Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-17 / 300. szám, szerda

6 III S 20 1952 december 17 -HIREK A SZOVJETUNiOBüL—, A munka helyes megszervezése — a siker útjának biztosítása v LEMISZOV A leningrádi nehéz gépépítő gyár munkaközössége az ötödik ötéves­terv teljesítésében nagy és" felelős feladatokon dolgozik. Az a feladat áli előttünk, hogy lényegesen meg- ; növeljék a gőz. é s vízturbinák gyár­tását, elsajátítsák a legújabb kon­strukciós gépek tökéletes gyártási folyamatát és minden téren emel­jék a produkció minőségét. Vállalatunk minden dolgozója di­csőségnek tekinti, hogy a világ leg­nagyobb vizierőmű építkezéseinek rendeléseit példásan teljesítse. Az én szerelő lakatos-brigádom abban a műhelyben dolgozik, ahol a hatal­mas víziturbinák készülnek. A sze­relők munkája befejező része a j technikusok, kohómunkások és esztergályosok nagy kollektívája munkájának. Itt fejeződnek b e ezen szakemberek alkotásai. A bonyolult gépek összeállítása távolról sem egyszerű dolog. Min­den munkásnál nagy szakképzett­séget és komoly technikai tudást igényel ez a teljesítmény. A turbinák gyártásának irama szakadatlanul növekszik Mielőt­tünk — a szerelők előtt — ezzel kapcsolatban az a feladat áll, hogy minden belső tartalékot kihasz­náljunk. Nézzük meg, hol rej­tőznek ezek a tartalékok Mun­kánk tapasztalata erre meggyőző váilaszt ad: óriási tartalékok van­nak a munka észszerű megszerve­zésében. Az egész termelőfolyamat, nak a helyes és jól átgondolt szer­vezőmunkája és a brigád minden egyes tagjának a jó munkája az az út, amely a magas termelékeny­séghez vezet. íme néhány példa ennek bizonyítására. Volt olyan idő. amikor a turbinák összeállítását egy egész szakasz csinálta. Ez tu­lajdonképpen egy nagy brigád volt, amelyet nehezen lehetett irányítani. Az egyes szerelőknek nejn volt egy­séges a munkája: vagy a segítögé­peket szerelte, vagy az irányító­szerkezeteket, esetleg utána megint visszatért a segítőgépekhez. A munka termelékenysége nagy mértékben emelkedett, amikor a brigádot kisebb részekre osztottuk. Egy brigád helyett hat brigádot ala­kítottunk. Minden brigád megkapta a maga munkakörét a turbina sze­relésében. Sztolárgev elvtárs bri­gádja kapta a z irámyítószerkezetek szerelését, Nyeraszityev elvtárs bri. gádja a segítőmotorokat. A mi bri­gádunk az egyik legfelelősebb részt kapta: a turbina kerekeinek szere­lését. A .munka ilyen elosztása termé­szetesen nem jelentig azt, hogy most már nekünk nem kell ismerni a töb­bi részek technológiáját. A mi sze­relőink mindig helyettesíteni tud­ják munkatársaikat Azonban a bri­gád felosztása nagy nyereséget je­lent nekünlí. A szerelők specializá­lódtak a saját munkakörükben. Ezt nyomban érezni lehetett a ter­melés minőségén és a termelékeny­ség fokozásában és az egész pro­dukció idejének megrövidítésében. De ez még nem minden. Nálunk szabály lett az, hogy minden fel­adatot először jól át kell gondolni és minden munkát a legelőnyösebb és legészszerűbb módon jól meg­szervezni. A gyár a múltban megrendelést kapott a cimljanszki vízierömüvek­től, hogy néhány viziturbinát ké­szítsen. Minden brigád arra töreke­dett, hogy meggyorsítsa az agregá­torok elszállítását és kritikai szem­mel áttanulmányozták a szerelés technológiáját. Nekünk azelőtt nerfi volt dolgunk hatlapátos turbinák­kal. Amíg a műszerész műhelyben elkészültek az alkatrészek, mi fi­gyelmesen áttanulmányoztuk a raj­zokat, főleg annak bonyolult ré­szeit. Az alkatrészeket fokozatosan szál­lították a szereléshez. Elhatároztuk, hogy nem várjuk be, amíg az ösz­szes alkatrészeket megkapjuk, ha­nem úgy szerveztük meg a munkát, hogy a befutott alkatrészeket rög­tön munkába vettük. Ez jelentősen megrövidítette a szerelés idejét Jellemző a mi brigádunk munká­jára — amely brigád főleg fiatal munkásokból áll — hogy az ész­szerű lehetőségek kollektív megbe­szélése után a technológia megjaví­tása erősen érezhető volt. Nálunk gyakran előfordul, hogy egyik mun. katársunknak van egy jó gondola­ta. A másik továbbfejleszti és azu­tán az újítójavaslatot megvitatja az egész brigád, megtanácžkozzuk a mesterekkel és a konstruktőrökkel. A legtöbb esetben kitűnik, hogy a javaslat hasznos és be kell vezetni a termelésbe. Természetesen így is teszünk. Ilyen példát nagyon sokat tudnék felhozsi. A közösen kidolgozott újí­tásoknak és a technológusok, kon­struktőrök hathatós segítségének köszönhetjük, hogy tulajdonképpen egy új technológiát dolgoztunk kj a turbinakerekek szerelésénél. A sze­relés ideje a felér e csökkent. A ter­melési normákat kétszeresére etnel­ték brigádunk tagjai. A kommunizmus nagy építkezé­seinek nagyvonalú programmja, amelyet a XIX. kongresszus tűzött ki, új energiát vált ki belőlünk. Mű­helyeinkben mindszélesebben é s szé­lesebben terjed a szocialista ver­seny. A szerelök szorgalmasan ta­nulnak az esti szaktanfolyamokon. Magas fokot ért el a munka ész­szerű megszervezése a brigádokban. Bármilyen munkát kapnak a szere lők, azt előbb jól átgondolják, hogy gyorsíthassák munkájukat és meg javitsák a szerelés minőségét. Most brigádunk előtt egy újabb feladat áll, hatalmas új viziturbinák kerekeit fogják szerelni. Miután megismerkedtünk a turbinák szere­lésének technológiájával, a szerelés résztvevői benyújtották az első újító javaslatot: egy egyszerű szer­kezetet állítottak össze a konduk­tor erősítéséhez. Ezt a kerék kül­lőibe helyezik. Ezzel minden kerék szerelésének ideje körülbelül 4 órá­val megrövidül. Meg vagyunk győ ződve róla, hogy még sok hasonló újítójavaslatot fogunk benyújtani. A munka helyes és észszerű meg szervezése segíti a szerelőket ab­ban, hogy sikeresen elvégezzék az előttük álló fontog feladatokat. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy feladatainkat túlteljesítsük és ezzel hozzájáruljunk a£ ötödik sztá­lini ötéves terv teljesítéséhez. Leningrád, a J. V. Sztálin gépépítő gyár munka­közössége nevében. Vannak-e ügyvédek a Szovjetunióban? Igen, a Szovjetunióban vannak ügyvédek. Az összes nagyobb vá­rosokban és sok más helységben is ügyvédi irodák, (ügyvédi kollek­tívák ) működnek. A szovjet törvények alapján a bünperekben minden vádlottnak jo­ga van védelemre, és a polgári pe­rekben mindkét félnek, (a vádlott­nak és a vádlónak is) joga van védelemre. Minden egyes bírósági tárgyalá­son az ügyvéd részvétele elenged­hetetlen. Azokban az esetekben, ha ügyész is szerepel és azokban az esetekben is, ha a vádlott fizikai okok folytán nem képes védekezni. (Vakoknál, süketeknél és süketné­máknál.) Az ügyvéd részvételéért a bün­perben megfelelő honorárium jár. A vádlottnak joga van, hogy ügy­védjét maga válassza ki és kérel­me alapján az ügyvédi kollégium kinevez egy védőt. Ha a vádlott nem képes az ügyvédet honorálni, akkor a bíróság költségmentesen rendelkezésére bocsát védőügyvé­det. A védekezési jog gyakorlása ke­retében a vádlottnak a bünperben (éppúgy, mint a polgári perben mindkét félnek) joga van a tör­vényszéket korlátlan számú tanú beidézésére kérni, írásbeli és szak­vélemények benyújtására, valamint megfelelő okmányok előterjesztésé­re, törvényszéki szakértők bevoná­sára, stb. ÖJNKK111KA VAGY SÉRTÓDKS Az Üj Szó november 27-iki szá­mában cikket irtam a „Népi alko­tások versenyének néhány tanulsá­ga" címmel. Megpróbáltam azokat az általános hiányosságokat feltárni, amelyek nemcsak a cikkben érintett kultúrcsoportok fogyatékosságait, hanem fejlődésünk mai fokán kul­túrcsoportjaink többségét jellemzi. Röviden összefoglalva: a politikai mondanivaló eísikkadása, a népi táncok életteli előadásának hiánya, ahol a forma nem a tartalom ki­emelését szolgálja, az énekkarok hí vatása nemzeti kultúránk fejlesz­tése szempontjából és az átélés je­lentősége. Ezeket a hiányosságokat konkrét példákon mutattam be. Mi lett az eredménye? A kultúr­csoportok néhány tagja megsértő­dött és feltüzelt másokat is, hogy a kritika túlszigorú, nem méltá­nyolja az eredményeket, a munkás színjátszókkal szemben magas kö­vetéTinényeket támaszt stb. Sőt, még olyan téves nézetek is felmerültek a Csemadok pozsonyi kerületi el­nökségének ülésén, hogy a munkás­színjátszókat nem szabad szigorúan kritizálni. Az egyes kultúrcsoportok vezetőinek az a véleménye, hogy aki kritizál, menjen ki vidékre és csi­nálja meg jobban. A Csemadok­funkcionárusok túlnyomó része pe­dig nemhogy igyekezett volna meg­magyarázni a kritika építő szándé­kát, a kritika jelentőségét a cso­portok további fejlődése szempont­jából hanem a megsértődöttek uszá­lyába került és még olajat öntött a tűzre. Be kell ismernünk, hogy kultúr­csoportjainknál baj van az önkriti­kával. Valahányszor olyan kritika jelent meg az Üj Szó hasábjain, amely egy-egy kultúrcsoport hibái­ra rámutatott, a csoport felbomlá­sával fenyegetőztek a vezetők és kígyót/békát kiabáltak a kritizálóra. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy az ellenség, mikor kiszorul a gazdasági életből, az ideológia és a kultúra frontján próbál romboló munkát kifejteni. Mikor már a müsorpolitikába sem tud beleszólni, arra törekszik, hogy csökkentse az előadások eszmei és művészi színvonalát. Nem igaz, hogy legtöbbször a képzett vezetők hiánya okozza a színdarabok esz­mei mondanivalójának elsikkasztá­sát. Nem igaz. Kinek érdeke az, hogy a vidám jelenetek, melléksze­repek elködösítsék a darab igazi mondanivalóját? Az ellenségé. Az ellenség ellen pedig, — bármilyen formában, építésünk, munkánk bár­mely szakaszán is jelentkezik — harcolni kell. A marxizmus-leninizmus klasszi­kusai nem egyszer beszéltek a kri­tika jelentőségéről és döntő fontos­ságáról. ,,A régi és az űj, az elhajló és a keletkező közötti harc, ez mi fejlődésünk alapja — tanítja Sztá­lin elvtárs. — Ha nem vesszük észre és nem tárjuk fel nyíltan és becsületesen, ahogyan bolsevi­kokhoz illik a munkások fogyaté­kosságait és hibáit, akkor elzár­juk magunk előtt az előrehaladás útját. Pedig mi előre akarunk ha­ladni. S éppen ezért, mert előre akarunk haladni, a becsületes és forradalmi önbírálatot egyik leg­fontosabb feladatunkká kell ten­ni. Enélkiil nincs haladás. Éneikül nincs fejlődés." A kultúrmunka területe, a dolgo­zók nevelésének területe kemény harcok színhelye. Ebben a küzde­lemben csak úgy tudunk győzedel­meskedni, ha a Csemadok funkcio­náriusai, kultúrcsoportjainak veze­tői feladataikat harci feladatokként látják el, ha nem kerülnek a kis­polgári befolyások utcájába, ha kri­tikára és önkritikára nevelik dol­gozóinkat. Zsdanov elvtárs azt mondotta, hogy: ,,Ahol nincs bírálat, ott a tes­pedtség és lanyhaság melegházi lég­köre terjeng." Ez az a légkör, ahcl elemükben érzik magukat a kispol­gárok, ahol érvényesülni tudnak a kispolgári nézetek. Ezért irtózik a kispolgárság a kritikától, mint ör­dög a tömjénfüsttől. A Csemadok Központi Bizottsága elnökségének legutolsó ülésén ezért hozta azt a határozatot, hogy: „fokozottabb figyelmet szentelünk a kultúrmunka eszmei és művé­szi színvonalának emelésére. Oda­hatunk, hogy helyi csoportjaink kulturális ténykedése kifejezésre juttasa szocialista épíjésünk üte­mét és népünk boldogabb eletét. Knltúrcsoportjaink vezetéséből ki- j küszöböljük a kispolgári befo­lyást, hogy így elejét vegyük in­nak. hogy a kultúrát tudatosan, avagy tudat alatt kispolgári ele­mek elszakítják a néptől." Ennek pedig csak egy útja van: a bátor, őszinte, bolsevik építő kri­tika útja. Enélkiil'a kitűzött felada­tok csak feladatok maradnak s a kultúrcsoportok egy helyben fog­nak topogni. Semmi, de semmi ér­telme sincs az egyes kultúrelöadá­sok langyos, beszámolószerü ismer­tetésének, a se hideg, se meleg bí­rálatoknak, mert ezzel nem visszük előbbre a szocialista kultúra ügyét, sőt ártunk neki, mert beképzeltsé­get, önelégültséget szül a fejlődő­képes, lelkes, dolgozni akaró kul­túrcsoportoknál. A Csemadok kultúrcsoportoknál még egy gyakori hiányosságra kell felhívni a figyelmet. Sok helyen a színjátszó tánccsoportok, vagy ének­kar tagjai elszakadnak a szervezet életétől. Más munkát nem végeznek a Csemadokon belül és a kultúrcso­portokban bizony kevés helyen van megszervezve, biztosítva a nevelés, így aztán a kispolgári befolyás könnyen érvényesülhet a kultúrcso­portokban. A somorjai, bősi, dunaszerdahe­lyi kultúrtársak próbálják maguk­ban keresni a hibát, próbálják rész­letesebben boncolni a cikkben felve­tett problémákat, gyakoroljanak ön­kritikát. Akkor majd nem kell a kultúrcsoport széthullásától félni, akkor szívesen fogják venni a kri­tikát még úgyis, ha csak 50 szá­zalék igazság van benne. Senki sem kíván elérhetetlen ered­ményeket, senki sem követel lehe­tetlent és akinek a szocialista kul­túrához egy kis köze is van, érté­keli munkájukat, örül sikereiknek — de hibáztatja fogyatékosságai­kat. Azt hiszem, abban a megsértődött elvtársak is egyetértenek velünk, hogy kultúrelőadásaink csak akkor szolgálják igazán az új szocialista kultúra ügyét, ha a néző, a közön­ség igazi élménnyel térhet haza az előadásról, ha az leleplezi, meggyü­lölteti az ellenséget, annak módsze­reit és eszközeit. Ugyanakkor a dol­gozókban tudatosítja a békeharcot, eredményeinket és további küzde­lemre mozgósít, vidámabbá, bizako­dóbbá teszi életünket. Ezért harcol minden bfecsületes kultúrmunkás. Az is, aki színdara­bot játszik, énekel, vagy táncoi és az is, aki javító célzattal kritizál. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a megsértődött kultúrtársak, kispolgári befolyás határára keltek ki magukból és fenyegetődzteic, mint az a tény, hogy a cikkhez hoz­zászólók egyike sem szólt azokról a problémákról, amelyek a cikk lé­nyegét illetik, azokról a hiányokról, amelyek kiküszöbölése, eltávolítása valamennyiünk sürgős feladata. Va lamennyien általánosságban hibáz­tatták a kritikát, vagy éppen sza­vakba akadtak bele. Miért nem szóltak hozzá ahhoz a problémához, hogy a népi alkotások versenyének számai nem voltak eléggé harcosak. Nem voltak olyanok, melyek, köz­vetlenül támogatják pártunk har­cát, népünk kemény küzdelmét (Csasztuska, egyfelvonásos, cseh­szlovákiai magyar költök verseinek hiánya, a népi demokráciák kultú­rájának egy-egy gyöngyszeme is hiányzott stb.). Miért nem mondták el, hogy mi tetszett az előadások­ban. Azért nem írták meg, azért nem beszéltek róla, mert a kis egyé­ni érdek, szempont, önteltség nem engedte, hogy észrevegyék a lénye­get. Lássunk sürgősen a hibák kikü­szöböléséhez. Neveljük kritikára, önkritikára a kultúrcsoportokat, sürgősen távolítsunk el minden kis­polgári befolyást kultúrmunkánkból. Kritizáljunk bátran. Csak így szá­míthatunk arra, hogy előbbre ju­tunk, hogy száz és száz kultúrcso­port magasabb eszmei és művészi színvonalon tolmácsolja dolgozóinak a szocialista kultúrát és részt vesz pártunk nevelömunkájában és har­cában. Csak így tudjuk megterem­teni a tartalmában szocialista nem­zeti kultúrát. így tudjuk bevonni a dolgozók széles tömegeit a kultúr­j munkába, csak így sikerül kiküszö­bölni mindenütt az ellenséges befo­lyást. Ha ezt .megcsináljuk, a népi al­kotások jövő évi versenyén igazi kul­túrát nyújthatunk, amely erősíti békés életünket, a terv teljesítésé­re mozgósít, hazafiságra, szocialis­ta építésünk lángoló szeretetére és a béke harcos megvédésére neveli népünket. P. Szűcs Béla. -K0ZMUVEL0DESI HÍREK. 3 December 13-án kínai kulturális és pedagógiai küldöttség látogatott el a gottwaldovi kerületbe, ahol Vsetinben megtekintették a népi csillagvizsgálót, majd Gottwaldov­ban a Szvit n. vállalat műhelyeit. A munkahelyeken szívélyesen elbe. szélgettek a legjobb dolgozókkal és érdeklődtek kultúréletük iránt. A kínai küldöttség tagjai Wei Gsehüe, az iskolaügyi miniszter helyettese a népi központi kormány kulturális és nevelésügyi bizottságának tagja ve­zetésével megtekintették Gottwaldov szociális és kulturális intézmé­nyeit. Az Ipoly partján elterülő Kővár falu fiatalsága lelkesen dolgozik nemcsak munkahelyein, hanem kul. túrális téren is. A kővári magyar dolgozók a Csehszlovák Szovjet Ba rátság Hónapja tiszteletére brigád, munkával rendbehozták kulitúrházu kat. A szükséges javításokat 60 óra alatt végezték el. December 6-án es. te bemutatták az »Edes harmonika. szó« c. játékot,', amelyet a nagyszá­mú közönség niagy tetszéssel foga. dott. A kultúrest jövedelmét a Cseh szlovák Szovjet Barátok Szövetsége helyi szervezetének ajánlották fel. (Pásztor István leveléből.) Az angol művészeti tanács jelen­tése szerint az angol színházak nem. csak hogV felemésztették pénztarta. lékaikat hanem a művészeti tanács egész anyagi készletét is és az an. gol zenekarokhoz hasonlóan végze­tes pénzügyi helyzetben vannak. A legjobb angol színházak és hangver. senytermek üresek, mivel az angol polgároknak nincs elegendő anyagi eszközük a legfontosabb szükségle­teik fedezésére sem. Egyetlen szim­fónikus zenekar sem tudja fenntar. tani magát a belépőjegyek jövedel­méből, mivel a hangversenyek igen gyengén látogatottak. Számos kitűnő zenekarnak ezért meg kell szüntet nie tevékenységét és el kell bocsá. tania a zenészeket. Az angol mű­vészeti tanács megállapítása szerint hasonló pénzügyi helyzetben van a legkiválóbb angol balettszinház is. Pozsonyban folyik a szlovákiai ze. neszesraök legújabb alkotásainak őszi szemléje. A szemlét a Csehszlo. vákiai . Zeneszerzők Szövetségének szlovákiai tagozata rendezte „Fel­virágoztatni a szlovák nemzeti ze­ne népi és demokratikus hagyomá. nyait* jelszóval. December -21-ig be. zárólag szlovák zeneszerzők több mint záz szerzeménye kerül mü. sorra. A szeme megnyitó hangversenye két célt szolgált: a Szlovák Filhar. mónia Tibor Freéo vezényletével szlovákiai zeneszerzők új szdmfóni. kus alkotásait mutatta be, míg az est második részét Kodály Zoltán, nak, a kiváló magyar zeneszerzőnek szentelték, aki december 16-án ün­nepelte születése 70. évfordulóját. A hangverseny megnyitó beszédét Mi. kuláš Schneider.Trnavsky, az idős, államdíjas zeneszerző tartotta. MéL tatta Kodály Zoltánt, akdhez baráti szálak fűzik nagyszombati közös gimnáziumi tanulmányaik idejéből. A hangverseny műsorán elhangz-'tt Kodály Zoltán »Háiy János« szvit; je.

Next

/
Oldalképek
Tartalom