Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-14 / 298. szám, vasárnap

6 III SZO 1952 december 14 A pénzügyi és biztosítást törvényről B. Horák képviselő beszédéből Pénzügyi rendszerünk és biztositásunk építése folyamatának betetőzését képezik a pénzügy és a biztosítás megszervezéséről szóló törvénytervezetek. A pénzügy megszervezéséről szóló törvénytervezet pénzügyi rendszerünk egyes rétegeinek — a csehszlovák állami banknak, a beruházási banknak és az állami takarékpénztárak rendszerének — világosan kitűzi gazdaságunkban feladataikat. A csehszlovák állami bank, mint a csehszlovák köztársaság pénztári és elszámoló központja és mint az állami költségvetés pénztári teljesítésének helye, hatalmas központi könyvelő hivatal és ezért mentesülnie kellett attól a tevékenységtől, amely nem tartozik rá, mint aminő a betétek gyűjtése és a dolgozóknak kölcsönök nyújtása. Ennek ellenére azonban a népi pénzintézetektől átveszik a kommunális vállalatok és az EFSz-ek hitellel való ellátását. Kiegészíti fiókintézeteinek hálózatát úgy, hogy legalább minden járási városban saját fiókintézete legyen. További állami pénzintézet a beruházási bank, melynek fő feladata a beruházási építkezés pénzzel ellátása és ellenőrzése. 1952. évi állami költségvetésünk megtárgyalásánál szó volt azokról a jelentős összegekről, melyeket iparunk, főleg a nehézipar épitésébe beruházunk. A beruházási bank feladata lesz, hogy hathatós tárgyi ellenőrzést gyakoroljon, hogy felülvizsgálja a számadatokat, kalkulációkat, hogy vájjon ügyelnek-e a gazdaságosságra. Ugy mint a csehszlovák állami banknak, a beruházási banknak is ügyelnie kell arra, hogy a nemzeti vállalatok tiszteletben tartsák a szocializmus törvényeit, mindenekelőtt a gazdaságosság törvényét. Az eddigi takarékintézetek és zálogházak, járási takarékpénztárak és zálogházak és kishitelintézetek helyébe lépnek az állami takarékpénztárak. Fő hivatásuk lesz a lakosság pénzmegtakarításairól való gondoskodás és pedig egyrészt betétek formájában, másrészt állami kölcsönök formájában és a takarékossági bizottságokkal szorosan karöltve . a takarékosságnak dolgozóink közti népszerűsítése. E jelentős tevékenységünkön kívül személyi kölcsönök engedélyezésével fognak foglalkozni. A betétekért az állam kezeskedik. A biztosítást és bebiztosítást eddig a Csehszlovák Biztosító Intézet nemzeti vállalat intézte, amelyik a törvénytervezet értelmében állami biztosító intézett^ változik át „Állami Biztosító Intézet" elnevezéssel. Kizárólagos jogot kap vagyonoknak és személyeknek biztosítására az egész állam területén kötelező és önkéntes biztosítás formájában. A biztosításról szóló törvénytervezet fontos intézkedése az a körülmény, hogy eltekint a nemzeti vállalatok és az állami szervek igazgatósága vagyonának biztosításától a nemzeti bizottságok kivételével. A nemzeti vállalatok bekapcsolódnak az állami költségvetésbe és ezért célszerűbb lesz, hogy e vagyonban keletkező károkat közvetlenül az állami költségvetésből fedezzék. Ezzel szemben bevezetik a nemzeti bizottságok és a nemzeti bizottságok költségvetésébe bekapcsolt vállalatok igazgatásában lévő nemzeti vagyonnak és a saját igazgatásuk alatt álló mezőgazdasági vagyonnak tűzvész, jégkár és más kockázatok elleni kötelező biztosítását. Biztosítják továbbá a terményeket, gazdasági állatokat és az egységes földműves szövetkezetek többi ingóságait. Az Állami Biztosító Intézet csak, a nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve fogja tudni feladatát jól teljesíteni. A törvény ezért feladatul tűzi ki a nemzeti bizottságoknak, hogy figyelemmel kísérjék az Állami Biztosító Intézet szerveinek tevékenységét és indítványaikkal járuljanak hozzá állandó fejlesztéséhez. A forgalmiadó és a teljesítmény adó törvénytervezetéről J. Horn képviselő beszédéből A kormányjavaslatok egyik legfon. tosaibbilka a forgalmiadóról és a ve. le kapcsolatos teljesítményadóról szóló törvényjavaslat A forgalmiadó állami jövedelmeink legfontosabb forrását jelenti. Az államosított vállalkozásokból eredő haszon az állampénztárba egyrészt a forgalmiadó formájában, másrészt pedig a haszon közvetlen átutalásával jut. így a forgalmiadé államunkban képviseli a haza fel. építésére irányuló szocialista igyekezetünk eredményeinek túlnyomó részét és egyben a pénzügyi eszközök túlnyomó részét, amelyek se. gítségével építjük és kiszélesítjük szocialista vállalkozásainkat és ter. mészetesen azokat is, amelyeik szo. cialista hazánkat biztosítják mind-én támadással szemben. Az ötéves terv túliiyoimó részének pénzelését szolgálta már az általános adó. A CsKP Központi Bizottsága 1951. évi ülésének alapján sor került a párt ós kormány olyan intézkedő, seire, amelyek a termelés és a munka termelékenységének fokozására irányultak és a tervezés új módsze rének és módjának bevezetésére. Ezek az intézkedések kezdeményez, ték az áralakulás rendjének megszilárdítását is. Jövő év január l.től kezdve a kis. és nagykereskedelmi árak szilárd rendszerével rendelkezünk majd és ez az árrendszer egy esetben sem fogja jelenteni az áraik emelkedését. Az új forgalmiadóról szóló javas, lat csak szocialista szektorunk üzemeire vonatkozik. A magánvállal, kozók jövedelmeit most teljes mér. tékben közvetlenül a lakosság jöve. delmiadója és az iparűzési adó út. ján adóztatják meg. A forgalmiadóhoz hasonlít a teljesítményadó, amely az állami költ. ségvetésiben elvonja a tőkefeQihallmo. zás egy részét, amelyet a szocialista szektor üzemei alakítanak ki. A két javasolt adó beszedésével nemzeti bizottságaink vannak meg. bízva. Bocsássák szabadon az Amerikai Kommunista Párt vezetőit! Kétszáznyolcvan ismert amerikai közéleti személyiség felhívással fordult Trumanhoz, hogy adjon amnesztiát az Amerikai Kommunista Párt elítélt vezetőinek. A felhívás elmondja, hogy igen sok ember véleménye szerint — az Egyesült Államok határain belül és túl egyaránt — a kommunista párt politikai meggyőződésük miatt börtönbe vetett vezetőinek fogvatartása azt je lenti, hogy „a

z amerikai kormány fél az amerikai néptől é

s úgy érzi, nincs már elég ereje ahhoz, hogy megtűrje a szólásszabadságot és a politikai szervezkedés szabadságát". A felhívást aláírták: Alexander Micheljohn professzor, Wallace néger püspök, Kenneth Forbes lelkész, E. G. Balch Nobel-díjas közgazdász, Earl Dickerson, az Országos Jogászszövetség elnöke, Ben Gold, a szőrme. és bőripari munkások független szakszervezetének elnöke, Havig Hearst, a chicagói egyetem tanára, Leo Gurvie filmrendező, Phillip Morrison fizikus. Hanningc Perry író és az amerikai közélet számos más képviselője. A/ ENSz-közgyülés hetedik ülésszaka Az ENSz-közgyülés 1. számú bizottsága december 9-i ülésén a tuniszi kérdés vitájában nagy beszédet mondott Komzala, köztársaságunk képviselője. Kiemelte a nemzeti felszabadító mozgalom rohamos fejlődését, majd ismertette a tuniszi nép függetlenségi harcának történetét. Rámutatott, hogy a gyarmattartó hatalmak — elsősorban Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — hosszú időn át megakadályozták a tuniszi kérdés megvitatását az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Komzala a tények egész sorát hozta fel és okmányok alapján bizonyította, hogy a francia hatóságok gyarmati rendszert honosítottak meg Tuniszban. Ebben az országban — mondotta Komzala, — mintegy 500 európai gyarmatosító kaparintotta meg az összes megművelhető földeknek több mint 20 százalékát, még hozzá a legjobb, legtermékenyebb földeket. A gazdag tuniszi nyersanyagforrások kiaknázása szintén francia, belga és amerikai vállalkozók kezében összpontosul. A külföldi társaságok a helyi lakosság kíméletlen kizsákmányolása útján óriási profitra tesznek szert. Ugyanakkor Tun.'sz dolgozóit éhezésre kárhoztatják. Csehszlovákia képviselője hangsúlyozta, hogy a francai vezetők új háború előkészítése érdekében a háborús felvonulási terület egyikévé teszik Tuniszt, hadikikötöket és légitámaszpontokat építenek az országiban, Csehszlovákia küldöttsége — mondta befejezésül Komzala, — felhívja a bizottság figyelmét: az Egyesült Nemzetek Szervezete nemcsak megtehet, hanem meg is kell, hogy tegyen minden intézkedést a tuniszi helyzet tisztázása és a tuniszi nép függetlenségének tisztázása érdekében. Pandit asszony, India képviselője, a bizottság délutáni ülésén mondott beszédében rámutatott, menynyire képtelenek a francia és az angol küldöttség állításai, melyek szerint a közgyűlés és a közgyűlés 1. számú bizottsága nem jogosult a tuniszi kérdés megvitatására. A brazíliai határozati javaslatról szólva, — amely csupán arra korlátozódik, hogy tárgyalások megindítására hívja fel a feleket, — rámutatott, hogy ez a »tapi.ntatos« határozati javaslat nem oldja meg a tuniszi kérdést. Alizer, Szaudi-Arábia küldötte beszédében kiemelte: az Egyesült Nemzetek Szervezetének a tuniszi kérdés megoldásánál be kell bizonyítani, hogy hü az ENSz-alapokmányban foglalt elvekhez. Ezek az elvek, ugyanis előírják a népek önrendelkezési jogát. Ezután a Fülöp-szigetek képviselője szólalt fel. Abban az igyekezetében, hogy a gyarmattartó hatalmak kedvébe járjon, »óvatosságra« és »tartózkodásra« hívta fel a bizottságot a tunisz-kérdés megvitatásánál. Az amerikai-angol tömb képviselőinek felszólalása ismét megerősítette azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és a többi gyarmattartó hatalom igyekszik megakadályozni a közgyűlést abban, hogy a tuniszi nép jogos követeléseinek kielégítésére és Tunisz függetlenségének biztosítására irányuló bármily határozatot hozzon. Peru, Kanada és Görögország küldötte támogatta Brazília és több más latinamerikai ország küldöttségének az Egyesült Államok által diktált határozati javaslatát. A Dél-Afrikai Unió képviselője — más gyarmattartó hatalmak képviselőit támogatva — azt bizonygatta. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete »nincs feljogosítva® gyarmati politikával kapcsolatos kérdések megvitatására. A bizottság ülésén felszólaló pakisztáni küldött javaslatot terjesztett elő, hogy a tuniszi kérdés megvitatása érdekében hívják meg Tunisz képviselőjét a bizottság üléseire. Az ENSz-közgyülés politikai bizottsága december 10-i délelőtti ülésén a Szovjetunió, Pakisztán, Irán, Szíria, Egyiptom és több más ország képviselője támogatta a javaslatot. A gyarmattartó hatalmak képviselői, élükön az Egyesült Államok és Anglia képviselőivel, — mint várható is volt — tiltakoztak a Tunisz képviselőjének meghívására irányuló javaslat ellen. A gyarmattartó hatalmak álláspontjához csatlakozott Peru, Ecuador, a Domincai Köztársaság és az Egyesült Államok politikáját követő több más latinamerikai ország képviselője. A Tunisz képviselőjének meghívását indítványozó javaslatra szavazott 24 ország, köztük a Szovjetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bjelorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, valamint 13 arab és ázsiai ország, úgyszintén Guatemala és Chile képviselője. A javaslatot az angolamerikai tömb — mindössze két szavazatnyi többséggel elutasította. Ezzel az Egyesült Államok és a többi gyarmattartó hatalom képviselői ismét megmutatták, hogy ellenséges magatartást tanúsítanak a függetlenségükért harcoló népek nemzeti követeléseivel szemben. Amerikai kudarc az agresszió meghatározásának vitájában Az ENSz-közgyülés 6. számú (jogi) bizottsága december 9-i ülésén befejezte az agresszió meghatározása kérdésének vitáját és jóváhagyta Afganisztán, Irán, valamint több más ország képviselőinek határozati javaslatát. Ez a határozati javaslat a többi között azt is indítványozza, hogy 15 állam képviselőiből alakítsanak külön bizottságot, amely dolgozza ki az agreszszió meghatározásának tervezetét, vagy az agresszió fogalmára vonatkozó magyarázatok tervezetét. Kudarcot vallottak azok a kísérletek, amelyekkel az amerikaiangol tömb meg akarta hiúsítani az agresszió meghatározásának előkészítését. A. J. Visinszkijnek, a szovjet küldöttség vezetőjének a 6. számú bizottság ülésein mondott beszédei leleplezték az agresszió meghatározását elutasító angol-amerikai tömbhöz tartozó küldöttek eljárásának hátterét és e küldöttek kísérleteit, afnelyekkel meg akarták akadályozni a kérdés megvitatását. A 6. számú bizottságban a küldöttek többsége felszólalásaiban különböző formákban kiemelte az agresszió meghatározásának fontosságát. Az Egyesült Államok képviselője — miután meggyőződött arról, hogy a kérdés vitájának bizonytalan időre való elhalasztását indítványozó amerikai javaslat kudarcra van ítélve, — kénytelen volt visszavonni ezt a javaslatot. Balsikerrel végződtek Franciaország és Törökország képviselőinek az amerikai küldött által támogatott kísérletei is, amelyek arra irányultak, hogy különféle módosító javaslatokkal elrontsák az Afganisztán, Irán és több más ország küldöttsége által beterjesztett határozati javaslatot. Ezeket a t módosító javaslatokat a bizottság elutasította. O. D. Morozov szovjet küldött az Afganisztán, Irán és több más ország küldöttsége által előterjesztett határozati javaslat vitája során mondott beszédében hangsúlyozta: — A Szovjetunió küldöttsége hajlandó elfogadni az agresszió meghatározásával foglalkozó különbizottság megalakítását, de ez a különbizottság vitassa meg az ag. resszió meghatározásának szovjet tervezetét. Az Afganisztán, Irán és több más ország küldöttsége által beterjesztett határozati javaslatra 36 ország — köztük a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság, Egyiptom, Szíi ria, Jemen, Indonézia és Burma — küldöttsége szavazott. A határozati javaslat ellen kilenc küldöttség szavazott: az Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, Ujzéland, Belgium, Svédország, Brazília, Luxem" burg és Thaiföld küldöttsége. Kilenc más ország küldöttsége tartózkodott a szavazástól. Az ENSz jelentése a kapitalista országok dolgozóinak süllyedő életszínvonaláról Az ENSz-közgyülés társadalmi, humanitárius és kulturális kérdésekkel foglalkozó bizottsága befejezte a Gazdasági és Szocialista Tanács előzetes beszámoló-jelentésének »A föld lakosságának társadalmi viszonyairól« szóló fejezetével kapcsolatos vitát. A beszámoló-jelentés szerzői kénytelenek beismerni, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozóinak helyzete rendszeresen javul. Ugyanakkor a jelentés szerzői — a megdönthetetlen tények hatása alatt — rámutatnak, hogy a kapitalista országok dolgozóinak életszínvonala egyre romlik. »A földkerekség lakosságának több mint fele -5- hangzik a jelentésben — továbbra is olyan viszonyok között él, amelyek nem biztosítanak kellő védelmet a megelőzhető betegségekkel szemben, nem biztosítanak a kielégítő testi erő fenntartásához szükséges élelmet, sem elemi emberi igényeknek megfelelő lakást, sem a fejlődéshez szükséges művelődést, sem műszakilag észszerű, gazdaságilag előnyös és társadalmilag kielégítő munkakörülményeket.® »Amj a kis földparcellákat primitív módszerekkel művelő, írástudatlan parasztok széles tömegeit illeti, — mutat rá a továbbiakban a jelentés — az utóbbi években az általános nyomor lényegében nem csökkent, sőt több helyen valószínűleg fokozódott is.« A jelentés szerzői ugyan beismerik, hogy a kapitalista világ országaiban romlott a dolgozók helyzete) de nem mutatnak rá azokra az igazi okokra, amelyek a helyzet romlását előidézték. A jelentés egy szóval sem utal az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek fegyverkezési politikájára, amely rendkívül súlyosbítja az agresszív atlanti tömbhöz tartozó országok lakosságának helyzetét. A jelentés szerzői »a lakosság túlméretezett szaporodásával próbálják magyarázni azt, hogy a földkerekség lakosságának több mint fele súlyos anyagi helyzetben van, s életszínvonala egyre csökken. A jelentés - szerzői ezzel a hazug malthusianusi tétellel szeretnék palástolni a dolgozó tömegek súlyos szenvedéseiért felelős igazi bűnösök, az amerikai monopolisták bűncselekményeit. A jelentéssef kapcsolatos vitában M. Szperanszkaja, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a jelentés szerzői hallgattak olyan fontos szociális problémákról is, mint például a fegyverkezési verseny gazdasági következményei, a munkanélküliség növekedése, a munkanélküliek és családjuk segélyezése, az öregségi, az ideiglenes munkaképtelenségi és rokkantsági társadalombiztosítás, továbbá a megkülönböztetés a nők bérezésénél, a szakszervezeti jogok védelme, stb. A Szovjetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, Lengyelország és Csehszovákia képviselője rámutatott, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács munkája nem nyilvánítható kielégítőnek. y