Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-06 / 5. szám, kedd

1953 január 6 UJ

S20 5 Külpolitikai sajtószemle Sztálin elvtárs legutóbbi nyilatkozatának visszhangja a burzsoá sajtóban. \ ,,Sztálin a legszebb újévi ajándékot adta a világnak" ežzel a mondattal kezdte Sztálin elvtárs legutóbbi nyilatkozatával foglalkozó vezércikkét a „Freies Volk" a Német Kommunista Párt központi lapja. Ezzel az új esztendőben új harcok, új győzelmek felé induló békeszerető milliók véleményének, álláspontjának adott hangot. Ezt a hetet, az ó és az újév fordulóját mindenekelőtt a Sztálin-nyilatkozat rendkívül mély hatása jellemezte a nemzetközi politikában. A burzsoá sajtó sem titkolhatta a Sztálin nyilatkozat rendkívüli jelentőségét. A francia hírszolgálati ügynökség, az AFP newyorki tudósítója megállapította, hogy az egész amerikai sajtó legfontosabb témájává vált a Sztálin nyilatkozat, és ugyanakkor nem titkolja azt a zavart sem amelyet a Sztálini üzenet az amerikai politika Intézőiben keltett. A nyilatkozat — mondja az AFP — „meglepetést okozott a hivatalos Amerikának". Ennek a meglepetésnek megfelelően, — ha a sztálini szavak súlya lehetetlenné is tette azok elhallgatását, — az amerikai burzsoá sajtó kommentárjai hemzsegnek a zavart találgatásoktól, olcsó provokációs kísérletektől. Figyelemreméltó emellett, hogy — nyilván a tömeghaingulat felé tekingetve, — óvakodnak a nyíltan viaszautasító hangtól. Ennek példája a moat lezajlott elnökválasztási kampány egyik szereplőjének, Kefauver szenátornak nyilatkozata, aki arról beszélt* hogy véleménye szerint diplomáciai tárgyalásokat kell kezdeni... a tárgyalások megindítására. „Sokatmondó az a jelentés, amelyben a francia hírszolgálat a Sztálin nyilatkozat indiai visszhangjáról számol be. A távirat megállapítja: „Máris világos, hogy politikai körökben a nyilatkozatot rendkívül kedvezően — — — lelkesedéssel . .. fogadták." Ami az amerikai imperializmus angol és francia szekértol ólnak nyilatkozatait, sajtójuk visszhangját illeti, itt szembeötlő, hogy az amerikai „szövetséges" iránti bizalmatlanság ezekben is megnyilvánul. _ Ennek jellemző formája a provokációról hirhedit reakciós Franc Tireur cikke, amely azon sopánkodik, hogy egy esetleges találkozó „nem lenne teljesen inyére", az angol és francia politika intézőinek s „annak kibővítése kívánatos". Ilyen hangok egész sor burzsoá lapban megfigyelhetők. És ez arra mutat, hogy a francia és angol burzsoázia a nemzetközi élet minden területére kiterjedő rendkívül mély bizalmatlansággal figyeli amerikai urainak minden mozdulatát. Évezredes problémák megoldása három év alatt E hét elején a földkerekség dolgozói olyan hírt hallhattak Kínából, amely mintegy jelképesen mu

T tatja: micsoda feladatok és milyen győzelmek várnak ebben az esztendőben a béketábor országaira. Nyilvánosságra hozták, hogy a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület Állandó Bizottsága ülésén Csu Enlaj elvtárs, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében bejelentette: „Hazánk gazdasági és pénzügyi helyzete a vártnál rövidebb idő alatt gyökeresen jobbra fordult. Kína gazdasági helyreállításának időszaka egészében véget ért és beköszöntött a nagyszabású tervszerű építés időszaka. Kina 1953-ban megkezdi első ötéves tervét." A béketábor erejének hatalmas növekedését — és az erőfölény további fokozódásának távlatait jelzi az az indokolás, hogy ,,a kínai nép elég erős ahhoz, hogy folytassa haroát az amerikai agresszió ellen, tovább segítse Koreát és ugyanakkor nagyszabású tervszerű építő munkát végezzen és mindkét arcvonalon nagy győzelmeket arasson. Lehet-e ennél elevenebb példát találni az erőviszonyok eltolódásának gyorsaságára! Az az ország, amelynek területe 6 esztendővel ezelőtt legnagyobb részében még az ameAz imperialista sajtó az Atlanti Szövetség belső ellentéteiről Keserű szemrehányásokkal illeti amerikai »szövetségesét<t az angol burzsoá sajtó. így például az erősen konzervatív Daily Express így ír: >,Mi elszegényedünk, pénzünk és javaink sorba az USA-ba vándorolnak. « »Napjainkban az amerikai kormány gátlástalanul felvásárol minden nyersanyagot nem is szükségletre, hanem felhalmozás céljaira. A Marshall-segélyt megszüntették, de kicsikarták belőlünk a 3600 milliós újrafelfegyverzési programmot.« Az amerikaiak titkolódzása a fegyverkezést Uletőleg ugyancsak bosszantja az »egyenrangúságukra« oly érzékeny angolokat. A NewYork Times londoni jelentése szerint az angolokat főleg az bántja, hogy Amerika európai szövetségeseit, különösen az angolokat arra nógatja, hogy mutassák meg kártyájukat és adják a legmeszszebbmenő felvilágosításukat fegyverkezéseik állásáról, ugyanakkor a maga részéről nem hajlandó erre. A »New-York Herald Tribúne* című lapban Gaston Coblenz, a lap angliai tudósítója, hosszú cikkben foglalkozik áz Angliában állomásozó amerikai katonaság és az angol lakosság közötti viszony elmérgesedésével. A tudósító megállapítja: nyilvánvalóan rossz a viszony az Angliában tartózkodó amerikai katonák és az angol lakosság között. A lap így ír: »Az angolok a többi között azt vetik az amerikaiak szemére, hogy sokat részegeskednek, prostituáltakkal veszik körül magukat, makacsok és kötekedők, mindenütt felverik az árakat, stb. így nem csoda, ha az ellentétek ma élesebbek, mint bármikor.« — írja a New York Herald Tribúne. Az Atlanti-tanács utolsó ülésével kapcsolatban még a francia burzsoá körök szóvivői is heves berzenkedéssel fogadják az amerikai imperialisták újabb követeléseit. így az amerikai barátságról ismert Aurore című francia jobboldali lap keserühangi'i cikkben foglalkozik Ridgwaynek azzal a jelentésével, amelynek értelmében újabb páncélos egységeket követel Franciaországtól. Az Aurore ezzel kapcsolatban így ír: »Egy páncélos hadosztály felállítása olyan erőfeszítést jelent Franciaország számára, amelyet nem vállalhatunk a jelenlegi körülmények között.« Egy másik francia burzsoá lap, a Figaro, keserűen kommentálja azokat a kirohanásokat, amelyek nyugatnémet részről hangzottak el legutóbb Franciaország ellen. A lap, amely pedig a hírhedt SS Szkorzeny emlékiratainak közlésével bebizonyította, hogy nem túlzottan érzékeny a francia becsületre, ezúttal így ír: »A francia közvélemény mélyen felháborodott Ollenhauer, Blücher, Kaiser és más német politikusok legutóbbi nyilatkozataiknak hevességén és arcátlanságán... a »Nagy Birodalomé iránti követeléseken, az Elzásszal és Lotharinglával kapcsolatos »German« jellegű célzásokon, valamint azon, hogy a bonni kormány mindezért nem részesült szemrehányásban.: A Figaro, a francia burzsoá köröknek a német militarizmus újjászületése miatti mély aggodalmát így juttatja kifejezésre: »Minden arra enged következtetni. mintha német körökben vágyódnának a hitlerizmus módszerei iránt.® A francia-német kapcsolatok nehézségeiről a svájci Nációnál Zeitung párizsi tudósítója így ír: »A tél beálltával a francia-német kapcsolatok is a fagypontra jutottak. Németország felől veszélyes viharok kerekednek. Franciaországban nemcsak meglepődtek, hanem fel is háborodtak az újabban Németország felöl hallható hangokon.« Hiába próbálják az amerikai propaganda dollárral dúsan bélelt lovagjai elrejteni a nyugateurópai népek amerikaellenes hangulatát, az amerikai újságírók is kénytelenek észrevenni az igazi helyzetet, így a New York Herald Tribunban Josep Alsop »Az utca hangulata« című cikkében arról panaszkodik, hogy Franciaországban egyre erősödik az amerikaellenes hangulata Amerika — írja a többi között, — természetesen nem várhatja, hogy partnerei, amelyeknek el kell ismernlök vezető szerepét, szeretni fogják. De az már rendkívül veszélyes, ha az ellenszenv és a bizalmatlanság olyan fokot ér el, hogy a közös problémák nyugodt megrvitatása teljesen lehetetlenné váljék. Már pedig nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy ez legyen a helyzet Franciaország és Amerika között. A franciákra nyomasztólag hat az az amerikai szokás — írja a továbbiakban, — hogy még nagyobb küldöttségeket küldünk külpolitikánk végrehajtására, mint amilyeneket annak idején a németek küldtek, csatlósaik ellenőrzésére. A nyugateurópai országokban feltörő amerikaellenes hangulatot elismeri a New York Times című lap is. E lapban Anne Mac Cornick így ír: ^Oktalanság volna, ha nem vennénk tudomást arról, hogy amerikaellenes hangulat van. hogy az elmúlt évben ez a hangulat fokozódott ós kiterjedt. Ez a hangulat a túlterhelt gazdasági élet lázongását jelenti a fegyverkezési kiadások ellen, azt jelenti, hogy a függetlenséghez vonzódó népek visszautasítják a függőséggel járó megkötöttségeket. Ezt a hangulatot nem szabad könnyelműen kezelni, mert esetleg végzetes arányokat ölthet.« Hasonló hangnemben ír erről a kérdésről Walter Lippman. az amerikai imperialista külpolitika egyik szóvivője a New York Herald Tribunban: »Nagy az ellentét aközött, amit a nyugateurópai né pek teljesíteni akarnak és aközött aminek a sürgős teljesítésére az amerikai katonai missziók rászorítják őket és amit kormányaik megígértek. Nézetem szerint írja Walter Lippman, '-— ez az ellentét alapja annak a feszültségnek, amely Nyugat-Európában az egyre növekvő amerikaellenességben jut kifejezésre«. Az NSZEP Közpooti Bizottságának levele a 77 éves Píeck elvtárshoz A német demokratikus sajtó január hó 3-án veziető helyen emléke, zik meg arról, hogy Wilhelm Pieck, a Német Szocialista Egységpárt és a Német Demokratikus Köztársaság elnöke betöltötte 77. életévét. A lapok számos cikkben méltatják a német munkásosztály nagy vezetőjének évtizedes harcát és államférfiúi tevékenységét. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Wilhelm Píeckhez intézett levelében a többi között a következőket írja: ,.A Német Szocialista Egységpárt II. pártértekezletének megállapításával és történelmi jelentőségű határo. zatával — hogy a szocializmus épí. tése alapvető feladat lett a Német Demokratikus Köztársaságba* — megkezdtük annak a célnak a megvalósítását, amelyért Te közel 60 esztendeje fáradhatatlanul harcolsz. Mint pártunk- és köztársaságunk elnöke, buzgóin és lelkesedéssel végzed munkádat szocialista iparunk gyorsütemű megteremtéséért, a falunak a termelőszövetkezeti mozgalom fejlő dése révén történő gyors átalakulásáért. Mint az egész német nép szószóló ja harcolsz a nemzeti újra egyesülésért^ a függetlenségért, az igazságos békeszerződésért. Mint vádló lépsz fel a nyugatnémetorseági német ée külföldi imperialistákkal és bonni háborús szerződésükkel szemben. Mint a keleti és nyugati németek megegyezésének útját egyengető vezető férfiú minden politikailag döntő pillanatban méltó módon, erőteljesen, német hazafihoz illően képviseled a párt és állam politikáját" — hangsúlyozza az üdvözlő levél, majd meg állapítja, hogy N. M. Svernylk, Klement Gottwald és Rákosi Mátyás lá togatása Wilheflm Píecknél nagymér. tékben elmélyítette a német nép barátságát a felszabadító Szovjetunió és a népi demokratikus országok között. . A „Le Monde" az európai hadsereg felállításának nehézségeiről A „Le Monde" című francia bur. zsoa lap az európai hadsereg felállításának nehézségeivel foglalkozik. Vájjon létrejön-e az európai hadsereg .' — teszi fel a kérdést a lap. „Franciaországban — írja —• jelenleg nincs meg az a többség, amely ezt megszavazná. Ami a gyakorlatias belgákat és a luxemburgiakat illeti, ök csaík akkor kezdik meg a tervezet megvitatását, ha arra már Franciaország és Nyugat-Németország áldását adta." A „Le Monde" megállapítja, hogy Franciaországra nézve a legkedvezőbb eshetőség a következő lenne: „Németország nem ratifikálja a szer. ződést és a francia nemzetgyűlés lemond arról, hogy szavazzon egy már elavult egyezmény felett. Számos francia politikus szerint — írja a lap — ez kedvező lenne, mert ... az amerikaiak sem vethetnének szemünkre semmit és a németek sem lesznek abban a helyzetben, hogy azt állíthassák. miszerint ök játsszák a vezető szerepet Európában. A francia burzsoá lap befejezésül megállapítja: „Mindenesetre az Atlanti Szövetség tanácsa legközelebbi ülésén (ez az ülés ez év tavaszán lesz) bőséges vitára nyílik lehetőség, ha addig a szerződéseket nem rati. fikálják. Ez a vita az Atlanti Szövetség teljes feloszlásához vezethet, ha nem jön létre megegyezés arra vonatkozólag, hogyan kell véget vetni a ma is folyó koreai háborúnak és ha Washington tervbeveszi a hadmüve. ! leteknek Kínára való kiterjeszté sét." A francia kormányválság René Mayer pénteken még azt ígérte, hogy szombaton határozott választ ad a köztársasági elnöknek, bemutatkozik.e a francia nemzetgyü. lés előtt is programmjával. René }la. yer szombat délben — miután több ízben tárgyalt a Pinay.kormányban résztvevő pártok parlamenti csoportjainak vezetőivel — közölte, hogy csak vasárnap adhat végső választ. René Mayer több tárgyalást folytatott Guy Molett.

val, a szocialista párt főtitkárával és König tábornokrikai imperializmus döntő fontosságú szovjetellenes támaszpontja volt: az az ország, amely csaknem két évtizedes háborús dúlás sebeitől felszaggatva csak három esztendeje szabadult fel teljesen az elnyomás igája alól, ma elég erős ahhoz, hogy a helyreállítás befejezése után első ötéves tervével az építés új győzelmei felé induljon és ugyanakkor rendkívüli részt vállaljon a koreai nép megsegítésében, abban a fegyveres harcban, amely már eddig is az amerikai imperializmus történetének legsúlyosabb katonai vereségeit mérte a^be tolakodókra. kai, az RPF egyik vezetőjével. A legutolsó tárgyalás után mind a szocialista párt, mind a gaulleisták kö. zölték, hogy véglegesen csak akkor fogiáinak állást, ha a René Mayer programmbeszéde elhangzik a parlamentben. így René Mayer beiktatása valószínűleg teljes egészében a jobboldali szocialisták, illetve a gaulleisták döntésétől függ, akik minden bizonnyal megpróbálják ugyanazt a kettős játékot folytatni, amelyhez Pinay beiktatása idején folyamodtak és amelynek eredménye Pinay uralomrajutása lett. Mint annak idején, nyilván most is megpróbálják egymás között felosztani a szerepet, Pinay beiktatásakor is pontosan ez történt: a szocialisták tartózkodtak a szavazástól, De Gaulle pártja viszont Pinay beiktatása mellett szavazott és a- manőver eredménye Pinay beikta tása volt. Harry Pollit t elvtárs röpirata a/, angol munkásosztály politikájáról Harry Pollitt, az Angol Kommilnista Párt főtitkára röpiratot adott ki. „Milyen legyen a munkásosztály politikája" címmel. Pollitt rámutat, hogy az 1952. évet az árak emelkedése, a kapitalisták óriási nyereségei, a dolgozók béremelése követelésének elutasítása és az életszínvonal általános csökkenése jellemezte. Kiemeli, hogy miközben Anglia belső és külső piacai egyre szüktllnek, az USA megfosztja Angliát attól a jogától, hogy árut exportáljon a szocializmus országaiba. íme, ezért növekedett az elmúlt évben a munkanélküliség. Angliában. „Mi, kommunisták — írja a továbbiakban Pollitt — a következő követeléseket ajánljuk széleskörű megvitatás alapjáiü: belpolitikai téren emeljék a munkabért a drágaság növekedésének megfelelően, növeljék a munkanélküli segélyt, az aggkori és hadirokkant nyugdijat, Illetve járadékokat. Csökkentsék az árakat, építsenek több lakóházat iskolát és kórházat. Tegyék ingyenessé az orvosi ellátást. Adják át a nép tulajdonába a kulcsiparokat és földbirtokokat. Szüntessék meg az államosított vállalatok tulajdonosainak kártalanítását, ismét államosítsák minden kártalanítás nélkül a magántökének visszaadott vállalatokat. Vonják ki a volt tulajdonosokat az államosított vállalatok igazgatóságából és állítsanak helyükre munkásokat. Külpolitikai téren feltétlenül szakítani kelL az amerikaiak által Angliára erőszakolt külpolitikával. Angliának kj kell fejlesztenie a kelet és nyugati közötti külkereskedelmet. Csökkentenie kell a fegyverkezést. Alá kell írnia az öt nagyhatalom közötti békeegyezményt. Ki kell vonnia csapatait Koreából, Malájföldről, Kenyából és Egyiptomból és véget kell vetnie az amerikaiak angliai uralmának." Az öt nagyhatalom közti békeegyezménnyel kapcsolatban Pollitt elvtárs hangsúlyozta, hogy a „Szovjetunió és Kína kész haladéktalanul aláírni a békeegyezményt". Pollitt a továbbiakban „az angol néppel szemben elkövetett bűncselekményként és árulásként" jellemzi azt. a tilalmat, amelyet az amerikaiak Angliának a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kereskedelmére róttak. Ez a politika-nemzeti öngyilkosságra vezet — hangsúlyozta. Ezután kiemeli a fegyverkezési programmnak az angol .gazdasági életre gyakorolt végzetes hatását és aíkraszáll amellett, hogy a nagyhatalmak közötti megállapodással csök. kentsék ezt a programmot. Feltétlenül eí kell tiltani a baktériumháborút, valamint az atom- és hidrogénbombát. Az imperialisták gyarmati háborúival kapcsolatban Pollitt hangsúlyozza, hogy a gjfármati népeknek a nemzeti függetlenségért folyó harcát nem lehet megtörni és hogy ez a harc szerves része az angol nép harcának, amelyet a belügyeibe beavatkozó amerikaiak ellen folytat. Pollitt emlékezteti az angol népet, hogy milyen veszélyt jelentenek az Angliában létesülő amerikai katonai támaszpontok és kiemeli: itt az ideje, hogy Anglia az angol nép érdekeinek megfelelő politikát folytasson.' „Ennek a politikának alapja az. hogy Anglia hajlandó lesz együttműködni minden országgal és nem engedi meg, hogy bármely ország függővé tegye. így lehetővé válnék az. hogy Anglia olyan politikát folytasson, amely kivezetné a háborús táborból és a béketáborba Vinné" — állapítja meg HarrV Pollitt. Űjabb háborús bűnös német hadianyaggyáros kapta vissza vagyonát Friedrich Flick német háborús bűnös hadianyaggyáros a nyugati hatalmak főbiztosságának rendelkezésére háborús nyereségeivel együtt visszakapta telje

s vagyonát egy javaslat alapján, amelyet ő maga terjesztett a főbiztosok elé. A vagyontételek közé tartozik több nehézipari és bányavállalat.