Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-11 / 10. szám, vasárnap

1953 január 1 1 UJ SZÖ -BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG—, írók és költők, minél többet foglalkozzatok műveitekben néphadseregünk életével Az írók és a katonalevelezők közös értekezletéről A Csehszlovákiai Magyar könyvkiadó 1953. évi könyvkiadói terve A csehszlovákiai könyvkiadást 1953. január 1-ével újjászervezték. Egyes szakok szerint külön könyv­kiadó nemzeti vállalatokat létesítet tek és ennek következtében a Cse­madok kiadóvállalata, a Magyar Könyvtár kivált a megszűnt Pravda könyvkiadó keretéből és önálló Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó­vá alakult át. A kiadó 1953. évi munkatervében több mint 50 könyv­cím szerepel, köztük csehszlovákiai magyar írók, magyar klasszikusok müvei, továbbá cseh, szlovák, szov­jet és egyéb irodalmi müvek fordí­tásai, valamint több Ifjúsági és is­meretterjesztő könyv. Megjelenik a csehszlovákiai fia­tal magyar írók és költök antoló­giája, amely képet ad irodalmi éle­tünk mai helyzetéről. A kötetben egyaránt szerepelnek majd versek és prózai írásmüvek, elbeszélések, irodalmi ripvrtok, tanulmányok. Egy másik kötet az első Csehszlo­vák haladó magyar íróinak müveit foglalja össze. Megjelennek továb­bá Egri Vfiktor államdíjas író új regénye „Én, Bálint Márton a bé­két akarom" címmel és „Hűség" cí­mű színdarabja, Gály Olga versei. Szabó Béla új regénye és Sas An­dor irodalmi és történelmi tanul­mányai. A magyar klasszikusok müvei kö* zül a csehszlovákiai magyar dolgo­zók új kiadásban olvashatják Mó­ricz Zsigmond elbeszéléseit és „Bol­dog ember" című regényét, Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyője" és Gárdonyi Géza „Egri csillagok" cí­mű regényét. Megjelenik ezenkívül Aczél Tamás „A szabadság árnyé-, kában" című Sztálin-díjas regénye. A Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadó kiadja a cseh és szlovák köl­tök antológiáját, továbbá egy kötet fiatal szlovák költök válogatott verseinek magyar fordításaival. A cseh és szlovák irodalmat a könyv­kiadási tervben Jilemnicky 3 regé­nye Töretlen föld, Egy szem cukor. Dübörög a f öld),Olbracht ,,Nyikola Suhaj" című regénye, František Hecska „Fatornyos falu" című ál­lamdíjjal kitüntetett regénye és Marié Majerová „Sziréna" című közismert müve képviselik. Megje­lenik ezenkívül Ján Kalincsiák „Restauráció" cimü klasszikus re­gényének magyar fordítása. Űj for­dításban adja ki a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó Egon Ervin Kischnek, a prágai riportirodaiam klaszikusának amerikai riportjait ,,Csillaglobogós paradicsom" címmel, valamint Jozef Macek államdíjjal kitüntetett történelmi tanulmányát a „Huszita forradalmi mozgalom"­ról. Nem kevésbbé gazdag a könyv­kiadói terv a szovjet irodalom mü­veinek magyar fordításaiban. Üj fordításban adják ki Solohov „Ugartörés" (Üj barázdát szánt az eke) című regényét. Megjelenik továbbá Erenburg „Vihar", Buben­nov „Fehér nyírfa", Polevoj „Arany" cínjü regénye. A keleti népek irodalmát négy kötet képviseli a Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó idei mumkatervé­beh. amelynek magyar fordítása dr. Blaskovíos Józsefnek, a prágai Ká­roly-egyetem orientalistájának mun­kája: Názim Hilonet válogatott versei, Szabahattin Ali, a kiváló tö­rök novellista válogatott elbeszélé­sei, Baren Baszu bengáli író „Zsol­dosok" cimü regénye és egy bengáli elbeszélésgyüjtemény. A Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadó tervbevett ifjúsági kiadvá­nyai között szerepel egy szovjet népmese-gyűjtemény, Bazsov: „Szöcske" és Oszejeva „Vaszja Tru­bacsov" című ifjúsági regényei, to­vábbá Jirászek régi cseh mondái, egy szlovák és egy kínai népme­segyűjtemény. A Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadó 1953. évi munkaterve vissza­tükrözi a csehszlovákiai magyarság lendületes kulturális fejlődését, amelyet a lenini-sztálini nemzetisé­gi politika elvei tesznek lehetővé és amely lépést tart hazánk gyorsira­mú gazdasági és politikai fejlődé­sével. Az értékes könyvek, amelye­ket a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó ad ki az 1953. évben, hozzájárulnak majd ahhoz, hogy dolgozóink még jobban elmélyítsék politikai öntudatukat, műveltségű­ket és tudásukat. Csehszlovák filmhét Magyarországon Néphadseregünk katonái nagyra, becsülik íróink munkáját. Az íróban látjuk az új ember kovácsát, a szel­lemi élet bányászát, az új ^szocialis­ta ideológia hirdetőjét. Nagyon sze­retnénk azonban, ha íróink minket katonákat jobban látnának és olyan könyveket írnának a néphadsere. günkröl, amilyeneket Bek, Polevoj, Penyezsko és más szovjet írók írtak a Szovjet Hadseregről. Különösen szeretnénk olvasni könyveket né­pünk hősi harcáról, melyet a Szovjet Hadsereg oldalán hazánk felszaba dításáért végzett. Hősökről akarunk olvasni. Olyanokról, akik életüket áldozták fel a fasiszták elleni harc­ban, olyan hősökről, kik ma a kato. nai esküt előírások és szabályzatok példás teljesítésével a békében elér­hetö legnagyobb kitüntetéshez ju­tottak, a „Példás katona" címéhez. Kevés könyv jelent meg ilyen tarta­lommal, pedig ezek a könyvek se. gíthetnének az új szocialista katona nevelésében. / Látszik ellenben, hogy 'íróink se­gíteni akarnak nekünk. A napokban közénk jöttek, hogy meghallgassanak bennünket. Nagy örömmel fogadtuk őket a katonai levelezők értekezle tén. Viharos tapssal üdvözöltük az államdíjas Egri elvtársat, Lazarová elvtársnöt, Minács elvtársat és Zsá­ry elvtársat. A kapitány elvtárs üdvözlő beszé. de után a katonai művészegyüttes kultúrbrigádja lépett fel, majd La- zarová írónő beszélt. '— Mi irók, mint jóbarátok jöttünk közétek, — mondja Lazarová elv­társnő. — El vagyunk készülve arra, hogy hibául számoljátok fel nekünk azt, hogy kevés regényt és prózát írunk a néphadsereg életéről. Beval lom őszintén, számomra nehéz .dolog írni a hadseregről, amikor nem isme­rem tökéletesen katonáink életét. Csak az írhat erről, aki abban a kör. nvezetben él. Lazarová írónő beszéde után Zsáry költő új verseiből adott elő, majd később Egri Viktor államdíjas ma­gyar író beszélt. ľ Különös lelkesedéssel fogadtuk azt a hírt, hogy Egri elvtárs, aki tökéletesen ismeri mindkét világhá ború borzalmait, regénybe foglalja élményeit, írni fog hazánk dolgozói­nak békeakaratáról és reméljük, hogy katonáinkról sem feledkezik meg Egri elvtárs ismeri a kapitalis­tákat szolgáló katona életét. Ta­pasztalatait beszédjében összefüg­gésbe hozta a haza védelmével. —- Mikor 17 éves koromban a bur. zsoa világ katonája lettem — mondja Egri elvtárs — minden pa­rancs ezt idegezte belém: a haza pa. rancsolja! A haza követeli, hogy harcolj és meghalj érte. Eredj meg­halni! Katona vagy, kötelességed, hogy meghalj! .. . Sok idő kel. lett, míg megértettem, hogy ez a pa­rancs az úrj világ parancsa volt, meddő és észtelen parancs, amelynek csak azért kellett eleget tennünk,, hogy tömlöcbe ne vessenek vagy a parancsmegszegésért ki ne végezze­nek. Sok idő kellett, míg megértet, tem, hogy hamis eszmékkel áltattak, hogy annak a millió és millió kato­A dicső Szovjet Hadsereg felszaba­dította hazánkat és a nép vette ke­zébe a hatalmat. A felszabadult nép hozzáfoghatott a szocializmus építé­séhez hazánkban. A Szovjetunió és a Szovjet Hadse­reg ma az egész világ béketáborá­nak hatalmas békepajzsa. A Szov jetunió segítségével és mintájára valósítják meg a népi demokratikus országokban az új szocialista társa­dalom építését. Az ö eredményeik­ből és példáikból merítünk nemcsak ipari és mezőgazdasági téreri, hanem hadseregünket is a Szovjet' Hadse. reg mintájára alakítjuk. A szovjet nép példaképévé, és ta­nácsadójává vált dolgozóinknak, me rész építőtervei megvalósításánál. Mint népi demokratikus köztársasá­gunk igaz, őszinte barátja és szövet­nának, akik meghaltak, nyomorékká lettek, nem volt akkor hazájuk. Nem volt hazája csak álma és vágya, hogy egyszer lesz hazája, hogy egy­szer, ha végez a kapitalista renddel, magáénak mondhatja ezt a földet és beszélhet arról, hogy van hazája. Hogy mi a. haza? Arról szeret­nék néhány szót mondani — folytat­ta beszédét Egri elvtárs. — A haza az otthon. Az a hajlék, ahol születtem, a gyermekkori em. lékeim drága tájai, a rét, ahol tár­saimmal labdáztam, az iskola, ahol a betűvetést megtanu am és a ha­za a temető is, ahol apám és anyám csontjai porladnak. De a haza sokkal több ennél. A haza a jogom és lehe­tőségem a munkához, a haza a hol­nap biztos ízes kenyere, a gyerme­kem lehetősége, hogy akár az egye­temen necsak tanulhasson, de tanít­hasson is, hogy tiszt lehessen, akár tábornok is, a haza az, hogy amerre nézel, tűnik a tudatlanság, a terjedő villanyfénnyel egyidöben terjed az agyakba az a világosság, amely rá. vezeti a sötétben tapogatódzót, hogy a közösségben és a közösségért élni mennyivel jobb, hogy ne mondjam azt, ez az enyém, hanem azt mond­jam, ez a miénk ... A haza az ötéves terv. A széncsaták, a termelési ver seny, a tapasztalatok átadása és a haza az is, hogy én ma itt vagyok közöttetek, az író elbeszélget fiatal katonabajtársaival arról, hogy meny­nyi szép és nemes eszmény van a mi életünkben és hogy az eszmények legnemesebbje az, hogy mi mindent a békéért csinálunk, azért alkotunk, dolgozunk és ezért ragadtunk fegy. vert a kezünkbe. A beszédek után vita következett. Petrin hadnagy Egri elvtárs beszéd­jétől meghatva édesapjáról emléke­zett meg, aki hasonlóképpen beszélt neki az első világháborúról és a hazáról. — Nagyon fogok örülni, — mond­ta Petrin hadnagy — ha Egri elv. társ könyvéből még világosabb ké­pet kapok majd az esztelen impéria lista háborúkról. Novotny szakaszvezető Minács elvtárs íróhoz azzal a kéréssel for­dult, hogy miért nem ír a katonai életről. — Senki sem írhat olýan dolgok, ról — mondja Minács elvtárs — amit nem élt át, mert csakis a té­nyekre lehet támaszkodni. Éppen ab­ban rejlik alkotásunk tökéletessége. Az igazat kell megírni elvtársak. A mi igazságunkat, amit a jövő be fog bizonyítani. Igazi katonai irodalmat csak katonák tudnak teremteni. Én személyesen sokat voltam katonák közt, tényleges katonai időmet is be­csületesen leszolgáltam, de mivel 1949_ben leszereltem, nem ismerhe­tem a katonák mai életét, mikor már sokkal jobb körülmények vannak néphadseregünkben. Ha el is látoga tok hozzátok a laktanyába és részt­veszek a reggeli tornátokon vagy egy harci gyakorlaton, arról legfel, jebb újságcikket tudok írni. Petrin hadnagy elvtárs azt kérdezte tőlem, miért nem lépünk a néphadsereg szolgálatába. Nehéz erre válaszolni. Nagyon el vagyok jelenleg foglalva ségese, ma még nagyobb mértékben nyújt nekünk sokoldalú testvéri se­gítséget a szocializmus építésében. A hatalmas és önzetlen segítségnek az az eredménye, hogy hazánkban jelentős sikereket érünk el, hogy fokozatosan emelkedik életszínvona lunk, nemzeteink és ' a Szovjetunió között a testvéri kapcsolat állan­dóan szilárdul és erősödik. Néphadseregünk a sok véráldozat árán kiharcolt szabadságunknak, függetlenségünknek, boldog és biz­tonságos életünknek éber őrzője. En_ nek érdekében naponta fokozzuk erőnket és a védelmi képességet, eredményesen fejlesztjük a harci felkészültséget és készenlétet. Egy­re jobban megszilárdul szövetségünk is a Szovjet Hadsereggel. Hadsere. günk népünk alkotómunkájának munkámmal, de fogadom elvtársak, hogy abban a pillanatban, mikor az első ellenséges lövedék lecsapna ha­zánk területén, én is ott leszek kö­zöttetek. Lelkes tapssal és éljenzéssel fo­gadtuk Minács elvtárs beszédét. Pazsik szakaszvezető a vita záró­részében megkérdezte Lazarová író. nőtől, hogyan gondoskodik" az író­szövetség a fiatal írók neveléséről, hogyan segíti munkájukat. — Nemrégiben közöttünk volt Polevoj elvtárs, híres szovjet író — mondja Lazarová elvtársnő — mi is hasonló kérdéssel fordultunk hozzá, hogy a szovjet írók évtizedes tapasz­talatait követve nevelhessük fiatal íróinkat. Polevoj elvtárs a fiatal te. hetségek kiválasztásáról ezeket mon­dotta: „Az írás a fiatalembernél nem irodalmi, hanem biológiai kérdés. A fiatalok nagyon érdeklődnek a ter­mészet iránt és élményeiket legtöbb­ször versekben akarják kifejezni, de ez még nem jelenti azt, hogy tehet­ségek." — Én magam is 15 éves ko. romban verseket írtam, — folytatja beszédét- Lazarová írónő — jelenleg azonban szégyelném megmutatni őket. Helytelen ellenben, ha valaki, nek tehetsége van és nincs önbizal­ma. Minács elvtárs az előbb emlí­tette, hogy néphadseregünkről leg­tökéletesebben a katonák írhatnak, mert ők ismerik legjobban katonáink életét. Bobik szakaszvezető és Mast­ný őrmester elvtárs a vitában igen szépen beszélt katonáink életéről, csak szükséges volna, hogy ezt ne tartsa magában, hanem írja le. Igaz, hogy minden kezdet nehéz. Az iro­dalomban is így van. Ellenben mi írók készségesen segítjük a fiatal kezdők munkáját. Az esetleges kérdéseket ti is elküldhetitek a Cseh­szlovák írószövetség pozsonyi tago. zatához, melyekre levélben válaszo­lunk, vagy egyéni beszélgetésre küldünk meghívót. Lazarová elvtársnő még arról be­szélt, hogy fiatal íróink kéthetenként tartanak értekezletet és ilyenkor te. hetséges és nagy tapasztalatokkal rendelkező írók irányításával elbe­szélgetnek munkájukról. Tapasztala­tok átvételével és fejlődésük bizto­sításával így támogatásban része­sülnek tehetséges kezdő íróink. Az íróinkkal folytatott beszélgetés bennünk, katonai levelezőkben is fel. serkentette a vágyat írni arról, hogy él ma a katona, hogyan védi dolgozó népünk vívmányait; írni azokról a gazdag tapasztalatokról, melyeket példaképünktől, a Szovjet Hadsereg, tői vettünk át, vagy melyek példás katonáink kezdeményezéséből ered­nek; írni arról a barátságról, melyet vérrel pecsételtek meg népköztársa, ságűnk hős fiai a szovjet néppel a Bjelá Cirkev-nél és Duklánál foly­tatott harcokban; írni arról, hogy mily nagyon szeretik -katonáink ha­zánkait, pártunkat, Sztálin és Gott­wald elvtársat és hogy ez a nagy szeretetünk hogyan nyilvánul meg a legmegtiszteiőbb polgári kötelessé, günk teljesítésében. Drábek Viktor, törzsőrmester. tapasztalataiból / szilárd és megbízható támasza a Szovjet Hadsereg gazdag tapaszta­lataiból tanul. Átvesszük a harcá­szati módszereket, amelyek olyan jól beváltak a Nagy Honvédő Háború­ban. Különösen ma van szükségünk a tapasztalatok és a módszerek át. vételére, amikor a nyugati imperia­listák fokozzák háborús előkészüle­teiket. Nekünk katonáknak még kitartób. ban és lelkiismeretesebben kell ta­nulnunk, hogy méltók legyünk hi. vatásunkhoz, hogy méltók legyünk dolgozó népünk bizalmára Ki kell szélesítenünk a példás katonamoz­galmat, hogy így is megmutassuk dolgozó népünknek, hogy mi a nép fiai aktív harcosai vagyunk a világ béketáborának. Agócs Jenő közkatona. 1953. január 7-én Budapesten, az Uránia filmszínházban ünnepi dísz­előadással megnyílt a csehszlovák filmhét. A díszelőadáson megjelent a Ma­gyar Népköztársaság kormányának több tagja és a magyar kulturális élet több kiválósága. A vendégek között jelen volt J. D. Kiszeljov a Szovjetunió magyarországi nagykö­vete, Huan Cen a Kínai Népköztár­saság budapesti nagykövete, Miro­szlav Szoucsek követségi titkár, a Csehszlovák Köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivője és több más állam magyarországi képviselője. A díszelőadáson résztvettek Magyar­országon tartózkodó filmküldöttsé­günk tagjai is, Pavel Dubovszky, a csehszlovák állami filmvállalat helyettes vezérigazgatója, feorivoj Zeman és Karel Zeman filmrende­zők, valamint Jiri Marek államdíj­jal kitüntetett írónk. Non György, a Magyar Népköz­társaság népművelési miniszterhe­lyettese, a magyar és a csehszlovák nép közti barátság fontos esemé­nyeként méltatta a filmhetet. Ez­után Máriássi Félix filmrendező mondott ünnepi beszédet. Hangsú­lyozta, hogy az egyre erősödő cseh­szlovák-magyar kultúrális kapcsola­tok eredményesen segítik mindkét nép építő munkáját. Filmküldöttsé­günk nevében Pavel Dubovszky mondott ünnepi beszédet. Beszéde befejezéseképpen megköszönte a ba­ráti fogadtatást és megígérte, hogy filmgyártásunk dolgozói művésze­tükkel is tovább folytatják harcu­kat a békéért, a szocializmus felépí­téséért. A beszédek közben és a beszédek végén a megjelentek több ízben hosszú percekig helyükről felállva éltették népeink megbonthatatlan, örök barátságát, Klement Gottwal­dot és Rákosi Mátyást, s a béketá­bor lángeszű vezetőjét, a nagy Sztá­lint. Ezután levetítették a „Holnap mindenki táncra perdül" cimü cseh­szlovák filmet. A budapesti „Szabad Nép" a „Holnap mindenki táncraperdül" című filmünkről A budapesti Szabad Nép terje­delmes cikkben foglalkozik a cseh­szlovák filmhét során levetített el­ső filmünkkel. A cikk, amelyet Vé­szi Endre írt, töbek között a kö­vetkezőket mondja: ,,A „Holnap mindenki táncra perdül" cimü nagy­szerű, felejthetetlen élméinyt nyúj­tó színes film Karlove Varyban a nemzetek közötti barátság díját kapta. Ezt a kitüntetést éppen az­zal érdemelte meg, hogy nagyon ta­lálóan és egyszerűen az alapigaz­ság művészi megfogalmazásával fe­jezte ki: „a hazaszeretet és a bé_ keszerető emberiséggel való szoli­daritás egymástól elválaszthatatla­nok." A cikk ezután részletesen foglal­kozik a film tartalmával, majd a következőket állapítja »meg: „A film legnagyobb érdeme, hogy rend­kívüli bájjal és sok szívderítő hu­morral sugározza a szabad orszá­gok ifjúságának életkedvét, alkotó örömét' pezsgő és pezsdítö lendüle­tét." A cikk írója ezután elismerőleg nyilatkozik Vladimír Vlček filmren­dező és Václav Hunka filmoperatőr munkájáról és dicséri a szereplők jó kiválasztását és elsősorban Marcel­la Martinkovát emeli ki a szereplök közül. Mint leglényegesebb értéket a film fényképezését, a színes film­technika kiváló megoldásait dicséri, „amelyek a legszebb szovjet színes filmekre emlékeztetnek". A cikk írója ezekkel a szavakkal zárja be 'cikkét: ,.Ez a nagyszerű film való­ban alkalmas arra, hogy elmélyítse a népek közötti barátságot, hogy tánccal, énekkel, derűs hangulatá­val új harcokra lelkesítsen". Tanulunk a Szovjet Hadsereg gazdag

Next

/
Oldalképek
Tartalom