Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-17 / 300. szám, szerda

1 1952 december 17 UJS2Ö Ki kell tenni Rujder Hennáim 75 holdas kulák szűrét a vásárúti szöveikezeiből Az elmúlt kapitalista rendszerben sokszor hallottuk emlegetni azt a közmondást, „mondj igazat, betörik a fejed." Volt is ebben valami igazság, mert a régi idöböl „a jó" kapitalista világban egy munkásnak sohasem lehetett igaza. Igaz már eltűntek a mindenható földbirtokosok és gyárosok, nem tűntek el azonban az olyan vezetők, akik ha fejükre olvassák az igazságot, megsértődnek és minden alkalmat megragadnak, hogy az igazságos kritikát elnyomják. Az ilyen emberek sok esetben még attól sem riadnak vissza, hogy a jogos kritikát ököllel fojtsák el. így történt ez a vásárúti szövetkezetben is. A mult évi elszámolásnál Nagy Tivadar szövetkezeti tag az elnök fejére olvasta hibáit. Az egész tagság fülehallatára megmondta Kovács Alojznak, hogy nem való a szövetkezet élére, mert nem igazságos, befolyásolható és a közös vagyont is meglopta. Ez az eset ez év februárjában történt, amikor a vásárúti szövetkezet vezetőségének számot kellett adnia a tagságnak az elmúlt évi gazdálkodásról. Ezen a gyűlésen mondta meg Nagy Tivadar is a szövetkezeti tagok fülehallatára, hogy Kovács Alojz elnök meglopta a szövetkezetet, megrövidítette a szövetkezeti tagság jövedelmét. Kovács Alojz cselédember gyereke. Apja Vásárúton szolgált Rujder Hermann úrnál. Kovács Alojz nem önálló ember. Már régóta Rujder Hermann befolyása alatt áll. Rujder úr s?«mélye még mindig nagy szerepet ^dtszik előtte. Ennek az embernek, akinél az apja, azt lehet mondani éhbérért dolgozott, mint elnök lehetővé tette, hogy beférkőzhessen a szövetkezetbe. Azt is megengedte, hogy befurakodjon a szövetkezet vezetőségébe és ott fontos szerepet töltsön be. Érdemes egy kicsit megismerkednünk Rujder úrral. Hadd tudjuk meg, hogy valójában kivel is állunk szemben. Kinek a kezére van most bízva a vásárúti szövetkezeti állatállomány egészségi állapota. Rujder Hermann még ma is a szövetkezet zootechnikusa és nincs erő, mely elbírná mozdítani a helyéről. Az állatállomány között gyakori az elhullás, de a „nagytudásu" zootechnikus ezt azzal magyarázza, hogy rossz a szeme az éjjeli őrnek, és attól döglenek meg az állatok. Voltak szövetkezeti tagok, akik ezt a babonát elhitték és az éjjeli őrt leváltották. Pedig ha józan ésszel bíráljuk a dolgot, nem az állítólagos „rossz szemű" éjjeli őrt kellett volna eltávolítani, hanem a kulák zootechnikust. A helyi pártszervezetnek kellett volna ezzel a dologgal beha tóbban foglalkozni és bizonyítani a szövetkezet előtt, hogy rossz szemű ember nincs, de rossz szándékú igen, különösen a falusi dolgozók esküdt ellenségei, a kulákok között. Csakhogy Vásárúton a helyi pártszervezet elnöke is azt iparkodott bebizonyítani, hogy náluk nincs kulák a szövetkezetben. Vájjon nem knlák-e Rujder Harmann? Az bizony, még pedig a javából. Rujder Hermann egy minden hájjal megkent ravasz kulák. Lehet, hogy a vásárútiak szerint ahhoz, hogy valaki .kulák, nem elég az, hogy csak 75 hold földje legyen Lehet, hogy Kovács Alojz, a volt szövetkezeti elnök is ezen a véleményen volt, amikor befogadta Rujder Hermannt a szövetkezetbe, Ravasz róka mézes-mázos szavakkal hosszú éveken át orránál fogva vezette a község hiszékeny lakosat A hízelkedő szavak mögött még Kovács Alojz sem vette észre a piócát, mely az apja vérét is sokáig szívta Kovács Alojz még most sem akarja észrevenni, hogy miért kellett neki rongyos ruhában járni, mikor az apja Rujder urat szolgálta. Talán azt sem vette észre Kovács Alojz, hogy amíg ő és az apja rongyosan járt Rulder úr naprólnapra mind testi'eg. mind va<»vonila.s terie="*kedett gyarapodott Vájjon miért volt ez, hogy Kovács Alojzék állandóan robotoltak, mégis szegények maradtak, Rujder úr pedig szemlátomást gazdagodott. Azért, mert a Kovács Alojzéké volt a munka, Rujder úré meg a haszon. Kovács Alojz apjának és a többi cselédjének a bőrén gazdagodott meg a „nemesszívű" kulák. Rujder úr azonban nem elégedett meg azzal, hogy csak a 75 hold után szedje érdemtelenül a hasznot, hanem még kocsmát és mészárszéket is nyitott. Ezekután már nemcsak azt a két-három cselédjét és szolgálóját zsákmányolta ki, hanem az egész községet, Rujder úr mint „jó üzletember" arra is rájött, hogy cséplőgéppel is jól lehet keresni. A kocsmán, a mészárszékeit és a 75 holdon kívül még cséplőgép társtulajdonos is lett. Egyszóval mindent csinált, amiből hasznot lehetett húzni, csak éppen dolgozni nem akart. Lényegében ez volt Rujder úr ravasz életének fénykora, melyet azzal szeretne palástolni, hogy ő is belépett a szövetkezetbe. A „jó üzletembernek" azonban arra volt esze, hogy először szép sorban eladogatta az állatait s csak azután lépett be a szövetkezetbe. Lehet, hogy mindezt csak azért csinálta, hogy segítségére legyen az állatgondozónak, hogy az ő állataival ne szaporodjon a munkája. Annyira „jószívű" volt, hogy inkább tűrte, hogy az állatokért kapott bankók az ő zsebét koptassák, mintsem az ö állatai a szövetkezet istállóját. A 75 hold föld után csak egy pár lovat adott be, de ezek is olyanok voltak, hogy még a lábukon sem bírtak megállni. Egy darab „fejőstehenet" is adott a szövetkezetnek, de olyat, hogy könynyebb volna egy egyiptomi múmiából vizet facsarni, mint a Rujder úr tehenéből egy deci tejet kifejni. Egyszóval a kulák már az első pillanatban kimutatta fogafehérét a szövetkezetben. Kovács Alojz azonban nem akarta, vagy lehet, hogy nem ls merte észrevenni a kulák spekulálását. Takargatta a kulák ravaszságát, mert Rujder úr nagyon jő szívű volt hozzájuk. Még cseléd is lehetett nála Kovács Alojz apja. A kulák azonban nem elégedett meg azzal, hogy csak a saját marháit adogatta el, hanem a község többi földműveseit is arra tanítgatta, hogy először adják el a marháikat és csak aztán lépjenek a szövetkezetbe. Tudom, hogy Rujder úr ez ellen kézzel-lábbal tiltakozna, ha lehetne. Csakhogy Házi Sándor, a szövetkezet mostani elnöke és négy vagy öt szövetkezeti tag fülehallatára próbál, ta rávenni Bugár Rudolf kilenc hektáros gazdát, hogy csak azután lépjet a szövetkezetbe, ha az állatait, illetve azoknak az árát már a zsebében érzi. Rujder Hermannak már ekkor meg voltak a tervei. Tudta, hogy ha a gazdák a szövetkezetbelépésük előtt eladogatják állataikat, a szövetkezetnek nem lesz meg a földterülethez szükséges állatállománya, nem tudják teljesíteni beadási kötelezettségüket, nem kapnak cukor- és szappanjegyeket. Ez be is következett. Ezt a pillanatot kihasználta arra, hogy a szövetkezet ellen lázítson. Tudta, hogy a szövetkezeti tagok nem azt nézik, hogy mi volt az oka annak, hogy beadási kötelezettségüknek nem tettek eleget, hanem az, hogy nem kaptak cukorjegyet és szappanjegyet és úgy érzik, hogy meg vannak rövidítve. Terve sikerült is, mert a szövetkezet valóban nem tudott eleget tenni beadási kötelezettségének a mult évben, tehát ezért nem tarthattak igényt cukor és szappanjegyekre. Rujder elérte célját. A szövetkezeti tagok között elégedetlenség támadt. Rujder pedig tovább szította a tüzet. A szövetkezet vezetősége Kovács Alojzzal az é'.en nem tette meg a kellő intézkedést a kulákkal szemben. Nem leplezték le a szövetkezeti tagok előtt a legalattomosabb ellenségüket Kovács Alojznak. mint a ^zö vetkezet elnökének kötelessége ett volna világosan rámutatni a szö vetkezeti tagok előtt, hogy kik azok az egyének, akiknek bűnéért a szövetkezeti tagok is .szenvednek. Rá kellett volna mutatni Rujderra és azokra az emberekre, akik ráhallgattak és eladogatták a marháikat, s csak a puszta földet adták a szövetkezetbe. Rá kellett volna mutatnia, hogy ezek miatt nem kapták meg a jegyeket a becsületes szövetkezeti tagok. Csakhogy Kovács Alojz ezt nem tette, mert ö is halászott a zavarosban, míg lehetett. Nem mert rápirítani apjának egykori urára és tanácsadójára, mert az ő szénája sem volt rendben. Az ő fején is volt vaj és félt*, hogy ha tüzet csinál a vaj elolvad. Vannak azonban a tagok között olyanok is, akik nyitott szemmel járnak a világban. Egy év leforgása alatt sok turpisságra rájöttek. Az évzáró gyűlésen mint már említettem is, Nagy Tivadar felbátorodott és kritikát gyakorolt az elnök felett. Igaz, a dolgok senki előtt nem voltak újak. Már a verebek is csiripelték, de senki sem mert Kovács Alojz ellen szót emelni, hiszen Rujder úr barátja. Kovács Alojz megcsinálta azt is, hogy a szövetkezet vetőmagjával két hektár földet vetett be a saját részére. Ott lopta meg a szövetkezetet ahol csak tudta:. Házi Sándor is tud arról, hogy Szabó Ferenc kulák földjéről is ö szállította haza a mákot, ami a szövetkezet tulajdonát képezte, mivel a kulák földje kötelező bérletbe volt adva a szövetkezetnek. Cserkó Mária kulákasszony földjére, mely szintén a szövetkezet gondnoksága alá tartozott, — ugyancsak hazaszállította a mákot. Ezenfelül meszet, cementet, téglát lopott a szövetkezet vagyonából, amit saját részére használt fel. Mindezt a kocsisok mondták el, akik a lopott holmit Kovács Alojznak hazaszállították.*A házát is rehdbehozatta, csak az a baj, hogy" a kőműveseket a szövetkezet pénzébőa fizette.. A dolog úgy történt, hogy a szövetkezet új istállókat épített. A kőművesek Kovács Alojz rokonai voltak Nádszegről. Az istálló építése után a rokon házát is rendbetették, de a költség a szövetkezetét terhelte. Kovács Alojz tanácsadója, Rujder úr kívánságára megtette azt is, hogy az újonnan belépett szövetkezeti tagoktól a beadásra alkalmas sertéseket nem hozták a közös állatállományba, hogy ezzel elősegítsék a beadási kötelezettség teljesítését, hanem csak azt nézték, hogy a darabszám meg legyen. Az őket már nem érdekelte, hogy a 15—20 kg-os malacokkal nem tudják teljesíteni beadási kötelezettségüket. Azokat a disznókat, amelyek már alkalmasak lettek volna a beadásra, a vezetőség felvásárolta saját részére. Ekkor közülök még egy sem gondolt arra, hogy ezzel a közellátást megröviditik és ezért még felelniök kell. A szövetkezeti tagok részére esőköpenyek is jöttek. Ezeket aztán sógor-koma alapon osztották szét. Kovács Alojz szerint a szövetkezet juhászának nem járt esököpeny, ellenben Rujder úrnak szüksége volt rá az irodában, meg az istállóban. Kovács Alojz erőszakkal tépte ki Takács Jenő kezéből a gumiköpenyt és adta át „a szövetkezet nagyrabecsült zootechnikusának" Rujder Hermannak. Ezeknek a gyalázatos dolgoknak a feltárása után Kovács Alojzt a tagság megfosztotta elnöki tisztségétől és egyben leváltották Vári Béla alelnököt is. A tagság új elnököt választott és megkezdték a munkát, mintha mi sem történt volna. Csakhogy itt újból hibát követett el a tagság, mert csak az eszközt távolították el a vezető helyről, de megmaradt a gyújtogató Rujder úr a szövetkezet vezetőségében. Pedig, már ekkor kellett volna Rujder urat nemcsak a funkciójától megfosztani, hanem a szövetkezetből is kiseprűzni. Lehet, hogy akkor nem lett volna „rossz szemű" ember sem a szövetkezetben és az is lehet, hogy Nagy Tivadar sem került volna a kórházba. A megszégyenült Kovács Alojz a történtek után is paktált tanácsadójával. Senki sem tudja, hogy miről beszéltek, csak azt tudja mindenki, hogy pár hétté] a kritika után Kovács Alojz rátámadt Nagy Tivadarra és azt súlyosan megsebesítette. Kovács Alojz ellen a dunaszerdahehelyi járásbíróság megindította az eljárást. Kétheti szabadságvesztésre és 1440.— korona orvosi költség megfizetésére ítélték, de azt szeretnénk tudni mit kapott azért, hogy a kulákokkal paktált, hogy megkárosította a közös vagyont. Lehet, hogy ezt még nem jelentette még a vásárúti nemzeti bizottság, de ez érthető is, mert sógorok és komák ülnek a nemzeti bizottság irodájában és közöttük van még Kovács Alojz is. A helyi nemzeti bizottság elnökének tudnia kellene, hogy a szövetkezeti közös tulajdonnak bárminemű meglopását, a szövetkezet marhaállományának és más vagyonának, a gép- és traktorállomás gépeinek szándékos megrongálását, a szövetkezet, közös érdekeinek edárulását a nép ellenségeinek nyújtott segít ségnek tekintik. Azon személyek pllen, akik ilyen büntetett követnek el, meg kell tenni a büntető feljelentést és meg kell indítani ellenük a büntető eljárást. A falusi gazdag nem való a szövetkezetbe, azt tudják már a vásárútiak is. Kell, hogy azt a lépést, amit az év elején elmulasztottak, most sürgősen megtegyék. Ki kell tenni Rujder úr szűrét a szövetkezetből. Nem való kulák a becsületes dolgozók közé. A vásárúti szövetkezet tagjainak nem szabad egy pillanatra sem megfeledkezniök arról, hogy a kulák megrögzött ellenségük, aki már azért is veszélyes, mert a legnagyobb számmal bíró kapitalista osztály maradványa. Kíméletlensége, kapzsisága és kegyetlensége ma is úgy megnyilvánul, mint a múltban, amikor a falu mindenható és korlátlan ura volt. Lehet, hogy a szövetkezeti tagok előtt igazi arcát igyekszik álcázni. A kulák attól sem riad vissza, hogy a dolgozó nép, a népi demokratikus rendszer iránti gyűlöletében szövetkezzen a külföldi ellenséggel és új háborút készítsen elő saját népe ellen. A falusi gazdag minden lehetőséget megragad, hogy szabotáló, felforgató munkát végezhessen. Hogy szövetkezeteinket megszabadítsuk a falusi gazdagoktól, > kell, hogy a járási, helyi közigazgatási szervek a szövetkezet tagságával karöltve megtegyék a szükséges intézkedéseket a szövetkezetbe befurakodott osztályellenségek ellen. A párt- és kormányhatározat, mely a szövetkezet megszilárdításával és továbbfejlesztésével foglalkozik, a kulák kizárásáról ezeket mondja: „Konkrét tények alapján mutassanak rá, hogy a falusi gazdag hogyan árt az államnak, hogyan zsákmányolja ki a kis- és középparasztokat, hogyan károsítja meg a szövetkezetet és hiúsítja meg a szövetkezet sikeres fejlődését és ott, ahol befurakodott a szövetkezetbe (mint pl. Vásárúton Sz. I.), a taggyűlésnek javasolnia kell a kizárását. A szövetkezetből kizárt falusi gazdag földterületét úgy kell elkülöníteni, hogy ez ne károsítsa meg az EFSz közös gazdálkodását és semmiesetre sem szabad megengedni, hogy a szövetkezetben mint munkás dolgozzék. Ha a falusi gazdag nem biztosította földje rendes megmunkálását, akkor gazdaságát az EFSz kötelező bérletébe kell beosztani az Sb. 55/1947. számú törvény alapján." Szarka István. Követjük a leleszi mesteriskola hallgatóinak példáját Egységes Földműves Szövetkezeteink a kezdeti nehézségeken túl vannak már, azonban a hiányosságok még nem szűntek meg végérvényesen. Sok helyen tapasztalhatjuk, hogy szövetkezeteinkből hiányoznak a szakképzett káderek, akik a termelés irányításánál előforduló nehézségeket le tudnák küzdeni. Megmutatkozik ez különösen az állatállomány közös istállókban való elhelyezésénél, a takarmány gondos elosztásánál és a könyvelésnél is. Ebből a nehézségből csak egyetlen kivezető út van: minél több olyan kádert nevelni szövetkezeteinkben, akik magas politikai és szakmai tudással rendelkeznek. Ilyen szakképzett embereket azonban csak úgy nyernek szövetkezeteink, ha az irányításra hivatottak összekapcsolják a tanulást a gyakorlattal. Ezt olyanformán képzelem el, hogy szabad időnkben meglátogatjuk egységes földműves szövetkezeteinket állami birtokainkat, traktorállomásainkat és ott szerzett tapasztalatainkat megvitatjuk az iskola keretén belül. Ha így járunk el, iskolánk befejezése után. nemcsak magyarázatokkal szolgálhatunk a tagoknak, hanem tudásunkat gyakorlatban is jól felhasználhatjuk. Ha így kerülünk ki az iskolából, nem ' fogaink idegenkedni munkahelyünktől, feltaláljuk magunkat azonnal és eredményes munkát tudunk végezni. A jó tanulási módszer példája a "leleszi mezőgazdasági mesteriskola másodéves tanfolyama. Az iskola hallgatói agitkettősöket szerveztek és vasárnapokon elmenek a járás falvaiba és gazdag tapasztalatokkal térnek vissza. A mi iskolánk eddig csak kultúrműsorokkal látogatta meg a községeket. Még csak néhány hónapja tanulunk a számvevő iskolában, de ezekután mi is követjük a leleszi mesteriskola hallgatóinak példáját. Minden tanulótársamnak figyelmébe ajánlom, hogy minél többször látogassák meg szövetkezeteinket, hogy tisztábban lássák a mezőgazdasági problémákat, eredményesebben és gyorsabban segítsük elő gazdaságunk felemelkedését, szocialista hazánk felépítését. Polyák Rózsa, Csécs. Jól dolgoznak a hontfüzesgyarmati szövetkezet tagjai A kedvezőtlen időjárás ellenére is a hontfiizesgyarmati szövetkezet tagjai az őszi munkákat eddig 98 százalékban végezték el. A hátralévő munkákat pedig rövidesen befejezik. A község dolgozói eddig már 96 százalékra kapcsolódtak be a szövetkezeti gazdálkodásba és szilárd összefogással azon törekednek, hogy becsületesen megállják helyüket a szocialista falu építésében. Az eddig elért szép eredményeket számos példa bizonyítja. így 36 hektár cukorrépát a munka helyes megszervezésével 4 nap alatt betakarítottak és ily módon 60 vagon répát szálítottak az oroszkai és a szeredi cukorgyárba. Hasonló módon 18 hektár krumplit három nap alatt szedtek ki. De jól halad ám a munka a kora hajnali óráktól egész késő estig. A szép eredmények a munka jó megszervezésének és a szövetkezeti tagok szorgalmának köszönhető. A munkákban kiváló példával jártak elő a következő tagok: Gubányi András, Vazsgovics, Vékony János, Bíró Sándor, Taliga Gyula, Kovács' János és még többen is. A kocsisok közül ki kell emelni azokat akik lelkiismeretesen és fáradhatatlanul dolgoztak a szövetkezet közös vagyonának gyarapítása érdekében. Ilyenek voltak idősebb Duba Gyula, Balázs Lajos, Vikuker, Pomozi András, Váró Gyula, Ledici Gyula Zachariás András, Falsi József és Bori Ernő. A nők közül dicséretet érdemelnek: Nagy Irén, Kulcsár Béláné, Chovan Helén, Varga Erzsébet, Cservenák Ica. Balla Eszter és még néhány igyekvő asszony. Az állatgondozók és etetők közül meg kell említenünk Zachariást Minácsikot, Sinkót, Szalait. Bakait, Grófot. Gebsockit, akik példásan gondozzák a szövetkezet állatállományát. Pompos Lajos, Hontfüzesgyarmat.