Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-04 / 4. szám, vasárnap

4 HISZ® I 1953 január 4 Az országos Jégkorongbajnokság hírei Réssiet Ivan Oibracht „Anna 6 6 című regényéből * A gyárakban nagy lett a felfor­dulás. A munkások már úgy men­tek munkába, liogy tudták, miről van szó. Mert az újságot már ott­hon, reggeli közben átfutották s amíg jobb kezük hol a csésze kávét emelte szájához, hol a karáj kenye­ret, bal kezük lázasan forgatta a lapot, amelyen még érzett a friss nyomdafesték szaga. „Egyél, egyél, mert elkésel!" mérgelődtek az asszonyok s az ember zsebébe gyűr­te az újságot, kisietett az utcára, felugrott a zsúfolásig telt villamos­ra s még ott is, a szorongó vállak közt, egyfnás hegyén-hátán, szinte csak az orrával is megpróbált ol­vasni. Mert a világ mozgásba jött. És ezt a mozgást már nem a diplo­maták határozták meg, sem az aranyvállrojtos generálisok, hanem a munkásság tömegei. Magyaror­szág! München és Németország! Finnország! Észtország, Itália! És Oroszország! Főleg Oroszország! OSzSzK betűk, amelyeket mind­örökre be kell vésni az emlékezetbe! Folyt a vita a zsúfolt villamosok­ban és a reggeli vonatokon. És amíg a villamosmegállótól a gyár kapu felé hömpölyögtek — ezúttal nem sietősen, még útközben is ki­cserélték egymás híreit, vetköződés közben, a ruhaszekrényük előtt, egyik kezükben a kék zubbonnyal, a másikkal a ruhaszekrényajtócskát keresgélve, összegezték véleményü­ket. És a munkahelyek öntőmintái' között, az üllőknél, az összekötőfo­lyosókon, a Siemens-kemencék kö­rül, a szénraktárakban, a homokbá­nyában mindenütt folyt a vita, min­denki hozzászólt a z eseményekhez. A lelkesen hívők is és a kételke­dők is, a tájékozottak éppúgy, mint a tájékozatlanok. És a többi gyár­ban is ugyanúgy: az esztergapadok mellett, fűrészeknél, köszörűknél, a festőgépek közt, a fúróknál, a fűtő­házakban, a pékek dagasztógépeinél és a rostáknál, vagy a kártolók és szövőgépek mellett. A textileseik, a süketítő zajban kiabálták egymás fülébe az újabb híreket. A lányokat is a csomagolóban és a raktárakban — míg fürge kezük ügyesen haj­togatta a papírt és a sztaniólt, — most nem az érdekelte, hogy Rózsi babája szőke-e vagy barna, hanem, hogy szokol-e vagy egységpárti. Mert a nagyvilágban megkezdődött a forradalom. A gyűlések telve robbanó feszült­séggel, persze igen viharosan zaj­lottak le. És Tóni minden fonto­sabb gyűlésen megjelent. Legtöbb­jén Annával együtt, mert bár An­na elsején nem hagyta ott az épí­tészeket, de heves harcok árán ki­vívta, hogy este is kapjon kime­nőt. Együtt üldögéltek a külvárosi kocsmákban, lesve a kockás abro­szok mellett a dikciőzók szavait attól a belső indulattól eltelten, amely mostanában a munkásságot állandó feszültségben tartotta. Most a kezük nem keresgélte egymást, mint békés időkben. Tóni figyelmét túlságosan lekötötte a világ érveré­se. nem érezte volna Anna vérének lüktetését. És kevés gyűlés volt. amelyen Tóni maga is ne szólalt volna fel. „Elvtársak!" Mily szép volt ily pillanatokban é3 mily büszke volt rá Anna! Fér­fias alakja kiegyenesedett, szeme kék acélja hirtelen, mint a mágnes, magához vonta mindenki figyelmét és úgy zengett ajkán a sző, hogy „elvtársak", mint pörölycsapás a kovácsüllőn. Valaki más volt ez az ember, nem az, akit Anna a hétköz­napok világánál ismert meg. Vala­ki, aki Tóni legbelsejéböl is csak ünnepélyes pillanatokban bukkant elő: ugyanaz, aki lángra lobbantot­ta az ő szemeit is és vérpirossá tü­zelte az ő arcát is, ha csókolództak, szerelmeskedtek. „Elvtársak!" Ezúttal a Népház kerthelyiségé­nek kis színpadán csendült fel e szó hármas kalapácsütése. Az ablak­üvegekből tákolt fal alton át! kiáradt a fény az éjszakába és a kert felől úgy ragyogott, mint a csillár. A terem zsúfolásig megtelt. Aki te­hette, a kerek asztalok körül ült, összezsúfolódva, váll a villon, térd térd mellett. A többiek a falaknál szorongtak és ellepték a pódium előtti térséget is. A cigarettafüst felhőiben, a fejek felett, az esemé­nyek s a reménység káosza kavar­gott. A színpad sarkába felvittek egy hosszú asztalt s ennél ültek a szociáldemokrata képviselők. — Elvtársak! Csalódtunk! Be­csaptak bennüket! Ezt a Republi­kát mi vívtuk ki! Mi, akik a kül­földi légiókban harcoltunk, akik át­szöktünk innen az emigrációba, vagy a zöld káderekbe, akik fellá­zítottuk a császári csapatokat és földalatti összeesküvéseket szőt­tünk! Mi harcoltunk, haldokoltunk és éheztünk s a burzsujok azalatt itthon űzték a lánckereskedelmet és meggazdagodtak, mert asszo­nyainkról az utolsó inget is lehúz­ták egy ko3ár krumpliért! És ki uralkodik mégis a Köztársaságban? Ök! És mi továbbra is rabszolgák vagyunk, mint régen. Mi változott meg? Kovácsok, nézzetek a tenye­retekbe! Puhább-e, m:'nt Ausztria alatt? És ti textilmunkások? Ke­vesebb por és szösz rakódik-e a tü­dőtökre? A téglagyáriaknák nem ugyanolyan hajlott-e most is a há­tuk? Az utcákon ,kevesebb-e a kol­dus? Kevesebben pusztulnak-e el tüdöbajban ? Nézzetek a gyerekei­tekre, munkása ssaonyok! Jobban tápláltak-e, kövérebbek-e, mint Ausztria idején? — Eiég kövér gyerek vanaPri­kopyn! — kiáltotta gyűlölettel egy ässzony a terem hátuljából. Tóni szenvedély csen folytatta: — Eget-földet ígértek nekünk. De ígérgetni és ígéretet megszegni, ahhoz a császárok! is értettek! Ausztriában úgy hívták ezt, hogy királyi leirat, ma pedig úgy, hogy „Washingtoni deklaráció!" Hol van a bányák államosítása? És a ne­héziparé ? — Becsaptak bennünket! — dör­rent bele élesen egy hang a terem csendjébe. A házmesterek titkára kiáltotta ezt, egy nyurga, aszkéta külsejű ember, keskeny, görbe ká­nyaorra felett láng csapott ki feke­te szeméből. Odább egy óriás ter­metű kőtörő, kinek kemény voná­sait mintha csákány véste volna kőbe, öklével az asztalra csapott és úgy görgette lassan szavait, mint a szikladarabokat: — Hogy elal­tassanak bennünket és legyen ide­jük berendezni a Republikát úgy ahogy nekik tetszik. — Miért nem osztották fel a nagybirtokokat? Miért nem konfis­kálták el az összeharácsolt háborús vagyonokat? — Tóni mint robbanó lövedékeket röppentett rövid jelsEa­vakat a gyülekezetbe: — Miért nem választották el az egyházat az államtól? A teremben kitört a nevetés. — Tábor a mi programmunk! — kiál­tott fel valaki, a huszitákra céloz­va, Röhej hullámzott végig a ter­men. — A mult héten... — kiáltotta egy fiaťál elvtársnő, de mivel a lár­mát nem bírta túlkiabálni, várt egy-két pillanatig s aztán újra kezdte: — A mult héten a Vyse­hradyn letartóztattak egy bankszol­gát, mert ném vette le a kalapját, amikor a pap arra vitte az ostyát. — S a nevetés megint megrázta a terem üvegfalait. — Miért nem állítottak fel mun­kásmilíciákat a hadsereg helyett? — folytatta Tóni. — A Republika hónapról-hónapra növeli a hadsereg létszámát. Minek? Ezidén nyáron láttuk, hogy minek! Hogy a világ­kapitalizmus zsoldjában vérbefojt­hassák a magyar elvtársak forra­dalmát! Hogy szétzúzzák azt a ma­gyar proletariátust, amely embe­ribb élet után mert vágyódni! — Fúj, szégyen! Fúj, fúj! — lá­zongott a gyülésezők tömege kese­rű indulattal, dühödt megbotránko­zással. Hogy ez megtörtént! Hogy ez egyáltalán megtörténhetett! Hogy akkor is hagyták magukat becsapni, félrevezetni. — És a mi munkáscsapataink is elmentek oda, hóhérkodni! — Fúj, fúj, szégyen! — Ügy hangzott ez, mint az ekrazit­aknák robbanása, gyors egymás­utánban. —''Igen, elvtársak, szégyen! — harsant fel Tóni. — Örök szégyene azolcnak, akik parancsot adtak a hadseregnek, forradalmi hadsereg­nek, hogy lerohanja a magyar re­volúciót, ugyanúgy, mint az, hogy az orosz forradalmat is megkísérel­ték csírájában elfojtani. Örök szé­gyene a mi mumkásvezetőinknek is, hogy ehhez hozzájárultak és hogy a munkásság tornászcsapatait Szlo­venszkóra küldték. Tónit annyira elfogta a hév, Hogy beszélni sem bírt tovább, elhallga­tott. De csodálatosképpen a terem is lecsendesült. A szónok igen ké­nyes, fájó ponthoz ért. A csend baljóslatúan komor volt. Csák itt­ott szakította meg néhány szigorú szó: „Igen, ez igaz!" Senki sem mert többet mondani. Érezték, hogy mily szörnyű erejű ez a szó, hogy „árulás" és hogy miatta majd a párt élő húsába kell vágniok. S et­etői valamennyien féltek. Csak a házmesterek vézna titkára ugrott fel, szúrós karvalyszemét végig­hordta a termen, ökleit letámasztot­ta a képviselők asztalára s csatta­nó hanggal kiáltotta: — Ti tetté­tek ezt! — A gyülekezet dermedten hallgatott. — Becsaptak bennünket, — foly­tatta gyorsan Tóni, hogy a figyel­met megint maga felé fordítsa. — Mindannyian! Legyetek türelemmel, mondogat j ók. Mint ahogy a háború négy éve alatt is ezt mondogatták. De meddig még? Sokáig? Megmon­dom, hogy meddig! Amig a bur­zsoázia helyre nem hozza a maga gazdasági rendjét, amig meg nem szervezi a saját hadseregét, csend­örségét és rendőrségét. Aztán ha elkészült vele, a torkunknak ugrik és leteper: „így ni, elvtáraacsksák, elég volt! E'.ég volt ebből a közös komédiából, nem játszunk tovább szabadságosdit, és demokráciát! A béreket ide, a nyolcórás munkaidőt, a pokolba! Ezután úgy táncoltok, ahogy mi fütyülünk!" Anna büszkén hallgatta a kedve­sét. Ott állt fenn, kipirulva, acélos pillantással, s mint a forgó korong kapta el a többiek rásugarzó te­kintetét. Tóni szeme elnyelte a ha­ragjukat, fájdalmukat és a vágyai­kat is. Betelt velük s átitatva, fel­forralva a saiát vérével is, a szavalt tüzes áradatában újjáteremtve, visz­szasugározta a tömeg felé. „Milyen szép!" gondolta Anna, Milyen jó lenne, ha Tóninak eszé­be jutna, hogy ő is jelen van s leg­alább egy pillanatra ránézne. De Tó­ni nem nézett rá, s az ő tekinte­te beleolvadt az égész közösség szik­rázó szemtengerébe. Anna már nem is értette Tóni szavalt. Csak a hang­ját hallotta s ez határtalan gyönyö­rűséggel töltötte el, Érezte, hogy Tóni fenyegető ökleivel mekkora erő árad reá és mindannyiukra, az egész teremre, és hogy még vala­mi más is, valami kimondhatatlan, ami enyhe borzongást okoz és könny­fátyolba borítja a szemeket. Érez­te, hogy szereti öt. Tóni végzett. Fölhúzta a vállát, mint a súlydobók s a szeme lán­golt: — Oroszországban hatalmas harc folyik. Értünk és mindenkiért!. Oroszországban ömlik a proletár­vér. Értünk' és mindenkiért! Orosz­országban új világ épül. A világ egész munkássága számára. Ne ma­radjunk tétlen nézői! Legyünk mél­tók ehhez a küzdelemhez!. s. És Tóni felkiáltott: — Éljen a szovjet forradalom! — A Népház kerthelyi­ségét megremegtette lelkes felkiál­tása. Tóni a színpad legszélére lé­pett: — Éljen a világforradalom! — A termen átcsapott a vihar. „Él­jen!" „Éljen!" „Éljen!" „Éljen Le­nin!" „Éljen a forradalom!" É s eb­ben a viharban háborogva verődtek össze a tenyerek és csapkodott a hangok ostora, kavargott a cigarét­tafüst, a vörös zászlók, az égő sze­mek. Tóni kipirult arccal kiáltotta a színpad rivaldájából: „Éljen a csehszlovák forradalom!" ' A kert­helyiség üvegfalai úgy rengtek az éjszakában, hogy félő volt, össze­dőlnek és ezer darabra törnek. Csak­úgy örvénylett minden. A színpad erdei kulisszái, az elnöki emelvény, az üvegek, a tellsdeteli hamutartók, a kockás abroszok. a, mennyezet villanykörtéi. Mindenek és minden­ki e'lcnére c?ak azért- is: ,.Éljen a csehszlovák forradalom!" Benne A köztársasági jégkorong bajnoki mérkőzések jövő héten a 2. forduló­val folytatódnak. Kedden, január 6-án a Motorlet Sverma Jinonice a Tatra Smichowal játszik, a mérkő­zést Chc»d és Vújtech vezetik. Szer­dán, január 7-én következő találko­zók' lesznek: Slovena Žilina—Bánik Ostrava 19 órakor, (Gröger és Tih­lár vezetik). Krídla Vlasti—Vitko­vické Železiarne Olomoucban 19.30 órakor, (Klíma é s Nemec vezetése mellett); GZ Královo Pole— Zbro­jovka Brno 19.30 órakor, (játék­vezetők Derlaky é s Metelka); Slá­via Pardubice— SKP České Budejo­vice (játékvezetők Šolty és Formá­nek); SpaTta CKD Sokolovo— Slávia Kartové Vary 19.30 órákor, (játék­vezetők Josek é s Winkler); SONP Kladno— Z VIL Plzeň 19.30 órakor, (játékvezetők Machánek é s Kiad. rubsky). Csütörtökön, január 8-án, Prágában tartják meg az ATK— TOS Holpubkov mérkőzést, melyet Kotva és Slanička vezetnek. Eddig még nem állapították meg a KP Opava—TP Poprad mérkőzés idő­pontját, (játékvezetők O. Fleisch­Január 4, vasárnap. A nap kél 7 óra 58 perckor, nyugszik 16 óra 11 perckor. A naptár szerint Leona nap­ja van. • Várható időjárás: változó felhőzet mellett sok helyen havazás, illetve havaseső. A hőmérséklet élénk északi szél kíséretében az éj­szakai órákban 4—5 fokkal a fagy­pont alá süllyed, nappal, főleg az ország nyugati részén 0 fok körüli­* A külön gyógygondozás irányelvei i Mindaddig, míg az előzetes gyógy­gondozásra vonatkozó törvény ér­telmében megállapítják' a külön gyógykezelés új irányelvét, az 1952. évre szóló külön gyógykezelési irányelvek érvényességét a követ­kező értelemben hosszabbítják meg: Az egészségügyi központok, a ta­nácsadó orvosi bizottságok, a jára­dékbiztosítási véleményező bizott­ságok és a biztosító intézeti orvo­sak az 1953. évre külön gyógykeze­lést az eddigi irányelvek szerint 1953. március 31-ig indítványozhat­nak. A nemzeti egészségi intézetek véleményező szolgálata ezeket a ja­vaslatokat felülvizsgálja, és kiszabó bizottságok időbeli korlátozás nél­kül az eddigi irányelvek szerint dön­tenek az 1953. évre javasolt külön gyógykezelések tekintetében, ameny. nyiben ezeket a javaslatokat 1953. március 31-ig állították ki az irány­elvek első pontjában meghatározott szervek. A bizottságok — kivéve a tuberkulózis gyógykezelést, amely­nek kvótája ninc s megállapítva, — csak a járási nemzeti biztosító in­tézet által kijelölt kvóta keretében határoznak. A munkaképtelen egyé­nekre vonatkozó indítványokról a bizottságok a járási nemzeti bizto­sító intézettel közösen a kvóta meg­jelölése előtt is határozhatnak. Az 1952. évre szóló külön gyógygondo­zás irányelveit további intézkedésig az adminisztratív kezelé s tekinteté­ben is meghosszabbítják. A pozsonyi csavargőzös befejezte idényét 1952. december 20-án befejeződött a csavargőzös forgalom Pozsony és Ligetfalu között és majd csak ta­vasszal indul meg újra, mert a dol­gozóknak télen jobban megfelel az autóbuszjárat. ^ volt ebben a régi gyűlölet szenve­délye, a jobb jövő örömös vágya, a fölszabadulás lelkesedése és benne volt az utcai harcoknak bosszúálló és diadalittas forrongása. Az em­berek felugráltak az asztalok mel­lől. Az öklök fenyegetve forogtak a fejek fölött. — „Éljen a Harma­dik Internacionálé" — kiáltotta még Tóni. Igen éljen! éljen! Mert a Har­madik Internacionálé vezet minket linger ós Klíma). A második fordu­lóban NV Bratislava, CSSZ Proste­jov é s Chute Chomútov szabad­naposok. Vitkovické Železiarne— Slovena Žilina 12:1 (4:0, 4:0, 4:1) A bajnoki mérkőzés állandó eső­ben és puha jégen folyt le. Vítko­vice minden megerőltetés nélkül könnyen győzött. Legjobb játékosa Remiás volt a védelemben, Blažek és Seiml a támadásban. A zsolnai csapat mint egész korcsolyázás és technika dolgában nagyon gyenge volt, csupán egyes játékosai voltak megfelelőek, így Tuček és Kvasnica a védelemben és Beniač a támadás­ban. A győztesek góljait Seiml (3), Blažek, Garstka és Planka (2—2), Stanek, Kyta ég Vaolav Dufbnik (1—1) ütötték. A mérkőzést 1.500 néző nézte végig és az olomouci Bartošek és az osztravai Hruby ve­zették. A zsolnaiak egyetlen gólját Beniač szerezte meg. Megkezdődött a ROH téli üdültetése Vasárnap 80 üdülőhelyejí megkezd, •ték a ROH 1953-as téli üdülteté­sét. Az építők sikerei lehetővé tet­ték számiunkra ennek további kibő­vítését és javítását. Tizenhat napos turnusokban, a téli üdülés során összesen 114.000/kiválasztott dolgozó váltja fel egymást, akik példás munkaviszonyokkal a legjobban hozzájárulnak a gottwaldi ötéves terv teljesítéséhez. A pozsonyi La Paloma vállalat ezentúl csak étkezde lesz A Központi Nemzeti Bizottság tanácsa elhatározta, hogy a Mária­utcában levő La Paloma Vállalat a pozsonyi dolgozóknak ezíntúl mint étkezde álljon rendelkezésére. A helyiség eddigi jellegét megszünte­tik és a záróra ebben az étkezdé­ben 22 órakor lesz. Űj pionírház Ligetfalun Ligetfaluban megszűnik a Kras. kovsky-utcán levő vendéglő és an­nak helyiségeit a ligetfalusi pionír­otthon részére rendezik be. V A tűzvész elleni védelem fokozása A Szovjetunió mintája szerint, ahol minden harmadik ember a tűz­vész elleni védelem alapismeretei­ben jártas, nálunk is hozzáláttak a tűzbiztonsági szolgálat során a la­kosság tömeges nevelésére. Számos városban és falun házi tűz őrsége, lcet állítanak fel, amelyek tagjai ki­képzésben részesülnek és gyakorla­tokat végeznek. Eddig több mint 35.000 ilyen házi tűzőrséget állítót­tak fel és már 25.000 őrség elvé­gezte a kötelező iskolázást Ösz­szesen már 130.000 ember nyert ki­képzést a tűzvész elleni védelem alapszabályaiban. WWWWWtWWWI W >t <Wt>MWt MtH tl» CJJ SZO Szlovákia Kommunista Pftrtta­nafc naDilawa — Szerkeztflsés: Bratlsla­ra. Jesenského 8—10. Telefon- «47-16 és 352—10 Főszerkesztő t/Srtncz Gvula — Kiadóhivatal: Pravda. laDkladôválla­lata. Jesenského 12 Telefon- (Izem* elő­fizetés és laoárusltás 274—74 e ervén) elő­fizetés 262—77 Az tlj SZO .leerenrtelhetö i Dostal kézbesítőknél vasrv a oostahlva­alokon Is - Előfizetési d(1 V, évre 120 Kés. Feladó és Irányító Dostahlvatal Bratisla­va II. — Nvomla a Pravda n v nvnmdá­1a Bratislava harcba és a győzelemhez! Éljen! Éljen Lenin! Tóni elindult lefelé a színpad lép­csőin. Kipirultán, idegesen rángó arcizmokkal. Utat tört magának az aszatlok között. S mialatt a te­rem még egyre dörgött és vihar­zott, odaült Anna mellé. Üdvözlésül megbiccentette fejét s futó mosoly suhant át arcán. Anna kék szeme a_ teljes odaadás fényében égett. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom