Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-15 / 14. szám, csütörtök

A nemzetközi kommunista mozgalom programmadó dokumentuma (Lenin „A szövetkezetekről"' rímü cikke megjelenésének 30. évfordulódra) Irta: Sz. Besszudnov Harminc évvel ezelőtt, 1923 január 6-án — már súlyos betegen — írta meg a nagy Lenin „A szövetkezetekről" című világszerte ismert cikkét. Az utolsó lenini munkák közt ez a cikk különleges helyet foglal el. A forradalmi elmélet és a forradalmi cselekvés géniusza ebben a oikkben, valamint a néhány nappal később írt „Forradalmunkról" című müvében körvonalazza a szocialista tár. sadalom Szovjetunióban való fölépítésének sokoldalúan megalapozott tervét. „A szövetkezetekről" című cikkében Lenin a marxista elméleti gondolkodás történetében először je. lölte ki, hogyan oldható meg a proletariátus hatalomrakerülése után fölmerülő legbonyolultabb feladat: a mezőgazdaság szocialista átépítése. Lenin ebben a munkájában megjelölte, hogyan vonjuk be a dolgoizó parasztok mülióit a szocializmus építésébe, hogyan vigyük át a kisparaszti mezőgazdaságot a szocialista útra. Ez volt Lenin politikai végakarata. A kommunista párt ettől vezérelve, Sztálin elvtárs vezetésével gyökeresen megváltoztatta embermilliók sorsát, s a Szovjetuniót a legerősebb hatalommá, a béke, a demokrácia és a szocializmus fellegvárává tette. I. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme az államhatalmat a szovjeteknek, a proletárdiktatúra szerveinek juttatta, s a termelőesz. közöket az egész nép tulajdonává tette. De a szocializmus fölépítéséhez ez még nem volt elegendő. A szocializmus fölépítéséhez meg kellett szüntetni az ország gazdasági elmaradottságát, meg kellett teremteni az egész népgazdaság átalakitásának alapját a nagyipart. Szükséges volt .továbbá, hogy a kisparaszti gazdaságokat kollektív nagygazdaságokba egyesítsék, mert a szovjet hatalom nem támaszkodhatott tartósan két ellentétes alapra: a kapitalista elemeket megsemmisítő szocialista nagyiparra és a kapitalista elemeket szülő egyéni kis parasztgazdaságokra. „Ha régi módra kisgazdaságok, ban fogunk ülni — hangsúlyozta Lenin — ha szabad polgárölt leszünk is szabad földön, mégis elkerülhetetlen pusztulás fenyeget bennünket." Lenin munkáiban nem egyszer hangsúlyozta, hogy a kisgazdaságokkal nem lehet kikerülni a szűkös helyzetből, s amig Oroszország kis. paraszti ország marad, szüárdabb gazdasági alapot nyújt a kapitalizmus, mint a kommunizmus számára. „Csak a közös, artelben végzett, szövetkezeti munka segítségével juthatunk ki abból a zsákutcából, amelybe az imperialista háború kergetett bennünket" — tanította Lenin. Lenin kifejtette, hogy az államhatalmat birtokló munkásosztály csakis akkor vonhatja majd valóban a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget szilárdan és igazán, ha sikerül a föld közös, kollektív, társas megmunkálásának, artelban való mű. velésének előnyeit a parasztnak a gyakorlatban megmutatnia, ha sikerül a szövetkezeti artelgazdaság. gal a parasztnak segítséget nyújtania. Lenin általában a szövetkezetben és különösen a mezőgazdasági szö. vetkezetben látta a parasztok milliói számár-!, a járható és érthető utat, amely a kis egyéni gazdaságokból a nagy. társas termelőegyesülésekhez, a kolhozokhoz vezet. Lenin rámutatott, hogy a Szovjetunióban a mezőgazdaság fejlődésének a kapitalista úttól gyökeresen különböző, új úton kell történnie, olymódon, hogy a parasztokat a szövetkezetek útján bevonják a szocializmus építésébe, fokozatosan beviszik a mezőgazda, ságba a kollektívizmus alapjait, kez. detben a mezőgazdasági termékek eladása és a parasztoknak iparcikkek. kel való ellátása területén, később pedig a mezőgazdasági termékek termelése területén is. Lenin emellett megállapította, hogy ha megvan a proletárdiktatúra, s a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, s biztosítva van a munkás, osztály vezető szerepe a parasztság irányában, ha megvan a szocialista ipar, akkor a helyesen megszervezett, a parasztság mülióit felölelő termelőszövetkezet az az eszköz, amelynek segítségével az országban föl lehet építeni a teljes szocialista társadalmat. „Ez még nem a szocialista társadalom fölépítése — mondotta Lenin — de ez minden, ami e fölépítéshez szükséges és elegendő". Lenin megállapította, hogy „a szövetkezés a mi viszonyaink közt lépten-nyomon teljesen egybeesik a szocializmussal", s hogy „a szövetkezetek egyszerű növekedése.. . számunkra azonos a szocializmus növekedésével". Lenin szövetkezeti tervének alap. jáui a munkásosztály és a paraszt, ság szövetségére, a dolgozó parasztságra, mint a munkásosztály szö vetségesére és tartalékára vonatkozó nagy lenini eszmék szolgáltak. Lenin a szövetkezetben látta azt a hatalmas eszközt, amelynek segítségével a hatalmon lévő munkásosztály a dolgozó parasztságot fölhasználhatja és fel is kell, hogy használja az iparnak a mezőgazdasággal való egybekapcsolására, a szocialista épí. tés föllendítésére és a proletárdiktatúra szükséges bázisának megteremtésére, amely bázis nélkül lehetetlen az áttérés a szocialista gazdaságra. Ezzel a párt hozzájutott ahhoz a megbízható iránytűhöz, amely megmutatja az útat a győzelemhez a falu szocialista átalakításáért, a szocialista társadalom felépítéséért folyó harcban. II. Sztálin elvtárs törhetetlenül kö. vetve Lenin végakaratát, s a lenini szövetkezeti tervre támaszkodva, ki. dolgozta é» valóra váltotta a mezőgazdaság kollektivizálásának elméletét, amelynek megvalósításával a Szovjetunió a világ legnagyobb, leggépesítettebb mezőgazdaságának országává vált. 1923-ban, amikor Lenin utolsó programmadó cikkeit írta, az országban még nem volt és nem lehetett töme. ges kolhozmozgalom. Ezidötájt a szovjetek országának, amely a háborús évek pusztításai után épphogy talpraállt, még nem volt meg a falu szocialista átépítéséhez szükséges anyagi alapja, nagyszámú traktora és egyéb mezőgazdasági gépe. Az államnak akkoriban arra sem volt lehetősége, hogy komoly pénzügyi támogatásban részesítse a kolhozmoz. galmat. A parasztság sem volt még lelkileg előkészítve az egyéni gazdálkodásról a kollektív, társas gazdái, kodásra való áttérésre. Sztálin elvtárs Lenin tervével teljes összhangban arra tanította a pártot, hogy a tömegek mindennapos nevelésévei lépésről-lépésre kell elvezetnie a dolgozó parasztságot az értékesítő és fogyasztási szövetkezetek létesítése útján a kolhozokhoz. A falusi szövetkezeti mozgalom széleskörű fejlődése előkészitette a pa. rasztság hangulatának a kolhozok javára való megváltozását, s az első mezőgazdasági alterek példamutató munkája, amelynek eredményeként ezek az artelek sose látott termést értek el komolyan a kolhozok felé vonzották a szegény, és részben középparasztságot. Ugyanakkqr az or szág gazdasági megerősödésének arányában az állam mind nagyobb pénzbeli hitéleket nyújthatott a kolhozoknak. Lenin—Sztálin pártjának 1927. évi XV. kongresszusa, amely a mezőgazdaság kollektivizálásának kongresszusaként került be a történelembe, ezért állapította meg, hogy az országban megértek a tömeges kolhozmozgalom föltételei. A kon. gresszus határozatot fogadott el a mezőgazdasági kollektivizálásnak tel jes kibontakoztatásáról, utasította a pártot, hogy fejlessze tovább a kulákság elleni támadást, tegyen újabb intézkedéseket a kapitalizmus falusi fejlődésének korlátozására és a parasztgazdaságnak a szocializmus irányába terelésére. A kolhoztömegmozgalom kibontakozására döntő erővel hatott a mezőgazdaság gépi technikával történt ellátása. Ez az ipar helyreállítása és új vállalatok építése alapján vált lehe. tővé az első ötéves terv éveiben. A sztálingrádi traktorgyár, a don-rosz. tovi mezőgazdasági gépgyáróriás, és más mezőgazdasági gépgyárak építé. se lehetővé tette, hogy az egész országban megteremtsék az elsőrendű technikával fölszerelt és az új, szo. cialista földmüvelés érdekeit szolgáló gép- és traktorállomások sürü hálózatát. Az ennek alapján tömeges arányokban kibontakozott kolhozmozgalom különösen 1929 vége felé erősödött meg. A kolhozok és a szovhozok növekedésével összefüggésben, s annak nyomán, hogy a kolhozok és a szovhozok árutermelésének részaránya döntő módon megnövekedett az ország gazdaságában, a kommunista párt, a trockista-buharinista és egyéb árulók szétzúzása után a kulákság korlátozásának politikájáról áttért a kulákságnak mint osztálynak a teljes kollektivizálás alapján való fölszámolására. A kulákok vagyonát kisajátították, termelőeszközeit az egyesült parasztoknak, a kolhozoknak adták át. „Óriási forradalmi átalakulás volt ez, — mondja Sztálin elvtárs — ugrás a társadalom régi minőségi állapotából új minőségi állapotába, amely — következményeit tekintve — ugyanolyan jelentőségű volt, mint az 1917. októberi forradalom átalakulás". Húsz évvel ezelőtt az első ötéves terv eredményeit összegezve, Sztálin elvtárs a párt központi bizottságának és központi ellenőrző bizottságának egyesült teljes ülésén, 1933 január 7_én mondott beszámolójában megállapitotta, hogy a mezőgazdaság területén az első ötéves terv a kollektivizálás ötéves terve volt, hogy a Szovjetunió kisparaszti gazdaságú országból a világ legnagyobb üzemü mezőgazdaságának országává vált. Az ezt követő években, a mezögaz. daság kollektivizálásának befejeztével a kommunista párt minden erőfeszítését a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdítására fordította. A sztálini ötéves tervek sikeres teljesítése alapján, hála a párt és Sztálin elvtárs lankadatlan gondoskodásának, a kolhozrendszer a Szovjet, unióban véglegesen megszilárdult, a kolhozok megerősödtek, s a szocialista gazdasági rendszer vált a földmüvelés egyetlen formájává. A kolhozrendszer sikeresen kiállta a nagy megpróbáltatásokat a szovjet népnek a hitleri fasizmus ellen vívott nagy Honvédő Háborúja idejéň, s bebizonyította megingathatatlan szilárdsá. gát, hatalmas életerejét. A háború utáni időszakban a Szovjetunió szocialista mezőgazdasága új, kiemelkedő sikereket ért el. Köztük legfontosabb — amint Malenkóv elvtárs az SzKP XIX. kongresszusán mondott beszámolójában hangsúlyozta, — hogy a gabonaprobléma az egykor legégetőbb és legkomolyabb probléma, sikeresen megoldódott, végérvényesen és visszavonhatatlanul megoldódott. Az SzKP XIX. kongresszusa a Szovjetunió szocialista mezőgazdasá ga előtt újabb, még hatalmasabb föllendülés távlatait nyitotta meg: a szocialista mezőgazdaság főfeladatául tűzte ki a terméshozamok to. vábbi emelését, a közös állatállomány szaporítását és produktivitásának egyidejű jelentős növelése mellett a földművelés és az állattenyésztés teljes termelésének és árutermelésének fokozását. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjet, unióban" című zseniális munkájában, amikor a szocializmusból a kommunizmusba vezető átmenet előkészítésének fő feltételeit meghatározza, a kolhoztermelésre vonatkozóan feladatul állítja a párt és a szovjet nép elé, hogy „a kolhozok számára, s következéskép az egész társadalom számára előnyösen végrehajtott fokozatos átmenetek útján a kolhoz, tulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emeljük, az áruforgalmat pedig szintén fokozatos átmenetek útján a termékcsere rendszerével váltsuk föl..." Sztálin elvtárs hatalmas érdeme, hogy részletesen kidolgozta a falusi szocialista gazdaság kolhozformájá. nak kérdését, s kimutatta, hogy a jelenlegi szakaszban a kolhozépités döntő és fő láncszeme a mezőgazdasági artel, amely helyesen kapcsolja össze a kolhozparasztok személyi érdekeit a társadalmi érdekekkel, Sztálin elvtárs megokolta az áttérést a kulákság korlátozásának és kiszo. rításának politikájáról a kulákságnak mint osztálynak a teljes kollektivizálás alapján való fölszámolására, megvilágította a gép. és traktorállomásoknak, mint a mezőgazdaság szocialista átalakítása támaszpontjainak jelentőségét. De Sztálin elvtárs nemcsak elméletileg gyarapította mindezzel fölbecsülhetetlenül a marxizmus-leninizmus kincsesházát, hanem a gyakorlatban is megvalósította ezeket a tételeket. L III. Lenin szövetkezeti terve és a mezőgazdaság kollektivizálásának ez alapon kidolgozott sztálini elmélete óriási nemzetközi jelentőségű. Vezérfonalul szolgál a kommunista és munkáspártok számára, nemcsak azokban az országokban, ahol a munkásosztály már hatalmon van, hanem ott is, ahol még a tőke uralkodik. „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című klasszikus munkájában Sztálin elvtárs azt a kérdést fejtegeti, vájjon meg kell.e ragadni a proletáriátusnak a hatalmat, ha megvannak ugyan erre a kedvező feltételek, de a mezőgazdaság a kapitalizmus nö. vekedése ellenére is olyannyira elaprózódik még, a nagyszámú kis- és középbirtokos termelő közt, hogy nem lehet fölvetni a termelők kisajátításának kérdését. Sztálin elvtárs erről a következőket mondja: „Erre a kérdésre Lenin válaszolt ,,A terményadóról" szóló munkáiban és híres „szövetkezeti tervében". Lenin válasza röviden a következőkben foglalható össze: a) nem szabad elszalasztani a ha. talom megragadására kínálkozó ked. vezö alkalmat, a proletariátus ragadja meg a hatalmat és ne várja meg, amíg a kapitalizmus tönkre teszi az egyéni kis. és középtermelők millióit; b) ki kell sajátítani és az egész nép tulajdonába kell adni az ipar termelőeszközeit; c) ami az egyéni kis- és közép. termelőket illeti, ezeket fokozatosan termelőszövetkezetekben, azaz mező. gazdasági nagyüzemekben, kolhozokban kell egyesíteni; d) minden módon fejleszteni kell az ipart, s meg kell teremteni a kolhozok számára a nagyüzemű termelés korszerű technikai bázisát, de ezeket nem kel) kisajátítani, hanem ellenkezőleg, fokozott mértékben el kel] látni őket elsőrendű traktorokkal és más gépekkel; e) a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogása végett pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adásvétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt számára egyetlen elfogadható formáját, s teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és a szövetkezetikolhozkereskedelmet kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát. Szocialista építésünk története azt mutatja, hogy a fejlődésnek ez az útja, amelyet Lenin körvonalazott, teljes mértékben bevált". A lenini szövetkezeti tervvel, a mezőgazdaság kollektivizálásának sztálini elméletével fölfegyverkezve, a Szovjetunió kolhozainak sokrétű tapasztalataival és gyakorlatával gazdagodva a népi demokratikus országok is szilárdan ráléptek a falu szocialista átépítésének útjára. Az SzKP példája nyomán ez országok kommunista és munkáspártjai, miután kormányzó pártokká váltak, nagy munkát fejtettek ki, hogy előkészítsék a föltételeket a falusi termelőszövetkezetek megteremtésére irányuló kiterjedt programm megvalósításához. Fokozatosan vezetik el a parasztságot a munka kollektív formáira való áttéréshez. E pártok azzal kezdték, hogy a falusi dolgozó tömegeket értékesítő és fogyasztási szövetkezetekbe tömörítették, megszervezték a termelöszövetkeze. tek alacsonyabb formáit, s az önkéntesség elvének szigorú betartása alapján fokozatosan térnek át a szövetkezetek magasabb formájára, a mezőgazdasági artelre, s ugyanakkor megvalósítják a kulákság korlátozásának és kiszorításának politikáját. A kommunista és munkáspártok egyúttal intézkedtek arról is, hogy országuk mezőgazdasága a gép. és traktorállomások útján mindinkább növekvő mértékben legyen ellátva traktorokkai és más mezőgazdasági gépekkel. Ebben hatalmas tényező volt és maradt a Szovjetunió testvéri segítsége. A falu mezőgazdasági gépellátásának évről évre való növelése, a termelőszövetkezetek komoly sikerei, a szöyetkezeteknek nyújtott nagy állami segítség, amely abban fejeződik ki, hogy az állam hiteleket és különböző kedvezményeket nyújt nekik, s a népi demokratikus országok parasztjainak a Szovjetunió kolhozaiban tett látogatásai föltétlenül elő. mozdították, hogy a dolgozó parasztok növekvő mértékben törekedtek a már meglévő szövetkezetekbe, s egyre újabb meg újabb termelőszövetkezeteket alakítottak. Az európai népi demokratikus országokban jelenleg sokezer különböző tipusú falusi termelőszövetkezet és többszáz, legújabb gépekkel fölszerelt gép. és traktorállomás van. A Kínai Népköztársaság falvaiban is valóban tömegméretűvé szélesül az a mozgalom, amely kölcsönös segítséget nyújtó brigádok és terme, lőszövetkezetek alakítására törekszik. A kínai parasztok, miután most először ismerték írjeg a szabad munka örömét, meggyőződtek a kölcsönös segítség és a szövetkezés előnyeiről, hazafias versenyt indítottak a mezőgazdasági termelés növeléséért, s kollektív mintagazdaságokat alakítanak. A parasztság termelőszövetkezetekben való egyesülésére irányuló fokozott törekvés jellemzi a Német Demokratikus Köztársaságot is. A legutóbbi évek tapasztalatai tel. jesen világosan igazolják, hogy a népi demokratikus országok parasztmilliói joggal tartják az egyetlen helyes útnak a biztosított, a jómódú Jethez vezető termelőszövetkezetek útját. Csak ezen az úton látják a menekvést a nyomor és a koldusbotrajutás rémétől. Ez azt mutatja, hogy a lángeszű lenini szövetkezeti terv a nemzetközi kommunista mozgalom programm. adó dokumentuma volt és maradt. Hatalmas mozgosító erejű dokumentum ez, amely a kapitalista, gyarmati és függő országok dolgozó parasztjainak millióit harcra lelkesíti a földért, ragyogó jövőjükért.