Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-14 / 13. szám, szerda

v 19ÖS Január 14 UISZ0 A begyűjtés új megszervezésével biztosítjuk a lakosság élelmiszerellátását Irta: Jozer Tokár, a begyűjtési miniszter szlovákiai meghatalmazottja kii Az országos pártkonferencián Gottwald elvtárs rámutatott bizonyos előrehaladásra, amelyet az utolsó négy év alatt értünk el mezőgazdasági termelésünkben. Emellett azonban ezzel egyidejűleg hangsúlyozta, hogy népünk élelmiszerellátása és iparunk szükségletei határozottan megkövetelik a mezőgazdasági termelésben, mind a növényi, mind az állati termelés lényeges fokozását. A mezőgazdasági termelés fokozásához és a lakosság élelmiszerellátásának biztosításához vezető út egyik fontos tényezője lesz az új begyűjtési rendszer is. Az új begyűjtési rendszernek szovjet példa szerinti bevezetésével mi is a szocializmus alapvető törvényének teljesítését követjük, »az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útjá,n«. E törvény szellemében több élelmiszert kell termelni lakosságunk számára éá több mezőgazdasági nyersanyagot iparunk számára. A Szovjetunió tapasztalatai megmutatták nekünk, hogy a kontraktációs rendszerről a szilárd beadási normák alapján történő szilárd állami beadások formájára való áttérés a kolhozparasztok kezdeményezésének kifejlesztését jelentette mezőgazdasági termelés fokozásában, úgyszintén a kolhozok közös gazdálkodásának rohamos fejlődését, a szántóföldek területeinek kibővítését és az állami alapok lényeges megnagyobbodását. így már az 1940. évben, amikor bevezették ezt a rendszert, a kolhozok vetési területe 3 millió hektárral nagyobbodott, a kolhozok állatállománya 12 mjyjliő darabbal emelkedett és a kolhozok 400 millió púddal több gabonát adtak, mint 1939-ben. A Szovjetunió gyakorlatában bevált e tapasztalatok azt mutatják, hogy a szilárd beadási normák rendszere teljes összhangban fog állani az állam érdekeivel, valamint EFSzei'nk és kis- és középparasztjaink érdekeivel is. Megváltozik a mezőgazdasági struktura Mezőgazdasági struktúránk megváltozik. A szétaprózott egyéni mezőgazdasági kisüzemek helyén állandóan új, magasabb típusú EFSz-eink létesülnek. 1952 decemberében Szlovákiában már 1696 HL és IV. típusú EFSz-ünk volt, amelyek már a szántóföldek több mint' 43 százalékát müvelik meg és az állami birtokokkal együtt a szántóföldek összterületének 48 százalékát. Ezzel a változással a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés súlypontja a magánszektorból áthelyeződik a szocialista szektorra. A beadások új rendszerében 1953-ban eszerint Szlovákiában a m. . és IV. típusú EFSz-ekre már lényeges rész jut az összpiaci mennyiségből. így pl. ami a gabonaféléket illeti, a beadásoknak mintegy 55 százaléka esik az EFSzekre, a húsbeadásnak összesen mintegy 40 százaléka' ebből ja sertéshúsnál 45 százalék, a tejnél 37 százalék, a tojásnál mintegy 38.5 százalék. A szocializmust építő államban az a követelmény, hogy az állami alapok, amelyekből a lakosságot élelmiszerekkel látják el és a nyersanyag alapok, amelyekből a szocialista ipart látják el, állandóan növekedjenek. A begyűjtés eddigi rendszere már nem volt képes ezt a követelményt biztosítani, különösen Szlovákiában nem, ahol az iparosítás üteme és az ezzel összefüggő munkaerő áttolódás a falvakról a városokba fokozott követelményeket ró az állami alapokból való ellátásra. Szlovákiában ugyan eddig is jelentős sikereket értünk el a begyűjtés és az élelmiszerellátás szakaszán. Az élelmezésben lévő legsúlyosabb fogyatékosságokat, Fraštacky áruló politikájának bűnös örökségét, kiküszöböltük. Például a gabonaféléknél 1951-ben a felvá sárolt mennyiséget az 1948-as évvel szemben 34 százalékkal emel tük és hasonlóképpen más terményeknél is, és ezzel arányosan megjavítottuk a dolgozók élelmiszerellátását is, megszüntettük feketekereskedelmet ég bevezettük a szabadkereskedelmet. Azonban e jó eredmények ellenére, a begyűjtés eddigi kontraktá ciós rendszere, amely ideiglenes feladatát teljesítette, már nem felel meg. Nem felel meg elsősorban azért, mert ebben amint Gottwald elvtárs mondja, nem volt meg »a szilárd mérték a beadások megál lapítására, a szétírásokat a falvakban gyakran különböző körülmények és tényezők befolyásolták«. Jóllehet pártunk már a kontraktáció bevezetésénél kijelentette azt az alapelvet, hogy a nagy gazdáknak többet kell adniok és a kisparasztok beadásait meg kell könynyítenl, a gyakorlatban kezdettől fogva harcolni kellett a beadások szétírásánál az egyenlősdi ellen és a sógor-komaság ellen, amely alapon gyakran kedveztek a kulákoknak a kis- és középparasztok kárára, valamint a spekulánsoknak és naplopóknak a becsületes és szorgalmas parasztok kárára. Ezt a gyakorlatot némely esetben a járási nemzeti bizottságok és a helyi nemzeti bizottságok is támogatták. Tgy pl. Zsolna kerületben a tejbeadás 1952-es évi szétírásánál a 20 hektáron felüli kulákoknak egy hektár után átlagosan 61 litert írtak elő, míg a kisparsztoknak, akik a 2—5 hektárig terjedő csoportba tartoznalC hektáronként 82 liter beadást is előírtak. Másodszor a szétírás és begyűjtés régi rendszere azért sem felel meg, mert rendszerint pem buzdít a mezőgazdasági termelés fokozására. Már majdnem szabállyá vált az, hogy azoknak a kis- és középparasztoknak, akik igyekeztek hektáronként többet termelni . és az adott területen több állatot nevelni, a szétírási bizottságok több beadási kötelezettséget írtak elő. Ez a gyakorlatban különösesn előnyös volt a kulákoknak, akik a földeket nem is művelték meg rendesen, nem is nevelték az előírt mennyiségű állatot és a kulákok jelszava szerint viselkedtek: » m agam számára termelek, másokkal nem törődök®. így pl. 1952-ben a kulákoknak az előírt mennyiségből csak 32.9 százalék szarvasmarhájuk és 57.4 sertésük volt ahelyett a menynyiség helyett, amelyet a kiszabás szerint nevelniök kellett volna és az előírt beadásokból a gabonabeadást csak 66.9 százalékban, a marhahúsbeadást 57.4 százalékban és a sertésbeadást 28.6 százalékkal teljesítették. Az ilyen gyakorlatnak, amelynél a becsületes és igyekvő kis- és középparasztoknak kellett a beadásokat teljesíteniök kulákok, spekulánsok és naplopók helyett, a beadások új rendszere véget vet, mert most az az elv fog érvényesülni, amelyet -Krosnár elvtárs, begyűjtési miniszter ezekkel a szavakkal fejezett ki: »Aszerint, hogy müyen területű földet használsz, milyen termelési körzetben vagy, aszerint leszel köteles beadni a gabonát, húst, tejet és tojást egy hektárnyi föld után. Ha kétszer annyit termelsz, mint amennyi a normád, több marad személyes szükségletedre és a felesleged szabad eladására®. Az új begyűjtési rendszer elvei Az új begyűjtési rendszer elsősorban bevezeti az egy hektár megművelt föld utáni szilárd beadási normákat. A szilárd normákat közvetlenül a kormány állapította meg. A beadási kötelezettségek magasságát tehát már nem a szétírási bizottságok fogják megállapítani. Ez az , elv elsősorban biztosítja a beadások szétírásának igazságosságát és kiküszöböli a komaságot, amely mostanáig érvényesült a beadások szétírásában falvainkon. Ez csapást fog jelenteni a kulákokra is, ak'i.k számos esetben vagy maguk, vagy pedig támogatóik közvetítésével a szétírási bizottságokat arra használták fel, hogy megkárosítsák az államot. A szilárd beadási normák rendszere továbbá érinti mindazokat, akik szabotálták mezőgazdasági termelésünket. Myjava járásban pl. a burgonyabeádások helytelen szétírásával a. IV. csoportba tartozó parasztokat egy hektár szántóföld után 8.5 mázsa átlagos beadással terhelték meg, míg az I. nagyságú csoportba tartozó kulákok egy hektár után csak 7.5 mázsa burgonyát ad,tak be. Az ilyen esetek nem fognak többé megismétlődni. Az új begyűjtés; rendszer, amelyet bevezetünk, a szántóföldekre és mezőgazdasági földekre támaszkodik, mint a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszközére. Némelyik különleges növénynél, valamint a műszaki növényeknél, fűszerféléknél és az ipar számára szükséges zöldségeknél is az egy hektár utáni, a termékek szilárd mennyiségének elve kombinálva van a vetési területtel. A beadásokat eddig a vetési területek alapján állapították meg a. növényi termékeknél és a gazdasági állatok tervezett állatállománya alapján (szarvasmarha, fejőstehenek, tyúkok), ami természetesen fékezte a mezőgazdasági termelés fejlődését és nem fejlesztette ki a szövetkezeti tagok és parasztok kezdeményezését. A használatban lévő földek alapján való szilárd beadások megállapítása fokozza a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok érdekeltség Tét minden egyes ár lehető legjobb megmüvelésébén, az állatállo-. mány állandó kibővítésében, sza.pö1 rításában és hasznosságának fokozásában. Az új begyűjtési rendszer számít a szabad földműves l»iac bevezetésére, amit egyaránt üdvözölnek földműveseink és dolgozóink is, mert ez az életszínvonal további epielkedését fogja jelenteni számukrá. A bevezetett normák struktura ja A normák igazságosan fokozva vannak a földbirtok nagysági csoportjai szerint. A kisparasztok előnyben részesülnek a nagyokkal szemben. A normák különbözők az egyes járások részére, a taltj-, termelési- ég geonőmiai viszonyok szerint, mert bizonyára nem volna helyes, hogy a gabonára ugyanaz a norma legyen érvényes Galánta járásban, mint Poprád járásban. Ezért, a járások úgynevezett termelési körzetekbe varinak beosztva a valódi termelési féltételek alapján. Például a gabonafajtáknál az egyes járások hét beadási körzetre és több alkörzetre vannak felosztva. Az alkörzetek megalakításával kifejezésre jut .az egyes gabonafajták viszonya az illető körzet különleges termelési feltételeihez. Például a búza, rozs,^ árpa, vagy zab vetési területeinek viszonya más a déli járásokban, mint Közép-és fiszak-Szlovákia hegyi járásaiban. A burgonyánál 9 körzet, a zöldségnél 4, a szőlőnél 4 körzet, a húsnál 6 körzet van, emellett a hús alkörzetei kifejezésre juttatják viszont a sertéshús viszonyát általában a húshoz. A tejnél 10, a tojásnál 6 körzet van. A földműves az egyes fajták beadása tekintetében különböző körzetekbe. lehet beosztva. Az egyes terményfajták körzeteibe való beosztással és a nagyság! csoportba való beosztásával van meghatározva beadási kötelezettsége. Például a gabonabeadásban a III. beadási körzetbe beosztott 10 hektáros paraszt kb. 42 mázsa gabonafélét fog beadni, a burgonyánál a VII. beadási körzetbe beosztott paraszt 21 mázsa burgonyát, a húsnál a IV. beadási körzetbe beosztva mintegy 9.4 mázsa húst fog beadni egészbevéve, ebből 2.70 mázsa sertéshúst, a tejnél a VIII, beadási körzetbe mintegy 2.180 liter tejet és a tojásnál a n. körzetben 2080 darab tojást fog bead ni. Az egyes járások" számára a normák szilárdan meg vannak állapítva. Hogy azonban tekintetbe lehessen venni a járás egyes községeinek eltérő termelési feltételeit, az új rendszer lehetővé teszi az úgynevezett különbségtételeket, vagyis eltérő normák megállapítását a járás egyes községei számára. A beadások előírásának eddigi módszere mellett nem érvényesültek kellő mértékben a termelési lehetőségek elvei és az osztályszempontot gyakran nem vették figyelembe. Mit fog jelenteni az új rendszer megvalósítása Az új begyűjtési rendszer, főleg nálunk Szlovákiában, átható változásokat fog jelenteni a . termelésben és a beadásban is az egyes fontos termékeknél, mint a húsnál tejnél és tojásnál. Az új rendszer tehát hathatós eszköz lesz arra, hogy piozgósitsuk hazai termelési forrásainkat, hogy leleplezzük az eddig feltáratlan tartalékokat és hogy emeljük a piaci termelést. A kormány által jóváhagyott normák ugyan csak az 1953-as évre érvényesek, azonban gyakorlatban való beválásuk után a szilárd normáknak több évre való megállapítására számítunk. Ez bizonyára hozzásegít majd a termelő kezdeményezés kifejlesztéséhez, mert a beadások nem fognak úgy mint eddig évről évre változni, sőt az év folyamán többször is megváltozni, hanem a. mezőgazdasági üzemeink állam iránti kötelességeiket néhány évre előre tudni fogják, látni fogják termelésük kilátásait és eszerint idejében előkészíthetik és megtarthatják a gazdasági állatállományukat, hogy az állami beadások teljesítése után minél többet termelhessenek a szabadpiac számára is. Hl. és IV. típusú EFSz-eink számára, valamint az államnak is további nagy előnye lesz az a rendelkezés, hogy az újonnan szerzett földekről az EFSz-eknek két éven át nem kell beadniok növényi termékeket, és ha ezeket a földeket gazdasági állatok nélkül kapták, fel lesznek szabadítva az állami termékek beadása alól is. Ez kétségtelenül az olyan földek megművelésére is fog vezetni, ' amelyek kihasználatlanul hevertek és végezetül a jövö években az állami alapok emelésére is fog vezetni. Az új rendszer alapján való beadások megállapítása az államnak biztosítja az állami alapok megalkotásának nagyobb szilárdságát és biztonságát is. Az állami gazdaságokról, az EFSz-ekből és az egyénileg gazdálkodó parasztoktól való beadásokon kívül az állam kibővíti forrásait a bércséplésért történő természetbeni fizetéssel is. Az állami alapok biztosításának biztonságáról és szilárdságáról kezeskednek a földterületekhez kötött szilárd normák is, amelyek megakadályozzák azt, hogy az állami beadásokat olyan személyekre róják ki, akik nem is léteznek, amint az gyakran megtörtént eddig. így pl. a zsolnai kerületben lévő Csadca járásban az ezévi begyűjtésnél 300 olyan esetet lepleztek le, amikor a szétírást nemlétezö parasztokra rótták ki. Csupán a zsolnai járásban lévő Belák községben a szétíró bizottság, amelybe befurakodtak az állam ellenségei, 47 esetben rótt ki beadási kötelezettséget olyan személyekre, akik már régen meghaltak, vagy pedig idegenbe költöztek. A dolgozók szövetkezetének megszilárdítását szolgálja vitathatatlanul az a tény,- hogy a beadások szétírásának új módszere bevezeti írásai alapján. a beadások teljesítésében a helyettesítést, ami lehetővé teszi minden EFSz-nek és parasztnak, hogy beadási kötelességét teljesítse némelyik termelési produktum termelési sikertelensége esetén is. Végezetül a munkások, valamint a kis- és középparaaztok szövetségének megszilárdításához hozzájárulnak azok a szociális intézkedések is, amelyek a 0.5 hektárig terjedő mezőgazdasági üzemeket általánosan felszabadítják a növényi termékek, valamint a hús-, tojásés tejbeadástól, ha a családban több a gyerek, vagy pedig öreg emberek vannak, akik nem tudnak teljes munkát végezni. Úgyszintén a két hektáron aluli parasztok is fel vannak szabadítva a széna- és szalma beadás alól. Az új beadási rendszer igazságosan határozza meg EFSz-eink beadási kötelezettségeit. M5g eddig a beadási feladatokat a IH. és IV. típusú EFSz-eknél az egész földterületre írták élő, beleszámítva az EFSz-ek tagjainak háztáji gazdálkodását is, most beadási kötelezettségeiket csak a közösen megművelt földeik alapján határozzák meg, míg a háztáji gazdaságok után csak olyan esetben és olyan magasságban, mint a 0.5 hektáron aluli földműveseknél. Az új begyűjtési rendszer a begyűjtési minisztérium meghatalmazottainak széleskörű joghatalmat ad, lehetővé teszi számukra, hogy sikeresebben és jobban biztosítsák a mezőgazdasági termékek begyűjtését és konkréten közbelépjenek azoknál a mezőgazdasági üzemeknél, ahol fennáll az a veszély, hogy a kötelező beadásokat nem fogják teljesíteni. A párt előtt, a begyűjtési minisztérium meghatalmazottainak gépezete és a népi közigazgatás előtt az a feladat áll, hogy az új intézkedéseket minél előbb életbe léptessék, az EFSz-eket, a kis- és középparasztokat, valamint a széles közvéleményt alaposan megismertessék az új begyűjtési rendszer elveivel és előnyeivel. Az ismertetési kampány mellett egyidejűleg az új begyűjtési rendszert szilárdan meg kell alapozni a mezőgazdasági üzemek, EFSz-ek és kulákok jegyzékének kidolgozásával. Ez a járási és helyi nemzeti bizottságok feladata. E feladat teljesítésétől függ, milyen helyesen vezetjük be az új rendszert és hogyan akadályozzuk meg azt, hogy a kontraktáeió valamennyi eddigi egyenlőtlenségei ne kerüljenek be az állami beadások megállapításának új módszerébe. Az új begyűjtési rendszert továbbá össze kell kapcsolnunk a szovjet tapasztalatok, a haladó agrotechnika és zootechnika bevezetésével mezőgazdasági termelésünkbe. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az új begyűjtési rendszer némelyik esetben egyenesen forradalmi követelményeket támaszt terriielésünkkel szemben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az új begyűjtési rendszert az elvégzett őszi vetés után léptettük életbe. Ezért a mezőgazdasági termelést összhangba kell hozni a begyűjtés követelményeivel, mégpedig a tavaszi vetés növényi termékeinél. Elsősorban a búza és az árpa ' elvetéséről és a műszaki növények biztosításáról lesz szó a tavaszi vetés és ültetés folyamán. Az állati termelésben szövetkezeteinkben azonnal be kell fejezni az állatok összevonását és ki kell egészíteni a szarvasmarha és sertésállományokat és nagyon lényegesen ki kell bővíteni a tyúktenyésztést is. Természetesen helyifelen volna ha EFSz-eink, kis- és középparasztjaink beadásaikkal az új begyűjtési rendszer bevezetésére várnának. Szükséges, hogy beadásaikat már most megkezdjék az 1953-aa év első negyedének ideiglenes elő-