Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-11 / 10. szám, vasárnap

UI SZÚ 1953 január 11 A z egész társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása, — amint erről Sztálin elvtárs beszél a szocializmus közgazdasági alaptörvényének zseniális formulájában, — kötelezettségeket ró a szocializmust építő államra, amelyek jelentős pénzkiadásokat követelnek meg. E költségek fedezésére szolgál többek között az adóbevétel is, amelyet a lakosok kötelesek az államnak megfizetni. A szocialista állam emellett természetesen nem terheli meg adóval teljesen egyformán a lakosság összes bevételeit, hanem ügyel arra, milyen forrásból erednek a bevételek és adókkal erösebben terheli meg a munkanélkül szerzett bevételeket és a magántőke segítségével szerzett jövedelmet, mint a népi demokratikus társadalom tagjainak munkájávai szerzett jövedelmeit. A népi demokratikus Csehszlovákiában ezért új szocialista adórendszer építéséhez kezdtünk, amelynek kiépítését most befejezte az új adótörvények egész sora, amelyeket a nemzetgyűlés legutóbbi ülésén elfogadott. f üj béradótörvény E. i törvények között van a béradótörvény is, amely pótolja 109/1947. Sb. számú eddigi adótörvényt. Miért került sor az ed digi törvény megváltoztatására': A szocializmust építő társadalomban a munkajövedelem a társadalóm tagjai bevételeinek legfontosabb és fő részét képezi. Szükséges ezért és igazságos, hogy a dolgozók e bevételükből adó forrná jában fizessék meg hozzájárulásukat az államnak és hogy ennek a hozzájárulásnak a magassága társadalmilag arányos és igazságos legyen. Az adómegterhelés társadalmi igazságossága és arányossága megköveteli, hogy az, akinek munkajövedelme magasabb, aránylag magasabb adóval járuljon hozzá az állam fenntartásához, mint az, akinek munkajövedelme alacsonyabb, mivel több pénzeszköz áll rendelkezésére életszükségleteinek kielégítésére. Ezért ennek az adónak díjszabása is progresszív, ez azt jelenti, hogy minél magasabb a munkajövedelem, annál magasabb az adószázalék, amelyet e • jövedelem után fizetnie kell, (így pl. 2000 korona után 8%-ot, 5000 korona után 9.8%-ot, 10.000 korona után 12.4-%ot). Ügyelni kell azonban arra, hogy ez a fokozódás arányos legyen, azaz hogy ne legyen túl éles, t. i., hogy az adószázalék ne emelkedjék túl hirtelen. Ez a hiánya volt éppen a 109/47. Sb. számú törvénynek, amely szerint az adó fokozódása egészen a bevétel 85%-ig haladt. Az adóban akkor nem foglaltattak beérne a dolgozóknak a nemzeti biztosításhoz való hozzájárulásai emellett az adómegterhelés a fent feltüntetett példához viszonyítva 2000 korona bevétel után 3.15%-ot, 5000 korona után 8.78%-ot, 10.000 korona után 22.9%-ot tett ki. Ez az éles fokozódás, amely teljesen jogosult volt azon Viszonyok között, amikor a munkások bérei éppoly alacsonyak voltak, mint a kis adminisztratív alkalmazottak bérei, s ezzel szemben aránytalanul magasak voltak a kapitalista vállalatok vezető alkalmazottai aránylag kis csoportjának bérei, gazdaságunk fokozódó szocializálásában fékező tényezővé vált. Szocialista társadalmunk 1948 februárja után az érdem szerinti bér alapelvéből kezdett kiindulni a munka jutalmazásánál. EmeUett azonban az adó éles fokozódása a dolgozók magasabb kereseteiből aránytalanul magasabb részt vont el és éhnek következtében a dolgozók elvesztették érdeklődésüket magasabb keresetek elérésére. Ez azonban nagy akadályt jelentett a munkatermelékenységre ' irányuló építő igyekezetben. Javulást abban kerestek, hogy a munkakeresetek egyes részeit teljesen vagy részben felszabadították az adótői. Elsősorban a túlórákért, a magasabb teljesítményekért kapott bér adómentesítéséről volt sző. E z azonban arra a gyakorlatra vezetett, hogy a bérek éppen ezektől az adótól mentesült részeknek, (túlórabér, prémium) segítségével mesterségesen emelkedtek és a munkakeresetek aránytalan és igazságtalan adómegterhej lésének állapota merült fel itt, mivel a túlóráért, prémiumok, pótlékok, stb., címén kifizetett bérek — magas munkakeresetek nem estek adózás alá és az ugyanolyan rendes bér formájában kifizetett keresetekre aránylag magas adót vetettek ki. így fordultak elő olyan esetek, hogy sokkal kisebb munkakeresetü személyeknek sokkal nagyobb adót kellett fizetniök, mint a magasabb munkakeresettel biró személyeknek. így a törvénytervezet indokoló jelentése olyan esetet említ meg, hogy 20.000 korona havi kereset után 77 koronát tett ki az adó, tehát 2200 korona kereset normális díjszabását. Ezért az új törvény egyenlően és arányosan terheli meg minden dolgozó munkakeresetét és elvből adót vet ki minden bérre és jövedelemre. Emellett úgy szabályozták az adók fokozódását, hogy ne haladja túl a 20<#--os adóalapdíjszabást. úgyhogy az adőmegterhelés arányos és szociálisan teljesen jogosult. A törvény értelmében bér alatt munkaviszonyból eredő, vagy vele kapcsolatban lévő összes bevételeket értjük. Ide számítódnak tehát nemcsak az időközökben, hanem az egy ízben eszközölt fizetések és természetbeni járandóságok is. Egészen természetes, hogy ide számítódik a túlóráért járó bér is, minden prémium, teljesítménypótlék, a ki nem vett szabadságért járó kárpótlás és általában a munkaviszonnyal összefüggő összes díjazások, bármily néven is vannak feltüntetve. Az is idetartozik, hogyan szabja meg kimondottan a törvény az összes funkciók utáni járandóságokat és a munkaviszonyhoz hasonló alkalmazásból eredő kereseteket. Ennél szükséges figyelmeztetni arra, hogy a szolgálati költségek fedezése nem képez bért. Ez irányban közelebbi rendelkezést ad ki a pénzügyminisztérium. amely megállapítja azt, milyen keresetek tekintendők a szolgálati kiadások fedezésére valóknak, esetleg bizonyos pausáldíjat állapíthat meg ez irányban. A z adótól csupán a találmányokért és újítójavaslatokért járó jutalmak mentesülnek az érvényben lévő előírások keretében, éspedig 100.000 korona összegig, továbbá az érvényben lévő előírások keretében és a munkaviszonnyal kapcsolatban 10.000 korona erejéig a munkaadó által nyújtott tárgyi és pénzbeli ajándékok. Ha az ilyen jutalmak vagy ajándékok túllépik a feltüntetett összegeket, csak a 100.000 koronán vagy a 10.000 koronán felüli rész esik adózás alá. Ez az adómentesítés, anjelyet már a régi 109/1947. Sb. számú törvény ismert, fennmaradt az új törvényben, ámennyiben változatlan összegű ajándékokról van szó. Amj az újítőjavaslatokat érintő jűtalmakat illeti, a régi törvényben 20.000 koronás határ volt. feltüntetve, amelyet azonban később teljesen kiküszöböltek. E jutalmak adómentesítése teljesen indokolt, mivel buzdításul szolgál a találékonyság "és az újító- és javítőtevékenység fokozására, emellett el kell ismerni, hogy ismételten bizonyos határt kellett megszabni, amelynek az indokoló jelentésben feltütetett 100.000 koronás öszszeg teljesen megfelel. Adó alá esnek az olyan járandóságok is. amelyek alatt a törvény a nemzeti járadékbiztosítás ületékeit és más hozzá hasonlókat ért. amelyeket az alkalmazottaknak vagy hátramaradottaiknak régi munkaviszonyukra való tekintettel akár jogi előírások, akár szabályzatok vagy szerződések alapján fizetnek ki. Azoknál a járadékoknál, amelyek nem lépik túl az 5000 korona összeget 2500 koronát kitevő összeg nem esik megadóztatás alá. Ez azért van, mert a járadékokból nem vonták le a nemzeti biztosítás illetékeit, amelyek bennfoglaltatnak a mai adóban és ezért a teljes adó levonása e járadékoknál az adó aránytalan növekedését jelentené, különösen az alacsony járadékoknál. Emellett mentesülnek az adó alól a nemzeti betegbiztosítás; illetékek, (tápdíj után nem fizetnek adót), a nemzeti járadékbiztosítás egyszeri ilietékei (házassági segély, egyszeri baleseti kárpótlás) és a járadék növelése munkaképtelenség stb., miatt. Hasonlóképpen a gyermeksegélyek, családi segélyek, neveltetési segélyek, stb., mentesülnek az adó alól. Elvből adózás alá esik a belföldön végzett munka után kifizetett bér. Ez esetben nem az a döntő, honnan fizetik ki a bért és hol lakik a doigozó. A csehszlovák állami alkalmazottakra és a csehszlovák képviseleti hivatalok alkalmazottaira. amennyiben csehszlovák állampolgárok, ugyanúgy vonatkozik a béradó. Adó alá esik a jövedelem, ha belföldről ered. M< egszüntették az adónak különféle kifizetési időszakok szerint való előbbi meghatározását és az adót elvből a havibér szerint a törvény 6. §-ában feltüntetett egészen egycszerü táblázat alapján számítják ki. A díjszabás progresszív. 5 százaléknál kezdődik és nem éri el a teljes 20 százalékot. Amellett a díjszabásban bennfoglaltatnak az alkalmazottaknak a nemzeti biztosításához való hozzájárulásai is, amit a régebbi és a mai adómégterhelésnél fontos tekintetbe venni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2000 korona bevételnél csak a nemzeti biztosítás régebbi illetékeinek megfelelő részeket vonják le, és pedig 1500 koronáig még kisebb terjedelemben, mint eddig. A szociális igazság megköveteli, hogy az adómegterhelésnél mindig tekintetbe vegyék a dolgozók szociális megterhelését azzal, hogy hány további személyt tart el. Azok a személyek, akik ez irányban nem viselik a szokásos kötelességek terhét. ezért kötelesek magasabb adót fizetni. Azok a személyek, akik fokozotabb mértékben teljesítik e kötelességeket, kisebb adót fizetnek. A törvény nem szabja meg már itt a.,,háztartási tagok" fogalmát, ami a gyakorlatban egyenlőtlenségeket idézett elő és viszályokat szított, hanem abból indul ki, hogy a dolgozó valóban gondoskodik-e valamilyen más személy ellátásáról. Normális f esetnek tekintjük azt, amikor az adófizető két személyt tart el (pl. feleségét és egy gyermeket). Ha a dolgozó csak egy személyt tart el, adóját 20 százalékkal felemelik, ha nem gondoskodik egy személy eltartásáról sem, akkor 40 százaiéitkai emelik adóját. Ezt a növekedést csak akkor szedik be, ha annak az adófizetőnek, aki egy személy ellátásáról sem gondoskodik, adóalapja 2000 koronát, annek az adófizetőnek adóalapja pedjg, aki egy személyt tart el, a 2500 koronát meghaladja. Ha az adófizető több személy eltartásáról gondoskodik, adóját a harmadik és minden további .eltartott személy után 15 százalékkal legfeljebb azonban 45 száza'ókkal (5 vagy több személy után) csökkentik. A 8. 5 az olyan esetek egész sorát tünteti fel, amikor az adófizetőt úgy bírálják el, mintha egy személlyel többről gondoskodna, habár ez nincs így a valóságban. Ilyenek pl.: a) az özvegyek, az elvált és házaslársukl*! huzamosan együtt nem élő személyek s a nőtlen adófizetők, ha legalább egy gyermek eltartásáról gondoskodnál:, b) a házastárs vagy élettárs, aki férjével vagy élettársával köi'is háztártásban él és maga is bért kap, c) a férj vagy közös háztartásban élő élettárs, ha a járási nemzeti bizottság a házastársak kérelmére engedélyezte, hogy az eltartott személyeknél tekintettel legyenek a férj (élettárs) és a feleség (élettársnö) helyzetére. • Ki ülön engedményeket tudnak be a rokkantságra, vagy testi és lelki hibára való tekintettel. Az ilyen személyek, esetleg akik őket eltartják, 30 százaléktól 50 százalékig terjedő rokkantságnál úgy veendők tekintetbe, mintha egy személllyel többről gondoskodnának, az 50 százalékon felüli rokkantságnál, amely mindig feltételezendő a nemzeti biztosításból rokkantjáradékot élvező személyeknél, pedig tekintetbe veendő két személlyel többnek eltartása. Rokkantság folytán való adócsök kentés csak azoknál az adófize. tőknél engedélyezhető, akiknek adóalapja nem haladja meg a havi 12.000 koronát és minden feltüntetett engedményre vonatkozik az az alapelv, hogy a havi 2000 koronán felüli adóalappal rendelkező adófizetőknél a£ adónak nem szabad kevesebbet. mint az adóalap 8 szá zalékát kitennie, vagyis a gyakorlatban az adót az eddigi biztosítási illetékek levonásának arányában kell beszedni. Az adó növelésére vagy csökkentésére nézve elvileg döntő a béridőszak elején való állapot, a gyermek megszületésénél azonban mártekintettel vannak arra a bér-időszakra. amelyben született. A béradót nem vonják le, ha nem haladja meg- a havi 1000 korona adóalapot. Azokban az esetekben ha az adófizető két vagy több helyről vesz fel bért (járadékot), az adókedvezmények és engedmények (a járadék 2500 koronán alóli adómentesítése, több személy tekintetbe vétele, az adó be nem hajtása) csak egy bérfizetőtöl kapott járadékokra érvényesek. A második keresetnél elvből úgy tekintendő az adófizető, mintha egy személy eltartásáról sem gondoskodna. L ényeges változásra kerül sor az eddigi állapottal szemben, amelyben az az adófizető, akinek egyidejűleg .több munkaadóval való munkaviszonyból eredett a bevétele, kénytelen volt az év végén adóvallomást beadni, aminek alapján adóját megállapították. Ma ez megszűnik és ezért a második bevételnél semilyen engedményt és kezdvezményt nem ismernek el. A kifizetésnél az adót arra való tekintet nélkül vonják le, milyen időszakra fizetik ki a bért. Ezért, mivel a törvény is a havi bért veszi alapul, át kell számítani az adót. A pénzügyminisztérium ezért gyakorlati használatra egyes időszakokra adólevonási táblázatokat ad ki. Az adók kiszámításának céljából az egyszeri összegek kifizetése esetében a 13. § határozza meg a szabályt, döntő alapelv azonban az. hogy az év utolsó bérkifizetésénél a kifizető köteles az adófizetők kérelmére kiszámítani, mennyit tenne ki adója, ha a bért egész éven át egyenlően fizetnék ki. Ha többet vontak le, mint amennyit a kiszámított adó kitesz, visszafizetik a túlfizetett összeget, ha legalább 20 koronát tesz ki. Az adó levonása és befizetése a bérfizető kötelessége. Ha az adólevonást helytelenül vagy egyáltalában nem hajtották végré, a járási nemzeti bizottság azt a bérfizetönek egyenes befizetésre írja elő. Az adólevonás végrehajtásával teljesítve van az adózási kötelesség. Csupán azoknak az előfizetőknek', akik külföldről élveznek bért, kell február végéig adóbevallást tenniök. Ez az adó a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül fizetendő. y Az adóbefizető köteles az adót három napon belül, attól a naptól számítva, amelyet az adó levonására megszabtak, lefizetni. Ugyanez a határidő vonatkozik rájuk a kirótt adó befizetésére is. Máskülönben a hátralékos összeg után napi 0.05 százalékos bírságot keU" fizetni. A bérfizető utólag levonhatja az adófizetőnek idejében le nem vont adóját, azonban csak három hónapon belül a bérkifizetéstől számítva. Ha az adófizető maga okozta a helytelen adólevonást, a bérfizető utólagosan 3 éven belül levonhatja az adót. Minden, az adó csökkentésére vagy növelésére döntő körülményt köteles az adófizető bizonyítani a bérfizető, nek s azt elvszerüen csak a követke. zö béridőszaktól veszik tekintetbe a bizonyítás után. (A gyermek születéséről szóló okmány kivételével, amelyet mindjárt a gyermek szüle, tésétől kezdve tekintetbe vesznek.) F igyelmeztetésül azonban meg keH jegyeznem, hogy az adó felemelésére döntő körülményeket az adófizető szintén köteles idejében jelenteni a bérfizetönek, mivel máskülönben a helytelen levonás büntetendő el. járása állhatna elő, ha az adófizető ilymódon megkísérelné megcsökkenteni adóját. Máskülönben az új törvény előírásai igen előnyösek és praktikusak az adófizetőre, mivel úgyszólván semi. lyen kötelességet nem rónak rájuk. Az adófizető és a bérfizetö között az adólevonás eszközlésénél keletkező kétségek esetében az a járási nemzeti bizottság dönt, ^amelynek körzetébe tartozik a bérfizetö pénztára. A döntés ellen, amelyet írásban és a jogorvoslati eszközökre való utasítással kell kiadni, fellebbezés adható be, mégpedig 15 napon belül a döntés kézbesítése után a kerületi nemzeti bizottsághoz. A fellebbezést annál a járási nemzeti bizottságnál kell beadni, amely a döntést hozta és ha nem jogi kérdésről van szó, ez maga is teljes mértékben helyt adhat a fellebbezésnek. Az adólevonás és befizetés ellen, őrzését a járási nemzeti bizottság végzi, amelynek számára a bérfizető köteles az ellenőrzést minden tekintetben lehetővé tenni. Az adófizető is köteles magyarázattal szolgálni az ellenőrző szerveknek a bérek fajtájáról és összegéről. Azok a személyek, akiknél vitás az adófizetőhöz való viszonyuk (pl. ha az adófizető valóban eltartja őket, ha az adófizetővel közös háztartásban élö élettársról van szó), kötelesek a va. lóságnak megfelelő tájékoztatással szolgálni a vitás viszony jellegének megállapítása céljából. Az adó előírása és behajtása elévül 3 év múlva azon nap:ári év végétől számítva, amelyben az adó érvényessé vált, illetőleg az adóbevallás kötelezővé lett (a külföldről bért élvező adófizetőnél). Ez a határidő minden adó kivetésére vagy behajtására irányuló intézkedéssel meghosszabbodik és tovább húzódik annak az évnek letelté, tői, amelyben az adófizetésre köteles személyt erről az intézkedésről értesítették. Maga a törvény adja meg a felhatalmazások egész sorát a pénzügyminisztériumnak a végrehajtási záradékban az egyes törvényes intézkedések és fogalmak (pl. az eltartott személyek fogalma) részletes szabályozására és a hivatalos eljárás szabályozására. Igen fontos az a meg. hatalmazás, hogy a kormány tegye meg a szükséges intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy az alkalmazottak egyes csoportjainak fizetéseit úgy rendezzék, hogy megfeleljenek az adódíjszabás változásának és a nemzeti biztosításra befizetett alkalmazotti illetékeknek. Ennek az az oka, hogy az adófokozódás beható csökkenése mellett a magas fizetésű hivatalnokoknak igen emelkedne a tiszta jövedelmük, aminek következtében a tiszta jövedelmek nagyméretű növekedése adódnék elő nagyméretű gazdasági indokoltság nélkül, másrészt pedig a kisfizetésű állami alkalmazottaknál csökkenne tiszta jövedelmük, mert a nemzeti biztosítási illetékékre eddig csak 2 százalékot vontak le tőlük. A törvény 1953. január l.i hatálvlyal lépett érvénybe. E törvény sze. rint adóztatják meg az összes 1952. december 31-e után kifizetett béreket, ha 1953. január l-e előtti időre fizetik is ki őket. Az 1952. évben 1953-ra kifizetett béreket szintén az új törvény szerint adóztatják meg. H a általánosan értékeljük az új törvényt, világosan kitűnik, hogy nemcsak az előírások egyszerűsítését jelenti, ami jelentős könnyebbséget hoz a bérszámfejtő hivataloknak és a dolgozók számára is könnyebben érthetővé válik, hanem megszünteti az eddigi egyenetlenségeket is, me_ lyek a régebbi törvény érvényben lé. tének ideje alatt keletkeztek és egyenlőtlenné tették az adót és ezért nem feleltek meg a szocialista társadalom alapelvének a szocializmust építő állam feladata teljesítéséhez való hozzájárulásban valamennyi dolgozó egyenlő kötelességét illetően. Dr. Hromada. \