Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-09 / 8. szám, péntek

1953 január 1

1 UJ SZ

Ö k Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának határozata Szlánszky összeesküvő központja elleni bünper tanulságairól Amint már lapunk tegnapi számá. ban röviden jelentettük, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi. zöttsága határozatot hozott, amelyben a Szlánszkv-perböl adódó tanulságokéi foglalkozik. A határozat bevezető részében megállapítja, hőgy Szlánszky összeesküvésének leleplezésével és bandájának megsemmisítésével az amerikai imperializmus egy további népi demokratikus államban elvesztette ügvrttjkei tevékenységének támasz, pontját. Ezáltal a béke és a szocializmus ügye megszilárdult és biztosítva van. A határozat továbbá így szól: „A Német Demokratikus Köztársaság számára és a békeszerető német népre nézve Szlánszky bandájának elpusztítása és az amerikai háborús terveknek sikertelensége rendkívüli jelentőségű. Ha ezek a tervek sikerültek volna, ez a Német Demokratikus Köztársaságot nagyon ve. szélyes helyzetbe sodorta volna. A háborús erők megerősödtek volna. A békeszerető német nép megrögzött ellenségei, a Németország rabszolgasorsba döntésére irányuló amerikai tervek fanatikus hívei magukhoz ragadták volna a hatalmat Csehszlovákiában, abban az országban, amely szomszédos a Német Demokratikus Köztársasággal. károkat, amelyeket a fasiszta megszállók okoztak elsősorban a Szovjetunióban, a Lengyel Népköztársa, ságban, mégis azt követeli: „ .. . hogy mindazokat a károkat, amelyeket a német zsidók elszenvedtek a német nemzettől, elsősorban és az összes többi károk előtt pótolják." Ez a követelés azonos azon nézetek vonalával, amelyet Merker- ügynök vallott. Jungmann egyáltalán nem a dolgozó zsidókra gondolt, ha. nem elsősorban a gazdag, úgyneve zett gazdasági Zsidó emigránsokra, akikkel Merker, André Simoné és a többi német emigránsok Mexikóban a legszorosabb kapcsolatban állt. Kifejezetten azt követéli: | augusztus 24-ki határozatában rámutattak arra, hogy Merker és a hozzá hasonló elemek egyáltalán semmit sem bíztak a munkásosztály erejében. 1945 március 5-én Merker egy mexikói gyűlésen valamilyen „programmváz'.atot" adott. Ennek tartalma azt mutatja, hogy Merker ebben az időben már teljesen elszakadt a munkásosztálytól és a kommunista párttól. Ezen a gyűlésen ugyanolyan ideológiai állást foglalt el, mint Tito. a jugoszláv nép fasiszta hóhérja. Épp úgy mint Tito a A jelenlegi helyzetet a Német Demokratikus Köztársaságban a kiélesedett osztályharc jellemzi. Az amerikai imperializmus és német segítői megbízásából ügynökök ég szabotőrök és kémek megkísérlik, hogy a legaljasabb eszközökkel és módszerekkel megzavarják szocialista felépítésünket, — mondja tovább a határozat — amely a zwickaui köszénkörzet eseményei alapján leleplezi az ellenség szervezett és megfontolt. munkáját és rámutat e cselekedetek hasonlóságára azokhoz a leleplezésekhez, amelyek népfrontot jelöli meg az egyetlen forradalmi és nemzeti mozgalomnak Jugoszláviában, Merker ügynök kijelenti: „.... a ,,'Freies Deutschland" mozgalom az egyetlen fennálló szervezeti haladó erő. amely nemzetünk rendelkezésére áll. A ,,Freies Deutschland" mozgalom népünk egyetlen nemzeti mozgalma, népünk egyetlen forradalmi mozgalma. Merker amerikai ügynök számára nem létezett Németország Kommunista Pártja, nem létezett a munkásosztály. a Szovjetunióban 1928-ban a sahtiperben történtek. A zwickaui köszénkörzet gonosz"íevői is kivétel nélkül olyan emberek voltak, akik még szoros kapcsolatban állottak volt kapitalista konszernjeikkel és akik e konszernek és amerikai uraik számára ügynöki, kém- és szabotázstevékenységet folytattak. Ezek a gonosztevők kártevő munkájuk folyamán a munkafolyamat dezorganizálásának és a teljesen hibás szervezésnek módszerét alkalmazták. A Martin—Hoop-tárna, amelyben (Folytatás a 4. oldalon) Szlánszky bandájának szálai az NDK-ban Ezt a fenyegető Veszélyt, mely ki van hangsúlyozva az által, hogy Szlánszky bandája már régen rendszeres uszítást és felforgató tevékenységet végzett a NDK ban és kémeit, ügynökeit és szabotőrjeit „diplomatáknak" álcázva az NDK.ba küldte, a csehszlovák nép ébersége és határo zöttsága elhárította. A csehszlovák nép győzelme tehát a mi sikerünk is. Megfelel a német nép lényeges érdekeinek. Megköny. nyiti a mi munkánkat és megszilárdítja pozícióinkat a békeharcért, valamint Németország nemzeti egységének é

s függetlenségének felújításáért folytatott harcban. A határozat, amely rámutat az összeesküvés céljaira és részletesen foglalkozik a kártevő munka módszereivel, azt mondja, hogy a Szlán. szky összeesküvő bandája elleni prá. gai bünper eredményeiből és tapasztalataiból a Német Szocialista Egységpárt számára fontos tanulságok és következtetések folynak. Megmutatják ezek, hogy a kommunista és munkáspártok számára helyes,, következetes és céltudatos eljárások szempontjából az első feltétel, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak alapos tanulmányozása, amely már régen leleplezte és kiirtotta ellenségeit. Arra tanít, hogy fáradhatatlanul dolgofcni kell a politikai éberség emelésén, határozott harcot kell folytatni az ideoló. giai gondtalanság, a hanyagság és a pártvonaltól való minden elhajlás el len. „A viszonyokat, amelyek gátol, ják ä bírálat és önbírálat kifejlesztését, amelyek elsősorban az alulról jövő. a pártra fontos bírálatot elfojtják, meg kell javítani és ki kell küszöbölni" — mondja a határozat. ,,A bírálatra személyekre való tekintet nélkül alulról egész fentig, a pár. tonbelüli demokrácia lehető legerö sebb kifejlesztésére, a párthatározatok nemteljesítésével szemben meg nem alkuvá álláspontra, magasfokú politikai, ideológiai öntudatra való nevelésre, a pártnak szüksége van és ezért 'erélyesen harcolni kell." A cionisták ellenséges tevékenysége A Német Szocialista Egységpártnak nem szabad többé tűrnie kétes viszonyokat. Minden kérdést meg keli világítania és minden párttagról tájékozottnak kell lennie. A párt biztonsága és megszilárdítása szem. pontjából különösen fontos — és ezt a prágai bünper eredményéi egyértelműen mutatják, — hogy ne leplezzük „a szeretet palástjával" az emigráció idejét és a párttagok ezen időszak alatti viselkedését, hanem hogy ezeket a dolgokat alapjukban felderítsük. A Központi Bizottság és a Központi Pártellenörzö Bizottság 1950. augusztus 24-í határozatával a volt német emigránsok kapcsolatairól Noéi H. Field-del, az Unftarian Service Com. mitée vezetőjével, a párt világosságot teremtett néhány akkor még ho. mályos kérdésben a párttagok emigráció alatti viselkedéséről. A cionistáknak, mint az amerikai imperializmus ügynökségének leleplezése egyúttal leleplezi Paul Merker ügy. nök ellenséges szerepét a mexikói német emigráns csoportban az 1942 —1946-os években. Ebben afc időben Merker szorosan együttműködött André Simoné gonosztevővel, akit a prágai bűnperben elítéltek. A „Freies Deutschland" című lap, amelyet Mexikóban Alexander Abusch elvtárs adott ki, Paul Merker, André Simon és Erich Jungmann elvtárs számos cikkével, mindinkább cionista irány, zatú lappá fejlődött. Attól a pillanattól kezdve, amikor \Paul Merker átvette az emigráns csoport vezetését, megkezdődik a „Freies Deutschland" cíhiű lapban a cionista-monopolista : kapitalisták érdekeinek védelmezése. Az 1942. évi augusztusi kiadásban Merker a Wall Street-tei szoros. kapcsolatban álló Wárburg u. Co. bankház összerablott tökéjét és a Siemens.Schuckert koncern tökéjét „zsidó vagyonnak" minősíti. J. P. Warburg, a „Bank of The Manhattan" és az „International Acceptance Bank" volt vezetője 1943-ban az amerikai küldöttség pénzügyi tanácsadója volt a londoni gazdasági konferencián az 1942— 1944.es években, tehát Merker mexikói tartózkodásának ideje alatt az amerikai információs szolgálat német osztásának vezető helyettese volt. Nem fér kétség ahhoz, hogy Mer. ker az amerikai pénzügyi oligarchia ügynöke és kártérítést követel a zsidó. vagyonért csak azért, hogy lehetővé tegye az amerikai finánctőkének a Németországba való behatolást. Ez az igazi oka az ö cionizmusának. A német vagyon elkezelése Hasonló módon, mint a csehszlovákiai _ gonosztevők, a zsidó kapitalisták Izraelbe való kivándorlásának pénzelését követeli, amikor ezt írja: „A német nemzetiségű zsidó polgá. rok kivándorlását a háború után sza bad választásuk szerinti országba, állami alapon (a német állam alapján) kell megvalósítani." A német nemzeti vagyon elsikkasztását követeli ezekkel a szavakkal : „A zsidó állampolgároknak okozott károkat pótolni -kell a vissza, térteknek éppúgy mint azoknak, akik külföldön akarnak maradni." Merker a monopolista kapitalisták maximális nyereségeit, amelyeket a német és külföldi munkásoktól zsákmányoltak ki, állítólagos német va. gyónná hamisította. A valóságban a töke arizálásakor a „zsidó" mono. pólista kapitalisták nyereségeit csupán áthelyezték az „árja" monopolista kapitalisták kezébe. 1944 áprilisában Merker őszintébbé válik. Az amerikai imperializmus cionista ügynökségét „Zsidó nemzeti mozgalom", nak jelenti ki, hogy ennek az ügynökségnek lehetősége nyíljék kémei, ket és felforgatóikat az új Német, országba kiküldenie, azt követeli, hogy a zsidókat Németországban ismerjék el nemzeti kisebbségnek. Merker elpártol a nemzetiségi kérdés marxista-leninista elméletétől és a kispolgári.opportunista ,,Bund" plattformjára lép, amely ellen Lenin és Sztálin állandóan harcolták. Ezt a cionista politikát André Simon ihlette és Merker hirdette a né. met emigráns csoport sajtójában. 1945 februárjában egyik cikkében Erich Jungmann elvtárs mai főszer, kesztő is ezt az ellenséges vonalat képviselte. Jóllehet Jungmann nagyon jól tudta azokat a borzasztó „ . .. Természetesen bel^, kell foglalni a kártérítésbe azokat a német zsidókat is, akik nem akarnak viszszatérni Németországba." Épúgy. mint Merker, Jungmann is azt követeli, hogy a zsidókat ne aka. „dályozzák meg abban, hogy kivándoroljanak Palesztinába, amely ma amerikai ügynökség. Merkernek és Jungmannak ezek a kijelentései nem az antiszemitizmus elleni harc kifejezői, nem mások, mint a cionizmus agyondícsérése. Merker és Simoné ügynökök tevékenységüket nem korlátozták csupán a cionizmus propagálására sajtójukban, minden erejüket latba vetették, hogy az egész német emigrációt Mexikóban bekapcsolják az ügynökök ellenséges hálózatába. Ebből a célból a német emigránsok többségének elrendelték, hogy lépjenek be a „Monarch" cionista szervezetbe. Ennek az ügynökségnek vezetőjével, Ernst Meyerrel, aki az amerikai fegyvergyártó konszernek meg bízásából a japán militarizmust fegyverekkel látta el, mindketten szoros barátságban állottak. Ugyancsak szoros barátság fűzte őket Stavenhagen amerikai fegyverkereskedőhöz is, aki f 1950-ben tűnt fel Nyugat. Berlinben. Adenauer-rel egy vonalon Merker Németországba való viszszatérése után továbbra is a cionista ügynökségben szolgált. Zuckermamnal együtt felhívta az összes zsidó származású elvtársakat, hogy lépjenek be a zsidó hitközségbe. Állítólag azért tette ezt, hogy „Care" csomagokat kaphassanak a ,.,Joint" amerikai ügynökség központjától. A valóságban pedig ezt a felhívást azért adta ki, hogy ilyen módon ezek az emberek az imper alista ügynökség lekötelezettjei legyenek. Merker a „Freies Deutschland" című lapot a kozmopolitizmusnak propagálására és Németországnak az imperialista hatalmak által való kifosztására hasznalta fel. Merker ügynöki szerepe leplezetlenül megnyilvánul 1944 októberében ,,A német külpolitika a múltban és a jövőben" című cikkében. A jövő német külpolitika hat „alapelvében" egy szóval sem emlékezik meg Németországnak a Szovjetunióhoz való kapcsolatáról. „Elveinek" negyedik pontja ázt követeli, hogy a német nemzeti vagyon kényre-kedvre legyen kiszolgáltatva: ,,... a jövő Német Demokratikus Köztársaság külpolitikájának elvi támaszpontja ezért azon alapul, hogy önkéntesen lemondjanak arról az önző, nacionalista álláspontról, hogy a nyersanyagok, amelyek német területen feküsznek és a Németországban lévő ipar kizárólag a német nép tulajdona. Ellenkezőleg, arra kell irányulnia, hogy Európa újból való felemelkedésének és Európa lakósai jóléte növekedésének érdtekében az összes szomszédos nemzetek egyenjogúan résztvehessenek a német szén. a német nitrogén, a német kémia és technika közös kihasználásában." Merker, aki ezekkel az „elvekkel" saját magát leleplezi, mint a Szovjetunió ellenségét és mint saját népének ellenségét, ha más szavakkal is, de ugyanazt mondja, mint az Adenaurek, Ollewhr.uerek és az amerikai imperializmus más ügynökei és Németország ellenségei. Ezért a német munkásosztály ellensége is. Már a Központi Bizottság és a Központi Pártellenőrző Bizottság 1950 Kurt Müller, az imperialisták ügynöke Kurt Müller, aki bizonyos ideig Németors'zág Kommunista Pártja vezetőségének tagja volt NyugatNémetországban, azelőtt HeinzNeumann-Remmele trockista csoportjához tartozott. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben illegális harcot szervezett Ernst Thälmann ellen, és a thälmanni Központi Bizottság ellen. Moszkvában kapcsolatokat vett fel a trocSista klikkel és illegális összejöveteleket szervezett a Kommunista Ifjúság Internacionáléja, német küldöttségének tagjaival. Müller kapcsolatban állott a trockista Fedotov-val, akinek" megígérte, hogy résztvesz a kártevő munkák és a felforgató tevékenység megszervezésében és végzésében, valamint az SzK(b)P vezetői elleni terrorista cselekedeteknek megszervezésében. 1934 márciusában illegális munkára Németországba küldték és ennek folyamán Fedotov megbízásából kapcsolatba lépett egy belga trockistával. 1945 után igyekezett megnyerni a kommunisták bizalmát Nyugat-Németországban. Ismét felújította régi trockista kapcsolatait Keresztülvitte trockista és más, a párttal szemben ellenséges elemek pozíciókba helyezését és támogatta a titóista ellenségek bomlasztó munkáját. Propagálta »a szocializmusba va'.ó békés belenövést«. Akadályozta Németország Kommunista Pártjának kérlelhetetlen harcát Kopf háborús bűnös ellen Délszászországban és lehetetlenné tette az angolok demontázs intézkedései elleni harcot a Ruhr-vidéken. 1947-ben kapcsolatba lépett az Intelligence Servicevei (angol titkos szolgálat). Teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket az Intelligence Service ráosztott Németország Kommunista Pártjának politikája és az NKP elnöke, Marx Reimann elleni harcban. Elérte azt, hogy az NKP 16 pártlapja közül egy sem közölte a Tájékoztató Iroda határozatát ' a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről és később nem került a párttagok kezébe a Rajk-bünper anyaga. 1949ben az amerikai titkos szolgálat ügynöke lett. E szolgálat érdekében aktív tevékenységet fejtett ki Németország Kommunista Pártjában és a pártonkívüli tömegszervezetekben. 1949-ben a nyugati ügynökség segítségével kapcsolatba lépett külföldi trockistákkal, mint Ruth Fischerrel és Buber Neumannal. Közben "ügynöki tevékenységének véget vettek. A párizsi emigráció behódolása A Német Szocialista "Egységpártnak nagyon komoly következtetéseket kell " levonnia Németország Kommunista Pártja párizsi vezetőségének az emigrációban, a második világháború kezdetén folytatott kapituláns viselkedéséből. Közvetlenül azután, hogy a fasiszta Németország megtámadta Lengyelországot, Németország Kommunista Pártja Franciaországban lévő külföldi csoportjának vezetősége elhatározta, hogy felhívja az összes német emigránsokat, hogy álljanak a francia hivatalok rendelkezésére. Kivétel nélkül internálták őket, úgyhogy ezen a módon a külföldi csoport FranciaorSzág-beli vezetősége maga számolta fel az NKP Franciaországban lévő pártcsoportjait. E határozat okait a Szovjetunió iránti elégtelen bizalomban kell keresni, valamint a Szovjetunió és a hitleri Németország közötti megnemtámadási szerződésnek ebből a bizalmatlanságból folyó hamis értékelésében. A határozat továbbá az imperialista nyugati hatalmak, főleg Franciaország politikájának hamis értékelését mutatja, amelytől ez a vezetőség komoly harcot várt a hitleri fasizmus ellen. Erre a határozatra csak azért kerülhetett 7sor, mert ez a vezetőség nem vont le helyes következtetéseket az imperialista nyugati hatalmak és Hitler között létrejött müncheni egyezményből. *Nem látta, hogy a nagyhatalmak célja az, hogy Németországot és a Szovjetuniót mélyen beleszője a háborúba, hogy kölcsönösen gyengítsék egymást. Franciaország megszállása után a likvidátorpolitika folytatódott azzal, hogy a német emigránsokat az amerikai kontinensre evakuálták. Merker Mexikóba menekült. A második világháború lefolyása és eseményei egyértelmüleg azt bizonyítják, hogy az önkéntes internálás támogatta az imperialista hatalmak érdekeit. A német pártcsoportok felszámolása meggyengítette az ellenállási mozgalom harcát a megszállt Franciaországban és elsősorban megakadályozta hatásos agitáció kifejtését a német megszálló csapatok körében. Nem véletlen, hogy ezt a likvidációs politikát folytatták Dániában is. Mindenütt, ahol az imperialista hatalmak az emigrációban érvényesíthették befolyásukat, többé vagy kevésbbé erősen megmutatkozott az az irányzat, hogy feladják a fasisztaellenes ellenállási mozgalom kifejlődésének lehetőségét. Az NKP külföldi vezetősége Franciaországban likvidátor-politikájával nemcsák a francia dolgozók ellen követett el súlyos bűnt, hanem ugyancsak megkárosította Németország nemzeti érdekeit, mert a fasizmus ellen minden eszközzel és minden helyen folytatott harc megerősítette volna a fasisztaellenes erőket Németországban és meggyorsította volna a hitleri fasizmus szétzúzását. Szabotázs a zwickaui szénkörzetben