Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-16 / 15. szám, péntek

4 i m sze 1953 január 16 Az angol jobboldali labourísták ideológiája — mint az imperializmus és agresszió fegyvere FÁ RT Č LET Az érsekufvári Eíektroszvit üzemi pártszervezete szervezze meg jobban a taggyűléseket, hogy ezzel is fokozzák a párttagok aktivitását Az utóbbi évek során az imperialista ügynökségeknek országunk egyre szüárduló népi demokratikus rend. szerének felforgatására küldött kém. és diverzáns-csoportjai leleplezése során sokszor fény vetődött a működésűket irányító központok sötét hát. terére, a II. sárga internaoionáléra, amelyből mintegy gócpontból indul, tak ki az őszes szálak. Nem egy bünper tárgyalásán bizonyítást nyert, hogy az áruló szociáldemokrata és más, magukat szocialista és munkáspártoknak valló pártok a valóságban a szocializmus árulói és hogy a munkásosztály legnagyobb ellenségeinek egy központi munkás áruló szervezetéről van szó. A „Szocialista Internacionálé" 1951.ben Majnafrankfurtban jött létre, a különböző országok szociál-árulóinak kongresszusán. E tömörülés célja nyilvánvaló volt. A dicső Szovjet Hadsereg által fölszabadított országok a fasizmus veresége után, a második világháború győzedelmes befejezésekor új élet, új tár. sadalmi és gazdasági rend építésének útjára léptek és ezen országok kom. munista pártjainak a tömegekkel va. ló szoros kapcsolata, megerősödött vezető szerepe folytán az illető országok munkásosztálya meg tudta védeni kivívott hatalmát a vereséget szenvedett burzsoáziája részéről intézett reakciós puccsista kísérletek ellen. Várható volt, hogy a tőkés nyu. gat gyűlölettel és gyilkos szándékkal kíséri a népi demokráciák új alapokon épülő gazdasági és társadalmi életét és ha már ezen államok saját burzsoáziájával kudarcot vallott, más eszközöket fog keresni, hogy imperialista tervei keresztülvitelének út. jábói eltávolítsa ezt az akadályt. Erre a célra alakult meg és szolgái a magát szemérmetlenül „Szocialista Intemacionálénak" valló, a valóságban a munkástömegeket ámító és magát az imperialisták érdekeinek teljesen kiszolgáltató sárga • internacionálé. E szervezetben vezető szerepet játszik az angol Labour Party (Munkáspárt), amely az op. portunísta pártok tipikus példája. A munkapárt politikai vezérei az új világháború ideológiai előkészítésének fő szóvivői. Zamoskin elvtárs a jobboldali szocialisták és labourísták politikáját boncolgatva megjegyzi, hogy egy szemernyi szocializmus és demokrácia sincs benne. Érezve azonban a szocializmus eszméjének vonzóerejét, amelynek élő megtestesülése a Szovjetunióban fel. épült és a népi demokráciákban épü. lő szocialista társadalom, érezve a dolgozó tömegeknek az imperializmus, a fasizmus és a háború elleni gyűlöletét, a jobboldali szocialistáik és labourísták mindenképpen igyekeznek ideológiájuk reakciós lényét, áruló politikájukat a szocializmusról, a demokráciáról és a békéről szóló frázisokkal kendőzni. A dolgozók félrevezetésére törekedve a „Szocialista Internacionálé" első kongresszusa egyik határozatá. ban ígéretet tett az imperializmus bármiféle formája elleni küzdelemre. Ez demagógia, hazugság. A jobbol. dali szocialisták vezérei, beleértve a labouristákat is, régen az USA im. perialista agressziójának fegyverévé váltak." Zamoskin elvtárs ezek után konkrétan rámutat a „Szocialista Internacionálé" áruló szerepére, amely nemrégen Milánóban megtartott ülésén záró határozatában jóváhagyta Nyugat Németország újrafelfegyver. zését. E záró határozat magában foglalja a nagyhatalmak egyöntetűségének alapelve ellen intézett táma. d ásókat, amiknek célja az ENSz alá. ásása, valamint az úgynevezett Schu. man-tervet, mely feladatul tűzi ki Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország nehéziparának „amerikai védnökség" alatt történő egyesítését a fegyverkezési hajsza további erő. södése érdekében. Zamoskin a la bouristák szerepét jellemezve a milánói kongresszussal kapcsolatban utal a „New York Times" folyóiratból vett idézetre, melyben e reakciós lap .,a hidegháborúban saját szövetségeseinek" nevezte a jobboldali szo. cialistákat és labouristákat. „A jobboldali szocialistáik — hogy minél jobban kedvében járjanak gaz. dáiknak, — írja Zamoskin elvtárs — versengést indítottak egymás között a kommunizmus elleni harcukban. Morgan Phillips Milánóban kijelentette: „Senki sem táplál oly heves gyűlöletet a kommunizmus efllen, mint az angol labourista párt". Zamoskin a továbbiakban a „Szocialista Intemacionálénak" mint a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló kém. és felforgató központok egyikének tevékenységé, vei foglalkozik. Különösen kiemeli egyik vezető tényezőjének, Zilliacus. nak szerepét, akire a Szlánszky és társai összeesküvő trockista-titóista bünperrel kapcsolatban is fény derült. | „A jobboldali szocialisták és labourísták a munkásosztály között a kapitalizmus fő támaszaként most mint az USA imperializmusának el. méleti fegyverhordozói lépnek fel. A labourista lakájok kiszolgálják a dollárt aljas ideológiájuk kihasználásával a munkásosztály egységének megbontására, a dolgozók félrevezetésére. A marxizmus klasszikusai sokoldalúan leleplezték a munkásmozgalomban mutatkozó opportunizmus osztáiyalapját és szociális gyökereit, a munkásosztály legnagyobb feké. lyét és veszedelmét". Zamoskin megjegyzi, hogy az opportunizmus okait kutatva Marx és Engels rámutattak arra, hogy Anglia ipari monopóliuma lehetővé tette az angol burzsoáziának, hogy kiváltságos feltételek megteremtésével a munkásosztály felsőbb rétege számá. ra, a Trade.Unionisták vezéreinek megvásárlásával megbontsa a munkásosztályt. „A jobboldali szociáldemokratákat, mint az imperialista burzsoázia fő szociális támaszát jellemezve Lenin és Sztálin Anglia munkáspártját a legopportunistább pártként jelölték meg. Lenin azt írja, hogy e párt „keresztül-kasul burzsoá párt, hiszem ha munkásokból áll is, reakciósok vezetik — a legrosszabb reakciósok, akik teljesen a burzsoázia szellemé, ben járnak el; a Munkáspárt — a burzsoázia szervezete, amelynek az a rendeltetése, hogy az angol Noskék és Scheidemannok segítségével rend. szeresen becsapja a munkásokat". (Lenin műved, 31. kötet, 259. oldal.) A kommunizmus, a marxizmus-le. ninizmus elleni harc céljára a labou, rizmus ideológusai felhasználják a legkülönfélébb reakciós elméleteket és az úgynevezett „demokratikus szo. cializmus".ról szóló frázisokkal leplezik őket. Az utópista „kooperatív", „etikai", „keresztényi" szocializmus elméleteit választják fegyverül, a pozitivizmustól, pragmatizmustól kezdve egészen a most „divatos" freudizmusig, „szocialista lélektanig", kotz. mopolitizmusig, sfcb. A labourísták maguk bevallják marxistaellenes álláspontjukat és ezzel munkásáruló szerepüket, mivel a jobboldali szocialisták Kopenhágában 1950-ben tartott konferenciáján Morgan Philips, a Labour Party vég. rehajtó bizottságának titkára, nyíltan kijelentette: „A brit szocialisták kategorikusan elvetik a marxizmust és az osztályharc doktrínáját minden formájában és megnyilvánulásában . .. Semmiféle marxizmust! Se milyen materializmust és osztályharcot!" A háború védelme képezi a ielen. legi labourísták tevékenységének központját, — fejti ki Zamoskin, az imperializmus lakájainak szerepét jellemezve — akik még saját népüket is szívesen feláldoznák ágyútöltelé. kül imperialista gazdáik érdekében. Rámutatott, hogy népámító jellegű, ket a háborúkat „lélektani" és „biológiai" okokból levezető frázisaik is bizonyítják. Konkréten kiemelj az egyes vezető labourista politikusok együtmüködését az USA kormányköreivel, az emberiséget veszélyezte tő összes háborús egyezményekben, ami azt bizonyítja, hogy a jobboldali szocialisták, és labourísták tevékenysége nem csupán a háború védelmé, ben merül ki, hanem célja az agreszszió egyenes hirdetése és támogatása, a fegyverkezési hajsza fokozása. A labourísták saját országukat is bevonták a háborús Atlanti-tömbbe. A labourista kormány nemcsak, hogy résztvett a különféle háborús egyezmények létrehozásában, Nyugat-Németországban a fasizmus és a militarizmus visszaállításában, hanem folytatja a gyarmatokkai szemben a hagyományos angoi imperialista politikát, védve ennek támaszait Egyiptomban, Indiában, Irakban, Iránban. Elsőként vettek részt a Korea elleni barbár hadjáratban és rabló gyarmati háborút indítottak Burma és Malájföld népe ellen. Az ENSz.ben mindenkor elvetették az atombomba és más borzalmas fegyverek betiltására és a nagyhatalmak közti béke egyezmény megkötésére tett szovjet javaslatokat. A labouristák emellett saját népükön is nagy árulást követtek el, mert minden hatalmi pozíciót az amerikai imperialisták kezére juttattak. Az Attlee-kormány megrendítette a dolgozó tömegeknek a munkáspártba vetett bizalmát s az angol munkások ma már rádöbbentek, hogy a labourísták és a jobboldali szocialisták két úrnak szolgálnak: saját burzsoáziájuknak' és az USA imperialistáinak. Ezzel ismét bizonyítást nyertek a nagy Sztálinnajk az SzKP nagyjelentőségű XIX. kongresszusán elhangzott, szavai: „A burzsoáziát azelőtt a nemzet vezetőjének tekintették, védelmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket „mindenek fölé" helyezett. A „nemzeti elv"_nek most már nyo. ma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és a nemzeti szuverenitás zászlaját félrelökte." A munkásosztály haragja és ellenállása nőttön nő. A labourísták — s ebben oroszlánrésze van Attlee volt miniszterelnöknek — voltak azok, akik támadást intéztek a munkások jogai ellen és életszínvonaluk süllyedésében is részük volt. A kapitalisták nyereségei évről évre növekedtek, a munkabérek azonban csekélyek maradtak. A labourista kormány emellett mindenképpen védelmezte a munkásellenes kizsákmányoló rendszert. Az angol sajtóban közölt csök. kentett hivatalos számadatokból világosan kitűnik, hogy a monopoliumok 1946-ban körülbelül 2 milliárd font , sterlinget kitevő nyeresége mintegy 3.7 milliárd font sterlingre szaporodott. A munkások reálbére jelenleg a háború előttihez viszonyítva 20 százalékkal alacsonyabb, -az életfenntartási költségek viszont kétszeresévei nagyobbodtak, a drágaság pedig állandóan nő. Ez megfigyelhető az ipar gyarapodásában is. Ha a hivatalos statisztika helytálló, 1949 —1950 között az ipari termelés 8.5 százalékkal növekedett. 1950—51 kö. zött azonban ez a növekedés már 2.8 százalékra csökkent A legutóbbi hó. napokban 1-0 százalékkal hanyatlott az ipari termelés. Mindez a labouristák szégyenteljes politikájára vall, amely , a válság szélére sodorta az országot. A jobboldali labourísták sutba dobták 1945_ben a tömegleknek tett ígéreteiket. •Szüntelen növekszenek a munkások béremelés iránti követelései, nö. vekszik a sztrájkok száma, amelyek, nek megszervezése egyre szilárdabb. Egyre szélesebb tömegek kapcsolódnak be a békevédök mozgalmába, a szabadság elfojtására és a fasiszta rendszer uralomrajuttatására törek. vő amerikai imperializmus ellen. „A marxizmus-leninizmus győzedelmes tanításától vezérelve — fejezi be cikkét Zamoskin elvtárs — a kapitalista országok kommunista pártjai állandó harcot folytatnak az imperialista terjeszkedés és kapitalista kizsákmányolás ellen, a jobboldali szocialisták áruló ideológiája és politikája ellen, egyre újabb sikere, ket érve el a munkásosztály egységéért vívott küzdelemben. A Wall Street urainak és a jobboldali szocia listák, valamint a munkáspártiak tá. borába tartozó uszályhordozóiknak semilyen igyekezete nem képes feltartóztatni a béke, a szocializmus és a demokrácia tábora erőinek szakadatlan növekedését." L. L. Helyi és üzemi pártszervezeteinknek súlyt kell fektetnie a taggyűlések jó megszervezésére. A jól megszervezett taggyűlések fokozzák az alapszervezetek aktivitását, mert a taggyűlésen megvitatják az üzemben vagy szövetkezetben, vagy az állami birtokon előforduló hiányosságokat és a vita folyamán tiszta képet kaphatnak a párttagok arról, hogy ezeket a hibákat, hogyan lehet kiküszöbölni. Az alapszervezetek legfelsőbb fóruma a taggyűlés és az évzáró taggyűlés. A taggyűlésen való részvétel minden párttagnak alapvető kötelessége. El sem képzelhető, hogy az a helyi vagy üzemi pártszervezet jói dolgozzon, amely nem szervezi meg jól a taggyűléseket. Egyes alapszesrvezeteink jól megszervezik a taggyűléseket és ez meg is látszik munkájukon. De sok alapszervezet nem fordít elég gondot a taggyűlés előkészítésére és a párttagok sem érzik kötelességüknek, hogy a taggyűlésen megjelenjenek. Az érsekújvári Eíektroszvit üzemi pártszervezete taggyűlésre jött össze, hogy a párt- és kormány határozata alapján megmutassák évi tervük előkészítését, A taggyűlésen kevesen jelentek meg és így elég gyenge volt a vita is. A párttagok különféle kifogásokkal mentegették magukat, a vidéki párttagok arra hivatkoztak, hogy nincs autóbuszuk, de ez nem áll fenn, mert később volt autóbusz és egy hónapban egyszer minden párttag kötelességéhek tarthatná, hogy a taggyűlésen megjelenjen. Az üzemi pártszervezet tagjai nem veszik komolyan a taggyűlést. Nincsenek annak tudatában, hogy munkájukat úgy javíthatják meg, ha a taggyűlésen felfedik a munkában előforduló hiányosságokat és megvitatják annak lehetőségét, hogy ezeket a hibákat hogyan lehet kiküszöbölni. A gyűlésen Racek elvtárs, a üzemi pártszervezet elnöke ismer-, tette az évi terv előkészítésének részleteit. Racek elvtárs beszámolójában mondotta, hogy a tervet aprólékosan ki kell dolgozni, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Harcolni kell a munkatermelékenység fokozásáért és egy középnormát kell megállapítani, hogy ne legyenek se túl laza, sem pedig aránytalanúl magas normák. Az üzemben harcolni kell a lógósok ellen, mert a 10 százalék abszencia nélkül, ami ebben az évben volt, a tervet még sokkal előbb teljesíthették volna. A normákat ellenőrizni kell a technikusoknak többször is. Az üzemben a munkások között olyan hangulat üti fel a fejét, hogy az új terv kidolgozása és a pormák felülvizsgálása a munkabérek csökkenéséhez fog vezetni. Racek elvtárs beszédében rámutat arra. hogy az üzemben 1948-tól állandóan emelkedik az átlagmunkabér és ha az új normák meg lesznek állapítva és a munkások lelkiismeretesen , fognak dolgozni, akkor a munkabér is , nemhogy csökkeni, hanem emelkedni fog és az évi tervet is hamarább fogják teljesíteni, mint az 1952-es évben. A vitában felszólalt Vida elvtárs, az üzemi tanács elnöke, és felkérte a párttagokat, hogy minden üzemrész dolgozóinak magyarázzák meg az új terv kidolgzásának jelentőségét és a munkások is segítsenek a technikusoknak, akik minden osztályra elfognak menni, megállapítani a helyes normát. Sautek elvtárs ^felszólalt, hogy az esti váltás nincs kihasználva, mert a munka nincs megszervezve. A munkások az esti váltásban csak pár órát dolgoznak és aztán hazamennek. Hiányos különösen a bakelit üzemrész munkamegszervezése. Ezután Szeka elvtárs szólalt fel még és bejelentette, hogy a gépén összetört a golyóscsapágy és emiatt hat hétig nem tudott dolgozni. Többször megígérték neki, hogy kijavítják a gépet, de ez sajnos nem történt meg. Vida elvtárs szerint a gépet azért nem tudták mindjárt kijavítani, mert a raktáron lévő golyóscsapágyakat eladták, mert nem akarták, hogy a raktáron sok árú legyen felhalmozva. Az helyes, hogy nem tartalékolnak fölöslegesen sok árút a raktáron, de vigyázni kell arra is, hogy az ne menjen az üzem rovására, és emiatt ne merüljenek fel nehézségek a munka menetében. A taggyűlésen a vita gyenge volt és az egyik elvtárs megjegyezte, hogy a munkában felmerülő problémákat majd holnap a sajtó tízpercen fogják megvitatni. Eszerint ö a sajtó tízpercen akarja megvitatni a pártszervezet elé tartozó dolgokat. A taggyűlésen pedig nem tartja érdemesnek a munkában előforduló hiányosságokat felhozni. Az üzemben jól dolgozik Füle János, aki az 1321-es lakkozó üzemrészen dolgozik. Ök a tervet december 20-ára teljesítették. Az üzemrészen megszervezik a munkát és a taggyűlésen megjelentek a párttagok. Füle elvtárs pártoktatási tanító a munkásokat tudja aktivizálni a termelőmunkába. Magáévá teszi azt a jelszót, hogy aki kommunista az élmunkás. Most is egy újításon dolgozik, amely szerint villannyal fogják szárítani a lakkot és így sokkal gyorsabban fog száradni. Ezzel az újítással 400.000 koronát fog megtakarítani nemzetgazdaságunk számára. Az érsekújvári Elektroszvit-üzem pártvezetőségének meg kell javítania a munkáját és nagyobb súlyt kell fektetnie a taggyűlések megszervezésére. A párttagnak tudnia kell azt, hogy a taggyűlésen kötelessége megjelenni. Magukévá kell tenni a pártalapszabályzat 66. pontját, amely szerint »az alapszervezet legfelsőbb szerve a taggyűlés, melyet havonként legalább egyszer hívnak össze. Az alapszervezet megvitatja a hatáskörébe tartozó feladatokat és meghatározza megvalósításuk módját. A taggyűlésen való részvétel a párttagok alapvető kötelessége«. A párttagoknak nagy hibájuk, hogy nem hoznak a pártszervezetek elé olyan dolgokat, amelyek a munkában felmerülnek. Az üzemi és helyi pártszervezetek figyelmének ki kell terjednie minden dologra, ami az üzemük életében előfordul. Az érsekújvári Eíektroszvit üzemi pártszervezetének tagjai nincsenek eléggé tudatában annak, hogy mi az üzemi pártszervezet feladata. Ezt bizonyítja a taggyűlés is, ahol nagyon kis számban jelentek meg és nem tárták fel eléggé a munkában előforduló hiányosságokat. Hogyan akar az üzemi pártszervezet az üzemben előforduló nehézségek ellen harcolni, hogyan akarja a munka termelékenységét emelni és hogyan akar küzdeni az abszencia ellen, mikor maguk a párttagok nem jönnek össze a taggyűlésre. A taggyűlés jó megszervezésével fokozhatjuk a pártszervezetek aktivitását. A taggyűlésen kiértékelik az üzemi szervezet munkáját, a párttagok megkapják az irányítást és a párt- és kormányhatározatokat a tömegek közé vihetik.. Az érsekújvári Eíektroszvit üzemi pártszervezet tagjainak jobban bele kell kapcsolódniok a politikai munkába, pontosan kell járniok a taggyűlésekre, hogy aktivizálni tudják a dolgozókat és ne történjenek meg olyan dolgok, hogy a munkások már a váltás előtt háromnegyed órával nem dolgoznak. Ha az üzemi pártszervezet aktívan fog dolgozni, akkor a terv teljesítése is biztosítva lesz és teljesíteni fogják a gottwaldi ötévé® terv utolsó évét. Balta József. I