Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-16 / 299. szám, kedd

1 U J SZO 1952 december 10 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Néphadseregünk katonái tanuló ifjúságunk körében Mi, katonák, nagyon örülünk a füleki Kovosmaltban, a handlovai bányákban, vagy a másutt elért munkasikereknek, de nem kevésbbé érdekel bennünket a munkásembe­rek gyermekeinek jóléte ,azok isko­lázása és békés élete is. Néphadse­regünk katonái nagyon szeretik a gyermekéket. A katonai alkulatok védnökséget vállalnak iskoláink fö­lött, hogy ezzel még jobban elmé­lyítsék — feleli Ozorai elvtárs. Ez az érzés vezetett el a duna­szerdahelyi magyar gimnáziumban, ahol a Csehszlovák-Szovejet Barát­sági Hónap befejezése alkalmából szülői értekezletet tartottak. Az egyik osztály megtelt szülőkkel. A tanárok a szülök kérdéseire felel­tek. Vég bácsi megfogta Ozorai ta­nár elvtárs kabátját és kíváncsian kérdezte: — Hogyan tanul Mária lányom? — Egyike a legjobb tanulóknak, — felelei Ozorai elvtárs. Boldog érzés, amikor a szülő jót hall gyermekéről. Nagyon örülhet Pápai elvtárs a ! fiának, Antal elv­tár meg a kislányának és a többi jó tanulók szülei is biztosan még na­gyobb kedvvel látnak mindennapi munkájukhoz, mert hiszen gyenfie­keik boldogságáért küzdenek, azért, hogy az általuk épített szocialista iparban gyermekeik egykor mint szakemberek dolgozhassanak. Ahogy a nehézipar felépítésénél segítenek a szovjet tapasztalatok, tanáraink a gyermekek nevelésénél érvényesítik a szovjet pedagógusok tapasztalatait. ­— Nagyon hálásak vagyunk ezért a szovjet embereknek — magyaráz­ta a szülőknek Tarcsi Júlia tanár­nő — hálásak gyermekeink is, mert a Szovjetunióban látják a béke leg­főbb őrét, szabadságunk és függet­lensségünk biztosítékát. A szülői értekezleten sor került egyes hiányossságok megvitatására fs. Nagy gondot okoz az, hogy hét osztály tanulói számára 5 tanterem áll rendelkezésre. A helyi nemzeti bizottságon Szever elvtárs és Brand, lakásügyekkel megbízott előadó, ugyan még szeptemberben ígértek helyiségeket az iskola számára. Saj­nos az ígéret ígéret maradt. Szomo­rú dolog, hogy helyiség van és a helyi nemzeti bizottság Pató Pál módjára kezeli az egész dolgot. Rá­jöhetnének végre, az említett elv­társak, hogy nem elég az iskola igazgatóját hitegetni, hogy — rövidesen elintézik ... megfeledkez­tünk róla, ,stb. Igaz, hogy a közigazgatási szer­veknek sok munkájuk van. De ugyanakkor ilyen fontos dolgot kü­lönösen, ha megoldható,_ nem sza­bad elhanyagolni. Gyermekeinkről van sző. Szükséges, hogy fiatalsá­gunknak meg legyen a lehetősége olyan nemzedékké fejlődni, mely a szovjet nép példája alapján a szo­cialista társadalmi rendszer felépí­tése után bátran fog haladni a kommuizmus felé. Drábek Viktor, őrmester. Lelkiismeretesen teljesítjük katonai kötelességünket Mint újonc katona egypár sor­ban szeretnék megemlékezni a be­vonulásunkról és az első élmények­ről. Bevonulásunkkor a rozsnyói kultúrházban ünnepélyesen búcsúz­tattak bennünket. Gömörszki tiszt­elvtárs gyönyörű, felejthetetlen be­szédet mondott. Ismertette a mai katona életét és hivatását, és köte­lességeit mint a néphadsereg tagjá­nak. A rozsnyói gimnazisták és a Csemadok tagjai szép és gazdag kultúrműsorral szórakoztattak ben­nünket. Utána a dolgozók és a fia talság jókedvű csoportja elkísért minket az állomásra. Most, amikor néhány hét távla­tából visszatekintek a bevonulásom­ra, öröm járja át a szívemet. Meny­nyire más volt ez a bevonulás, mint amikor apám vonult be katonának a kapitalista rendszer alatt. Roko­naim és ismerőseim szintén elkísér­tek az állomásra, de nem siránkoz­tak, mint azelőtt, hanem szemük­ben az öröm könnye ragyogott. Büszkeség töltötte e! az édesanyá­kat, hogy fiaik a néphadsereg tag­jai lehetnek. Amikor rendeltetési helyünkre ér­keztünk, kellemes meglepetésben volt részünk. Katonabajtársaink, tisztjeink és altisztjeink barátságo­san és örömmel fogadtak bennün­ket. Ez volt az első találkozásunk és mégis úgy éreztük mincfnyájan, hogy egyek vagyunk, hogy mi a nép fiai összetarttózunk. Felejthetetlen, emlék marad ne­künk az első gyakorlat is. Amikor legelőször kimentünk a gyakorló térre és sorba állítottak bennünket, bizony féltünk egy kicsit. De aztán csakhamar elpárolgott a félelmünk, mert az altiszt elvtársak anyanyel­vünkön, magyarul szóltak hozzánk. Nagy volt az örömünk akkor is, amikor a politikai órán szintén ma­gyarul tartották az előadást. Büszkék vagyunk arra^ hogy nép­haflseregünk tagjai lehetünk. Fo­gadjuk, hogy minőig és mindenkor eleget teszünk tisztjeink és altiszt­jeink parancsának, lelkiismeretesen teljesítjük őket, hogy dolgozóink bi­zalmát kiérdemeljük. Balog András közkatona. Nem engedjük, hogy hazánkra törjenek az imperialisták Bevonulásunk alkalmával otthon hagytuk szüleinket, hozzátartozóin­kat és munkahelyünkön dolgozó tár­sainkat, de a laktanyában új ott­honra találtunk. Én és velem együtt még sok bajtársam, alig vártuk már. hogy felcseréljük a civilruhát. a munkásosztály ajándékával, az egyenruhával. Számomra felejthe­tetlen az első nap, amikor bevonul­tunk. és a sok száz ifjú egyenruhá­ban sorakozott fel a laktanyaudva­ron. Megkezdődött az alapkiképzés, amely már ismeretes volt előttünk, mert még bevonulásunk előtt meg­tekintettük a gyakorlatozókat. ami igazin nagy előnyt nyújtott az itte­ni alapkiképzésben. Mint katonák, a brigádmunkából is kivettük a részünket, és három napon keresz­tül segítettünk a cukorrépa kiszedé­sében. Kötelességünknek tartottuk biztosítani a nép vagyonát, mert mi a néppel s a nép mivelünk tart. Tudjuk, hogy a. nyugati imperia­listák aljas terveket szőnek, hogy egy újabb világháborút robbantsa­nak ki, hogy újra elnyomyják mun­kásosztályunkat. De mi békében és szabadon akarunk dolgozni és nem engedjük, hogy ezek a nyugati hié­nák hazánkra törjenek. Nekünk, ka­tonáknak, ébereknek kell lennünk hogy megvédhessük a nyugati ki­zsákmányolók ellen az oly sok, drá­ga vér árán felszabadított hazán­kat. Készek vagyunk mindenkor éle­tünket áldozni, hogy drága hazánk nyugodtan és biztosan építhesse bol­dogabb jövőjét. Girinyi Zoltán, közkatona. AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Fokozott munkával válaszolunk az árulóknak Nagy Ilona ,á nagyodi helyi nem­zeti bizottság titkárnője írja levelé­ben a következőket: „A nagyodi EFSz tagjai mélyen el­ítélték Szlánszky és bandája aljas tetteit és örömmel vették tudomá­sul a legfelsőbb bíróság ítéletét a ha­zaáruló bűnösök felett. A taggyűlé­sen egyhangúlag elhatározták, hogy még fokozottabb ütemben kapcsolód­nak be a szocializmus építésébe s azért a III. típusú gazdálkodásból áttérnek a IV. típusú gazdálkodásra, hogy ezzel is megmutassák, hogy így felelnek mindazoknak, akik gátolni akarják fejlődésünket é s haladásun­kat." „A sárai gép- és traktorállomás al­kalmazottai — írja Sallai Péter él­munkás — versenyhetet rendeztek é3 kötelezték magukat, hogy minden­ben a szovjet traktoristák példáját fogják követni. így válaszoltak a szabotáló Szlánszky kémbandának, akiknek igazságos elítélését öröm­mel vették tudomásul. Végighall­gatták a per lefolyását és mély meg­vetésüket fejezték ki a hazaárulók Javítsák meg a közlekedést a Bratislava—Komárom vasútvonalon Bratislavától Komáromig közele­dő, 7 órakor induló vonat, amely csak 4 kocsiból áll, nem felel meg az utazóközönség számára. A leg­több dolgozó 5 órakor befejezi a munkát és 2 óra hosszat kénytelen várakozni a vonatindulásig. Ilyen­kor a munkások tömege megrohan­ja a vonatot, mert mindenki sze­retne hazakerülni. Igen ám, de a leggyakrabban a dolgozók nagy ré­sze lemarad, mert a 4 kocsi sehogy sem elég, hogy a rengeteg munkást befogadja. Nem ritka eset, hogy az ütközőkön, sőt a vonat tetején Is utaznak. Az egésznapos fáradságos munka után az ilyen utazás még jobban kimeríti a dolgozókat. Ez aztán a másnapi munka rovására megy. Kérjük a ČSD illetékes hivatalát, hogy ezen a tarthatatlan állapoton minél előbb segítsen, vagy egy má­sik, korábbi vonat beállításával, vagy pedig azzal, hogy a hétórai vonathoz több kocsit kapcsoljanak. Tóth János, Perbete. Az autóbusz nem veszi fel a munkásokat Pozsonypüspökiben a Priemstav­nál dolgozom, mint munkás. Munka­helyemre nagy távolságból, Komá­romszentpéterböl járok be. Autó­busszal megyek ógyalláig, onnan pedig vonattal. A komáromszentpé­terről reggel körülbelül fél 5-kor in­duló aubóbusz vezetője azonban több esetben nem vette fel a munkába sietőket. A gépkocsivezető arra hi­vatkozott, hogy ő csak a komáromi ha|jógyár munkásait szállítja, de többször megtörtént, hogy az autó­busz félig üres volt, vagy pedig ba­tyuzókat vett fel a, gépkocsivezető, de ugyanakkor visszautasította a munkások kérését. Kérjük ennek az ügynek sürgős kivizsgálását az il­letékes ÖSAD-kirendeltség útján. Tóth Dénes munkás, Komáromszentpéter. iránt, akik Júdás-pénzért akarták eladni az országot az amerikai impe­rialistáknak. Az összes alkalmazot­tak egyhangúlag megfogadták, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy munkájukkai bebizonyítsák, hogy ők is aktív harcosai a világ béketáborának." Az ipolyviski EFSz tagjai írják: „Azzal válaszolunk az imperialistá­kat támogató aljas . kémbandának, akikre a nép súlyos ökle igazságosan sújtott le, hogy még nagyobb igye­kezettel fogjuk végezni munkánkat a szövetkezetben. Arra fogunk töre­kedni, hogy még többet termelhes­sünk és kötelezettségünket a bea­dás terén 100 százalékra teljesítsük. Iparkodni fogunk, hogy dolgozótár­sainkat falun és városon egyaránt elegendő élelemmel láthassuk el, hogy magasabb életszínvonalat biz­tosíthassunk a dolgozók részére." Fábry Pál levelezőnk a losonci Vendéglő-ipar munkásai nevében a következőket írta: „Pártunk Szlán­szky és bandája leleplezésével erö­sebb lett. Nem sikerültek a banditák Öntudatos diákok brigád, munkán Ez év szeptemberében nagy öröm érte Dunaradvány község tanulóifjú­ságát, mert megnyílt a középiskola első és második osztály 25 tanulóval. Nagy előny ez számunkra, mert nem kell 8 kilométert gyalogolniok a du­namocsi iskolába. Diákjaink hálásak államunknak és dolgozó népünknek ezért a gondoskodásért és azzal ad­nak hálájuknak kifejezeést, hogy úgy mind a tanulásban, mind az épí­tőmunka terén szép eredményeket mutatnak fel. Ezideig 1000 önkéntes brigádórát dolgoztak le tanítási időn kívül különféle munkákban, amiért sok esetben dicséretet kaptak a köz­ség vezetőitől. Brigádmunkávaj egy kamrának használt helyiséget mun­kateremmé alakítottak át. A fém­hulladék gyűjtési akciója keretében összegyűjtöttek 32 mázsa vasat, az erdősítési munkálatokban pedig kiül­tettek 51.000 darab akácfa csemetét a falu határába. A tanulókban oly erősen kifejlődött a közösségi szel­lem, hogy ha bármilyen munkáról is volt sző, minden akadályt leküzdve teljesítették feladatukat. A munkák során legjobban kitűntek és a tanu­lásban is élen haladnak Tóth Margit, Vörös Szerén, Sándor Magda, Lavics­ka Erzsébet, Kántor Margit, Máté Erzsébet, Vörös Erzsébet, Vörös Ir­ma, Majabacs István, Patkány Lász­ló, Tücsök Zoltán, Bartos József, Patkány Vilmos, Dolník Ferenc, Hnizda Sándor, Nagy Lajos, Pinke Rebeka, Sándor Rózsi és Komáromi' Erzsébet, akik minden alkalmat meg­ragadtak, hogy hálájukat leróhassák népi demokratikus államunknak. A brígádmunkákon kívül a kultúr­vonalon is szép eredményeket értek el. Sztálin elvtárs születésnapja mél­tó megünneplésére készülnek és azonkívül a „Becsület" című szín­darab előadására is. Munka László, Dunaradvány. gaztettei, mert éberen őrködő pár­tunk idejében leleplezte, megsemmi­sítette őket. Mi is ígérjük, az egész ország becsületes dolgozóival együtt, hogy mindenkor élünk Fucsík nem­zeti hősünk felejthetetlen szavaival: „Emberek legyetek éberek!" Cseh­szlovákiából sohasem lesz második Jugoszlávia. Minden gazemberre és hazaárulóra sor kerül és mindegyik megkapja méltó büntetését, aki gá­tolni akarja fejlődésünket és lerom­bolni az eddig elért sikereinket. Mi, Csehszlovákia dolgozói védeni fogjuk Fucsík és Sverma elvtársak és sok ezer dolgozó hősi halála árán kihar­colt szabadságunkat. Követni fogjuk Szabó elvtársnő példáját, aki a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére tett kötelezettségvállalását teljesítette vagyis évi tervét még a mult hónap­ban befejezte és most már az ötéves terv ötödik évének feladatait végzi. Becsületesen fogunk dolgozni a szo­cializmus kiépítéséért, megakadályoz­zuk a háborús uszítók aljas cseleke­deteit, hogy örökre biztosithassuk magunknak a békét és a jólétet." A bélai CsISz-tagokról Béla kis falu a párkányi járás­ban. A bélai dolgozók is megértet­ték, hogy mit jelent a közös gaz­dálkodás, mert a falu 99 százaléka az "Egységes Földműves Szövetke­zet tagja. A CsISz-szervezet alig három hónappal ezelőtt alakult meg 11 taggal és ma már 25-re emelke­dett a számuk. Az ifjúság brigád­munkával otthont épített magának, s ahol 108 órát dolgoztak le munka­időn kívül. Ezzel a munkájukkal megmutatták a bélai fiatalok, hogy ők is bekapcsolódtak szocialista ha­zánk építésébe. Megfogadták, hogy további munkájuk során is minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megérdemeljék a példás CsISz-tag elnevezést. Sótt János, Béla. Betiltották a műsoros estet A vágsellyei Népegészségügyi In­tézet alkalmazottai lelkesen dolgoz­tak ,hogy napi munkájuk elvégzése mellett eleget tehessenek a Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Hónapjá­ra vállalt kötelezettségüknek kultú­rális téren is. Műsoros estre készül­tek az ünnepi hónap alkalmából. Ezt bejelentették a Csehszlovák­Szpvjet Barátság Szövetsége járási vezetőségének és a járási szakszer­vezeti tanácsnak is. Idejében kér­ték a nemzeti bizottság illetékes ügy­osztályát is, hogy tegye lehetővé a fellépést, amelyet Vágsellye szlovák és magyar dolgozói egyforma ér­deklődéssel vártak. Az engedélyt de­cember 3-ra meg is kapták. A sze­replök felkészültek de hiába, mert Kukán elvtárs, a nemzeti bizottság elnöke közölte, hogy a műsoros est­nek el kell maradnia, csakis decem­ber 12. után rendezhető csak meg. A Szovjet Barátság Hónapja vé­get ért, közben Pozsonyban és má­sutt értékes műsoros esteket ren­deztek. A kerületi népnevelésügyi előadó, aki a napokban az intézet­ben járt, megmagyarázta, hogy egy hivatalos utasítást nálunk úgyiát­szik helytelenül félremagyaráztak. Szántó György Vágsellye. Ä nagysallói Csemadok-csoportról A nagysallói Csemadok helyi cso­port azóta kezdett lendületes mun­kát, amióta átszervezte régi, siker­telenül müködö vezetőségét. 1952 elejétől kezdve élénk tevékenység in­dult meg a helyi csoportban, amely­nek eredményeként a kultúrgárda nemcsak odahaza tartott számos kultúrelőadást, hanem nevelő hatá­sú színdarabokkal felkereste a kö­zeli falvakat is, hogy így elősegítse a szocialista kultúra terjedését. Az aratási és cséplési munkálatok ideje alatt meglátogatta Nagyölved, Ké­ty. Tőre községek dolgozóit, fellé­pett a zselízi járás pártnapján is. Október hónapban Farnaé .özség dolgozóit örvendeztették meg 2 íz­ben is színes kultúrműsorral. A la­kosság mindk'ét előadást teljes számban nézte vérig és megelége­detten távozott a kultúrteremből. Az eredmények a nagvsiľói C-ie.r.adok kultúrcsoport tagjait még fokozot­tabb munkára ösztönzik és még in­kább megerősítik ők> t a nehézsé­gek leküzdéséért és a rzocialista kultúra terjesztéséért folytatott harcukban. Dienes János, Nagysallő. Kultúrélet a hosszú téli estéken A somorjai járás magyar dolgo­zói azon igyekeznek, hogy a bekö­vetkezett hosszú téli estéken foko­zott lendülettel terjesszék falvain­kon a szocialista kultúrát. A Cse­madok helyi csoportjai újult len­dülettel fogtak hozzá a dolgozók politikai és kulturális neveléséhez. A somorjai járásban 11 helyi cso­port készülődik színielőadásra, hogy ezzel is megmutassa a dol­gozóknak az osztályellenség igazi arculatát, hogy éberebbé tegye a szövetkezeti tagságot a sorai közé befurakodott romboló elemekkel szemben. A somorjai járás Csema­dok helyi csoportjai tudatosították, hogy éppen most, amikor pártunk és kormányunk leleplezte Szlán­szkyt és társait, nem mutathatja meg jobban határozottságát és sze­retetét népi demokratikus rendsze­rünk iránt, mint azzal, hogy olyan színmüveket adnak elő, amelyek­kel elősegítik az osztályellenség további leleplezését. A somorjai helyi csoport az »Aranycsillag« című színdarabot, a sárosfai helyi csoport a »Közös út«­at mutatja be. Az ilyen előadások hozzáj árulnak ahhoz, hogy a szlo­vák és magyar dolgozók a cseh dolgozókkal karöltve együtt, még lelkesebben építsék egyre szebb és boldogabb életlinket. Fél Miklós, Pozsony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom