Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-16 / 299. szám, kedd

1952 december 13 US szo 3 Hetvenkét ország küldötteinek jelenlétében megnyílt Bécsben a Népek Békekongresszusa Pénteken a kora délutáni órákban^ Bécs utcáin megindult a békeküldöttek áradata, a Népek Békekongresszusának színhelye, a Konzerttiaus felé. A Konzerthaus hatalmas termét a békemozgalom kék szinei uralják. A falakat és az elnökség emelvényét kék kárpit borítja. Az emelvényt tarka virágok díszítik, háttérben a pálmafák örökzöld sorai és felettük nyolc nyelven, — franciául, angolul, oroszul, kínaiul, arabul, olaszul, spanyolul, németül — fehérbetüs feliratok hirdetik a mostani nagy

( találkozó célját: a népek harcát a békéért. Az emelvény két oldalán a résztvevő népek nemzeti zászlóit helyezték el. Már jóval a kongresszus megnyitásának hivatalos időpontja előtt a világ minden részéből érkezett küldöttek töltötték meg a hatalmas ülésterem széksorait, a páholyokat és az erkélyeket. Talpig fehér ruhába öltözött barnaarcú indiaiak és koromfeketebörü délafrikai négeyek érkeznek együtt a nemzeti viseletbe öltözött görög parasztokkal és a szaudi-arábiai tarkakendős beduionokkal. A küldöttek között feltűnnek a különféle felekezetek papjai. Megérkeznek a Mongol Népköztársaság küldöttei, közülük többen ragyogóan hímzett nemzeti viseletben. A német nép egységes küldöttséggel képviselteti magát a népek békekongresszusán. Az újságírópáholyok ülőhelyei teljesen megteltek. A világ minden jelentős lapja és hírszolgálati irodája elküldte ide képviselőjét, akik között nem egy az arab vagy a délafrikai néger népek nemzeti viseletében jött el. Több rádióállomás munkatársai is itt vannak. Lassan teljesen megtelik a terem, a küldöttségek elfoglalják helyüket. A magyar nép békeküldöttei a szónoki emelvény közelében kaptak helyet. Elsőnek Jean Laffitte, a Béke Világtanács főtitkára lép a szónoki emelvényre. Feszült figyelem fogadja szavait: a nagy kongresszus résztvevői elé terjeszti a 150 tagú elnökség megválasztására vonatkozó javaslatot. A népek békekongresszusa 150 tagú elnökségébe — amelynek személyi összetétele pontos és hü kifejezője a kongresszuson résztvevő népeknek — az egész világot átfogó békemozgalom vezető személyiségei közül a többi között a következőket javasolták: •Torge Amado (Brazília) Andics Erzsébet (Magyarország), Gabriel d'Arboussier (Egyenlítői Afrika), Emanuel d'Astier de la Vigerie (Franciaország), John Bernal tanár (Nagy-Britannia), Isabelle Blume (Belgium), André Bonnard (Svájc), Abder-Haman Budzsama (Algír), Habib Burgiba (Tunisz), Heinrich Brandweiner tanár (Ausztria), Lazaro Cardenas tábornok (Mexiko), Laurent Casanova (Franciaország), Abel Cherment (Brazilia), Bazar Sirindib (Mongol Népköztársaság), Max Cosyns (Belgium), Pierre Cot (Franciaország). Eugenie Cotton asszony (Franciaország), Antonio Gruz Franco (Guatemala), Franz Dahlem (Németország), John Darr lelkész (Egyesült Államok), Jaques Denis (Franciaország), Josef Dobretsberger (Ausztria), Ambroggio Donini (Olaszország), William Dubols tanár (Egyesült Államok), IljaEhrenburg (Szovjetunió), Wilhelm Elfes (Németország), James Endicott (Kanada), Yves Farge (Franciaország), Howard Fast (Egyesült Államok), Georgio Fenoaltea (Olaszország), Ernst Fischer (Ausztria), Jósé Maria Gabaldon tábornok (Venezuela) Eulalia Guzman (Mexiko), Jósé Giral (Spanyolország), P. V. Guljajev (Szovjetunió), Adiszamarte (Indonézia), Han Szer Ja (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Leopold Infeld tanár (Lengyelország), Frederic Joliot-Curie professzor (Franciaország), dr. Szajfudin Kicslu (India), Petrosz Kokkalisz (Görögország) , Alekszandr Kornyejcsuk (Szovjetunió), Jean Laffitte (Franciaország), Le Dinh Tham (Vietnam), Arthur Lundquist (Svédország), Liu Ning-i 4Kína), Diego Montana' Cuellar (Colombia), Ivor Montagu (Nagy-Britannia), Georgi Nadzsakov akadémikus (Bulgária), Pietro Nenni (Olaszország), Kanemon Nakamura (Japán), Giuseppe Nitti (Olaszország), Maria Rose Olover (Argentína), Pero Povivoda tábornok * (Jugoszlávia); Paul Robeson (Egyesült Államok), Osvaldo Rodriguez Jimenpz (Costarica), Louis Saillant (Franciaország), Jean-Paul Sartre (Franciaország), Anna Seghers (Németország), Emilio Sereni (Olaszország), Fred Stover (Egyesült Államok, D. N. Pritt (Nagy-Britannia), Anezska Hodinová-Spurná (Csehszlovákia), Szun Csin-lin asszony (Kína), Antoine Tabet (Libanon), Nyikoláj Tyichonov (Szovjetunió), Manuel Valaderes (Portugália), Maria-Claude Vaillant-Couturier (Franciaország), Josef Wirth (Németország), KuoMo-zso (Kína), Emil Zátopek (Csehszlovákia). Javasolták az elnökségbe Francia-Szudán, Acuador, Ausztrália, Irán, Luxemburg, Paraguay, Kuba, Laosz, Kambodzsa, Hollandia, Bo livia, Szenegál, Románia és Thaiföld több kiváló békeharcosát. Amikor Jean Laffitte szavazásra teszi fel a javaslatot, a kezek felemelkednek, majd óriási taps tör ki: percekig ünneplik az egyhangúlag megválasztott elnökség tagjait, akik Joliot-Curie vezetésével elfoglalják helyüket az emelvényen Ujjongó taps fogadja JoliotCurie professzor első szavait, ami' kor bejelenti a népek békekongresszusának megnyitását. Majd Erwin Koch lelkész, az Osztrák Országos Békebizottság képviselője lép a szónoki emelvényre, hogy felolvassa az osztrák népnek a kongresszushoz intézett üdvözletét. A lelkeshangű üdvözlet az osztrák néptömegek örömét fejezi ki, hogy itt Bécsben találkoznak a világ harcos békemozgalmának résztve vői. Az üdvözlés után Joliot-Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke lépett a szónoki emelvényre, hogy elmondja a világ minden részén nagy érdeklődéssel várt megnyitó beszédét. A terem minden részéből lelkes éljenzés,' üdvözlő felkiáltások hangzanak. A résztvevők nagy szeretettel ünneplik a neves békeharcost, a Béke Világtanács elnökét. Percekig zúg a taps a szónoki emelvényen álló JoliotCurie felé. A megnyitó beszéd után a kongresszus résztvevői, valamint a vendégek és az újságírók ismét viharos lelkesedéssel ünnepelték a Béke Világtanács elnökét. — Megvédjük a békét! Átok a háborúra! Békét a világnak! — hangzottak a felkiáltások az elnöki emelvény felé. Az elnöklő Joliot-Curie ezután bejelentette, hogy a napirend előtt Kicslu, az indiai küldöttség tagja, Terranuova olasz küldött, és Jean Paul Sartre francia író kívánnak szóin; a népek békekongresszusa résztvevőihez. A három felszólalás után az elnöklő Joliot-Curie professzor bezárta a népek békekongresszusa első ülését és' közölte, hogy a következő ülés szombaton. délelőtt féltíz órakor kezdődik. A szombat délelőtti ülésen a kongresszus napirendjét állapítják meg. Joliot-Curie megnyitó beszéde Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Mindenekelőtt köszönetet akarok mondani mindnyájuknak azért, hogy eljöttek ide Bécsbe, hogy rásztvegyenek — mint küldöttek, vendégek, vagy megfigyelők — a népeknek ezen a békekongresszusán. Biztos vagyok abban, hogy az önök nevében is tolmácsolhatom köszönetünket az osztrák békemozgalomban tevékenykedő barátainknak és mindazoknak a személyiségeknek, akik annakidején kijelentették, hogy boldog örömmel készek Bécsben vendégül látni oly sok nemzet, vallási közös ség, ideológiai felfogás és társadalmi rendszer képviselőit. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Erwin Kochnak, az Osztrák Béketanács elnökének itt elhangzott üdvözlő szavaiért. Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik oly nagý odaadással járultak hozzá ahhoz a nagy és nehéz munkához, amivel egy ilyen kongresszus megszervezése jár. A népek békekongresszusának egyetemes jellege van Most, munkálataink megkezdése előtt, mint a Béke Világtanács elnöke kívánok szólni önökhöz, mint annak a szervezetnek elnöke amely a népek e nagy kongresszusának összehívását kezdeményezte. E kongresszus nyitva áll minden mozgalom, minden szervezet és minden ember előtt aki őszintén keresi a nemzetközi feszültség enyhítésének útját. Mióta július elején felmerült ennek a kongreszszusnak a gondolata, minden országban jelentős vita és felvilágosító munka folyt. A kongresszus előkészítése alkalmat adott a néptömegek véleményének rendkívül széles körben való meghallgatására. Azon a sok gyűlésen és megbeszélésen, amelyre az előkészítő munka alkalmat adott a világ öszszes országaiban, különböző irányzatokat képviselő emberek találzájárult ahhoz, hogy leomoljanak a bizalmatlanság és megnemértés sorompói olyan emberek között, akik különböző utakon tevékenykedtek teljes őszinteséggel a közös cél, a béke eléréséért. Az előkészítő munkával sikerült a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek figyelmét felkelteni és ez a munka lehetővé tette, hogy széles körben tudatosodjék a Béke Világtanács ama felhívásának igazi értelme, amellyel a népek békekongresszusát összehívták. A népek, amelyek e kongreszszust valójában előkészítették, az önök személyében elküldték ide népes küldöttségeiket. Becsületes ember nem tagadhatja, hogy a népek e képviseletének, ami a felfogásokat és a nemzeti hovatartozást Uleti, valóban egyetemes jelkoztak egymással, s köztük nagy számban olyanok is, akik még vonakodtak a béke kérdéseire vonatkozó elgondolásaikat összevetni. Az előkészítő munka máris hoz- I lege van. A két világháború okozta pusztítások mérlege Mi olyan világban élünk, amely még nem heverte ki teljesen a második világháború szörnyű megrázkódtatásait. E pillanatban mégis a földgolyó három vidékén pusztítanak háborúk. A félelmetes fegyverkezési verseny tovább fokozódik. gazdaságilag pusztít, az emberi haladást fékezi és növeli a háború veszélyét. Közben — a biztonság ürügye alatt — olyan egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat kötnek, amelyek szintén csak a háborús veszélyt fokozzák. Ugyanezzel az ürüggyel egyre komolyabban fenyegetik az egyes országok nemzeti függetlenségét és a demokratikus szabadságjogokat. A hidegháború tovább folyik a rágalom és a hazugság fegyvereivel, míg egyesek igyekeznek a kereszteshadjáratok szellemét felszítani, hogy a lakosságot fanatizálják és — ki tudja, milyen isteni küldetés névé ben — a legszörnyűbb öldöklésre készítsék elő. A bizalmatlanság és a gyűlölet terjedése, azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek vakságukban, fásultságukban, vagy elkeseredettségükben készek erőszakos megoldásokhoz hozzájárulni — csakhogy már vége legyen a dolognak. Holott jól tudjuk, hogy ezek a „megoldások' semimt sem oldanak meg, de mindent elpusztítanak. Lássuk csak röviden ,hol is tartunk annak századnak a közepén, amely máris két szörnyű világháborút és négy helyi háborút élt át. Az 1914 —1918-as háború 17 millió halottat követelt, a második világháború pedig 50 millió férfi, nő és gyermek életét oltotta ki, anyagi javakban pedig ezermilliárd dollárra becsült kárt okozott. E szörnyű mérleg még nincs lezárva. Még ma is minden nap halnak meg emberek a háborús sebesülések vagy azoknak a kínzásoknak kö vetkeztében, amelyeket mint polgári vagy hadifoglyok szenvedtek cl Még nem ért véget azoknak a halottaknak a megszámlálása, akik a hét évvel ezelőtti hirosimai és nagaszaki robbanások kisugárzásainak későbbi következményeként vesztették életüket. Ehhez most még azt kell hozzátenni, hogy azóta a tudomány előrehaladt és — hogyha meg is őriztük rendíthetetlen bizalmunkat abban a tekintetben, hogy a tudomány milyen felbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az em beriségnek — azt is tudjuk, hogy egyre pusztítóbb fegyvereket ad azoknak a gonosztevőknek kezébe .akik^a háborúkat kirobbantják Ez lehetővé teszi számunkra, hogy felmérjük, milyen volna egy harmadik világháború mérlege. Feltétlenül szükséges, hogy ez le begjen mindenkinek a szeme előtt, akkor, amikor nagy veszély fenyegeti a békét. Ez a felismerés aligha hat át bizonyos államférfiakat és a világpolitikában szerepet játszó egyes személyiségeket, mert különben hogyan magyarázhatnánk azt, hogy agresszív kijelentéseikken néha odáig mennek, hogy megelőző háborút sürgetnek. De megtörténhet az is, hogy a következményekről olyan emberek is megfeledkeznek, akik — ha néha különböző utakon is — a békét igyekeznek megvédeni és akiknek erre ez irányú tevékenységük minden pillanatában gondolniok kellene. Hogyan volna különben magyarázható az, hogy a nyivánvalő veszélyek ellenére meddő és zavaros vitákra felcsérlik néha erejüket. másodrendű kérdésekre, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a béke fenntartásának igazi problémájával. Ha a békére vonatkozó viták és tárgyalások során nem lenne mindenki tisztában azžal, hogy mit jelentene az új világháború: ez tönkretenné a rendezés kilátásait- és nehézzé, sőt lehetetlenné tenné a kompromisszumos megoldások elérését. Mindez kudarchoz, vagy — más. szóval — háborúhoz vezetne. Azért tartottam szükségesnek, hogy ezt a szörnyű látomást felidézzem önök előtt — és ezért akarom ezzel szemben felvázolni a békében élő, világra boldogságot hozó tudomány büszke perspektíváit —, hogy megmutassam: milyen meggyőző erőre és állhatatosságra van szükség a békéért vívott harc mai nehéz pillanataiban, ha meg akarjuk akadályozni azt, hogy a békét őszintén kívánó, de különböző felfogásokat valló emberek meddő vitákkal -kockára tegyék azt az ügyet, amelyet közösen védelmeznek. Joliot Curie tanár beszéde további részében rámutatott arra, hogy a béke hatalmas erői máris kedvezően éreztetik hatásukat. Az 1949-ben Párizsban a béke híveinek* első kongresszusán történt kezdeményezés jelentősége azon a meggyőződésen alapul — mondotta — hogy a béke igazi ereje azoknak a férfiaknak és nőknek óriási tömegében van, akik számára szenvedés a háború, akik érzik a háború következményeit és akiknek hozzájárulása nélkül háború nem lehetséges. Ennek a kezdeményezésnek az volt az eredménye, hogy a világ legtöbb országában létrejöttek a nemzeti békemozgalmak és megszületett a Béke Viiágtanács. Túlzás nélkül ál • líthatjuk, hogy a béke hatalmas erői máris kedvezően éreztették hatásukat a nemzetközi politika alakulásában. Ma már el kell ismerni, hogy az a nagy népi mozgalom, amelyet a békemozgalom létrehozott, olyan reális valóság, amelyet semmiféle propagandával, semmiféle bomlasztó kísérlettel sem lehet megakadályozni. Joliot-Curie ezután hangsúlyozta hogy feltétlenül szükség van a békevédelem különböző elgondolásainak összehangolására. A jelenlegi helyzetben különböző nemzetek közösségei között fennáll bizonyos számú — többé vagy kevésbbé jelentős — érdekellentét. A lemondás e problémák erőszakos megoldásáról azzal a szükségszerű következménnyel jár. hogy tárgyalások útján keressék a problémák megoldását és keressék a néha nehezen elérhető, de feltétlenül szükséges kompromisszumokat, amelyek végeredményben mindenki számára elfogadhatók és mindenki számára haszonnal járnak. Hogy lehetővé tegyük a békés együttműködést, keresnünk kell a kiutat abból a rendkivüli feszültségből, amelyben ma élünk és amelyet három, most f.olyó háború, a fegyverkezési verseny és a hidegháború jellemez, Tiltsák be a tömeges emberölés fegyvereit! — mondotta Joliot-Cu

1 rie. Nagyon fontos, hogy mindenki megértse, miről is van itt szó. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal: ha nem fogjuk le azoknak a kezét, akik a tömeges emberölés fegyvereit alkalmazták Koreában és Kínában, — akárcsak nagyarányú kísérletezés keretében is — és ha az ilyen fegyverek újabb, további felhasználása nem válik lehetetlenné, akkor holnap mi magunk, vagy azok, akik kedvesek számunkrr <^snek majd áldozatul e szörnyű pusztító fegyvereknek. Joliot-Curie azután hangsúlyozta, hogy az emberiségnek meg kell szabadulnia a fegyverkezéssel járó nyomasztó terhektől. Ennek kapcsán rámutatott arra, hogyha az emberiség ^megszabadulna a fegyverkezéssel járó nyomasztó terhektől, ha békés célokra tudná felhasználni a tudomány vívmányait, és ha elfogadná a különböző rendszerek békés együttélésének elvét, amely lehetővé teszi a széleskörű nemzetközi gazdasági kapcsolatokat — akkor 25 év alatt nemcsak Amerika, hanem a világ összes országai meg tudnák kétszerezni termelésüket. Minden eszközzel biztosítani kell a most folyó pusztítás és öldöklés megszüntetését, — mondotta beszéde további részében Joliot-Curie. A pekingi konferencia jelentős kezdeményezést tett a most folyó háborúk megszüntetése érdekében. Ez a konferencia, amely a vélemények kicserélésének szívélyes légkörében folyt le, lehetővé tette, hogy az ázsiai népek összegyűlt képviselői olyan közös megegyezésre jussanak, amely — megvalósítása esetén megmentheti Ázsia békéjét és így elérheti az összes ázsiai nemzetek közös célját. Ez a konferencia — azzal, hogy kereste és meghatározta a kézzelfogható megoldásokat a jelenleg folyó háborúk, nevezetesen a koreai háború folytatásának és kiterjesztésének megakadályozására, — nagy mértékben hozzájárult a világ békéjének megszilárdításához. Joliot-Curie beszéde további részében • rámutatott arra, hogy nincs igazi biztonság olyan ország számára. amely feladja függetlensségét, és kiemelte, hogy létre kell hozni az ENSz normális működésének feltételeit. Beszéde végén a kongresszus előtt álló főbb problémákról és feladatokról többek között a következőket mondotta; Világos, hogy lényegében az öt nagyhatalomtól függ az új világháború megakadályozása. Ez a felismerés abból a tényből fakad, hogy a világ mai állapotában a nagyhatalmak között felmerülő bármilyen viszály élkerülhetetlenül általános viszállyá válik. Mi tehát rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az öt nagyhatalom kormányai békeegyezményt írjanak alá. Egy ilyen egyezjpény — amely a népek akaratára támaszkodik — ismét megteremtené a jó nemzetközi kap-, csolatoknak azokat a flltételeit, amelyek az ENSz megszületése idején adva voltak. Egy ilyen egyezmény tartósan biztosítaná azután az alapokmány betűinek és szellemének tiszteletbentartását. (Folytatás a 4. oldalon)