaiak követelik. „Az angolok arra a felismerésire hivatkoznak, hogy egészséges gaz­dasági helyzet nem maradhat fenn az egyre fokozódó fegyverkezés és hasznot nem hajtó hadikiadások fenntartása mellett" — mondotta Cachin, majd rámutatottt:. az an­gol vezető körökben mindinkább kénytelenek beismerni, hogy a Szov­jetuniónak nincsenek támadó szán­T dékai. „Jó volna, — hangsúlyozta Cachin, — ha a francia nemzetgyű­lés tagjai is komolyan megfontol­nák ezeket a kérdéseket." Marcel Cachin a továbbiakban az indokínai kérdéssel foglal között. „A francia nemzetgyűlésben — mon­dotta — nagyszámmal vannak olyan képviselők, — éspedig jófor­mán minden pártból, — akik az in­dokínai háború gyors befejezését kí­vánják. hogy végre megszüntessük ezt a súlyos nyílt sebet. Vannak vi­szont, akik éppen ellenkezőleg, a háború folytatására, «őt egész Ázsi­ára való kiterjesztésére törekszenek. Ennél aligha lehet gyászosabb tö­rekvés Franciaország érdekei szem­pontjából." Franciaországot — mondotta a továbbiakban Marcel Cachin — leg­nemesebb hagyományai lekötelezik az emberi jogok és az egész embe­riség felszabadításának ügye mel­lett. A francia hazafiak már a nagy forradalom idején is hangoztatták, hogy Franciaország sohasem kezd háborút azért, hogy megsemmisítse más népek szabadságot. A francia gondolkodók és politikusok hosszú sora, mint Condorcet, Michelet és Jaures továbbvitte azt a francia elvet, hogy Franciaországnak ki kell vennie részét az egész emberi­ség megújhodásából. A mi felada­tunk nem birodalmak meghódítása, hanem a szabadságjogok terjeszté­se, s ebben a szellemben az 1946. évi alkotmány is kimondotta, hogy „Franciaországnak vezetnie kell a népeket önrendelkezési joguk meg­szerzése és saját ügyeiknek de­mokratikus módon való intézése fe­lé." A fentiekből világosan követke­zik, — folytatta beszédét Marcel Ca_ chin — hogy az erőszak politikája ellentétben áll a francia alkotmány betűivel és szellemével. A mai Fran­ciaország azáltal emelkedhetik fel­adata magaslatára, ha híven alkal­mazza a köztársasági alkotmány ezeket az alapelveit." „Franciaország népe — mutatott rá Marcel Cachin — békére, szociá­lis igazságra és nemzeti független­ségre törekszik. Ez a nép résztvesz a világszerte megerősödő békemoz­galmakban és nem hajlandó a har­madik világháborút elkerülhetetlen­nek tartani. A francia nép magáévá teszi a népek Bécsben megtartott békekongresszusának határozatait. A francia nép tisztában van azzal, hogy egy harmadik világháború egyetemes pusztulást okozna és va­lóságos öngyilkosságot jelentene. A francia nép igen nagy súlyt helyez arra, hogy az öt nagyhatalom kép­viselői ' összeüljenek és békeegyez­ményt kössenek. A francia nép to­vábbra is hisz országa jövőjében és ura akar lenni saját sorsának. Er­ről éppen a napokban tettek tanú­ságot a „Liberté" oceángőzös ten. gerészei, akik nem voltak hajlandók Egy skóciai szénbánya 500 munkása sztrájkba lépett A skóciai Dumbreck szénbánya üzeme teljesen megbénult, mert 500 bányász bérvita miatt sztrájkba lé­pett?. Meghosszabbították Moszadik kormányának rendkívüli meghatalmazását A teheráni rádió közlése szerint a ríiedzslisz ülésén második olvasásban jóváhagyták azt a törvénytervezetet, amely egy évvel meghosszabbítja a Moszadik-kormány rendkívüli fel­hatalmazását. Dulles februárban meg­látogatja Adenauert A „Der Spiegel" című hannoveri lap jelentése szerint John Foster Dulles, az Eisenhower.kormány -kül­ügyminisztere februárban Bonnba érkezik, ahol meglátogatja Adenau­ert, az amerikai imperialisták nyu gatnémet gauleiterét. I Az aiüerikai szenátus albizott­ságának jelentése McCarthy szenátor pénzügyi mester­kedéseiről Az amerikai szenátusnak az az al. bizottsága, amely a hírhedt reakciós McCarthy szenátor ellen pénzügyi mesterkedésekkel kapcsolatban emelt vádat nyomozta, jelentést tett közzé, amely a „New York Post" című lap szavai szerint „megsemmisítően le­leplezi McCarthy pénzügyi művele­teit". A jelentés bebizonyítja, hogy McCarthy az utóbbi négy év szená­tori működése alatt távolról sem szenátori díjazásából ,, takarított meg" és helyezett bankba több mint 172.000 dollárt. válaszolni azokra a bántó kérdések­re, amelyeket a McCarran-törvény alapján amerikai ügynökök intéz­tek hozzájuk. A francia nép azt kí­vánja, hogy Franciaország földjén csak francia csapataik állomásozza­nak és nem hajlandó részt venni egy olyan hadseregben, amelynek egy része — mint Blank nyugatnémet hadügyminiszter jelölt mondotta — a volt Wermacht náci tisztjeitől kapná a parancsokat." Franciaországban kedden „Ment­sük meg a Rosenberg-házaspárt!". napot tartottak az amerikai osztály, bíróság által halálra ítélt házaspár megmentése érdekében. Az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén egymást követték a párizsi kerületek, üzemek, tömegszervezetek delegációi, amelyek tömeges aláírásokat tartal­mazó íveket adtak át. Az ívek'alá­írói követelik a Rosenberg-házaspár ellen hozott halálos ítélet megváltoz­tatását. Az olasz .vasutasszakszervezetek — a kereszténydemokrata szakszer, vezet kivételével — közös közle. ményt bocsátottak ki a keddi orszá­gos vasutassztrájkról. A közlemény, ben megállapítják, hogy a vasutas­sztrájkot a munkásság egységes részvétele jellemezte. Országos át­lagban a vasúti dolgozók 93—95 százaléka szüntette be a munkát. A közlemény hangsúlyozza, hogy a ke. reszténydemokrat ai szakszervezeti Marcel Caohin ezután azt fejte­gette, hogy a francia nép határo­zottan elítéli és elveti a demokra­tikus szabadságjogok elnyomását, majd beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Hallgassák meg tehát a francia nép szavát, amely nép azért küldött ide minket, hogy meg­védjük és szolgáljuk öt." Marcel Cachin beszéde után meg­kezdődött a nemzetgyűlés elnöksé­gének megválasztása. szövetséghez tartozó vasutasok zöme is résztvett az országos sztrájkban, jóllehet vezetőik az utolsó pillanat, ban elárulták a vasutasok közös ügyét. A szociáldemokrata szakszervezeti szövetséghez (UIL) tartozó vasutas­szakszervezet külön közleményt is kibocsátott, amelyben bírálja a ke­reszténydemokrata szakszervezeti vezetők magatartását. A nézeteltérések következtében Egyiptom és Libanon küldöttei el­hagyták az értekezletet. Titó államfővé kiáltatta ki magát Belgrádi jelentések szerint a ti­tóista nemzetgyűlés két háza szer­dán reggel együttes ülést tartott, amelyen Titót köztársasági elnökké választották. w Élesedő ellentétek a jobboldali szocialisták ázsiai értekezletén Ranguni jelentések beszámolnak az egyes ázsiai országok jobboldali .szocialistáinak értekezletén támadt nézeteltérések és marakodások ki. éleződéséről. Ahmed Husszein egyip­tomi küldött Attleenek, az Angol Munkáspárt vezetőjének jelenlétébe^ élesen bírálta a volt munkáspárti kormányt. Ahmed Husszein kifogásolta, hogy az angol labouristák és az európai szocialisták ellenséges magatar­tást tanúsítanak a gyarmati népek érdekeivel szemben. Ezután Ahmed Husszein az Egyesült Államoknak az arab or. szágokban folytatott agresszív po­litikáját bírálta. Ahmed Husszein beszéde szolgált ürügyül arra, hogy az Angol Mun­káspárt végrehajtó bizottsága nem. zetközi osztályának titkára ég az európai „szocialista internacionálé" képviselői rosszindulatú ellenvetések­kel hozakodjanak elő­Az értekezlet bizottságainak ülé­seit nagy titokzatosság veszi körül és emiatt Libanon, Egyiptom és Ja­pán küldöttei élesen tiltakoztak. Paul Robeson, a béke ügyének bátor harcosa Paul Robesonnak odaítélték a »Népek közötti béke megszilárdítá­sáért a nemzetközi Sztálin-díjat. ... A földkerekség minden részén az emberek milliói a legnagyobb örömmel és őszinte megelégedéssel fogadták ezt a döntést, méltó ér­tékelését és elismerését annak a kimagasló szerepnek, amelyet a tehetséges amerikai énekes és ha­ladó szellemű közéleti kiválóság tölt be a nemzetközi békemozga­lomban. Robeson dalai a népek békéjének és barátságának dalai, amelyek harci kürtszóhoz hasonlóan száll­nak át földrészek ós országok fö­lött, felébresztik az emberi szívek­ben a nemzeti büszkeség érzését, beléjük oltják a hatalmas béke­front mindenekfelett diadalmasko­dó erejébe vetett hitet. Az énekes Robeson hangját ismétli a Robe­son szónok' hangja: népgyűléseken, összejöveteleken, kongresszusokon elhangzó szenvedélyeshangú felszó­lalásai leleplezik az emberiség éle­te és jövője ellen áskálódó háborús gyujtogatók bűnös terveit és mes­terkedéseit, harcra szólítják a né­peket jogaikért, szabadságukért és boldogságukért, a világ békéjéért. — Robeson neve, — írja D. Szko­belcin akadémikus, a Nemzeti Sztálin-díj bizottság elnöke a »Pravdá«-ban — az elnyomott né­ger nép zászlajává, minden becsü­letes amerikai zászlajává vált az amerikai nép számára is pusztító háborúra készülő imperialista reak­ció elleni harcban. Nehéz és dicsőséges utat tett meg életében Robeson. Apja néger pap volt, aki fiatal korában rab­szolgamunkát végzett az Egyesült Államok déli részének ültetvényein. Robesonnak rengeteg erőfeszítésébe és fáradságába került, míg hazá­jában főiskolai végzettséget szer­zett. A nyári szünetekben farmo­kon zselléregkedett, téglagyárban rakodóként, vendéglőben pincér­ként dolgozott, hogy a kollégium­ban, majd a columbiai egyetem jogi iskolájában tanulhasson. És amikor végre kitűnő eredménnyel letette a viesgákat éš megkapta azt az oklevelet, amely hivatalosan feljogosítja »jogi 'tevékenységre az Amerikai Egyesült Államok egész területén«, még sem talált szakmá­jába vágó munkát: a faji megkü­lönböztetés Amerikában uralkodó íratlan törvénye erősebb volt a co­lumbiai egyetem diplomájánál! Természetes színész- és énekte­hetsége a színpadra vezette Robe­sont. A művészetben " találta meg azt, amiről jogi tanulmánya^, során álmodott, — a lehetőségei, hogy aktívan harcolhasson az amerikai hégerek döbbenetes elnyomása és jogfosztottsága ellen. Már első néger müvekből össze­állított l hangversenyén, amelyet 1925 áprilisában tartott az egyik newyorki színházban, megmutatta Robeson, hogy valóban a nép éne­kese. Azon az estén néger vallá­sos énekeket, spirituálékat adott elö. de hangjából nem a kereszté­nyi engedelmesség és nem a rab­szolgai belenyugvás csendült ki. Kicsendült belőle az elnyomott né­ger nép elkeseredése, évszázados szabadságvágya, az elnyomókkal szemben táplált gyűlölete .., Első hangversenye óta több mint negyedszázad telt el és Robeson csodálatos művészete azóta is a -népet, legnemesebb törekvéseit és eszményeit szolgálja. Maga az élet, mindaz, amit azóta hazájában és a távoli külföldön látott és átélt, végleg meggyőzte a művészt az ál­tala választott út helyességéről és soha, semmiféle nehézség és sem­miféle fenyegetés nem tudta elbá­tortalanítani, kioltani páratlan energiáját, elfojtani az énekes és a szónok messzehangzó szavát. Paul Robeson szabadságszerető dalai nagyszerű közéleti szereplése, amely a faji megkülönböztetés, a fasizmus és a világuralmi törekvé­sek ellen irányul, kivívta számára az egyszerű emberek millióinak forró szeretetét és széleskörű nép­szerűséget szerzett számára a vi­lág minden országában. Robeson hangversenyeit, lángoló beszédeit hallgatták a harcoló köztársasági Spanyolország katonái, az algíri parasztok, a francia rakodómun­kások, az angol szövőmunkások, a svéd tengerészek... Évről-évre, hangversenyről hangversenyre érett és erősödött a nagy énekes harcos művészete. Spanyolországi útja nyomán műsorában a néger és. amerikai dalok mellett megjelen­nek a spanyol, szovjet, angol, né­met és kínai dalok. A lángoló spa­nyol földön énekelte Paul Robeson először a »Drága föld szülőhazánk­nak földje« kezdetű szovjet dalt, amelyet azután az I egész világon mindenütt előadott. A hírneves énekes többízben járt a Szovjetunióban és mindannyiszor saját szemével győződött meg ar­ról, hogy a szovjet nép a leghűsé­gesebben és legkövetkezetesebben harcol a béke ügyének diadaláért. »A Szovjetunió odaadó és őszinte barátja voltam, vagyok és leszek mindig«, — mondja Robeson és a kapitalista államok dolgozói szá­mára tartott gyűléseken és hang­versenyeken lelkesen énekel szov­jet dalokat, szétzúzza azokat a hazugságokat és rágalmakat, ame­lyek segítségével az amerikai reakciósok és tányérnyalók igye­keznek eltitkolni a nép előtt az igazságot a szocializmus nagy or­szágáról. Az »lgazi élet egyetemé­nek® nevezi Robeson azt az időt, amelyet a Szovjetunióban töltött. A szövjetországban tett minden látogatása valósággal szárnyat ad neki, újabb távlatokat nyit meg előtte, új erőt önt belé ... Robesoij. óriási népszerűsége, ha­tározott kiállása a háborús gyujto­gatók ellen tehetetlen dühöt kelt a béke ellenségeinek táborában. Utóbbiak minden rendelkezésükre álló eszközzel megpróbálják elfoj­tani az énekes és a szónok szavát. A nemzetközi útlevél megvonásától a lincselési kísérletekig mindennel megpróbálkoznak ellene, ahogy azt 1949 nyarán a peekskilli eset is mutatta. De erőfeszítéseik hiábavalók. A politikai terror ellenére az Egye­sült Államokban mind erőteljeseb­ben hangzanak fel Robeson rettent­hetetlen beszédei és dalai, ame­lyekből árad a nép erejébe vetett mély hit. Paul Robeson az elsők között tiltakozott a koreai háború ellen. Számos alkalommal tömeg­gyűléseken magyarázta meg, hogy ez a háború nem az amerikai nép­nek, hanem csalt a milliárdosok és milliomosok maroknyi csoportjának kell. Robeson vezére az afrikai ügyekkel foglalkozó országos ta­nácsnak, amely megszervezi a tá­mogatást az afrikai népeknek sza­badságáért és függetlenségéért fo­lyó harcukban. Alelnöke a haladó pártnak ,az egyetlen olyan ameri­kai pártnak, amely a legutóbbi vá­lasztásokon nemzeti békeprogram­mal lépett fel. ő irányítja a »Free­dom« című harcos néger lap mun­káját, egyik vezére az »Amerikai Békehadjárat« nevű szervezetnek. Robeson nem utazhat külföldre, de láthatatlanul ott van a béke hí­veinek minden nemzetközi kon­gresszusán: lemezre vett hangja vizűm nélkül is átkel tengereken és oceánokon, s felhangzik a sza­badságszerető népek hatalmas kó­rusában. Az amerikai hatóságok nem engedték meg Paul Robeson­nak, a Béke Világtanács tagjának, hogy résztvegyen a Népek Béke­kongresszusán. De e napokban kü­lönös erővel csendült fel szava Amerikában a különféle békegyü­léseken, szenvedélyesen buzdítva az amerikai békeharcosokat, hogy nö­veljék, erősítsék soraikat. Engem ért \az a megtiszteltetés, hogy Paul -Robesont (a színpadon John Robertsont) játszhatom a moszkvai „Puskin" drámai színház »John, a béke katonája« című da­rabjában. Valahányszor a világhírű énekes és haladószellemü közéleti kiválóság szerepében a színpadra lépek, boldogan érzem újra meg újra, hogy művészetem a nép sza­badságának' és boldogságának har­cosát, a sokmilliós békearcvonal bátor katonáját, Paul Robesont dicsőíti. — A legnagyobb megtiszteltetés ért, — mondja a Sztálin-békedíjjal kitüntetett Paul Robeson. — De ez a megtisztelő kitüntetés, amely­re a béke ügyéhez való szerény hozzájárulásomért méltattak, nem­csak az enyém. Mindazoké, a be­csületes amerikaiaké, akik feleme­lik szavukat a béke védelmében. Zúgjon újult erővel Paul Robe­son csodálatos, hatalmas hangja, a *béke - és a népek barátságának hangja, az a hang, mely szeretetet ébreszt a békeharcosokban és gyű­löletet a háborús gyujtogatókban. Mihail Nazvanov, Sztálin-díjas, az OSzSzSzK érdemes művésze. (Megjelent a »Szabad nép-; cimü lapban 1953 jan. 14-én.) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom